A shayrenek az Arvasisról származó élőlények voltak. Sorra elfoglalták először a saját naprendszerük, majd később néhány más rendszer bolygóit. Az ott talált élőlényeket asszimilálták, múltjukat az agyukból kitörölték. Az asszimiláltak külseje a régi maradt, de pirossá vált szemük mutatta, hogy őket már beolvasztották a nagy Shayren Birodalomba. Az asszimilálás során a testükre olyan páncél került, amely szerveikkel összekapcsolódott, s gyakorlatilag eltávolíthatatlanná vált.
És miért nem próbálták a beolvasztottak elhagyni a Shayren Birodalmat? Több lázadás is volt, de ezek csak ideig-óráig tartottak. Az asszimiláltaknak ugyanis rendszeresen jelentkezniük kellett a töltőállomásokon, ahol a páncéljuk energiáját töltötték fel. Ha ez nem történt meg, a létfontosságú szerveik leálltak. A rendszeres töltéskényszerrel félelemben és kontroll alatt tartották őket. Hamar megtanulta hát mindegyik, hogy vagy együttműködik a Shayren Birodalommal, vagy kínok között pusztul el.
A gondolatok egy kedves tanítványom, R. Norbert Shayren című könyvéből származnak. A szerző három éve, még 16 éves gimnazistaként vetette papírra vízióit. Sci-fi-fantasy regényével varázslatos szellemi utazásra invitál. De mit tudhat a világról, a körülötte lévő gazdasági és társadalmi auráról ez a tinédzsergeneráció? – merülhet fel az elcsépelt, lekicsinylő kérdés. Sokat. Nagyon is sokat. R. Norbert gondolatainak – bár egy időutazáson keresztül, de – a mai kor aktív embere számára van figyelmeztető ereje. A tizen-, huszonévesek most formálódó személyes, társadalmi és politikai attitűdjei a jövőbe vezetnek. A jövő az ő kezükben van. Ehhez való hozzáállásuk, a világot megítélő gondolati rendszerük pedig R. Norbert könyvének sorai között van elrejtve. De helyettesítsük be a kifejezéseket!
A Shayren Birodalom angolszász gyökereken alapul: globális világrend, korlátlan pénzhatalom, a kultúra, a divat, a szokásjog egységesítése liberális értékrend szerint. Az asszimiláltak a volt gyarmati sorban élő, elmaradott országok társadalma, Kelet-Európa feltörekvő demokráciái – kiszolgáltatva a nyugati kölcsönöknek és tőkebefektetéseknek, amitől a felemelkedésüket várják, noha azt a fejlettségi szintet, mint az Európai Unió magja vagy Észak-Amerika, soha nem érik el. Ha nincs a lejáró kölcsöneikre utánpótlás, csődbe mehetnek. Lásd Görögország, Írország, Portugália. Ha nem jön a profitot remélő, „munkahelyteremtő” befektető, kínok között pusztulnak el.
De van-e értelme a hatalommal szembemenni? A könyv leigázott élőlényeiből sem veszett ki a lázadás szelleme, folyton-folyvást megpróbálnak szabadulni. Mint most mi is. Szabadulni akarunk a pénzvilág fojtó szorításából. Gyengék vagyunk még a belső erőforrás vezérelte gazdaságpolitika megvalósítására, de már kísérletezünk a magunk módján. Olyan törvények vannak manapság születőben, amelyek oldják az ország külső gazdasági kiszolgáltatottságát, csökkentik az egyoldalú, egy irányba történő függést. Új kereskedelmi partnereket, új szövetségeket keresünk – és találunk. Átszervezés alatt van az országot jó húsz éven át beszippantó kereskedelmi és gazdasági partneri rendszer. A magyar állampapírpiacra nemcsak Nyugatról, hanem a Távol-Keletről és az arab világból is várunk kölcsönt nyújtókat. A jó megoldás az eddigi egyoldalú gazdasági és kulturális függőség enyhítése után a saját, belső fejlődési pálya megtalálása lesz. Ennek előkészítéséhez kell most az ország pénzügyeit stabilizálni. És ehhez kell a média hozzáállását a magunk javára fordítani, az életszínvonal javulását tartósan szolgáló intézkedéseket megtenni. A lázadás, az ellenállás szelleme végül is akkor megy át a rendszert újraépítő gyakorlatba, amikor az orrunk előtt becsapni szándékozott ajtó és a küszöb közé tesszük a lábfejünket. Ez történt Brüsszelben, amikor a miniszterelnök egyértelművé tette: meg fogja védeni az országot attól, hogy kívülről mondják meg, mit tehetnek és mit nem tehetnek a magyarok. Jogunk van a gazdasági autonómia feltételrendszerének kialakításához és majdani gyakorlásához.
A magyarok ellenállása nem csak a magyar virtusból fakad. Lépéskényszerben vagyunk, a nyugati világ is válságban van. Amikor az amerikai államkötvények megvásárlásán keresztül lényegében a kínai befektetők pénzéből harcolnak az amerikai csapatok Afganisztánban, mi sem lehetünk szívbajosak. El kell fogadni, a javunkra kell fordítani a szabad távol-keleti forrásokat. Végül is azok az energiatöltő állomások, amelyeknél idáig tankoltunk, lemerülőfélben vannak. Inkább az alkonyukat élik, mintsem a virágzásukat. Így nekünk is más lehetőségek után kell néznünk, más módot kell utat találnunk a boldogulásunkhoz
Lentner Csaba
Teljesen hibás következtetés, hogy a cseberből vederbe lépés megoldást hozhat. A távol keleti tőke könyörtelenségét akkor lehet majd megtapasztalni, ha az első ezirányú "lemerülés" megtörténik. Ugyanis sokan elfelejtik, hogy a távol keleti tőke eddig még soha semmilyen adósságot nem engedett el, míg a nyugati viszonylatban erre már több példa is volt. Summa summárum, ideje volna már tudomásul venni, hogy csak magunkra, a saját munkánkra számíthatunk, senki és semmi másra.
VálaszTörléshalaszb.: "ideje volna már tudomásul venni, hogy csak magunkra, a saját munkánkra számíthatunk, senki és semmi másra."
VálaszTörlésAz ideális ez a megoldás lenne.
De a világ összenött, annak örüljünk legalább, hogy az európai nemzetállamok erösödésnek indultak - ha kell, Brüsszel számlájára, hogy dölne rá az ég !
De mintha ezt az idézetet Viktor szájából hallani, nagy sürüen ismételve...? "Az Únión kívül is van élet." - ezt sem én modtam elöször.
CSAK ott van. Ez, ami most folyik - rabszolgaság . Leigázás. Kolonializmus.