2008. március 28. 00:00
Nagy még bennem a fájdalom, aszott kis Albán Úr, csak lassan tudom feldolgozni mindazt, ami. Habár a locsolós csokiünnepet meglehetősen szép eredménnyel zártam, összejött majdnem ötezer forint, ez épp elég lesz sört venni egy darabig. Egy csomó helyen nem akartak adni, csak színes tojást, de nem tágítottam, hanem addig maradtam kedélyesen társalgani, pálinkát inni meg lapogatni a házigazda vállát, amíg végül adtak valami pénzt. A fenének se kell a főtt tojás, nem igaz, drága Albán Úr? Itthon meg ügyesen elterjesztettem a környéken a hírt már napokkal előtte, hogy a feleségem veszélyes járványt kapott, nem is jött senki, és a biztonság kedve érdekében még pluszban be is zártam a konyhába, ott szöszmötölt egész nap, meg persze nyújtotta ki nekem az ételt. Így aztán nem kellett pénzt kiadnom, mert senki nem tudta meglocsolni. De megmondom őszinte jelleggel, hogy így sem volt azért könnyű, mármint lelkileg. Az egész Fideszes népség itt hömpölygött az utcában, szagos vízzel a zsebében. Én meg, szépreményű Albán Úr, én meg csak ott álltam az ablakban vörös fejjel, és ökölbe szorított szájjal dúdoltam, hogy zúg a traktor, szánt az eke, elvtársnő, locsolhatok-e. Ehhh... Ez a szép húsvéti ünnep se a régi, mióta ebben a nagy szabadságban az egyház rátelepedett a széles ülepével. Elvették tőlünk ezt is. A sok léhűtő pap. De ezek csak az én belső magándolgaim, ne erről beszéljen, szószátyár Albán Úr, ha kérhetem. Hanem az országosan nagy helyzetről, amibe taszított minket az Orbán Viktor ittas vágyú hatalmi sóvárgása. Rám nem lehet panasz, én hat nemmel szavaztam a Fideszes kérdésekre. még külön betettem egy cetlit három nemmel a dobozba. Belátom, nem sokat segített. Le vagyunk gázolva. De ez a szép a mi baloldali modern igazságunkban, hogy felállunk megint, drága, aranyos Albán Úr, felállunk bizony! Csak nem kell búsongani. Hanem például a lakossághoz kell fordulni, készpénzzel és fenyegetésekkel. Ezek jól segítenek, a lakosság ezekből ért, nem a sok hülyeségből, hogy bezárják a kórházat, ahová járni szok. Mindenből legyen tizenharmadik havi, és aki még ez után is bizalmatlan, azt meg ki kell rúgni onnan, ahol épp dolgozik. Meg itt van a sok biztosítós egészségi rendelet. Hát az rendben volt eddig, hogy megszavaztuk, direkt jó volt nézni, ahogy az Orbán paprikavörös pofával ágál ellene, én ezért támogattam a törvényt, mert elolvasni ugyan nem fogom, nem loptam a szememet, hogy ilyenekre pazaroljam. Arra jó volt, hogy a Fidesz pukkadjon. De most már másmilyet kellene hozni, mert úgy néz ki, hogy a lakosság se akarja. Ezt meg egye meg az SZDSZ, úgyis ők találták ki. Szép nyugodtan, elvek alapján kell politizálni, azon a bölcs baloldali alapon, hogy a Fideszes trógereknek legyen mentől rosszabb, és akkor megint nyerni fogunk. De el kellene már kezdeni, gyötrődő kis Albán Úr, mert nagyon le fogunk szakadni. Hát ez az én programom. Mi van? Várjon egy kissé, Albán Úr, a feleségem zajong. Mi van? Mit ordítasz? Jól van, megyek már, kiengedlek. Tudom, hogy már régen nincs hétfő, de jobb az óvatosság, hátha betéved valami késői locsoló, aztán csak vinné a pénzt. Na gyere, kinyitom.
Lejegyezte: Csermely Péter
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése