Merkel mégis Junckert akarja elnöknek

Merkel mégis Junckert akarja elnöknek:

2014. május 30., péntek 16:42, frissítve: péntek 16:42 , forrás: MNO
'via Blog this'

Angela Merkel német kancellár pénteken nyilvánosan kiállt amellett, hogy az Európai Néppárt csúcsjelöltje, Jean-Claude Juncker legyen az Európai Bizottság elnöke.

Az N-tv német hírtelevízió jelentése szerint a kancellár Regensburgban, a Német Katolikus Napok nevű rendezvénysorozaton egy vitafórumon állt ki a volt luxemburgi miniszterelnök mellett. Az Európai Néppárt végzett az első helyen az európai parlamenti (EP-) választáson, „éppen ezért minden megbeszélést abban a szellemben folytatok, hogy Jean-Claude Juncker legyen az Európai Bizottság elnöke” – mondta Merkel.

Juncker nem állt ki mellettünk

Jean-Claude Juncker megsértődött azon, hogy Orbán Viktor nem támogatja európai bizottsági elnöki jelölését, pedig korábban szó nélkül hagyta, amikor párttársa, Viviane Reding rendszeresen támadta a velük közös európai pártcsaládba, az Európai Néppártba tartozó magyar kormánypártokat és Orbánt, aki a néppárt alelnöke is volt. Amikor pedig Juncker külügyminisztere, Jean Asselborn esett neki az Orbán-kormánynak, a luxemburgi kormányfő még sumákolt is. Kattintson a részletekért!

Merkel: Mások is képesek rá...

A német kancellár eddig nem foglalt állást egyértelműen a néppárti csúcsjelölt mellett. A keddi uniós csúcstalálkozó után tartott sajtótájékoztatóján például azt mondta, hogy Juncker alkalmas a bizottság következő öt évre szóló programjának végrehajtására, de „sokan mások is” képesek erre. 

Merkel tartózkodó hozzáállását bírálták a kancellár vezette konzervatívokkal nagykoalícióban kormányzó szociáldemokraták, akik azt akarják elérni, hogy az EP-ben az európai szocialista pártcsalád frakciójának támogatásával megválasszák Junckert bizottsági elnöknek,

 és a baloldali csúcsjelölt, Martin Schulz legyen a bizottság német tagja.

Orbán és Cameron nem támogatja

A tisztség betöltésére azonban a tagországok állam-, illetve kormányfőit összefogó Európai Tanácsnak kell személyi javaslatot tennie, és a javaslatról minősített többséggel kell döntenie.

A tanács több tagja, köztük David Cameron brit és Orbán Viktor magyar kormányfő nem támogatja Juncker jelölését.

A Reuters hírügynökség londoni kormánykörökből úgy értesült, hogy a brit kormányfő Magyarország mellett Litvániát, Írországot, Svédországot, Szlovéniát „és talán Németországot” látja lehetséges szövetségesének. A volt luxembourgi miniszterelnök „teljesen elfogadhatatlan” London számára – mondta korábban Cameron párttársainak a hírek szerint.

A tanács kedden megbízta Herman Van Rompuy-t, a testület elnökét, hogy kezdjen konzultációkat az EP képviselőivel az Európai Bizottság elnöki tisztségének betöltéséről. Rompuy, azonban az eszmecserére szóló meghívójában hangsúlyozta: egyelőre nem tervezik, hogy megnevezzék a jelöltet, csupán a jelöltállítás folyamatát igyekeznek felvázolni.

• Európai Parlament,
  Európai Bizottság médiatörvény Fidesz-KDNPJean-Claude JunckerViviane Reding
• Jean Asselborn
• EuróEurópai Unió,,,

Kapcsolódó hír:

Támadások hazánk ellen: Juncker nem állt ki mellettünk

Jean-Claude Juncker megsértődött azon, hogy Orbán Viktor nem támogatja európai bizottsági elnöki jelölését, pedig korábban szó nélkül hagyta, amikor párttársa, Viviane Reding rendszeresen támadta a velük közös európai pártcsaládba, az Európai Néppártba tartozó magyar kormánypártokat és Orbánt, aki a néppárt alelnöke is volt. Amikor pedig Juncker külügyminisztere, Jean Asselborn esett neki az Orbán-kormánynak, a luxemburgi kormányfő még sumákolt is.

A Fidesz és az Európai Néppárt közötti problémának tekinti Jean-Claude Juncker, hogy Orbán Viktor nem támogatja, hogy ő legyen az Európai Bizottság elnöke – így nyilatkozott a néppárt csúcsjelöltje hétfőn a Euronewsnak. „Ez a Fidesz és a Néppárt közötti probléma. Nem fogadom el, hogy az, hogy egy korábbi luxemburgi miniszter valamilyen módon vitába szállt a magyar kormánnyal, érvnek tűnhessen amellett, hogy egy másik luxemburgit ki lehessen zárni a bizottsági elnöki posztból. Ez nem igazán elegáns érv” – válaszolta Juncker.

Ismert, Viviane Reding biztos – akit Juncker kormánya delegált az Európai Bizottságba – hevesen és több fronton is támadta az elmúlt években a magyar kormányt, többször valótlanságokat állítva. Akkor az egykori luxemburgi kormányfő egyetlen szóval sem állt ki a magyar miniszterelnök és kormánya mellett, miközben a Fidesz és Juncker pártja ugyanazon frakcióban volt.

Juncker néma maradt

Reding az alkotmány „módszeres megsértését” rótta fel Orbán Viktor miniszterelnöknek, és éles hangon bírálta az új alaptörvény módosításait is, továbbá kritikákkal illette a kormány munkáját az adatvédelmi hivatal függetlensége és a bírák korai nyugdíjazása  (?!) ügyében is, utóbbi kapcsán pedig az egész unióra kiterjedő, minden tagállam igazságszolgáltatási rendszerét uniós felügyelet alá helyező koncepciót tett le az asztalra. Juncker ez ügyek kapcsán soha nem emelte fel a szavát, pedig Reding az agresszív támadások miatt Orbánnal közös platformjukkal, az Európai Néppárttal is konfliktusba keveredett.

Hazugságokat híreszteltek

Feltételezések szerint Juncker párttársa volt az is, aki a lejáratókampány során azt is megpróbálta elhíresztelni, hogy az Európai Néppárt ki akarja zárni soraiból a Fideszt, és a magyar szocialista politikusok is hozzá küldözgették a feljelentéseiket a kormány ellen. Reding volt az is, aki a 2013 júniusában megrendezett Bilderberg-konferencián közölte: mindent megtesz azért, hogy a 2014-es magyarországi választások eredményei legitimitását gyengítse arra hivatkozva, hogy a szavazók a fülkékben sem merték kifejezni akaratukat.

Külügyminisztere diktátorozta Orbánt

Juncker kormányának külügyminisztere, Jean Asselborn szintén éles szavakkal bírálta a médiatörvényt. Közvetlenül hazánk 2011-es európai uniós elnöksége előtt azt mondta: „Nem biztos, hogy Magyarország méltó az EU vezetésére, mert az elfogadott magyar médiatörvény sérti az unió szellemét és szabályait”, és felszólította az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel a médiatörvény ellen.

Az új alaptörvény kapcsán egy lapinterjúban úgy nyilatkozott, hogy „Magyarország az Európai Unió szégyenfoltjává válik”, 2012-ben pedig kevesellte a hazánk ellen indult kötelezettségszegési eljárásokat, és egyenesen azt javasolta, hogy vonják meg Orbántól a szavazati jogot az Európai Parlamentben, mondván, „egy diktátornak nem jár szavazati jog”. Juncker ekkor sem vette védelmébe párttársát, a magyar miniszterelnököt.

Sumákolt Juncker?

Egyébként amikor Asselborn a médiatörvény kapcsán Lukasenkához hasonlította és diktátornak nevezte Orbánt, Junckertelefonbeszélgetésben személyesen biztosította a magyar kormányfőt arról, hogy külügyminisztere kijelentései nem a luxemburgi kormány álláspontját tükrözik. Ezzel szemben beosztottja teljes mértékben cáfolta Juncker állításait. Asselborn a HVG-nek adott exkluzív interjújában ugyanis úgy nyilatkozott, hogy külügyminiszterként, miniszterelnök-helyettesként a luxemburgi kormány nevében beszél, és azt is elmondta, hogy véleményében osztozik főnökével.

• Európai Parlament
 ,Európai Bizottság,médiatörvény,Fidesz-KDNP,Jean-Claude Juncker,Viviane Reding,Jean Asselborn,Európai Unió,Orbán Viktor,

Ők lesznek az új Orbán-kormány tagjai

Ők lesznek az új Orbán-kormány tagjai:

2014. május 29., csütörtök 16:04, frissítve: csütörtök 19:06 , 
'via Blog this'

Megnevezte miniszterjelöltjeit Orbán Viktor, akiket a jövő héten hallgathatnak meg az illetékes szakbizottságok.

Orbán Viktor Semjén Zsoltot tárca nélküli miniszterré, Pintér Sándortbelügyminiszterré, Balog Zoltánt az emberi erőforrások miniszterévé,Fazekas Sándort földművelésügyi miniszterré, Hende Csabáthonvédelmi miniszterré, Trócsányi Lászlót igazságügyi miniszterré,Navracsics Tibort külgazdasági és külügyminiszterré, Varga Mihálytnemzetgazdasági miniszterré, Seszták Miklóst nemzeti fejlesztési miniszterré, Lázár Jánost pedig a Miniszterelnökséget vezető miniszterré kívánja kinevezésre javasolni az államfőnek – derül ki abból a levélből, amelyet a miniszterelnök küldött Kövér László házelnöknek a jelöltek parlamenti bizottsági meghallgatásával kapcsolatban. A dokumentumot Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője juttatta el csütörtökön az MTI-hez.

A kormányfő levelében kérte az Országgyűlés elnökének intézkedését, hogy a miniszterjelölteket – akiket a miniszterelnök javaslatára az államfő nevez ki tárcavezetőknek – a feladatkörük szerint hatáskörrel rendelkező parlamenti bizottságok meghallgassák.

A tíz miniszterjelölt közül ketten nem voltak tagjai a második Orbán-kormánynak: Trócsányi László korábbi párizsi nagykövet és Seszták Miklós KDNP-s országgyűlési képviselő. Lázár János pedig eddig államtitkárként vezette a Miniszterelnökséget.

Kilenc minisztérium a harmadik Orbán-kormányban

Mint az MNO korábban megírta, a harmadik Orbán-kabinet kilenc tárcával végzi majd a munkát. Egy parlamenti döntésnek köszönhetően minisztériumi rangot kap a Miniszterelnökség, továbbá lesz Belügyminisztérium, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Földművelésügyi Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Külgazdasági és Külügyminisztérium, Nemzetgazdasági Minisztérium és Nemzeti Fejlesztési Minisztérium.

A Miniszterelnökség elsősorban a kormányzati koordinációt ellátó minisztérium lesz, a többi tárca pedig a szakpolitikai feladatokért felel. A kormányzati struktúra egyébként nem változik jelentősen, ha az elmúlt éveket nézzük.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium megszűnésével az igazságügy önálló tárcát kap. Ezt a Brüsszellel vívott folyamatoscsatákkal indokolta Orbán Viktor kormányfő. Az eddig Vidékfejlesztési Minisztérium néven működő agrártárcát Földművelésügyivé keresztelik – a vidékfejlesztés ugyancsak a Miniszterelnökséghez kerülhet –, és a külügyi tárca neve szintén változik, ezentúl Külgazdasági és Külügyminisztériumnak hívják majd.

A munkához keresik az embert, nem fordítva

„A munkához keressük az embert, és nem az emberhez határozzuk meg a munkát” – közölte korábban Orbán a megalakuló kormány kapcsán. Jelezte, hogy szándékai szerint az előző kabinet több tagja folytatja munkáját, de „nem mindenkinek kell pontosan ugyanazt végeznie, mint korábban”.

Az új országgyűlésnek az alaptörvény szerint a parlamenti választástól számított harminc napon belül, vagyis május 6-áig kellett megalakulnia, az új kormánynak pedig az ettől számított negyven napon belül kell hivatalba lépnie.

KDNP: megnyugtató a folyamatosság szempontja

A Kereszténydemokrata Néppárt szerint megnyugtató, hogy a folyamatosság szempontja érvényesül az új kormányban – így értékelte Harrach Péter KDNP-frakcióvezető a harmadik Orbán-kabinet csütörtökön nyilvánosságra hozott névsorát az MTI-nek. Harrach Péter kiemelte: az első és a második Orbán-kormány is „kereszténydemokrata kabinetként működött”, és reményei szerint ez lesz jellemző a harmadik Orbán-kormányra is.

Az új kereszténydemokrata miniszter, a nemzeti fejlesztési tárca élére javasolt Seszták Miklós jelenléte a kormányban ennek a reményüknek a megvalósulását jelenti – mondta a frakcióvezető. Hozzátette, hogy az igazságügyi minisztériumot a jövőben vezető Trócsányi László is KDNP-tag.

Nem lepődött meg az ellenzék

A Jobbik nem remél nagy változást a kormányzati politikában a következő négy évben – mondta Dúró Dóra, a párt szóvivője. A jobbikos politikus szerint „Orbán Viktor azt a formát hozta, amire lehetett számítani”, a kormánynévsor nem okozott meglepetést.

Az LMP-nek nem okozott nagy meglepetést az új kormányzati névsor, és a párt úgy látja, hogy Lázár János „kis miniszterelnök lesz” – mondta Szél Bernadett csütörtökön az MTI-nek.

Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció (DK) szóvivője azt mondta, a névsor alapján az látszik, hogy folytatódik az ország mélyrepülése és elszigetelődése, miközben tovább burjánzik a korrupció.

Az Együtt-PM pártszövetség arra szólította fel Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy ne nevezze ki miniszternek Lázár János és Seszták Miklóst.

Csípi a Fidesz az európai szocik szemét

Csípi a Fidesz az európai szocik szemét:

2014. május 26., hétfő 13:00, frissítve: hétfő 13:26 , szerző: MNO
'via Blog this'

A pénzügyi körök segítségével megbuktatott Silvio Berlusconi után Martin Schulzék most Orbán Viktort vették célba. Ráadásul a Berlusconi-féle Forza Italia és a Fidesz–KDNP vasárnap megszerzett néppárti EP-mandátumai nélkül a szociáldemokratáké lenne a legnagyobb frakció, ami bizony csípi az európai baloldal szemét.

Martin Schulz, az európai 

Szinte még föl sem kelt a nap az európai baloldal EP-választási veresége után, Martin Schulz, az európai szociáldemokraták bizottsági elnökjelöltje máris követeli, hogy az Európai Néppárt alaposan fontolja meg Silvio Berlusconi és Orbán Viktor pártjának részvételét a néppárti frakcióban. Schulz vasárnap éjjel ezt arra reagálva nyomatékosította, hogy a néppárti frakció marad a legerősebb a következő öt évben is az Európai Parlamentben.

A hétfő délelőtt az Európai Parlament honlapján közölt adatok szerint 214:189 arányú, tehát 25 mandátumos néppárti fölény lesz az Európai Parlamentben a szociáldemokratákkal szemben a most induló ciklusban, így a 12 mandátumhoz jutott Fidesz–KDNP és Berlusconi 13 képviselői helyet szerző Forza Italiája együtt éppen a mérleg nyelve. Schulz számára ennek azért van különös jelentősége, mert az EB-elnöki versenyben az a frakció lesz jelölő pozícióban, amelynek a legtöbb tagja van az EP-ben. Az is ismert, hogy ekkorára semelyik EU-tagállamban nem nyílt az olló a jobb- és a baloldal között, mint Magyarországon, amit szintén nem néznek jó szemmel Martin Schulzék.

A most Schulztól érkező „berlusconizás” és „orbánozás” korántsem előzmény nélküli. A Fideszt már a 2010-es kétharmados választási siker idején kinézte magának Schulz, a következő évben pedig bizonyos német és francia körök jelentős gazdasági háttértámogatással elérték Silvio Berlusconi megbuktatását Olaszországban – mint erre a volt amerikai pénzügyminiszter, Timothy Geithner nemrég megjelent könyvében (Stress Test: Reflections on Financial Crises) is utal.

Pénzügyi körök buktatták meg Berlusconit

Geithner szerint – mint erről a Magyar Nemzet szombati számában is írt – az uniós vezetők kezdeményezését Berlusconi eltávolítására Barack Obama amerikai elnök elutasította. Az EU egyes képviselői azt szerették volna, ha Washington nem támogatja a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) abban, hogy segítséget nyújtson Olaszországnak mindaddig, amíg le nem váltják Berlusconit. Peter Spiegel, a Financial Times brüsszeli rovatvezetője múlt hétfőn arról írt, hogy a 2011. november 3-án kezdődő G20-találkozón Angela Merkel német kancellár kikötötte, a válsággal küzdő Olaszország részére semmilyen támogatáshoz nem járul hozzá, amíg az akkori olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi a helyén van. A Wall Street Journal úgy értesült, Berlusconi bukásához – részben Merkel nyomására – Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök is hozzájárult az ellenzék pártjaival együtt. A The Telegraph internetes változatában megjelent cikk szerzője Geithner beszámolója alapján egyenesen „alkotmányos botrányról” és „monetáris diktatúráról” írt. Az Európai Központi Bank egykori olasz igazgatósági tagja, Lorenzo Bini-Smaghi tavaly megjelent könyvében már tett arra utaló megjegyzéseket, hogy Berlusconi megbuktatásáról azután született döntés, hogy a lírához való visszatéréssel fenyegette meg az eurózóna jövőjéért aggódó uniós vezetőket. Berlusconi a mostani hírekre reagálva ismét puccsnak nevezte az eltávolítását, s pártjával együtt azonnali vizsgálatot követelt az olasz államfőtől és az Európai Uniótól az ügyben.

Orbánnak is hasonló sorsot szánnak?

Orbán Viktor ellen hasonló támadást készíthettek elő az unió központjában, amelyet – erre annak idején maga a magyar kormányfő is célzott – a békemenet hiúsított meg 2012 januárjában. Mindennek az európai parlamenti választás közepette azért volt különös jelentősége, mert a magyarországi balliberális ellenzék nem titkolt törekvése a hazánk feletti szorosabb uniós ellenőrzés elérése. Sőt, a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció egyenesen azeurópai egyesült államok létrehozása mellett kampányolt, amely nyilvánvalóan jelentősen korlátozná a tagállamok szuverenitását.

A balliberálisok korábban amellett is kardoskodtak, hogy Magyarország továbbra is vegye igénybe az IMF segítségét az ország finanszírozásához. Ehelyett azonban az Orbán-kormány idő előtt visszafizette az előző balliberális kormány által felvett gigantikus IMF-hitelt. Ismert az is, a valutaalap az ilyen támogatást szigorú feltételekhez köti, vagyis a segítségnyújtás idején beleszól az adott ország költségvetési és gazdaságpolitikájába.

Fidesz.hu - Végleges a Fidesz-KDNP egyéni képviselőjelöltjeinek névsora

Fidesz.hu - Végleges a Fidesz-KDNP egyéni képviselőjelöltjeinek névsora:
2013.12.09
'via Blog this'

A Fidesz Országos Választmánya mai ülésén véglegesítette a 2014-es országgyűlési képviselő választáson Fidesz-KDNP támogatással induló 106 egyéni választókerületi jelöltjének névsorát.

A kormánypárt országos választmánya szerint a jelöltek mindegyike erős felelősségtudattal, megfelelő felkészültséggel és tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy kitartóan képviselje a magyar emberek érdekeit a következő parlamenti ciklusban. A képviselőjelöltek mindegyike elkötelezett abban, hogy megvédje Magyarország eddigi teljesítményét, és segítse a magyar családokat a további megerősödésben.

Az új választási rendszer értelmében az Országgyűlés létszáma a választásokat követően 386-ról 199-re csökken. Az új választási rendszerben a korábbi három helyett csak két ágon lehet majd mandátumot szerezni: 93 képviselőt listás választási rendszerben választanak, 106 képviselőt pedig egyéni választókerületekben. A választási rendszer egyik legfőbb változása, hogy két forduló helyett csak egy forduló lesz. Megváltoztak a jelöltállítás szabályai is. A jelöltek ajánlása ajánlóíven történik majd. A képviselőjelöltté válás feltétele 500 támogató ajánlás összegyűjtése, a korábbi 750 ajánlószelvénnyel szemben. A kampány az államfő által kitűzött választás napjától visszaszámítva az 50. napon kezdődik.

Baranya megye

Baranya 01. vk. – Pécs – Csizi Péter
Baranya 02. vk. – Pécs – Hoppál Péter Tamás
Baranya 03. vk. – Mohács – Hargitai János
Baranya 04. vk. – Szigetvár – Tiffán Zsolt

Bács–Kiskun megye

Bács 01. vk. – Kecskemét – Salacz László
Bács 02. vk. – Kecskemét – Zombor Gábor
Bács 03. vk. – Kalocsa – Font Sándor
Bács 04. vk. – Kiskunfélegyháza – Lezsák Sándor
Bács 05. vk. – Kiskunhalas – Bányai Gábor
Bács 06. vk. – Baja – Zsigó Róbert

Békés megye

Békés 01. vk. – Békéscsaba – Vantara Gyula
Békés 02. vk. – Békés – Dankó Béla
Békés 03. vk. – Gyula – Kovács József
Békés 04. vk. – Orosháza – Simonka György

Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Borsod 01. vk. – Miskolc – Csöbör Katalin
Borsod 02. vk. – Miskolc – Sebestyén László
Borsod 03. vk. – Ózd – Riz Gábor
Borsod 04. vk. – Sajószentpéter – Demeter Zoltán
Borsod 05. vk. – Sátoraljaújhely – Hörcsik Richárd
Borsod 06. vk. – Tiszaújváros – Mengyi Roland
Borsod 07. vk. – Mezőkövesd – Tállai András

Budapest

Budapest 01. vk. – I., V., VIII., IX. kerület – Rogán Antal
Budapest 02. vk. – XI. kerület –  Simicskó István
Budapest 03. vk. – II., XI., XII. kerület – Fónagy János
Budapest 04. vk. – II., III. kerület – Varga Mihály
Budapest 05. vk. – VI., VII. kerület – Rónaszékiné Keresztes Monika Mária
Budapest 06. vk. – VIII., IX. kerület –  Vas Imre
Budapest 07. vk. – XIII. kerület – Szalay Péter
Budapest 08. vk. – XIV. kerület –  Papcsák Ferenc
Budapest 09. vk. – X., XIX. kerület – György István
Budapest 10. vk. – III. kerület – Menczer Erzsébet
Budapest 11. vk. – IV., XIII. kerület – Hollósi Antal Gábor
Budapest 12. vk. – IV., XV. kerület – László Tamás
Budapest 13. vk. – XIV., XVI. kerület – Szatmáry Kristóf
Budapest 14. vk. – X., XVII. kerület – Dunai Mónika
Budapest 15. vk. – XVIII. kerület – Kucsák László
Budapest 16. vk. – XIX., XX. kerület – Földesi Gyula
Budapest 17. vk. – XXI., XXIII. kerület – Németh Szilárd István
Budapest 18. vk. – XI., XXII. kerület – Szabolcs Attila

Csongrád megye

Csongrád 01. vk. – Szeged – Bohács Zsolt
Csongrád 02. vk. – Szeged – B. Nagy László
Csongrád 03. vk. – Szentes – Farkas Sándor
Csongrád 04. vk. – Hódmezővásárhely – Lázár János

Fejér megye

Fejér 01. vk. – Székesfehérvár – Vargha Tamás
Fejér 02. vk. – Székesfehérvár – Törő Gábor
Fejér 03. vk. – Bicske – Tessely Zoltán
Fejér 04. vk. – Dunaújváros – Galambos Dénes
Fejér 05. vk. – Sárbogárd – Varga Gábor

Győr–Moson–Sopron megye

Győr 01. vk. – Győr – Simon Róbert Balázs
Győr 02. vk. – Győr – Kara Ákos
Győr 03. vk. – Csorna – Gyopáros Alpár
Győr 04. vk. – Sopron – Firtl Mátyás
Győr 05. vk. – Mosonmagyaróvár – Nagy István

Hajdú–Bihar megye

Hajdú 01. vk. – Debrecen – Kósa Lajos
Hajdú 02. vk. – Debrecen – Pósán László
Hajdú 03. vk. – Debrecen – Tasó László
Hajdú 04. vk. – Berettyóújfalu – Vitányi István József
Hajdu 05. vk. – Hajdúszoboszló – Bodó Sándor
Hajdú 06. vk. – Hajdúböszörmény – Tiba István Csaba

Heves megye

Heves 01. vk. – Eger – Nyitrai Zsolt
Heves 02. vk. – Gyöngyös – Horváth László
Heves 03. vk. – Hatvan – Szabó Zsolt

Jász–Nagykun–Szolnok megye

Jász 01. vk. – Szolnok –  Bene Ildikó
Jász 02. vk. – Jászberény – Pócs János
Jász 03. vk. – Karcag – Fazekas Sándor
Jász 04. vk. – Törökszentmiklós – Boldog István

Komárom– Esztergom megye

Komárom–Esztergom 01. vk. – Tatabánya – Bencsik János
Komárom–Esztergom 02. vk. – Esztergom – Völner Pál
Komárom–Esztergom 03. vk. – Komárom – Bertalan Judit

Nógrád megye

Nógrád 01. vk. – Salgótarján – Becsó Zsolt
Nógrád 02. vk. – Balassagyarmat – Balla Mihály

Pest megye

Pest 01. vk. – Érd – Aradszki András
Pest 02. vk. – Budaörs – Csenger-Zalán Zsolt
Pest 03. vk. – Szentendre – Hadházy Sándor
Pest 04. vk. – Vác – Harrach Péter
Pest 05. vk. – Dunakeszi –  Tuzson Bence
Pest 06. vk. – Gödöllő – Vécsey László József
Pest 07. vk. – Vecsés – Szűcs Lajos
Pest 08. vk. – Szigetszentmiklós – Bóna Zoltán
Pest 09. vk. – Nagykáta – Czerván György
Pest 10. vk. – Monor – Pogácsás Tibor János
Pest 11. vk. – Dabas – Pánczél Károly
Pest 12. vk. – Cegléd – Földi László

Somogy megye

Somogy 01. vk. – Kaposvár – Gelencsér Attila
Somogy 02. vk. – Barcs – Szászfalvi László
Somogy 03. vk. – Marcali – Móring József Attila
Somogy 04. vk. – Siófok – Witzmann Mihály

Szabolcs – Szatmár – Bereg megye

Szabolcs 01. vk. – Nyíregyháza – Petneházy Attila
Szabolcs 02. vk. – Nyíregyháza – Vinnai Győző
Szabolcs 03. vk. – Kisvárda – Seszták Miklós
Szabolcs 04. vk. – Vásárosnamény – Tilki Attila
Szabolcs 05. vk. – Mátészalka – Kovács Sándor
Szabolcs 06. vk. – Nyírbátor – Simon Miklós

Tolna megye

Tolna 01. vk. – Szekszárd – Horváth István
Tolna 02. vk. – Dombóvár – Potápi Árpád János
Tolna 03. vk. – Paks – Hirt Ferenc

Vas megye

Vas 01. vk. – Szombathely – Hende Csaba
Vas 02. vk. – Sárvár – Ágh Péter
Vas 03. vk. – Körmend – V. Németh Zsolt

Veszprém megye

Veszprém 01. vk. – Veszprém – Navracsics Tibor
Veszprém 02. vk. – Balatonfüred –  Kontrát Károly
Veszprém 03. vk. – Tapolca – Lasztovicza Jenő
Veszprém 04. vk. – Pápa – Kovács Zoltán

Zala megye

Zala 01. vk. – Zalaegerszeg – Vigh László
Zala 02. vk. – Keszthely – Manninger Jenő
Zala 03. vk. – Nagykanizsa – Cseresnyés Péter

LEGNÉPSZERŰBB HÍREINK

2014.01.28MAGYARORSZÁG KIÁLL A SAJÁT ÉRDEKEIÉRT

Pokorni Zoltán birodalmat épít - 2006. május 29., hétfő 01:00

Pokorni Zoltán birodalmat épít

A konzervatív jobboldal nem kerülhet liberális politikus kezébe

Olvasónktól

2006. május 29., hétfő 01:00

A Magyar Nemzetben lassan egy hónapja, Tölgyessy Péter április 29-i vitaindítója óta folyik a diskurzus a Fidesz választási kudarcainak okairól. A napilap azzal, hogy a jobboldal elementáris igényének eleget téve folyamatosan nyilvánosságra hozza az őszinte és kritikus – időnként tabudöntögető – véleményeket, zavarba hozza a szoros gyeplőn tartott balliberális sajtót is. 
A jobboldaliak ennél csak egyetlen dolgot várnak el inkább. Azt, hogy a második kudarc után a Fideszen belül is meginduljon a vereségnek a legkomolyabb, akár minden apró részletét górcső alá tévő feltárása és a következtetések levonása. Azzal, hogy Orbán Viktor bejelentette, a választási vereség egészéért egy személyben vállalja a felelősséget, még akkor sem jelenti azt, hogy csakis és egyedül ő felel a történtekért, ha ő áll a szervezet csúcsán. A felelősség egyetlen személyre való korlátozása teljes mértékben abszurd. 
Nem maradhat el azok értékelése, akik Orbán Viktortól kaptak megbízást. Ennek megfelelően nem odázható el a szűk kampánystáb tagjai munkájának kivesézése sem. A kampány tervezésébe és kivitelezésébe való mélyebb bepillantás nélkül megállapítható: az előző választásokon is tapasztalhatóak voltak hibák, ám ilyen mélyrepülést nem produkált még a jobboldal. A köztereken és a médiában való megjelenésért – a kreatív munkáért – felelős Habony Árpád hathatós közreműködésével a Fidesz még inkább alulmúlta magát, mint 2002-ben. Csak remélni lehet, hogy nem igaz az a jobboldali körökben terjedő rémhír, hogy az önkormányzati választásokon még számítanak – a szakmai képesítéssel nem rendelkező – Habony munkájára. 
Rogán Antal kampányfőnök polgármesterjelöltként történő elindítása a főváros V. kerületében még akkor is felfoghatatlan, ha az országgyűlési választások tapasztalatai alapján ebben a választókerületben a jobboldal számára biztos bukást hoz a megméretés. Deutsch-Für Tamásról pedig csak annyit: ő maga a lidérc a jobboldalon. Az Orbán-kormány sportminiszterének személye már a jótékony feledés homályába merült, amikor újra előkerült a kampány kommunikációjáért felelős vezetőjeként. Azt az olvasókra bízom, hogy Deutsch-Für vajon azért kapott-e kabinetfőnöki szerepet a választások után Orbán Viktor mellett, hogy vezekeljen, vagy ennek valami más lehet az oka. 
Megállapítható, hogy a Fidesz tulajdonképpen még el sem kezdte a bukás belső értékelését, s a tisztázó szándékok által elinduló mozgások helyett inkább az érzékelhető, hogy az egész rendszer az idő múlásával inkább megmerevedik. Pedig a Fidesz vezetőinek tudomásul kell venniük, hogy a párt koncepcionális megújítása elkerülhetetlen, amelyhez elengedhetetlen a vizsgálat. Ennek végén pedig természetesen megkerülhetetlen a felelősök megnevezése a nyilvánosság előtt, amely jelzés a jobboldali polgárok előtt is egyértelművé teszi a változást. Ha ez a folyamat végre elindul, akkor a jobboldalnak lesz türelme ahhoz, hogy kivárja a párt megújulását. Ám ha ezen az úton a Fidesz nem megy végig, akkor a mindenkori választási győzelem elérhetetlen távolságra kerül tőle, vagyis ha enélkül akar hozzálátni saját jövője építéséhez, akkor a semmire építene. Olyan lenne ez, mintha alap nélkül próbálna valaki felhúzni egy épületet. A Szövetségnek minderre nem kizárólag maga, hanem a két és fél millió jobboldali állampolgár, illetve végső soron az egész magyar társadalom érdekei miatt van szükség. 
A tétlenséggel töltött idő azonban gyorsan múlik akkor, amikor minden perc számít. S miközben a jobboldal az új alapok letételét jelentő értékelésre vár – hogy azután bekapcsolódhasson az önkormányzati választásokra való felkészülésbe –, addig a Szövetségben nemkívánatos folyamatok indultak el. Ezek a belső folyamatok ráadásul épp azokkal a szándékokkal esnek egybe, amelyek a balliberális koalíciós erők részéről tapasztalhatók. Eközben a tét már az önkormányzati választásokon való szereplés, ahol a Fidesznek komoly esélye van a politikai áttörésre. Az ősszel esedékes választásokat nem szabad lebecsülni az országgyűlési választásokkal szemben. A helyi szintek hatalmi erővonalainak alakulása legalább annyira fontos, mint a kormányzati főhatalom elnyerése volt. Nem véletlen, hogy a pártok mindegyike már erre a megméretésre koncentrál. 
Az sem véletlen, hogy az országgyűlési képviselő-választáson fölénybe került kormányalakító erők a hátuk mögött álló médiumok figyelmét – a kormányalakítás tehetetlenségeiről szóló hírei elhallgatásának érdekében és a jobboldal további erodálása céljából – a Fidesz egyelőre megújulás nélküli, belső konfliktusaira terelik. E híradások egyik főszereplője a Fidesz alelnöke, Pokorni Zoltán. A cél természetesen továbbra is a fő ellenség, Orbán Viktor teljes ellehetetlenítése, amelyhez felhasználható az alelnök és a közötte feszülő konfliktus. Ez annak ellenére kézenfekvő, hogy Pokorni erről nem beszél a nyilvánosság előtt. Orbán elnöklete mellett nem vállalta a parlamenti frakció vezetését, s úgy döntött, hogy Budapest-politikával foglalkozik a jövőben. A XII. kerületben polgármesterjelöltként indul, emellett szándéka szerint tagja lesz a fővárosi képviselő-testületnek is. 
A médiában okos, határozott és halk szavú tanárember arcát mutató politikus becsapja az érzékeket. A párton belül köztudomású, hogy Pokorni valójában hiperaktív szervező, akinek tehetséges informatikusok és minden hájjal megkent üzletemberek adnak tanácsokat. Pokorninak nem kell a szomszédba menni ötletekért: a Fideszben elhíresült politikai ambíciói biztos célt adnak számára a benne rejlő hatalmas energia hasznosításához. Ismert, hogy a politikus a pártba a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetéből érkezett, ahol a keresztény karácsonyból zsidó viccet kreáló Horn Gáborral volt évekig vezető, s akivel a mai napig jó kapcsolatot ápol. Ha a Szövetségen belüli áramlatokhoz kellene sorolni, Pokorni egyértelműen a Fidesz liberális szárnyának alakja, aki az SZDSZ felé is nyúló, szerteágazó kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Az ő parlamentben tett javaslata alapján emlékezünk meg például Magyarországon hivatalosan a zsidó holokausztról, s ő volt az is, aki a XII. kerületben siratófalat állíttatott. Jó viszonyt ápol az újságírókkal is, függetlenül azok értékrendjétől, amiből cinikusan arra is lehetne következtetni, hogy hosszú távon gondolkozik. Emlékezetes példa, hogy miután a Budapest Rádió botrányos műsorvezetője, Fiala János beengedett a műsorába egy olyan „művészt”, aki arról énekelt, hogy milyen módszerekkel kínozná meg és irtaná ki a jobboldali politikusokat, újságírókat, nos, ezek után az alelnök a lakásán kereste föl Fialát, amivel az újságíró maga dicsekedett el. Pokorni a konfliktusokat feloldó, a kompromisszumokat kereső politikus hírében áll. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy esetenként azt az utat választja, amelyik a jobboldali táborban morálisan elfogadhatatlan. 
Az országgyűlési választások utáni tisztázatlan hatalmi helyzetben, illetve az önkormányzati helyekért folytatott politikai erőlködés zavaros körülményeit Pokorni ravaszul a saját maga és saját rendszere építésére, párton belüli pozícióinak megerősítésére használja föl. Ebben a törekvésében a XII. kerületben a sikeres parlamenti választási eredménye, a konszenzust kereső, konzervatív politikus imázsa, valamint az is segítségére van, hogy a választások után jó néhány jobboldali értelmiségi körben Orbán Viktor szidalmazása egyenesen divattá vált. És persze ugyancsak szél a vitorlájában a jobboldalról érkező, a változtatások iránti elementáris igény. A legutóbbi kongresszuson elmondott beszédének szinte minden szavával egyet lehet érteni: 2002-höz képest „most nagyobb a felelősségünk, hiszen másodszor veszítettünk. (…) Nagyobb a felelősségünk, mert riválisaink példátlanul nagy erővel igyekeznek (…) politikánk egészét megkérdőjelezni, vezetőinket szembe fordítani, az egységes polgári szövetséget felszalámizni. De nagyobb a felelősségünk azért is, mert a mozdulatlanság, a megújulás hiánya is ugyanide vezethet. (…) A Fidesz politikusai súlyos feladat előtt állnak. Amit természetesen senki más, csak ők oldhatnak meg. Józanságra és hitre, kreativitásra és hűségre, hideg fejre és mély felelősségérzésre volna szükségük. Vajon meglesz-e? Az emberi minőségen sok múlik ilyenkor. Mert ember legyen a talpán az, akit a keserűség, a düh, az önigazolási kényszer, a felelősség áthárítása, a kevélység vagy éppen az alkalmazkodási kényszer, a gyávaság, a másként nem lehet beletörődésre nem sodor. Nos, lesznek-e ilyen emberek? Van elemzés, amelyik már nem is a mai, hanem a 2007-es kongresszussal is foglalkozik. Idézném: ha a Fideszben 2007 folyamán nem jelentkeznek a megújulás érezhető jelei, nem annyira a Fidesz parlamenti jelenléte, hanem a politikai váltógazdálkodás, vagyis a magyar demokratikus berendezkedésnek egyik kulcseleme kerül veszélybe. Ennek elkerülésére csakis egy egységes és megújuló Fidesz képes, amelyben Orbán Viktornak látható és vezető szerepet kell kapnia, de más demokratikus versengésben kiválasztott, és a második vonalból érkező politikusok szerepének is egyre meghatározóbbá kell válnia. Egységes és megújuló Fidesz, politikai váltógazdálkodás, hatalmi ellensúly, a demokrácia záloga. (…) Természetesen találhatunk elég okot, külső okot a vereségre. Tény, hogy a média nagyobbik része finoman szólva nem minket segített. De hát ez nem volt meglepetés. (…) Sokak szerint az MDF sem mindig úgy viselkedett, ahogyan egy normális ország normális ellenzéki pártja – de hát ezzel is lehetett számolni. Ha a kalkulálható külső okokra hárítjuk csupán vereségünk ódiumát, saját magunkat csapjuk be. Hiszen a mi felelősségünk éppen az, hogy ezekkel a külső okokkal számoljunk, és ezek ismeretében alakítsuk politikánkat. Legyenek bármilyenek a külső körülmények, a hibákat mégis csak mi követtük el, mert nem tudtunk úrrá lenni rajtuk. A ránk szavazó több millió embernek, a magyar demokrácia jövőjének és természetesen önmagunknak tartozunk azzal, hogy őszinte számvetést készítsünk. Mit csináltunk jól, mit rosszul, min kell változtatnunk, hogyan és mikor.” Pokorni politikai mozgását látva azonban a kongresszuson elmondott mondatok fénye megkopik. Álságosak ugyanis annak az embernek a szájából, aki számára láthatóan most jött el az idő ahhoz, hogy Orbán Viktorral szemben a párton belüli lehetséges legerősebb pozíciót kiharcolja magának, célja pedig végső soron a szövetségen belüli teljes hatalomátvétel lehet. 
De mi is történik pontosan a háttérben? A sajtóban terjedelmes beszámolók olvashatók szinte naponta a Fideszen belüli konfliktusos mozgásokról. Az Orbánnal kizárólag ellenséges hangot megütő hirszerzo.hu és az Index internetes hírportál a leghangsúlyosabban az I. kerületben történtekre hívta fel a figyelmet. A jobboldalnak üzenve a „Fidesz-belharc buktathatja meg Kóka legyőzőjét” felütéssel közreadott cikkében – nem is leplezve elfogultságát – így fogalmazott a Hírszerző: „A fővárosi választmány (…) újabb fordulatot vett a Fidesz budapesti szervezetében a 2002 előtt meghatározó csoportok és az orbáni új hullám között zajló küzdelem. Orbán támogatóinak offenzívája elérte az egyik legstabilabb budapesti jobboldali kerületet is; a jelen állás szerint Nagy Gábor Tamás az idén nem lesz a Fidesz I. kerületi polgármester-jelöltje.” A konfliktus részletei mellett sem mentek el szó nélkül a portálok, ami az SZDSZ vagy az MSZP esetében elképzelhetetlen lenne: „A helyi csoport ismét Nagy Gábor Tamást jelölte, ám az Önkormányzati Választási Egyeztető Bizottság (ÖVEB) vétót emelt a döntés ellen. A következő fellebbezési fórum a fővárosi választmány volt, amely (…) tárgyalt és döntött is az ügyben, meglepő eredménynyel. Annak ellenére ugyanis, hogy Nagy mellett Pokorni Zoltán és a polgármester régi szövetségese, Deutsch-Für Tamás is hozzászólt az ülésen, a választmány 35-25 arányban Nagy Gábor Tamás jelölése ellen foglalt állást” – így a hirszerzo.hu. Mindebből végül az újságíró arra a helyes következtetésre jut, hogy „Nagy Gábor Tamás jelöléséhez az érintetten kívül elsősorban a Fidesz budapesti belharcaiba hegyvidéki polgármesterjelöltként bekapcsolódó Pokorni Zoltánnak fűződött volna érdeke; az eredeti, Nagyot támogató döntésnél tudomásunk szerint Pokorni lobbizott is a polgármester mellett. (…) Fővárosi fideszes forrásaink egybehangzó állítása szerint a Nagy Gábor Tamás jelölése körüli összecsapás egy budapesti Orbán– Pokorni ütközet előjátéka lehet.” Vagyis Pokorni, aki feltehetően 2010-ben a Fidesz főpolgármester-jelöltjeként szeretne indulni, már a baloldal előtt is teljesen nyilvánvaló módon próbálja összerakni az Orbánnal szembeni leszámolás hátterét. A párton belül jól tudják, hogy gőzerővel jár a polgári kerületek döntéshozóihoz, fideszes csoportokhoz. Ennek egyikén például azzal hozta zavarba a részvevőket, hogy meglebegtette Orbán Viktornak a politikai pályától történő visszavonulását. Márpedig egy ilyen információ az alelnök szájából egy kevésbé beavatott párttag számára igencsak hitelesnek tűnhet. 
Pokorni célja a fővárosi kulcspozíciók (elnökség, frakcióvezetés) elfoglalása mellett egy I-II-XII. kerületi tengely létrehozása lehet. Az szinte tényként vehető, hogy az országgyűlési után megnyeri az önkormányzati választásokat is a XII. kerületben, ahol a jegyzői státustól a vagyongazdálkodási felelősig minden poszt a legmegbízhatóbb embereinek kezébe kerül. Az önkormányzat pedig bázist nyújt neki és leghűségesebb embereinek az Orbánnal szemben indított politikai portyáihoz. A Fideszen belül az a vélemény, hogy ha ezt a I-II-XII. kerületi tengelyként aposztrofált szervezeti koncentrációt végre tudná hajtani, akkor a létrejövő – Debrecen nagyságú – gazdasági-politikai birodalom rendkívüli hatalmat biztosítana számára. Innen pedig már csak egy lépés, hogy megfelelő szövetségesekkel egy-másfél év alatt teljesen át tudja venni a hatalmat. 
Pokorni Zoltánra, szakértelmére természetesen szüksége van az ideológiai és szociológiai értelemben véve is széles Szövetségnek. Időben meg kell azonban állítani azt a folyamatot, amelynek eredményeként a Fidesz liberális szárnyához tartozó politikus az egész konzervatív jobboldal irányítását átvegye. 

A szerző egyetemi hallgató 

Tölgyessy Péter vitaindító cikkéhez (Második megintés, Magyar Nemzet, április 29.) eddig hozzászóltak: Kiszelly Zoltán (Taszítások és vonzások, május 3.); Dobránszky János (Piros lap a választásokon, május 3.); Vaszil György (Újragombolni a mellényt, május 4.); Rockenbauer Antal (A helyzet súlyosabb, mint Bokrosék idején, május 4.); Horváth Béla (A kisgazdák szerepe a választásokon, május 6.); Szabó A. Ferenc (A Fidesz hiányzó társadalomismerete, május 8.); Tóth Gy. László (Politikai csendélet a vereség után, május 10.); Kiss Gy. Csaba (Politikai térképünk újabb alakulásáról, május 11.); Halmos Károly (A választást a költségverseny döntötte el, május 11.); Boros Bánk Levente (A Fidesz és a jobboldal három tennivalója, május 12.); Tőkéczki László (Egy körmönfont elemzés margójára, május 12.); Molnár Tamás (A nemzeti radikálisok válsága, május 15.); Nagy Ferenc József (Bennünk van tizenöt százaléknyi voks, május 16.); Csikós Attila (Ilyen arcátlan a történelem, május 16.); Somogyi János (A kegyelmi pillanat elillant, május 17.); Bonifert Donát (Van lehetőség a táborok közötti átjárásra, május 17.); Czakó Gábor (A csodafegyver, május 19.); Bogár László (Orbán Viktor három választási lehetősége, május 19.); Keresztes Lajos (A körítés fontosabb volt a tartalomnál, május 22.); Körmendy Zsuzsanna (Nyolc év parkolópályán nagyon hosszú idő, május 23.); Achs Károly (Akasztás alulnézetből, május 25.); L. Simon László (A jobboldali kultúrpolitika hiánya, május 26.); Sebeők János (Döbrögi harmadszor, május 26.).
Forrás: http://mno.hu/migr_1834/pokorni-zoltan-birodalmat-epit-509284