2009. január 2. 10:56
Drága, makrancos Albán Úr, a katolikus egyházat azonnal meg kell szüntetni, vagy pedig egy rendes baloldali szakértő elnököt kell hozzájuk kinevezni, mert ez, ami van, kérem, ez disznóság. De én sem vagyok normális, hogy ezekhez fordultam egy gyenge pillanatomban, azóta is fel vagyok háborodva. Hát el is mondom, ne türelmetlenkedjen, tükörsima Albán Úr, csak még dühöngök pár mondatot. Rendes, becsületes baloldali ember voltam világéletemben, kemény munka végestelen végig, egyetlen szenvedélyem van, szeretek álarcban táncolni a holdfényes mezőn, de ez sem viszi a pénzt, csak unalmas és értelmetlen, legalábbis én nagyon rühellem. És akkor most jött az ötlet, hogy talán hátha érdemes lenne gyónni, legalább egyszer, mert fene tudja, mi az igazság ebben a túlvilágügyben, mindenesetre rosszul nem lehet belőle kijönni. Sok bűnöm nincsen nekem, az a néhány holmi, ami szép sorban idejutott a gyárból, aztán lett belőlük mindenféle hasznos tárgy, meg ami azzal nővel volt pár éve, azt is lehet bűnnek venni éppenségel, bár azóta sem láttam. De persze ezekkel azért eléldegéltem volna nyugodtan, de ez a legutolsó, ez nagyon nyomaszt, mármint hogy a szélhámos Orbán Viktorra szavaztam a népszavazáson, ez alól mindenképpen tisztázni akarom magam. Tehát elmentem ide a templomba, hogy akkor majd ott. Megyek is be, és mondom annak az alaknak, aki ott söprögetett, hogy gyónni jöttem, hol van az a kamra. Azt mondja erre az a neveletlen tróger, hogy nincs itt a pap. Én ennek külön örültem egyébként, mert a papokra aztán végképp nem vagyok kíváncsi, megvan róluk a véleményem jó régóta, úgyhogy direkt jól jött, hogy az a pap elmászkált valamerre mételyezni a gyanútlan népeket. El is mondtam ezt a seprűs gazembernek, hogy gyorsan adja ide a kulcsát annak a szobának, mert gyónni akarok. Ez meg csak olyan furcsán nézeget, mint ponty a pórázon, és mondja megint, hogy nincs itt a pap. Én meg emelt hangon válaszoltam, hogy mit csináljon a papjával, engedjen engem gyónni, aztán le is út, fel is út, erre az meg elkezdett vihogni, amitől én még jobban kiabáltam, egészen addig, amíg odajött egy apáca, és kihajított engem a templomból. Drága, aranyos Albán Úr, hát szóval ezt merik ők szolgáltatásnak nevezni, ezért tartom én el az adómból ezt a hazug bandát, hogy aztán valósággal kidobjanak, amikor a gyónásomért megyek. Tűrhetetlen helyzet, az a legkevesebb, hogy meg kell reformálni az egészet, ahogy kinéz, és ha nem megy, mert jajgatnak az előjogaikért, akkor meg be kell zárni, mert az létezhetetlen, hogy semmit ne nyújtsanak a rengeteg állami pénzért cserébe, márpedig itt pontosan az történt. Én meg itt maradtam a bűneimmel a nyakamon, de mondjuk azt a pár gépet meg miegymást, ami hozzám került a gyárból, azt el tudom intézni magammal, mert ugyanis nem érdekel, már a gyár sincs sehol, ami meg volt azzal a nővel, hát igen, ez van, történt, ami történt, de azóta tényleg nem láttam, és ennek is már évek óta. Hanem az Orbános bűntettet nagyon bánom, hogy hordozom majd életem végéig, a modern és igazságos környezetem megvet engem, hogy ilyen földhözragadt módon intéztem el a haladó reformokat, én meg csak hallgathatom, eddig legalább azzal a nővel ugrattak, de ez az Orbános vétkem nagyon bánt, jobb lett volna meggyónni abban a kis kamrában.
Lejegyezte: Csermely Péter
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése