Lentner Csaba : Csata a szabadságharcban

 

A polgári kormány mögött dolgozó közgazdasági műhelyek máig adósok azzal, hogy közérthetően elmagyarázzák az Új Széchenyi-terv növekedéspárti és a közelmúltban napvilágot látott Széll Kálmán-terv bürokráciacsökkentő programját.

A Széchenyi-terv alapfilozófiája a gazdasági növekedés elősegítése. Új munkahelyekre van szükség, mert két és fél millió adózó állampolgár nem képes tartósan fenntartani sem a közszolgáltatásokat, sem a nyugdíjrendszert, sem pedig a jóléti ellátásokat tízmillió ember számára. Tehát több százezer új, adózó munkahelyre van szükség. Ebben a növekedéspárti gazdaságpolitikában az államnak nem az a dolga, hogy magas adókkal, járulékokkal elvegye a vállalkozók és a munkavállalók jövedelmét, majd azt saját kénye-kedve szerint az általa preferált társadalmi csoportoknak és saját klientúrájának adja. A növekedéspárti gazdaságpolitika célja, hogy mindenki tehetősebb legyen, szemben a szocialista újraelosztással, hogy senki ne legyen szegényebb. A mi programunkhoz pedig dinamikus, fenntartható gazdasági növekedés kell, aminek hozadékából mindenki részesedik, igaz, nem egyformán, mint ahogyan a növekedésért viselt kockázat is eltérő a vállalkozó, a munkás és az állami alkalmazott esetében. A Széchenyi-terv sarokpontjain, az egészségipar, az otthonteremtés, vállalkozásfejlesztés alrendszerein jöhetnek létre új, adózó munkahelyek.

Az európai gazdasági térségben lejátszódó pénzügyi folyamatok további cselekvésre szorították a kormányt. A görög és az ír pénzügyi válság után Portugália, de várhatóan a kimerült, eladósodott gazdasággal, és 20,7 százalékos munkanélküliségi rátával rendelkező Spanyolország is az eurózóna csődbe menő tagjává válik. Itt, ezen a ponton azonban már az Európai Unió és benne az eurózóna fennmaradása a tét. Egy kisebb érdekérvényesítő képességgel, ráadásul nem is eurót használó ország pénzügyi megsegítésére már nincs külső segítség. Erre a nem várt helyzetre kellett betartalékolni a 250 milliárdot, ami nyilván az egyetemeket, közigazgatást, egészségügyet egyaránt érinti. Egyidejűleg nyilvánvalóvá vált az is, hogy mára az extenzív fejlesztés lehetőségei kimerültek. Az államháztartás konszolidációja és az adósságteher fokozatos leküzdése nem teszi lehetővé az állami forrásokból folyó látványos felsőoktatási, közoktatási és egészségügyi kapacitásbővítések folytatását.

Amennyit elvon most a kormány, annál jóval többet ad. A Széll Kálmán-terv egy éven belül 500, majd további 1500 milliárd forinttal csökkenti a vállalkozások adminisztrációs terheit, a könyvvizsgálati kötelezettség, a társasági adózás és más adatszolgáltatási kötelezettségek mérséklésével. Tehát a beruházások, vállalkozások segítésén túl, amik a gazdasági növekedést szolgálják, a kormánynak – egyidejűleg – a pénzügyi stabilitás megőrzését is szem előtt kell tartani.

De vannak aggasztó jelek. Évente százezer új munkahely nyilván a győri, a kecskeméti és a szentgotthárdi autóipari beruházások révén nem valósul meg. Nincs az Audi, a Mercedes és az Opel számára munkahelyenként 6,5 millió forint, tíz év alatt 6500 milliárd forint állami hozzájárulásunk. A területi zárványokban, Észak- és Dél-Alföldön, az Ormánságban élő munkanélküliek, volt mezőgazdasági szövetkezeti tagok munkához juttatására nem az autóipar a megoldás. Bizony tétlenkedik a mezőgazdasági tárca. Elmúlt egy év. Semmi érdemleges. Bár nő a fű, híznak a disznók, mára 80 százalékkal kevesebb, ami megmaradt a húsz évvel ezelőtti állományhoz képest. Közben külföldről hozzuk be az alapvető élelmiszereket. Romokban a termelői bolthálózat. Állnak a konzervgyárak. Megszűnt a cukoripar. Máig nem kezdődött el a kiszámítható jövedelmet garantáló élelmiszer-vertikumok újjászervezése. Az agrárállamtitkár pedig – a Jobbikkal egy szakmai platformon – a helyi pénz mellett agitál. A helyi pénz, amely válságban lévő országot a bajból még soha nem húzott ki. Sőt stabil helyipénz-kibocsátó bank nélkül, és technikai biztonsági követelmények hiányában akár államcsődöt is okozhat, alááshatja a kormány eddigi stabilizációs politikáját.

Pedig kezd felzárkózni a magyar gazdaság a térség országaihoz. A Commerzbank londoni elemzői szerint egy évig nincs szükségünk devizahitel felvételre, főleg a Nemzetközi Valutaalap kölcsönére. Megszűnt a sebezhetőségünk. A szabadságharc eddig sikeres volt.

De ahogy egyre közeledik a nyár, már tisztán látszik, hogy még komolyabb fordulatra van szükség, főleg a Csipkerózsika-álmukat alvó minisztériumoknál. Mert záporoznak a nyilak a miniszterelnök felé. Matolcsy György és a másik gazdasági tárca kapkod a pajzsával, védik a kormányfőt, a magyar gazdaságot. De vannak, akik együgyű bágyadtsággal nézik ezt. Nem lesz ez így jó…

Lentner Csaba

Hozzászólások (7)