Kígyó

2008. április 4. 00:00

 

Csermely Péter
Hát kérem, megtört kis Albán Úr, most akkor mi lesz, ugyebár. Én egész éjjel sírtam, aztán váratlanul elaludtam, mint a lengetett kakas. Kígyót melengettünk a keblünkön, de nem is melengettük, hanem direkt sodorgattuk, hogy még jobban érezze magát. És most kiugrott, és megharapott. Az SZDSZ, igen, az SZDSZ, miért, maga szerint kicsoda? Tessék? De ordítok. Mikor ordítsak, ha most nem? Maga is vonít a kíntól, drága Albán Úr, csak magának nem merik megmondani. Pedig igen. De akkor én is hadd ordítsak. Jézus Mária! Mi lesz most? Ezért sírtam az éjjel egész gyötrődő mivoltomban. Maroknyi kölyök koromban bőgtem utoljára, amikor a felvonuláson egy idegen ember hirtelen leharapta a vattacukrom felét. És hát azóta megéltünk egyet s mást, amikor azonban nem sírtam. Csak most. Ez a disznó SZDSZ. Hát hiszen pedig legutóbb ki volt adva itt nálunk a kerületben, hogy minden tíz szocialista tagból egy tag vállalja a mártírságot, merítsen erőt, és neki az SZDSZ-re kell szavazni, hogy meglegyenek. Ez volt megállapítva, darabszám alapján. Szerencsére nem én voltam az az egy, bele is dőlnék most a kilincsbe, itthon az a leghegyesebb valami. És meg is lettek. És ez a hála. Kérem, vigasztalan Albán Úr, nekivezettek minket a vakolatnak, kiröhögtek minket, a Miniszter Elnök Urat külön elkívánta az a szakállas, trágár gazember, most meg lepattannak, mint csapodár asszony a sezlonról, hát ezt nem hiszem el. Most itt állunk. A Kóka. Ezeket le kell tartóztatni. Először is, nem szavazott ezekre senki, csak néhány bolond, meg mi, a kötelező jelleg miatt. Már ez csalás. És utána meg csaltak egymás között is. Azt se tudják, ki az elnök, meg ki a nem elnök. Valamint ne feledjük a koalíciós szerződést sem. Azt most felrúgták. A szerződéseket nem lehet felrúgni, mert az büntető cselekvés. Azért van a szerződés, hogy később is muszáj legyen, amikor már amúgy unná az ember. Ezt is megcsalták, az egész bűnöző, tolvaj, gazember társaság. Mondanom se kell, magának különösen nem, pergő könnyű Albán Úr, hogy Orbán árnyéka sejlik fel a kulisszák között. Az Orbán. Hogy ez most hogy röhöghet a markába! Lehet, hogy a saját marka már nem is elég, és mások markába is röhögnie kell, olyan sokáig tart. Hogy az SZDSZ mit művelt. És hát a reformoknak lőttek, ismerjük be tárgyilagosan, szipogó Albán Úr. Mondjuk, ezt nem is bánom, elegem volt már, hogy állandóan fizetnem kellett pluszba, pedig nem történt más, mint hogy mindent bezártak meg eladtak. Pont ez az SZDSZ-es banda. Még hogy reform. Most mi lesz? Kisebbségbeni kormány. Hogy fogjuk így megszavazni, hogy az Orbán fasiszta? Bár abban talán mégis segít az SZDSZ. De más nem fog menni. Én azt mondom, drága Albán Úr, hogy beteljesedik rajtunk a hős mondás. Jobb térden állva meghalni, mint valahogy máshogy élni, nem emlékszem világosan, az Orbán miatt. Nem így van? Mindegy, velünk így lesz. Még el kellene vitetni mindenkit, akit lehet. Elsőnek az SZDSZ-t, arra még jut idő. És aztán illagelitásba vonulunk, aranyos Albán Úr, de ne féljen, viszszük magát is a vállunkon, hogy lelkesítsen minket a koromsötét években. Majd elmegyünk a hegyekbe. Bár ott néha nagyon hideg tud lenni, de legfeljebb néha hazajövünk. Persze, akkor magát is hazahozzuk, nehogy berekedjen.

Lejegyezte: Csermely Péter