2012. február 7., kedd
Trianon 80. évfordulóján nagyszabású tiltakozó nagygyűlést tartott a MIÉP a budapesti Hősök terén.
http://youtu.be/K7KeX_IV9H0
1. rész:
- Igazságot Magyarországnak! - előadja: Nagy Feró
- Havas István, piarista szerzetes tanár
- ifj. Hegedűs Lóránt, református lelkész, országgyűlési képviselő
- Boldogasszony Anyánk - előadja: Balogh Márton, Kunkapitány
- Popély Gyula - pozsonyi tanár
- Reményik Sándor: A három szín - előadja: Gaál Annamária
- Erdélyi induló - előadja: Nagy Feró és Dörner György
Trianon 80. évfordulóján nagyszabású tiltakozó nagygyűlést tartott a MIÉP a budapesti Hősök terén. 3. rész:
http://www.youtube.com/watch?hl=hu&v=bZpfAd1rT04
- Reményik Sándor: Szól a cenzor - előadja: Dörner György
- Csurka István beszéde
Trianon 80. évfordulóján nagyszabású tiltakozó nagygyűlést tartott a MIÉP a budapesti Hősök terén. 4. rész:
- Csurka István beszéde
- Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország - előadja: Hegedűs Zsuzsanna
2001.03.15. MIÉP-ünnep
A 2001. március 15-i nemzeti ünnep alkalmából tartott Hősök terei több tízezres MIÉP-nagygyűlés rövid összefoglalói az akkori híradókban (Magyar ATV, Duna TV, M2) a párt hőskorából.
Havas István: A négy szobor (A Szabadság téri szobrok)
A vers az 1921-ben felállított, majd 1945-ben ledöntött szobrokról szól, melyek az elszakított területeket szimbolizálták, és a Szabadság téren álltak.
zene: Vesztergám Mklós (tárogatóművész)
SZALDÓ: Hangyától a Coopig - Büntetés vagy kettős mérce?
http://mno.hu/lanchidradio/hangyatol-a-coopig-1049293
Adás:
2012. február 7. kedd 13.05
2012. február 7. kedd 22.05
A szövetkezetekben nagy lehetőségek rejlenek, állítja mindenki. Magyarországon mégis mintha nehezen alakulnának a formációk. Pedig nálunk már 1881-ben volt gazdasági „összekapaszkodás”, akkor Gazdakörnek hívták, az idei évet az ENSZ a Szövetkezetek Nemzetközi Évének nyilvánította. A világszervezet szerint a Földön 1 milliárd ember tagja valamilyen szövetkezetnek, mert megéri neki másokkal együtt beszerezni, termelni vagy eladni. A világkampány vajon hogyan hat a magyar szövetkezési kedvre?
A stúdióban Farkas Tamás elnök, Országos Szövetkezeti Tanács
Büntetés vagy kettős mérce?
„Aki nem európai módon viselkedik, ezt kapja.”
Egy internetes összefoglalóban Inotai András közgazdász a fentiekkel indokolta a Malév leállását. Róna Péter közgazdász viszont azzal, hogy nem volt nyereséges a cég, helyes, hogy bezárták. A harmadik közgazdász, Pogátsa Zoltán a hazai kapitalizmus újabb koporsószögeként értékelte a lépést. Ugyanakkor friss adatok vannak arra, hogy az EU más országok más állami cégeinek állami támogatását nem minősíti versenytorzítónak. A francia, a görög, a belga és a német posta például jelentős euró milliárdokat kaphatott államától. Hogyan kell ezeket értékelni? És nálunk miért vetnek keresztet a közgazdászok egy közvetve és közvetlenül 30 ezer főt foglalkoztató cégre?
A stúdióban Hossó Andrea közgazdász
Akkreditált Innovációs Klaszter. Három idegen szó, és egy nagy lehetőség azoknak a közösen dolgozó cégeknek, amelyek együttműködve fejlesztenek exportképes, innovatív termékeket.
A telefonnál dr. Novák Csaba igazgató, Magyar Gazdaságfejlesztési Központ Zrt. és
dr. Szekeres György, Biotechnológiai Innovációs Bázis Klaszter, Pécs
Szerkesztő: Kovács Anita
E-mail cím: szaldo@lanchidradio.hu
2012. február 5., vasárnap
Lánchíd Rádió Műsorából
http://mno.hu/lanchidradio/bekoszontottek-a-minuszok-1048620
DÉLELŐTTI KALAUZ:
Évekig rendben fizette a vízszámláit, most mégis egy 340 ezres elmaradásról szóló csekket kapott a szolgáltatótól. A vízmű, a közös képviselő, netán a fogyasztó a hibás azért, hogy a mellékvízmérő cseréjéről nem értesült a szolgáltató? Önnel is történt már hasonló?
Adás:
2012. február 6. hétfő 9.10
szombaton 12.30-tól.
DÉLELŐTTI KALAUZ:
Évekig rendben fizette a vízszámláit, most mégis egy 340 ezres elmaradásról szóló csekket kapott a szolgáltatótól. A vízmű, a közös képviselő, netán a fogyasztó a hibás azért, hogy a mellékvízmérő cseréjéről nem értesült a szolgáltató? Önnel is történt már hasonló?
Adás:
2012. február 6. hétfő 9.10
Kulissza
- Csurka Istvánról beszélget Verebes Károly Bíró Zoltánnal, az MDF első elnökével
- http://mno.hu/lanchidradiomusorok/kulissza-1030433
szombaton 12.30-tól.
2012. február 4., szombat
Az utolsó levél
http://www.ujszinhaz.hu/
Elhunyt Csurka István
Kedves magyar testvéreim!
Nem a hatalomhoz való feltétlen igazodás hajlama, hanem egy súlyos betegség gátol meg abban, hogy személyesen vegyek részt, mint intendáns a várva várt társulati ülésen. Ezt a betegséget rajtam felülálló hatalmasság a Jóisten vette a kezébe. Ezért most arra kényszerülök, hogy ennek a színháznak a genezisét ebben a levélben magyarázzam el. Amikor ugyancsak a Jóisten jóvoltából és sok előtanulmány alapján megírtam A hatodik koporsó című drámámat, amely az egész trianoni kérdést -legnagyobb nemzeti tragédiánkat - új megvilágításba helyezi, látnom kellett, hogy ennek számára csak akkor nyílik tér –élettér- ha teremtek, teremtünk. A teremtéshez két ember volt adva: Dörner György, régi barátom és áldozatom. Bűne, hogy egykori százezres nagygyűléseinken elszavalta a Talpra magyart, valamint a Kő marad c. Wass Albert verset. Kitűnő színész, nagyszerű rendező, élete a színház. Mostanában vidékre szorították, de ott is missziót teljesít. A másik Pozsgai Zsolt, a legtermékenyebb és legtehetségesebb drámaíró és rendező. Összeültünk és megvetettük A hatodik koporsó bemutatásának alapjait. Éppen akkor hirdették meg az Új Színház esedékes pályázatát, amelyre beadtuk a magunkét és megnyertük. Azóta mocskos harc folyik ellenünk. De az állam és a főváros mellettünk áll. Ezért tarthatunk most társulati ülést.
Az intendánsnak ebben a helyzetben nincs más lehetősége, minthogy így adja elő mondanivalóját. Az utcai harcok el fognak múlni, bent a színházban is. A kérdés csak az marad, milyen színházat teremtünk. Lesz-e erős társulat, összetartás, jószándék és barátság. Mert a feladat nemcsak az, hogy egy-két szerző számára színpadot teremtsünk, hanem az, hogy a lomtárbörtönre ítélt magyar klasszikusok egész sorát feltámaszthassuk. Móricz Zsigmondtól, Németh Lászlón át Páskándi Gézáig elfelejtett, zseniális alkotásokat fogunk előásni és bemutatni. Ehhez társulat kell, szellemileg egy irányba húzó, küldetésével tisztában lévő, igen a küldetés, legalábbis addig ameddig egyedül vagyunk. Majd, ha lesz másik hasonló társulat, a küldetést felosztjuk, mint a földet. Ezek tehát az intendáns kérései egy rászakadt sors, betegség távolából. Ha Isten segít, ott leszek. Amit eddig elértünk, az maga is eredmény. Köszönöm, hogy meghallgattatok.
Cs. I.
„Csak a test."
Elhunyt Csurka István
Meghalt Csurka István
Életének 78. évében meghalt Csurka István - tudatta Papolczy Gizella, az író, politikus hozzátartozója szombat délelőtt az MTI-vel. Az író életének utolsó nyilvános megszólalása február 2-án volt, a budapesti Új Színház társulati ülésén, amikor Dörner György, az új igazgató felolvasta a kórházban fekvő Csurka István társulathoz intézett levelét. Ebben arra bíztatta a jelenlévőket, hogy attól függetlenül, ki hova érzi magát tartozónak, mit gondol a politikáról, szeretetben dolgozzanak együtt.
A nép százezerszer találékonyabb nálam…
Emlékezésül utolsó írásának utolsó sorait olvassuk:
Ez a cikk talán megint rövidebb az előzőeknél, holott megismétel belőlük gondolatokat. Akik ott voltak Szegeden és láttak-hallottak, elmondtam nekik, hogy betegséggel küzdök. Korom is magas. Nem tudok mindenütt ott lenni, ahol szeretnék, ahol találnék híveket is, szidalmazókat is. De erre ma már nincs is szükség, mert ezt a kultúrát nem a valamiképpen befutottaknak és elismerteknek, hanem magának a népnek, a polgárnak, a plebejusnak és ha még akad, az arisztokratának kell életre hívnia. Gyógyulásunk is csak közös lehet: ha azt látom, hogy magvetésem jó talajba hullott – és megjön az eső is… –, az örömtől fogok gyógyulni. Mindannyian Isten kezében vagyunk. De mint tudjuk, az Isten is azon segít,aki maga is megteszi a rábízott feladatokat és törekszik. Törekedjünk, magyar testvéreim! Ezt az országot semmilyen hatalom, túlerő nem veheti el tőlünk, mert mi töltjük meg magyar keresztény kultúrával. Kíváncsi vagyok, hol jelentik be az első megmaradási rendezvényt, felvonulást vagy valami olyasmit, ami nekem eszembe sem jutott. Én talán elég találékony író és egyéb figura voltam, de tudván tudom, hogy a nép százezerszer találékonyabb nálam.
Csurka István: Történelemhamisítás Döntetlen (2.oldal)
Megjelent a Magyar Fórum XXIV. évfolyamának 5. száma!
A tartalomból:
Csurka István: Történelemhamisítás
Döntetlen (2.oldal)
Valami nagyszerû van most a vészben kibontakozóban. Minél több egyén, úgynevezett kisember, aki sokszor a legnagyobb, áll ki a maga életével, tanúságtevôként egyszerûen és bátran, minél világosabban látszik, hogyan akar Vásárosnamény, Bugac és Mohács hozzájárulni az új magyar kultúrához, minél többet és többször serénykedünk akár kis jelenetek megformálásában, annál többet tettünk az új magyar kultúráért. Csak ez ment meg bennünket. Panaszkodó népbôl, akármennyire nehezek is az anyagi körülmények, most kell teremtô nemzetté válnunk. Ne azt magyarázgassuk egymásnak folyton-folyvást, hogy valamit miért nem lehet megcsinálni, hanem lássunk hozzá, próbáljuk meg! Kulturális életterünket semmilyen bankok-tankok, semmilyen bombák és Uzi-géppisztolyosok nem vehetik el tôlünk. Van ebben a nagy megpróbáltatásban, vészben, világválságban és globalizmusban valami biztató kezdet, valami magyar hajnalodás is. Ezt most bátran és világosan meg kell állapítanunk. Lehet, mindig így volt? A magyarságot a nagy veszélyek emelték békébeni tespedtsége fölé? De ne is ezen lamentáljunk: csináljuk! Ez a megmaradás egyetlen módja.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Mészáros Tamás újratöltve – azaz tolvajból feljelentô (3.oldal)
Az ATV-n gyakorta feltûnô Mészárosnak hétrôl hétre kell kellemetlen kérdéseket feltennünk. A múlt héten az MT monogramú úr magántulajdonhoz való sajátos viszonyát tártuk fel egy 1970-es évek elején kelt cikkbôl. Azóta idôben sokkal közelebbi események késztetnek minket kérdésekre, de új iratok kerültek elô a régi ügyrôl is. Egy egészen elképesztô történetet ismerhetünk meg, mely valószínûleg csak Magyarországon és csak egy Mészáros Tamás-szerû emberrel történhet meg.
A patrióta szellem erôsítéséért
A válságból a helyi gazdaság megerôsítésével kerülhetünk ki (4.oldal)
Aki segít, tûzifát kap Jászapátin – így szól a fáma, és ez bizony jó hír lehet azoknak, akik most a téli idôszakban dideregnek a hûvös szobában. Szerkesztôségünk vendége Pócs János, Jászapáti polgármestere, országgyûlési képviselô, akivel ezen az akción kívül a fontosabb beruházásokról is beszélgetünk.
Devecser a megújulás útján
A végsô cél egy biztonságos, értékteremtô település létrehozása (4.oldal)
Szociális szövetkezet létrehozását tervezik a devecseri kistérségben. Devecser egyike volt annak a három településnek, melyet 2010. október 4-én elöntött a Magyar Alumínium Termelô és Kereskedelmi Zrt. Ajka melletti tározójából kiömlô vörösiszap. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt, több mint százhúszan megsérültek, több száz ház vált lakhatatlanná. Toldi Tamást, a település polgármesterét arra kértük, hogy vázolja föl a szociális szövetkezet keretei közt létrehozandó mezôgazdasági tevékenység körvonalait és beszéljen a munkahelyteremtô tervekrôl.
A kozmopolitizmus az egyik legnagyobb veszély
Nem lesz jobb a magyarnak, ha szlováknak vallja magát (5.oldal)
„Felvidékrôl tizenhat iskola kapcsolódott be a Palóc Társaság esszéíró pályázatába, kiemelt elsô díjban részesült a somorjai Halász Gábor”– tudósít a Felvidek.ma hírportál. A Magyar Kultúra
Napja tiszteletére tizenhatodik alkalommal meghirdetett pályázatra beérkezett pályamûveket a Kolczonay Katalin egyetemi oktató vezette zsûri értékelte. Az ünnepélyes eredményhirdetésre Budapesten, január 22-én, vasárnap délután a Magyarság Háza Deák termében került sor. Az ünnepségrôl, a pályázat jelentôségérôl és a társaság munkájáról Z. Urbán Aladárt, a Palóc Társaság elnökét, a Magyar Kultúra Lovagját, a Krúdy-díj kitüntetettjét kérdezem.
A vidéki életmód népszerûsítéséért
Megismertetjük a gyerekekkel a helyben elôállított termékek fontosságát (7.oldal)
A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (AGRYA) meghirdette általános iskolásoknak szóló akcióját, a Vesd bele magad! programot. A mozgalom keretében a diákok vetômagokat kapnak zöldségek termesztésére – közölte a kezdeményezést támogató Vidékfejlesztési Minisztérium. A vetômagokat adományokból veszik, és annyi gyereknek jut, amennyi pénz összegyûlik. A programról dr. Mikula Lajost, az AGRYA ügyvezetô elnökét kérdeztem.
A régi rítus az új evangelizáció eszközeAmit az elôzô nemzedékek szentnek tartottak, hogyan is lehetne károsnak ítélni? (9.oldal)
Kovács Ervin Gellért, premontrei szerzetes: Egy közhiedelmet szeretnék eloszlatni: a II. Vatikáni Zsinat soha nem törölte el a régi római miseformát.
Amikor XVI. Benedek pápa kiadta a 2007-es Motu proprio-t a régi rítus újbóli engedélyezésérôl, akkor kijelentette, soha nem törölték el ezt a rítust, mert az egyház nem törölheti el az emberemlékezetet meghaladó hagyományt. Amit az elôzô nemzedékek szentnek tartottak, hogyan is lehetne károsnak ítélni? Tehát nem volt törvényen kívül helyezve a tridenti rítus, de az új átvétele, és tömeges végzése arra engedte következtetni a híveket, hogy a régit betiltották. Inkább azt lehetne felvetni: miért volt szükséges egy új létrehozása a régi mellett?
Az élet célja a várás maga
(Godot-ra várva a Térszínházban) (12.oldal)
A Térszínház Godot-ja pont azért különleges, mert jóval tömörebb és lényegre törôbb, mint a többi, csak a franciából történô fordítás alapján elôadott produkció. A Godot ma már rádöbbentô, katartikus mû, igazi modern klasszikus. Azt lehet olvasni, hogy Beckettnek ez a darabja az abszurd dráma kiindulópontja. Viszont ez mégsem annyira abszurd, mint Mrozek, vagy Ionesco drámái. Itt sokkal több a – nem is a tragikum, hanem a fájdalom. Az üresség fájdalma. Maga a színpadkép is az elidegenült világ azonosíthatatlan tája. És ott várakozik a két fôszereplô. Nem tudják, hol vannak: ott-e, ahol tegnap, és egyáltalán jó helyen várnak-e?
Estragon: Mondtam már, hogy tegnap este nem voltunk itt. Álmodtad az egészet. / Vladimir: És szerinted hol voltunk tegnap este? / E: Nem tudom. Máshol. Ürességben itt nincs hiány./ Vladimir: Nem ismerôs a környék? / E: Mi legyen ismerôs? Ebben a sivárságban töltöttem az egész kurva életet. Ki figyel ilyenkor az árnyalatokra?
Az üresség pedig maga a nihil, a földre költözött pokol. Az a pokol, ahol még arra sincs erejük az embereknek, hogy öngyilkosok legyenek, mert bizonytalanok tetteik sikerében. Tehát már rég nincs szó a középkori pokolról, kénköves füstök közül elôbukó Mefisztóról. Helyette az üresség az, ami a fájó, kínzó és a csönd. Ezt a csöndet akarják a fôszereplôk megtörni bármi áron.
Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
Vagy fizessen rá elő!
Telefon. +3630-7545-017
| < Előző | Következő > |
|---|
Csurka István: Történelemhamisítás - „Mit ér az ember, ha magyar?”
A kormány és személy szerint Orbán Viktor mögött kiálló, minden túlzás nélkül elmondhatjuk soha nem látott méretű, tudatos tömeg számszerű és jelentőségbeli alá- és mellébecslése bel- és külföldön azonnal megindult. Jelenleg ugyanis valóban nincs Európában olyan törvényes, minden tekintetben szabályos körülmények között, kétharmados felhatalmazással kormányzó és alkotmányozó kormány és országgyűlési többség, amelyet hívó szóra ekkora tömeg támogatna. Ha ezt azok, akik ma Magyarországot egy Izrael által igényelt állapotba akarják kényszeríteni, figyelembe veszik, akár számszerűség akár az erkölcsi tartás tekintetében, azaz tudomásul veszik a megnyilvánult népakaratot, akkor a következő és a folyó tárgyalásokon a népek önrendelkezési joga előtt, valamint az eredeti európai normák, a maastrichti kritériumok előtt meg kell hajolniok.
Magyarországnak ugyanis nincsenek Uniójával szembeni bűnei. Kétharmados többséggel alkotmányozott, az egymással is vitában álló és a munkában hol résztvevő, hol távolmaradó ellenzéki véleményeket – amelyek magát az alkotmányozást utasították el, ragaszkodva az idegen erők által részben oktrojált, semmilyen demokratikus felhatalmazással nem bíró, eredetileg sztalini fogantatású papírhoz – mint képtelenségeket nem vehette figyelembe.
Az országgyűlés jegyzőkönyvei tanúsítják ezt. Ha ehhez most hozzátudják, elismerik az igaztalanul megvádolt és spekulánsok lasszóival rángatott forint sorsát, és a menet roppant méreteit, soha nem látott voltát, akkor nehezen folytatható a mérges gázokkal és egymásra épülő hazugságok rendszerével viselt háború Magyarország ellen. Ezért kell mind méreteiben, mind erkölcsi súlyában kétségbe vonni a nagy magyar menetet. Mind az ellenséges sajtónak, mind az IMF-nek, mind Barrosónak a kezébe kell adni a lekicsinyelt és kiherélt vonulás eszközét. Mire ezek a sorok megjelennek, Orbán hazatért az EU bizottság elnökétől. Az eredményt még nem tudjuk, a szándékokat ismerjük. Ebben az esetben a „Mit ér az ember, ha magyar?” jelben a tömeg előtt egy kérdés adódik? Hogyan tovább? A mi válaszunk – minthogy elindítói is voltunk a gondolatnak, nemcsak Szegeden, hanem már Szeged előtt is ezeken a hasábokon – magától értetődik:
- Folytatni! Ha lehet még nagyobb arányokban, országos kiterjedésben, sűrűn és keményen. Függetlenül attól, hogy hogyan végez Orbán Barrosóval, s mit ró az IMF a kormánymegbízottra. Minél rosszabb feltételeket kapunk, annál kitartóbban, elszántabban és gyakoribban. A magyarság csak így tudja megmutatni, hogy soha nem fogadja el a harmadik trianoni igazságtalanságot, amelyet ráerőszakolnak. A kormány nem tud kitérni bizonyos megalkuvások elől, ezt már eddig is látnunk kellett. A tömeg azonban, amely hatalmas erővel töltötte meg a teret nem kötelezhető semmire. A magyar tömeg az után sem volt kötelezhető, hogy Drasche-Lázár Alfréd, Apponyi helyett aláírta a békediktátumot Versailles-ban, hanem talán még a mainál is borzalmasabb feltételek között „Nem, nem, sohá!”-t kiáltott. S hogy ennek eredménye csak majdnem húsz év múlva lett, amikor egy igazságosabb rendezés során viszszakaptuk Észak-Erdélyt.
Most minden a magyar keresztény tömegen múlik, amely felett sem Barroso, sem az IMF nem rendelkezik, ellenben éppen ez a tömeg rendelkezik óriási számbeli és demokratikus többségénél fogva a magyar sors alakítása fölött.
A fontos az, hogy ne féljen és ne hátráljon senki. Sok erős megmozdulás kell. Szervezési tanácsokat én nem adhatok mert gyengém a dolog. Csak azt kérhetem, amit az idő méhébe valamelyest belelátó szemem s fülem sugalmaz. Most csak a tömegerő tarthatja meg Magyarországot és miniszterelnökét Orbán Viktort, csak ez a tömegerő védheti meg az új alkotmányt, a köztársasági elnököt.
Végeredményben gyönyörű az, ami most elindult.
| < Előző | Következő > |
|---|
Különös „hobby”
Az alábbi történet a Magyar Rendőr című lapban jelent meg a 70-es évek elején. Aki elküldte az újságoldalt, megígérte, hogy megkérdezi az ATV Újságíró-klubjának következő adásában Mészáros Tamást, hogy azonos-e a cikkben M. T. monogrammal szereplő személlyel. A cikkben szereplő urat 1971-ben többrendbeli lopásban mondta ki bűnösnek a bíróság, és hathavi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet tényként állapította meg, hogy szorongás okozta kóros tudati állapotban követte el cselekményeit.
Ki lophatta el a pisztolyt? – töprengett a festőművész, akitől csak nemrég távozott a Magyar Televízió egyik munkacsoportja. Bánata érthető volt, hiszen a Rákóczi-korabeli pisztolyt féltve őrzött kincsként tartotta számon.
Később egy fából faragott angyalka „repült” el a Mátyás-templomból, 1969 januárjában pedig három közismert Szász Endre-grafika tűnt el a Derkovits-teremből, ahol a „Tv-előzetes” forgatott. A Bolgár Kultúrotthonnak egy ónfedelű német kupája bánta a televízió látogatását. De másutt is egyre-másra keltek lábra az értékes alkotások – mialatt a felvétel tartott.
A művész és a nagyvonalúság általában együtt jár. Így azután voltak, akik észre sem vették, hogy egy-egy alkotásuk csak volt. Másrészt nem mindegyik művész élt a feljelentés jogával. Persze, nem azért, mert nem tartották fontosnak, hanem mert nem tudták, hogy kit vagy kiket gyanúsíthatnak alkotásaik ellopásával. Emellett kellemetlennek is érezték volna, hogy a televízió náluk járt forgatócsoportját jelöljék meg mint gyanús személyek körét.
Furcsa műgyűjtő lehet!
Állapította meg a Budapesti Rendőr-főkapitányság társadalmi tulajdonvédelmi osztályán Péter Ferenc őrnagy, akire nem kisebb feladat várt, mint annak a megállapítása, hogy ki ez a nyilvánvalóan egyazon „műgyűjtő”, aki ilyen furcsa módon hódol a szenvedélyének.
Az nem volt kétséges előtte, hogy az „enyveskezű” ismeretlent – sajnos – a televíziónál kell keresnie. Ugyanakkor a tettes mielőbbi felderítése a televízió dolgozóinak presztízsét is jelenti, akiknek a jó hírnevét csorbította a tolvajlássorozat.
A különböző kerületi kapitányságok által korábban elrendelt és eredménytelenül megszüntetett – a témába vágó – ügyek nyomozati iratainak áttanulmányozása után határozta meg csoportvezetőjével, Pudleiner Gyula századossal a nyomozás irányát.
Ami a meglepetés erejével hatott: a Fészek Művész Klub gondnokának feljelentéséből az derült ki, hogy a náluk folytatott felvételek idején egy nem éppen műkincs, hanem egy nehezen beszerezhető, korallszínű telefonkészüléknek veszett nyoma, emellett a közelmúltban több jegyzőkönyv is készült a televízió Szabadság téri épületében arról, hogy az egyik kellékes egy bizonyos M. T.-t gyanúsít egy bronzveretes szivardoboz eltüntetésével…
A kör bezárul
E szivardoboz-ügyben készült jegyzőkönyvből egyébként az is kitűnt, hogy a szóban forgó – szakmai nyelven – külsős-másodasszisztens kikérte magának az „alaptalan” gyanúsítást, hogy a tiltakozásnak nagyobb súlyt adjon, megfenyegette a kellékest, hogy rágalmazás miatt feljelenti.
M. T. személyvizsgálata egyre alaposabbá tette az őrnagy gyanúját.
Az úgynevezett „jobb családból” származó, 22 éves fiatalember 1987 januárjától 1969 májusáig külsősként dolgozott a televíziónál. Ugyanakkor – másodállásban – egy művelődési otthon irodalmi szakkörét is vezette. A képzőművészet iránt érdeklődő M. T. 1968-ban az ELTE Bölcsészkarára is beiratkozott.
M. T. barátai közül külföldre történt utazásukkor többen megtagadták a hazatérést. Mivel M. T. minden esetben jelen volt ott és akkor, amikor a lopások történtek, joggal vetődött fel, hogy az értékes műalkotások esetleg az országhatáron túlra kerültek.
Péter őrnagy főként a művelődési otthon igazgatójának feljelentését és az ezt követően lefolytatott eredménytelen nyomozás adatait értékelte sokra. A feljelentés szerint ismeretlen tettes ellopta az otthon No. 65 20488-as számú Qualiton-magnetofonját. Az ügyben igen sok személyt hallgattak meg a nyomozást elrendelő kapitányságon, de M. T. – aki a magnetofonhoz szintén hozzáférhetett – nem került gyanúba.
Néma sértettek
A házkutatás váratlan időben és rendkívüli alapossággal folyt –, de az a feltevés, hogy a sorozatosan ellopott értékek külföldre kerültek volna, megdőlt. Hiánytalanul megtalálták azokat – még a Qualiton-magnetofon és a korallszínű telefonkészülék sem hiányzott!
M. T.-t azonban mindez nem hatotta meg, sőt, az előállítása után sem élt azzal a lehetőséggel, hogy enyhítő körülményként őszinte beismerő vallomást tegyen. „Mesével” próbálta félrevezetni az őrnagyot, miszerint ő nem tolvaj, hanem a nála megtalált tárgyakat részben ajándékba kapta, illetve vásárolta.
– És ezt a Rákóczi-korabeli pisztolyt mikor és kitől vette? – kérdezte Péter őrnagy olyan hangsúllyal, mintha a válasz nem is igen érdekelné.
– 1966-ban vettem az Ecserin az ócskástól.
– Biztos ebben?
– Természetesen.
– Hát ez nagyon érdekes. A pisztolyt ugyanis 1968-ban lopták el egy művész műterméből, amíg a televízió felvételt készített.
– Őszinte beismerő vallomást akarok tenni – horgasztotta le a fejét ekkor.
De amint rövidesen kiderült: az őszintesége ekkor még korántsem volt teljes értékű.
Őrizetbe vételére azonban nem került sor, mivel valósnak bizonyult az az állítása, hogy édesanyja súlyos beteg, és egy erősebb megrázkódtatás súlyos következményekkel járhatna.
A VI. kerületi kapitányságon még tart az ügy további vizsgálata és közben a bűnlajstrom egyre bővül. Sivák Barnabás őrnagynak nagyon nehéz a dolga, hiszen a rendőrség humánus intézkedése következtében a nem is csekély társadalmi veszélyességű „műgyűjtő” szabadlábon védekezik… egyelőre. Még a másodállása sem szűnt meg, tehát most is ott működik, ahonnan a magnetofont eltulajdonította.
Sivák és Péter őrnagy érdeklődése nyomán több olyan művészhez kopogtathatnak majd be a nyomozók, akik még nem tudják, hogy alkotásaik közül egyik-másik már régen nincsen a birtokukban, illetve olyanokhoz, akik csak boszszankodtak, ahelyett, hogy feljelentést tettek volna a lopás felfedezése után.
A kárérték megállapítása még nem végleges, de az már bizonyos, hogy jóval meghaladja az 50 ezer forintot.
(martinkó)
KAPCSOLÓDÓ:
Megjelent a Magyar Fórum XXIV. évfolyamának 5. száma!
Benne:
Mészáros Tamás újratöltve – azaz tolvajból feljelentô (3.oldal)
Az ATV-n gyakorta feltûnô Mészárosnak hétrôl hétre kell kellemetlen kérdéseket feltennünk. A múlt héten az MT monogramú úr magántulajdonhoz való sajátos viszonyát tártuk fel egy 1970-es évek elején kelt cikkbôl. Azóta idôben sokkal közelebbi események késztetnek minket kérdésekre, de új iratok kerültek elô a régi ügyrôl is. Egy egészen elképesztô történetet ismerhetünk meg, mely valószínûleg csak Magyarországon és csak egy Mészáros Tamás-szerû emberrel történhet meg.
| < Előző | Következő > |
|---|
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)