Elfeledett magyar festő: Pentelei Molnár János, Mûvészet, 1912

Pentelei Molnár János, Mûvészet, 1912:

'via Blog this'

	Tizenegyedik évfolyam, 1912    |   Kilencedik szám    |    p. 348-352.
	PENTELEI MOLNÁR JÁNOS Ezerkilencszázhatban, a Mûcsarnok elsõ termében, feltûnõ helyen, ahová rendszerint a tárlat legjelentõsebb dolgait helyezik, egy kép volt kiállítva, címe: "Piéta". Nagyon sokszor hallott cím, a téma is olyan, amivel lépten-nyomon találkozni múzeumokban. Mégis a kép nem juttatta a nézõ eszébe a múzeumok festõit, az ismert, híres, sokszor reprodukált és utánzóit Pietákat. A kép festõje Pentelei Molnár János. Oly név, amit elõször hallottak ekkor a tárlat látogatói. Elõbb is kiállított, 1904-ben egy vadász csendéletet, de ezt csak kevesen vehették észre, csendben megvonult sok más száz kép közt. A "Piéta" azonban feltûnést keltett, valójában még egészen ismeretlen új nevet dobott a felszínre. Magára terelte figyelmét a kritikának, mûértõk-nek és a kormánynak. Kitudódott, hogy a festõje, Pentelei Molnár János egészen fiatal ember, mindössze pár év a festõi múltja, két-három esztendõ, hogy piktornak készült, s máris ott van, hogy az akadémiákban, nyilvános jellegû iskolákban nincs tovább keresnivalója. Ezt másképpen úgy hívják, hogy siker. A Piéta tehát sikert aratott s Pentelei Molnár János ekkor huszonnyolc esztendõs. Egy fél évvel, sõt egy fél nappal még maga se hitte volna, hogy ennyi elismerés jár neki, mint aminõben ekkor része volt. Mert ha alig néhány éve, hogy a pikturához pártolt a büró mellõl, hogy a piktura iskoláscipõit hordta, még tele volt kétségekkel, még egész közel voltak mögötte a küzdelmes évek, amelyek egyrészt a mûvészet felé hajtották, meg akarták tartani a mûvészetnek, másrészt ezer akadályt állítottak, megnehezítették az útját az élet sokféle bajával, gyötrelmével. Nagyon küzdelmes fiatalságon ment keresztül Pentelei Molnár János, hol szaladva kitárt karokkal, a mûvészet csillogó mezeje felé, boldogan és örömmel, hol meg elpártolva tõle, keserû lemondással és szomorúan, amig elért e Pietá-hoz. A siker meglepte, ily fokban talán maga se várta, de bizonyos, hogy nem szédítette meg, nem csalta a munkának könnyebb megfogására, hanem ellenkezõleg: fokozta energiáját, s még komolyabbnak rajzolt eléje feladatokat. Egy sikkerrel, amely tudvalevõ, hogy amint fejlesztõje, épp úgy megölõje is lehet a mûvésznek, egy sikerrel a vállán ment ki a Mûcsarnok termeibõl Pentelei Molnár János de nem úgy, hogy késõbb aztán megfogyva, szegényebben térjen vissza. Tanult, dolgozott, nem úgy, hogy munkaközben arra nézett volna, mivel ér el sikert. A mûvészetnek úgy dolgozott, hogy magának dolgozott s mégis egyre-másra kap díjakat, a nevét ott olvasni, azok közt, akik kitüntetést kapnak. Kiállít s újra jut neki elismerés, a "Harminc ezüst pénz" címû képre még teljesebben, mint a Piéta alkalmával. Fiatal mûvészek közt ily gyors egymásutánja a sikereknek nem megszokott, s kétségtelen, hogy ennek okait kvalitásokban kell keresni. A mûvész komoly törekvésében, fiatalságának nem mindennapi, szolid, biztos, józan úton haladó tudásában. Pentelei Molnár János mûterme öt éven át volt a Benczúr-féle mesteriskola a földszintjén. Ma már kiköltözött onnan, tovább nem lehetett, szabály szerint, maradnia. E kényelmes és ugyancsak olcsó - - sõt egyenesen ingyenes — mûtermet otthagyva, az Aréna-út 17. szám alatt dolgozik most. A mûteremben különféle idõbõl való dolgokat találtunk. Akt-tanulmányokat a mûvész tanuló korából, portrét, csendéletet, plein-airt és kotnpoziciót. Az elsõ képe, amit a Mûcsarnokban kiállított, egy vadászcsendélet volt 1904-ben. Ezt követte néhány plein-air - - közülök a kertben ülõ vörösruhás nõvel, amit a Mûvészet e száma is közöl, talán még emlékeznek Pentelei Molnár János ismerõi. Amikor ezt festettem - - mondta nekünk annak idején a mûvész —, valóságos plein-air láz fogott el. Hat hét alatt egy nyáron megfestettem vagy harminckét plein-airt. A "Piéta" után két nagy figurális kompozíció jött, a "Harminc ezüst pénz" és az "Ego eimi". Utóbbi idõben a mûvész úgyis csak csendéleteket fest, legújabb sikereit is - Bécsben, Berlinben - ezekkel érte. Ez azonban, ahogy kivettük szavaiból, nem hûtlenség a figurális kompozíciók iránt. A mûvész figurális képeire gondolva, s az "Ego eimi" elõtt állva, amely a mûtermében van, föltettünk egy kérdést. Azt, hogy mi hajtja a mûvészt e biblikus történelmi piktura felé, belsõ szükség-e, s általában mivel magyarázza ehhez való kedvét, ambícióját, amikor tudása, tehetsége a csendéletekben nem kisebb sikert jelentett, sõt sokak szerint meggyõzõbb, szimpatikusabb. A mûvész ily formán felelt: - Nem lep meg a kérdése és teljesen értem a felfogását. Viszont kérem, vegye õszintének, egyedül való meggyõzõdésemnek, amit most magamról mondok, amiért különös szeretettel foglalkozom ily témákkal. Az emberek nagy része kifelé a világnak él. Vannak azonban, akik befelé élnek, s ne vegye szerénytelenségnek, ha ezek közé sorolom magamat is. Engem ezek a bibliai témák megfognak, magukhoz kötnek, s legbelsõbb érzéseimben foglalkoztatnak. Ilyenkor, higyje el, a gyermekkoromat élem. Az oka ennek valószínûleg az - ha már éppen magyarázni kell —, hogy az apám nagyon vallásos ember volt. Minket is így, vallásos szellemben nevelt. Kis, csöndes miliõben nevelkedtem, ahol vasárnaponként minden a templom körül fordul. Gyermekkorom emlékének is nagyrésze ide köt a templomhoz. Amikor még az volt a legszebb örömöm, hogy vasárnapi miséken ministrálhattam. Ma nem mondhatom, hogy vallásos ember vagyok a szó dogmatikus értelmében, viszont azt sem mondhatom, hogy nem vagyok az. Csak az bizonyos, hogy ha gyermekkoromra gondolok, ilyenkor ez jut eszembe, a misék, a halk egyházi kórusok és higyje el, sok meghatottságot érzek. Amikor kezembe veszem a bibliát, vagy ily kompozíciót festek, akkor lássa, ez az emlék jön elém, akkor gyermekkoromat élem, át újra, s majdnem azt mondhatnám, hogy ilyenkor ministrálok. Nagy öröm ez, belsõ szükség és nem - - mint esetleg némelyek gondolnák - - külsõség, affektálás. Mert például a "Harminc ezüst pénz" se készült megrendelésre, s ez a kompozíció, amit itt lát, ennek sincs gazdája. Nem is törõdöm vele, hogy vajjon lesz-e? Festem, mert szeretem, festem, mert enyém. Ha nem így volna, sok kínlódással készülne. Nem azért festem, hogy vele sikert erõszakoljak. Pedig bizonyos, hogy sokan ma tisztán ily okból festenek efféle pikturát. Abból, hogy valakinek sikere volt megpróbálják utána csinálni. Én függetlenül minden mástól, elsõ sorban magamnak csinálom ezt, s ha némelyek talán nem is hiszik el, azzal nem törõdöm. Elég alkalmam volt szembeszállni az élet küzdelmeivel, éppen eléggé ismerem az emberek kicsinyességét. Ezért valósággal menekülök a bibliához. Ez teljesen elvág a külvilágtól, visszaad gyerekkoromnak, amikor minden szép, tiszta és zavartalan volt, s gyönyörû poémáinak nem hidegen számításból próbálok festõje lenni. Talán szentimentális voltam, de hát ön kérdezett. Pentelei Molnár János most harminchét éves. Született 1878-ban, Dunapentelén. Apja szegény ember volt, szûkös viszonyok közt élt, nyolc gyereket kellett nevelnie. Gyerekkorában Pentelei sokat rajzolt, sokkal nagyobb kedvvel töltött idõt a rajz mellett, mint az iskolában. E miatt nem egy elemi osztályt kétszer járt, ismételt. Ez egyébként rendes momentum, megszokott biográfiai kezdés azoknál, akikbõl piktorok lesznek. Az eredendõ hajlam is lehetõleg tehát már gyerekkorában nyilvánult, az útja, a további fejlõdése azonban nem oly egyenes, mint azoknál, akik kedvezõbb életkörülmények közt indulnak mûvészi pályára. Jó ideig Pentelei Molnár János nem is gondolhatott komolyan arra, hogy mûvész legyen. Az élet sokfelé sodorta, míg beléphetett mûvészi iskolába, már nem volt pelyhedzõ ifjú, amikor elõször került professzor oldala mellé. Bizonyos idõn át stagnált benne a rajzoló kedv, megállt, ahelyett, hogy elõre fejlõdött volna. A mûvész szavaiból egyébként itt a következõket jegyeztük fel: - Pesten reáliskolába jártam, de hogy felsõbb iskolába menjek, erre, sajnos, apámnak nem igen volt módja. Sokan voltunk, arra kellett törekednünk, hogy minél hamarább kerüljünk kenyérkeresõ foglalkozásba. Apám hajóskapitány volt, azt akarta tehát, hogy én is erre a pályára menjek, hogy tengerész legyek. Öt reáliskola után kerültem tehát a tengerészeti akadémiára (1895.). Sokáig azonban nem maradtam itt, részint mert kedvem se volt ehhez a pályához s egy másik hátrány, hogy idegen nyelveket se tudtam. Újra felkerültem tehát Budapestre, vissza megint a reálba. Érettségi után elvégeztem az építõ felsõ ipariskolát, s rövidesen bekerültem a mezõhegyesi kataszteri hivatalba. Az önkén-tesi év után gondoltam csak elõször arra, hogy mûvészszé leszek. Eddig is festegettem szabad idõmben, most azonban erõsen megfogott a vágyakozás, nyugtalanított, izgatott. Persze, komolyan még mindig nem foghattam hozzá, nem lehetett beszélni róla. Az elsõ tény volt, hogy a hivatalt otthagytam s feljöttem a fõvárosba (1902). Hogy itt hogyan éltem, mily körülmények között, errõl nem beszélek, mert életemnek ez a legküzdelme-sebb fejezete. Egyedül állni egy nagy városban, segítség és jó tanácsok nélkül s emellett mûvészi álmokkal telve: ennél nincsen kegyetlenebb valami. Az úgynevezett bohémélet minden nyomorúságán átmentem, oly körülmények közt éltem, hogy például irigyeltem azt, boldogságnak ítéltem azt, ha valakinek húsz forint havi jövedelme, fizetése van. Nem is bírtam ezt, kimerültem s újra visszamentem a kataszteri hivatalba, ott legalább ha szerény is, de biztos a megélhetés s mellette — így vigasztaltam magam — még festhetek is. Csakhamar azonban forduló történt az életemben, oly hirtelen és oly gyökeres, amit magam sohase hittem volna. Megismertem azt, aki a feleségem lett, s aki egyenesen azt kívánta, hogy lépjek ki a büróból, fogjak komolyan a pikturához s menjünk ki mindketten külföldre, tanulni. Nõs voltam tehát és kezdõ diák. Elõször Münchenbe mentünk, Hollósyhoz. Csupa szenzáció volt, amit ekkor keresztül éltem. Hollósynál szénnel láttam aktot rajzolni; ez új volt, imponált, a szén is, az akt is. Feleségem persze megkérdezte mindjárt az elsõ napokban, hogy vélekedik rólam, a tehetségemrõl, mit gondol, vajjon lesz-e belõlem valami. Hollósy persze nem mondott semmi különöst. Mit is mondhatott volna, amikor még csak az abc-nél tartottam. Egyébként négy esztendõt jósolt, ami alatt nála tanulva, mehetek valamire. Öt hónap múlva azonban már mosolyogva jelezte, hogy elég volt, nála már több újat nem tanulhatok. Ismét egy kis idõre hazajöttem, aztán pedig Parisba (1903 õszén). Parisban a Julian akadémiára iratkoztam, Jean Paul Laurens volt a professzorom. Azt, amit itt tanítottak, teljesen ellentétesnek találtam avval, amire Hollósy tanított. Tulajdonkép itt nem is tanultam semmi újat, jobbat. A lehetõ legaprólékosabban tanítottak itt bennünket rajzolni, csupa detail-ban felfogni mindent. Kihegyezett ceruzával kellett rajzolni állandóan. Tehát épp ellenkezõje Hollósy módszerének. Hollósy széles, összefoglaló látásra tanított, ezt igyekszem követni ma is, amit tudok neki köszönhetem. - Parisból hazakerülve, eleinte Dunapentelén laktunk, itt dolgoztam, majd Orosházán s 1906-ban, ekkor jöttem fel Budapestre. Ugyanekkor lettem tagja a Benczúr mesteriskolának is. 1908-ban Hollandiába mentem, utazási ösztöndíjjal. Itt fõleg Rembrandtot tanulmányoztam, csináltam is egy Rembrandt kópiát (Zsidó jegyesek). A régi mesterek közül az õ nagyságát érzem legerõsebben. Ami a festõi gondolkodást illeti, talán mondtam már, hogy a kompozíciót tartom legelõbbvaló feladatomnak. Ellenben kevésbé se tartok akadémikus szabályokkal, nem követek iskolát, szabályoknak igenis egyedül az egyéni meglátást, elrendezést tartom. Épp ezért egy-egy témánál sohase köt az, sohase keresem, hogy ezt mikép fogták fel és oldották meg a régi mesterek. Késõbb, amikor elkészültem, akkor igen, akkor nagyon is érdekel az, de elõtte soha. Épp ezért nagyon meglepett, hogy amikor a "Harminc ezüst pénzt "-t kiállítottam, azt mondták rá, hogy Repines. Megvallom, szégyellem bár, de megvallom, hogy Repin nevét ekkor hallottam elõször. Egyébként a kompozíciót is mindjárt színnel kezdem, elõzetes tanulmányokat nem készítek, legfeljebb egy kis gyors vázlatot. A "Harminc ezüst pénz" is így készült, mindjárt színnel s ezért van, hogy ön például oly kevés grafikus dolgot talál nálam. Az egész mûteremben csakugyan alig találtunk grafikus dolgokat, pedig ugyancsak kerestük õket, reprodukció céljából, a "Mûvészet" számára. Alább idõrendben adjuk a mûvész eddigi kitüntetéseinek és az állam által megvásárolt képeinek jegyzékét: 1905/906. évre megkapta a Nemes Nándorné-féle ösztöndíjat, 1906. õszi kiállításon "Õsszel" c. képét megvette a király. 1907-ben megkapta a Pável-féle ösztöndíjat. 1907 tavaszán 1600 koronás állami ösztöndíj. 1907. õszi tárlaton "Kaszálón" címû képét megvette a király, 1907/908. téli tárlaton "Bárányfertály" címû képét megveszi az állam. 1908. tavaszi tárlaton "Finis" c. képre megkapja a Wahrmann-díjat, 1800 koronás utazási ösztöndíj. 1908-ban kapja meg a 4200 koronás Andrássy-díjat. 1908/909. téli tárlaton az Erzsébetvárosi Kaszinó díját csendéletre, 1909. tavaszi tárlaton "Kereszlevétel" címû képét megveszi az állam, 1909/910. évi téli tárlaton megkapja a Rudics-díjat s "Harminc ezüst pénz" címû képét a Képzõmûvészeti Társulat veszi meg a Szépmûvészeti Múzeumnak. 1910/11. téli tárlaton megkapja a kis állami aranyérmet az "Ego eimi" címû képe alapján, 1912 tavaszán kiállítást rendez a bécsi " Künstlerhaus "-ban, ahol az osztrák állami kis aranyérmet nyeri. Jelenleg a berlini Schulte szalonjában van nagyobb csendélet-kollekciója. CHRONIQUEUR LEVÉTEL A KERESZTRÕL ÁLLAMTULAJDON. SZT. IMRE-KOLLÉGIUM PENTELEI MOLNÁR JÁNOS FESTMÉNYE PIETA PENTELEI MOLNÁR JÁNOS FESTMÉNYE KERTBEN. 1908 PENTELEI MOLNÁR JÁNOS FESTMÉNYE CSENDÉLET PENTELEI MOLNÁR JÁNOS FESTMÉNYE CSENDÉLET PENTELEI MOLNÁR JÁNOS FESTMÉNYE CSENDÉLET PENTELEI MOLNÁR JÁNOS FESTMÉNYE
	Közreadja a Magyar Képzõmûvészeti Egyetem Könyvtára, 2002-2003

European movement for protecting national regions

European movement for protecting national regions:

'via Blog this'

"

La democràcia directa i la iniciativa ciutadana de la UE

El primer model de democràcia, la de l'antiga Grècia, era una democràcia directa. En la pràctica, això significava que el poble - els ciutadans lliures d'Atenes – adoptaven gairebé totes les decisions conjuntament. No obstant això, després de l'Edat d'Or d'Atenes, sota el govern de Pericles, (segle cinquè abans de Crist), aquest sistema es va dissoldre.

Les raons d'aquesta dissolució juguen un paper molt important en la comprensió de les oportunitats i instruments oferts avui per la democràcia directa. L'Àgora d'Atenes albergava un espai d'entre 5000 a 6000 persones, un nombre massa gran per poder afrontar les discussions de temes amb un enfocament equilibrat, basat en interessos comuns.

Això va donar lloc a la ràpida polarització de l'assemblea popular (ecclesia), l'escalada del conflicte entre els rics i els pobres i la demagògia de la "lluita de classes". Un altre factor que no va ajudar a les finalitats de la democràcia directa (amb una assemblea popular) és que els ciutadans d'Atenes havien d'assistir a tres o quatre assemblees en un mes i es van involucrar de tal manera en la política i els assumptes públics que, com Giovanni Sartori va escriure en el seu famós llibre sobre la democràcia, la seva passió per la política els va conduir al declivi de l'economia.

En l'era moderna, el marc de la restauració de la democràcia era l'estat territorial en lloc de la ciutat-estat. En aquest context, la democràcia directa (és a dir, la discussió en l'àgora), no va poder establir-se, pel qual va ser substituïda per la democràcia representativa. La base per a aquest canvi foren els parlaments, que es van convertir en els instruments de representació popular amb la introducció d'eleccions democràtiques.

Durant els segles XX i XXI, l'exercici de la democràcia directa ha disminuït significativament en els estats moderns atès que l'enfocament modern de la democràcia se centra en la representació.

Tres formes institucionals de democràcia directa - de la influència directa dels ciutadans en la presa de decisions polítiques - han sorgit en els sistemes representatius moderns. Fonamentalment són a) el referèndum (nacional o local), b) iniciatives populars i c) convocatòries extraordinàries. Aquestes institucions i procediments tenen com a objectiu la possibilitat de compensar els defectes de la democràcia representativa

El procediment més utilitzat és el referèndum, que permet als electors votar directament sobre certes qüestions polítiques o legislatives. Perquè el resultat del referèndum sigui legítim, és molt important que les preguntes siguin tan simples com clares (perquè els votants sàpiguen interpretar-les de manera nítida). Per tant, la formulació d'una pregunta sotmesa a referèndum requereix d'una acurada regulació. En conseqüència, hi ha qüestions que no poden ser objecte d'un referèndum sota certes constitucions i lleis. Les Constitucions i certes lleis regulen també com han de ser conduïts i gestionats els referèndums. Quant als efectes jurídics dels seus resultats, els referèndums poden ser vinculants o consultius.

No existeix una terminologia estandarditzada. En lloc de referèndum, els terme vot popular i plebiscit són d'ús freqüent. Plebiscit s'utilitza sobretot quan es posa en qüestió el canvi de sobirania (per exemple, sobre un territori) o en la forma de govern / estat. Vot popular és més aviat un terme paraigua.

En el cas d'una iniciativa popular, la democràcia directa serveix al propòsit de possibilitar als ciutadans d'establir (per descomptat, després de recollir el nombre necessari de signatures) una qüestió per ser inclosa en l'agenda dels òrgans legislatius. Aquest fet també requereix d'una acurada regulació en la forma i autenticació dels fulls de recollida de signatures, el registre i la durada dels terminis i el nombre de signatures vàlides requerides per l'òrgan legislatiu pertinent per discutir el tema de la iniciativa popular. Els països segueixen pràctiques diferents quant a aquesta qüestió...."

Czotter Balázs: Árpádházi Jolánta Katalónia királynéja

Árpádházi Jolánta volt II. András Magyar király gyermeke, Árpád-házi Szent Erzsébet, és a későbbi IV. Béla király húga, aki 1235-ben lett Jakab király hitvese. Ők ketten alapították ezt a várost 1251-ben Magyar és aragon lovagok hősies harcai után.
Emlékét azóta is őrzik szerte Spanyolországban szobrok és róla elnevezett közterületek formájában, s a királyné, akit a Magdalena ünnepségekre megválasztanak, ennek a királynénak az emlékére választják - írja kedves olvasónk Spanyolországból. Alább közöljük beszámolóját, fényképeit .

Egy élménybeszámolóval és egy hozzá kapcsolódó történettel szeretnék Nektek kedveskedni. Jelenlegi lakhelyem, a spanyolországi Castellón de la Plana (Valencia tartomány) február 23 és március 2 között ünnepelte a város megalapítását.

Miért mondom, hogy számunkra sem közömbös ez az ünnep? Ennek magyarázatára szolgáljon az alábbi történet, melyet odahaza nem is ismernek...mert más a fontos!!!  

 Magdalena az ünnep neve, melyre egész éven át készül a város apraja-nagyja, hogy aztán 9 (munkaszüneti) napon át ünnepeljék a város megalapítását. Megválasztják az ünnepség királynőjét, illetve a királynét, aki az alapító király feleségét szimbolizálja. A városban egy fiatal lány számára nincs nagyobb megtiszteltetés, minthogy őt válasszák meg valamely királynőnek. Az év további ünnepségeinek ők a tiszteletbeli védnökei a következő Magdalenaig. Számon tartják ezt egész életükben, és ezáltal mindig nagy megbecsülésnek örvendenek. 

Volt egyszer egy ősi Hispánia, melyet a vizigótok uraltak a 8. század elejéig, akiknek hatalmát a mórok törték le. Ezután az északi területeken kisebb-nagyobb frank kötődésű hercegségek/királyságok alakultak. Ezek közül volt az egyik az Aragon Királyság. 1208-ban ITT született meg a máig talán legnagyobb formátumú spanyol király, a nagy honfoglaló, I. Jakab (Jaime I. De Aragón, "el Conquistador"). Ő hódította meg az első nagyobb területeket: a Baleár-szigeteket, a Valenciai Kalifátust, és a Murciai Kalifátust. Ezzel vette kezdetét a híres spanyol Reconquista.
Hogy mindez miért fontos nekünk, magyaroknak? Mert Jakab királynak volt egy imádott felesége, aki 9 gyermeket szült neki, köztük királyokat, királynékat, érseket. Hogy ki volt ez a királyné, akit ITT azóta is a legnagyobb királynék között tartanak nyilván?
Csempe-mozaik Castellónban a királyi párról 

Nos Violant d'Hongria, azaz Árpádázi Jolánta. Ő volt II. András Magyar király gyermeke, Árpád-házi Szent Erzsébet, és a későbbi IV. Béla király húga, aki 1235-ben lett Jakab király hitvese.

Emlékét azóta is őrzik szerte Spanyolországban szobrok és róla elnevezett közterületek formájában. 

Katalóniában van eltemetve, az egykori Aragon uralkodócsalád sírboltjában (Vallbona de les Monges - Real Monasterio de Santa María de Vallbona), amely országszerte ismert, fontos kegyhely.

 

A királyné, akit a Magdalena ünnepségekre megválasztanak, ennek a királynénak az emlékére választják. Az ünnepségnek két fénypontja: Jakab király szobrának megkoszorúzása, illetve hitvese szobrának megkoszorúzása (Homenatge a Na Violant d'Hongria - Tiszteletadás Magyar Violantnak).Ők ketten alapították ezt a várost 1251-ben Magyar és aragon lovagok hősies harcai után (1233).

A királyné és udvarhölgyei

Ezt ünneplik az emberek a Magdalena kapcsán egy országban, amely máig büszke és egyre büszkébb őseire, illetve hőseire.

A tavalyi királyné palástja (mindegyik királyné egyénileg készíti a sajátját, mint anno)

Talán majd egyszer, talán a közeli jövőben MI is újra megismerjük/felismerjük nemzetünk feledésbe merült őseit és hőseit, és nem a széthúzás és ellenségeskedés fogja meghatározni települési és nemzeti ünnepeinket.

Jolánta királyné mellszobra Castellónban

Castellonban is bipoláris politika (PSOE-szocialista kontra PP-néppárt) van, annak minden harcával, de amikor eljő a Magdalena ideje, az egymással harcoló felek mégis kéz a kézben ünneplik közös történelmüket... és fejet hajtanak a MI történelmünk előtt is.

A szobor közelről

Idegenajkú, illetve Habsburg uralkodóik közül senkit sem ünnepelnek, csak és kizárólag Jolánta királynét.

Tavaly avatott emléktábla a királyné szobra mellett

Talán lehetne ez jelzés nekünk is, hogy NE feledjük el azt, amit nem szabad elfelejteni, jelesül, hogy nemzetünk és lelkünk tisztább és erősebb, mint más népeké, hogy merjünk hinni önmagunkban és tanuljunk őseinktől, akik nem ezt a mai Magyarországot hagyták ránk, és nem is ezt érdemlik tőlünk, az utókortól.

 

Emlékezzünk rájuk, és emlékezzünk meg róluk úgy, ahogy azt megérdemlik: szívvel, békességgel és nem utolsósorban egymás iránti kölcsönös Szeretettel!

A spanyol felvonulók

Ezen ünnepségsorozaton tartották a XX. Nemzetközi Fesztiválzenekarok Találkozóját (XX. Festival Internacional de Música de Festes), melynek idén többek között Magyarország is a vendége volt.

A magyarok műsora látható ezen és az alábbi képeken
El sem tudom mondani, mekkora öröm és megtiszteltetés volt látni hazánk képviselőit és sikerüket, mert fellépésüket a hallgatóság felállva, vastapssal honorálta, úgy, mint senki másét. 
Ezúton szeretném megköszönni a fellépőknek ezt a csodálatos és felejthetetlen élményt, mellyel hazánk jó hírét öregbítették ezen a mindannyiunk számára sem közömbös ünnepen. 


 
 

Istenünk óvja nemzetünk nagyjait, nagy királyainkat, királynéinkat, szentjeinket, hőseinket, forradalmaink eszméit és azok megalkotóit. Isten áldja és segítse minden Magyar Testvérünket az Anyaországban, Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján, Felvidéken, és a Föld minden pontján! Testvéri szeretettel és tisztelettel Spanyolországból: Czotter Balázs

Külhonban még emlékeznek és tisztelilk szent királyaink, leányaik cselekdeteit. Nekünk a történelem sodrása elmosta nagyságukat, létezésüket a magyar tudatban feledésbe merítette. 

Vajon kinek lenne kötelesége a feledés homályából újra az élők tudatába emelni?

SZERESD ÉS TISZTELD ŐSEIDET, HOGY JÓ ÉS HOSSZÚ ÉLETED LEGYEN AZON A FÖLDÖN, AMIT ŐK HAGYTAK REÁD!

"Érdëkës embërëk vótak" - Könyvajánló

"Érdëkës embërëk vótak":

'via Blog this'

További cikkek a kategóriában: Kultúra rovat

2013. szeptember 15.

Kabdebó Lóránt     Érdekes munkát jelentetett meg a Nap Kiadó, olyan könyvet, amit mindenkinek olvasni kellene. Nem szépirodalom, nem is visszaemlékezés, még csak nem is néprajz. Szövegekkel próbált rekonstruálni történelmi tablót egy kisváros élete alapján egy tudós orvos, visszatekintve az elmúlt évtizedekre. A Délvidék vérzivataros huszadik századára. Évekig várta, hogy valahonnan támogatásra találjon a Nap Kiadó ehhez a sajátos könyvhöz. És most, amint tehette, nem várva könyvünnepi alkalomra, gyorsan megjelentette. És szétküldte, akinek csak tudta. Nyaralásomból hazatérve, a postámban találtam. Rákérdeztem: mi ez a vastag kétkötetes valami? Olvasd csak el, és meglátod! Megláttam. És mindenkinek szeretném felhívni rá a figyelmét. Olvassa csak el. Arányos történelemkép. Szerzője nem maga dicsőségére alkotta meg. Végrendeletileg küldte a kiadónak: tanúságként és tanulságul a jövő nemzedékeknek. A cikkre kattintva olvasható méretet kapunk A Heti Válasz 2013. szeptember 12-i számának 59. oldalán hívtam fel rá a figyelmet, és most, Hon-Lapunkon szeretném továbbküldeni, remélve, hogy újabb olvasóknak tudom tudomására hozni a könyv létezését. Olvasságot szeretettel, fogadjátok megértéssel ezeknek az érdëkës embërëknek a történetét. "Érdëkës embërëk vótak" Burány Béla: Így éltünk a Délvidéken. Hagyaték. – Első könyv. Második és harmadik könyv. Nap Kiadó, Budapest, 2013, 3500 Ft Rálátni az elmúló időre? A Zentán felnőtt Burány Béla, újvidéki egyetem orvos tanára, szakképzett néprajzos maga köré gyűjtötte környezete szakadozott mondatait és önmaga (önmegszólító, kurzívval szedett) emlékezésébe illesztve elővarázsolta a hatalmi és nemzetiségi változások eddig végzetesen elhallgatott korát. Az oda-vissza erőszak lélektanát. Egy család és a „közös iskolapadból szertegurult világ” emlékeit faggatva az ittmegmaradás nézőpontjáról ugranak be különböző időbeli jelenetek – egyik idézi fel a másikat a történelem kiegyenlítést kereső logikája szerinti forgatagban. Elkezdődik egy jelenet a szerb iskolában, aztán máris dolgozatot írnak a kisdiákok „életem legboldogabb napja” címmel, és mintha összebeszéltek volna, mindegyik 1941 nagyszombatját jeleníti meg, amikor „– Gyün- /nek a /magya-/rok!...” („Hány pesti fiatal értené azt meg máma, hogy mit tudott jelenteni egyszer, a világnak ezen a táján az a rövid mondat”), aztán meg – mintha egyperces novellát írna – mutatja be a megmaradt hazából érkezett, magára maradt „ejtőernyős” tanárnő menekülését nehéz kofferjaival, hogy 1944-ben elérje még a ki tudja merre induló utolsó vonatot. Majd megjönnek a „ruszkik”, akikkel a tizenhárom éves gyermek győztes sakkcsatákat vív, míg hazatérő apja okos, szelíd, de szigorú szavával le nem állítja: „akkor most szépen elveszíted ezt a partit”. És látja, a tiltás mögött „ott vannak a megkívánás szerint elvihető holmik a házban, a kiürített kamrák, hordók, demizsonok, sőt kölnis üvegek, a feletetett kocsi kukoricák, a legbizarrabb helyen bujkáló lányok, s hátul, a kiskonyhában a nagymamának álcázott fiatal” anya. Miként visszatekintve maga is bölcsen láttatja: „Úgy ültél ott, combjaid közé szorított kézzel, ijedten, sarkig nyitott szemmel meredve a tábla fölé a semmibe, mint aki fölül épp most adták el a házat!... Aki lába alól újra kihúztak egy anyaföldet, vagy aki feje fölül épp most lopták el a csillagos eget.” Lehet túlélni az erőszakot? Kell! A jelenetek mesteri módon kulcsszavakra futnak ki, bármely táján a világnak megérthetők. Burány szerint kivéve az esetleges „angol urat”, aki „hasonlót képzeletben sem élt végig”. Aki nem ismeri a százéves háború és a rózsák harca mindennapjait – teszem hozzá –, avagy elfeledte Coventry és Drezda romjait. A szövegre  kattintva olvasható méretet kapunk

Magyar Hucul Ménes

Magyar Hucul Ménes:

'via Blog this'

Kép betöltése...

• Főoldal
• Ménestörténet
• Fajta ismertető
• Szolgáltatások
• Eladó lovak
• Elérhetőség
• Ajánló

Rendőri túlkapások: „ügyek százaiban kellene kimondani a semmissége

Rendőri túlkapások: „ügyek százaiban kellene kimondani a semmissége:

'via Blog this'
Nem vonják felelősségre azokat az ügyészeket és bírákat, akik hamis rendőri jelentések alapján vádoltak meg, illetve ítéltek el a 2006. őszi eseményeket követően olyan személyeket, akiket valójában az egyenruhások bántalmaztak – ezt a Legfelsőbb Bíróság volt tanácsvezető bírája közölte a Hír TV Magyarország élőben című műsorában.

Völgyesi Miklós azt mondta: az ügyeket vizsgáló igazságszolgáltatási szervek nem látnak okot arra, hogy perek induljanak ezekben az esetekben. A szakértő szerint ugyanakkor több száz olyan ügyben kellene kimondani a semmisséget, amikor rendőri túlkapások történtek és mégis a sértetteket vonták felelősségre.

„Az Alkotmánybíróságon két és fél évig tartó eljárás eredményeképp, és most már a harmadik tárgyalás eredményeképp született meg a döntés, ennek pedig az a lényege, hogy azt a több szerv és bírák által a törvény alkotmányellenességét állító panaszokat az alkotmánybíróság megtárgyalta és 11:3 arányban elutasította, azaz azt állapította meg, hogy a semmisségi törvény alkotmányos” – fogalmazott Völgyesi Miklós.

„Ügyek százaiban kellene kimondani a semmiséget”

• facebook
• twitter
• link
• embed

A volt tanácsvezetővel készült teljes beszélgetés itt tekinthető meg.

2006-os események: ismét tárgyalni fogják

Két hét múlva újraindulhatnak a 2006. őszi semmisségi ügyek a bíróságokon. A Hír Televízió információi szerint ugyanis az alkotmánybírák nem találták alaptörvénybe ütközőnek a semmisségi törvényt. Közben több mint 3 millió forint kártérítést ítélt meg jogerősen a bíróság egy 73 éves férfinak. Az ítélet szerint 2006. október 23-án jogtalanul tartották fogva és bántalmazták a rendőrök.

 Címkék

Völgyesi Miklós, semmiségi törvény, Magyarország élőben

Tenyeremen viszlek át a télen

Tenyeremen viszlek át a télen

Magyar Huculménes

Néhányan a számlaszám iránt érdeklődtetek, ahova utalhatjátok a lovacskák 'mentésére', élelmezésére szánt összeget. Íme. :)

Dunakanyar Takarékszövetkezet
Dr. Magyar Gábor
64700021-40308412
Külföldről:
IBAN: HU47 6470 0021 4030 8412 0000 0000
S.W.I.F.T.: MAVOHUHB
Közlemény: DUNAHUHH
PayPal: magyar.ember@freemail.hu

Köszönjük szépen, hogy érdeklődtök, hogy figyeltek.
Az első célunk, hogy a Magyar Hucul Ménesből egy lovat se kelljen egy másik, vágóhídra eladott ló árából etetni. 

Első körben tehát támogatást gyűjtünk, amivel fedezni reméljük a lovakkal kapcsolatos költségeket (takarmányozás, féreghajtás,vakcinázás, stb.) egész télen át.
Szintén cél, hogy az évek során kialakult genetikai állományt egyben lehessen tartani, a tenyésztés gerincét adó lovaktól ne kelljen megválni.
Aki magáénak érzi a problémát, de anyagi erőforrást nem tud e cél érdekében felszabadítani, azzal is sokat segít, ha elviszi a hírt, tájékoztat róla másokat, hogy elérjük azokat az embereket, akik tevékenyen képesek és hajlandók segíteni.
Az utaláshoz szükséges adatok:
Dunakanyar Takarékszövetkezet
Dr. Magyar Gábor
64700021-40308412
Külföldről:
IBAN: HU47 6470 0021 4030 8412 0000 0000
S.W.I.F.T.: MAVOHUHB
Közlemény: DUNAHUHH
PayPal: magyar.ember@freemail.hu
Dolgozunk a technikai akadályok elhárításán, hogy elindíthassuk a virtuális örökbefogadási programot, hogy a honlapon aktuális fényképek és információk szerepeljenek, és hogy összeszedetten, átláthatóan álljanak a hírek, események a látogatók rendelkezésére.
Köszönjük szépen, hogy érdeklődtök, hogy figyeltek.

Linkajánló - Szerintem

Szerintem

http://szerintem.kormany.hu/a-honlap-celja

"Tisztelt Látogató!Tisztelt Látogató! A Nemzeti Ügyek Kormányának politikája az emberek megkérdezésén, a közös döntésen alapszik. Közös céljaink eléréséért, Magyarország megújításáért ismét Önökhöz fordulunk. Segítsék tanácsaikkal, javaslataikkal, megvalósítható ötleteikkel azokat az erőfeszítéseket, amelyeket hazánk megerősítése, a magyar családok megvédése érdekében fejtünk ki!"

▶ Lajdi Tamás - Szent István a szakrális király - YouTube

▶ Lajdi Tamás - Szent István a szakrális király - YouTube:

'via Blog this'

Louis Farrakhan üzenete Obama elnöknek

* www.nemzetihirhalo.hu - feliratkozas@nemzetihirhalo.hu ***

Louis Farrakhan üzenete Obama elnöknek


Videó: http://www.youtube.com/watch?v=YvNlOXvXjZY

Szilágyi József írja: Az már fel sem tűnt senkinek sem, hogy igazat beszél? És, hogy egy katona se halljon meg egy beteges, értelmetlen, kreált háborúban, ez sem tűnt fel? Csak az tűnt fel hogy egy feje van, meg két karja, meg rejtjelekkel valamit kezdeni akar, ÜZEN?! Az a fontos IGAZAKAT BESZÉLT MINDENRŐL, mert már nagyon régóta a háborúk nem a HONVÉDÉSRŐL szólnak, mert elhitetik a világgal hogy joguk van más országot megszállni, lerabolni, és ezt a DEMOKRÁCIA nevében(már a Görög sem hiszik)! 

Volt francia külügyminiszter: "Angliában tervelték ki a lázadók invázióját Szíria ellen" 

Nemrégiben az izraeli miniszterelnök mondta nekem: "Megpróbálunk együtt élni a szomszédos államokkal, de azokat, akikkel ez nem lehetséges, el fogjuk pusztítani!" - mondta Dumas. (Kuruc nyomán) 
- Gondolom véletlenül nem adta le az Rtl Klub. 

Videó: https://www.facebook.com/photo.php?v=217575108391319 

Exkluzív interjú Tóásó Előddel

Exkluzív interjú Tóásó Előddel:

'via Blog this'
Tóásó Előd kitart amellett, hogy több mint négy éve jogellenesen tartják előzetes letartóztatásban, miközben a bolíviai törvények csupán harminchat hónapig teszik ezt lehetővé.

A Hír TV Magyarország élőben című műsorának adott exkluzív telefonos interjújában azt mondta, a jogszabályok értelmében már ítéletet kellett volna hozni ügyében. Korábban emiatt kérte az ENSZ illetékes munkacsoportja is a szabadlábra helyezését. 

A bolíviai kommandósok 2009 áprilisában a helyi ellenzék fellegvárának számító Santa Cruzban egy szállodában csaptak le egy állítólagos terrorista csoportra. Azt állítják: a lelőtt férfiak, valamint az életben maradt Tóásó és társai meg akarták gyilkolni Evo Morales elnököt.

A teljes interjú:

Magyarország élőben – Exkluzív interjú Tóásó Előddel

• facebook
• twitter
• link
• embed

Kapcsolódó archív anyagok:
Index.hu: 2006. március 9., csütörtök 15:59 | 

"Az állítólag dunaújvárosi székhelyű, "ETA- és IRA-típusú félkatonai szervezet" "parancsnoka" egy bizonyos Révész Tibor, aki a "magyar büntetés-végrehajtási szervezet keretében" dolgozott (vagy dolgozik)"(...)"A lap informátorai között emlegetett, de névtelenül idézett székelyudvarhelyi református pap becslése szerint a nem politikai, hanem "polgári önvédelmi célokat" követő szervezetnek úgy 4-5 ezer tagja lehet. A "légió" állítólag "Magyarországon dolgozó fiatal székely értelmiségiek" köréből verbuválja "harcosait"A Ziua cikkében szerepel a Székely Légió "főparancsnokának", Révész Tibornak a neve, születési helye, mobilszáma, anyja neve és (rosszul) az e-mail-címe is. Így sikerült utolérnünk Révészt"(...)http://index.hu/kulfold/szekleg/
ARCHIVUM:"Ezen a versenyen indult el idén három székely legény: Tóásó Előd, Szilágyi Csaba és Révész Tibor..."(...)"Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Norbinak, Előd és az egész csapat nevében a tőle kapott bakancsért, ugyanis Előd dzsungelbakancsa ekkor már szinte a teljes talpán vízhólyagokat produkált, s e segítség nélkül valószínűleg a ők sem fejezhették volna be három fővel a versenyt."http://web.archive.org/web/20040306193625/http://photosniper.freedom.hu/lustra/2003_10/tulelo_2003/szekelylegio.htm"Az MSZFT nyilatkozatai alapján, a folyamatos őket ért támadások és fenyegetések következtében, abba hagyta elveik nyilvános megismertetését. Vajon ezek a fiatalok, belefáradtak ebbe az egészben, vagy csak más utat találtak?"
A Magányos Székely Fenyõk Társaságának a honlapja megtekínthetõ a http://www.geocities.com/mszft címen.http://web.archive.org/web/20041130001413/http://photosniper.freedom.hu/lustra/2003_10/mfszt_vs_hvim/mfszt_vs_hvim.htm

Maffiafíling – 2. rész

Maffiafíling – 2. rész:

'via Blog this'

A Célpont stábja kétrészes filmet forgatott a Portik-ügyről. Kisberk Szabolcs oknyomozó riporter az olajmaffiózó közvetlen környezetéből származó információk alapján mutatja be a több merénylettel is vádolt Portik Tamást.

Csibész Alapítvány honlapja

Rólunk | Csibész:

'via Blog this'

(Ízelítő:)

Rólunk

A Csibész Alapítvány gyökerei az 1987-es évekre vezethetők vissza, amikor a csíksomlyói plébániára helyezett Dr. Jakab Antal gyulafehérvári megyéspüspök.
Már az első napokban szembesültem azzal a kihívással, amely a későbbiekben az életemet behatárolta, és ezt a kihívást az a 380 árva, elhagyott gyermek jelentette, akik egy nagy állami intézményben léteztek az egyházközség kellős közepén. Hivatalosan ugyan nem találkozhattam a gyerekekkel, de ők számos alkalommal, esetenként cselhez folyamodva megtalálták annak a módját, hogy a plébánián felkeressenek. Döbbenettel hallgattam történeteiket, olykor “meséiket”.
Rövid idő alatt kiderült, hogy a szívembe zártam őket és ők ezt megérezték. Kezdetektől fogva először éreztem, majd tudtam, hogy ezekért a gyermekekért, fiatalokért felelősséggel tartozom, nemcsak lelki, hanem testi pásztoruk is kell legyek.

Ezekben az időkben döbbentem rá, hogy én nem lelki, hanem emberpásztorrá kell lennem. A “szejetetről” nem beszélni, hanem a szeretetet cselekedni kell. A 89-es fordulat után szolgálati lakásomat (plébánia) megosztottam az utcán hányódó fiatalokkal. Tulajdonképpen ez a merész döntés indította útjára a csibész mozgalmat, amely később 1992-ben törvényszékileg is hivatalossá vált. Az Isten ezt az első kézzel fogható lépést várta, amelyhez Ő hozzálépte a 99-et. Merem állítani: a csibészek Isten alkotása. Ezért Övé a tisztelet és a dicsőség, hisz az Ő malasztja nélkül annak a közel ezer árvának, akik valamilyen módon hozzánk fordultak, nem tudtunk volna segítséget nyújtani.
Az első időkben tömegesen kereszteltem meg őket, majd elsőáldozáshoz vezettem és sokan közülük a bérmálás szentségében is részesültek. Korábbi életükben a szentségek felvétele tilos volt.

Csomortáni templom

Miután a plébánia épületei megteltek fiúkkal és lányokkal, Isten olyan segítőket küldött, akik közreműködésével lakóházakat és közösségi házakat tudtunk vásárolni, majd műhelyeket létrehozni, ahol a kezdetekben elsősorban csak árva fiúkat és lányokat alkalmaztunk. De hát az élet ágazik-bogazik, élni és növekedni akar, amelynek útjába soha nem álltam. Így felvállaltuk a betegek gondozását az egyházközségben, a veszélyeztetett helyzetben lévő anyáknak menedéket teremtettünk, majd ezek után a lányanyák is kérték segítségünket, akiknek szintén segítő kezet nyújtottunk. Mivel a moldvai csángók szoros kapcsolatban álltak a csíksomlyói plébániával számtalanszor fordultak hozzánk segítségért. Támogatásuk apró dolgokkal kezdődött s ez fejlődött egészen addig, hogy több tucatnyi családot és gyereket költöztetünk Erdélybe, ezzel is erősítve sorainkat.

Ebből a mozgalomból nőtt ki a Lazarus Alapítvány és annak tevékenysége, 2002-ben jött létre a budapesti Csibészek Alapítványa, majd a csíksomlyói Csibész Ifjúsági Egyesület.
Hogy mindezt a szerteágazó tevékenységet kifejthessük, további házakat vásároltunk.
- Ajnád 2 ház
- Csíkszentmihály 1 ház
- Csíkszépvíz 6 ház
- Csíkcsomortán 2 ház
- Betlehem (amit elhelyezésem után fel kellett számoljunk)
- Fodor ház (közösségi ház)
- Joachim ház
- Nagyasszonyunk ház
- Anna ház
- Műhelyek – asztalos műhely, - varroda, - autószerelő műhely
- Csíkszeredai házak: 8 tömbházlakás csibész családoknak
- Lázár ház (központi ház)
- Zsákod (Maros megye)
- Orbán Laci bácsi féle ház Csíkszentmárton
- Úz Bence ház
- Csűrház
- Lányanya központ
- Nappali nevelőközpont
- Vice – Szent István ház
- Csicsókeresztúr
(E két utóbbi házat jelenleg a vicei plébánia működteti.)
Vicén jelenleg 6 házban élnek többgyermekes moldvai családok, ezeknek a házai jelenleg a vicei plébánia tulajdonában vannak, de a tulajdonjog később átszáll azokra a családokra, akik ezeket a házakat jelenleg is lakják.
- Atyha (1csángó család)
Csíkdelnén a Szent János templom melletti ház, ahol jelenleg a templom gondnoka lakik.
Kezdetektől fogva gyógyszertárat működtetünk, amelyet ma a csíksomlyói Caritas segítségével tudunk fenntartani a Lázár házban.
További építkezések vannak folyamatban a Fodor telken, ahol egy közösségi ház fog felépülni és további 5 telekre Csobotfalván csibész családoknak szeretnénk családi házat építeni.

Hármashalom

A csibész tevékenységből fakadt a Hármashalom oltár és a Csomortáni templom építése, a Szék útján a Szent István torony a szent koronával, emlékszobrok állítása (Domokos Pál Péter, Szent István, Rákóczi Ferenc, Wass Albert, Albert Atya. Mindez Csíkban és Vicén).
Az első CSIT ifjúsági találkozók megszervezése is ezekre az időkre nyúlik vissza, ekkor nyert nagy lendületet ez a rendezvénysorozat.

Harangláb

Mindezen tevékenységeket élénk figyelemmel kísérte a szekuritáté és annak jogutódja.
A jó szándékú, segítő embereknek, barátoknak köszönöm, hogy ezen a területen is Isten munkatársaivá lettek, és azoknak, akik mások szenvedéseiben gyönyörködnek, kívánom, hogy fürödjenek meg Krisztus vérében, hogy egyszer már megértsük egymást.

Ne vegyük túl komolyan magunkat, játsszuk az életet.

- üzeni odaátról 2009. október 4.-én elhunyt édesanyám, Irma néni, aki a csibész mozgalom születésénél, a kezdetektől fogva jelen volt.

Gergely István
a Csibész Alapítvány elnöke