Blogarchívum

2008. augusztus 27., szerda

Magyarjaink: Koppány, Vazul és Orseoló Péter!

Magyarjaink: Koppány, Vazul és Orseoló Péter!


Publicisztika
A magyar nép valódi történetét csak az Úristen ismeri! Szent István király története (érdemei elismerése mellett) ezért sok esetben lehet, hogy hiteltelen. Épp ezért senkit sem jogosít fel, hogy ilyen összefüggésekben bírálja mai Koppányainkat (különösen nem Szűz anyánkra nemet mondó és épp ezért ál- keresztény (és) demokrata uniós vazallus) Surján László.


Kezdjük tehát az elején: Az úgynevezett Szent Istváni örökséget még a hívő katolikusok sem fogadhatják fenntartásaik nélkül. Való igaz, hogy a magyar katolicizmus ekkor nyert bővebb teret a Kárpát-haza területén. Írásos források azonban csak a kolostorok jóval későbbi kódexeiben találhatók. Nem szabad elfeledkezni arról a tényről, hogy első királyunkat azok a német lovagrendek segítették hatalomra, akik a Szent Kereszt jegyében öltek, raboltak és fosztogattak az egész barbárnak nevezett közép és kelet Európában. Az pedig, hogy a pápa, hogy nyilatkozott Istvánról szintén nem mérvadó. Emlékeztetem Önöket, hogy kb. négyszáz évvel később a pápai tiarát az a botrányos életű VI. Sándor pápa viselte, akinek édes gyermeke volt Cesare Borgia, a méregkeverő. Nincs bizonyíték arra, hogy elődje jobb vagy rosszabb volt nála. Épp ezért a korai pápák cselekedeteit más szemszögből kell vizsgálnunk. A későbbi Habsburg uralom alatt a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt hamisítgattak meg mindent, ami hősi múltunkra emlékeztetett.

A Kárpát-medencébe bevándorló magyarok nem voltak barbárok. Nem pusztították el Rómát, elpusztították viszont a germánok egyik tipikus népcsoportja, a vandál. Attilát Európa fejedelmei egyenrangú uralkodónak ismerték el, a „hun levelek” szállóigének semmi jogosultsága nincs. Miért nem „vandál” vagy „normann” levelek?

A magyarok tehát nem voltak barbárok, és nem voltak „pogányok”! Persze brutálisak voltak, mint abban az időben minden nép, de nem ők találták föl a kínzó-kamrákat, a fülekbe öntött forró ólmot, az istenítéleteket, a rabszolga-kereskedést, nem ők rendezték a spanyol inkvizíciót, nem gyilkoltak Isten nevében, mint a német lovagrendek, de nem ők rendezték meg Bertalan-éjszakáját sem. Könyves Kálmán királyunk, az akkor még nagyrészt ősi, nomadizáló állapotban élő magyarság királya mondta ki elsőnek a világon, hogy „boszorkányok nincsenek, szó se legyen róluk!” Magyarországon, a tordai-síkon mondták ki először a vallásszabadságot az egész világon akkor, amikor a franciák Bertalan-éjszakát rendeztek.
De mi tanítottuk Európát néhány olyan dologra, ami átalakította az egész emberi művelődést, és új világot épített föl.

A teljesség igénye nélkül a mi repülő lovasainktól tanulta meg Európa a kengyel használatát, a „lovagiasság” szó tartalmát, ami magyar erény volt, azt is a magyaroktól tanulta a lovagiatlan Európa. A gót-germán népek a vendéget ellenségnek tekintették. Mi nem! Úgy látszik a vendégszeretet turáni erény.
A mi könnyűlovasságunk ruházatát utánozta az egész világ, a magyar csizmát is tőlünk vették át, nem pedig az ős germán bocskort, sem a római szandált.
Mi tanítottuk meg Európát a kelesztett kenyér sütésére, de nálunk gyártották az első rugós négykerekű kocsit is. A mi népünk tisztelte és megbecsülte az öregasszonyt, a művelt nyugatiak boszorkánynak deklarálták őket. A mi népmeséinkben „öreganyám” segíti a mesehőst, a germán-frank mesékben „gonosz boszorkányokról” van szó.
A mi népünk nem dobálta ki az ablakon sem a tanácsosokat, sem a királyokat, miköztünk nem voltak sem whigek és toryk, sem guelfek és ghibellinek. Nálunk nem divatozott a vérbosszú.
Gondoljunk csak arra, hogy a frank-gót-germán népek két leszármazottja, a francia meg a német annyira gyűlölte egymást, hogy a világot képesek voltak lángba borítani többször is tiszta gyűlölködésből.
Ez a két nép mutyizásából alakult ki az az európai unió, ami mára nem más, mint a multinacionális nagy cégek pénzmosodája. A lisszaboni szerződés soha nem jöhetne létre képviselőink buzgó ülepnyalása nélkül. Had emlékeztessek Hunyadi János nándorfehérvári diadalára. Ott sem voltak jobbak az esélyek az ellenállásra, csak a lelket nem borította kétely, megalkuvás, haszonlesés és szenny. Megtagadni Szűz Anyánk csillagait a realitásra hivatkozva? Ki akkor az igaz keresztény, ki akkor a demokrata?
Koppány szerepe a múlt homályába vész, ezért „Koppánykodással” vádolni a másként gondolkodókat több mint balgaság. Ráadásul nem mindenki a pénztárcáján keresztül méri a realitásokat Surján úr! Gondoljon csak a „pesti srácokra”, Wittner Máriára, Rácz Sándorra.

Most nem parancsolhatsz, mert nagy a te rabságod
Miként fújják neked, csak úgy köll táncolnod
Idegen nemzetre szállott szép országod
Tőled elvétetett arany szabadságod!

Ez a kuruc vers aktuálisabb, mint valaha. A mostani Vászolyok pedig az a magyar nemzet, aminek fülébe az ólmot éppen Ön is buzgón öntögeti némi baksisért Surján úr!

Cságoly Péterfia Béla

Polgár Info

Dátum: 2008. August 26. Tuesday, 20:05 Szerző: polgarinfo

1 megjegyzés :