Ólevendula Blogja



Időkép doboz



2015. május 19., kedd

[Égi Patróna] Szőnyi József: Ködfoltok a Pilisben -

A pilisszántói Csillagösvény megszületésének néhány éve alatt tekintélyt szerzett magának. Rangját szellemiségének köszönheti. Aki vonzáskörzetébe ért, megérezte lelkének melegségét. A szellemi táplálékra éhező, táplálék után eredt, és itt a Csillagösvényen rátalált. Aztán az évek alatt kikristályosodott értékrendjére lassacskán kezdtek ráakaszkodni olyan elemek, akiknek ideológiája nem teljesen ide való, de hasznot remélt belőle húzni. Hogy kerül például a Pilisbe harcos indiánfej, Saulin tábor, indiai guru, halálfejes vörös zászló, körmeit ijesztően meresztő sas, Buddha, Kryon, Syriuszi emberek, Pó apó sámánfejedelem Jézussal egy gondolatban? Hogy keverednek bele idegen kultúrák a magyarok őshonos keresztényi világába, a Pilisbe?



fotó: Polgár Ferenc

A mi generációink Pilis földjének anyatején nőttek fel. Miért nem elég nekik a mi gyönyörű saját egyedülálló magyar kultúránk? Mitől magyarok ők, ha a Csillagösvény szobrai, Pilis Harangja, Boldogasszony kápolna, Pilis Keresztje nem az igazi, mert keresztény és nem elég ősmagyar? Miközben Szent Istvánt ócsárolják erőszakos keresztényítés miatt mintha a kereszténység olyan nagy baj lenne. Boldog Özsébet fiktív személynek mondják, a keresztről leveszik a korpuszt, Szüzanya kezéből kiveszik legkedvesebb imáját, a Rózsafüzért, a kereszténységet meg fikázzák. A látók sokaságának "jön le" a tuti üzenet. Furamód az égi üzenő mást mond az egyiknek, és mást mond a másiknak. Hát a vonal túlsó végén nem ugyanaz küldi le a titkos jeleket? Ahány "látó" annyi látásmód!


Minden kultúra tiszteletre méltó, amely évszázadok alatt az ott élő nép anyaföldjének kultúrájává nemesedett, de létjogosultsága csak ott van ahol született! Nem vagyok híve a nagy kultúrák keveredésének, mert abból előbb-utóbb baj lesz. Lásd Jeruzsálem, ahol együtt vannak a szeretet, a béke hirdetői Mohamed, Jahve, Allah, Jézus, még sincs béke soha!



fotó: Polgár Ferenc

A Hosszúhegyen stikában kialakult "Gyógyító csillag" idegen létrehozóinak legyen igazuk, gyógyuljon a beteg társadalom. Ha attól meggyógyul az odataláló beteg, örülök neki. Csak nem értem, hogy kerül Jézus a doboló sámánok közé? Merthogy állítólag harminc éves koráig náluk tanult. Az élő Isten fia elment tanulni inasnak hozzájuk? Akkor a sámánok vajon kihez imádkoznak, ha maga az Isten fia csak komornyik lehet náluk? Nyilván a sámánok istenibbek az Istennél. Jó lenne legalább az alapfogalmakkal tisztában lenni! A Hit ereje valóban jó gyógyszer mindenfajta betegségre, főleg ha szeretettel találkozik és nem pénzzel, mert a szeretet a jót látja a másikban, nem a rosszat. Kérdés csak az, mennyire hiteles, amiben hiszel?


"A Te hited meggyógyított Téged" ezt nem a fősámán Pó apó mondta, hanem Jézus. Nekem Ő a hiteles! Egy dolog a történelem és más dolog a hit. A pozsonyi csatában Árpád sebesült harcosa nem mehetett az Uzsokiba CT vizsgálatra, Kalmopirinért sem ugorhatott a patikába, ami enyhíthetne fájdalmán. Nem volt más csak a Táltos, az évszázadok napi gyakorlatában érlelődött, őseitől öröklött bölcsessége, amivel ingyen, szeretetből, népe szolgálatában gyógyított. A mai önjelölt táltosokból csak ez hiányzik, meg az alázat.


A Gyógyító csillag létrehozójának korrektsége már ott megkérdőjelezhető illik-e egy már meglévő, világosan és egyértelműen őshonos nemzeti és keresztény szellemiségű, a falu által létrehozott Csillagösvényre rátelepednie egy testidegen ideológiának? Talán illet volna megkérdezni a falutól, hogy mit szól hozzá, megengedi-e, hozzájárul-e a bánya tulajdonos, hogy idegenek csak úgy önkényesen kisajátítsák maguknak a bányát saját homályos világnézetű misztérium tanyájuknak egy hagyományosan keresztény faluban? - Neki is joga van ez az ő hazája is,- mondja! Sajnálom, de nincs joga a falu rendjét felborítani. A falu Rendje pedig a Csillagösvény szellemiségében nyilvánul meg! Nem muszáj elfogadni, akkor keressen magának más helyet, de illik tiszteletben tartani. Vajon hallott-e a kötelesség fogalmáról valahol? Mi megtettük a magunk kötelességét, a jog nekünk jár! Mert nálunk kötelesség az első, csak ez után jöhet a jog. Társadalmunk ki nem mondott problémája, hogy csak a jogra ko ncentrál. Kötelességtudomány nincs, jogtudományból annál több. Pedig a kettő egysége adná a harmóniát! Az Isten nélküli mai kornak persze semmi sem szent. A korunkban divatba jött szólásszabadság csak a liberálisoknak jár, nekik mindent szabad, azt tehetnek, amit akarnak. Nem gátolhatja akaratukat senki és semmi. Őt ne korlátozza holmi Tízparancsolat!


Az Istengyalázás számukra kéjes öröm. A más véleményen lévők pedig jobb, ha befogják a szólásszabadságra nyíló szájukat, mert rögtön nyakukba vágják valamelyik kedvenc izmusukat és viszik a dutyiba. Jog hátán jog! Legfelül annak lesz nagyobb joga, aki legerősebb, az alatta levő jogát pedig eltiporja. A szabadelvű Nagy Szabadság embere ettől tartja magát Istennek, kiválasztottságának felsőbbrendűsége jogot formál uralkodni a természet, a világ rendje felett. Az ő rendjük Istene a Káosz. Szerintük a keresztényeknek nem lehet hiteles a véleményük, mert befolyásolja őket a saját, korlátokat állító, valami Isteninek mondott Rendjük a Tízparancsolat. A Teremtő mindkettőt megajándékozta szabad akarattal lehet hát választani: élet, vagy pusztulat? A keresztények szabad akarata a korlátokat választja, mert azok mentik meg a szakadékba eséstől. És lám a világ, gyorsuló sebességgel halad a pusztulás felé! Úgy tűnik az a Bibliai világvége valakiknek tényleg meg fog jönni.


Újkori önjelölt próféták nőnek ki a világ mostani rendjéből, akik himnuszainkat is megmásítják, mert nem korszerűek. Hogy veszi a bátorságot magának bárki, aki nemzetünk sorsdöntő, jajvirágos évszázadai által kiérlelt, megküzdött, elvérzett és Pusztinától Felvidékig, egész Kárpát-medencében a magyar nép lelkéből mély áhítattal énekelt Himnuszainkban akár egy vesszőt is megmásítson! A -balsorsot- vegyük ki Himnuszunkból, már nem Kölcsey korát éljük, engedik meg maguknak az újítást. Szerencsére a balliberális az Istent, és a Szent Koronát már nem, vagy még nem merte kivenni sem a Himnuszból, sem az Alkotmányból, sem a Parlamentből pedig igencsak útjában áll neki.


Székely Himnuszból vegyük ki a "porlik, mint a szikla". Háromszáz éves Boldogasszony Anyánk Himnuszunkban nem "szegény magyarok" vagyunk. - Ha akárkik kedvük szerint változtatgatják szent imáink szövegét, akkor azt felhígítják, és lassan elveszítjük más értékeinkkel együtt a Himnuszainkat is! Mert az már nem lesz Himnusz!


- Nem kell a feszületen szenvedő Jézus, vegyük le a keresztről! Nekünk csak az örömteli feltámadt Krisztus kell! - Mondják az oltáron álló feszületre. Nyilván az illető nem tudja, hogy az oltár áldozati hely, ahol Jézus feláldozta magát a kritizálója vétkeiért is. Nagypéntek nélkül hogy lehet beszélni feltámadásról? Természetesen, a feltámadt Krisztus a kereszténység leglényegesebb örömteli hittétele, hisz az evangélium maga az örömhír, a nélkül nem érne semmit a kereszténység.


Láthatjuk azt is, milyen gyorsuló sebességgel silányodik a kultúra, az értékrend, és nem jön helyébe semmi új érték. Bulvár szintű bóvlik cserélik le régi gyönyörű népi szokásainkat. Évszázados szép hagyományok tűnnek el percek alatt, sorvad a kereszténység, elfogy a papság, csorbul az Egyház tekintélye. A templomok kiüresednek, és velük együtt halkul az érző szívek hangja. A katolikus hívők nem értik miért erőltetik rájuk a judeokeresztény ideát, amikor ők csak keresztények akarnak maradni. Ha lenne buddhista mohamedán, vakaródzhatna szegény míg rájön,- akkor vajon hová is tartozik ő? Hisz Buddha nem Mohamed, mint ahogy Jahve és Jézus közt is csak a J betű ugyanaz. Sokan e dilemma miatt nem mennek templomba. Gondolom nem ez a cél!


Érződik, hogy a világrend részeg vezetői miatt, törvényszerűen közeledik valami Nagy Csattanás a Földön! Az emberiség, tettei következményeinek tudatában masírozik a szakadék felé. Vigyázzunk magyarok! Nekünk nem szabad lesüllyednünk a liberális Charlie Hebdo erkölcsi szintjére, mint a franciák! Mert az nemzetünk jövőjébe kerülhet!


Fogyasztói társadalom jelszava: fogyasszál még többet, kit érdekel, ha egyszer csak elfogy a Föld. Templomunk padló alatti folyosója, benne a Keresztes Kő sok érdeklődőt vonz magához. Olyanokat is, akik nem biztos, hogy hívő lelkek, csak kíváncsi turisták. Van, aki ezt rossz szemmel nézi. Én viszont örülök, hogy valamivel becsaltam a templomba egy ateistát, akit talán megérint valami a templomunk lelkéből. Annak idején csinálhattuk volna persze másképp is úgy, ahogy mások néhányan akarták. A Keresztes Követ nem én faragtam. Tüntessük el valahová, hogy ne lássák? A folyosókat nem én építettem. Töltsük fel híg betonnal és aztán semmi gond? Felejtsük el, meghalt! Csakhogy akkor vele együtt pusztul atyáink, múltunk és saját magunk megbecsülése, történelmünk tanulságos üzenete, őseink tisztelete. Elszomorodok néha e miatt, de épp ezért elszántan keresztény miséket, zarándoklatokat és nem érthetetlen ezoterikus révületeket szervezek a hegyre, mert tudom, ha kivonul innen a k eresztényi szellem, a Jézusi hit, a hátrahagyott űrbe be fog jönni az új keletű próféták, látnokok, pénzkereső ezoterikus gyógyítók, önistenítő zagyva szellemi irányzatok hada és a Csillagösvény rendjét szétzülleszti az ideológiai káosz, mint ahogy Dobogókő varázsával tették. Nem rossz emberek ők, csak alapfogalmak ismerete nélküli téveszmék csapdájába esett reményt és kiutat keresők. A világ erkölcsi pocsolyájában keresik a jó példát csak nem látják, mert maga az útmutató is ködben van. Jó szándékú emberek ők, lehetne talán felkarolni őket és helyes irányba terelni, és nem a kezükre csapni. A keresztény hit alapjainak ismerete nélkül bizony sok sületlenség nyilvánul meg. Sajnos a nem keresztény világban úgy tűnik, az embert nagyképűségéből és ostobaságából már csak egy hatalmas földi katasztrófa tudja megtanítani alázatra. Azt mondja a felvilágosult elme: minden élet egy hosszú evolúciós folyamat eredménye, és nem egy magasabb intelligenciának, a Teremtő Istennek az alkotás a. Azt csak a maradi, bigott templomba járók hiszik, akik képmutató módon csak az új ruhájukat mennek mutogatni, és azt hiszik magukról, hogy szentek. Pedig a templomba járó épp azért megy oda, mert tudja, hogy nem szent, sőt megbocsájtást remélve vétkeiért, közeledni szeretne a szentekhez. Ha vendégségbe megy az ember, tiszteletét adva a ház urának, akkor alkalomhoz illőn öltözik, hát akkor az Isten házába menet nem ilyen tiszteletadás illő? - Imádkozni akárhol tudok az Istenhez, ehhez nem kell templom- mondják. Szükség esetén ez igaz, akár egy árok szélén ülve is lehet áldásos, de talán mégsem mindegy hol van az imára választható méltó helyszín! A templomba járó viszont nem gúnyolódik, hanem így imádkozik értük: "Jóságos Istenem, áldd meg azokat, akik már itt vannak a templomban. Oltalmazd azokat, akik úton vannak a templom felé. Bocsáss meg azoknak, akik készülődnek, de sohasem érnek ide és légy irgalmas azokhoz, akik sohasem készülődnek a templomba".


Ha azt hiszi valaki magáról, hogy nincs szüksége az emberiség létezése óta felépített és tiszteletben tartott templomokra akkor talán már nincs messze attól sem, hogy magát tartja Istennek. A materialista világnak könnyebb volt elhitetni velünk, hogy nincs Isten. Hogy a szerencsés véletlenek egybeesése folytán, a végeláthatatlan kozmoszban, ha az egyik sejtecske épp összejött egy kacér kromoszómával, abból pók lett, másik szerencsés véletlenből pedig bálna. Hogy csak kettőt említsek a Föld káprázatosan szép és változatos tömegű élővilágából. Mennyi szerencsés véletlen kellett, hogy ez összejöjjön? Tanítják az iskolában, hogy Darwin evolúció elmélete szerint évmilliók változásai alatt az ember majomból származik. Ebben a mai modern világban, az evolucionistáknak sikerült ezt a folyamatot sok küzdelem árán annyira felgyorsítani, hogy az óta néhány évtized alatt a legkorszerűbb, módszerekkel az emberből csináltak majmot. Bár olykor, látva a kegyetlenségeket a világban az emb ernek van olyan érzése hogy az állatok erkölcsi színvonala meglepően magas.


Ide a Pilisbe látogató turistát Esztergom és Visegrád, történelmünk látványosabb bemutató helyei ugyan megindítják a nemzet múltjának megismerése felé, de ez csak ahhoz elég, hogy sejtesse velünk, itt sokkal mélyebb értékeink nyugszanak, mint amennyi a felszínen kikapirgálhatók. Megnyomorgatott történelmünk homályos mélységéből annyi már látszik, hogy fényesebb a múltunk, mint ahogy eddig tudatták velünk. A ránk tukmált homály és a Pilisi erdőrengeteg résein már át-át szűrődik történelmünk fénye, még ha itt-ott eltakarják a nehezen oszladozó ködfoltok.