Ki volt M S mester?

http://mek.oszk.hu/01600/01652/html/eletrajz.htm

Mikó Árpád
Misztériumjáték a táblák sorsa: források és feltevések
(részlet)

Állítólag van valaki Budapesten, aki tudja M S mester igazi nevét. Hogy csupán a hétköznapi nevét ismeri-e, vagy kabbalisztikus értelemben véve az igazit, arról nem tudnak a városban, csupán arról beszélnek, hogy e titok tudását nem tartja lényegesnek. A művekről kellene beszélni. Csakugyan: fontos-e a név kimondása? S kell-e ismernünk a mögötte lévő személyiséget? A feloldatlan jelek mögé rejtőzött alkotót, aki - talán egyedül a középkori magyarországi festészet mesteremberei közül - valóban művész volt? "Mindenképpen ő az ..., akinek sorsáról, életéről mindent szeretnénk tudni. S ennek a tudnivágyásnak legfőbb oka művészetének személyes, egyéni jellege. M S mester egyik betetőzője a középkori magyarországi művészet történetének, képviselője annak a művészeti és szellemi életre általában jellemző fejlődésnek, amely elvezetett a modern értelemben vett egyéniség kialakulásához." Legszigorúbb művészettörténészünk vallomása ez arról a mesterről, aki "... személyes élménnyé volt képes formálni ember és természet szerves összeforrásának, egyetlen világrend részeként való meghatározottságának tudatát."

M S mester képei - kivált a Vizitáció és a Kálvária - jó ideje már emblematikus jelentőségűvé növekedtek a magyar szellemi patrimoniumban; valószínűleg nincs nála ismertebb festője, alkotásainál nincsenek ismertebb művei a régi magyarországi festészetnek. Képe előtt állva egyetlen percig sem kétséges, hogy a mű nem a tudomány poros illusztrációja, nem absztrakt formák szervezett halmaza a síkon, hanem emberi drámák magával ragadó megformálása; hogy nem egyszerű bibliai illusztráció, nem csupán morális narratíva, hanem annál sokkal több: szavakkal lefordíthatatlan, szimbolikus beszéd az élet, a lét végső kérdéseiről: Numen adest.

. . .

Epilógus

Mindig sajnáltam Hermogenést, Hipponikos fiát, hogy oly hosszan - sok-sok caputon keresztül - kénytelen végigelemezni Kratylos tanítását a nevek igazi természetéről, amely szerint azok hozzátartoznak az emberekhez, a tárgyakhoz, mi több, talán fontosabbak is annál, mint amit megneveznek. Hermogenésnek adtam igazat, aki úgy vélte, hogy a névvel "az emberek a dolgokat... megegyezés alapján, konvencionálisan jelölik", és azt hittem, hogy teljesen mindegy, M S mesternek mi - vagy mi volt - a neve. Hamarosan be kellett látnom, hogy tévedtem. Mert nemcsak az eddig javasolt feloldásokkal, hanem már magukkal a betűkkel is baj van. Urbach Zsuzsa pontosan látja, hogy "már neve is tévedéseink egyik jele", hisz helyesen M S monogramistának kellene neveznünk őt, s az ő olvasatában a szignatúra is: "más." Végh János a grammatikailag helyes megoldáshoz ragaszkodott: a két betűt a pontok névbetűkké teszik, s mögöttük ott van maga az ember. Mindezek szigorúan tudományos, száraz érvelésen alapulnak, mégis tagadhatatlanul van bennük valami mágikus elem. Akaratlan névvarázs? A szómágia igazán hatékony formája azonban - ezt mindannyian tudjuk - a hallgatás. Ki rejtőzködik voltaképp e két betű mögött?

M S mester nevének kimondhatatlansága számomra a szó hatalmának ékes tanúbizonysága. Ezen már az sem változtathat, ha egyszer megtudom, ki ő. Ennek a két betűnek hatalma van: aki tudja, mit jelentenek, az a képet is olvasni tudja - vagy legalább másképp is tudja olvasni, mint mi, beavatatlanok. A jeleknek ez a képessége roppant fontos e hitét vesztett világban. Mintha az parázslanék föl hirtelen ebben a két betűben, hogy mégis megvan még elevenen, a feledés hamuja alatt az a titok, ami egykor a nyelvben lakott. Amely egykor szólásra bírta a nyelvet.

Forrás: "Magnificat anima mea Dominum" M S Mester Vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára (kiállítás katalógusa) (Magyar Nemzeti Galéria, 1997. március 14 - május 25.), A Magyar Nemzeti Galéria és a Pannon GSM közös kiadványa, Budapest, 1997, 143. és 155. oldal

---

***