2008. március 7. 00:00
Remek fiúk azok a két postás gyerek, drága, aranyos Albán Úr, micsoda ötlet, micsoda ész, micsoda hidegvér! Ez ám a mértéktartó baloldali válasz a Fideszes őrjöngő támadásokra a Köztársaság ellen! Komolyan mondom, hogy le a kalappal! Mármint, hogy az egyik furfangos postás elásta a Fideszes behívókat, a másik meg elégette őket. Ezt kellene tenni minden józanul eszű embernek, és vége lenne hamar ennek a kutyás komédiának. Sajnos, nekem csak egy darab ilyen népválasztási értesítő papírom jutott, bezzeg ez az itteni disznó postás ide állított vele, néztem a papírkát, mérlegeltem, hogy mit tegyek vele, végül elfeleztem, és a két hős partizán postás emlékére az egyik darabkát elégettem a rezsón, a másikat meg elástam a kaktusz cserepébe. Remélem, aranyos Albán Úr, ezzel legalább valamicskét ártottam az Orbán Viktornak, nagyon remélem, hogy ez a tettem most kegyetlenül fáj a cégéres gazemberének, mert akkor talán helyreugrik a lelkiismeretem. Ugyanis közben a helyzet meg úgy áll, hogy a végén azért oda fogok sündörögni szavazni, tudniillik nem akarok fizetni a doktornál. Eleve, a doktornak több pénze van, mint nekem. Másrészt, nagyon is igazat mondott az a tolvaj Orbán Viktor, amikor azt hazudta, hogy most kétszer fizetünk. Hát fizessen kétszer a radai rosseb. Harmadrészt, utálom ezt a doktort. Saját nagy lakása van, egy fiatal felesége, meg három gyereke, ráadásul folyton mosolyog. Nekem ezek közül egy sincs. Mondjuk, a mosolygás nem is kellene. Hát szóval, rám ne vigyorogjon az ilyen tróger. Bezzeg a pénzem, az kell neki. És még neki áll feljebb, amikor odamegyek. És a végén odavág egy receptet. Itthon megnézem, valami nyavalyás vitamin. A múltkor meg rám kurjantott az utcán, hogy nincs magának semmi baja, Laci bácsi, egészséges, mint a makk, sétálgatni kell a jó levegőn. Hát ilyen doktor ez. Elmondom, drága Albán Úr, hogy mit találtam ki a Fidesz meg a doktor ellen. A zárás előtt fogok odamenni, amikor már nem lesz bent senki szavazó. És úgy megyek már útközben, mintha csak úgy mennék, oda sem figyelve, és a hegyes botommal piszkálom a füvet az út szélén. Amikor belépek, rögtön különös arcot vágok, hogy ha mégis van bent barát vagy ismerős, ne tudjon rám ismerni. Aztán beiszkolok a fülkébe, és szavazok a tollal, hogy egy igen, két igen, három igen, végül meg kiszaladok, és eltűnök a sötétben, énekelve, mintha a kocsmából jönnék. Ez a tervem. Egyébként engem csak a vizitdíj zavar, a másik két igent a füle mellé tűzheti az Orbán Viktor, azt csak azért írom be, hogy nehogy véletlenül a vizitdíjas lapot rontsam el. Három igen, és akkor benne lesz a kosárban. Csak ne lássanak meg. Mert nekem erős a szándékom, drága Albán Úr, hogy másnap már azt fogom mondogatni, hogy nem mentem oda szavazni. Nem akarok Fideszes látszatban feltűnni ugyanis. Szerintem jó, amit kitaláltam, mi a véleménye, Albán Úr? Én két dologhoz értek igazán, a politikához meg a kis, sötét szobában üldögéléshez, és ez látszik a megfelelő megoldásnak, hogy egyszerre ártsak a doktornak is meg az Orbán Viktornak is.
Lejegyezte: Csermely Péter
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése