A székelyek is megemlékeztek

Egy barátom hívott fel néhány napja telefonon: "Gyertek Udvarhelyre 15-én, mert nem hagyhatjuk, hogy ezen a napon csak az árulóké legyen Udvarhely, cselekednünk kell, most, vagy soha! "

Magyarországról öt autóval érkeztünk a székely anyavárosba, amely nem öltözött nemzeti színekbe sajnos ezen a márciusi napon. Csak elvétve lehetett piros-fehér-zöldet látni az utcákon, ablakokban. A város RMDSZ-es vezetése által meghirdetett hivatalos ünnepélyre a Fő téren került sor. 2-3000 lelkes "magyar" várta Bunta Levente és dr. Gyenesei István, a magyar kormány képviselőjének beszédét. A tér közepén több száz fős jól kivehető, a tömegtől különálló csoport Árpád-sávos, és nemzeti lobogókat lengetett. Bocskaiban, székelyruhában, kokárdával.

Amikor a műsorvezető felkonferálta Bunta Leventét, rövid fütyülés és bekiabálások után a csoport hátat fordított, és kivonult az ünnepély helyszínéről, le a tér másik felén lévő Turul szoborhoz. Az ősi, magyar jelkép talapzatán elhangzott Reményik Sándor vers után koszorút helyeztünk el és könnyező szemekkel elénekeltük a Székely Himnuszt. Sok döbbent tekintet kísérte e "külön" ünnepséget, volt néhány bátorító pillantás is, amely bíztató lehet a jövőre nézve.

Több civil ruhás "ünneplő" látható zavarodottsággal kapkodott telefonja után, utasítást várva a követendő eljárásra. Végül is nem történt semmi rendkívüli Székelyudvarhelyen, március 15-én. Ahogy évtizedek óta nem történik semmi. Csak fogyunk, engedünk, és marakodunk. A Turul szobornál elhelyezett koszorún ez áll: Székely Ellenállás. Néhány tucat ember akarata. Isten legyen velük.

Rába Kálmán, Kaibinger Gergő
Jobbik, Kőszeg