Ómagyar Mária-siralom

(1300 körül) [1]

 

Betűhű közlés áttördelve:   Volek syrolm thudothlon syrolmol sepedyk. buol ozuk epedek.   Walasth vylagumtul sydou fyodumtul ezes urumemtuul.   O en eses urodum eggen yg fyodum, syrou aniath thekunched buabeleul kyniuhhad.   Scemem kunuel arad, en iunhum buol farad the werud hullothya en iunhum olelothya   Vylag uilaga viragnac uiraga. keseruen kynzathul uos scegegkel werethul.   Vh nequem en fyon ezes mezuul Scegenul scepsegud wirud hioll wyzeul.   Syrolmom fuhazatum therthetyk kyul en iumhumnok bel bua qui sumha nym kyul hyul   Wegh halal engumet eggedum illen maraggun urodum, kyth wylag felleyn   O ygoz symeonnok bezzeg scouuo ere en erzem ez buthuruth kyt niha egyre.   Tuled ualmun de num ualallal hul yg kynzassal, Fyom halallal.   Sydou myth thez turuentelen fyom merth hol byuntelen fugwa huztuzwa wklelue kethwe ulud.   Keguggethuk fyomnok ne leg kegulm mogomnok owog halal kynaal anyath ezes fyaal egembelu ullyetuk.

Egykori kiejtés szerinti szöveg Pais Dezső olvasatában:   Volék sirolm tudotlon. Sirolmol sepedik, buol oszuk, epedek,   Választ világumtuul, zsidou fiodumtuul, ézes ürümemtüül.   Ó én ézes urodum, eggyen-igy fiodum, sírou anyát teküncsed, buabeleül kinyuhhad!   Szemem künyüel árad, junhum buol fárad. Te vérüd hullottya én junhum olélottya.   Világ világa, virágnak virága, keserüen kinzatul, vos szegekkel veretül!   Uh nekem, én fiom, ézes mézüül, szégyenül szépségüd, vírüd hioll vizeül.   Sirolmom, fuhászatum tertetik kiül, én junhumnok bel bua, ki sumha nim hiül.   Végy halál engümet, eggyedűm íllyen, maraggyun urodum, kit világ féllyen!   Ó, igoz Simeonnok bezzeg szovo ére: én érzem ez bútürüt, kit níha egíre.   Tüüled válnum; de nüm valállal, hul igy kinzassál, fiom, halállal!   Zsidou, mit téssz türvéntelen, Fiom mert hol biüntelen. Fugvá, husztuzvá, üklelvé, ketvé ülüd!   Kegyüggyetük fiomnok, ne légy kegyülm mogomnok! Ovogy halál kináal anyát ézes fiáal egyembelű üllyétük!

 

 

---

[1] Első magyar nyelvű versünk szövege a Leuveni-kódex 134v lapján található. A vers műfaja: planctus, azaz siralomének. Közlésünkben verssorokra tördeltük az eredtilag folyószövegként leírt siralomverset. Mészöly Gedeon értelmezése szerint mai magyar nyelven a következő a szöveg jelentése:

Nem tudtam, mi a siralom. Most siralommal zokogok, bútól aszok, epedek.

Zsidók világosságomtól, megfosztanak én fzamtól, az én édes örömemtől.

Ó, én édes Uram, egyetlenegy fiam, síró anyát tekintsed, bújából őt kivonjad!

Szemem könnytől árad, szívem bútól fárad. Te véred hullása szívem alélása.

Világnak világa, virágnak virága, keservesen kínzanak, vas szegekkel átvernek!

Jaj nekem, én fiam! édes vagy, mint a méz, de szépséged meggyalázzák, véred hull, mint a víz.

Siralmam, fohászkodásom belőlem kifakad, én szívemnek belső búja, mely soha nem enyhül.

Végy magadhoz engem, halál, egyetlenem éljen. Maradjon meg az én Uram, világ tőle féljen!

Ó, az igaz Simeonnak bizony érvényes volt a szava. Én érzem e bú tőrét, melyet egykor jövendölt.

Tetőled válnom kell, de nem ily szörnyű valósággal, mikor így kínoznak, én fiam, halálosan!

Zsidó, mit téssz törvénytelenül? Fiam miért hal bűntelenül? Megfogván, rángatván, öklözvén, kötözvén megölöd!

Kegyelmezzetek fiamnak, nem kell kegyelem magamnak! Avagy halál kínjával, anyát édes fiával vele együtt öljétek!