A Magyar Szent Korona az Ige megjelenése a világban, ami nyomatékosan aláhúzza azt, hogy a Szent Koronával megjelent, visszatért Jézus az emberi történelem idõsíkjára. Mivel a Szent Korona nem jelkép, hanem valóságos személy, jelképisége is realitás, tehát megjelenése annak megjelenése is egyben, aki és amit a rajta lévõ jelképek kifejeznek.
János Jelenéseinek idézett kijelentése nem a levegõbe beszélt, amikor kijelentette : tíz nap türelem még, s 'az Élet Koronája' visszatér a világba.
A Szent Korona azt a pillanatot rögzíti anyagba, amikor az Ige már belépett közénk, s teremtõ aktivítását éppen megnyitja, amirõl János apostol is ír evangéliumában. Az abroncs kör formájában Isten Teremtõ Energiája veszi körbe a beavatandó király fejét, mely fölé védelmezõ sátorként borul az abroncs kereszt alakja, a tériesített körkereszt. A magyar király ebben a pillanatban a Világ közepén áll, s Istennel kerül közvetlen kapcsolatba, hiszen ha nem síkban, hanem térben tekintjük a Koronát, akkor egy félgömböt kapunk. A Magyar Szent Korona azonban, mint anyagvilágra vonatkozó isteni szándéknyilatkozat hordozója, a teljes valóságnak csupán a felét, az evilági felét mutatja, hiszen koronánk egy félgömb. Akinek fejére kerül ez a Korona, az közvetlen kapcsolatba kerül a Teremtõvel, de magával a teremtés egészével is, hiszen módot kap a Titkok Titkának megértésére is. Fontos tudni azt is, hogy a szkíta-magyar királykoronázás egészen Mátyásig minden esetben a Pilisben zajlott. Ennek jelentõsége abban állt, hogy a magyar király a koronázási aktussal a világ közepén és Isten teremtõ, nemzõ, azaz nemes energiáinak forrásában állt. Innen csak késõbb, a török kitakarodása, a már nem beavatott, idegen királyok idején került át ez az aktus Budára, ill. Pozsonyba. Sok uralkodónk volt, aki alkalmatlan volt erre a szerepre, s akikre a Szent Korona semmiféle áldásos hatással nem volt, sõt némelyikükre egyenesen károsan, kórosan hatott. Volt olyan Habsburg, aki a koronázást követõen megõrült, mert szellemileg alkalmatlan volt magyar királynak, s emberileg felkészületlen volt ennek az õs-szentségnek befogadására. Közömbösnek egyik uralkodónk sem maradhatott vele szemben. Ugyanígy képtelenek közömbösen viselkedni vele azok az egyébként magukat ateistának, materialistának nevezõ rongy politikusok is, akik minden erõvel a Szent Korona megalázására törnek, s megkísérlik mindig újra kivonni e szent tárgyunkat a magyarság tudatának homlokterébõl. Ez volt -szerencsére kudarcba fulladt- törekvése a Magyar Szocialista Párt óvilági 'szkarabeuszának' (mondhatnánk 'ganajtúró' bogarat is), e kommunista külügyminiszternek is, aki újbóli regnálásuk elsõ pillanatában, 2002-ben vissza akarta vitetni a Szent Koronát a múzeumba. A Korona azonban mûködik már, s nincs olyan emberi erõ, amely megakadályozhatná Istennek e jelenlétét, s céljainak elérését.
János Jelenéseinek idézett kijelentése nem a levegõbe beszélt, amikor kijelentette : tíz nap türelem még, s 'az Élet Koronája' visszatér a világba.
A Szent Korona azt a pillanatot rögzíti anyagba, amikor az Ige már belépett közénk, s teremtõ aktivítását éppen megnyitja, amirõl János apostol is ír evangéliumában. Az abroncs kör formájában Isten Teremtõ Energiája veszi körbe a beavatandó király fejét, mely fölé védelmezõ sátorként borul az abroncs kereszt alakja, a tériesített körkereszt. A magyar király ebben a pillanatban a Világ közepén áll, s Istennel kerül közvetlen kapcsolatba, hiszen ha nem síkban, hanem térben tekintjük a Koronát, akkor egy félgömböt kapunk. A Magyar Szent Korona azonban, mint anyagvilágra vonatkozó isteni szándéknyilatkozat hordozója, a teljes valóságnak csupán a felét, az evilági felét mutatja, hiszen koronánk egy félgömb. Akinek fejére kerül ez a Korona, az közvetlen kapcsolatba kerül a Teremtõvel, de magával a teremtés egészével is, hiszen módot kap a Titkok Titkának megértésére is. Fontos tudni azt is, hogy a szkíta-magyar királykoronázás egészen Mátyásig minden esetben a Pilisben zajlott. Ennek jelentõsége abban állt, hogy a magyar király a koronázási aktussal a világ közepén és Isten teremtõ, nemzõ, azaz nemes energiáinak forrásában állt. Innen csak késõbb, a török kitakarodása, a már nem beavatott, idegen királyok idején került át ez az aktus Budára, ill. Pozsonyba. Sok uralkodónk volt, aki alkalmatlan volt erre a szerepre, s akikre a Szent Korona semmiféle áldásos hatással nem volt, sõt némelyikükre egyenesen károsan, kórosan hatott. Volt olyan Habsburg, aki a koronázást követõen megõrült, mert szellemileg alkalmatlan volt magyar királynak, s emberileg felkészületlen volt ennek az õs-szentségnek befogadására. Közömbösnek egyik uralkodónk sem maradhatott vele szemben. Ugyanígy képtelenek közömbösen viselkedni vele azok az egyébként magukat ateistának, materialistának nevezõ rongy politikusok is, akik minden erõvel a Szent Korona megalázására törnek, s megkísérlik mindig újra kivonni e szent tárgyunkat a magyarság tudatának homlokterébõl. Ez volt -szerencsére kudarcba fulladt- törekvése a Magyar Szocialista Párt óvilági 'szkarabeuszának' (mondhatnánk 'ganajtúró' bogarat is), e kommunista külügyminiszternek is, aki újbóli regnálásuk elsõ pillanatában, 2002-ben vissza akarta vitetni a Szent Koronát a múzeumba. A Korona azonban mûködik már, s nincs olyan emberi erõ, amely megakadályozhatná Istennek e jelenlétét, s céljainak elérését.
Istvánnak a Szent Korona általi királlyá kenésével, a Szent Magyar Királyság földi alakulatával tehát visszatért a káldeus-szkíta-hun kultikus uralkodói eszme, s a Mennyei Birodalom a földre.
Azóta megint eltelt ezer esztendõ. S mit látunk ? Mintha errõl az idõszakról prófétálna ismét János apostol a Jelenések könyvében ? 'Akkor trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítéletet bízták. És láttam azok lelkeit, akiket Jézus tanúsága és Isten Igéje miatt lefejeztek, akik nem imádták a vadállatot és bálványképét, és jelét nem viselték homlokukon és kezükön. Ezek életre keltek és Krisztussal ezer esztendeig uralkodtak. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendõ. Ez az elsõ feltámadás. Boldog és szent az, akinek része van az elsõ feltámadásban ! A második halálnak nincs hatalma rajtuk, Isten és Krisztus papjai lesznek és ezer esztendeig uralkodnak vele.'. S valóban, az Árpádház királysora, kevés kivétellel, Isten szándékainak megjelenítõi, s az Ítélet idõszakának törvénytevõi. S mintha korábban kivégzett szentek, a Saul rabbi alias Szent Pál által megkövezett István vértanú, vagy a római cirkuszi porondokra hurcolt, kínjukban is Jézus dicsõségét éneklõ vértanúk szellemisége kelt volna életre e család uralkodóinak zömében. Uralkodásuk legfõbb lényege a törvényalkotás és a törvény betartása. Haláluk után nem hagynak romlandó testet maguk után, s amíg testük itt van a földön, nemegyszer finom illatot áraszt, mint Szent László táltos királyunk, Szent Margit és Szent Erzsébet esetében. Még a reneszánsz kor 'humanista' lápvilágába süppedt Janus Pannoniusunk, ez a romlott szellem is megemlékezik Lászlóról, amikor búcsút vesz a szeretett Váradtól, ahol László teste nyugszik : 'Vérted szép aranyából pirkadt fenség, / bátor szent lovasunk, te harci bárdos, / márvány oszlopû sírját kinek egykor / a nektár-veríték verte ki fénylõn, / légy te uti vezérünk, segíts minket!'.
Már István Intelmei gyakorlatilag egy törvénykönyvet adnak, amit az utána következõ egyeneságú királyok beteljesítenek és tovább alkotnak, bõvítenek, szélesítenek. Az Árpád-ház csupán néhány évszázadig uralkodott a tényleges magyar történelemben, de az eszme, amit a magyar idõk, mint Korona-eszmét ma is életben, viruló egészségben tartanak, túlélte a dinasztia kihalását, megszállásokat és idegen hatalmak évszázados, pusztító, magyarírtó korszakait, s ma, újabb ezer év múltán, amikor a magyar szellem erõsödik, ez a csodálatos tan is májusi virágzásnak indul. S valóban, napjainkban soha nem látott virágzásnak indul ez a csodálatos eszme azon magyar szószólóink tevékenysége nyomán, akik az országot járva fáradhatatlanul ontják a világosságot a magyar fejekbe. Íme, van már Jézus-hívõ, nemzeti elkötelezettségû magyar fiatal értelmiségünk, vannak könyvkiadóink, s általuk és bennük valóban életre kel a magyar tetszhalott. Amit a Turul-dinasztia a világba kiáltott, az a mi idõnkben visszhangzik. Csodálatos jelek mutatkoznak szemünk elõtt, csak mivel hozzánk túl közel zajlanak az események, hajlamosak vagyunk leértékelni jelentõségüket.
Ma lépünk abba az idõperiódusba, amit a Jelenések Könyve prófétál, ti. itt állunk eme újabb ezer esztendõnek a határmesgyéjén. A föltámadás küszöbén állunk. A magyarság a Jézus utáni második ezredfodulón vízválasztó idõhöz érkezik, s tanúja lesz, hogy miként támadnak új életre szeme láttára az egykor élt szentek lelkei. Tanúja lesz az idézett írás szerint, hogy föltámad az Árpád-ház. Hogy ez egy bújdosó, eddig lappangó családi ág felbukkanásával és egy e házbeli királynak a fellépésével történik-e, most még nem lehet tudni.
Az Árpád-ház szelleme akkor kel ugyanis új életre, amikor a Magyar Szent Korona végre elnyeri méltóságát a nemzet életének középpontjában, a sokszori rontást avatott és gondos kezek korrigálják rajta, s realizálódik Magyarországon a Regnum Marianum állameszménye.
Ma lépünk abba az idõperiódusba, amit a Jelenések Könyve prófétál, ti. itt állunk eme újabb ezer esztendõnek a határmesgyéjén. A föltámadás küszöbén állunk. A magyarság a Jézus utáni második ezredfodulón vízválasztó idõhöz érkezik, s tanúja lesz, hogy miként támadnak új életre szeme láttára az egykor élt szentek lelkei. Tanúja lesz az idézett írás szerint, hogy föltámad az Árpád-ház. Hogy ez egy bújdosó, eddig lappangó családi ág felbukkanásával és egy e házbeli királynak a fellépésével történik-e, most még nem lehet tudni.
Az Árpád-ház szelleme akkor kel ugyanis új életre, amikor a Magyar Szent Korona végre elnyeri méltóságát a nemzet életének középpontjában, a sokszori rontást avatott és gondos kezek korrigálják rajta, s realizálódik Magyarországon a Regnum Marianum állameszménye.
Ennek elsõ lépése, Szûz Mária a Szent Koronával való megkoronázása már megtörtént 2000. augusztusában, Nagyboldogasszony napján, az ország szívében, Budán. A közeljövõben meg kell szûnnie a szovjet mintára szerkesztett, ma is alkalmazott rákosista alkotmánynak, melynek helyébe minden idõk legcsodálatosabb 'törvénykönyvének', a Szent Korona-eszmének kell belépnie. Hogy ezt követõen, milyen módon alakul ki az uralmi megoldás az országban, az már részletkérdés. Erõnek erejével királyt keresgélni pedig ostobaság, hiszen István óta van Királynõje Magyarországnak, aki csak azért nem mondható Árpád-házinak, mert az árpádoknál korábban élt. Esetleg az Árpád-házat nevezhetnénk leszármazási alapon Jézus-, vagy Mária-házinak. A Szent Korona Eszme és -Tan tehát a magyarság megmaradásának záloga és letéteménye.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése