/Megalakult a miskolci csoport/
admin, 2009, március 2 - 08:55 MSZ
A Magyarok Szövetsége B-A-Z megyei szerveződése egy olyan, festői környezetben elterülő kicsiny, Miskolc melletti faluból indult hitet próbáló, de eleinkhez méltó, magyar jövőt építeni vágyó útjára, ahol a betévedő vándor, ha szertenéz, rögtön tudja: magyar földön jár.
Indulásunk ezen helyszíne nem kifejezetten tudatos, ám semmiképpen sem véletlenszerű, lévén e magyar hagyományokhoz ragaszkodó, azokat ápoló és megélő közösség az, mely megmutatja, hogy honnan jöttünk, s hová tartunk, bizonyítván a jelenkor nagyvárosi létének átmeneti jellegű, a romlatlan magyar lelkülettől idegen voltát.
Mi miskolciak mindig szívesen veszünk részt kisgyőri hagyományőrző barátaink által rendezett programokon: tettük ezt most is. A rendezvény meghirdetett kezdése előtt percekkel nem lehetett állóhelyet sem, nemhogy ülőt találni a helyi kultúrházban. A hosszú kocsisorokban érkező majd' 150 miskolcin túl szép számmal voltak vendégek a megye távoli és közelebbi tájairól is (név szerint: Varbó, Encs, Boldva, Sajópetri, Sajóecseg, Sajóivánka, Bükkszentkereszt, Hernádnémeti, Harsány, Emőd, Sárospatak, Bükkaranyos mi több, még a Hajdúságból is), nem megfeledkezvén vendéglátóinkról sem, melynek nyomán kb. 200 főnyi (zömében tettekre kész, Kunszentmiklóst már legalább egy ízben megjárt) hallgatóság várta Vukics Ferencet.
A nagy ívű előadás, a való, szinte semmilyen könyvből meg nem ismerhető, csupán megélve megérthető magyar múltat bemutatván, hitet és lelket megerősítve, szellemet pallérozva, lenyűgözte és cselekvésre sarkallta a jelenlévőket.
Rávilágított, hogy az életet és annak lényegét értő és megélő csoportok, népek, nemzetek voltak képesek évezredeken át fennmaradni a világtörténelem forgatagában. Hangsúlyozta azonban ezen megtartó állapot és szemlélet újkori magyar történelem során való megbomlását, a társadalom szétszakadását és szétesését: először csak urakra és uraltakra, árulókra és elárultakra, majd a későbbiekben pártok és "izmusok" által szétforgácsolt, hitét és jövőképét vesztett, hamis álkirályok által kihasznált, egymással acsarkodó arctalan tömegekre. Mert lehet-e teljes az ember bal kéz, vagy jobb fül nélkül? A magyar nyelv, a magyar szemlélet elárulja a nem is olyan nagy titkot, hiszen az csak fél kéz, és fél fül. Akkor miért tépkedjük továbbra is egymás fülét és kezét az árok jobb és bal pártján állva?
Természetesen alaptétel, hogy csak a nemzetben, mint közösségben gondolkodók, kikre számítunk és számíthatunk, ám e körön belül is lassan minden emberre jut egy párt, vagy "izmus". A megjelentek döntő többsége osztotta Vukics Ferenc elhangzott szavait.
Végeredményben mit is óhajtanak a megjelentek? Áldemokráciában, álideológiák álképviselői által vezérelt, egymás szemét kivájó, acsarkodó, a napi megélhetésért élet-halál harcot folytató társadalmat, és az ezt kihasználó elitet, avagy valódi, magyar hagyományokon alapuló, visszahívható képviselőkkel, ám pártok és pártoskodás nélkül működő állami berendezkedést, szerény, de biztos megélhetést, jövőbe vetett hitet, való tudást, sok-sok magyar gyermeket, összetartó közösségeket, megbecsült időseket, egyszóval az igazi, természetes, istenes életet?
A jelenlévők természetesen az utóbbi mellett tettek bizonyságot, s bár voltak, akik még nehezen tudták átkapcsolni az agyukat a jelenkor világrendje által belekódolt műsorról, bizton kijelenthetjük, hogy Borsod, Abaúj-Torna, Zemplén, Gömör- és Kishont vármegyékben is kiszabadult a szellem a palackból, elvettetett a mag. Ugyan még csak február 12. napja volt, s jó öt hét hátra van a télből, a magban tárolt információ és energia az első tavaszi napsugarakra vár, hogy beteljesítse a teremtés által belékódoltakat: életté sarjadjék.
Mert bár Wass Albert is megírta Nagypénteki sirató c. művében:
"Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi üres marad."
E szavak ma sem vesztettek jelentőségükből és időszerűségükből, azonban csak rajtunk múlik, hogy magunkévá tesszük-e, és beteljesítjük a teremtés természetnek tavaszra való elrendelését.
Mindezen lelki és szellemi táplálékot elfogyasztván, megerősödve láttunk hozzá a munkához, meghallgatva kezdeményező-előadónk konkrét iránymutatásait a helyi szervező csoportok megalakulásáról és működéséről. Tudtunkra adta a szervezési és működési alapokat, a településenkénti szerveződés, önállóság, és a hatékony cselekvésbe vetett hit szükségességét, mert sikert csak így lehet elérni. Mert ugyan megkapáltatik-e a kukorica aláírásgyűjtés által? Ennek fényében az önkénteseket szétválasztottuk miskolciakra és nem miskolciakra, figyelemmel a nagyváros és a falu működési, életviteli sajátságaira. Zárásként pedig megegyeztünk következő - miskolciakat érintő - találkozónk helyszínében és időpontjában - immár Vukics Ferenc nélkül, önállóan - a sikeres folytatás reményében.
Az est hátralévő részét már a könnyedség, a lazítás jellemezte, mely magában foglalt némi hamisítatlan magyar pálinkát és bort, eredeti kisgyőri szürkemarhából főtt gulyáslevest, házi tönkölykenyeret, süteményt, közös éneklést, és kötetlenebb beszélgetést. Magyar ember magyar ruhában magyar imát mond, magyar hangszeren magyar zenét játszik, magyar dalt énekel, magyar ételt és italt fogyaszt. Reméljük innentől az év 365 napján így tehetünk, ősidőktől az idők végezetéig, itthon a Kárpátok alatt, mi magyarok.
Áldás és köszönet vendéglátóinknak.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése