Az évszázad magyar pere - folytatás

A MOL csalással és koncepciós perrel szeretne 5000 milliárd eurót?

Előzénye itt>> <Vén István - kontra MOL per

  Koncepciós per a 90-es években? A Hálózat itt él közöttünk?  [2009.05.31. 14:47] 

Vén István 20 milliárd forintos kártérítésre perli a MOL-t. Iratokkal állítja, hogy az olajtársaság okirat-hamisítást és csalást követett el, hogy rátegye kezét a gádorosi termálkútra. Ez jelenleg az egyetlen műszaki kapcsolat az egész geotermikus tározóval, amelyre 5 db paksi atomerőműnyi kapacitás telepíthető – teszi hozzá a feltaláló. A kút és a tározó, mint szúnyogcsípés az elefánt hátán! Sok-sok kutat kellene fúrni, azokra magyar tulajdonú erőművek épülhetnének, hogy jelentősen csökkenjen az orosz gázfüggőségünk. Kinek érdeke, hogy 15 éve nem termel a nemzeti kincs? Mindenesetre az oroszok már a MOL-ban vannak.

A cikk előzménye:" Az évszázad magyar pere: 5000 milliárd eurós nemzeti kincs a tét" itt olvasható.

Megalakult az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft.

Vén István feltalálónak, akinek turbina szabadalmát 1990-ben bejegyezték, nem volt olyan volumenű tőkéje, amivel megépíthette volna a villamoserőművet a gádorosi NSZ.3-termálkútra. Ezért 1992-ben a MOL Rt.-vel kezdett tárgyalásokba, hiszen úgy tájékoztatták, hogy a termálkút az olajtársaság tulajdonában van. Nem tudta, hogy a 1990 évi LXV.tv. 107.§. (2) alapján az állami tulajdon jelentős része az önkormányzatokhoz került. „Az 1993-as bányatörvény alapján derült ki számomra, hogy ki a valódi tulajdonos” – tette hozzá Vén István, aki ekkor elhatározta, hogy megveszi a kút körüli földeket. Voltak külföldi befektetők, akik szerződtek volna Vén úrral, de csak akkor, ha feláll a cég, a projekt és a kezükbe kerül a kút a földekkel együtt. Megalapította tehát az Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft.-t (EMGV).

Kárpótlási jegyek mizériája

Vén terve az volt, hogy a megvásárolt földeket felértékelteti a föld mélyében rejlő geotermikus energiára hivatkozva, apportként beviszi a kft.-be, felemeli a törzstőkét, ami már elegendő lesz a hitelfelvételhez. A földek megvásárlásához pénzre volt szüksége, ekkor jött kapóra a kárpótlási jegyláz. 56-os múltja miatt jó kapcsolatokat ápolt a TIB-bel (Történelmi Igazságtételi Bizottság) és a POFOSZ-szal (Politikai Foglyok Szövetsége), akik segítettek abban, hogy 13 megyében jegyeket vásároljon. Előre 20%-ot fizetett ki, majd 90 nap elteltével további 100%-ot ígért, noha akkoriban jó, ha a címérték fele árában elkeltek a jegyek. Összesen 1,22 milliárd névértékben vásárolt jegyeket. Bár 700 milliót kifizetett, 1994 tavaszán fizetési késedelembe került, egyszerre több mint 3000 ember jelentette fel. Furcsa módon ugyanis egy hónap múlva bizonyos csoportok 50% alá vitték a kárpótlási jegyek árfolyamát, amit a vizsgálat 6 hónapja alatt már 18%-ra süllyesztettek, azaz az EMGV által ténylegesen mindenkinek kifizetett 20%-os előleg értéke alá. Ezzel összefüggésben érdekes adatokkal szolgál dr. Petri Edit „Kárpótlás és kárrendezés Magyarországon 1989-1998” c. műve. A szerző táblázatai szerint a „kárpótlási maffia” 30-40 milliárd forintot „keresett” az egész folyamat során.

Lecsukták

Vén Istvánt 1994 áprilisában tartóztatták le különösen nagy kárt okozó csalás bűntette miatt, hiszen a kárpótlási jegyek egy részét nem fizette meg. A nyíregyházi városi ügyészség 1994-s vádirata szerint az EMGV
 „sem az érintett földterületek tulajdonjogát, sem a kutat, sem a geotermikus energia kutatására és kitermelésére feljogosító koncessziót, továbbá a bánya-, vízügyi- és környezetvédelmi szakhatósági engedélyeket sem igyekezett megszerezni.”
Ezzel szemben már 1993 októberében együttműködési megállapodást kötött a gádorosi tsz-szel, amely szerint a „kút földterületének cseréjét a földkiadó bizottság elősegíti. (…) Vén István a tsz-nek pénzeszköz végleges átadása címen 5 millió forintot befizet.” Az 1995. júliusi adásvételi szerződésben pedig leírták, hogy Vén 1993 őszén az adásvételi előszerződés aláírásakor kifizette a 3,9 millió forint vételárat. Az ügy azért haladt ilyen lassan, mert a pénzből a szövetkezet tagosította a földeket, aztán adták el. Az átírási késedelem miatt – furcsa módon a békés megyei földhivatalok roppant lassan dolgoztak – Vén István nem apportálhatta a megvásárolt ingatlanokat, így a befektetések függőben maradása a Kft.-nél fizetési késedelmet generált. A nyomozó hatóságok miért nem vették figyelembe a nyilvánvaló dokumentumokat?

[2009.05.31. 14:47]

Vén István 20 milliárd forintos kártérítésre perli a MOL-t. Iratokkal állítja, hogy az olajtársaság okirat-hamisítást és csalást követett el, hogy rátegye kezét a gádorosi termálkútra. Ez jelenleg az egyetlen műszaki kapcsolat az egész geotermikus tározóval, amelyre 5 db paksi atomerőműnyi kapacitás telepíthető – teszi hozzá a feltaláló. A kút és a tározó, mint szúnyogcsípés az elefánt hátán! Sok-sok kutat kellene fúrni, azokra magyar tulajdonú erőművek épülhetnének, hogy jelentősen csökkenjen az orosz gázfüggőségünk. Kinek érdeke, hogy 15 éve nem termel a nemzeti kincs? Mindenesetre az oroszok már a MOL-ban vannak.

Hazudott a MOL?

1994 márciusában a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei rendőrkapitányság felkérte a MOL-t, hogy nyilatkozzanak a termálkút tulajdonjogával kapcsolatban.
MOL-válasz: „Az 1991-92-ben történt átszervezések eredményeként létrejövő MOL Rt. a jogelőd minden tulajdonát – így összes kútját és lemélyített fúrását is – apportként örökölte. A Nagyszénás-3. sz. fúrás ma is a MOL Rt. tulajdonát képezi.”
Másodsorban a MOL bagatellizálni akarta az NSZ.3 kút jelentőségét, hogy nevetségessé tegye Vén István terveit:
 „Véleményünk szerint a grandiózus tervnek, a vállalkozásnak több erősen kérdéses műszaki-gazdasági problémája van.”
Csak akkor a MOL miért alapította meg az ún. Geotermia Projektet, és 1995 végén miért kötött szerződést egy amerikai céggel, hogy a terület geotermális lehetőségeit felmérje? Az elkészült tanulmány szerint 64 MW-os erőmű telepíthető a kútra, a megtérülési idő pedig csak 5 év.

Bejegyezték a MOL bányaszolgalmi jogát

Vén Istvánt 1995 őszén csalás miatt 9 évre ítélték, amit 1996 elején hét évre mérsékeltek. Eközben 1997-ben a MOL megállapodást kötött a Kőolajkutatóval, a MOL bányaszolgalmi jogot jegyeztetett be az NSZ.3 kútra. Az indoklás roppant „zavaros”, eszerint a MOL a kút kezelője, bár hogy ez jogi értelemben mit takar, nem lehetett tudni. Sőt 1997 őszén a Békés Megyei Földhivatal saját adatait meghamisítva azt mondja: „A korábban is bányaszolgalmi joggal védett kutak tulajdonosává a MOL Rt. vált.” Vén nem hagyta magát, barátai, rokonai – míg ő börtönben volt – újabb társaságot alakítottak Geopower 2000 Kft. néven, amely tárgyalásokba bocsátkozott a MOL-lal. Az olajtársaság arról tájékoztatta a Geopowert, hogy ők az NSZ.3 kútnak csak kezelői és nem tulajdonosai, így azt a Geopowernek nem is tudják eladni. A MOL tehát már 1997-ben tudatában volt annak, hogy a büntetőeljárásban Vén István terhére hamisan tanúzott, de ezt a mentő körülményt nem siettek közölni a hatósággal.

Összejátszottak?

2002-ben a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) Békés megyei kirendeltsége úgy nyilatkozott, hogy
a „kút nem képezi a Magyar Állam tulajdonát, amelynek a KVI vagyonkezelésében kellene lennie.”

 Az ÁPV Rt. ellenben 2003-ban úgy tájékoztatta a Geopowert, hogy
az „Államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. Tv. 109. § alapján a termálkút a Magyar Állam tulajdonában van, a vagyonkezelést pedig a KVI végzi. A KVI megerősítette a MOL véleményét.”

Pedig egy évvel korábban azt mondta a KVI, hogy nem övék a kút. A tulajdoni lap alapján a termálkút a földdel együtt Vén Istváné 1995 óta, akkor vette meg Gádoros önkormányzatától.

Újabb elutasítás

2001-ben Vén kiszabadult a börtönből. Közben próbálták elárverezni a földeket, ám az orosházi bíróság érvénytelenítette az eljárásokat. 2003-ban Vén pert indított a MOL, a Kőolajkutató és a KVI ellen, ám a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az NSZ.3 kút az állam tulajdonát képezi. A bíróság ítélete „meglepően furcsa” olvasva a beterjesztett iratokat. Vén úr által vélt MOL-bűncselekmények tekintetében a hatóságok „elévülésre tekintettel” megtagadták a nyomozást.
A MOL ráadásul azt írta a Geopowernek 2004-ben, hogy
 „már maga a kezelői megbízás fogalma is ismeretlen előttünk, nem emlékszünk arra (sic!), hogy valaha is úgy nyilatkoztunk volna, hogy nekünk bármiféle kezelői megbízásunk lenne bárkitől is az állami tulajdonban lévő kutakra nézve.”
Érdekes jogi evolúció zajlott tehát: 1994-ben még a MOL a tulajdonos állításuk szerint, később már csak kezelői a kútnak, ezért kapták meg a bányaszolgalmi jogot a Kőolajkutatótól, aztán már az sem. 2008-ban a 20 hektáros gádorosi ingatlant az „f” alrészletét képező termálkúttal és a MOL Rt. bányaszolgalmával terhelten 7,5 millió forintért, azaz a 650 aranykorona valós értékének 1/3-áért árverezték el. A termálkút több milliárdos értékéről szó sem esett! Azonban megtámadták az eljárást, így most áll az ügy.

A MOL csalással és koncepciós perrel szeretne 5000 milliárd eurót?

Koncepciós per a 90-es években? A Hálózat itt él közöttünk?

[2009.05.31. 14:47]

Vén István 20 milliárd forintos kártérítésre perli a MOL-t. Iratokkal állítja, hogy az olajtársaság okirat-hamisítást és csalást követett el, hogy rátegye kezét a gádorosi termálkútra. Ez jelenleg az egyetlen műszaki kapcsolat az egész geotermikus tározóval, amelyre 5 db paksi atomerőműnyi kapacitás telepíthető – teszi hozzá a feltaláló. A kút és a tározó, mint szúnyogcsípés az elefánt hátán! Sok-sok kutat kellene fúrni, azokra magyar tulajdonú erőművek épülhetnének, hogy jelentősen csökkenjen az orosz gázfüggőségünk. Kinek érdeke, hogy 15 éve nem termel a nemzeti kincs? Mindenesetre az oroszok már a MOL-ban vannak.

A MOL-nak kell bizonyítania

Vén István 2008 júliusában a Pp. 260. § (1) a) és b) pontjai alapján perújítási kérelmet terjesztett elő, amiben azt is írja:
 „az NSZ.3-as mélyfúrás jogi helyzetét speciálisan az 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról rendezi: „az ingatlan tulajdonosának tulajdonában vannak: az ingatlan határain belül keletkező és ott befogadóba torkolló vízfolyások; jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az ingatlan határain belül lévő és saját célt szolgáló vízi létesítmények.”

A Fővárosi Bíróság 2009. szeptember 29-ére tűzte ki a per első tárgyalását, amelynek tárgya:

1. A MOL és Kőolajkutató közötti „megállapodás” semmisségének megállapítása,

2. A MOL Rt. bányaszolgalmának törlése,

3. A MOL Rt. kötelezése 20 milliárd forint kártérítés megfizetésére.

Az idéző végzése szerint
„az alperesnek (MOL Rt.) legkésőbb a tárgyaláson nyilatkoznia kell, és elő kell adnia a védekezésének alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait. Az ügyre vonatkozó okiratait pedig be is kell mutatnia.”
Somlyai Dóra, a MOL magyarországi kommunikációs igazgatója kérdésünkre nagyon szűkszavúan elmondta: „a bíróság még nem döntött, hogy elfogadja-e a perfelújítási kérelmet, csupán a tárgyalást tűzte ki. A bíróság 2003-ban másodfokon is jogerős ítéletében elutasította Vén István kérelmét. Azóta semmilyen új körülmény nem merült fel, mely alapot teremtene az újabb tárgyalásoknak. Folyamatban lévő ügyről további információval nem szolgálhatunk.”

Kié lesz a nemzeti kincs és a hatalom?

„Csak abban bízhatok, hogy a bíróság leállítja ezt a bűncselekmény-folyamatot. Ha igen, akkor rövid időn belül elkészülhet az 5 MW-os villamoserőmű.” – mondta Vén István. Kié lesz végül a termálkúttal „műszaki kapcsolatban” álló irdatlan geotermikus tározó energiája, a belőle származó pénz, és a hatalom? Hiszen ahhoz még jó néhány kutat kellene fúrni.
 A MOL csupán 2008-ban alapította Cege Zrt. néven közös vállalatát egy ausztrál céggel geotermikus energia kiaknázásra. Érdekes egybeesésként a gádorosi termálkutat is tavaly árverezték. 15 évig mit csinált a MOL? Vén Istvánnak már 1990-ből bejegyzett szabadalma van ez ügyben, akkoriban kanadai és izraeli befektetőknek jó lett volna az a technológia. A MOL közben titkos tárgyalásokat folytatott nyugati cégekkel a 90-es évek közepén. Hogyan érvényesülhetnek a magyar nemzeti érdekek? Hogyan szűnhetne meg Magyarország egyoldalú orosz gázfüggősége?

 

A HÁLÓZAT gátolja a geotermikus energia kitermelését?

Vén István 2004-es vádindítványában ügyészek, főügyész, bírók, rendőrök ellen tett feljelentést:
 „Már 1957-1990 között kiépítették az ország energiafüggőségének rendszerét, amelyet utódaik most is devizaszivattyúként működtetnek. A kikényszerített energiaimport ma kb. 10 millió tonna kőolaj-egyenérték/év= 700 milliárd forint/év. (…)

1981-86 óta ismert, hogy Békés, Csongrád megyék térsége alatt egy világgazdasági jelentőségű geotermikus tározórendszer van (kb. 10 milliárd tonna kőolaj-egyenérték), amelyhez az egyetlen műszaki kapcsolat az NSZ.3 mélyfúrás. A mező kitermelésével több ezer MW villamos- és hőenergia-termelő kapacitást építhetnénk ki, az olcsó áram korlátlan exportjának lehetőségével. Az utánpótlás miatt gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrásra alapított termelés pedig csökkenthetné/kiválthatná az ország végleges eladósodásához vezető olaj és földgáz importot.

„Rendszerváló kormányok” tisztségviselőjének megtévesztésével a HÁLÓZAT ezért akadályozta folyamatosan az NSZ.3-as mélyfúrásra telepíthető villamoserőmű létrejöttét. (…) A vádlottak célja nem csak a geotermikus energia hasznosításának megakadályozása és a kárpótlási jegyek árfolyamának letörése, hanem a termálkút tulajdoni helyzetének erőszakos megváltoztatása volt. (…) Az ügyészség tíz éve szabotálja az általam alapított Első Magyar Geotermikus Villamoserőmű Kft. 5000 ügyfelének és a kárpótoltak szélesebb körének büntetőjogi védelmét.”