2008. augusztus 22. 21:34
Tényleg nem tudom, hogy most miért van ez, drága, szokatlan Albán Úr, de kellően elegem van magából is. Igen, igen! Hiába kiabál. Ott ül, és nincs semmi. Nincs aranyérem az olimpián, a tévét már ki sem nyitom, csak ülök az ablak mellett. Maga egész nap csak beszél, és mi a haszna? Az Orbán Viktor meg közben hadat üzent az oroszoknak. Mintha mi itt sem lennénk, az a tróger intézkedik, levelet ír, meg elítélő véleményt mond. Kérem, engem nem érdekelnek a grúzok. Amúgy sem érdekelnek, azt sem tudom, merre vannak, de most, hogy idegállapotba kerültem az olimpia miatt, még kevésbé, sőt, az igazat megmondva, egyáltalán nem. Olyan, hogy oszét, meg nincs is, ilyeneket az újságírók találnak ki, amikor nincs érdekes esemény. Oszétnak nem hívnak embereket, nagyon különös lenne, ha ilyesmi előfordulhatna. Azok arrafelé mind oroszok, benne voltak a Szovjetunióban, úgyhogy most ne reklamáljanak. Az eredeti oroszoknak meg nyilván igazuk van, elvégre onnan jön az energia, amihez ráadásul adnak olajat meg gázt is. Nagyon nem kellene ugrálnia az Orbán Viktornak, de egyébként, ha akar, akkor ugráljon meg hőbörögjön, de előtte adja meg a címét a Putyin Úrnak, és mondja meg neki, hogy hát rendben van, kedves Putyin Úr, maga egy háborús disznó, és akkor erre a címre nem kell többet gázt küldenie, majd én megveszem máshol, a magáé ingyen sem kell. Csinálja ezt, és akkor rendben van. Az én nevemben azonban ne lármázzon, mikor például szerintem kifejezetten minden jó úgy, ahogy történt, majd máskor meggondolja mindenki, hogy kivel háborúzik, a magyar aranyérmek helyett. Az Orbán Viktor még kettőt szól, és ide is bejönnek, mint a múltkor. Nem mintha azzal gond lett volna, engem soha nem zavartak, és legalább nem engedték, hogy legyen jobboldal, úgyhogy már megérte az egész. Ez persze nem változtat azon, hogy kezd elegem lenni magából, drága, aranyos Albán Úr. Ne mondja, ne mondja, tudom, hogy ha van kedve, kibeszéli a csikót a lóból. Tessék, meghallgattam. És? Történt valami? Nem történt. Nem lett aranyérem az olimpián, sőt, a magyar öttusázó tisztára olyan, mintha kormányzati reformok érték volna, amennyiben rendes öttusázás helyett leesik a lóról. Kimegy az adómból a távoli külföldre, nyilatkozik, reményt kelt, és aztán leesik. Állapotomra jellemző, aranyos Albán Úr, hogy nem néztem a tűzijátékot sem. Nem érdekel az ilyesmi, soha többé. Várom a választást, mindegy, mikor lesz. Soha ilyen nagy szükség nem volt még egy szép baloldali győzelemre, az emberek ki vannak éhezve a sikerre, és nem akarják, hogy az oroszokkal vitatkozzon az Orbán Viktor, valamint igazi, rendes olimpiára van elvárás, hogy könnyes szemmel lehessen berúgni a magyar aranyak örömére. Tiszta depresszió az egész ország, maga meg kezd nevetséges lenni a buzdításával, próbáljon meg az én nyugdíjamból buzdulni, hát kíváncsi vagyok, hogy mire jut. Ne próbáljon vigasztalni, elkésett ezzel, drága Albán Úr, én már végleg elkeseredtem, ma sem fogok csinálni semmit, habár ez eddig is így volt, az igaz.
Lejegyezte: Csermely Péter
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése