Blogarchívum

2014. augusztus 28., csütörtök

A meggyilkolt Seres Zoltán emberei felismerték Jozef Rohácot

A meggyilkolt Seres Zoltán emberei felismerték Jozef Rohácot:


'via Blog this'


A MEGGYILKOLT SERES ZOLTÁN EMBEREI FELISMERTÉK JOZEF ROHÁCOT

Néhány héttel a Seres Zoltán ellen elkövetett 1997-es merényletkísérlet után Seres emberei elkapták a Fenyő-gyilkossággal vádolt, több leszámolásos bűncselekménnyel meggyanúsított Jozef Rohácot – értesült a PestiSrácok.hu alvilági körökből. A szlovák férfi a vállalkozó házánál biciklivel terepszemlézett, de vigyázva, hogy ne bukjon le, zseniálisan álcázta magát. Seres emberei azonban mégis elfogták a tolvajnak hitt látogatót, akiből semmit nem tudtak kiszedni, így elengedték. Nagy hiba volt. Az üzletember környezete akkor döbbent rá, hogy kit hagyott futni, amikor a tíz éven keresztül sikeresen bujkáló bűnözőt 2008-ban Prágában elfogták és Magyarországra szállították…
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
Mint azt nemrég megírtuk, idén jogerős ítéletet hozhatnak a Prisztás-gyilkosság ügyében, azonban még mindig sok a homályos folt, egyrészt a bűnsegédlettel vádolt harmadrendű vádlott, Fazekas Ferencnek az emberölésben való részvétele miatt, másrészt az elkövető személyére is több adat állt rendelkezésre. Ugyan az elsőfokú bíróságtanúvallomások és a cellainformációk alapján bizonyítottnak látta, hogy a másodrendű vádlott adta le a halálos lövést, de az is tény, a gyilkosról adott személyleírások egyike sem illik Hatvani Istvánra, az emberöléshez használtfegyvert, biciklit, valamint a használóját szállító gépkocsit pedig nem sikerült előkeríteni. Portálunknak az éjszakai életben járatos informátoraink mind úgy nyilatkoztak, hogy Hatvani fizikális, mentális képességei kizárják, hogy egy ilyen precízen megszervezett likvidálás végrehajtója legyen. Másrészt ezt a bérgyilkosságot egy olyan hidegvérű profi, követhette el, aki már nem először gyilkolt – állították forrásaink. Ugyanakkor a gyilkosság másodrendű vádlottjával kapcsolatban nem elhanyagolható tény, hogy egy 1997-ben készült rendőri jelentésszerint Hatvaninál egy igazoltatás során lőfegyvert és lőszereket foglaltak le, ami igazolhatja, és a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítélete szerint igazolta is Portik emberének fegyverhasználatban való jártasságát. Egy másik, a 90-es évek éjszakai életét jól ismerő forrásunk azt emelte ki, hogy magyar végrehajtóra nem is bíztak volna ilyen„komoly” feladatot (mozgó kerékpárról leadott célzott lövés), hiszen nem mást, mint a budapesti éjszakai élet egyik legbefolyásosabb alakját kellett félresöpörni. Az alvilágban otthonosan mozgó informátoraink biztosak abban, hogy ez a merénylet is Jozef Rohác számlájára írható. 
Közvetlenül a Prisztás-gyilkosság után már képbe került a most bíróság előtt álló, lehetséges elkövetői kör Fotó: Origó.hu
Prisztás Józsefet egy hidegvérű profi gyilkolhatta meg 1996. november elsején. Fotó: Origo.hu

SERES EMBEREI ELKAPTÁK A FOGÁSZT

A PestiSrácok.hu az éjszakai életet jól ismerő forrásból úgy értesült, hogy két-három héttel a Seres Zoltán ellen 1997. június 3-án elkövetett merényletkísérlet után(amivel Rohácot vádolták, a bíróság azonban felmentette és csak robbanóanyaggal való visszaélésért ítélte el) a Fenyő-gyilkosság vádlottja az 1999-ben agyonlőtt vállalkozó Tulipán utcai lakhelyénél járt. Információink szerint Rohác egy újabb, Seres elleni támadás előkészítéséhez terepszemlézhetett. Vélhetően a lévai származású férfinak Seres belső köreiből kellett információkat kapnia, mivel pontosan tudta, hogy a többek által használt Tulipán utcai ház mely részén lakott az 1999-ben meggyilkolt vállalkozó. Rohác a sikertelen merényletből is okulva igyekezett álcázni magát: haját rövidre nyírta, szemüveg volt rajta, felül pedig egy kifordítható dzsekit viselt, amelynek a belső része neon narancs színű volt. Miután a váratlan látogatót észrevették, Rohác villámgyorsan eltűnt, de Seres emberei utána eredtek. Az üldözőkRohácot a közeli piacon, egy sport bicikliről szedték le, amit a háztól nem messze rejtett el. A férfi külsejét addigra megváltoztatta: elhagyta szemüvegét, dzsekijét kifordította, így a narancssárga fele volt kívül, fejére pedig sapkát húzott. ÁmSeres emberei így is felismerték, elfogták, majd kérdőre vonták. Rohác állítólag azt felelte, hogy nem járt Seres házánál, aztán azt, hogy csak eltévedt, véletlenül keveredett oda. Miután nem tudtak többet kiszedni a tolvajnak hitt, akcentussal beszélő látogatóból, végül elengedték, de előtte megfenyegették, ha még egyszer arra jár, „kitörik a nyakát”. Informátorunk esküszik rá, hogy akkor Seres emberei a számukra még ismeretlen, több leszámolásban is érintett Rohácot kapták el, de erre csak akkor döbbentek rá, amikor az Energol Rt. nagykőrösi telephelyét embereivel védő férfit 2009-ben hazahozták Prágából, fényképét pedig meglátták a tévében. Érdekes körülmény még, hogy – a vád szerint – Rohác szintén a megtévesztés céljából Fenyő János lelövése után is egy narancssárga dzsekiben menekült tovább, hogy társai felismerjék, és hogy öltözéke elüssön a gyilkosság perceiben használt kabátjától.

RADICSÉK PÉCSIG KÖVETTÉK A VÁLLALKOZÓT

Nagyon valószínű, hogy Seres ellenségei Rohác fent említett lebukása miatt nem próbálkoztak egy jó ideig újabb merénylet megszervezésével –  mondták el forrásaink. Egészen a 98-as év végéig… A vállalkozó ugyanis 1998 telén Pécsett, a Palatinus Szállóban tárgyalt, ahova információink szerint motorral követte őt Radics Attila és egy ismeretlen társa. Úgy tudjuk, Seres autójától nem messze várakozott a két motoros, ám miután feltűnést keltettek, elhajtottak a helyszínről. Ez a történet, ha igaz, azért is lehet érdekes, mivel a rendőrség a nemrég lezárt nyomozásig éppen azt feltételezte, hogy Portik Tamás megbízásából, a Bíró László vezette motorról – a 2002 januárjában családjával együtt Tárnokról eltűnt –Radics Attila lőtte le Seres Zoltánt és olasz üzlettársát, Sforza Nazzarenot. Ennek fényében az is elképzelhető, hogy az 1999 áprilisi merénylet előtti fél évben többször is próbálkozhattak Seres megölésével. Ezt bizonyíthatja az az értesülésünk is, hogy a Seres által szintén használt Audi A8-as autót is valakik állítólag megbabrálták. Ráadásul az is gyanús volt Seres környezetének, hogyaz üzletember a halála előtt szinte kifordult önmagából. Sokan közülük arra gyanakodtak, hogy a drogokat megvető Seres italába különböző szereket keverhettek, hogy ezzel is előidézzenek egy balesetet.

MEGDŐLNE A PRISZTÁS-GYILKOSSÁG VÁDJA

Az a körülmény egyébként, hogy Rohác egy kerékpárral egy esetleges bűncselekményt készített elő, ugyan még  nem bizonyítja, hogy a Prisztás Józsefet lelövő biciklis is a szlovák bűnöző volt, mindenesetre alapot adhat azoknak a spekulációknak, hogy Prisztás levadászásában Hatvani szerepe pusztán abból állhatott, hogy a helyszínre vitte az emberölés elkövetőjét. Szintén más színben tünteti fel a hírhedt Conti Car Kft. két volt tulajdonosának, Radnai Lászlónak és Csüllög Zsigmondnak is az elmondását, akik eskü alatt vallották, Prisztást nem az első fokon tíz évre ítélt Hatvani István, hanem az Aranykéz utcai robbantással is gyanúsítottRohác lőtte le. Portikék feltételezett végrehajtó embere azonban nemrég a Borsnak adott interjújában tagadta, hogy köze lenne Prisztás megöléséhez, Radnait pedig hiteltelennek nevezte, aki szerinte mindent elkövetett azért, hogy szabaduljon a börtönből. Ha azonban egy pillanatra hitelt adunk annak, hogy nem a Prisztás-gyilkosság másodrendű vádlottja az elkövető, és az ügy koronatanúja, K. Györgyi (akiről egy, az éjszakai életben egykoron igencsak jártas, nagy befolyással bíró bűnöző úgy fogalmazott, hogy maximum mozaikdarabokat rakhatott össze, de teljes ismerete a leszámolásokról nem lehet) „tévedett”, akkor Prisztás-ügyben az egész vád megdől, hiszen hiába sejthető, hogy az Energol-vezér adott utasítást Prisztás József megölésére, ha a gyilkos szerepét nem sikerül száz százalékig tisztázni, Portikot nehéz lesz felbujtóként jogerősen elmeszelni. A Seres-gyilkosság nyomozása is amiatt akadhatott meg, hogy nem találtak elég bizonyítékot a végrehajtókkal szemben.
A Seres-gyilkosságot csak K. Pál, a vállalkozó tolmácsa élte túl. Fotó: Mixonline.hu
A Seres-gyilkosságot csak K. Pál, a vállalkozó tolmácsa élte túl. Fotó: Mixonline.hu

NEM HAGYTÁK VOLNA ÉLETBEN A TOLMÁCSOT

Seres Zoltánt 1999. április 12-én gyilkolták meg egy hétfő délutáni naponTahitótfaluban, a Táncsics utcában. A Kawasaki motorral érkező merénylők nem csak vele, hanem olasz üzlettárásával, Sforza Nazzarenoval is végeztek. Ő órákkal később, a kórházban hunyt el. A kocsi az Ak-47-es gépkarabélyból leadott, legalább 15-20 lövés után az egyik családi ház falába csapódott. A gyilkosságról már többször írtunk, ámnéhány részlet tisztázásra szorul: Serest nem az ukrán testőrei, hanem a Nazzareno kocsijában ülő olasz üzletemberek követték, ám ők sem szándékosan maradtak le. A merénylet profi módon volt megtervezve, mert a lövéseket leadó motorosok éppen ott rejtőztek el egy közeli ösvényben, ahol az általában gyorsan hajtó Seresnek az útviszonyok miatt mindenképpen lassítania kellett. Azt is tényként kezelhetjük már, hogy a gyilkosok biztosan nem szálltak le a motorról és nem ellenőrizték a merénylet eredményét, mert akkor nem hagyták volna életben a hátsó ülésen gubbasztó, sokkot kapó tolmácsot. Úgy tudjuk, az sem igaz, amit Portik a Prisztás-gyilkosság tárgyalásán is megemlített, hogy egy negyedik túlélő, egy nyomozó is ott ült volna a Bentleyben.

AZ OROSZOK RÖGTÖN TUDTÁK KI VOLT A MEGBÍZÓ

A rendőrök sokáig egy helyben toporogtak a gyilkosság nyomozásában, és mint kiderült, a 2012-ben újraindított vizsgálat sem járt eredménnyel, azonban információink szerint Seres embereinek már egy hónappal a kivégzés után elárulta a hazánkban működő orosz maffia egyik vezére, hogy Portik Tamás állt a gyilkosság hátterében.Igaz, arról a külföldi bűnöző nem tett említést, hogy kik hajthatták végre az emberölést.Feltételezhető tehát, hogy a Seressel jó viszonyt ápoló oroszok már rögtön a merénylet után tudtak Portik szerepéről. Emiatt nem is annyira meglepő, amit az egykori olajos élettársának édesanyja, Riskó Judit nyilatkozott a PestiSrácok.hu-nak, hogy éppen a Seres-gyilkosság után, 1999 tavaszán kellett hat hétig bujkálniuk az unokákkal egy XII. kerületi, Portik emberei által őrzött házban, mivel úgy tudták, az oroszok meg akarják ölni az Energol-vezér gyermekeit.
Rohác felnézett Portik Tamásra
Rohác felnézett Portik Tamásra. Fotó: Mészáros Péter/PS

ROHÁCÉK LÁBON LŐTTEK EGY ÜGYVÉDET

Szintén említésre méltó, hogy a Seres-gyilkosság nyomozásának kezdetén még egy olyan teória is felvetődött, hogy Jozef Rohác ült a motoron, ám ezt a verziót később elvetették. Információink szerint egyébként, amikor Zsóvár Imre bemutatta Rohácot az energolosoknak, akkor még valóban csak a telepőrzés miatt akarták alkalmazni a férfit és szlovák bandáját, ám a „telepőr” később elkezdett fecsegni arról, hogy az Ivan Lexa vezette szlovák titkosszolgálat, a SIS képezte ki. Ezután dönthettek úgy a cég vezérei, hogy a telepőrzésnél rizikósabb munkákat bíznak a lévai különítményre. Úgy értesültünk, Rohácék első feladata egy ügyvéd befenyítése volt a 90-es évek közepén, akivel Portik állítólag elszámolási vitába keveredett, ezért Rohácnak és két szlovák társának parancsba adta, hogy látogassák meg a férfit. Rohácék rárontottak az ügyvédre és lábon lőtték, majd sietve távoztak nemcsak a helyszínről, hanem rövid időre az országból is. Informátorunk szerint bármennyire is az egyik legveszélyesebb végrehajtó társaság volt Rohác bandája Magyarországon, tőlük az energolosok egyáltalán nem tartottak. Forrásunk szerint Rohác egyébként is felnézett Portikra, tisztelte az Energol vezérét és meg sem fordult a fejében, hogy megbízója ellen forduljon. Már csak azért sem, mert Portiknak olyan kisugárzása és ellentmondást nem tűrő határozottsága volt, amivel szinte bármit el tudott érni a neki dolgozó embereknél. Arról nem is beszélve, hogy rendesen meg is fizették a szlovákokat. Informátorunk megerősítette azt is, miszerint Rohác többször járt a Portik által fémjelzett Művészinasban, ahol a gyanú szerint több bűncselekmény elkövetéséről, emberi sorsokról döntöttek.
Címlapfotó: Borsonline.hu

2014. augusztus 20., szerda

Matyi Dezső és a 11 milliárd forintos tartozás

Matyi Dezső és a 11 milliárd forintos tartozás:

2014. augusztus 20., szerda
'via Blog this'


Lassan megszokjuk, hogy ha Matyi Dezső neve valahol felmerül, akkor ott valamilyen tartozásról, hitelezésről vagy üzleti trükközésről, kft.-k létrehozásáról és összekutyulásáról van szó. Magunk sem értjük egészen pontosan, hogy mi is történik valójában, de hátha az olvasó okosabb, és olvas a sorok között. Most éppen arról van szó, hogy Matyi Dezső átcsoportosított a Pécsi Direkt Kft.-ből egy másik vállalkozásba tulajdonképpen mindent, kivéve az adósságokat. Közben kötelezettséget vállalt arra, hogy egy harmadik vállalkozása, a Könyvbazár Kft. egyenlíti ki a számlákat.
pion
pion
A Népszabadság Trükkös harc Matyi birodalmáért című, sokat sejtető cikke kedden jelent meg, amely arról szól, hogy a Pécsi Direkt Kft. helyett a Rainbow Üzletlánc Kft. veheti át az Alexandra könyvkereskedő hálózat működtetését. „…a Pécsi Direktnél a nem feltétlenül értékes vidéki hálózat mellett csak a tartozások maradnak. A mérleg szerint a 2012-ig felhalmozott, összesen 11 milliárd forint adósságból több mint négymilliárd forint volt szállítói tartozás. Ha a társaságnak kiesik a fő bevétele – mert a boltot a fővárosban a Rainbow Üzletlánc viszi tovább –, vajmi kevés az esély ezek kifizetésére” – áll a cikkben.

Zentai szerint már tárgyalnak is – de kik?

Valószínűleg ez vezetett el oda, hogy az MTI-ben a következő címmel jelent meg anyag szintén kedden: Matyi Dezső kötelezettséget vállalt a Pécsi Direkt Kft. tartozásainak rendezésére. Ebben az áll, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) elnöksége előtt Matyi Dezső kötelezettséget vállalt arra, hogy a részben az ő tulajdonában álló Pécsi Direkt Kft.-nek a kiadók felé fennálló tartozását az ugyancsak az érdekeltségébe tartozó Könyvbazár Kft. fogja törleszteni. Ezt Zentai Péter László, az MKKE igazgatója mondta a távirati irodának. De Zentai hozzátette azt is, hogy erről az információról az MKKE minden tagja levelet kapott, és tudomása szerint a tárgyalások is megkezdődtek. Hogy ez egészen pontosan a kiadókra és a Matyi Dezső érdekeltségébe tartozó cégekre értendő-e, azt viszont nem tudjuk.
Matyi Dezső az Andrássy úti Alexandra-könyvpalotában
Matyi Dezső az Andrássy úti Alexandra-könyvpalotában
Fotó: Honéczy Barnabás / MTI
A Céginfo.hu adatai szerint a Pécsi Direkt Kft. cégjegyzésre jogosult képviselője egyedül Matyi Dezső, rajta kívül jelenleg tulajdonosa még Matyi Dezsőné, és a washingtoni székhelyű Rainbow Publishing LLC. A Rainbow Üzletlánc Kft. tulajdonosai pedig Matyiné Szabó Tünde, valamint Matyi Dezső korábbi házasságából született két lánya, Matyi Alexandra és Matyi Blanka. Ezt a céget 2010-ben alapította a Rainbow Publishing LLC., tőle került ez év tavaszán a cég a mostani tulajdonosokhoz.

Az első végrehajtás már nyolc éve volt

A Rainbow Üzletlánc Kft. telephelyei lettek idén március és június között a nagy fővárosi Alexandra könyvesboltok, köztük a Nyugati téri, az Andrássy úti és a Mammut-beli is. A vidéki könyvesboltok többsége már 2010-től a Rainbow Kft. fióktelepe volt, míg mások idén tavasszal-nyáron kerültek a Rainbow Üzletlánchoz.
A Pécsi Direkt Kft. ellen az első végrehajtást még 2006 áprilisában rendelte el az APEH Észak-Budapesti Igazgatósága. Idei keltezéssel négy, közjegyzők által kezdeményezett végrehajtás indult a társaság ellen, továbbá egy bírósági végrehajtó lefoglalta a közelebbről meg nem nevezett tulajdonos vagyoni részesedését. A könyváruházakat átvevő Rainbow Üzletlánc Kft. viszont nem szerepel a NAV tartozási, illetve végrehajtási adatbázisában, és a cégiratok sem utalnak végrehajtásra.

A Könyvbazár Kft. ellen is volt végrehajtás

A boltok, illetve áruházak más társaságba való átvitele azonban nem érinti az alapvető problémát, a Pécsi Direkt Kft. 2012-es mérlegében szereplő 10,2 milliárd forint tartozást. (A múlt évi mérleg még nem szerepel az elektronikus nyilvántartásban.)
A külső tartozást ugyanis ez a nagykereskedő cég halmozta fel, amely helyett – Matyi Dezső vállalása alapján – a Könyvbazár Kft. teljesít. A Könyvbazár 2006-os alapítású, és Matyi Dezső az egyedüli cégjegyzésre jogosult személy. A tulajdonosai pedig Matyiné Szabó Tünde, a Pécsi Direkt Kft., valamint a Matias Borászat Kft., amelynek a vagyoni részesedését is lefoglalta márciusban egy bírósági végrehajtó.

Skót népszavazás - Székelyföldig érhet a láncreakció + Lesz autonómia!



Skót népszavazás - Székelyföldig érhet a láncreakció
K. S. 2014-08-18 12:20 szekelyfold.ma

Szeptember 18-a az izgalmak időszaka lesz Európában az összes olyan helyen, ahol valamilyen nemzeti kisebbség önállóságra vagy autonómiára vágyik: ekkor tartják ugyanis a skótok az Angliától való függetlenségről szóló népszavazást. Vajon hogyan érinti ez az ügy a székelyeket? Mire tanít Koszovó?

"Eljön az aranykor, ha Skócia függetlenné válik, mert akkor teljesen miénk lesz az északi-tengeri olajmező" - mondta nemrég Alex Salmond skót miniszterelnök. A 2011 óta parlamenti többségben kormányzó Skót Nemzeti Párt vezetője két éve hirdette meg, hogy az országrész idén szeptember 18-án népszavazást tart függetlenségéről. A közvélemény-kutatások szerint az elszakadáspár­tiak és az Angliával való unió fenntartásának hívei fej fej mellett haladnak.

Az elszakadás ellenzői azzal érvelnek, hogy a skót vállalatok harmada - főleg azok, amelyek a globális piacra termelnek - elköltözik majd Ang­liába, és London nem fogja engedni, hogy Skócia megőrizze a fontot mint fizetőeszközt. Tehát az ígért gazdagság helyett a szegénység vár a dudások országára, ha háromszáz év után hátat fordítanak eddigi hazájuknak. A skótokon kívül Európában még két "forró" esetet tartunk számon: a katalánok és a flamandok is "válni" készülnek.

Kelet-európai folklór?

Az elmúlt évtizedekben a nemzetiségi kérdést kelet-európai "folklórnak" tekintették a földrész gazdagabbik felén. Olyannyira kiesett az európaiak látóköréből az őshonos lakosság kisebbségi problémája, hogy a kifejezés is átértelmeződött: a kisebbség fogalma leginkább a muzulmán bevándorlók megjelölésére szolgál Nyugat-Európában. Az évtized elején aztán a gazdag Nyugatnak szembe kellett néznie a valósággal: az őshonos nemzeti kisebbségeknek nem elég a belső önállóság, hanem többen nemzetállamot akarnak. Mindaddig ugyanis a bőséges szociális juttatások, a munkanélküliek alacsony száma, a magas életszínvonal és nem utolsósorban az őshonos nemzetiségekkel rendelkező országok közigazgatási átszervezése - Katalónia, Skócia, Flandria nagyarányú autonómiát kapott - okafogyottá tette az évszázadokra visszanyúló nemzetiségi ellentéteket. Az etnikai feszültségek fellángolása a 2008-as gazdasági válság következményeivel magyarázható.

A szűkölködés megkérdőjelezte annak létjogosultságát, hogy az iparilag fejlett Katalónia, a pénzügyi szektorban sikeres Flandria és az olajban gazdag Skócia a jelenlegi államszervezet keretei között éljen tovább.
Az elszakadás híveinek népszerűsége ennek megfelelően emelkedni kezdett: Katalóniában a 2010-es választásokon a Konvergencia és Unió, a belga szövetségi erőpróbán az Új Flamand Szövetség szerezte meg a legtöbb mandátumot, Skóciában pedig 2011-ben a Skót Nemzeti Párt diadalmaskodott. Mindhárom alakulat egyet akart: kiszakítani az általa képviselt etnikumot az eddigi államszerkezetből.

Hűtik a nacionalizmust

Katalóniában novemberre tűzték ki a függetlenségi népszavazást, de nem biztos, hogy az időpont tartható. A tartomány hét és fél milliós lélekszáma a 40 milliós Spa­nyolországban a nemzeti össztermék 20 százalékát állítja elő, viszont a központi költségvetésbe a lakosság részarányánál nagyobb összeget kell befizetnie, ami tavaly kilencmilliárd eurós lyukat ütött az országrész büdzséjén.


Skóciában is hasonló a helyzet: a helyi kormány szerint az elszakadás egy pénzügyi évre ötmilliárd font nettó GDP-pluszt eredményezhet az olajbevételek révén. A takarékosságukról elhíresült flamandok is pénzük elvétele miatt háborognak. A posztindusztriális gazdaság korszakában Flandria felvirágzott, a hanyatló nehézipar viszont magával rántotta Vallóniát. Most a flamandok adótöbbletéből finanszírozzák a vallonok magasabb életszínvonalát.

A másik figyelemre méltó tendencia, hogy miközben Nyugat-Európában fellángolt, a földrész keleti felén alábbhagyott a kisebbségek nemzeti hevülete. Egy-két évtizede még mást sem lehetett hallani a térségben, mint hogy a szerbek és a horvátok ki akarnak szakadni Boszniából és anyaországukhoz csatlakozni, s a 30 százaléknyi albán lakosság is búcsút mondana Mace­dóniának. Mára a Balkánon e tekintetben kisebb a turbulencia. Ennek oka, hogy Horvátország tavaly vált az EU tagjává, Szerbia pedig tagjelölt lett, sőt, Brüsszel Macedónia előtt is meglebegtette a csatlakozás lehetőségét, ha a névvitában dűlőre jut Görögországgal. (Athén ellenzi, hogy szomszédja nevében a macedón kifejezés szerepeljen, mert az szerinte csak az északgörög tartományt illeti meg.)

Az EU nem akar nemzetiségi ellentéteket látni határain belül, ezért folyamatosan hűti a délkelet-európaiakat. Az unió vezetőinek egyik feltétele Zágráb számára a belépés előtt az volt, hogy a horvátok szorítsák vissza a nacionalistákat. Zoran Milanović kormányfő népszavazáson szerzett felhatalmazást a közösséghez való csatlakozásra: a horvátok 66 százaléka támogatta az uniós tagságot.

A dolog szépséghibája, hogy a választásra jogosultaknak csak 44 százaléka ment el voksolni, ami azt is jelenti, hogy a horvátok többsége nem szívesen ment bele a nemzeti ambíciók feladásába. Egy éve Brüsszelben megmondták Ivica Dačić akkori szerb miniszterelnöknek is: Belgrád hagyjon fel a nacionalista húrok pengetésével, ha az EU tagja akar lenni, és rendezze viszonyát egykori tartományával, a többségében albánok lakta és 2008-ban függetlenné vált Koszovóval.

Koszovó ügye viszont fordulópont volt az európai kisebbségek függetlenségi törekvéseinek ügyében. A kelet-európai rendszerváltás hajnalán az Egyesült Államok és az egykori Szovjetunió Máltán megállapodott, hogy a bukott kelet-európai kommunista rendszerek föderációs berendezkedésű országainak tagállamai kiválhatnak az addigi formációból. A két szuperhatalom ugyanakkor feltételül szabta, hogy az elszakadás nem érintheti az egyes országok külső határait, vagyis területrablásról szó sem lehet.

Koszovó ellenben Szerbia része volt, nem tagállami, hanem tartományi státusban. Függetlenné válása így megváltoztatta Európa egyik országának külső határait. A nemzetiségi kisebbség kérdésében forrón érintett EU-tagállamok egy része - Románia, Szlovákia, Spanyolország, Görögország és Ciprus - nem is ismerte el a volt szerbiai tartomány függetlenségét.

Mi lesz Erdéllyel?

De Koszovó, ha nem volt is tagállam, mégiscsak körülhatárolható közigazgatási egységként létezett Szerbiában, olyan területként, amely a nemzeti önrendelkezés alapján vált ki az "anyaországából". Románia regionális átszervezésének térképvázlatain sokféle terv megjelent már, de a leendő uniós fejlesztési régiók határait mindegyiken úgy húzták meg, hogy az új egységeken belül a magyar lakosság sehol ne kerüljön többségbe. Bukarestben zsigeri félelem él a koszovói függetlenség után, hogy ha Székelyföld bármilyen szintű közigazgatási besorolást kap, akkor ez Ro­má­nia széteséséhez vezethet. A skót és katalán függetlenségi törekvések első ránézésre nem segítik a székelyföldi autonómia ügyét.

Máris felhangzott ugyanis a román nacionalista kórus: az autonómia az első lépés a kiválás útján. Koszovónak a szerb alkotmány ellenében való elszakadása ugyanakkor láncreakciót indított el. A most márciusban a Krímben tartott elszakadási népszavazást Vlagyimir Putyin orosz elnök azzal is indokolta: ha ugyanezt a volt szerb tartományban élő albánok megtehették, akkor a félsziget orosz lakosságától sem lehet megtagadni.

A román közvélemény is elkezdte feldolgozni a megváltozott közhangulatot. Egy felmérés szerint Koszovó kiválása után a románok harmada úgy vélte, az ország határai változni fognak, fel kell készülni a területvesztésre. A területi átalakulások olyan légkört teremthetnek Európában, melynek alapján Szilágyi István, a Pécsi Tudomány­egyetem professzora állítja: ha Skócia és Katalónia válik, akkor nem lehet megakadályozni Székelyföld autonómiáját sem.

szerző: G. Fehér Péter
forrás: erdely.mavalasz.hu


Lesz autonómia!

        A Székely Nemzeti Tanács nem egyszer nyilvánvalóvá tette, hogy az autonómiaküzdelem sikerének a kulcsa magának a székely közösségnek a kezében van. Ez azt jelenti, hogy nem azért lesz autonómia Székelyföldön, mert néhány politikus akarja, hanem azért, mert ez a közösség kinyilvánított akarata. Ezért volt kiemelt jelentősége a 2006 és 2008 között lebonyolított népszavazásnak vagy a tavaly októberben a Székelyek Nagy Menetelésének.
        Ilyen téren még nagyobb jelentősége van minden olyan alulról jövő kezdeményezésnek, mint amilyen a napokban lebonyolított Székely lovasok Székelyföldért staféta volt. Hasonlóképpen fontos esemény zajlott a hét végén Székelyudvarhelyen, ahol első hazai mérkőzését játszotta Székelyföld labdarúgó válogatottja. Ezek az események ugyanis nyilvánvalóvá teszik mindenki a számára, hogy az autonómia gondolata milyen mélyen gyökerezik népünk lelkében. Ha bárkiben vannak is még kételyek, azt az ilyen kezdeményezések meg fogják győzni, hogy igenis lesz autonómia!
        Köszönet ezért a staféta kezdeményezőinek és minden résztvevőjének, valamit a Székelyföld labdarúgó válogatottja vezetőinek és játékosainak.

Marosvásárhely, 2014. augusztus 19.

Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke



Készülnek a lovasok Székelyföld megkerülésére - erdelyilovas.ro

Locations of visitors to this page
Programajánló
 

Kézi Malom az otthonában
Rudi Tanya
Zöld Kapu Vendéglő, étterem Óbuda hangulatávalHUN TV
Hargita Panzió
StarBus 2000
HUMINIQUM
Mátyás Vendégház
Attila Hotel


Koronázási kincseink titkaira derítettek fényt

Koronázási kincseink titkaira derítettek fényt:

2014. augusztus 20., szerda 05:45, frissítve: szerda 10:10 , szerző: Bárány Krisztián
'via Blog this'



Közel két esztendővel ezelőtt autóztunk el Fraknó várába Pálffy Gézával, a Szent Korona Kutatócsoport vezetőjével azért, hogy legújabb felfedezését bemutathassuk a nagyközönségnek. Az eltelt idő alatt a kutatók jeles munkájának köszönhetően újabb fehér foltokat sikerült feltárniuk. Munkájukra méltán lehet büszke a magyarság. A legfrissebb eredményekről Pálffy Gézát, az MTA BTK TTI tudományos tanácsadóját és a kutatócsoport vezetőjét kérdeztük.
Bárány Krisztián
Bárány Krisztián
– Két évvel ezelőtt, a fraknói utunk során volt szerencsénk bepillantani a Szent Korona Kutatócsoport munkájába. Mit tart az azóta eltelt idő legnagyobb eredményének?
– Elsősorban azt, hogy legfőbb nemzeti kincsünk újabb kori históriájával kapcsolatban számos kiemelkedő felfedezést tehettünk. Az átlagember ugyanis joggal gondolhatná, hogy a magyar történelem legfontosabb ereklyéjének, a Szent Koronának a történetét már biztosan teljességgel feltárták a szakemberek. Eddigi kutatásaink egyértelműen bizonyították, ez egyáltalán nincs így. Azaz már két esztendő után is megállapíthatom: érdemes volt létrehozni a Lendület Kutatócsoportot! Néhány hónapja sikerült feltárnunk a magyar korona legkorábbi hiteles ábrázolásának keletkezéstörténetét. Ezzel megoldottuk koronánk egyik fél évszázados rejtélyét. Sokan ugyanis úgy vélték, hogy a korona legkorábbi autentikus képe egy Fugger-krónikában maradt fenn, és annak köszönhetően keletkezett, hogy 1440 és 1463 között a Szent Koronát birtokló III. Frigyes császár az ismert bankárcsaládnak elzálogosította a felségjelvényt. Sőt, az interneten még az is gyakran olvasható, hogy az ábrázoláson Szűz Mária látható. Kiderült azonban, mindebből szinte semmi sem igaz!
Fraknó várában jártunk
Varázslatos várkastély Burgenlandban, és több annál: Fraknó ma is az Esterházy család gazdagságát hirdeti. Két részes riportunk itt és itt olvasható, melyben beszámoltunk a MTA Lendület Program támogatásával indított Szent Korona Kutatócsoport első eredményeiről.
A különféle legendák gyártása helyett érdemes tehát szisztematikus kutatásokat folytatni. Ezek alapján ugyanis megállapítható, hogy koronánk első hiteles ábrázolása 1554 és 1559 között Augsburgban keletkezett, mégpedig egy Bécsből kapott, igen alapos előkép alapján, amely az 1551 óta ott őrzött eredeti kincsről készült. A kor szintjén legalábbis ezért annyira precíz az ábrázolás. Azaz koronánk sohasem volt a Fuggerek birtokában, képe pedig nem egy Fugger-krónikában, hanem a magyar trónt sokáig betöltő Habsburg-dinasztia egy díszes, kéziratos családtörténetében maradt fenn. Ezt egy autodidakta történetíró, genealógus és címerszakértő, Clemens Jäger állította össze Augsburgban a neves Johann Jakob Fugger számára. Végül az ábrázolás közepén nem Szűz Mária, hanem egyértelműen a trónon ülő, könyvet tartó, szakállas Krisztus alakja látható.

– Információink szerint többek közt megvizsgálták a Parlamentben őrzött kardot, melyet a hagyomány Szent Istvánhoz köt. A vizsgálat után milyen újdonságokat sikerült kideríteniük?
– Így van. Dr. Áder János köztársasági elnök úr megtisztelő felkérésére végeztük el a vizsgálatot. Óriási élmény volt a koronázási jelvények közvetlen közelébe kerülni, mint a korábbi évszázadokban azon magyar főméltóságoknak és országgyűlési képviselőknek, akik a koronázások alkalmával kezükbe foghatták azokat. A kard vizsgálata egyébként teljességgel indokolt volt, hiszen tíz sornál többet sehol nem írtak róla.

Kutatásaink alapján megállapítható, hogy a kard a 15. század második felében, Észak-Itáliában készült, s egykoron szúrásra és vágásra egyaránt kiválóan alkalmas, valószínűsíthetően harcra szánt fegyver volt. A kard tehát a koronázási jelvények legfiatalabb darabja, Szent István királyé sohasem lehetett. Ám a felségjelvények közé még később, nagy valószínűség szerint II. Mátyás király 1608. novemberi pozsonyi koronázásán került. Attól fogva azonban 1916-ig minden megkoronázott uralkodónkat ezzel övezték fel, ezt viselte a szertartás alatt derekán, majd ütött vele lovaggá magyar urakat és tette meg a nevezetes kardvágásokat a négy égtáj felé. Emiatt a napjainkra fennmaradt koronázási kard gyorsan a negyedik legfontosabb koronázási jelvénnyé vált, még úgymond a sokkal régebbi palástot is megelőzte. E helyen említi a koronaláda legkorábbi hivatalos leltára 1622 augusztusából, amelyet a kutatócsoport ugyancsak nemrég fedezett fel. Valójában ennek köszönhető, hogy ma a korona, a jogar és az országalma mellett ugyancsak a Parlamentben látható.

– Gyakorlatilag ki kell mondani, a legenda ezek után már nem állja meg a helyét. Mégis, hogy látja, miért alakulhatott ki ez a kapcsolódás? S mennyiben változhat meg a „Szent István kardja”-kultusz? Ez esetben maga a tény számít, vagy a történeti hagyomány?
– Ezzel kapcsolatban két dolgot élesen el kell választanunk: egy tárgy valós történetét, illetve a hozzá kapcsolódó eszmeiségét. A koronázási kard sohasem lehetett Szent István kezében, hiszen közel félezer évvel későbbi tárgy. Ám ezt már akkor is tudták, amikor a 17. század elején a koronázási jelvények közé beemelték. Nevezetesen a híres Révay Péter koronaőr, a magyar korona történetének első összegzője és politikustársai. Mivel azonban a régi hagyományok szerint úgy tudták, hogy a legfőbb koronázási ereklyék az államalapító Szent Istvánhoz kötődnek, a kard sem térhetett el ettől. E kincsek ugyanis magát a – vitathatatlanul István király alapította – magyar államiságot is jelképezték. Ezzel a korabeli magyar rendi nemzet vezetői a Szent István-i államiság továbbvitelét kívánták hangsúlyozni, így a koronához és a palásthoz hasonlóan a kard históriáját is szimbolikusan államalapító nagy királyunkhoz kötötték.

Koronázási jelvényeink tényleges története és szimbolikus szerepe tehát nem mindig esik egybe. De nem is kell, hogy megegyezzenek. A kutatónak azonban mindkettőt vizsgálnia kell, s mindkettőt gondosan fel kell tárnia. A felségjelvényeket egykoron használt politikusoknak ez nem volt feladatuk, hiszen ne feledjük, nekik – velünk ellentétben – ezek nemcsak történeti ereklyék voltak, hanem az uralkodói legitimitás nélkülözhetetlen eszközei és az államiság legfőbb szimbólumai. Ezt jól jelzi, hogy az 1880-as években ugyan már tudóselődeink is rámutattak arra, hogy a kard biztosan a késő középkorban készülhetett, ennek ellenére az utolsó királykoronázás (1916) alkalmával, sőt még később is mindvégig „Szent István kardjaként” emlegették. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy vitathatatlanul egyik legfontosabb nemzeti ereklyénk!
A Szent Korona legkorábbi hiteles ábrázolása és modern fotója. Pálffy Géza szerint a kard jelentőségét elsősorban nem eredete és régisége, hanem – a Szent Koronához hasonlóan – minden magyar királykoronázáson betöltött sokrétű és kiemelkedő szerepe adja.
A Szent Korona legkorábbi hiteles ábrázolása és modern fotója. Pálffy Géza szerint a kard jelentőségét elsősorban nem eredete és régisége, hanem – a Szent Koronához hasonlóan – minden magyar királykoronázáson betöltött sokrétű és kiemelkedő szerepe adja.
Fotó: „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport

– A koronázások történetével kapcsolatban még milyen új kutatási eredményekre derült fény? Ha jól tudom, Sopron városában egy egészen különleges hagyomány is kialakult.
– Egyrészt kutatásainknak köszönhetően – Székesfehérvár, Pozsony és Buda mellett – talán sikerül visszaemelni Sopront a magyar koronázóvárosok sorába. A város e kiemelkedő funkcióját ugyanis napjainkra a nagyközönség teljesen, ám részben még a soproniak is elfeledték. Pedig az egykori szabad királyi városban a 17. században három uralkodókoronázást tartottak: 1625-ben egy magyar királyt (III. Ferdinándot), 1622-ben és 1681-ben pedig egy-egy királynét (Gonzaga Anna Eleonórát és Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdolnát) koronáztak itt.

Másrészt a két királynéi szertartást megelőzően ugyanitt a koronázási jelvények különleges közszemléit is sikerült rekonstruálnunk. Ez ugyancsak komoly újdonságnak tartható. Mivel 1622-ben a magyar rendek visszerezték a koronázási jelvényeket Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől, ekkor meg kívántak győződni arról, hogy mindent hiánytalanul visszakaptak. Ezért az Országgyűlés felsőtáblájának akkori üléstermében, amely akkor a soproni városháza tanácsterme volt, egyenként ellenőrizték a Thurzó Szaniszló nádor által a koronaládából kivett felségjelvényeket. Sőt, a hivatalos ellenőrzést követően a koronát és a többi felségjelvényt a nádor a városháza ablakából még a soproni Fő téren összesereglett tömegnek is egyenként felmutatta. A Szent Korona történetében ilyen különleges formában végrehajtott hivatalos, majd szélesebb körű közszemlére csakis Sopronban került sor. Ráadásul ez 1681-ben, a második királyné-koronázáskor megismétlődött. Ekkor a zeneszerető híres nádor, Esterházy Pál foghatta kezében és mutatta fel előbb a rendeknek, majd a népnek az összes koronázási ereklyét.

– Rendkívül érdekesnek tartom, hogy korabeli diplomaták hagyatékába is „belelátnak”. Gondolok itt Don Diego Messía Leganés márkijára, miért fontos és miért különleges számunkra ő?
– Igen, ez is fontos feladatunk. A koronázásokon részt vett pápai nunciusok, velencei, spanyol követek és más szemtanúk ugyanis gyakran igen részletes és hallatlanul érdekes jelentéseket vetettek papírra a ceremóniákról. Kutatócsoportom ezeket is szisztematikusan gyűjti. Az említett spanyol márki, a portrék nagy kedvelője a III. Ferdinánd 1625. decemberi soproni koronázásán részt vett spanyol követség valamelyik tagjától így szerezhette meg a megkoronázott uralkodó igen kvalitásos portréját. Ezt a sokáig Firenzében élő neves flamand művész, a Mediciek udvari festője, Justus Sustermans készítette, aki – Buzási Enikő kolléganőm részletes feltárása szerint – pályája során számos Medici és Habsburg családtagot örökített meg portréban. Festménye III. Ferdinándot magyar királyként hagyományos magyaros öltözetben ábrázolja. Az uralkodó cobolyprémes vörös bársonyköpenyt, kócsagtollal és gyémántforgóval díszített magyar föveget, oldalán pedig drágakövekkel gazdagon kirakott kardot visel. A festmény értékét kiemelten növeli a Szent Korona rajta látható képe, amely nemzeti kincsünk egyik leghitelesebb fennmaradt 17. századi ábrázolása. Ezért is igen örömteli, hogy a kiemelkedő értékű műalkotás negyedszázaddal ezelőtt külföldi tulajdonból Budapestre kerülhetett. Ma a Magyar Nemzeti Galériában bárki megtekintheti. Érdemes!

„A Szent Korona ismeretlen kincsei”

A kutatócsoport munkájáról és legfrissebb eredményeiről itt tájékozódhatnak.
A cikksorozat második részében egy eddig ismeretlen különleges nemzeti kincsről is szó esik majd hamarosan itt, a SZEMbeszédben.