Tisztelt Sólyom László!
Ez év január hó 15.-én elküldött és azóta a világhálón mindenki számára olvasható levelem nyomán sorra érkeznek az információk hozzám, melyek diagnózisomat a kialakult helyzetet illetően és az Ön példátlan felelősségét a békés megoldás tekintetében egyaránt alátámasztják.
Dr. Biki József gyémántdiplomás jogász írását http://www.mno.hu/portal/426555 már eljuttattam Önhöz, az írás a jog nyelvén fogalmazza, amit magam civil módra: az Ön alkotmányos felelősségét az államrendet és a nép szuverenitásának biztosítását illetően.
Egely György mérnök-feltaláló tanulmánya (Apokalipszis 2012 http://www.ambro.hu/?page=dokumentum〈=hun&id=6) pedig a természet-tudós gondolkodó oldaláról elemzi napjaink szégyenletes történéseit és a várható jövőt.
Önnek Egely György írását alaposan át kell tanulmányozni, azoknak azonban, akik Önnel együtt olvassák a levelemet tömören összefoglalom:
Egely György rámutat arra a nyilvánvaló tényre, amit ma már egy műveltebb óvodás is tud, hogy az emberiség környezeti katasztrófa felé száguld, ha nem változtat sürgősen fogyasztási szokásain. Az olajmaffia érdekében, a politikusok és a média által fenntartott energia-fogyasztási szokások egyrészt egyre elviselhetetlenebb anyagi terheket rónak a föld lakosságára mind az ipari termelés, mind a civil fogyasztás tekintetében, másrészt rohamos tempóban amortizálják a biológiai környezetet. Azaz: nem elég, hogy 5 - 6 szorosát fizettetik ki a kőolaj és földgáz alapú energiák valóságos bekerülési értékének, melyek aztán rendkívül alacsony hatásfokkal hasznosulnak, hanem ráadásul ezzel az indokolatlanul magas árral saját pusztulásunkat vásároljuk. Ideírom, hogy minden olvasó tisztában legyen azzal, amit nem szoktak az orrunkra kötni: egy benzin vagy gázolaj üzemanyaggal működő jármű az üzemanyagot 25 - 33 % hatásfokkal hasznosítja, azaz a méregdrága pénzen megvett üzemanyag elége téséből származó energiának 67 - 75 %-át nem hasznosítja gépkocsink, azaz minden egyes liter üzemanyag megvásárlásakor az ár nagy részét semmi másra nem fizetjük, mint, hogy szennyezzük vele világunkat pár olajmágnás kedvéért. Ehhez asszisztál a politika és a média.
A civil olvasók számára konkrét számítás: az én Suzukim 5 l benzint fogyaszt 100 km úton. Ennek ára ma 1600,- Ft. Az öt liter benzin égéséből származó energia 25 %-át használja fel az autóm (a gázolajjal működő autók 33 %-ot), azaz 400 Ft-ot fizetek a hasznos energiáért és 1200 Ft-ot pusztán arra adok ki, hogy az autóm menet közben alaposan bemocskolja a környezetét. Ha figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy a benzin ára több száz % hasznot tartalmaz, csupán azt számoljuk ki mennyibe kerülne az autózás egy mondjuk 80 % hatásfokkal működő autó esetében, akkor is oda jutunk, hogy 500 Ft-nyi üzemanyagot kellene megvásárolnom nekem a Suzukihoz 100 km útra.
Egely rámutat arra a nyilvánvaló igazságra, hogy kiutat kizárólag az innováció, a találmányok hasznosítása jelenthet: a jó hatásfokkal működő és a környezetet nem terhelő, ráadásul igen olcsó energiák, mint a vízautók számtalan lehetséges formája vagy a szabályozott fúzió (Papp József).
Egely György tanulmánya párhuzamot von a világtörténelem eddigi nagy katasztrófái és a közelgő krízis már látható jelei között és bizonyítja azt a minden gondolkodó elme számára nyilvánvaló tényt, hogy a katasztrófák elkerülhetők - amit egyébként a legtöbb, már némi tapasztalattal rendelkező ember a saját életéből is pontosan tud.
Egely tanulmánya többek között a mohácsi vészt veszi górcső alá, kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a katasztrófa elkerülhető lett volna, ha mondjuk ifjú királyunk, II.Lajos jól ismerte volna fel a helyzetet és az ezer felé acsarkodó, kizárólag saját önös érdekeiket szem előtt tartó ostoba nemesek helyett maga kerekedik a helyzet magaslatára és kemény kézzel, valóságos hadi szakértők segítségével irányítja hadseregét.
A tanulmányt mindenkinek ajánlom elolvasásra, nagyon tanulságos írás, a kiút lehetőségének ismertetésével.
A magyar történelemben mindig akkor voltak felfelé irányuló tendenciák, fejlődés, virágzás, amikor az országnak keménykezű uralkodója volt, aki képes volt népét összefogni, hittel, lelkesedéssel és erkölcsi alapokkal ellátni.
Korunk súlyos következményekkel kecsegtető energetikai (és vele együtt társadalmi) válságát pusztán jogi eszközökkel, a jognak azzal a nagyképűségével, ahogy ma minden tudományok fölött állónak kezeli magát, megoldani nem lehet: a jogi paragrafusok nem tudják szabályozni, kit hogyan mérgez és mételyez a gátlástalan harácsolás.
Ahogy az emberiség történelme halad előre mindig más és más emberi értékek voltak a társadalmi megítélés rangsorának élén: a vadászat korában a fizikai erő, az ügyesség volt a társadalom számára a legfontosabb, a mindennapi élelem biztosítéka. A területhódítások idején a vitézségnek járt a legnagyobb társadalmi elismerés. A polgáriasodás igénye szülte a jogrendszer, az igazság szolgáltatásának központosítását, ekkor került a jog tudománya az élre. A történelem során azonban az utolsó 65 gyalázatos évet leszámítva mindig létezett egy, az uralkodó felett is álló szakrális erő, az utolsó mintegy ezer évben a Szent Korona, mely a nemzet egységének jelképe, illetve annak ereje és szimbóluma volt.
A jövő szakrális erejét az ember és természet örök és elválaszthatatlan viszonyának szentsége fogja adni. Az a tudat, hogy természet nélkül nincs élet. A jövő tehát nem a jogilag kikezdhetetlen szerződések kora lesz, hanem olyan társadalom, amely maga őrködik a természet épsége, saját élettere felett. Nem jogi, hanem szakrális erőkkel, ahogyan az igaz vallás tiszteli Istenét, aki számára Szent és Sérthetetlen. Ez az új világrend a természet ismeretét, törvényeinek tiszteletét követeli.
Ön Sólyom László nem ért a biológiához, nem ért a fizikához és a kémiához, nem ért a környezet-, erdő- vagy vadgazdálkodáshoz, a mezőgazdasághoz és az élelmiszeriparhoz, és semmiképpen sem ért az energetikához. Nem ért az ember lélektanához, de éppen úgy nem ért a háztartás vezetéséhez és a gyerekneveléshez sem. Ha legalább ez utóbbihoz értene egy csöppet is, akkor tudná, hogy a szülőnek, akinek tizenkét gyermeke van mind a tizenkettőt tehetségének megfelelően kell felnevelnie a társadalom, a köz javára. És azt is tudná, hogy minden egyes ebéd és minden egyes vacsora alkalmával mind a tizenkét gyermeknek jól kell laknia.
Ebben az országban kb. tíz millióan élünk, Ön nem nézheti tétlenül, hogy néhány tucat ember érdeke fölébe kerekedjen a tíz millió érdekeinek. Sem természeti kincseinket, sem az emberek tehetségét nem lehet elpocsékolni, hiszen ez a nemzet vagyona mind: a föld természeti és ásványi kincseivel, és az ember fizikai és szellemi erejével, köztük a híres magyar elme sok-sok találmányával.
Ezekből ugye azt is látjuk, hogy Ön a vagyongazdálkodáshoz sem ért. Mégis úgy áll a helyzet, hogy Önnek kell rendet teremtenie ebben a hazában, Ön ül a székben, ahonnan békés eszközökkel rendet lehet teremteni. Ne felejtsük azt sem, hogy tartozik nekünk, hiszen abban is jelentős része van, hogy ez a selejtes Alkotmány vezérli életünket. Amely azonban mégis Önre lőcsöli a felelősséget, és a kötelességet.
Ez az Alkotmány, amely soha nem volt a magyar nép alkotmánya a 'szabad mandátum' elvének életben tartásával mára már olyan állapotokat hozott létre ebben a hazában, amely lehetetlenné teszi a tisztességes politizálást. Olyan vonzerőt gyakorol a mostanra már minden gátlásuktól megszabadult pénz-és hataloméhes harácsolók számára a 'szabad préda', a gyakorlatilag kontroll nélkül kifosztható államkassza, hogy mindenkit, aki az útjukba merészel állni könyörtelenül félre tesznek. Megveszik, megzsarolják vagy kicsinálják, ellehetetlenítik.
1948-ban még buszokkal cipelték a komcsik a választókat, hogy jó sok helyen szavazzanak, mostanra már ilyesmire nincs szükség, sokkal kifinomultabbak a módszerek. Már a kopogtató cédulák begyűjtésénél kiselejtezik a nemkívánatos jelöltet.
Ön tudja Sólyom László, hiszen a jog az egyetlen, amihez ért, a többieknek írom, akik a levelemet Önnel együtt olvassák, hogy ma az a rend ebben az országban, hogy ha egy embertől két kopogtató cédula érkezik, akkor mindkettőt meg kell semmisíteni, függetlenül attól, hogy az egyik esetleg igazi, a másik hamis. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Egészen egyszerű módszerekkel meg lehet fosztani azon állampolgárt a szavazati jogától, aki arra az eretnekségre mer gondolni, hogy tisztességes embert emelne a hatalomba. Konkrétan: ha mondjuk én, Harmathy Ildikó arra gondolnék, hogy Veszprém 4. sz. körzetében a ringbe szállnék a voksokért, akkor ugye először 750 db kopogtató cédulát kellene összegyűjtenem. Ha esetleg az aktuális hatalom úgy ítéli, hogy ez a nő veszélyes lehet, hiszen felelősen gondolkodik országról, természetről, még talán el is vinné a mandátumot (az emberek kedveleik, sokat tett értük, bátran ki is áll az érdekeikért, stb.) akkor nem várnák meg, hogy a listára felkerüljön a nevem, hanem már a kopogtató cédulák szintjén kiütnének a csatasorból. Ehhez mindössze annyit kell tenni, hogy ki kell találni, vajon kiktől fogom begyűjteni a kopogtató cédulát és azokra a nevekre ki kell tölteni egy másikat és egyik éjszaka bedobni valamelyik párt postaládájába, mindegy melyikébe.
Azt pedig nem nehéz kitalálni, ki honnan gyűjti majd be a kopogtató cédulákat (kifinomult módszerek állnak rendelkezésre, az aláírás-gyűjtésekre vigyázzunk!). Esetemben igazán nem nehéz kitalálni, nyilván a piacom népétől gyűjteném a kopogtató cédulát.
Szögezzük még azt is le, (ezt sem Önnek írom Sólyom László, mert Ön ezt pontosan tudja) és lássuk már be végre: sem Szekeres Imre, sem Deutsch Tamás, sem Herényi Károly, sem Bokros Lajos, sem Kupa Mihály semmiben nem szenvedett hiányt az elmúlt 20 évben, percre vissza nem esett az életszínvonala attól, hogy esetleg elbukott egy választást.
Ők együtt játszák nekünk a politikai cirkuszt, együtt ülnek a húsosfazék körül, együttesen tartják fenn ezt az elmebeteg állapotot. Amire az Ön segédletével van lehetőségük.
A világot a környezeti katasztrófától Magyarország fogja megmenteni. Innen fognak elindulni azok a változások, amelyek majd egy új világrendet hoznak létre, ahol a tudás lesz a hatalom, a természet a szentség. Az ember művelt lesz és tájékozott, és a művelt és tájékozott ember tehetségét nem arra fogja használni, hogy egymást gyilkolja, hanem arra, hogy együttesen koncentrál a megoldandó feladatokra. Kvázi együttesen fog küzdeni a külső ellenség ellen, ami nem fizikai ellenség lesz, hanem szellemi, és egészen pontosan úgy hívják: ostobaság.
Ma Magyarországon sokan tudják, hogy a változás innen fog indulni, a Távol-keleti bölcsek véleménye sem más. Magam logikai úton dolgozom: nincs még egy ország, ahol ennyire kristálytisztán, kvázi modell értékkel jelenik meg a fogyasztói társadalom a maga legnyersebb valóságában. Nincs sem értelmiségi, sem vallási, erkölcsi kontroll.
Egy ország, amely maga a Kánaán, bőven elláthatná magát mindennel, amire csak szüksége van: élelemmel, vízzel, energiával és ásványi kincsekkel, ez az ország, ahol a világon a legmagasabb az egy főre jutó Nobel-díjasok és a bejelentett találmányok száma, ez az ország hatvanöt éve gyakorlatilag rabszolga sorban él, totálisan eladósodva és kisemmizve, mert felelőtlen erők idegen érdekek szerint dirigálják.
Innen fog indulni a változás, mert nekünk változásra van szükségünk, helyzetünk tarthatatlan. Fejlett demokráciákban, ahol a polgárok aránylag jól élnek nincs változás-kényszer, az elmaradott országokban pedig jelentős erők késleltetik a világszemléleti, társadalmi változások szükségszerűségét, pl. a vallás.
Nálunk egyetlen egyház sem bír olyan jelentős befolyással, hogy rá tudná venni az embereket a nyomor és megaláztatás további viselésére; nincs autógyárunk, amelynek érdekeit sértené, ha vízzel működő autógyárat hoznánk létre (a műszaki megoldás tekintetében Egely György írása utat mutat, több megoldás is lehetséges), a keletkező tripla haszon (a termékértékesítés haszna, az olcsóbb energia és a környezeti károk jelentős enyhítése) pedig országunkon azonnal hatalmasat lódít majd. Az olcsó energia óriási lehetőséget jelent, extra előnyt az iparban és a mezőgazdaságban (ahol előnyünk így is óriási lehetne, ha .), a gazdasági fellendülés hozza azonnal magával a kultúra és műveltség színvonalának tempós növekedését, korszerű, 21. századi iskolákat, értelmes szabadidőt, sportaktivitást, derűt és békét. A maffia pedig majd elmegy oda, ahol továbbra is szabadon garázdálkodhat, míg végképp ki nem szorítjuk erről a planétáról!
Önre vár a feladat, Sólyom László, mint már írtam. Nem írhat ki választásokat, míg nincs új Alkotmány; Az Új Alkotmányt népszavazás kell elfogadja; Megalkotásának és elfogadásának koordinálására Alkotmány elnököt kell választani; Önnek ki kell írni a pályázatot. Pályázhat bárki, aki akar: Orbán Viktor vagy Mesterházy Attila, Vukics őrnagy vagy Vona Gábor. Álljanak ki az ország elé, merjék megmérettetni magukat.
Tisztelt Sólyom László!
Gondolom szándékában sem volt, hogy megválaszolja a leveleimet, ne tegye! Szeretném azonban felhívni a figyelmét, hogy ezt a levelet az internet jóvoltából most Önnel együtt több száz ember olvassa, majd ugyancsak az internet jóvoltából a jövőben is bárki el fogja tudni olvasni. Az Ön mind a tizenegy unokája is! Nekik tartozik számadással tetteiért! Továbbá az ország majd' tíz millió becsületes polgárának, akiknek pokollá teszi az életét, feldúlja családját, baráti és emberi kapcsolatait ez a feje tetején álló rendszer.
Szörnyű következményekkel jár majd, ha Ön nem él a békés megoldás lehetőségével! Ha megengedi, hogy parlamenti választások legyenek Új Alkotmány nélkül, akkor az a sors vár ránk, hogy a ma jobboldalnak nevezett politikai formációk is kidolgozzák magukból a tisztességes, felelősség-teljes figurákat, megszabadulnak a Kósa Lajosoktól, ahogyan a bal-lib tette az elmúlt 6 évben (leglátványosabban az SZDSZ soraiban követhető a jelenség). Az ország végképp remény nélkül marad és elszabadulnak a koordinálhatatlan indulatok.
Tisztelt Sólyom László!
Ön a magyar történelem legnagyobb alakjai közé emelkedhet, ha megoldja ezt a feladatot. Mondom Önnek és garantálom, hogy az utókor a legnagyobb hálával fogja emlegetni az Ön nevét. Lehet, úgy gondolja, egy káptalantóti asszony ugyan mit garantálhat a történelemben? Csak emlékeztetném Tinódi Lantos Sebestyénre, Anonymusra és a számtalan, a maga korában jelentéktelennek tűnő történet-íróra, akiknek munkáiból ma a történelmet ismerjük. Minden eddigi írásom fenn van a hálón, ezután sem lesz másképpen.
Nem megoldhatatlan a feladat, higgye el! Hív egy TV stábot, odaáll a kamerák elé, és elmondja: Bocsánat Emberek! Hibáztam. Szeretném jóvá tenni a hibámat. Tartozunk Önöknek egy Alkotmánnyal - le fogja adni minden csatorna, higgye el!
Nem olyan sunyi módszerekkel, ahogy Gyurcsány miniszterelnök machinált annak idején, hanem nyíltan, egyszerűen, őszintén. Semmi mást nem vár ez az ország, ez a nép, mint egy őszinte, bűneit megbánt vezetőt. Törődést.
A szebb jövő reményében, tisztelettel:
Káptalantóti, 2010. január 27.
Harmathy Ildikó
Továbbította: Kutasi József
2010. február 13., szombat
Hellodesign.hu Magyar falmatricák címen pályázatot hirdet
A Hellodesign.hu Magyar falmatricák címen pályázatot hirdet vektorgrafikus falmatricák tervezésére.
A pályázat célja a tehetséges művészek promótálásán túl olyan piacképes, művészeti értékkel bíró termékek létrehozása, melyek hozzájárulnak a kortárs művészet terjesztéséhez, a hazai vizuális kultúra fejlesztéséhez, egyidejűleg érvényesülési és kereseti lehetőséget biztosítva a programban résztvevők számára. A Hellodesign jelen programjában a pályázatoknál megszokott jutalmazási módszer, azaz a dobogós helyezettek alkalmi díjazása helyett, a lehető legtöbb művész folyamatos jövedelemhez való juttatását kívánja megvalósítani, a művészek tehetségét piacképessé és jövedelmezővé tenni.
2010. február 12., péntek
Lipto oldala - A mágneses rezgésszám változásának hatása az emberre.
http://bedefy.multiply.com/journal/item/499/499
Dr. Grandpierre Attila : A bioelektromosságról
A mágneses rezgésszám változásának hatása az emberre.
Dr. Grandpierre Attila : A bioelektromosságról
A mágneses rezgésszám változásának hatása az emberre.
Újabb feljelentések és hadjáratok
10 cég, 14 szerződés – újabb feljelentéseket tett a BKV-vezér
Újabb feljelentéseket tett a BKV vezérigazgatója pénteken – közölte a tömegközlekedési társaság. Kocsis István 10 cég 14 szerződésével kapcsolatban fordult a Budapesti Rendőr-főkapitánysághoz.
A BKV Zrt. belső kontroll igazgatósága által lefolytatott vizsgálat alapján 10 cég 14 szerződésével kapcsolatban merült fel bűncselekmények gyanúja. Kocsis István ezek miatt ismeretlen tettes ellen tett feljelentést és átadta a rendőrségnek az ezzel kapcsolatos vizsgálati jelentést és a teljes dokumentációt. Arról egyelőre nem érkezett hír, hogy pontosan mivel kapcsolatos szerződéseket érint a feljelentés.
A társaság közleményében hangsúlyozza: továbbra is mindenben segíti a rendőrség munkáját, hogy a gyanús ügyek mielőbb tisztázódjanak.
A vezérigazgató egyébként legutóbb kedden tett feljelentést, akkor a HÉV békásmegyeri kijelzőivel kapcsolatos szerződés miatt kérte a rendőrség segítségét.
(FH)
Feljelentésekkel válaszol a szocialista „hadjáratra” Vitézy Dávid
Több tucat büntetőfeljelentést tett a BKV-ügyben, a személyét érintő kijelentetések miatt a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) elnökségi tagja. Vitézy Dávid csütörtöki közleményében azt írja: az elmúlt napokban tett kijelentései miatt feljelenti Horváth Csabát, Nyakó Istvánt és Budai Bernadettet, ezen kívül számos médiaterméket, mert megfogalmazása szerint azt a „hazug látszatot keltik, hogy a BKV-nál zajló korrupciós ügyletekhez leleplezésükön kívül bármi más köze lett volna”.
Minden alapot nélkülöző, kétségbeesett hazugság-hadjárat indult ellene – állítja a VEKE elnökségi tagja. Vitézy Dávid közleményében úgy fogalmaz: „olyan nyilatkozatok és cikkek jelentek meg szocialista politikusok és a hozzájuk köthető médiatermékek részéről a BKV-nál lezajlott, a városházi politika legfelsőbb szintjeit elérő korrupciós botrányok kapcsán, amelyek azt a hazug látszatot keltik, hogy leleplezésükön kívül bármi köze lett volna ezekhez az ügyletekhez, vagy felügyelőbizottsági, illetve VEKE-s tisztségéből adódó kötelezettségein túl bármilyen kapcsolatban állt volna a korrupt cégvezetőkkel”.
Vitézy Dávid szerint az őt ért vádaknak az az oka, hogy a BKV felügyelőbizottságának tagjaként 2007 eleje és a tavalyi év vége között számos, a Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettes által hozott BKV-menedzsmenthez köthető korrupciógyanús ügyekre irányította rá a figyelmet, és kezdeményezett vizsgálatot. Hozzátette: minden olyan feljelentés, amit a BKV vezérigazgatója tett, és amely miatt nyomozás indult, kivétel nélkül az ő javaslatára megindított belső ellenőrzési vizsgálatok nyomán történt.
A VEKE elnökségi tagja eddig már több tucat büntetőfeljelentést tett az elmúlt napokban az említett cikkek és nyilatkozatok miatt. Többek között Horváth Csaba, valamint számos médiatermék, köztük a – megfogalmazása szerint – épp a BKV-ügy gyanúsítottjai tulajdonában lévő, és általuk szerkesztett internetes lap ellen is. Vitézy Dávid emellett kijelenti, hogy feljelenti Nyakó Istvánt és Budai Bernadettet.
(FH)
Kapcsolódó>>
Illés: Egyre több fővárosi MSZP-jelöltre vetül a gyanú árnyéka
Lenyikhajozta Zuschlagot Szekeres (+videó)
2010. február 9., kedd
XI. kerületiek, sasadiak figyelmébe!
Program: | A "Farkasréti Esték" sorozat vendége BÍRÓ ANDRÁS ZSOLT antropológus, humánbiológus, a KURULTAJ főszervezője | A "Farkasréti Esték" sorozat keretében a SASFA februári vendége: |
Helyszín: | Farkasréti Általános Iskola | |
Időpont: | 2010.02.10 (szerda) 18:00 | |
Honlap: | ||
Jelleg: | ismeretterjesztő | |
Módosítva: | 2010.01.18 08:44:51 |
880 milliárd Forint befektetés Indonéziában
Hol a pénz???
(Olvasói körlevél)
2005-ben a fidesz cinkosan hallgatott Gyurcsány és Kóka általi 880 milliárd Forint közpénz kilopásából az országból!
A Gyurcsány kormány nem tud elszámolni 900-1000 milliárd forinttal. Erről több elemzés is napvilágot látott már. Az ellenzék csak halkan tette föl a kérdést, hogy hol a pénz? A legátfogóbb elemzés erről a Heti Válasz hasábjain jelent meg. A dolog itt még nem ér véget. A megszorítások költségvetésében is van további 500 milliárd forint, amelyről Veres János nem hajlandó elárulni, hogy mire akarják elkölteni.
Megvan a szocialista-szabad demokrata kormány által elsíbolt pénz egy része
880 milliárd Forint befektetés Indonéziában
Az ebben a cikkben olvasható információk már megjárták a Magyar Nemzetet, a HírTV-t és a Fideszt is, s bár a dolog szerény véleményem szerint egyértelmű, mégsem látott napvilágot ez az információ. A média részéről érthető a dolog, mert az oknyomozó újságírást a médiatörvény teljesen ellehetetlenítette. A Fidesz prominensei részéről azonban nem világos, hogy annak ellenére, hogy már a 2006-os országgyűlési választások előtt el lett juttatva hozzájuk az anyag, miért nem kezdtek semmit az anyaggal. 2006 nyarán végül megtudtam, hogy egy Fideszes parlamenti képviselő ősszel, amikor már mindenki jelen van és a média is figyel, interpellálni akarta az ezen az oldalon található információkat. Próbálkozásaim csak azzal az eredménnyel járrtak, hogy végül részben elterjedt az infó. Tegnap előtt adott ki ugyanis a Jobbik egy közleményt [5] a témában. Innentől kezdve nincs miért tovább titkolóznom. Lássuk miről is van szó:
Egy cikk a Jakarta Post-ból
Egy rendkívül érdekes múlt évi tudósításra [6] akadt 2006 márciusában egy barátom az indonéziai Jakarta Post-ban. Elküldte nekem azzal, hogy fordítsam le a tartalmát, de fogalma sem volt, hogy mibe nyúlt. A cikk egy olyan előzetes megállapodás aláírásáról számol be, melynek kapcsán "magyar befektetők" 4 milliárd dollárt azaz a 2006 áprilisi árfolyamon számolva 880 milliárd forintot fektetnek be Dél-Szumátrában, és egy erről szóló megállapodást írtak alá az Indonéz kormánnyal. Az aláíráskor jelen voltak Gyurcsány Ferenc és Kóka János. Történt mindez 2005 júliusában. Még mielőtt azt gondolná bárki, hogy a "milliárd" szó elírás, közlöm, hogy minden forrás kivétel nélkül ugyanezt az összeget említi, ráadásul az eredeti cikkben szó van milliókról is, tehát kizárt az elírás. Az anyanyelvi hír is úgy szól, hogy "Hongaria Tanam 4 Miliar Dollar AS di Indonesia", márpedig a bahasa nyelvben (indonéz) a milliót "juta"-nak mondják.
A Jakarta Post cikkében egy ponton Dél-Szumátra kormányzója, miközben Gyurcsánnyal való találkozásra kíséri az Indonéz elnököt megjegyzi:
"Ez a 4 milliárd dollár befektetés óriási áttörés a számunkra. Szokásos esetben a központi kormányzat dönt térségünk minden jelentős gazdasági tevékenységét illetően. Most azonban egyedül határozzuk meg a dolgokat."
Ha 4 millióról lenne szó azt semmiképp nem nevezné a kormányzó "áttörésnek", ráadásul ugyanabban a cikkben említést tesznek milliókról is, amikor arról tájékoztatnak, hogy amúgy a magyar kormány 25 millió dolláros "soft loan-t" (kedvezményes kamatozású kölcsönt) adott autópálya építésre az Indonéz államnak. Gyurcsány miniszterelnök ezenfelül informatikai termékeket és szolgáltatásokat ajánlott fel, valamint katonai felszerelést. Ez utóbbira még visszatérek.
Mi történhetett tehát?
Időrend
2005 elején Gyurcsányék nagylelkűen átutaltak 4 millió dollárt az indonéz kormánynak, azzal a címkével, hogy a cunami áldozatainak szánják. Emlékezetes, hogy szinte ezzel egyidőben az erdélyi árvízkárosultaknak egyetlen árva fillért sem adott a szocialista kormány.
2005 július végén aztán ismét beállítanak Indonéziába immáron 4 milliárd dollár ígéretével és 25 millió dollár soft loannal (kedvezményes kamatozású kölcsön), melyről az a hivatalos hír, hogy autópálya építésre adják. Akinek a számok nem világosak, elárulom, hogy 25 millió dollár (5.5 milliárd Forint) nevetségesen kevés ahhoz, hogy autópályát építsenek belőle. 3 km-nél hosszabbra ebből az összegből egészen egyszerűen nem futja. Arra viszont bőven elegendő ez a pénz, hogy korrumpálják vele egy másik (úgyszintén korrupt) kormány tisztviselőit. A 4 millió cunamis dollár véleményem szerint csak egy előleg volt, amiből egy árva centet sem láttak a cunami áldozatai. A 25 millió pedig nem egy soft loan, hanem a vesztegetési pénz további kialkudott része volt. Ez biztosította be, hogy az egyébként politikailag elég zűrös országban a tisztségviselők kellően le legyenek fizetve ahhoz, hogy többé szóban se említsék azt a 4 milliárdot, amit Gyurcsány, Kóka, és a még egy tucat jelen l évő ember tettek zsebre.
A magyar internetes sajtóban mindössze egyetlen helyen az fn.hu-n tesznek említést az ügyről, ott viszont az összegek nem stimmelnek. "Csupán" 350 millió dollárról írnak a cikkben 4 milliárd helyett. Tekintve, hogy a sokkal kisebb összeggel támogatott vakcina ügyben szinte naponta tájékoztatgattak egy időben, ha ez valóban "befektetés" lenne, folyton azt nyomnák a médiából, hogy milyen ügyesek. Ezzel szemben itt csak elhallgatással találkozunk. Felmerül viszont a cikkben az egyik az ügyben szereplő cég neve, a Diagon Kft-jé, melynek nem csak a tevékenységi köre de a gazdagodása is úgymond érdekes, akár egy külön tanulmányt lehetne róla írni. A cég ügyvezetője az a Kern József, aki Kollányi Gáborral együtt többségi tulajdonosai a Hospinvest Rt-nek, mely Körmenden és Kiskunhalason azokat a kórházakat működteti, melyeket közül a körmendit sikerült csak privatizálniuk maguknak, a kiskunhalasi eladását végül 2001-ben Mikola István meghiúsította.
Végül a vagy.hu-n találtam egy írást [7], melyből kiderül, hogy "Kern remek kapcsolatokat ápol szocialista politikusokkal, legutóbb tagja volt annak az üzletemberekből álló csoportnak, amely Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt kísérte el délkelet-ázsiai útjára." Többet erről az útról az írás nem beszél, ellenben ugyanott egy másik cikkből [8] azért képet kaphatunk arról, hogy ki is ez a Kern József.
Befektetés?!
A média az ügyet tekintve mindenhol befektetésről számol be. Ez Indonéziát ismerve eleve felettébb szokatlan dolog lenne. Ismeretes, hogy Indonéziában fegyveres bandák garázdálkodnak és szeparatista mozgalmak robbantgatnak. Ebben az országban 8 éve még pogromokat tartottak a Kínaiakkal szemben, és az iszlámizmus egyre nagyobb teret hódít. Szumátra északi részét jelenleg is az iszlámisták uralják.
Indonézia mind politikai, mind vallási, mind közbiztonsági, mind pedig katonapolitikai szempontból zűrös és instabil helynek számít a világban. Azokról a cégekről, melyek egy ilyen országban fektetnek be, joggal feltételezhető, hogy nem legális gazdasági elképzeléseik vannak, vagy a vezetőik félnótásak.
Lényeges még, hogy Indonézia a környéken közismert agresszornak számít. Lásd pl. Kelet-Timor és Nyugat-Pápua esetét. Az ország saját, soha véget nem érő polgárháborújában csak az jelentett az embereknek egy lélegzetvételnyi békét, amikor a cunami után a felek tűzszünetet tartottal egy rövid ideig. Ennek az országnak kínált katonai felszerelést Gyurcsány Ferenc a Jakarta Post tudósítása szerint.
Elviekben, és papíron tehát Indonéziában van az magyar adófizetők pénze. De ki lehet-e egyáltalán magyarázni a fentieket? Kétlem. Gyurcsányék soha nem fognak tudni számot adni arról, hogy ki és miért fektet be közel kilencszázmilliárd forintot egy totálisan zűrös országban. Strómanok segítségével elloptak az adófizetők pénzéből 900 milliárd forintot. Ez pedig azt jelenti, hogy bűnözőnek kell tekintenünk a szocialisták miniszterelnökét, Kóka Jánost, és minden strómant, aki érintett az ügyben.
Az írásom nyilvánosságra hozatalának időpontja: 2006.08.26
(Olvasói körlevél)
2005-ben a fidesz cinkosan hallgatott Gyurcsány és Kóka általi 880 milliárd Forint közpénz kilopásából az országból!
A Gyurcsány kormány nem tud elszámolni 900-1000 milliárd forinttal. Erről több elemzés is napvilágot látott már. Az ellenzék csak halkan tette föl a kérdést, hogy hol a pénz? A legátfogóbb elemzés erről a Heti Válasz hasábjain jelent meg. A dolog itt még nem ér véget. A megszorítások költségvetésében is van további 500 milliárd forint, amelyről Veres János nem hajlandó elárulni, hogy mire akarják elkölteni.
Megvan a szocialista-szabad demokrata kormány által elsíbolt pénz egy része
880 milliárd Forint befektetés Indonéziában
Az ebben a cikkben olvasható információk már megjárták a Magyar Nemzetet, a HírTV-t és a Fideszt is, s bár a dolog szerény véleményem szerint egyértelmű, mégsem látott napvilágot ez az információ. A média részéről érthető a dolog, mert az oknyomozó újságírást a médiatörvény teljesen ellehetetlenítette. A Fidesz prominensei részéről azonban nem világos, hogy annak ellenére, hogy már a 2006-os országgyűlési választások előtt el lett juttatva hozzájuk az anyag, miért nem kezdtek semmit az anyaggal. 2006 nyarán végül megtudtam, hogy egy Fideszes parlamenti képviselő ősszel, amikor már mindenki jelen van és a média is figyel, interpellálni akarta az ezen az oldalon található információkat. Próbálkozásaim csak azzal az eredménnyel járrtak, hogy végül részben elterjedt az infó. Tegnap előtt adott ki ugyanis a Jobbik egy közleményt [5] a témában. Innentől kezdve nincs miért tovább titkolóznom. Lássuk miről is van szó:
Egy cikk a Jakarta Post-ból
Egy rendkívül érdekes múlt évi tudósításra [6] akadt 2006 márciusában egy barátom az indonéziai Jakarta Post-ban. Elküldte nekem azzal, hogy fordítsam le a tartalmát, de fogalma sem volt, hogy mibe nyúlt. A cikk egy olyan előzetes megállapodás aláírásáról számol be, melynek kapcsán "magyar befektetők" 4 milliárd dollárt azaz a 2006 áprilisi árfolyamon számolva 880 milliárd forintot fektetnek be Dél-Szumátrában, és egy erről szóló megállapodást írtak alá az Indonéz kormánnyal. Az aláíráskor jelen voltak Gyurcsány Ferenc és Kóka János. Történt mindez 2005 júliusában. Még mielőtt azt gondolná bárki, hogy a "milliárd" szó elírás, közlöm, hogy minden forrás kivétel nélkül ugyanezt az összeget említi, ráadásul az eredeti cikkben szó van milliókról is, tehát kizárt az elírás. Az anyanyelvi hír is úgy szól, hogy "Hongaria Tanam 4 Miliar Dollar AS di Indonesia", márpedig a bahasa nyelvben (indonéz) a milliót "juta"-nak mondják.
A Jakarta Post cikkében egy ponton Dél-Szumátra kormányzója, miközben Gyurcsánnyal való találkozásra kíséri az Indonéz elnököt megjegyzi:
"Ez a 4 milliárd dollár befektetés óriási áttörés a számunkra. Szokásos esetben a központi kormányzat dönt térségünk minden jelentős gazdasági tevékenységét illetően. Most azonban egyedül határozzuk meg a dolgokat."
Ha 4 millióról lenne szó azt semmiképp nem nevezné a kormányzó "áttörésnek", ráadásul ugyanabban a cikkben említést tesznek milliókról is, amikor arról tájékoztatnak, hogy amúgy a magyar kormány 25 millió dolláros "soft loan-t" (kedvezményes kamatozású kölcsönt) adott autópálya építésre az Indonéz államnak. Gyurcsány miniszterelnök ezenfelül informatikai termékeket és szolgáltatásokat ajánlott fel, valamint katonai felszerelést. Ez utóbbira még visszatérek.
Mi történhetett tehát?
Időrend
2005 elején Gyurcsányék nagylelkűen átutaltak 4 millió dollárt az indonéz kormánynak, azzal a címkével, hogy a cunami áldozatainak szánják. Emlékezetes, hogy szinte ezzel egyidőben az erdélyi árvízkárosultaknak egyetlen árva fillért sem adott a szocialista kormány.
2005 július végén aztán ismét beállítanak Indonéziába immáron 4 milliárd dollár ígéretével és 25 millió dollár soft loannal (kedvezményes kamatozású kölcsön), melyről az a hivatalos hír, hogy autópálya építésre adják. Akinek a számok nem világosak, elárulom, hogy 25 millió dollár (5.5 milliárd Forint) nevetségesen kevés ahhoz, hogy autópályát építsenek belőle. 3 km-nél hosszabbra ebből az összegből egészen egyszerűen nem futja. Arra viszont bőven elegendő ez a pénz, hogy korrumpálják vele egy másik (úgyszintén korrupt) kormány tisztviselőit. A 4 millió cunamis dollár véleményem szerint csak egy előleg volt, amiből egy árva centet sem láttak a cunami áldozatai. A 25 millió pedig nem egy soft loan, hanem a vesztegetési pénz további kialkudott része volt. Ez biztosította be, hogy az egyébként politikailag elég zűrös országban a tisztségviselők kellően le legyenek fizetve ahhoz, hogy többé szóban se említsék azt a 4 milliárdot, amit Gyurcsány, Kóka, és a még egy tucat jelen l évő ember tettek zsebre.
A magyar internetes sajtóban mindössze egyetlen helyen az fn.hu-n tesznek említést az ügyről, ott viszont az összegek nem stimmelnek. "Csupán" 350 millió dollárról írnak a cikkben 4 milliárd helyett. Tekintve, hogy a sokkal kisebb összeggel támogatott vakcina ügyben szinte naponta tájékoztatgattak egy időben, ha ez valóban "befektetés" lenne, folyton azt nyomnák a médiából, hogy milyen ügyesek. Ezzel szemben itt csak elhallgatással találkozunk. Felmerül viszont a cikkben az egyik az ügyben szereplő cég neve, a Diagon Kft-jé, melynek nem csak a tevékenységi köre de a gazdagodása is úgymond érdekes, akár egy külön tanulmányt lehetne róla írni. A cég ügyvezetője az a Kern József, aki Kollányi Gáborral együtt többségi tulajdonosai a Hospinvest Rt-nek, mely Körmenden és Kiskunhalason azokat a kórházakat működteti, melyeket közül a körmendit sikerült csak privatizálniuk maguknak, a kiskunhalasi eladását végül 2001-ben Mikola István meghiúsította.
Végül a vagy.hu-n találtam egy írást [7], melyből kiderül, hogy "Kern remek kapcsolatokat ápol szocialista politikusokkal, legutóbb tagja volt annak az üzletemberekből álló csoportnak, amely Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt kísérte el délkelet-ázsiai útjára." Többet erről az útról az írás nem beszél, ellenben ugyanott egy másik cikkből [8] azért képet kaphatunk arról, hogy ki is ez a Kern József.
Befektetés?!
A média az ügyet tekintve mindenhol befektetésről számol be. Ez Indonéziát ismerve eleve felettébb szokatlan dolog lenne. Ismeretes, hogy Indonéziában fegyveres bandák garázdálkodnak és szeparatista mozgalmak robbantgatnak. Ebben az országban 8 éve még pogromokat tartottak a Kínaiakkal szemben, és az iszlámizmus egyre nagyobb teret hódít. Szumátra északi részét jelenleg is az iszlámisták uralják.
Indonézia mind politikai, mind vallási, mind közbiztonsági, mind pedig katonapolitikai szempontból zűrös és instabil helynek számít a világban. Azokról a cégekről, melyek egy ilyen országban fektetnek be, joggal feltételezhető, hogy nem legális gazdasági elképzeléseik vannak, vagy a vezetőik félnótásak.
Lényeges még, hogy Indonézia a környéken közismert agresszornak számít. Lásd pl. Kelet-Timor és Nyugat-Pápua esetét. Az ország saját, soha véget nem érő polgárháborújában csak az jelentett az embereknek egy lélegzetvételnyi békét, amikor a cunami után a felek tűzszünetet tartottal egy rövid ideig. Ennek az országnak kínált katonai felszerelést Gyurcsány Ferenc a Jakarta Post tudósítása szerint.
Elviekben, és papíron tehát Indonéziában van az magyar adófizetők pénze. De ki lehet-e egyáltalán magyarázni a fentieket? Kétlem. Gyurcsányék soha nem fognak tudni számot adni arról, hogy ki és miért fektet be közel kilencszázmilliárd forintot egy totálisan zűrös országban. Strómanok segítségével elloptak az adófizetők pénzéből 900 milliárd forintot. Ez pedig azt jelenti, hogy bűnözőnek kell tekintenünk a szocialisták miniszterelnökét, Kóka Jánost, és minden strómant, aki érintett az ügyben.
Az írásom nyilvánosságra hozatalának időpontja: 2006.08.26
*** www.nemzetihirhalo.hu *************
Vízháború Magyarországon I.
Index - Bodoky Tamás 2010. február 9., kedd 00:02
Bár a kormány tagadta, burkolt privatizációs előkészület volt az MNV Zrt.-nek a regionális vízműtársaságok átszervezésére tett kísérlete tavaly. Az Index megszerezte az ezt bizonyító, az állami vagyonkezelőnél készült előterjesztést, amelyet az ügyben kirobbant politikai botrány nyomán eddig a pénzügyminiszter és a vagyonkezelő is rejtegetett.
Forrásaink szerint az előterjesztésben foglaltak egy titkos háttéralku eredményét tükrözik, amely még a Gyurcsány-kormány és a Magyarországon jelenlévő két legnagyobb multinacionális víziközművállalat, a Veolia Eau és a Suez Environnement illetékesei között köttetett a vízműpiac felosztásáról - ezt azonban az érintettek cáfolják.
"A vízi közműveket üzemeltető társaságokban a kizárólagos állami/önkormányzati tulajdon helyett a többségi részesedések állami/önkormányzati kézben tartása mellett tőkeerős befektetők részére is célszerű lenne megnyitni a tulajdoni struktúrát, ehhez azonban a vízgazdálkodásról szóló törvény 9. paragrafus (1) bekezdésének módosítása szükséges." Ez áll a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 2009. március 26-i keltezésű, az akkori vezérigazgató, Tátrai Miklós által jegyzett előterjesztésében. A Regionális vízi közmű társaságcsoport kialakítása egyes szolgáltatók vagyonkezelésbe adása útján címet viselő anyagot az MNV Zrt. Társaságokért Felelős Igazgatósága készítette.
Az előterjesztés szerint a vízgazdálkodásról szóló törvény "indokolatlan korlátokat szab a vízközmű társaságok tulajdonosi összetételének meghatározásában" annak ellenére, hogy az előterjesztő is megállapítja, hogy csak a kizárólagos állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő vízi közművek jogosultak az akár nyolcvanöt százalékos uniós támogatások igénybevételére. A racionálisabb működés és az optimális üzemméret elérésének ürügyén mégis több forgatókönyvet dolgoztak ki az öt állami tulajdonban lévő regionális víziközmű-társaság privatizációjának előkészítésére.
Az előterjesztést, amelynek létéről a tavaly tavasszal fellángolt, politikai színezetet is öltő vízprivatizációs vitában kormányzati tisztviselők is beszéltek, mindeddig hiába próbáltuk hivatalosan megszerezni, az MNV többszöri megkeresésünkre is elzárkózott a kiadásától.
Egy erről a témáról szóló véleménycikkre reagálva viszont Oszkó Péter pénzügyminiszter személyesen ajánlotta fel, hogy "készséggel engedek betekintést minden korábbi kormányzati döntésbe és dokumentumba, amiből kiderül, hogy ez a kormány soha semmiféle regionális vagy egyéb privatizációját nem tervezte a vízvagyonnak vagy az azt hasznosító társaságoknak. Ezt egyébként korábban ellenzéki képviselőknek is felajánlottam, amivel sajnos nem kívántak élni, hiszen csak megzavarta volna a politikai célú üzenetek gépies ismétlését."
Oszkót többször is megpróbáltuk a szaván fogni, de több hónap elteltével, ismételt kérésre sem kaptunk betekintést tőle semmiféle kormányzati döntésbe vagy dokumentumba.
A más forrásból megszerzett előterjesztésből viszont az derül ki, hogy az ellenzék vádjai megalapozottak voltak, hiszen valóban léteztek kormányzati elképzelések a regionális víziközmű társaságok privatizációjának előkészítésére. Igaz, azok még az előző, a Gyurcsány-kormány idején manifesztálódtak a vagyonkezelő Veres János által kinevezett vezérigazgatója, Tátrai Miklós előterjesztésében.
Ártatlannak tűnő kezdetek
A vízközművek magánosítása világszerte a privatizáció egyik legvitatottabb formája. Történelmileg a víz közösségi tulajdonnak, és nem piaci terméknek számított, a vízi közművek közösségi - önkormányzati vagy állami - tulajdonban működtek. Az elmúlt húsz évben egyre több olyan előrejelzés látott napvilágot, hogy az édesvízkészletek korlátos volta és az emberiség gyorsan növekvő vízigénye miatt az édesvíz lesz "a 21. század olaja", és ezzel párhuzamosan multinacionális óriáscégek jelentek meg a vízközmű-szolgáltatások piacán.
A pécsi vízmű botrány. Nyirati István, a Pécsi Vízmű Zrt. vezérigazgatója és a székházat birtokba vevő Winkler Tamással a Tettye Forrásház Zrt vezérigazgatója
A vízközművek privatizációjával kapcsolatban nagyon vegyesek a tapasztalatok, számos nemzetközi példa azt mutatja, hogy a vízszolgáltatás privatizációja magasabb árakhoz, szociális feszültségekhez és munkahelyek megszűnéséhez vezethet. A privatizációval szembeni civil ellenállás emellett általában abból táplálkozik, hogy a vízvagyon magánosítása társadalmi igazságossági problémákat vet fel, és a természetes monopóliumok liberalizálása a magánvállalatok minden korábbinál nagyobb piaci hatalmával fenyeget.
Ma Magyarországon viszont - annak ellenére, hogy a regionális vízművek még állami tulajdonban is képesek nyereséget termelni - inkább úgy merül fel ez a kérdés, hogy mi kerül többe az országnak, egy monopolhelyzetben lévő magáncég profitja, vagy egy köztulajdonban, politikai irányítás alatt álló cég pazarlása és korrupciós ügyei?
A vagyonkezelő belecsap a lecsóba
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) tavaly áprilisi közleménye szerint a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács határozott egyes, állami kézben lévő regionális víziközmű-társaságok átalakításáról:
A bejelentésnek nagy visszhangja volt, az ellenzék és az ellenzéki sajtó az állami kézben lévő regionális víziközmű-társaságok, sőt a stratégiai jelentőségű magyar vízbázisok privatizációjának rejtett előkészületének első lépcsőfokát vélte felfedezni a döntés hátterében. Fónagy János, az Orbán-kormány volt közlekedési és vízügyi minisztere parlamenti interpellációjában azt mondta, hogy a korábbi privatizációs folyamat a szakmai és érdekvédelmi tiltakozás eredményeképpen ugyan megakadt, de a döntésből úgy tűnik, hogy a kormány ilyen irányú szándékát nem adta fel.
Oszkó Péter pénzügyminiszter erre úgy felelt, hogy "nem, nem és nem. Nem adjuk el a vízvagyont, nem adjuk el a vízhasznosítást, nem adjuk el a vízszolgáltatást" Az átszervezést a racionálisabb működéssel indokolta, és azt mondta, hogy félreértés vezethetett arra a következtetésre, hogy privatizáció előkészítése zajlana.
A Magyar Nemzet válaszul hazugsággal vádolta Oszkót, és olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyekből kiderül, hogy a pénzügyminiszter 2004-ig egy olyan ügyvédi irodának az egyik vezetője volt, amelyik kidolgozott egy koncessziós modellt a regionális vízi közművek üzemeltetésére és privatizációjára. A koncepció a privatizáció egyik lehetséges formájaként a vízművek vagyonkezelésbe adását írja le, az állam ebben az esetben nem a vízművek tulajdonjogát adná el, hanem magáncégek üzemeltetésébe adná a víziközmű-társaságokat.
Az ellenzéki interpretáció szerint a DMRV és a TRV vagyonkezelésbe adásával ennek a receptnek az első része valósulhat meg, és a miniszter nem mondott igazat a parlamentben.
A vízügyesek és a környezetvédők is tiltakoztak
Az MNV döntése ellen maguk az érintettek is tiltakoztak, a DMRV üzemi tanácsa és szakszervezete, és az érintett települések lakói az MNV székháza előtt demonstráltak. Ányos József, a Magyar Víziközmű-szövetség elnöke szerint, ha nem az önkormányzatok kapják meg a regionális vízműveket, az történhet, ami a gáz- és az árampiac privatizációjánál: a multinacionális vállalatok érdekei érvényesülnek a fogyasztókéval szemben, az árak pedig elszabadulhatnak. Ányos szerint a kormányzat terve a regionális vízművek összevonásáról a privatizáció előkészítése [2], hosszú távon ez nem a köz érdekét szolgálja, csupán forráskivonás a költségvetési lyukak betömésére.
Az ügyben megszólalt a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa is, és a regionális víziközmű-cégek átszervezésének felfüggesztését kérte [3] az MNV-től. Fülöp Sándor számos panaszt és bejelentést kapott az üggyel összefüggésben. A többi között panasz érkezett a DMRV feldarabolásával, az egységes vízbázis külön cégekhez csatolásával kapcsolatban is.
Ivóvízkutak
A panaszok egy része szóvá teszi, hogy az átszervezés eredményeként a vízi közművek hosszabb távon kikerülhetnek a közösségi tulajdonból, miután 2007-ben a vagyontörvény a regionális vízi közműveket kivette az állami törzsvagyon köréből, és forgalomképessé tette őket. 2008-ban az is felmerült, hogy az Új Tulajdonosi Program keretében privatizálnák a regionális vízi közműveket, és az önkormányzatok is bejelentették igényüket a területüket érintő regionális vízi közművek tulajdonjogára.
Bár a Gazdasági Versenyhivatal az ÉRV kérésére 2009. júliusában - mivel nem minősül vállalkozások összefonódásának, érdemi vizsgálat nélkül - jóváhagyta a DMRV és a TRV állami tulajdonú részesedésének az ÉRV vagyonkezelésébe adását, a tranzakcióból végül mégsem lett semmi. Az MNV ugyanis szeptember elején, a vezérváltás után hatályon kívül helyezte az áprilisi döntést arra hivatkozva, hogy a vagyontörvény újabb módosításával időközben ismét tartós állami tulajdonba kerültek a regionális vízi közművek.
Ezt a törvénymódosítást azonban éppen a privatizációtól tartó fideszes képviselő, Fónagy János kezdeményezte, a kormány pedig azért támogatta, hogy meggyőzze a kétkedőket: nincs privatizációs szándéka. A hivatalos verzió szerint nem a privatizáció előkészítéséről szóló áprilisi MNV-döntést viszont ezek szerint mégis okafogyottá tette.
Fónagy János
Az MNV áprilisi döntését megalapozó dokumentumokat a vagyonkezelőtől és a pénzügyminisztertől is hiába kértük. Más, neve elhallgatását kérő forrástól viszont sikerült megszereznünk az előterjesztést, amelynek tartalma finoman szólva ellentmond a pénzügyminiszter állításainak. Meggyőződtünk arról is, hogy az Oppenheim és Társai - Freshfields Bruckhaus Deringer ügyvédi iroda, Oszkó Péter akkori munkahelye valóban tanulmányt készített még 2003-ban A regionális vízi közművek üzemeltetése, privatizációja címmel.
A, B, C és D terv a tőkebevonásra
Az MNV 2009. március 26-i előterjesztése négy utat is felvázol a magántőke bevonására az öt állami tulajdonú regionális vízműtársaságba.
Az első variáció a "minősített többséget biztosító befolyásszerzés konstrukciója" elnevezésre hallgat az előterjesztésben, ez még "2008 augusztusában került előkészítésre".
Az A terv szerint két vállalatcsoportot alakítanának ki, az egyiket az ÉRV, a másikat a DRV vezetné. A másik három regionális vízi közmű (az ÉDV, a TRV és a DMRV) állami tulajdonú részvényeit eladták volna a két befolyásszerzőnek, amelyek "megfelelő jogszabályi módosítások után már tőzsdeképes társaságok lettek volna, megteremtve annak lehetőségét, hogy piaci befektetők friss tőkével belépjenek ezen vállalatokba".
Az A terv azonban nem tudott megvalósulni, mert - áll az előterjesztésben - "a Vgtv. módosításából mind a mai napig nem lett semmi, ami akadályát jelenti a regionális vízmű társaságokba történő esetleges tőkebevonásnak".
A második variáció, a B terv egyfajta "holding struktúra" kialakítása lett volna. Ebben a forgatókönyvben az MNV egy olyan leányvállalatot hozott volna létre, amely vagyonkezelésbe kapja az összes regionális vízművállalat állami tulajdonú részvényeit. Ez a konstrukció kikerülte volna a törvényi akadályt, de "feltételezve, hogy a Vgtv. kívánt módosítása ősszel bekövetkezik", a szakértők elvetették.
A harmadik, C variáció az "átalakulás" lett volna, "miután nyilvánvalóvá vált, hogy a Vgtv. módosítása nem következik be ősszel". Az átalakulással keleten a DMRV és a TRV az ÉRV-be, nyugaton az ÉDV a DRV-be olvadt volna be. "Ezzel a módszerrel szintén biztosítható az, hogy két olyan méretű társaságot hozzunk létre, mely már tőzsdeképes lehet akkor, amikor a Vgtv. megnyitja ennek a lehetőségét." Az átalakulás azonban nagyon időigényes lett volna, ezért végül a D terv, a "vagyonkezelésbe adás módszere" vitte el a pálmát.
A D terv már csak a három kelet-magyarországi társaság összevonását célozza meg a fent már ismertetett módon, azaz a DMRV és a TRV beleolvadna az ÉRV-be.
Víztározó Budapesten
Az előterjesztés ezután hosszan taglalja a konstrukció előnyeit a racionálisabb működés és a költséghatékonyság szempontjából. Érdemi indoklás nélkül marad viszont az a javaslat, miszerint a Duna mindkét partján szolgáltató DMRV dunántúli területei kerüljenek át az ÉDV-hez.
Az előterjesztés többféle sztenderd elutasító válaszszöveget is tartalmaz a területükön lévő regionális vízi közművekből tulajdonrészt igénylő önkormányzatoknak, mert "szakmai szabályozás és önkormányzati koncepció hiányában a részvények átruházásával kapcsolatban felelős döntés semmilyen formában jelenleg nem hozható". Az is kiderül az előterjesztésből, hogy az MNV jogi igazgatósága által megbízott külsős ügyvéd szakmai közreműködésével készült, de a megbízott neve nem szerepel az anyagban.
Hátsó szándékok
Az MNV által titkolt előterjesztésből két mögöttes cél világosan látszik. Az egyik, hogy kidolgozói tőkebevonás címén kívánatosnak tartották a regionális víziközmű-társaságok tőzsdére vitelét és legalább részleges privatizációját, az átszervezésre kidolgozott forgatókönyvek mindegyike ennek a nem is leplezett célnak alárendelve készült. Ráadásul a dolog sürgős is lett volna, mert a C tervet, az "átalakulást", azért vetették el, mert megvalósítása 9-11 hónapig tartott volna.
A másik mögöttes cél az volt, hogy az öt regionális víziközmű-társaságból két vállalatcsoport alakuljon ki a Duna két partján, ezért lett volna szükség az egységes vízbázison szolgáltató DMRV dunántúli területeinek szakmai indokokkal nehezen alátámasztható leválasztására.
Nevük elhallgatását kérő, a vízügyi szakmában tevékenykedő forrásaink szerint az előterjesztésben foglaltak egy titkos háttéralku eredményét tükrözik, amely még a Gyurcsány-kormány és a Magyarországon jelen lévő két legnagyobb multinacionális víziközmű-vállalat, a Veolia Eau és a Suez Environnement illetékesei között köttetett. Bár a háttéralku tényét mindkét oldalról határozottan tagadják, forrásaink szerint az MNV vezetősége akkoriban többször is tárgyalt a Veolia és a Suez embereivel, majd a DMRV-től és a TRV-től kirúgták azokat a vezetőket, akik a vízművek közösségi tulajdonban tartását szorgalmazták volna.
Az önkormányzati tulajdonú, helyi vízművállalatokban az értékesíthető tulajdonrészek ugyanis a rendszerváltás óta már túlnyomórészt elkeltek Magyarországon. Utoljára a miskolci városi vízmű került kalapács alá 2006-ban, a "vízprivatizációs éhséget" pedig jól jelzi, hogy a meghirdetett, egymilliárd forintos árhoz képest négymilliárdos ajánlat is érkezett rá, ám az önkormányzat végül mégis visszalépett.
Felosztották a piacot
Azóta minden befektető arra vár, hogy mikor fogják privatizálni a regionális vízműveket, és erről szólt az állítólagos háttéralku is: Kelet-Magyarországon a Veolia, Nyugat-Magyarországon a Suez kapta volna a regionális vízi közműveket, és ezeket az elaprózódott, helyi vízművállalatokkal összevonva érték volna el az optimális, regionális üzemméreteket. Ez a megoldás nem lett volna szokatlan, hiszen 1984-ben Párizsban is a Szajna mentén osztozott meg az önkormányzati vízművállalaton a Veolia és a Suez.
Nem véletlen az sem, hogy a Kelet-Magyarországon elhelyezkedő regionális vízműtársaságok éppen a kazincbarcikai székhelyű ÉRV-be olvadtak volna, mert ezzel a társasággal a Veolia szoros kapcsolatokat ápol, már a miskolci városi vízműre is konzorciumban adtak be árajánlatot. Ha az ÉRV-nek sikerül bekebeleznie a Duna menti és aTisza menti regionális vízművet, az már európai szinten is jelentős privatizációs célpont. "Mindenki tudta, hogy a Veolia táplálja ezt az ötletet" - fogalmazott egyik neve elhallgatását kérő forrásunk.
A Dunántúlra viszont a Suez vetette ki a hálóját hasonlóképpen, Pécset hídfőállásnak szánták a regionális terjeszkedéshez, aminek a következő nagy lépése a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. (DRV) privatizációja lehetett volna. A regionális piacbővítést a Pécsi Vízmű Zrt.-n keresztül kis lépésekben addig is elkezdték, vesztükre, mert ez casus bellit szolgáltatott a pécsi vízműháborúra.
(Folytatjuk)
Bár a kormány tagadta, burkolt privatizációs előkészület volt az MNV Zrt.-nek a regionális vízműtársaságok átszervezésére tett kísérlete tavaly. Az Index megszerezte az ezt bizonyító, az állami vagyonkezelőnél készült előterjesztést, amelyet az ügyben kirobbant politikai botrány nyomán eddig a pénzügyminiszter és a vagyonkezelő is rejtegetett.
Forrásaink szerint az előterjesztésben foglaltak egy titkos háttéralku eredményét tükrözik, amely még a Gyurcsány-kormány és a Magyarországon jelenlévő két legnagyobb multinacionális víziközművállalat, a Veolia Eau és a Suez Environnement illetékesei között köttetett a vízműpiac felosztásáról - ezt azonban az érintettek cáfolják.
"A vízi közműveket üzemeltető társaságokban a kizárólagos állami/önkormányzati tulajdon helyett a többségi részesedések állami/önkormányzati kézben tartása mellett tőkeerős befektetők részére is célszerű lenne megnyitni a tulajdoni struktúrát, ehhez azonban a vízgazdálkodásról szóló törvény 9. paragrafus (1) bekezdésének módosítása szükséges." Ez áll a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 2009. március 26-i keltezésű, az akkori vezérigazgató, Tátrai Miklós által jegyzett előterjesztésében. A Regionális vízi közmű társaságcsoport kialakítása egyes szolgáltatók vagyonkezelésbe adása útján címet viselő anyagot az MNV Zrt. Társaságokért Felelős Igazgatósága készítette.
Az előterjesztés szerint a vízgazdálkodásról szóló törvény "indokolatlan korlátokat szab a vízközmű társaságok tulajdonosi összetételének meghatározásában" annak ellenére, hogy az előterjesztő is megállapítja, hogy csak a kizárólagos állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő vízi közművek jogosultak az akár nyolcvanöt százalékos uniós támogatások igénybevételére. A racionálisabb működés és az optimális üzemméret elérésének ürügyén mégis több forgatókönyvet dolgoztak ki az öt állami tulajdonban lévő regionális víziközmű-társaság privatizációjának előkészítésére.
Az előterjesztést, amelynek létéről a tavaly tavasszal fellángolt, politikai színezetet is öltő vízprivatizációs vitában kormányzati tisztviselők is beszéltek, mindeddig hiába próbáltuk hivatalosan megszerezni, az MNV többszöri megkeresésünkre is elzárkózott a kiadásától.
Egy erről a témáról szóló véleménycikkre reagálva viszont Oszkó Péter pénzügyminiszter személyesen ajánlotta fel, hogy "készséggel engedek betekintést minden korábbi kormányzati döntésbe és dokumentumba, amiből kiderül, hogy ez a kormány soha semmiféle regionális vagy egyéb privatizációját nem tervezte a vízvagyonnak vagy az azt hasznosító társaságoknak. Ezt egyébként korábban ellenzéki képviselőknek is felajánlottam, amivel sajnos nem kívántak élni, hiszen csak megzavarta volna a politikai célú üzenetek gépies ismétlését."
Oszkót többször is megpróbáltuk a szaván fogni, de több hónap elteltével, ismételt kérésre sem kaptunk betekintést tőle semmiféle kormányzati döntésbe vagy dokumentumba.
A más forrásból megszerzett előterjesztésből viszont az derül ki, hogy az ellenzék vádjai megalapozottak voltak, hiszen valóban léteztek kormányzati elképzelések a regionális víziközmű társaságok privatizációjának előkészítésére. Igaz, azok még az előző, a Gyurcsány-kormány idején manifesztálódtak a vagyonkezelő Veres János által kinevezett vezérigazgatója, Tátrai Miklós előterjesztésében.
Ártatlannak tűnő kezdetek
A vízközművek magánosítása világszerte a privatizáció egyik legvitatottabb formája. Történelmileg a víz közösségi tulajdonnak, és nem piaci terméknek számított, a vízi közművek közösségi - önkormányzati vagy állami - tulajdonban működtek. Az elmúlt húsz évben egyre több olyan előrejelzés látott napvilágot, hogy az édesvízkészletek korlátos volta és az emberiség gyorsan növekvő vízigénye miatt az édesvíz lesz "a 21. század olaja", és ezzel párhuzamosan multinacionális óriáscégek jelentek meg a vízközmű-szolgáltatások piacán.
A pécsi vízmű botrány. Nyirati István, a Pécsi Vízmű Zrt. vezérigazgatója és a székházat birtokba vevő Winkler Tamással a Tettye Forrásház Zrt vezérigazgatója
A vízközművek privatizációjával kapcsolatban nagyon vegyesek a tapasztalatok, számos nemzetközi példa azt mutatja, hogy a vízszolgáltatás privatizációja magasabb árakhoz, szociális feszültségekhez és munkahelyek megszűnéséhez vezethet. A privatizációval szembeni civil ellenállás emellett általában abból táplálkozik, hogy a vízvagyon magánosítása társadalmi igazságossági problémákat vet fel, és a természetes monopóliumok liberalizálása a magánvállalatok minden korábbinál nagyobb piaci hatalmával fenyeget.
Ma Magyarországon viszont - annak ellenére, hogy a regionális vízművek még állami tulajdonban is képesek nyereséget termelni - inkább úgy merül fel ez a kérdés, hogy mi kerül többe az országnak, egy monopolhelyzetben lévő magáncég profitja, vagy egy köztulajdonban, politikai irányítás alatt álló cég pazarlása és korrupciós ügyei?
Természetes monopólium
A természetes monopólium olyan monopólium, amelynek gazdasági okból nem maradhat fenn versenytársa, vagyis nem tud legalább két tartósan nyereséges cég ugyanazon a piacon ugyanolyan szolgáltatást vagy terméket kínálni. Ilyen helyzet akkor állhat elő, ha a piac mérete relatíve kicsi egy vállalat hatékony méretéhez képest, például a magas fix költségek következtében. A természetes monopóliumok általában erős szabályázottságot és szervezettséget igényelnek, ezért a vállalatoknak szoros kapcsolatban kell lenniük az államhatalommal. Az Egyesült Államokban a természetes monopolhelyzetben lévő vállalatok ugyan szinte kivétel nélkül magántulajdonban vannak, de működésüket az állam szabályozza és felügyeli. Az elmúlt évtizedben az Európai Unió országaiban elmozdulás történt az amerikai modell, az állami monopóliumok liberalizálásának irányába. Magyarországon természetes monopóliumnak tekinthető például a vasúti és a közúti infrastruktúra üzemeltetése. Forrás: Wikipédia
A vagyonkezelő belecsap a lecsóba
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) tavaly áprilisi közleménye szerint a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács határozott egyes, állami kézben lévő regionális víziközmű-társaságok átalakításáról:
- az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt. (ÉRV) vagyonkezelésébe adják a Tisza Menti Regionális Vízművek Zrt. (TRV) és
- a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (DMRV) állami tulajdonú üzletrészét.
Regionális víziközmű-társaságok
Észak-Magyarországi Regionális Vízművek Zrt. (ÉRV, Kazincbarcika)
Tisza Menti Regionális Vízművek Zrt. (TRV, Szolnok)
Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (DMRV, Vác)
Észak-Dunántúli Vízmű Zrt. (ÉDV, Tatabánya)
Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. (DRV, Siófok)
A bejelentésnek nagy visszhangja volt, az ellenzék és az ellenzéki sajtó az állami kézben lévő regionális víziközmű-társaságok, sőt a stratégiai jelentőségű magyar vízbázisok privatizációjának rejtett előkészületének első lépcsőfokát vélte felfedezni a döntés hátterében. Fónagy János, az Orbán-kormány volt közlekedési és vízügyi minisztere parlamenti interpellációjában azt mondta, hogy a korábbi privatizációs folyamat a szakmai és érdekvédelmi tiltakozás eredményeképpen ugyan megakadt, de a döntésből úgy tűnik, hogy a kormány ilyen irányú szándékát nem adta fel.
 Oszkó Péter |
A Magyar Nemzet válaszul hazugsággal vádolta Oszkót, és olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyekből kiderül, hogy a pénzügyminiszter 2004-ig egy olyan ügyvédi irodának az egyik vezetője volt, amelyik kidolgozott egy koncessziós modellt a regionális vízi közművek üzemeltetésére és privatizációjára. A koncepció a privatizáció egyik lehetséges formájaként a vízművek vagyonkezelésbe adását írja le, az állam ebben az esetben nem a vízművek tulajdonjogát adná el, hanem magáncégek üzemeltetésébe adná a víziközmű-társaságokat.
Az ellenzéki interpretáció szerint a DMRV és a TRV vagyonkezelésbe adásával ennek a receptnek az első része valósulhat meg, és a miniszter nem mondott igazat a parlamentben.
A vízügyesek és a környezetvédők is tiltakoztak
Az MNV döntése ellen maguk az érintettek is tiltakoztak, a DMRV üzemi tanácsa és szakszervezete, és az érintett települések lakói az MNV székháza előtt demonstráltak. Ányos József, a Magyar Víziközmű-szövetség elnöke szerint, ha nem az önkormányzatok kapják meg a regionális vízműveket, az történhet, ami a gáz- és az árampiac privatizációjánál: a multinacionális vállalatok érdekei érvényesülnek a fogyasztókéval szemben, az árak pedig elszabadulhatnak. Ányos szerint a kormányzat terve a regionális vízművek összevonásáról a privatizáció előkészítése [2], hosszú távon ez nem a köz érdekét szolgálja, csupán forráskivonás a költségvetési lyukak betömésére.
Az ügyben megszólalt a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa is, és a regionális víziközmű-cégek átszervezésének felfüggesztését kérte [3] az MNV-től. Fülöp Sándor számos panaszt és bejelentést kapott az üggyel összefüggésben. A többi között panasz érkezett a DMRV feldarabolásával, az egységes vízbázis külön cégekhez csatolásával kapcsolatban is.
Ivóvízkutak
A panaszok egy része szóvá teszi, hogy az átszervezés eredményeként a vízi közművek hosszabb távon kikerülhetnek a közösségi tulajdonból, miután 2007-ben a vagyontörvény a regionális vízi közműveket kivette az állami törzsvagyon köréből, és forgalomképessé tette őket. 2008-ban az is felmerült, hogy az Új Tulajdonosi Program keretében privatizálnák a regionális vízi közműveket, és az önkormányzatok is bejelentették igényüket a területüket érintő regionális vízi közművek tulajdonjogára.
Bár a Gazdasági Versenyhivatal az ÉRV kérésére 2009. júliusában - mivel nem minősül vállalkozások összefonódásának, érdemi vizsgálat nélkül - jóváhagyta a DMRV és a TRV állami tulajdonú részesedésének az ÉRV vagyonkezelésébe adását, a tranzakcióból végül mégsem lett semmi. Az MNV ugyanis szeptember elején, a vezérváltás után hatályon kívül helyezte az áprilisi döntést arra hivatkozva, hogy a vagyontörvény újabb módosításával időközben ismét tartós állami tulajdonba kerültek a regionális vízi közművek.
Ezt a törvénymódosítást azonban éppen a privatizációtól tartó fideszes képviselő, Fónagy János kezdeményezte, a kormány pedig azért támogatta, hogy meggyőzze a kétkedőket: nincs privatizációs szándéka. A hivatalos verzió szerint nem a privatizáció előkészítéséről szóló áprilisi MNV-döntést viszont ezek szerint mégis okafogyottá tette.
Fónagy János
Az MNV áprilisi döntését megalapozó dokumentumokat a vagyonkezelőtől és a pénzügyminisztertől is hiába kértük. Más, neve elhallgatását kérő forrástól viszont sikerült megszereznünk az előterjesztést, amelynek tartalma finoman szólva ellentmond a pénzügyminiszter állításainak. Meggyőződtünk arról is, hogy az Oppenheim és Társai - Freshfields Bruckhaus Deringer ügyvédi iroda, Oszkó Péter akkori munkahelye valóban tanulmányt készített még 2003-ban A regionális vízi közművek üzemeltetése, privatizációja címmel.
A, B, C és D terv a tőkebevonásra
Az MNV 2009. március 26-i előterjesztése négy utat is felvázol a magántőke bevonására az öt állami tulajdonú regionális vízműtársaságba.
 Tátrai Miklós |
Az A terv szerint két vállalatcsoportot alakítanának ki, az egyiket az ÉRV, a másikat a DRV vezetné. A másik három regionális vízi közmű (az ÉDV, a TRV és a DMRV) állami tulajdonú részvényeit eladták volna a két befolyásszerzőnek, amelyek "megfelelő jogszabályi módosítások után már tőzsdeképes társaságok lettek volna, megteremtve annak lehetőségét, hogy piaci befektetők friss tőkével belépjenek ezen vállalatokba".
Az A terv azonban nem tudott megvalósulni, mert - áll az előterjesztésben - "a Vgtv. módosításából mind a mai napig nem lett semmi, ami akadályát jelenti a regionális vízmű társaságokba történő esetleges tőkebevonásnak".
A második variáció, a B terv egyfajta "holding struktúra" kialakítása lett volna. Ebben a forgatókönyvben az MNV egy olyan leányvállalatot hozott volna létre, amely vagyonkezelésbe kapja az összes regionális vízművállalat állami tulajdonú részvényeit. Ez a konstrukció kikerülte volna a törvényi akadályt, de "feltételezve, hogy a Vgtv. kívánt módosítása ősszel bekövetkezik", a szakértők elvetették.
A harmadik, C variáció az "átalakulás" lett volna, "miután nyilvánvalóvá vált, hogy a Vgtv. módosítása nem következik be ősszel". Az átalakulással keleten a DMRV és a TRV az ÉRV-be, nyugaton az ÉDV a DRV-be olvadt volna be. "Ezzel a módszerrel szintén biztosítható az, hogy két olyan méretű társaságot hozzunk létre, mely már tőzsdeképes lehet akkor, amikor a Vgtv. megnyitja ennek a lehetőségét." Az átalakulás azonban nagyon időigényes lett volna, ezért végül a D terv, a "vagyonkezelésbe adás módszere" vitte el a pálmát.
A D terv már csak a három kelet-magyarországi társaság összevonását célozza meg a fent már ismertetett módon, azaz a DMRV és a TRV beleolvadna az ÉRV-be.
Víztározó Budapesten
Az előterjesztés ezután hosszan taglalja a konstrukció előnyeit a racionálisabb működés és a költséghatékonyság szempontjából. Érdemi indoklás nélkül marad viszont az a javaslat, miszerint a Duna mindkét partján szolgáltató DMRV dunántúli területei kerüljenek át az ÉDV-hez.
Az előterjesztés többféle sztenderd elutasító válaszszöveget is tartalmaz a területükön lévő regionális vízi közművekből tulajdonrészt igénylő önkormányzatoknak, mert "szakmai szabályozás és önkormányzati koncepció hiányában a részvények átruházásával kapcsolatban felelős döntés semmilyen formában jelenleg nem hozható". Az is kiderül az előterjesztésből, hogy az MNV jogi igazgatósága által megbízott külsős ügyvéd szakmai közreműködésével készült, de a megbízott neve nem szerepel az anyagban.
Hátsó szándékok
Az MNV által titkolt előterjesztésből két mögöttes cél világosan látszik. Az egyik, hogy kidolgozói tőkebevonás címén kívánatosnak tartották a regionális víziközmű-társaságok tőzsdére vitelét és legalább részleges privatizációját, az átszervezésre kidolgozott forgatókönyvek mindegyike ennek a nem is leplezett célnak alárendelve készült. Ráadásul a dolog sürgős is lett volna, mert a C tervet, az "átalakulást", azért vetették el, mert megvalósítása 9-11 hónapig tartott volna.
A másik mögöttes cél az volt, hogy az öt regionális víziközmű-társaságból két vállalatcsoport alakuljon ki a Duna két partján, ezért lett volna szükség az egységes vízbázison szolgáltató DMRV dunántúli területeinek szakmai indokokkal nehezen alátámasztható leválasztására.
Nevük elhallgatását kérő, a vízügyi szakmában tevékenykedő forrásaink szerint az előterjesztésben foglaltak egy titkos háttéralku eredményét tükrözik, amely még a Gyurcsány-kormány és a Magyarországon jelen lévő két legnagyobb multinacionális víziközmű-vállalat, a Veolia Eau és a Suez Environnement illetékesei között köttetett. Bár a háttéralku tényét mindkét oldalról határozottan tagadják, forrásaink szerint az MNV vezetősége akkoriban többször is tárgyalt a Veolia és a Suez embereivel, majd a DMRV-től és a TRV-től kirúgták azokat a vezetőket, akik a vízművek közösségi tulajdonban tartását szorgalmazták volna.
Az önkormányzati tulajdonú, helyi vízművállalatokban az értékesíthető tulajdonrészek ugyanis a rendszerváltás óta már túlnyomórészt elkeltek Magyarországon. Utoljára a miskolci városi vízmű került kalapács alá 2006-ban, a "vízprivatizációs éhséget" pedig jól jelzi, hogy a meghirdetett, egymilliárd forintos árhoz képest négymilliárdos ajánlat is érkezett rá, ám az önkormányzat végül mégis visszalépett.
Felosztották a piacot
Azóta minden befektető arra vár, hogy mikor fogják privatizálni a regionális vízműveket, és erről szólt az állítólagos háttéralku is: Kelet-Magyarországon a Veolia, Nyugat-Magyarországon a Suez kapta volna a regionális vízi közműveket, és ezeket az elaprózódott, helyi vízművállalatokkal összevonva érték volna el az optimális, regionális üzemméreteket. Ez a megoldás nem lett volna szokatlan, hiszen 1984-ben Párizsban is a Szajna mentén osztozott meg az önkormányzati vízművállalaton a Veolia és a Suez.
Nem véletlen az sem, hogy a Kelet-Magyarországon elhelyezkedő regionális vízműtársaságok éppen a kazincbarcikai székhelyű ÉRV-be olvadtak volna, mert ezzel a társasággal a Veolia szoros kapcsolatokat ápol, már a miskolci városi vízműre is konzorciumban adtak be árajánlatot. Ha az ÉRV-nek sikerül bekebeleznie a Duna menti és aTisza menti regionális vízművet, az már európai szinten is jelentős privatizációs célpont. "Mindenki tudta, hogy a Veolia táplálja ezt az ötletet" - fogalmazott egyik neve elhallgatását kérő forrásunk.
A Dunántúlra viszont a Suez vetette ki a hálóját hasonlóképpen, Pécset hídfőállásnak szánták a regionális terjeszkedéshez, aminek a következő nagy lépése a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. (DRV) privatizációja lehetett volna. A regionális piacbővítést a Pécsi Vízmű Zrt.-n keresztül kis lépésekben addig is elkezdték, vesztükre, mert ez casus bellit szolgáltatott a pécsi vízműháborúra.
(Folytatjuk)
Prof. Dr Bokor Imre: A KONSPIRÁCIÓ ÉS GYÖKEREI
A Hírháló Kárpát-medence rovata
http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=almenu1
Most szólj hozzá! Válaszok itt
http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=almenu1
AKTUÁLIS, IGAZ, KÖZÉRDEKŰ.
MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG LEVELESLÁDÁJA
VÁLASZTÁSI SEGÉDANYAG
A KONSPIRÁCIÓ ÉS GYÖKEREI
Gazdasági (pénzügyi) helyzetünk hiteles (valós) adatait (a Rákosi-Kádár korszaktól kezdve, a Gyurcsány–Bajnai korszakig bezárólag) sohasem közölték a magyar közvéleménnyel és a külföldi illetékes (gazdasági, pénzügyi vagy statisztikai) szervezetekkel!
A Gyurcsány-Kóka „dübörgő” gazdaságunkra utaló hazugsága nem más, mint a Kádár korszak évi (feltupírozott) KSH jelentéseinek plagizálása.
Kádár rendszeresen "felhizlaltatta" az évek során egyre csökkenő tendenciát mutató tervgazdasági mutatókat. Ebben készséges segítőtársa volt Havasi Ferenc, miniszterelnök helyettes, és Nyitrai Ferencné a KSH elnöke, de a csalók brancsában ott találjuk a „KGB ellen harcoló” Medgyessy Pétert is (!), aki pénzügyminiszteri és miniszterelnök helyettesi beosztásában tisztában volt a valós gazdasági helyzetünkkel.
Nyitrainé 10 évig mérhetetlen szorgalommal „dolgozott”, „érdemei” elismeréseként (1985-89-ben) a brit Királyi Statisztikai Társaság tiszteletbeli tagjává, (1984-89-ben) az Európai Statisztikusok Konferenciája alelnökévé, majd a rendszerváltozást követően a JPTE és a Miskolci Egyetem díszdoktorává, 1991-ben az MTA Statisztikai Bizottság tagjává választották. 1988-ban Állami Díjjal, 1994-ben Fényes Elek és Keleti Károly emlékérmekkel ismerték el „eredményes” munkáját.
Elképzelhető, hogy a valóságtól gyökeresen eltérő, valótlan (DÜBÖRGŐ) gazdasági mutatókkal való "bűvészkedést",- Gyurcsány és Kóka elvtársak Kádártól, Havasitól, Medgyessytől vagy Nyitrainétől vették át, felismerve, hogy a nyilvánosság előtt elkövetett (gátlástalan) hazugságokat, számos hazai vagy külföldi intézmények is honorálják.
A konspirációt, a csalást, a hazugságot és a „csúsztatást” tehát örökölték jelenlegi főguruink, és feltételezik, hogy ezekkel a „fogásokkal” tovább folytathatják kisded játékaikat. Tévednek! Elegünk volt belőlük! Ki lesznek söpörve a hatalomból és „megfizetnek” a nemzet elleni (anyagi, erkölcsi, etikai) vétkeik sokaságáért!
L a s a n í r o m, hogy Lendvai Ildikó is megértse: M E G - F I Z E T - N E K !
MESTERHÁZY ATTILA NE KÉRJEN BOCSÁNATOT
A hordószónokká felcseperedett miniszterelnök-jelölt, túlkoros ortodox (vörös) hallgatósága előtt „megpengette” elődjei jól bevált „húrjait” és kijelentette, hogy nem akar olyan országban élni, ahol az orvosok a betegeket politikai hovatartozásuk alapján kezelik.
Alattomos és kitalált vádaskodására egyetlenegy példa sem található, hacsak nem arra gondolt, hogy egykori (balos) egészségügyi miniszterünk (Molnár Lajos) egy betegének az egészséges jobb fülét műtötte meg a bal helyett, de az sem politikai okok miatt történt, hanem szakmai fogyatékosságának (vagy illuminált állapotának) a következménye volt.
Ha viszont Mesterházy édesapja pszichiátriai kezelésre szorulna, akkor valóban jobb lenne, ha nem ebben az országban folytatnák az életüket, mert az alulképzett, „balos” Horváth Ágnes úgy szétverte az egészségügyet, hogy (többek között) a jobb vagy baloldali, illetve ideológiailag semleges elmebetegek zöme az utcákon, tereken és az aluljárókban ténfereg. A minap gázoltak halálra egy kóborló (szabálytalanul közlekedő) elmebeteget, de nem ő az első áldozat, akinek a halála H. G. lelkiismeretétén szárad (ha van ennek a perszónának lelkiismerete).
Az Orvosi Kamara Elnöke elítélte Mesterházy vádaskodását és felszólította, hogy kérjen bocsánatot az orvosoktól. Véleményünk szerint egy notórius hazug bocsánatkérését nem kell szorgalmazni, hiszen naponta kérhetné a bocsánatot, mert igaz érvek vagy állítások még nyelvbotlásként sem hagyják el a hangképző szerveit.
BUDAPESTETRE MÉRT „ATOMCSAPÁS”
Hirosima és Nagaszaki a második világháború végén elszenvedett nukleáris csapást követően - mintegy 20 év elteltével -, a legkorszerűbb világvárosok soraiba zárkózott fel.
Budapest pedig,- Demszky Gábor „főpolgár” csapásai következtében, 20 év alatt semmit sem fejlődött, gazdátlanná vált, útvonalai és terei elhanyagoltak (kátyúk ezreivel tarkítottak), a portálok kopottak, piszkosak, az ebtartás rendezetlen, a közbiztonság „chicagói”, a koldusok, hajléktalanok és illegális árusok tömegei lepik el a várost. mikroszkóppal sem található olyan létesítmény, amely Demszkyhez kötődne, tehát a „teljesítménye” felér egy „képletes” atomcsapással!
Helyettesek, fő-és „altanácsadók” tömegével „dolgozott”, de azokat képtelen volt irányítani (ellenőrizni vagy „kordában” tartani). Most pedig - Pilátushoz hasonlóan -, mossa kezeit Hagyó Miklós miatt, szóban és írásban is kész igazolni, hogy többször is figyelmeztette kilengéseire, sőt a nyomaték kedvéért a fejét is csóválgatta, csupán azt nem tette, amit egy vezető beosztású személynek tenni kellett volna…!
Ennyi „tellett” ettől a senkiházi hazugtól, erre hivatkozik most undorító és primitív védekezésként, hogy mentse az „irháját”, és tovább uralkodjon néhány hónapig. De talán addig sem, merthogy: Mesterházy Ernő főtanácsadója „belépőjével” kezdetét vette a „Fővárosi Főpolgármesteri Nagycirkusz” műsora, Horváth Éva „életművésznő” és más „statiszták” fellépésével.
Demszkynek halvány fogalma sincs arról, hogy mit jelent vezetni, irányítani, tervezni, ellenőrizni. hacsak nem a horvát tengerparti objektumának létrehozásáról van szó.
Az elfogulatlanság és az igazság szellemében azért meg kell említeni, hogy Demszkynek voltak önálló ötletei és a fővárost érintő döntései is. Keresztül vitte az EXPO megtorpedózását, a Teleki szobor felállításának megtiltását, Sztalin díszpolgársági címkéjének megtartását, a polgármesteri hivatal körüli utcák „műveleti területté” való nyilvánítását és fokozott (állandó) rendőrségi ellenőrzését, valamint új (traktorokkal behajtani tilos) KRESZ táblák kihelyezését.
Nem végzett rossz munkát a horvát tengerparti objektumának létrehozásával sem, az ellenőrzést és az irányítást sem mulasztotta el, bár a rossz nyelvek szerint „fekete” fuvarokkal és üzemanyaggal ingázott Budapest és Isztria (Kusari) között.
Rengeteget utazott külföldre tapasztalatszerzés céljából, még a dél-afrikai haditengerészeti bázishoz is elfáradt, hátha szüksége lesz honi flottillánknak hasznos tanácsaira. Nem tehetett róla, hogy a HM egy tollvonással felszámolta ezt a törpe haderőnemet.
Demszky szerint,- külföldön sokan elismerik az itteni tevékenységét. Fel kell tételeznünk, hogy ott is hazudott annyit, mint itthon (számtalan esetben), különös tekintettel a Magyar Hírlapban közétett fizetett hirdetésében 1990-ben.
Ha a parlamenti választásokat követően lerendeztetik vele itthoni „számláját”, akkor ragadja meg a lehetőséget és távozzon külföldre, kevesen fognak könnyeket hullajtani érte…
TANÁCSADÓK ÉS MÁS HERÉK
Mindent tisztelet a kevés kivételnek, de rovatunkban már évek óta emlegetjük, hogy a (fő, helyettes-és „közönséges”) tanácsadók, a szóvivők, a túlméretezett létszámú képviselők, valamit az állás, illetve funkció-halmozók nélkül, kicsiny hazánk nem lenne sereghajtó az EU tagállamok listáján.
Talán - de nem biztos -, hogy Medgyessy Péter nyitotta meg a tanácsadók hosszú sorát, amikor több tíz millió HUF-ot markolt fel a Paksi Atomerőműtől hasznos SZÓBELI(!!!) tanácsaiért, de büntetőjogi felelősségem teljes tudatában állítom, hogy tanácsainak értéke annyit sem ért, mint Lamperth Mónika ígérethalmaza.
Mint utazó nagykövet is „bekaszált” néhány tízmilliót, de szorgos és hasznos munkájáról szerényen hallgattak az ILLETÉKESEK és a médiák.
A nemrégen elhunyt Király Béla (hazánk és a nagyvilág legügyesebben hazudozó szélhámosa, háromszoros dezertőrje és tábornok bajtársait bitófára segítő besúgója), szinte egyetlen kormányfőt sem hagyott tanácstalanságban szenvedni, de nagy valószínűséggel „leverte volna a lécet” egy tiszthelyettesi vizsga letételének megkísérlésekor.
Országos szinten sokba kerülhetett az adófizetőknek az egyes minisztériumok, főhatóságok és ad hoc bizottságok főguruinak (és holdudvaruknak) a dotálása. A Magyar Honvédségnél például soha nem volt annyi dandártábornok vagy vezérezredes, mint a kis operett hadsereggé „karcsúsított” haderőnkben, amely költségvetését szépen „megcsapolták” a különféle tanácsadói (szakértői) díjakra, külföldi utazásokra és szeszesitalokra fordított summák.
A JÉGHEGY CSÚCSA
A BKV-nál kipattant végkielégítési botrány csupán a jéghegy kicsiny csúcsát jelenti, és figyelemelterelő manővernek minősül, a közpénz mértéktelen (jogtalan és arcátlan) herdálásáról, mert nagyon kevés kivétellel minden minisztériumban, háttérintézményeinél, vállalatoknál és különféle szervezeteknél hasonló példák tömegei találhatók.
Célszerű lenne alapos vizsgálatot végrehajtani a MALÉVNÁL (visszamenőleg), a MÁV-nál, a közszolgálati televízióknál és a rádióknál, a Magyar Postánál, a közterületi parkoló szerveknél, ahonnan szintén „talicskával” hordják szét az adófizetők pénzét.
A több (tíz) milliárdos adósságokat felhalmozóknál változatlan (nagyságrendben) folyt és folyik a jutalmak, prémiumok, végkielégítések, sikerdíjak, étkezési hozzájárulások, ruhapénzek, „repi” juttatások, taxi díjak, mobiltelefonok és számlák kifizetése, gépjárművek, irodabútorok, technikai eszközök cseréje, tömeges külföldi „kiruccanások” finanszírozása, miközben egyre növekszik az államadósság, a munkanélküliek-és a létminimum alatt vagy annak a környékén élők száma.
Ha egyes vezetők illetményét a nyugati világ hasonló beosztású személyeihez igazítják, akkor felvetődik a kérdés, hogy a „pórnép” miért marad ki ebből a és milyen vastag arcbőrt viselnek azok, akik a minimálbér ötvenszeresét vagy százszorosát vágják zsebre (havonta)? Akik ezerszeres végkielégítéssel vonulnak nyugdíjba úgy, hogy ismét „munkába” állnak havi néhány „rongyos” millióért (lásd: Szilágyiné Szalai Eleonóra elvtársnő tanulságos történetét, vagy Kuncze által pátyolgatott, majd kiemelt nyugdíjjal távozott Császárnét, aki hivatalos BM ügydarabbal igazolta az ausztráliai bíróságnak, hogy az ÁVH-sok soha sem alkalmaztak testi fenyítést)?
A jéghegy teljes bemutatásához egy több ezer oldalas, többkötetes kiadványt kellene készíteni, amely híven tükrözné, hogy kikhez, mennyi, mikor és milyen címen folyt el a tízezer milliárdos nagyságrendű HUF Rákositól kezdve, Kádáron át Gyurcsányig és Bajnaiig bezárólag!
MSZP-S NYUGDÍJASOK AGYMOSÁSA
SZKR: "Budaházyért gyűjtünk, jöjjön mindenki!
Magára hagyjátok? Egy bajtársunk bajban van. Gyuri bajban van. Ugyanígy még majd egy tucat bajtársunk. Börtönben vannak, értünk. Sokan pedig arra is lusták, hogy gyalogoljanak egy keveset, hiszen ennyi lenne az ára annak, hogy összegyűljön a megfelelő számú kopogtató.
Még van remény, jöjjön mindenki segíteni!
A lényeg az, hogy ha elegen leszünk - és ez korántsem lehetetlen! -, mint már annyiszor a nemzeti oldal sikerre vihet egy fontos ügyet. Az eddigi talán legfontosabbat. Mutassuk meg együtt mire vagyunk képesek!
Sokan segítettek már a mai napon is, de a teljes sikerhez Te is kellesz! Akik ma kint voltak, tudják, hogy megéri küzdeni, mert egy bajtársunkért tesszük, amit teszünk, és igazán nem sok ez a kis fáradtság. Később büszkén mondhatják a résztvevők majd az utókornak: igen, én segítettem kiszabadítani Budaházyt.
Egy kis gondolatébresztő azoknak, akik legyintenek, hogy "vannak elegen, én nem megyek".
A nemzeti oldal elvileg azért különül el a többi szubkultúrától, mert nálunk fontosak az elvek. Fontosak a barátok, az összetartás, kiállás ügyeinkért, kiállás egymásért. Az a kép pedig most törik össze. Nem lenne többre szükség, mint pár nap aktív munkára - ennyi idő alatt eldől minden.
Eldől egy hazafi sorsa. Sokan túlzásnak éreznék, de akkor is ki merem jelenteni: valahol a nemzet sorsa is eldől. Ha nem vagyunk képesek kiállni egymásért, ha nem mozdulunk amikor fontos lenne, akkor semminek sincs értelme. Pedig ez nem egy alkalom, ez AZ alkalom.
A kiállás a másikért nem annyiból áll, hogy koncerten skandáljuk, hogy Budaházy - Budaházy. Aki ezzel altatja magát, ideje, hogy felébredjen. Ettől nem változik semmi. Attól változik, ha jön, és közénk áll ő is!
Most pedig lehet tenni: ez nem tüntetés ("Provokátor, provokátor!"), nem egy párt indulása ("Olyan mint a többi!"), van egy egyszerű célunk, amelyért nem kell sokat tenni. El kell jönni és segíteni. Akár egy nap elég lenne, ha elegen vagyunk, ha te is jössz, mint már jöttek jó páran.
Ha nem vagyunk elegen, mert mindenki sumákol, mint a szoci szavazók a fidesz győzelem után, akkor jön a kudarcélmény, és a tudat, hogy cserbenhagytuk egy bajtársunkat.
Hol vannak azok az emberek, akik annyit köszönhetnek Gyurinak? Hol vannak azok, akik egyetértenek vele? Akik nem hisznek a pártokráciában? Akik tüntetésre nem járnak, de persze mélyen nemzetiek? Hol van ezernyi koncertlátogató, ezernyi körlevél küldözgető, miért lapulnak most is otthon a fotelforradalmárok?
Mit vártok még mindig otthonülők, sült galambot? 750 kopogtatócédula majd csak úgy összegyűlik magától? A nemzeti oldal nem ingyen étkezde: nem fogja más kikaparni a gesztenyét nektek. Inkább gyertek, segítsetek, mi már elkezdtük a munkát és várunk sorainkba mindenkit!
Aktivistának jelentkezni továbbra is a budahazy.com weboldalon lehet.
Ne gondoljátok, hogy a kopogtatógyűjtés egy hónapig tart. Pár nap alatt lefut az egész, aztán vége.
(electron - Szent Korona Rádió)
(Megjegyzés: Az illetékes, lakóhelye szerinti önkormányzat jegyzőjénél kérheti át magát a XI. ker 17-es számú választási körzetébe az, aki segíteni akar neki, de nem ahhoz a választási körzethez tartozik.)
2010. február 8., hétfő
KETTESBEN – Hétfő 19.05-19.55 Ismétlés
>>Interneten hallható
Néhány hete látható a mozikban a Báthory című, szlovák–angol–magyar koprodukcióban készült film. A film elkészülte fontos számunkra, mert kísérletet tesz arra, hogy feloldozza a Guinness-rekordok könyvébe illő gyilkosságok vádja alól Báthory Erzsébet grófnőt. Vajon hány magyar történelmi szereplőt kellene végre rehabilitálni?…
Néhány hete látható a mozikban a Báthory című, szlovák–angol–magyar koprodukcióban készült film. A film elkészülte fontos számunkra, mert kísérletet tesz arra, hogy feloldozza a Guinness-rekordok könyvébe illő gyilkosságok vádja alól Báthory Erzsébet grófnőt. Vajon hány magyar történelmi szereplőt kellene végre rehabilitálni?… KETTESBEN: 2010. február 8-án 19.05-19.55 - Ismétlés
Szerkesztő-műsorvezető: Tuba Mariann
E-mail címünk: kettesben@lanchidradio.hu
…Adonyi Sztancs János író megkereste a magyar történelmi vezető réteg még élő tagjait és a velük folytatott beszélgetései könyvvé álltak össze. Az Arisztokraták ma című albumban megrázó, elgondolkodtató, tanulságos történetek kerekedtek ki a sorsokból – egy lefejezett elit tragédiája. Szíves figyelmükbe ajánlom február 5-én este 11-kor az íróval való beszélgetést, no meg az ismétléseket is.
Lajdi Péter - KERESZTESHADJÁRAT A MAGYAR IGAZSÁG ELLEN
Köszönet érte Bedefy - nek
Várható és előre látható volt, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar által megfogalmazott, 2009 szeptemberi körlevél csak az első lépés volt a klérus által „újpogány”-nak nevezett igazságkereső, tisztességes magyar emberek ellen.
Néhány fölhevült kedélyállapotú klérikus morc fegyvercsörgetés közepette nekibuzdult, hogy országos körút keretében ellenpropagandát fejtsen ki a zsidókeresztény körökben egyre nagyobb nyugtalanságot keltő történelmi és vallástörténeti tárgyú igazságok terjedése ellen. Dr. O. Zoltán, a Keresztény Értelmiségi Szövetség (KÉSZ) elnöke, az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél álló kéttornyú pesti Belvárosi Főplébánia Templom plébánosa állt a kardcsörtetők élére. A jólfizető, kényelmes egyházi hivatalok és az önelégültségből fakadó, emberek fölötti lelki hatalom megőrzése érdekében indított keresztes hadjárat nyitánya 2010. február 6-án, egy Erdő Péter elnöklete alatt tartott gyűléssel és néhány előadás megtartásával kezdődött.
O. Zoltánéknak minden jel szerint körmére égett a demokrácia. A mózeshitű egyház mindig is hadilábon állt a saját nézeteitől eltérő véleményekkel és ezek hirdetőivel. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az elmúlt kétezer év a sauli kívülálló egyház gyilkos intoleranciájának jegyében telt el, s hogy ez nem folytatódhatott, annak csupán az vetett gátat, hogy az emberiség kicsavarta a klérus kezéből a kínzószerszámokat és a kivégzőeszközöket, ám a kizárólagosságra való törekvés, az átkozódás minden más felfogást valló személy ellen és a kiátkozás ódiumának mentalitásbéli jelenléte mindmáig tovább él e vallási formációban.
Amíg a világi jellegű hatalmakkal szoros összefonódásban álltak, addig szemrebbenés nélkül halomra gyilkoltatták a más hittételeket valló (nesztoriánusok, ariánusok, bogomilok, patarénusok, katharrok, albigensek, magyar szkíta keresztények táltos-máguspapjai, stb.) és ezek szerint élni óhajtó embereket és felekezeteket, így a jézusi-péteri alapítású, zsidó befolyástól mentes és tiszta tanokat valló szkíta kereszténység valamennyi ágának képviselőit is. Azért használtam a gyilkolni ige műveltető értelmű alakját („gyilkoltatták”), mert régi jól bevált szokás Jézus Urunk meggyilkoltatása óta, hogy a „szent atyák” a piszkos munkát mindig másokkal végeztetik el. Magyar eleink már a Kr. u. II. század óta a kereszténységnek ezt az apostoli és egyetemes érvényű válfaját képviselték, mely mentes volt a kirekesztés szellemétől és melyet a keleti uralkodókra és népekre jellemző vallási türelmesség jellemzett.
Egy pillanatig sem mardos a kétely afelől, hogyha csak 400 évvel ezelőtt hirdettem volna ugyanazt, mint amit ma hirdetek, hidegvérrel és szadista módon meggyilkoltattak volna már rég sok más értékes magyar emberrel együtt egyházi parancsra engem is. Bár ez, ha nemis oly nyíltan, de ma sem elképzelhetetlen.
Kíváncsi lennék, hogy az O. Zoltán-K...cs Gábor-féle kommandó mivel magyarázza a következőket:
- Miért nevezi a rabbinikus irodalom Jézus tanítását „jézusi szkítizmus”-nak, és miért tiltakozott ugyanez a hagyomány a korábbi időkben Jézus zsidóként történő elismerése ellen oly hevesen?
- Miért nem szerepel Szűz Mária, Üdvözítőnk Anyja családfája az evangéliumokban, melyen pedig, ha benne lenne, nyomon lehetne követni Jézus, a Második Isteni Személy földi, testi származását? Miért csak József, a nevelőapa genealógiáját tünteti föl a Máté és Lukács szerinti evangélium, egy olyan férfiét, akinek Jézus fogantatásához az égvilágon semmi köze nem volt? És miért tér el a két József-féle leszármazási vonal több ponton egymástól?
- Jézusnak Péter apostollal együtt miért kellett befizetnie a prozelitákra, a vérségileg nem zsidó származású, de zsidó hitre tért (rendszerint erőszakkal áttérített) emberek templomadóját (Mt. 17./ 24-27.)? Ezen evangéliumi szakaszban Jézus félreérthetetlenül nem tekinti magát Izrael fiai közül valónak! „A fiak tehát mentesek.” – mondja. Mentesek, mármint ezen adónem befizetése alól. Ő, mivel nem tartozott vérségileg a zsidóságoz a „fiak”-hoz, nem mentesült a kettősdrachma befizetésétől.
- Hogyhogy az első Pünkösd napján az apostolok körül nagy számban elsősorban „pártusok, médek és elamiták” gyülekeztek?
- Jézus valódi apostolait miért az Euphrátesztől keletre, északra és délre küldte hirdetni az Örömhírt? Saul miért választotta velük ellentétben a homlokegyenesen másik útirányt, a nyugatit?
- Jézust miért nevezték minden időben „a Galileai”-nak, és miért nem „a Zsidó”-nak, vagy „a Júdeai”-nak? Még Julianus Apostata, Nagy Konstantin császár közvetlen utódja, aki vissza akarta állítani a régi római istenek kultuszát, így kiáltott föl halálos ágyán: „Győztél, Galileai”!
- A János apostol által írott evangélium miért tesz következetesen különbséget a galileai Jézus, a szintén galileai származású tanítványok (Júdás és Máté, de lehet, hogy Bertalan, alias Náthánáél is a kivételek közé tartozik) és „a zsidók” között? (Jn. 3./25.; Jn. 6./41.; Jn. 5./16., 18.; Jn. 7./1-2.; Jn. 11./8-9.; Jn. 11./53-54.; Jn. 13./33.; Jn. 20./19. stb., stb. Ez a különbségtétel, ha kevésbé hangsúlyozottan is, de a szinoptikus evangéliumokban is jelen van.
- Végül Szent Pió testvér egyik látomásában Jézus, miután a világ legkülönbözőbb tájain éppen miséző papokat mutatott a szentéletű kapucinus szerzetesnek, arcába nézve elborzadt ábrázattal miért mondta neki ezt az egyetlen szót: „Mészárosok!”? Stb., stb.
Zavarja talán a klérus egyes köreit, hogy a megfélemlítés régebben oly jól bevált módszerei csődöt mondtak, s az agymosás egykor olajozottan forgó masinériájának fogaskerekei közé acélrudakat dugott az igazság? Képtelenek talán megszabadulni a berögződött, ócska és régi reflexektől, melyek alapján mindent és mindenkit lepogányoznak, pejoratív értelemben használva e szót, nem is ismerve e fogalom eredeti jelentését (paganus = vidéki, népi), csak mert más szemszögből közelíti meg valaki a teológiai, vallástörténeti tényeket, azaz elfogulatlanul, lefizetetlenül, politikamentesen, a hatalmi játszmáktól távol és az igazság utáni kutatás önzetlen szenvedélyétől hajtva? Az újpogány jelzőt ezennel mind a magam, mind minden igazságszerető, magyar ember nevében a leghatározottabban és a leghevesebben visszautasítom és kikérem magunknak!!
Ha jól belegondolunk, nem történtek pedig világrengető, látványos dolgok, de hát az igazán fontos és jelentős dolgok, változások mindig szinte észrevétlenül és csöndben történnek. Az Isten stílusa már csak ilyen. Nem szereti a csindaddrattát. A kardcsörtetést egyébként még kevésbé.
Mi is történt valójában? Csupán vette néhány hazáját szerető, önálló gondolkodásra képes, nem megfélemlített, intelligens és művelt ember a fáradságot (Prof. Badinyi Jós Ferenc, Pap Gábor, Szántai Lajos, Molnár V. József stb., stb.), és utánanéztek a krónika- és gestairodalomban, néphagyományainkban sok, az ellentábor által agyonhallgatott és elferdített tartalmú kül- és belföldi írott forrásban fontos dolgoknak, és szaván fogták a valódi történelmet, melyet ellenségeink már évszázadok óta folyamatosan és kitartóan, tendenciózusan meghamisítanak.
Az így felismert igazságok szabaddá tevő erejének birtokában pedig elkezdték azt hirdetni is az emberek, a magyar emberek között. De hiszen maga Jézus adta tudomásunkra, hogy nincsen olyan rejtett titok, mely ki ne tudódnék.
A hivatalos egyházak és egyéb zsidózó szekták egyes képviselői az örök tegnapiak módjára hatalmukat és pozícióikat féltve hol merevgörcsbe, hol pánikba esve kétségbeesett cselekedetekre és akciókra ragadtatják magukat. Ez a mostani sem különbözik ezektől.
O. Zoltán jó pártkatonának bizonyult. Nagy elszántsággal és egy megszállott inkvizítor eltökéltségével és vérszomjjával keresztes hadjáratot indított a magyarság ügye és az egyetemes igazság ellen. Ám túl későn ébredt föl a „tisztelendő” úr. Az igazság szelleme máris visszatuszkolhatatlanul kiszállt a hazugság börtön-palackjából. A zenitre hágó nap egyre szélesedő fénynyalábja elárasztja a félhomályhoz és áporodott bűzhöz szokott denevérek barlangját. A bőregér kedvenc közege, mint tudjuk, az éjszakai sötétség. Ebben a közegben érzi jól magát. Ne csodálkozzunk tehát, hogy az igazság napjának fénye bántja a denevérek homályhoz és fényhiányhoz szokott szemeit. Én nem mondom azt, hogy ne mozogjon mindenki szabadon a saját maga közegében, ám ezt lehetőleg úgy tegye, hogy ne tegyen kárt a máshoz szokottak testi és lelki épségében. Ezt üzenem a KÉSZ vezetőinek és valamennyi, mindenre elszánt tagjának, és még azt is, hogy legyenek Jézus tanítása szerint, azaz csak az Újszövetség és az isteni kegyelem időszakának szellemében végre először keresztények. Mert akik Jézus előtt jöttek, azok bizony „mind tolvajok és rablók”, és „nem halgattak rájuk a juhok”, ma is itt vannak köztünk és „nem álltak meg az igazságban, mert nem volt igazság bennük”, hazugok és embergyilkosok ők kezdetektől fogva és a hazugság atyjai. Mindezt Jézus mondta, ne feledjük!
2010. február 7., vasárnap
Ki a "világ legrosszabb költője" ?
| Rating: | ★★★★★ |
| Category: | Other |
Zas (Szász) Lórántról, Wass Albert műveinek kiadójáról szóló hosszú írásra Szeszák Gyula oldalán bukkantam. S hogy ki is ez a tőlem "a világ legrosszabb költője" címet kiérdemelt fickó, megtudhatja, ha rákattint az
2010. február 6., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)