Wass Albert: Vizek felett

Köszönet a versért Kékcsillag - nak

" Ó Istenem, de könnyû volna
az élet-terhek hordozása,
ha tudnám azt, hogy minden könnyem
Valakinek mosolygása.

Ha tudnám azt, hogy minden álmom,
amit az élet szétzilál,
valakinek valóra vál
és lelkem minden barázdája,
amit a sors naphosszat árkol:
neki lenne boldogsága.

Ha tudnám, azt, hogy amíg bírom,
minden ütést érette adnak.
Lélekölõ fekete éjek
az Õ álmain virrasztgatnak,
minden derékba tört reményem,
õrlése száz malomkeréknek:
minden, amit reám mérnek:
simogatás egy Sortestvérnek.

Mint tenger-õr elnézek messze,
csalnám a vihart magam ellen,
vigyáznék: az Õ vitorlája
mindig fehéren lengedezzen,
s ahova akar, oda menjen.

Ó Istenem, de szép is volna:
így örködni valakiért
vizek felett az õrtoronyba"