"Szeretnének kiiktatni." - exkluzív interjú Kiszely Istvánnal

Dátum: 2009-02-04 17:39

 [1]Kiszely IstvánA Heti Válaszban jelent meg egy hete az az írás, amely a lavinát elindította. A cikkben Kiszely István antropológusnak, az Atilla Király Népfőiskola főigazgatójának múltjáról közölt a szerző kompromittáló adatokat. A vita azonnal fellángolt pro és kontra. Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy megkeresi a legautentikusabb forrást. Magát a főigazgatót, aki mint elmondta, időközben lemondott, és jogi úton fogja tisztázni a helyzetet. Információink szerint az Atilla Király Népfőiskola második szemesztere a hétvégén elindul Budapesten. Új főigazgató kinevezéséről nem döntenek.

- Tanár úr, az elmúlt napokban ügynökmúlttal vádolták meg. Mit kell tudnunk Kiszely István múltjáról?

- Hogy Kiszely múltjáról mit kell tudni? Azt kötetekben lehetne elmondani, mert a múltam igen összetett, igaz, szomorú és tragikus. Ügynökmúlttal vádoltak meg. Apám a MÜNE (Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesülete) alelnöke volt, ezért 1945 után sohasem dolgozhatott szakmájában, anyám orvos. Zenei végzettségem után katolikus teológiát végeztem, de nem maradtam egyházi pályán, onnan eljöttem. 1956-ban mentősként dolgoztam; Pongrácz Gergelynek szállítottam sebesültjeit a Rubányi kórházba, halottaikat a temetőbe szállítottam, és visszaúton lőszert hoztam Gergelyéknek. Az egyik ilyen szállítmányt az oroszok elfogták, engem halálra ítéltek. Megpecsételt életű lettem, az egyetemet néhány évre el kellett hagynom stb. Ilyen múlt után 1960-ban Balatonfőkajáron elfogott a BM, betuszkolt egy Pobjedába, felvitt a Pusztaszeri út egyik lakásába és… módon kényszerített, hogy írjak alá valamiféle együttműködési nyilatkozatot, különben anyámat kiteszik a kórházból (orvos volt, ő tartotta el nagycsaládunkat). Természetesen semmit nem írtam alá, de meg kellett ígérnem, hogy időközönként politikai hangulatjelentést írnok. Ezt kénytelen voltam megtenni. Itt ki kell hangsúlyoznom, hogy soha egyetlen emberről, egyházi személyről kompromittáló írást nem adtam le. Amennyiben ilyen jellegű írást találnak az archívumomban, azt utólag valakik gyártották. 1963-1990 között a Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében dolgoztam, de annyira megbízhatatlan lettem, hogy 1971-ben kijelentették, soha tudományos fokozatot nem kaphatok, éppen politikai "megbízhatatlanságom" révén, és soha magyar ösztöndíjat sem kaptam. Ama bizonyos "római" és "vatikáni" megfigyelésből természetesen semmi nem igaz, mert Itáliában 20 cikkem jelent meg, de mindig a meghívó olasz antropológusok hívtak és fizették szakmai útjaimat. Az Itáliában megjelent könyveimnek és cikkeimnek a listáját bárki elolvashatja a www.kiszely.hu [2] web-oldalamon.

- Azóta Ilkei Csaba is kiadott egy közleményt, amelyben tovább emeli a "tétet". Hogyan éli meg a jelenlegi helyzetet?

- Az Ilkei Csaba által adott "emelt tét" azt jelenti, hogy a politikai helyzetjelentéseknél mindig meg kellett írnom, hogy ezt, meg azt, ki mondja, kitől hallottam. Ezek alapján Csaba gyártott - vagy gyárttatott - személyekről való jelentéseket (gondolom én), bár ilyeneket sohasem írtam. Különben már ott ülnék az "akadémikusok" között. Ezt a helyzetet nehezen élem meg, mert nehezen viselem el a hazugságot. Amit tettem - éppen az itt leírtak alapján - azt vállalom, de a hazugságot nehezen tűröm. Közben megtudtam, hogy 1989-ben a BM archívumának jelentős részét az ócsai iratégetőben elégették - az ezekről szóló emberek ott ülnek ma is a parlamentben. Természetesen bent hagyták azoknak az "agyagát", akiknek a későbbiekben felhasználhatták a manipulált aktáit. Meg kell hagyni, hogy ez igen előrelátó és profi munka. Mi csak kezdő dilettánsok vagyunk hozzájuk képest. Hogyan élem meg a jelenlegi helyzetet? Igen érdekesen. Telefonomat nem igen merem felvenni, mert régi barátaim egy része otrombán belekiabál: "büdös áruló", "ügynök", "aljas gazember" stb. Ugyanakkor baráti köröm és volt tanítványaim kiállnak mellettem. Ha majd egyszer meg kellene (soha nem fogom megtenni) írni életrajzomat, ezek az e-mailek és levelek olyan nagyszerűek, hogy egy hátralevő életre értelmet adnak az embernek. Megdöbbenek az emberek szeretetén. Nagyon sokan úgy írnak: "Ha mindaz igaz lenne, amit rólam mondanak, akkor is becsülnének, mert a magyarságért harcolok". Azt hiszem, hogy kevés embernek adatik meg ez a választóvíz. Most jöttem rá, hogy életem nem volt hiába. Fiataljaink, tanítványaim szeretnek, és megbocsátanának akkor is, ha minden rágalom igaz lenne. Őket kell megnyugtatnom, hogy ez közel sincsen így. A rágalmak nem igazak: magyar vagyok, nemzeti vagyok és keresztény. A sok semmirevaló ember pedig nem érdekel.

- Tervez-e jogi lépéseket az igaza megvédése céljából?

- Természetesen. Ezeket már elhagytam volna, mert az igazság - ez csak idő kérdése - úgyis kiderül, de feleségem ezt forszírozza - hát megteszem. Egyszer jól pofán kell verni azokat az embereket, akik nemzeti gondolkodású embereket bemocskolnak.

- Mit gondol, milyen célból és miért éppen most került elő ez az ügy?

- Nyilvánvalóan azért, mert mindkét oldal látja, hogy felnő egy értelmes, nemzeti, tiszta és keresztény fiatal világ. És ezeknek jelentős része az én tanítványom volt. Félnek tőlünk. Nem sároztak be a Kőrösi Csoma Egyetem, a Nagy Lajos Egyetem, a mezőgazdasági népfőiskolák miatt (ezeket én koordinálom), hanem egyedül - amerikai irányítással - a Jobbikkal való kapcsolatom miatt sároznak és szeretnének kiiktatni. Én természetesen vállalom a felnövekvő új magyar ifjúságot. Szeretem őket, és bízom bennük. Nagyon félnek attól is, hogy mi a vidéket céloztuk meg, amely vidékkel senki nem foglalkozik. Pedig arra a 3 millió emberre, amely közvetlenül vagy közvetve két kezéből él, lehet egy országot építeni. Ördögi módon ki akarnak iktatni ebből a gondolatmenetből, ebből a célból mindenkit, akire fel tudnának nézni.

- A következő hétvégén indul az Atilla Király Népfőiskola második szemesztere. Mi lesz a főigazgatói poszttal?

- Hogy mi lesz a főigazgatói poszttal? Én - annak érdekében, hogy a "kocsi haladjon" - félreálltam az útból, nehogy miattam sérüljön az eszme, de ez nem végleges. Úgy tudom, hogy a főigazgatói posztot nem töltik be. Visszajövök, és ott leszek fiataljaink között, ha hivatalosan is tisztázódott helyzetem és szerepem. Nem vagyok afféle, hogy megfutamodjak a nehézségektől. Elég idős vagyok ahhoz, hogy legyen még hely egyik vesémben, amit leverhetnek, de hazámat nem árulom el. Nagyon fáj mindenkinek, hogy előadásaimon (elsősorban vidéken) igyekszem visszaadni a magyar ember múltját, becsületét és tisztességét. Minden előadásomat felveszik poloskákkal vagy más módon. Eljött már annak az ideje, hogy egyenesen beszéljünk. Én tartozom valahová: magyar vagyok és nemzeti, no és keresztény (ez utóbbi ugyan magánügyem), és ezt ki is fejezem. Ez év feléig szinte egyetlen szabad napom sincsen, mert hol tanítok az egyetemeken, hol pedig vidéken előadást tartok. Ez az életem. Én annyit kaptam a magyar emberektől, hogy most már itt az ideje, hogy azokból valamit adjak vissza. Kaptam bizalmat, szeretetet, megbecsülést.

- Sok minden kering az interneten. Tegyük tisztába, hogy mennyi fizetést kapott a Népfőiskolát működtető alapítványtól a főigazgatói feladat elvállalásáért?

- Egyetlen fillért sem. Sértő lenne számomra, ha a haza ügyében végzett tevékenységemért pénz fogadnék el. Hogy mi kering az interneten? Azt az interneten használóknak van joga eldönteni. Én felvállaltam egy feladatot - egy hivatást - és ezt sem pénzért végzem. Azért, hogy ez az ország szellemileg, erkölcsileg talpra álljon. Nekem már semmi anyagira nincsen szükségem. Ami életem legutolsó szakaszához szükséges, mindaz megvan. Nem pénzért szolgálom a hazámat.

barikád.hu

---

Forráscím: http://barikad.hu/node/23498