Skót népszavazás - Székelyföldig érhet a láncreakció K. S. 2014-08-18 12:20 szekelyfold.ma Szeptember 18-a az izgalmak időszaka lesz Európában az összes olyan helyen, ahol valamilyen nemzeti kisebbség önállóságra vagy autonómiára vágyik: ekkor tartják ugyanis a skótok az Angliától való függetlenségről szóló népszavazást. Vajon hogyan érinti ez az ügy a székelyeket? Mire tanít Koszovó? "Eljön az aranykor, ha Skócia függetlenné válik, mert akkor teljesen miénk lesz az északi-tengeri olajmező" - mondta nemrég Alex Salmond skót miniszterelnök. A 2011 óta parlamenti többségben kormányzó Skót Nemzeti Párt vezetője két éve hirdette meg, hogy az országrész idén szeptember 18-án népszavazást tart függetlenségéről. A közvélemény-kutatások szerint az elszakadáspártiak és az Angliával való unió fenntartásának hívei fej fej mellett haladnak. Az elszakadás ellenzői azzal érvelnek, hogy a skót vállalatok harmada - főleg azok, amelyek a globális piacra termelnek - elköltözik majd Angliába, és London nem fogja engedni, hogy Skócia megőrizze a fontot mint fizetőeszközt. Tehát az ígért gazdagság helyett a szegénység vár a dudások országára, ha háromszáz év után hátat fordítanak eddigi hazájuknak. A skótokon kívül Európában még két "forró" esetet tartunk számon: a katalánok és a flamandok is "válni" készülnek. Kelet-európai folklór? Az elmúlt évtizedekben a nemzetiségi kérdést kelet-európai "folklórnak" tekintették a földrész gazdagabbik felén. Olyannyira kiesett az európaiak látóköréből az őshonos lakosság kisebbségi problémája, hogy a kifejezés is átértelmeződött: a kisebbség fogalma leginkább a muzulmán bevándorlók megjelölésére szolgál Nyugat-Európában. Az évtized elején aztán a gazdag Nyugatnak szembe kellett néznie a valósággal: az őshonos nemzeti kisebbségeknek nem elég a belső önállóság, hanem többen nemzetállamot akarnak. Mindaddig ugyanis a bőséges szociális juttatások, a munkanélküliek alacsony száma, a magas életszínvonal és nem utolsósorban az őshonos nemzetiségekkel rendelkező országok közigazgatási átszervezése - Katalónia, Skócia, Flandria nagyarányú autonómiát kapott - okafogyottá tette az évszázadokra visszanyúló nemzetiségi ellentéteket. Az etnikai feszültségek fellángolása a 2008-as gazdasági válság következményeivel magyarázható. A szűkölködés megkérdőjelezte annak létjogosultságát, hogy az iparilag fejlett Katalónia, a pénzügyi szektorban sikeres Flandria és az olajban gazdag Skócia a jelenlegi államszervezet keretei között éljen tovább. Az elszakadás híveinek népszerűsége ennek megfelelően emelkedni kezdett: Katalóniában a 2010-es választásokon a Konvergencia és Unió, a belga szövetségi erőpróbán az Új Flamand Szövetség szerezte meg a legtöbb mandátumot, Skóciában pedig 2011-ben a Skót Nemzeti Párt diadalmaskodott. Mindhárom alakulat egyet akart: kiszakítani az általa képviselt etnikumot az eddigi államszerkezetből. Hűtik a nacionalizmust Katalóniában novemberre tűzték ki a függetlenségi népszavazást, de nem biztos, hogy az időpont tartható. A tartomány hét és fél milliós lélekszáma a 40 milliós Spanyolországban a nemzeti össztermék 20 százalékát állítja elő, viszont a központi költségvetésbe a lakosság részarányánál nagyobb összeget kell befizetnie, ami tavaly kilencmilliárd eurós lyukat ütött az országrész büdzséjén.  Skóciában is hasonló a helyzet: a helyi kormány szerint az elszakadás egy pénzügyi évre ötmilliárd font nettó GDP-pluszt eredményezhet az olajbevételek révén. A takarékosságukról elhíresült flamandok is pénzük elvétele miatt háborognak. A posztindusztriális gazdaság korszakában Flandria felvirágzott, a hanyatló nehézipar viszont magával rántotta Vallóniát. Most a flamandok adótöbbletéből finanszírozzák a vallonok magasabb életszínvonalát. A másik figyelemre méltó tendencia, hogy miközben Nyugat-Európában fellángolt, a földrész keleti felén alábbhagyott a kisebbségek nemzeti hevülete. Egy-két évtizede még mást sem lehetett hallani a térségben, mint hogy a szerbek és a horvátok ki akarnak szakadni Boszniából és anyaországukhoz csatlakozni, s a 30 százaléknyi albán lakosság is búcsút mondana Macedóniának. Mára a Balkánon e tekintetben kisebb a turbulencia. Ennek oka, hogy Horvátország tavaly vált az EU tagjává, Szerbia pedig tagjelölt lett, sőt, Brüsszel Macedónia előtt is meglebegtette a csatlakozás lehetőségét, ha a névvitában dűlőre jut Görögországgal. (Athén ellenzi, hogy szomszédja nevében a macedón kifejezés szerepeljen, mert az szerinte csak az északgörög tartományt illeti meg.) Az EU nem akar nemzetiségi ellentéteket látni határain belül, ezért folyamatosan hűti a délkelet-európaiakat. Az unió vezetőinek egyik feltétele Zágráb számára a belépés előtt az volt, hogy a horvátok szorítsák vissza a nacionalistákat. Zoran Milanović kormányfő népszavazáson szerzett felhatalmazást a közösséghez való csatlakozásra: a horvátok 66 százaléka támogatta az uniós tagságot. A dolog szépséghibája, hogy a választásra jogosultaknak csak 44 százaléka ment el voksolni, ami azt is jelenti, hogy a horvátok többsége nem szívesen ment bele a nemzeti ambíciók feladásába. Egy éve Brüsszelben megmondták Ivica Dačić akkori szerb miniszterelnöknek is: Belgrád hagyjon fel a nacionalista húrok pengetésével, ha az EU tagja akar lenni, és rendezze viszonyát egykori tartományával, a többségében albánok lakta és 2008-ban függetlenné vált Koszovóval. Koszovó ügye viszont fordulópont volt az európai kisebbségek függetlenségi törekvéseinek ügyében. A kelet-európai rendszerváltás hajnalán az Egyesült Államok és az egykori Szovjetunió Máltán megállapodott, hogy a bukott kelet-európai kommunista rendszerek föderációs berendezkedésű országainak tagállamai kiválhatnak az addigi formációból. A két szuperhatalom ugyanakkor feltételül szabta, hogy az elszakadás nem érintheti az egyes országok külső határait, vagyis területrablásról szó sem lehet. Koszovó ellenben Szerbia része volt, nem tagállami, hanem tartományi státusban. Függetlenné válása így megváltoztatta Európa egyik országának külső határait. A nemzetiségi kisebbség kérdésében forrón érintett EU-tagállamok egy része - Románia, Szlovákia, Spanyolország, Görögország és Ciprus - nem is ismerte el a volt szerbiai tartomány függetlenségét. Mi lesz Erdéllyel? De Koszovó, ha nem volt is tagállam, mégiscsak körülhatárolható közigazgatási egységként létezett Szerbiában, olyan területként, amely a nemzeti önrendelkezés alapján vált ki az "anyaországából". Románia regionális átszervezésének térképvázlatain sokféle terv megjelent már, de a leendő uniós fejlesztési régiók határait mindegyiken úgy húzták meg, hogy az új egységeken belül a magyar lakosság sehol ne kerüljön többségbe. Bukarestben zsigeri félelem él a koszovói függetlenség után, hogy ha Székelyföld bármilyen szintű közigazgatási besorolást kap, akkor ez Románia széteséséhez vezethet. A skót és katalán függetlenségi törekvések első ránézésre nem segítik a székelyföldi autonómia ügyét. Máris felhangzott ugyanis a román nacionalista kórus: az autonómia az első lépés a kiválás útján. Koszovónak a szerb alkotmány ellenében való elszakadása ugyanakkor láncreakciót indított el. A most márciusban a Krímben tartott elszakadási népszavazást Vlagyimir Putyin orosz elnök azzal is indokolta: ha ugyanezt a volt szerb tartományban élő albánok megtehették, akkor a félsziget orosz lakosságától sem lehet megtagadni. A román közvélemény is elkezdte feldolgozni a megváltozott közhangulatot. Egy felmérés szerint Koszovó kiválása után a románok harmada úgy vélte, az ország határai változni fognak, fel kell készülni a területvesztésre. A területi átalakulások olyan légkört teremthetnek Európában, melynek alapján Szilágyi István, a Pécsi Tudományegyetem professzora állítja: ha Skócia és Katalónia válik, akkor nem lehet megakadályozni Székelyföld autonómiáját sem. szerző: G. Fehér Péter forrás: erdely.ma, valasz.hu Lesz autonómia! A Székely Nemzeti Tanács nem egyszer nyilvánvalóvá tette, hogy az autonómiaküzdelem sikerének a kulcsa magának a székely közösségnek a kezében van. Ez azt jelenti, hogy nem azért lesz autonómia Székelyföldön, mert néhány politikus akarja, hanem azért, mert ez a közösség kinyilvánított akarata. Ezért volt kiemelt jelentősége a 2006 és 2008 között lebonyolított népszavazásnak vagy a tavaly októberben a Székelyek Nagy Menetelésének. Ilyen téren még nagyobb jelentősége van minden olyan alulról jövő kezdeményezésnek, mint amilyen a napokban lebonyolított Székely lovasok Székelyföldért staféta volt. Hasonlóképpen fontos esemény zajlott a hét végén Székelyudvarhelyen, ahol első hazai mérkőzését játszotta Székelyföld labdarúgó válogatottja. Ezek az események ugyanis nyilvánvalóvá teszik mindenki a számára, hogy az autonómia gondolata milyen mélyen gyökerezik népünk lelkében. Ha bárkiben vannak is még kételyek, azt az ilyen kezdeményezések meg fogják győzni, hogy igenis lesz autonómia! Köszönet ezért a staféta kezdeményezőinek és minden résztvevőjének, valamit a Székelyföld labdarúgó válogatottja vezetőinek és játékosainak. Marosvásárhely, 2014. augusztus 19.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke |
| ||||||||||||||||||
2014. augusztus 20., szerda
Skót népszavazás - Székelyföldig érhet a láncreakció + Lesz autonómia!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése