Ellátogattam Gabriella oldalára, köszönöm az útba igazítást. Elhoztam Neked is az egyik kedvenc karácsonyi versemet, szeretettel:
Alföldi Géza: Ha nálunk született volna...
Népszámlálás volt Betlehemben, – így szól a Karácsony története, – s akkor született meg egy istállóban az Úr egy Fia, – Mária Gyermeke…
Nem volt, ki szállást adjon nékik. Barmok lehelték rá a meleget. Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója, Meséli a monda… Mert ott született!
De Cegléden, vagy Kecskeméten, a Hortobágyon ha született volna, az első Karácsony igaz történetéről így szólna ma a bibliai monda:
… Rozál épp az udvart seperte. János meg a jószágnak almozott. A kis Péterke az öreg kandúrral játszott. A Puli, az meg hátul kalandozott.
Akkor ért a ház elé József. Jó tejszagot lehelt a méla csönd. Mária, fáradtan, alig vonszolta magát S a kerítésen át József beköszönt.
Rozál fogadta hangos szóval: – Mi szél sodorta erre kendteket? – – Törvénybe mennénk. De beteg lett az asszony s pihenni kéne, mert – ránk esteledett.
Kerestünk födélt a korcsmában. De szállást a bérlője nem adott. Hej pedig az asszony az utolsóban van már, de hiába – nincs pénz, mert szegény vagyok…
Már istálló is elég lenne, Csak tető legyen már fejünk felett… – Rozál a seprűjét a falnak támasztotta, Bodri a kiskapuig settenkedett.
– Takarodsz vissza, beste lelke! Kerüljenek csak kietek bentébb! Talán egy ágy, az csak akad majd még a háznál. Hogy elfáradt, szegény!… Eszem a lelkét!…–
Szélesre tárta a kiskaput. Mária arca, mint viasz: sápadt. – Ne ugass már, Bodri!… Hát nem látod, hogy vendég?! Eredj csak, Péterke s szólj az apádnak!
Jöjjön csak, lelkem, segítek én… Támaszkodjék rám!… Óvatost lépjen!… Úgy-úgy, lelkem!… Kend meg csukja be csak a kaput, de siessen, oszt maga is segéljen!…–
János is sebten előkerült. Kemény keze még a villát fogta. – Utasok… Nincsen szállásuk… S beteg az asszony… Behívtam őket…– Mért ne tettek volna?
– Az asszonynak vess tiszta ágyat! Az ember meg a lócán elalhat. És valami enni is akad tán a háznál… Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!…–
A Bodri is odasündörgött. Péter a butykossal máris kocog. S ameddig az asszony megvetette az ágyat, János kolbászt s egy köcsög tejet hozott.
Máriát már a fájdalom rázta. A párnák között csöndesen feküdt. S amíg az asszony terít, megnyugodva látja, Hogy János a szobába épen befűt.
A kemencében lángolt a tűz. Rozál az ágynál csendesen állt ott És lelkükre a tiszta ágy friss párna-szaga, Mint békesség, csendesen leszállott…
Kint az égen holdfény ragyogott. Házra, tájra ezüstszín-port hintett. S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában, ím, megszületett a régenvárt Kisded…
A szomszédságból akadt bölcső… Nagy Andráséktól csipkés kis paplan. S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában, a kis teknő körül szép kör-alakban…
Jaj de szép… s fiú!… Nézd csak, apjuk!… Ujjongott Rozál, míg óva mosta…
És ígyen született meg az Isten Gyermek… … Már… hogyha nálunk születhetett volna!…
Ellátogattam Gabriella oldalára, köszönöm az útba igazítást.
VálaszTörlésElhoztam Neked is az egyik kedvenc karácsonyi versemet, szeretettel:
Alföldi Géza: Ha nálunk született volna...
Népszámlálás volt Betlehemben, –
így szól a Karácsony története, –
s akkor született meg egy istállóban
az Úr egy Fia, – Mária Gyermeke…
Nem volt, ki szállást adjon nékik.
Barmok lehelték rá a meleget.
Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója,
Meséli a monda… Mert ott született!
De Cegléden, vagy Kecskeméten,
a Hortobágyon ha született volna,
az első Karácsony igaz történetéről
így szólna ma a bibliai monda:
… Rozál épp az udvart seperte.
János meg a jószágnak almozott.
A kis Péterke az öreg kandúrral játszott.
A Puli, az meg hátul kalandozott.
Akkor ért a ház elé József.
Jó tejszagot lehelt a méla csönd.
Mária, fáradtan, alig vonszolta magát
S a kerítésen át József beköszönt.
Rozál fogadta hangos szóval:
– Mi szél sodorta erre kendteket? –
– Törvénybe mennénk. De beteg lett az asszony
s pihenni kéne, mert – ránk esteledett.
Kerestünk födélt a korcsmában.
De szállást a bérlője nem adott.
Hej pedig az asszony az utolsóban van már,
de hiába – nincs pénz, mert szegény vagyok…
Már istálló is elég lenne,
Csak tető legyen már fejünk felett… –
Rozál a seprűjét a falnak támasztotta,
Bodri a kiskapuig settenkedett.
– Takarodsz vissza, beste lelke!
Kerüljenek csak kietek bentébb!
Talán egy ágy, az csak akad majd még a háznál.
Hogy elfáradt, szegény!… Eszem a lelkét!…–
Szélesre tárta a kiskaput.
Mária arca, mint viasz: sápadt.
– Ne ugass már, Bodri!… Hát nem látod, hogy vendég?!
Eredj csak, Péterke s szólj az apádnak!
Jöjjön csak, lelkem, segítek én…
Támaszkodjék rám!… Óvatost lépjen!…
Úgy-úgy, lelkem!… Kend meg csukja be csak a kaput,
de siessen, oszt maga is segéljen!…–
János is sebten előkerült.
Kemény keze még a villát fogta.
– Utasok… Nincsen szállásuk… S beteg az asszony…
Behívtam őket…– Mért ne tettek volna?
– Az asszonynak vess tiszta ágyat!
Az ember meg a lócán elalhat.
És valami enni is akad tán a háznál…
Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!…–
A Bodri is odasündörgött.
Péter a butykossal máris kocog.
S ameddig az asszony megvetette az ágyat,
János kolbászt s egy köcsög tejet hozott.
Máriát már a fájdalom rázta.
A párnák között csöndesen feküdt.
S amíg az asszony terít, megnyugodva látja,
Hogy János a szobába épen befűt.
A kemencében lángolt a tűz.
Rozál az ágynál csendesen állt ott
És lelkükre a tiszta ágy friss párna-szaga,
Mint békesség, csendesen leszállott…
Kint az égen holdfény ragyogott.
Házra, tájra ezüstszín-port hintett.
S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában,
ím, megszületett a régenvárt Kisded…
A szomszédságból akadt bölcső…
Nagy Andráséktól csipkés kis paplan.
S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában,
a kis teknő körül szép kör-alakban…
Jaj de szép… s fiú!… Nézd csak, apjuk!…
Ujjongott Rozál, míg óva mosta…
És ígyen született meg az Isten Gyermek…
… Már… hogyha nálunk születhetett volna!…
1948. december 24.
Köszönöm a verset, Csengele. Most erre adtam az 5 csillagot. :-)
VálaszTörlésÍgy igaz: "Jaj de szép… s fiú!… Nézd csak, apjuk!…
Ujjongott Rozál, míg óva mosta…
És ígyen született meg az Isten Gyermek…
… Már… hogyha nálunk születhetett volna!…"
Örülök, ha másnak is tetszik:-)
VálaszTörlés