Egy eszme, amely egyesít, és nem megoszt

petibatya | szerda, 2009. április 8. IndyMedia

Azt a feltételezést, - ha tetszik a pártok közvetítésével megvalósuló képviseleti demokrácia alapvetését - hogy a pártok által a szavazók kegyeiért folyó verseny, és a pártok cserélődése a hatalomban közelebb vinne bennünket a közjó megvalósulásához, az élet nem igazolta vissza.

A vágyak, az érdekek és a valóság

Sokan sok félék vagyunk. Eltérő látásmóddal, világképpel, kötődésekkel bírunk, más-más vágyak és egyéni célok irányítják cselekedeteinket. És ez így van jól. Amiben talán egyformák, vagy legalább is hasonlóak lehetünk, az a társadalmi béke, a társadalmi jólét és a természeti környezettel harmonizáló társadalom utáni vágy, és az ezek megvalósulásában testet öltő közjó óhajtása.

Ennek a közös érdekként is meghatározható óhajnak a teljesülését sajnos nem látjuk a mindennapokban, sőt a valós folyamatok inkább ezzel ellentétes irányba hatnak. A társadalom egyre mélyülő megosztottsága és élesedő konfliktusai, a leszakadó és elnyomorodó társadalmi csoportok, valamint a természeti környezet megállíthatatlannak tűnő pusztulása mind-mind ezeket a nem kívánatos tendenciákat jelzik.

A negatív folyamatok lassítását, még inkább azok megfordítását célzó egyéni és társas kezdeményezések fontossága felbecsülhetetlen, ám önmagukban, mint ahogy azt tapasztaljuk nem elégségesek. A kívánatos és szükséges pozitív változások nélkülözhetetlen feltétele az is, hogy a politikai döntések, és azok eredményeként maga az állam is ezt a célt, nevezetesen a közjó érvényesülését szolgálja.
Tudjuk, mert látjuk, hogy nem ezt teszi.

Azt a feltételezést, - ha tetszik a pártok közvatítésével megvalósuló képviseleti demokrácia dogmáját - hogy a pártok által a szavazók kegyeiért folyó verseny, és a pártok cserélődése a hatalomban közelebb vinne bennünket a közjó megvalósulásához, az élet nem igazolta vissza.
A miértre egy lehetséges válasz "A demokrácia hamis paradigmája" címmel itt olvasható.

A zsákutcás eszmékről

A történelmi múltban és a napjainkban uralkodó eszmék és eszme-rendszerek a társadalmi valóságot a társadalmi egyenlőtlenség különböző szintjein létező egyének eltérő csoportjainak a helyzetéből vizsgáló, és a társadalom működtetésének feltétel-rendszereit más és más társadalmi csoportok érdekei mentén újra konstruáló, absztrakt társadalomképek.

Ebbéli minőségükben az uralkodó eszmék társadalmakat megosztó szerepe vitathatatlan.

Ezen eszmék és eszmerendszerek megalkotói az absztrakció folyamatában a társadalmi valóság elemeinek - a társadalmi viszonyoknak és folyamatoknak - a vizsgálatánál a "kiemeléseket" önkényesen végezve, a felállított "jobb modellt" a társadalom egészére kivetítve alkották, alkotják meg.

Az így megalkotott modellek időlegesen szolgálhatták, mint ahogy szolgálták is a társadalmak fejlődését, de a különböző eszmék szellemében létrehozott társadalmi rendszerek - a hatalmi hierarchiák törvényszerű bemerevedésének következtében - a megújulásra, az elkerülhetetlen társadalmi változások megrázkódtatások nélküli befogadására alkalmatlannak bizonyultak.

A történelem során rendszeresen ismétlődő társadalmi kataklizmák létrejöttében kétségtelen szerepet játszottak a dogmákká merevedő eszmék, melyeknek - mint a társadalmi tudatot alapvetően meghatározó tényezőknek - szerepe az idő előre haladtával az elavult hatalmi hierarchiák létezésének igazolására korlátozódott.

A történelmi múltban megalkotott, társadalmakat megosztó eszmék ma már nem tekinthetők másnak, mint dogmákká merevedett tézisek kiselejtezendő gyűjteményének.

A világ fejlettebb és persze a kevésbé fejlett demokráciáiban is a politikai diskurzus - ha egyáltalán a felek szóba állnak egymással - leginkább ezeknek a zsákutcás eszméknek az érvrendszerei mentén zajlik.
Jó szándékú és kevésbé jó szándékú írástudók, a közember számára értelmezhetetlen, vagy nagyon is értelmezhető módon habosítják a semmit, amivel akarva, vagy akaratlanul a társadalmakat megosztva különböző érdekcsoportok hatalmi ambícióinak állítanak paravánt.

Ez a "diskurzus" - a hazai minden képen - inkább hasonlítható egy olyan, vég nélküli háborúhoz, ahol a baloldali, a liberális és a konzervatív lövészárkokból mindenki tüzel mindenkire. Eközben a "széleken" is készülnek az új lövészárkok, a régi küzdő felek legnagyobb felháborodására természetesen.
Mi pedig megtévesztett, balga polgárok, hol ide segítünk be, hol oda és közben csodálkozunk azon, hogy a lövészárkok között elterülő csatamező - a hazánk, ahol igazából mindannyian boldogulni szeretnénk - aktív közreműködésünkkel egy gazdasági és morális romhalmazzá változik.

A közjó, mint társadalomegyesítő eszme

A közjó nem más, mint egy racionális cselekvési minták és társadalmi viszonyok által meghatározott olyan értékrend, amely a társadalom tagjai számára elfogadható egyenlőtlen viszonyok mellett képes az embernek, mint közösségi lénynek az érdekeit szolgálva a társadalom fejlődését (fennmaradását) biztosítani.

A társadalmi közjó, mint elméleti kategória tartalmát illetően az emberi társadalmak fejlődésével párhuzamosan folyamatosan változó, viszont célját tekintve történelmileg változatlan értékrendként határozható meg, és ily módon felfogható a mindenkori társadalom ideális értékrendjeként, az adott társadalom kívánatos jövőképeként is.

A társadalmi közjónak az egyén által közvetlenül is jól érzékelhető két eleme a társadalmi béke és a társadalmi jólét. A társadalmi közjónak mára a legmeghatározóbb részévé vált harmadik alkotó eleme a társadalom és a természeti folyamatok harmóniája.

A közjó - ha a három meghatározó elemét el is fogadnánk - konkrét elemeiben mindenki számára más-más tartalommal bírhat. Éppen ezért a közjó vitatható, egy valódi demokráciában vitatandó, és csak a diktatúrákban kisajátítható.

A közjó eszméje a társadalmat, mint rendszert külső kapcsolatainak és korlátainak figyelembevételével vizsgáló olyan absztrakt társadalom kép, amely "a társadalom működtetésének feltétel-rendszereit" a hosszú távú fennmaradás céljának alárendelten rendezi újra.

Ezeknek a feltétel-rendszereknek a gondolati megalkotásánál első sorban racionális szempontok lehettek és lehetnek a meghatározóak, amelyek valóban szolgálhatják is a társadalmi béke, a társadalmi jólét és a környezettel harmonizáló társadalom megteremtésének morálisan is elfogadható, sőt kívánatos céljait. Szolgálhatják tehát a közjót.

A közjó eszméje - az én felfogásom szerint - egy olyan demokráciát, egy olyan rugalmas társadalmat vizionál, amely a külső rendszerekhez való alkalmazkodó képességét az egyes emberek tudatosan vállalt cselekedeteinek köszönhetően, a harmónia újból és újbóli megteremtésével, a lehető legtávolabbi időpontig kitolhatja az emberi létezés végső határát.

petibatya