Ólevendula Blogja



Időkép doboz



2013. május 22., szerda

XII. Piusz pápa : A Magyar nemzet evilágnak az angyalai


XII. Piusz pápa és 1956


A Magyarok evilágnak az angyalai
A tevékeny hazaszeretetet szempontjából Szent Péter utóda, a római pápa, igen kiemelt pozíciót foglal el. Az ő vállán nyugszik a világegyház valamennyi népének gondja. Mindezt tudva  megható az a gondoskodás, amelyet 1956-ban az akkori pápa, XII. Piusz nemzetünk irányában bizonyított. Két hét leforgása alatt négyszer intézett felhívást a világ népeinek elöljáróihoz „Magyarország számára nagyon kedves nemzetsége” érdekében. Ezen megnyilatkozások időrendben a következők: 
Luctuosissimi eventus” kezdetű enciklika (1956. október 28.), 
Laetamur admodum” kezdetű enciklika (november 1.), 
Datis nuperrime” kezdetű enciklika (november 5.), végül pedig november 10-én emelt szót mellettünk 
Allo strazio del nostro cuore” kezdetű rádiószózatában. 
A fenti hivatkozások a vatikáni honlapon megtalálható idegen nyelvű változatra mutatnak, mivel e dokumentumok magyar fordítása az interneten tudtommal nem elérhető. Az alábbiakban csak két pápai dokumentum fordítását közlöm, melyek Szántó Konrád OFM tollából valók (Szántó Konrád: Az 1956-os forradalom és a katolikus egyház, Bp., Szent Maximilian Lap és Könyvkiadó, 1993., 31-33. és 92-93. o.). 

1) Luctuosissimi eventus
Tisztelendő testvérek!
Üdvözletünk és apostoli áldásunkat küldjük.
Azok a gyászos események, amelyek Európának keleti részén élő nemzetségét megrázkódtatják, és különösképp a jelenben rettenetes mészárlástól vérző Magyarország nekünk nagyon kedves nemzetségét, súlyosan elszomorítják atyai lelkünket, de nem csupán a miénket, hanem nyilvánvalóan mindazokét is, akik szívükön viselik az emberi méltóságot, valamint az egyéneket és a nemzeteket megillető szabadságot.
Apostoli tisztünk ennélfogva lelkiismeretben arra kötelez bennünket, hogy valamennyiőtöket, Tisztelendő Testvérek, és a mindegyiktekre rábízott nyájat nyomatékosan felszólítsuk: testvéri szeretettől indítva velünk esedezve könyörögjetek Istenhez, arra kérvén Ő t, hogy – mivel az ő kezében van a népek sorsa és vezetőiknek nemcsak hatalma, de élete is – vessen véget a gyilkosságoknak és végre-valahára igazságosságon, szereteten és jogos szabadságon alapuló igazi béke tündököljék. Értsétek meg valamennyien, hogy a népek megháborított rendjét nem lehet megszilárdítani sem fegyveres hatalommal, amelyből csak emberhalál származik, sem a polgárokon elkövetett erőszakkal, mely benső meggyőződésüket úgysem hallgattatja el, sem pedig kiagyalt hazugságokkal, amelyek tönkreteszik a lelkeket és egyaránt sértik mind a nemzeti, keresztényi lelkiismeretet, mind pedig az Egyház jogait; a szabadság utáni jogos vágyat amúgy sem lehet kioltani külső erőszakkal.
Ebben az igen súlyos helyzetben, mely a kereszténység aklának egyik szeretett részét szorongatja, jóleső emlékezés tölti el lelkünket. Amidőn ugyanis sok esztendővel ezelőtt elődünknek, boldog emlékezetű XI. Piusz pápának képviseletében Budapestre utaztunk, hogy részt vegyünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, édes és vigasztaló érzés töltötte el lelkünket annak láttán, hogy Magyarország nagyra becsült keresztény hívei milyen lángoló hódolattal és tisztelettel viseltetnek a város utcáin ünnepélyes körmenetben végigvitt Legméltóságosabb Oltáriszentség iránt. Abban sem kételkedünk, hogy e nemzet lelkét ma is ugyanaz a hit és az Isteni Megváltó iránti  szeretet hevíti, jóllehet az ateista kommunizmus hívei minden eszközzel igyekeznek kiirtani a lelkekből az ősi vallásosságot. Ennélfogva minden reményünk megvan arra, hogy e nemes nemzetség a mostani vészterhes és szomorú események közepette is Istenhez fordul esdeklő könyörgéseivel, s elnyeri a hőn óhajtott békét, mely velejárója az igazságos jogrendnek. De abban is erősen reménykedünk, hogy a földkerekség minden igaz kereszténye egyesíti a kölcsönös szeretet jeleként a maga könyörgéseite sok csapástól és jogtalanságtól szenvedett testvéreivel. Különösen buzdítjuk ilyen imaszándékra mindazokat, akiket az Isteni Megváltóhoz hasonlóan, akinek személyét itt a földön képviseljük, a leggyengédebb szeretettel övezünk: azokat, akik fiatalságuk virágjában az ártatlanság, báj és kedvesség fényével tündökölnek. Az ő esdekléseikben különösképp nagy a bizalmunk, hiszen ők e világnak, melyet oly sok nagy bűn és vétek mocskolt már be,  az angyalainak tekintendőkVelük együtt esdekeljen minden keresztény a Boldogságos Szűz Mária hathatós pártfogásáért, amely oly nagy becsben áll javunkra az Istennél, hiszen Ő az Isteni Megváltó áldott szülője és a mi szerető Anyánk. Nincs kétségünk afelől, hogy az emberiség összes városaiban, községeiben, de még a legeldugottabb falvakban is mindenütt, ahova az evangélium világossága fényt árasztott, szívesen teljesíti minden keresztény, s elsősorban az ifjak, meg a leányok ezt a kérésünket, melyhez csatlakoznak a tiéitek is; és ennek eredményéül e sok-sok kérő szó és Szűz Mária közbenjárása révén Isten kegyes segítségével, a nagy fájdalmaktól gyötört, vérét ontó magyar nemzet, igazságosságban, rendben, boldogságban és békességben építhetik újjá államukat, megőrizvén Istennek és Jézusnak, Krisztus Királynak a jogait, akié „az igazságosság és az élet országa, a szentség és a kegyelem országa, az igazságosság, a szeretet és a béke országa”. /Krisztus Király országa : Magyarország/
Ebben az édes reményben bizakodva küldjük apostoli áldásunkat, az égi kegyelmek hírnökét és jóakaratunk zálogát nagy-nagy szeretettel az Úrban, mind tinéktek egyenként, Tisztelendő testvérek és nyájatoknak, mind pedig különösen azoknak, akik oly sanyarú körülmények között élnek és oly súlyos veszedelmekben görnyednek Magyarországon, különösen  e nemzetnek tiszteletre méltó főpapjának, Mindszenty Józsefnek aki vagy börtönben vagy őrizet alatt van, vagy  száműzték.
Kelt Rómában Szent Péternél, 1956. október 28-án, Krisztus Király ünnepén, pápaságunk tizennyolcadik esztendejében.
XII. Piusz pápa