Ólevendula blogja: Jörg Haider halála

2016. május 25., szerda

Jörg Haider halála « Konteó

http://konteo.blogrepublik.eu/2012/03/14/jorg-haider-halala/

Jörg Haider halála

70 szavazat

Bármennyire is ellenkezik elveinkkel, vannak pillanatok, amikor (szívfájdalom ide vagy oda) a közjó érdekében fel kell függeszteni a demokratikus elkötelezettségünk által diktált szabályokat…

Nem, nem kell megrémülni, nem aktuálpolitizálunk; mindössze arra akarom felkészíteni a tisztelt konteós olvasótábort, hogy mai posztunk főszereplője nem nyert egyetlen voksversenyt sem (igaz, legalább háromszor volt második), viszont a bloggazdához beérkezett visszajelzések egyértelműsítették, hogy nagyon-nagyon szeretnétek végre olvasni róla.

Nincs több kecmec, tökölés, vita, nincs se teke, se tória, se mellébeszélés; nem keresünk további kibúvókat, hanem belevágunkJörg Haider életének (de főleg halálának) igaz történetébe.

Azt már minden olvasónk tudja, hogy az egyszemélyes konteók általában a célszemély rövid életrajzával kezdődnek. Most sem kívánunk szakítani ezzel a haladó hagyománnyal; lássuk, honnan jött ez az ember.

1.) A családi örökség

Jörg (nem is annyira kódoltan) gyakorlatilag a születésnapjától kezdve magán viselte a későbbi életrajz szinte kényszerpályaszerű alakulását (na, ez a mondat elég durvára sikeredett…).

Azt akartam mondani, hogy olyan családi háttérrel (és hátszéllel), mint amilyennel barátunk indult, elég nehezen lehetne más karriert elképzelni, mint amilyet végül befutott. Apja (a cipész képzettségű Robert Haider) virtigli náci volt, akit már a harmincas években beszippantott az (Ausztriában amúgy betiltott) hitleri Nemzetiszocialista Munkáspárt és ennek vasökle, a Sturmabteilung. Részt vett a ’34-es (akkor még sikertelen) bécsi náci puccsban, majd átmenekült Németországba. Az Anschluss után Robert az elsők között volt, akik önkéntesként jelentkeztek a Wehrmachtba, ahol a főhadnagyságig vitte.

Érdekességként elmondom, hogy a békebeli gojzervarrott cipő Haider szülőhelyéről, az akkoriban mintegy hatezer lelket számláló, felsőausztriai Goisernrőlkapta a nevét; a suszterek itt találták ki ugyanis azt a módszert, hogy a lábbeli felsőrésze és a talp közé még beillesztenek egy rögzítő- és szigetelőrészt, amelyet (természetesen) kézzel varrtak rá az ily módon extra tartóssá tett cipőkre.