A víz egyszerű, de a földi élet fenntartásához nélkülözhetetlen anyag.

Magyaródy Szabolcs író, könyvkiadó (Hamilton, Kanada) írásából:

A víz egyszerű, de a földi élet fenntartásához nélkülözhetetlen anyag.
Óriási mennyiségben található földünkön, mégsem dúskálhatunk: nagy baj ugyanis, hogy a vízkészleteknek mindössze néhány százaléka iható, a többi sós, nehezen kiaknázható vagy fertőzött. Némely földrészen rendkívül kevés van belőle, ennek következtében évente többmilliónyian pusztulnak el vagy betegednek meg.

A vonatkozó ENSZ-normatíva szerint Magyarország egész területe aszállyal sújtott térségnek tekintendő. Hazánk mégis aránylag jól áll a víz dolgában, de ez sajnos a mostani kormányzat intézkedései nyomán minden bizonnyal hamarosan megváltozik. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a láthatatlan világkormány hihetetlenül nagy hatalmú, látható tagjai célul tűzték az ivóvízkincs privatizálását. A fokozódó lakossági ellenállást figyelembe sem veszik.

A Világbank következetesen kényszeríti a kölcsönért folyamodó országokat a vízművek privatizálására. 2004-ben például négymilliárd dollárt irányoztak elő a privatizáló óriáscégek támogatására. A kölcsönt vissza kell fizetni, tehát a privatizáló cégek minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközt felhasználnak a haszonszerzésre.

Működőképes vízfegyver

Feltételezhető, sőt majdnem biztosra vehető, hogy a jelenlegi kormánynak nyújtott hitel egyik feltétele a magyar vízművek privatizációjának elősegítése volt. Ennek előszele már javában fújdogál. Máris napirenden van az öt állami tulajdonú regionális vízmű összevonása és a tőzsdei bevezetésre való előkészítése - ez pedig a privatizálás a "hátsó ajtón" vagy a "kutya lukán" keresztül. Hazánkban nincs annyi tőke, amennyi a felvásárlásukra kellene. Tehát ha a részvények megjelennek a piacon, a Bechtel vagy egy másik cég bejön, fillérekért megveszi a részvényeket, és ezzel a mai államvezetés megint hozzájut kéthavi pazarlás fedezetéhez. A pécsi önkormányzat is előkészületeket tesz vízműveinek eladására. Sajnos a polgároknak – sem ott, sem máshol - fogalmuk sincs arról, mi vár rájuk, milyen gyalázatos kizsákmányolás elszenvedői lehetnek.

A "négy nagy" gigahatalma

Amint említettük, a Világbank óriási összegeket tett félre a világ vízműveinek magánkézbe kényszerítése céljából. Ennek persze több oka lehet, de először nézzük meg, mit jelent ez nekünk, fogyasztóknak.

Először is magasabb árat. Ki az a bolond, aki hatalmas összegeket fektetne be - hacsak nem volna lehetősége a garantált nagy haszonszerzésre. Ez a vadkapitalizmus lényege. Azaz a legkevesebb befektetéssel a legnagyobb haszon elérése. Ha pedig monopolhelyzetbe kerül egy vállalat, ki akadályozhatja meg a lehető legnagyobb haszon kisajtolásában? Mostanában nagyjából négy óriáscég uralja ezt a területet: a francia Suez és Vivendi (amely újabban Veolia Environment névre hallgat), a Német RWE-AG és az angol Thames Water, a Bechtel-
United Utilities tulajdona. Ezek szolgáltatják a vizet, és kezelik a szennyvizet száz országban - majdnem háromszázmillió fogyasztónak. Ha minden a terveik szerint teljesül, tíz éven belül a fogyasztók hetven százaléka a markukba kerül.

Mivel jár a víz privatizációja? Magasabb árakkal és gyenge szolgáltatásokkal - mint a világ számos táján tapasztalható.

Ausztrália: 1998-ban a vizet giardia és cryptosporidium paraziták fertőzték meg a privatizáció után.

Marokkó: Casablancában a víz ára megháromszorozódott.

Argentína: amikor a francia Suez Lyonnaise des Eaux átvette a vízműveket, a víz ára kétszeresére emelkedett, a minősége pedig romlott. A társaság kénytelen volt távozni az országból, mert a fogyasztók megtagadták a számla kifizetését.

Anglia: 1989 és 1995 között a víz ára 67 százalékkal emelkedett. Sokan nem tudták megfizetni a magas árat, és a vállalat elzárta a csapokat.

Új-Zéland: a lakosság az utcán tüntetett a vízművek privatizációja ellen.

Dél-Afrika: a víz drágult, hozzáférhetetlen lett, minősége csökkent, miután a Suez Lyonnaise des Eaux Johannesburgban átvette a vízműveket. Kolera terjedt el.

Egyesült Államok,
Felton, Kalifornia: a város 2008. május 30-án ünnepelte a vízművek privatizálása elleni győzelmét. "Ez óriási győzelem Felton város lakóinak - mondták -, és jó példa más városoknak is, hogy szembeszálljanak a magántársaságokkal, amelyek óriási haszonra tesznek szert, emelik a víz árát, és nincsenek tekintettel a vízlelő helyek sebezhetőségére."

Franciaország: ott már régen folyik a vízháború. Számos nagyváros kirúgta a nyerészkedő vállalatokat, és visszavette a vízművek kezelését.

Párizs: amikor a polgármestert újraválasztották, a szavazók felhatalmazták a vízművek visszaszerzésére. A választási ígéretet az emelkedő vízárak kényszerítették ki. 2008 júniusában a polgármester hivatala közleményben jelentette be, hogy teljesítik a visszavásárlási ígéretet. Az 1985-ben privatizált vízműveket egy városi vállalat, az Eau de Paris veszi kezelésbe.

Kanada: 2004-ben Hamilton város polgárságának tízéves küzdelme végződött teljes sikerrel. A városi tanács megszavazta a vízművek visszavételét. Ezzel véget ért egy hosszú, küzdelmes időszak, amelyet a folyamatos titkolózás jellemzett - állandóan váltogatták az vállalkozókat, igyekeztek eltitkolni a rosszul működő gépi felszerelés miatt keletkezett szennyvízkiömléseket stb.

A 21. század biznisze

A felsorolást hosszan folytatnánk. Ha valaki el akar mélyedni e témában, pötyögtesse be ezeket a szavakat a Google keresőbe: water privatization. Annyi adat jön elő, hogy nem győzi feldolgozni őket.

A Fortune magazin szerint a víz "...a világ egyik legnagyobb üzleti lehetősége. A víz lesz az az üzlet a 21. században, amely az olaj volt a 20.-ban. Az elmúlt tíz évben három óriásvállalat csendben megszerezte mintegy háromszázmillió ember vízellátásának jogát az egész világon."

Kanada, Egyesült Államok, Európa, Ázsia és Dél-Amerika újságíróinak tizenkét hónapos nyomozása, az erről készült jelentés szerint a jövő a kétségestől a katasztrofálisig minősíthető. Amerikai és kanadai vizsgálatok szerint a jóhiszemű önkormányzatok az óriásvállalatok nagy rábeszélő technikája által sebezhetők. A létünket fenyegető veszélynek óriási irodalma van a világban. Talán a legkiemelkedőbb elemzés a Polaris Institute oldalain jelent meg 2004 januárjában Maude Barlow és Tony Clarke tollából A vízprivatizáció a Világbank legújabb piacfantáziája címmel (Water Privatization: The World Bank's Latest Market Fantasy).

Ha mindez nem elég a tömegek megmozgatására, gondoljunk a világhatalmak küzdelmeire. Egy kialakulóban lévő világkormány által mozgatott világcég a karmaiba került vízműveken keresztül teljesen megváltoztathatja az erőviszonyokat - a lakosság élni akarásának, azaz életösztönének mesterséges csökkentésével. Nem kell hozzá más, csak az ivóvízbe juttatott, agyműködést befolyásoló kémiai vegyület. Ilyenek már ma is léteznek. Lehet, hogy máris alkalmazzák ezeket? Fantáziajáték vagy valóság - ez a kérdés. A vízműveken keresztül baktériumok, vírusok bevetésével országrészek megbénítása, lakóinak kiirtása is lehetséges. Nyugodtan mondhatjuk: akié a víz, azé a világuralom.

A víz sokkal fontosabb, mint az olaj, hiszen az utóbbit ki lehet váltani más energiaforrásokkal, de a vizet semmivel sem lehet pótolni. A mai magyar kormány ezzel nemigen törődik. A teljes nemzeti vagyont jórészt elkótyavetyélték - mára alig maradt más, mint a föld és a víz. Elszántságukból nyilvánvaló: ezek feláldozására is hajlandók a hatalom megtartása érdekében. Ha ez sikerül nekik, megérdemeljük.