| Rating: | ★★★★★ |
| Category: | Books |
| Genre: | History |
| Author: | Erdélyi Gyülekezet |
1956-os Erdélyi Mártírok
"Köd van és statárium. A kivégzőosztag
tán el se látna az elítéltig.
Egy nemzet tüdőgyulladása fő a ködben.
S egy tüdőlövés, ha köhögni mersz, már a gőztől."
Emlékhelyek
Ha általánosan nem is ismert, de talán vannak, akik hallottak már 1956 erdélyi visszhangjáról. Azt már kevesebben tudják, hogy 1956-nak Erdélyben is voltak mártírjai. Azt pedig már szinte senki, hogy kik voltak és mi történt velük. Ha pedig virágot szeretnénk letenni, vagy mécsest gyújtani az emlékükre valahol, bizony sokat kell keresgélnünk. Pedig már vannak ilyen helyek.
A kommunista diktatúra erdélyi mártírjaira emlékeztet például a nagyenyedi római katolikus plébánia udvarán 1998-ban felavatott, Vencel Árpád kolozsvári szobrászművész tervezte emlékmű.
Az 56-os erdélyi áldozatokra emlékezhetünk például a gyergyószentmiklósi temetőben, Csobotfalván, Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet parkban található 56-os kopjafánál, Baróton, vagy Brassóban az 1956-ot követő meghurcoltatások súlya alatt összeroppanva tűzhalált vállaló fiatal mártír, Moyses Márton emlékét őrző kopjafánál. A Kézdivásárhelyen, a református temetőben levő kopjafán és a Kisborosnyón álló emlékművön csak háromszéki nevek szerepelnek. Összességében elmondható, hogy az emlékművek száma örvendetesen szaporodik, viszont az összes erdélyi mártír nevét egyik sem tartalmazza.
Budapesten, a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában 1999-ben készült el az első emlékmű. Fresch Ottó Anya és gyermeke című alkotásának hátoldalára került az Erdélyben kivégzettek vagy börtönben elhunytak neve. Később a könnyebb láthatóság érdekében egy szürkegránit tömbre külön is felvésték a 23 mártír nevét. Az erdélyi születésű Erdélyi Zoltán sírköves készítette alkotás felavatására 2003. június 16-án, Nagy Imre kivégzése évfordulóján került sor.
Ezt az igencsak rövid (bár valószínűleg nem teljes) listát szeretné folytatni a budapesti Erdélyi Gyülekezet, amikor elhatározta, hogy telephelyén, a Reménység Szigetén emléket állít nekik. Az ötletet azonnal felkarolta az 1956 Alapítvány és magára vállalta az emlékmű részét képező kopjafa erdélyi mesterek általi kifaragásának és ideszállításának költségeit. Az Erdélyi Gyülekezet készítteti el a mártírok neveit tartalmazó táblát és szervezi meg az avatóünnepséget.
Megtorlások
Magyarországon kívül a legnagyobb méretű megtorlásra Romániában került sor. Az itteni pártvezetés a forradalmat használta fel a magyar kisebbség megfélemlítésére oly módon is, hogy amit nem tehettek meg 1944-45-ben, azt 1956-ban bepótolták. Börtönbe vetettek ellenzéki román értelmiségieket is. Egy másik csoportba a közös román - magyar fellépés érintettjei tartoztak. Temesváron például többségében román diákok követeltek nagyobb egyetemi szabadságot. Mintegy háromezer hallgatót tartóztattak le, 31-et ítéltek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre. A harmadik csoportba a magyar kisebbség, elsősorban az értelmiség tartozott.
A magyar forradalom vérbe fojtása után Romániában egyre-másra szervezték a kirakatpereket. Nemcsak az értelmiségi elit egy részét zárták börtönbe, hanem a hangadó munkásokat, a falvak legjobb gazdáit. Még tizenkét-tizennégy éves kisiskolásokat is börtönbe zártak a forradalommal való együttérzésük miatt.
A féktelen retorzió a romániai magyarságot számarányánál jóval nagyobb mértékben sújtotta.
Az erdélyi magyarok ellen négy nagy ún. "hazaárulási" per volt, ebből kettőben hoztak halálos ítéleteket. Az első a Szoboszlai Aladár (mindenki Szoboszlay-ként írja, holott ő minden saját dokumentumában, végső kegyelmi kérvényében is Szoboszlai Aladárként írta alá), római katolikus lelkész nevével jelzett kirakatper volt. Ebben kétszáz személyt tartóztattak le, majd a forradalommal való szimpátiájuk jelképeként ötvenhat személyt ítéltek el, közülük tizenegyet halálra! Tízet ki is végeztek! Az ötvenhat személy összbüntetése meghaladta az ezerháromszáz évet.
A másik a Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkész nevével jelzett harmincegy tagú érmihályfalvi csoport pere. Ez kizárólag a határmenti reformátusok ellen indult, amelyben három személyt ítéltek halálra. Később az egyik büntetését életfogytiglanira változtatták, de a másik kettőt kivégezték.
A harmadik a dr. Dobai István nevével fémjelzett "ENSZ-memorandum" per. A bűnük az volt, hogy az erdélyi magyarság jogsérelmeit el akarták juttatni az ENSZ-hez.
A negyedik a Fodor Pál csíkszeredai-csíksomlyói vasút-, híd-, útépítő mérnök vezette csoport elleni per. Ebben a perben ítélték 10 év börtönbüntetésre dr. Csiha Kálmán, 1990 utáni erdélyi református püspököt. Egyébként a per a katolikusok és a Ferenc-rendi szerzetesek ellen indult.
A kivégzések sajátos romániai tragédiájához az is hozzátartozik, hogy a családtagok ma sem tudják, hol nyugszanak szeretteik földi maradványai!
A Romániában kivégzettek névsora:
Ez a névsor az eddigi leghitelesebb és legteljesebb. Csak azok neve szerepel benne, akiket levéltári dokumentumokkal bizonyíthatóan halálra ítéltek, kivégeztek, vagy a börtönben agyonvertek.
Ugyanakkor feltétlenül meg kell emlékeznünk még egy csoportról, akiknek a helyzete még mindig tisztázatlan. Ez a Magyarországon kivégzett, de erdélyi származású mártírok ügye. A 225 elismert kivégzett közül ugyanis 8 erdélyi születésű! Az örmény-magyar származású Pongrácz-fivérek ugyancsak Erdélyből, Szamosújvárról telepedtek át Magyarországra. Egészen bizonyos az is, hogy még újabbakról is ki fog derülni, hogy erdélyiek. A Kádárék által elsőként kivégzettek is erdélyiek voltak: a marosvásárhelyi Dudás József és a krassó-szörényi Szabó János, a Széna tér legendás parancsnoka. Valóban ők is megérdemelnének egy külön emlékművet, legyen ez a következő feladat!
Eörsi Lászlónak a napokban megjelent kötete (1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő - Rubicon könyvek sorozat) szerint a 225 kivégzett közül bizonyíthatóan, az anyakönyvi adatok tanúsága szerint nyolcan voltak erdélyiek. Ez a kivégzettek közel négy százaléka. Ha mindehhez hozzászámítjuk a bírósági ítélet nélkül kivégzett tizenkét erdélyi magyart, a börtönben, a megsemmisítő táborokban agyonvertek, halálra kínzottak vagy éppen szökés közben agyonlőttek mindmáig nem pontos statisztikáját, akkor egyértelműen kijelenthetjük: az erdélyi magyarság számarányánál nagyobb véráldozatot hozott a magyar forradalom és szabadságharc eszméivel való azonosulásért!
A Budapesten és Magyarország különböző településein a forradalmi harcok élvonalában küzdő erdélyiekre azért is fokozott figyelmet kell fordítanunk, hogy pontosan érzékelhető legyen: csak egységes 1956-ról beszélhetünk!
A Magyarországon kivégzettek névsora:
Tófalvi Zoltán író és történész. Egyszemélyes intézmény Romániában. Az 1956-os romániai eseményeket kutatja immár több évtizede. Amikor a pályázati pénzek kevésnek bizonyultak, a saját vagyonát is rááldozta. Vaskos kötetekben adta ki eddigi kutatásainak eredményét. Ezekben arra tesz kísérletet, hogy az 1956-os magyar forradalomhoz kapcsolódó öt nagy romániai hazaárulási per teljes anyagát bemutatassa.
A "hazaárulási perek" (az idézőjel azért szerepel, mert a mai jogrend szerint ezek semmiképpen nem hazaárulási perek!) történetét négy kötetben dolgozta fel. Ebből megjelent három, 2009 végére kellene megjelenjen a negyedik kötet.
Az első kötet a tíz halálos ítélettel és azok végrehajtásával végződött Szoboszlai-pernek az eddig még nem közölt levéltári dokumentumokkal teljessé tett anyagát tartalmazza, amelyek révén ráláthatunk a kommunista megtorló gépezet ördögien megszervezett belső mechanizmusára.
Számunkra nem ismeretlen az a rendszer és módszerei, amellyel a proletárdiktatúra megpróbálta elnémítani, megsemmisíteni valódi és potenciális ellenzékét - bármi áron, bármilyen eszközzel. Mégis, a maguk teljességében olvasva ezeket a dokumentumokat, még rémítőbbek, még hátborzongatóbbak. A könyvben fény derül a vallatók, verőlegények idegőrlő kihallgatásainak minden embertelen módszerére, amelyeket mindaddig gyakoroltak, amíg a vallatott részéről megszületett a vádiratot igazoló beismerő vallomás.
A levéltári kutatás nem ment zökkenőmentesen, ugyanis csak tizenkét évi szakadatlan kérvényezés és kihallgatások egész sora után tanulmányozhatta át a periratokat. A kötetben a perek bemutatásánál egyrészt a kronológiai sorrend, másrészt a letartóztatottak, elítéltek száma, a per országos és nemzetközi mércével mérhető jelentősége az irányadó. A könyv lebilincselő, a kihallgatások teljes szövegét tartalmazza.
A második kötet a Sass Kálmán nevével jelzett érmihályfalvi csoport perét dolgozza fel.
A 2009 tavaszán megjelent harmadik kötet a Dobai-csoport pere. Ebben érintett Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Bibó István! Ez is kizárólag erdélyi reformátusok ellen indított per.
A még kiadásra váró ötödik kötet a túlélőkkel készített mélyinterjúkat tartalmazza. Ebben a szerző összeszikráztatta a hiteles levéltári dokumentumokat a véges emberi emlékezettel.
tán el se látna az elítéltig.
Egy nemzet tüdőgyulladása fő a ködben.
S egy tüdőlövés, ha köhögni mersz, már a gőztől."
Lászlóffy Aladár: Ébresztő a forradalom első reggelén
Emlékhelyek
Ha általánosan nem is ismert, de talán vannak, akik hallottak már 1956 erdélyi visszhangjáról. Azt már kevesebben tudják, hogy 1956-nak Erdélyben is voltak mártírjai. Azt pedig már szinte senki, hogy kik voltak és mi történt velük. Ha pedig virágot szeretnénk letenni, vagy mécsest gyújtani az emlékükre valahol, bizony sokat kell keresgélnünk. Pedig már vannak ilyen helyek.A kommunista diktatúra erdélyi mártírjaira emlékeztet például a nagyenyedi római katolikus plébánia udvarán 1998-ban felavatott, Vencel Árpád kolozsvári szobrászművész tervezte emlékmű.
Az 56-os erdélyi áldozatokra emlékezhetünk például a gyergyószentmiklósi temetőben, Csobotfalván, Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet parkban található 56-os kopjafánál, Baróton, vagy Brassóban az 1956-ot követő meghurcoltatások súlya alatt összeroppanva tűzhalált vállaló fiatal mártír, Moyses Márton emlékét őrző kopjafánál. A Kézdivásárhelyen, a református temetőben levő kopjafán és a Kisborosnyón álló emlékművön csak háromszéki nevek szerepelnek. Összességében elmondható, hogy az emlékművek száma örvendetesen szaporodik, viszont az összes erdélyi mártír nevét egyik sem tartalmazza.
Budapesten, a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában 1999-ben készült el az első emlékmű. Fresch Ottó Anya és gyermeke című alkotásának hátoldalára került az Erdélyben kivégzettek vagy börtönben elhunytak neve. Később a könnyebb láthatóság érdekében egy szürkegránit tömbre külön is felvésték a 23 mártír nevét. Az erdélyi születésű Erdélyi Zoltán sírköves készítette alkotás felavatására 2003. június 16-án, Nagy Imre kivégzése évfordulóján került sor.
Ezt az igencsak rövid (bár valószínűleg nem teljes) listát szeretné folytatni a budapesti Erdélyi Gyülekezet, amikor elhatározta, hogy telephelyén, a Reménység Szigetén emléket állít nekik. Az ötletet azonnal felkarolta az 1956 Alapítvány és magára vállalta az emlékmű részét képező kopjafa erdélyi mesterek általi kifaragásának és ideszállításának költségeit. Az Erdélyi Gyülekezet készítteti el a mártírok neveit tartalmazó táblát és szervezi meg az avatóünnepséget.
Megtorlások
Magyarországon kívül a legnagyobb méretű megtorlásra Romániában került sor. Az itteni pártvezetés a forradalmat használta fel a magyar kisebbség megfélemlítésére oly módon is, hogy amit nem tehettek meg 1944-45-ben, azt 1956-ban bepótolták. Börtönbe vetettek ellenzéki román értelmiségieket is. Egy másik csoportba a közös román - magyar fellépés érintettjei tartoztak. Temesváron például többségében román diákok követeltek nagyobb egyetemi szabadságot. Mintegy háromezer hallgatót tartóztattak le, 31-et ítéltek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre. A harmadik csoportba a magyar kisebbség, elsősorban az értelmiség tartozott.
A magyar forradalom vérbe fojtása után Romániában egyre-másra szervezték a kirakatpereket. Nemcsak az értelmiségi elit egy részét zárták börtönbe, hanem a hangadó munkásokat, a falvak legjobb gazdáit. Még tizenkét-tizennégy éves kisiskolásokat is börtönbe zártak a forradalommal való együttérzésük miatt.
A féktelen retorzió a romániai magyarságot számarányánál jóval nagyobb mértékben sújtotta.
Az erdélyi magyarok ellen négy nagy ún. "hazaárulási" per volt, ebből kettőben hoztak halálos ítéleteket. Az első a Szoboszlai Aladár (mindenki Szoboszlay-ként írja, holott ő minden saját dokumentumában, végső kegyelmi kérvényében is Szoboszlai Aladárként írta alá), római katolikus lelkész nevével jelzett kirakatper volt. Ebben kétszáz személyt tartóztattak le, majd a forradalommal való szimpátiájuk jelképeként ötvenhat személyt ítéltek el, közülük tizenegyet halálra! Tízet ki is végeztek! Az ötvenhat személy összbüntetése meghaladta az ezerháromszáz évet.
A másik a Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkész nevével jelzett harmincegy tagú érmihályfalvi csoport pere. Ez kizárólag a határmenti reformátusok ellen indult, amelyben három személyt ítéltek halálra. Később az egyik büntetését életfogytiglanira változtatták, de a másik kettőt kivégezték.
A harmadik a dr. Dobai István nevével fémjelzett "ENSZ-memorandum" per. A bűnük az volt, hogy az erdélyi magyarság jogsérelmeit el akarták juttatni az ENSZ-hez.
A negyedik a Fodor Pál csíkszeredai-csíksomlyói vasút-, híd-, útépítő mérnök vezette csoport elleni per. Ebben a perben ítélték 10 év börtönbüntetésre dr. Csiha Kálmán, 1990 utáni erdélyi református püspököt. Egyébként a per a katolikusok és a Ferenc-rendi szerzetesek ellen indult.
A kivégzések sajátos romániai tragédiájához az is hozzátartozik, hogy a családtagok ma sem tudják, hol nyugszanak szeretteik földi maradványai!
A Romániában kivégzettek névsora:
| Szoboszlai Aladár római katolikus plébános | 1925. január 18-án született Temesvár-Mehalán. Kivégezték 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében. |
| Ábrahám Árpád római katolikus plébános | 1914. február 16-án született Sepsibükszádon. 1958. szeptember 1-jén végezték ki a Szekuritáté temesvári börtönében. |
| báró Huszár József földbirtokos | 1913. március 9-én született Bécsújhelyen, Ausztriában. 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében kivégezték. |
| Dr. Fîntînaru Alexandru ügyvéd | 1895. március 25-én született Szemlakon. 1958. szeptember 1-jén végezték ki a Szekuritáté temesvári börtönében. |
| Orbán Károly földbirtokos | 1888. július 6-án született Mezőmadarason. 1958. szeptember 1-jén kivégezték a Szekuritáté temesvári börtönében. |
| Lukács István magyarpécskai kereskedelmi könyvelő | 1920. február 20-án született Magyarpécskán. 1958. szeptember 1-jén kivégezték a Szekuritáté temesvári börtönében. |
| Orbán István tisztviselő, földműves | 1900. augusztus 20-án született Csíkpálfalván. 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében kivégezték. |
| Tamás Dezső tisztviselő | 1901. május 16-án született Alsóbarbatény-Iszkrony bányatelepen. 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében kivégezték. |
| Tamás Imre tanító | 1907. szeptember 7-én született Csíkszeredában. 1958. szeptember 1-jén kivégezték a Szekuritáté temesvári börtönében. |
| Dr. Kónya István-Béla ügyvéd | 1915. június 4-én született Gyergyószentmiklóson. 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében kivégezték. |
| Sass Kálmán református lelkész | 1904. április 17-én született Gálospetriben. 1958. december 2-án a szamosújvári börtönben kivégezték. |
| Dr. Hollós István volt hadbíró százados, latin-magyar-francia szakos tanár | 1906. augusztus 8-án született Érmihályfalván. 1958. december 2-án a szamosújvári börtönben kivégezték. |
| Szígyártó Domokos molnár | 1933. április 25-én született a háromszéki Ozsdolán. 1959. április 20-án végezték ki a szamosújvári börtönben. |
| Moyses Márton egyetemi hallgató, költő | 1941. április 20-án született Sepsiszentgyörgyön. 1970. február 13-án Brassó főterén benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta önmagát. Szörnyű szenvedések után 1970. május 15-én hunyt el. |
| Karácsonyi István minorita szerzetes | 1908. július 10-én született Aradon. Luciu-Giurgeni-i megsemmisítő munkatáborban kukoricatörés közben hunyt el. |
| Pietsch Béla festőművész | 1887. február 12-én született Aradon. A galaci börtönben halt meg 1958. november 26-án. |
| Szörcsey Elek gazdálkodó | 1890. szeptember 17-én született Torján. Az 1958. május 30-i ítélethirdetés után nem sokkal a temesvári börtönben hunyt el. |
| Nagy József földbirtokos, falusbíró | 1913. március 8-án született Ákoson (Szilágy megye). 1961 augusztusában hunyt el a dési börtönben. |
| Kertész Gábor ügyvéd gyakornok | 1927. szeptember 3-án született Vajdakamaráson. 1963. február 23-án hunyt el a Văcăreşti-i börtönkórházban. |
| Bíró Károly munkás | 1941. december 8-án született Csíkszenttamáson. 1963 nyarán a Luciu-Giurgeni-i megsemmisítő táborban Hadnagy Istvánnal együtt szökést kísérelt meg. Amikor elfogták őket, őt helyben agyonlőtték. |
A névsort Tófalvi Zoltán állította össze
Ez a névsor az eddigi leghitelesebb és legteljesebb. Csak azok neve szerepel benne, akiket levéltári dokumentumokkal bizonyíthatóan halálra ítéltek, kivégeztek, vagy a börtönben agyonvertek.
Ugyanakkor feltétlenül meg kell emlékeznünk még egy csoportról, akiknek a helyzete még mindig tisztázatlan. Ez a Magyarországon kivégzett, de erdélyi származású mártírok ügye. A 225 elismert kivégzett közül ugyanis 8 erdélyi születésű! Az örmény-magyar származású Pongrácz-fivérek ugyancsak Erdélyből, Szamosújvárról telepedtek át Magyarországra. Egészen bizonyos az is, hogy még újabbakról is ki fog derülni, hogy erdélyiek. A Kádárék által elsőként kivégzettek is erdélyiek voltak: a marosvásárhelyi Dudás József és a krassó-szörényi Szabó János, a Széna tér legendás parancsnoka. Valóban ők is megérdemelnének egy külön emlékművet, legyen ez a következő feladat!
Eörsi Lászlónak a napokban megjelent kötete (1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő - Rubicon könyvek sorozat) szerint a 225 kivégzett közül bizonyíthatóan, az anyakönyvi adatok tanúsága szerint nyolcan voltak erdélyiek. Ez a kivégzettek közel négy százaléka. Ha mindehhez hozzászámítjuk a bírósági ítélet nélkül kivégzett tizenkét erdélyi magyart, a börtönben, a megsemmisítő táborokban agyonvertek, halálra kínzottak vagy éppen szökés közben agyonlőttek mindmáig nem pontos statisztikáját, akkor egyértelműen kijelenthetjük: az erdélyi magyarság számarányánál nagyobb véráldozatot hozott a magyar forradalom és szabadságharc eszméivel való azonosulásért!
A Budapesten és Magyarország különböző településein a forradalmi harcok élvonalában küzdő erdélyiekre azért is fokozott figyelmet kell fordítanunk, hogy pontosan érzékelhető legyen: csak egységes 1956-ról beszélhetünk!
A Magyarországon kivégzettek névsora:
| Balla Pál fakitermelő | 1919. január 5-én született Aradon. 1957. október 25-én végezték ki Budapesten. |
| Balogh László csatornatisztító | 1925. június 9-én született Aradon. 1958. április 22-én végezték ki Budapesten. |
| Berecz György gépkocsivezető | 1924. május 11-én született Kolozsváron. 1958. január 28-án végezték ki Budapesten. |
| Bokor János vasesztergályos | 1919. október 5-én született Gyergyóújfaluban. 1958. november 6-án végezték ki Budapesten. |
| Dudás József technikus, mérnök | 1912. szeptember 22-én született Marosvásárhelyen. 1957. január 19-én végezték ki Budapesten. |
| Preisz Zoltán szerszámlakatos | 1925. szeptember 27-én született Marosvásárhelyen. 1957. május 7-én ítélték halálra. |
| Szabó János gépkocsivezető | 1897. november 17-én született a Krassó-Szörény megyei Zaguzsénben. 1957. január 19-én végezték ki Budapesten. |
| Szabó János gépkocsivezető | 1928. július 1-jén született Szamosardón. 1960. március 2-án végezték ki Budapesten. |
A névsort Tófalvi Zoltán állította össze Eörsi László könyve alapján
A krónikásTófalvi Zoltán író és történész. Egyszemélyes intézmény Romániában. Az 1956-os romániai eseményeket kutatja immár több évtizede. Amikor a pályázati pénzek kevésnek bizonyultak, a saját vagyonát is rááldozta. Vaskos kötetekben adta ki eddigi kutatásainak eredményét. Ezekben arra tesz kísérletet, hogy az 1956-os magyar forradalomhoz kapcsolódó öt nagy romániai hazaárulási per teljes anyagát bemutatassa.
A "hazaárulási perek" (az idézőjel azért szerepel, mert a mai jogrend szerint ezek semmiképpen nem hazaárulási perek!) történetét négy kötetben dolgozta fel. Ebből megjelent három, 2009 végére kellene megjelenjen a negyedik kötet.
Az első kötet a tíz halálos ítélettel és azok végrehajtásával végződött Szoboszlai-pernek az eddig még nem közölt levéltári dokumentumokkal teljessé tett anyagát tartalmazza, amelyek révén ráláthatunk a kommunista megtorló gépezet ördögien megszervezett belső mechanizmusára.
Számunkra nem ismeretlen az a rendszer és módszerei, amellyel a proletárdiktatúra megpróbálta elnémítani, megsemmisíteni valódi és potenciális ellenzékét - bármi áron, bármilyen eszközzel. Mégis, a maguk teljességében olvasva ezeket a dokumentumokat, még rémítőbbek, még hátborzongatóbbak. A könyvben fény derül a vallatók, verőlegények idegőrlő kihallgatásainak minden embertelen módszerére, amelyeket mindaddig gyakoroltak, amíg a vallatott részéről megszületett a vádiratot igazoló beismerő vallomás.
A levéltári kutatás nem ment zökkenőmentesen, ugyanis csak tizenkét évi szakadatlan kérvényezés és kihallgatások egész sora után tanulmányozhatta át a periratokat. A kötetben a perek bemutatásánál egyrészt a kronológiai sorrend, másrészt a letartóztatottak, elítéltek száma, a per országos és nemzetközi mércével mérhető jelentősége az irányadó. A könyv lebilincselő, a kihallgatások teljes szövegét tartalmazza.
A második kötet a Sass Kálmán nevével jelzett érmihályfalvi csoport perét dolgozza fel.
A 2009 tavaszán megjelent harmadik kötet a Dobai-csoport pere. Ebben érintett Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Bibó István! Ez is kizárólag erdélyi reformátusok ellen indított per.
A még kiadásra váró ötödik kötet a túlélőkkel készített mélyinterjúkat tartalmazza. Ebben a szerző összeszikráztatta a hiteles levéltári dokumentumokat a véges emberi emlékezettel.
.
VálaszTörlésAlpár mondta, mikor találkozott Tófalvival Vásárhelyen, bementek az unitárius egyház közösségi termébe egy rövid beszélgetésre.
VálaszTörlésKb. öt perc múlva bejött egy ismeretlen ember akit sosem láttak még ott és a teljes beszélgetésük alatt fel és alá sétált a teremben, úgy tett mintha a falon levő képek érdekelnék nagyon.....
Aha... minő véletlen. :-S
VálaszTörlés