http://www.helyitema.hu/ebook/
2012. február 15., szerda
2012. február 13., hétfő
Íme, a nagy liberális titok
Link
http://anyusch.multiply.com/journal/item/6601
http://anyusch.multiply.com/journal/item/6601
Íme, a nagy liberális titok
"...Csak olyanok kaphatnak meg kulcsszerepet, akik a mi irányításunkat elfogadják, és tudomásul veszik
.2. Ha a látókörünkbe kerülnek olyan egyedek, akik olyan szervezettekkel ápolnak kapcsolatot, amely nem a mi irányításunk alatt állnak, haladéktalanul likvidálni kell őket. ..."
2012. február 12., vasárnap
Programajánló - Pilisvörösvár : Magyarország a szakadék szélén: Kerekasztal beszélgetés
2012. február 25. szombat 15-21 óráig, "Mátyás az igazságos" napján
Bogár László közgazdász, politikus, egyetemi tanár, író
Dr. Tóth Zoltán József alkotmányjogász, egyetemi docens, író
Kocsis István történész, tanár, író (és meglepetés vendég)
Prof. Horváth István orvosbiológus, az érelmeszesedés elleni szérum feltalálója
A beszélgetés műsorvezetője: dr. Horkovics-Kováts János
Helyszín: Pilisvörösvár Civilek Háza Szabadság u. 21. A Fő útról a Művészetek Házánál Pilisszántó felé kell kanyarodni, kb. 5 perc gyalog, bejárat a Gimnáziumból.
(Belépő: 1.600,-Ft). Büfé lehetőség van.
Kapcsolódó videók:
http://www.youtube.com/watch?v=v-x3LlAB4QQ
http://www.youtube.com/watch?v=db-IhznM7kA
http://www.youtube.com/watch?v=6jfbf3UF6A8
Az esetleges változást kérjük figyelemmel kísérni az aktuális programokban a www.egipatrona.hu internetes oldalon, vagy a Magyar Nemzeti Értékek Boltjában!
Kapcsolat: admin@egipatrona.hu
Vonalban levők száma
Bogár László közgazdász, politikus, egyetemi tanár, író
Dr. Tóth Zoltán József alkotmányjogász, egyetemi docens, író
Kocsis István történész, tanár, író (és meglepetés vendég)
Prof. Horváth István orvosbiológus, az érelmeszesedés elleni szérum feltalálója
A beszélgetés műsorvezetője: dr. Horkovics-Kováts János
Helyszín: Pilisvörösvár Civilek Háza Szabadság u. 21. A Fő útról a Művészetek Házánál Pilisszántó felé kell kanyarodni, kb. 5 perc gyalog, bejárat a Gimnáziumból.
(Belépő: 1.600,-Ft). Büfé lehetőség van.
Kapcsolódó videók:
http://www.youtube.com/watch?v=v-x3LlAB4QQ
http://www.youtube.com/watch?v=db-IhznM7kA
http://www.youtube.com/watch?v=6jfbf3UF6A8
Az esetleges változást kérjük figyelemmel kísérni az aktuális programokban a www.egipatrona.hu internetes oldalon, vagy a Magyar Nemzeti Értékek Boltjában!
Kapcsolat: admin@egipatrona.hu
Vonalban levők száma
Programajánló - Pilisszántó, Dr. Tóth Zoltán József: Vihar előtt: a Szent Korona-tan aktualitása
A február 25-i kerekasztal beszélgetést előkészítő előadás.
Időpont: 2012. február 17. péntek 18 óra
Helyszín: Pilisszántó Faluház Magyar Nemzeti Értékek Boltjával (Kossuth L. u. 65.) szemben
(Belépő: 1.000,-Ft).
Az előadás kezdetét megelőzően a Magyar nemzeti értékek boltja szeretettel várja a látogatókat.
Busszal érkezők az Árpád-híd pesti hídfőjénél lévő Volán buszpályaudvaron szállhatnak buszra. Leszállás a templom előtt (utolsó előtti megálló), lefelé kb. 70 m.
Az esetleges változást kérjük figyelemmel kísérni az aktuális programokban a www.egipatrona.hu internetes oldalon, vagy a Magyar Nemzeti Értékek Boltjában!
Kapcsolat: admin@egipatrona.hu
Kapcsolódó videó: http://www.youtube.com/watch?v=qPTNc74RQlQ
***
Kapcsolódó olvasmány:
A zsidóság szerepe az Árpád-házi királyok alatt
2012-02-12. 12:09 Kuruc.info
Javaslom, hogy a Mazsihisz kérésének eleget téve minden diáknak kötelező legyen ismerni a zsidóság szerepét az Árpád-házi királyok alatt. Röviden az Aranybulla néhány pontja, és a kapcsolódó rendelkezések:
- 20. Izmaeliták és zsidók eltiltassanak attól, hogy kamaraispánok, pénzverők, sótisztek és vámszedők lehessenek.
- 28. Meg kell szüntetni az izmaelita, zsidó vendégfőúri és egyházi személyek általi pénzszerzés céljából való rabszolga-kereskedelmet.
- IX. Gergely pápa 1231 márciusában is írt az esztergomi érsekhez, az izmaeliták és a zsidók magyarországi kiváltságos helyzetéről, amelytől a hit megsemmisülhet.
- Róbert esztergomi érsek 1232 februárjában IX. Gergely pápa jóváhagyásával Magyarországot kiközösítéssel sújtotta, hogy az izmaeliták, zsidók és bogumilok hatalmát megtörje.
- Maga a beregi egyezmény az izmaeliták és zsidók ügyében intézkedik, és a sókereskedelem szabályait rögzíti le. Eltiltja az izmaeliták és zsidók kinevezését a kamara, a pénzverés, adók és vámok hivatalainak éléről. Elrendeli, hogy keresztényektől jellel kell megkülönböztetni őket. Megtiltja, hogy keresztény rabszolgákat vásároljanak, és velük keresztények házasságra lépjenek.
Szóval volt szerepük, ezt tanítani kell, nehogy elfelejtsük!
Csikfalvy
Tömegdemonstrációk - Görögország, Portugália
A görög rendőrszakszervezetek elfogatóparancsot adnak ki az EU/IMF tisztviselőkre
2012. február 11. - 21:29 Jövönk.info
Görögország legnagyobb szakszervezete bejelentette, hogy elfogatóparancsot adnak ki az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap hivatalnokai, illetve az újabb megszorításokat hirdető politikusok ellen. A rendőrszakszervezet zsarolással, a demokrácia és a nemzeti függetlenség felszámolásával vádolta az eurokratákat, és közölte, hogy az első célpont az IMF vezetője lesz. "Mivel tovább folytatják ezt a pusztító jellegű politikát, arra figyelmeztetjük Önöket, hogy nem fognak minket a testvéreink elleni harcra kényszeríteni. Nem szállunk szembe szüleinkkel, testvéreinkkel, gyermekeinkkel és semelyik állampolgárral sem, aki változást követel a politikában." A szakszervezet, amely ezt a nyilatkozatot kiadta, képviseli a görög rendőrök kétharmadát.
Úgy tűnik, a görög rendőrszakszervezet megtalálta a szabadkőműves elit gyengepontját, ami minden országban tabunak számít. Európában minden egyes politikus, aki a hatalom közelébe kerül, szabadkőműves. A hatalom közelébe csak úgy juthat, ha leköteleződik, ami többnyire törvénytelenséget jelent. Ez azért szükséges, hogy ha nem hajtja végre a felettes utasításait, a hatalomból törvényes eszközökkel azonnal eltávolítható legyen. A görög rendőrség rájött, hogy az összes (!) politikus a jelenlegi törvényi szabályozás segítségével kiiktatható. Minden egyes politikus esetében elő lehet szedni valamit, amivel zsarolható, és a felettes még pluszban zsarolás miatt is büntethető. Ez igaz minden európai államra, így Magyarországra is. Egy ilyen zsarolási alap lehet egy korábbi sikkasztási ügy, vagy akár a külföldi kollégiumban lehallgatott hálószoba... Szima Juditot nem véletlenül állították félre! Egy hazafias, a hatályos törvényeket betartó rendőrség a legnagyobb veszélyt jelenti a szabadkőműves diktatúrára.
Csak is kizárólag ezért van törvénybe iktatva a mentelmi jog. Azonban egy olyan helyzetben, ami nemsokára minden európai államban előáll, ez senkit nem fog érdekelni. Egy valós érdekképviseletet jelentő rendőrszakszervezet a hatályos jogszabályok alapján azonnal előzetes letartóztatás alá tehet bármely politikust, és a rendszer rendezőelve a garancia arra, hogy találnak is valamit, amivel börtönbe juttatható.
Akkor lenne tele a gatya, lenne azonnal munkahelyteremtés!
A szakszervezet által megfogalmazott felszólítást az Európai Központi Bank vezetőjének, és az európai Bizottság korábbi vezetőjének is címezték. A görög parlament előtt tömeges tüntetések kezdődtek, és a rendőrök közül rengetegen a fenti nyilatkozat értelmében nem vették fel a szolgálatot, mert a hatalom jelenleg a nép utolsó forintjait venné el a megszorításokkal, és ehhez a rendőrségnek kellene közreműködnie.
Ez az eredménye annak, ha a rendőrt szembe akarják állítani saját népével!
Fenyvesi Áron - Jövőnk.info
30 éve nem látott tömegtüntetés a megszorítások ellen
ecoline.hu 2012.02.11., 22:53
A szervezők becslése szerint mintegy 300 ezer ember vonult az utcára Lisszabonban, tiltakozásul a már végrehajtott, illetve a továbbiakban tervezett brutális megszorítások ellen. Három évtizede nem volt ekkora tüntetés Portugáliában.
Az ottani kormány úgy tűnik, nem magyarázta el az embereknek, hogy nem megszorítástokról van szó, hanem megújulásról - a portugálok ugyanis brutális megszorításként élik meg a brutális megszorítást. Tavaly a Trojka (IMF, unió, Európai Központi Bank) mentőhiteléért kénytelenek voltak gyors privatizációba kezdeni, valamint a munkavállalóknak nagyon fájó munkaerőpiaci reformot hajtottak végre.
A vásárlóerő csökken, a szegények és a munkanélküliek száma folyamatosan nő, ezzel párhuzamosan az elégedetlenség is. A tüntetést azért időzítették erre a hétvégére, mert jövő héten jön a Trojka ellenőrizni, hogy teljesíti-e az ország a feltételeiket. A szervezők szerint a hitelezőknek le kellene venniük a kötelet az ország nyakáról, mert így, a folyamatos és durva megszorításokkal megfullad Portugália.
A következő hetekben további komoly demonstrációkra lehet számítani.
2012. február 11. - 21:29 Jövönk.info
Görögország legnagyobb szakszervezete bejelentette, hogy elfogatóparancsot adnak ki az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap hivatalnokai, illetve az újabb megszorításokat hirdető politikusok ellen. A rendőrszakszervezet zsarolással, a demokrácia és a nemzeti függetlenség felszámolásával vádolta az eurokratákat, és közölte, hogy az első célpont az IMF vezetője lesz. "Mivel tovább folytatják ezt a pusztító jellegű politikát, arra figyelmeztetjük Önöket, hogy nem fognak minket a testvéreink elleni harcra kényszeríteni. Nem szállunk szembe szüleinkkel, testvéreinkkel, gyermekeinkkel és semelyik állampolgárral sem, aki változást követel a politikában." A szakszervezet, amely ezt a nyilatkozatot kiadta, képviseli a görög rendőrök kétharmadát.
Úgy tűnik, a görög rendőrszakszervezet megtalálta a szabadkőműves elit gyengepontját, ami minden országban tabunak számít. Európában minden egyes politikus, aki a hatalom közelébe kerül, szabadkőműves. A hatalom közelébe csak úgy juthat, ha leköteleződik, ami többnyire törvénytelenséget jelent. Ez azért szükséges, hogy ha nem hajtja végre a felettes utasításait, a hatalomból törvényes eszközökkel azonnal eltávolítható legyen. A görög rendőrség rájött, hogy az összes (!) politikus a jelenlegi törvényi szabályozás segítségével kiiktatható. Minden egyes politikus esetében elő lehet szedni valamit, amivel zsarolható, és a felettes még pluszban zsarolás miatt is büntethető. Ez igaz minden európai államra, így Magyarországra is. Egy ilyen zsarolási alap lehet egy korábbi sikkasztási ügy, vagy akár a külföldi kollégiumban lehallgatott hálószoba... Szima Juditot nem véletlenül állították félre! Egy hazafias, a hatályos törvényeket betartó rendőrség a legnagyobb veszélyt jelenti a szabadkőműves diktatúrára.
Csak is kizárólag ezért van törvénybe iktatva a mentelmi jog. Azonban egy olyan helyzetben, ami nemsokára minden európai államban előáll, ez senkit nem fog érdekelni. Egy valós érdekképviseletet jelentő rendőrszakszervezet a hatályos jogszabályok alapján azonnal előzetes letartóztatás alá tehet bármely politikust, és a rendszer rendezőelve a garancia arra, hogy találnak is valamit, amivel börtönbe juttatható.
Akkor lenne tele a gatya, lenne azonnal munkahelyteremtés!
A szakszervezet által megfogalmazott felszólítást az Európai Központi Bank vezetőjének, és az európai Bizottság korábbi vezetőjének is címezték. A görög parlament előtt tömeges tüntetések kezdődtek, és a rendőrök közül rengetegen a fenti nyilatkozat értelmében nem vették fel a szolgálatot, mert a hatalom jelenleg a nép utolsó forintjait venné el a megszorításokkal, és ehhez a rendőrségnek kellene közreműködnie.
Ez az eredménye annak, ha a rendőrt szembe akarják állítani saját népével!
Fenyvesi Áron - Jövőnk.info
***
30 éve nem látott tömegtüntetés a megszorítások ellen ecoline.hu 2012.02.11., 22:53
A szervezők becslése szerint mintegy 300 ezer ember vonult az utcára Lisszabonban, tiltakozásul a már végrehajtott, illetve a továbbiakban tervezett brutális megszorítások ellen. Három évtizede nem volt ekkora tüntetés Portugáliában.
Az ottani kormány úgy tűnik, nem magyarázta el az embereknek, hogy nem megszorítástokról van szó, hanem megújulásról - a portugálok ugyanis brutális megszorításként élik meg a brutális megszorítást. Tavaly a Trojka (IMF, unió, Európai Központi Bank) mentőhiteléért kénytelenek voltak gyors privatizációba kezdeni, valamint a munkavállalóknak nagyon fájó munkaerőpiaci reformot hajtottak végre.
A vásárlóerő csökken, a szegények és a munkanélküliek száma folyamatosan nő, ezzel párhuzamosan az elégedetlenség is. A tüntetést azért időzítették erre a hétvégére, mert jövő héten jön a Trojka ellenőrizni, hogy teljesíti-e az ország a feltételeiket. A szervezők szerint a hitelezőknek le kellene venniük a kötelet az ország nyakáról, mert így, a folyamatos és durva megszorításokkal megfullad Portugália.
A következő hetekben további komoly demonstrációkra lehet számítani.
*** www.nemzetihirhalo.hu *************
Bogár László: "az egészségügynek becézett globális betegségipar"
2012. február 07. 08:54 Hunhír.info
....egy olyan cinikus érdekszövetség irányítja a világ nagy részének egész táplálkozási rendszerét, amely gigantikus profitját százmilliók tudatos megbetegítésére, sőt végső soron elpusztítására építi. Arról van szó, hogy a nagy élelmiszerláncok urai - együttműködve a globális médiával, az élelmiszer-vegyészeti konglomerátumokkal és az egészségügyi rendszerek "betegségipari" hatalmasságaival - felfoghatatlan mélységű reprodukciós katasztrófába hajszolják a nyugati világot...
Igen figyelemre méltó tanulmányt jelentetett meg Kenneth Rogoff ismert amerikai közgazdász, a Harvard Egyetem tanszékvezető professzora, az IMF volt vezető közgazdásza. Tehát olyan személyről van szó, aki a globális hatalomgazdaság legmagasabb csúcsait is megjárta, a kapitalizmus iránti elkötelezettsége aligha vonható kétségbe. A Coronary Capitalism című most napvilágot látott írásában azonban olyan átfogó és megrendítő kritikáját adja a globális kapitalizmus rendszerének, ami azt látszik bizonyítani, hogy a mai rendszer által képviselt létszerveződési móddal már a legodaadóbb hívei is szembefordulnak. Méghozzá nem is akárhogyan! Kenneth Rogoff ugyanis egy eddig talán kevésbé vizsgált oldalról ad megsemmisítő bírálatot arról a r e ndszerről, amelyet a globális és a hazai térben ultraliberális hívei változatlanul minden világok legjobbikának tartanak. A tanulmány címét - amely szó szerint Koszorúér- kapitalizmust jelent - közvetlenül és átvitt értelemben is használja érvelésében. Átvitt értelemben úgy, hogy a kapitalizmus egész rendszere végzetesen elaggott, azaz szklerotikussá vált, képtelen az alkalmazkodásra, és 2008 óta végzetes infarktusa van. Elsősorban azért képtelen úrrá lenni végzetesnek látszó betegségén, mert csődöt mondott az egész komplex szabályozó rendszere. Mégpedig azért mondott csődöt, mert benne olyan nagy hatalmú, ám igen veszedelmesen patologikus érdekegyezségek léteznek és működnek, amelyek a saját létüket is tagadják.
Ám a koszorúér-betegség nemcsak ebben az átvitt értelemben, hanem közvetlenül is megjelenik az írásban. Rogoff ugyanis megdöbbentő összefüggésekre irányítja rá a figyelmet. Arra tudniillik, hogy egy olyan cinikus érdekszövetség irányítja a világ nagy részének egész táplálkozási rendszerét, amely gigantikus profitját százmilliók tudatos megbetegítésére, sőt végső soron elpusztítására építi. Arról van szó, hogy a nagy élelmiszerláncok urai - együttműködve a globális médiával, az élelmiszer-vegyészeti konglomerátumokkal és az egészségügyi rendszerek "betegségipari" hatalmasságaival - felfoghatatlan mélységű reprodukciós katasztrófába hajszolják a nyugati világot, főként az Egyesült Államokat. Természetesen a korrupt és kollaboráns politikai oligarchia cinikus asszisztenciája mellett. A trükk valójában pofonegyszerű! A lehető legpusztítóbb, ám nagy tömegben, olcsón előállítható zsírokat és szénhidrátokat olyan mesterséges adalékanyagokba "csomagolják", amelyekkel szabályos f ü ggőséget idéznek elő emberek százmillióiban. A mindent elsöprő és mindent betöltő reklámkampányok "szükséglettermelő" rendszerei tudati (pontosabban tudat alatti) szőnyegbombázással lerombolnak minden józan megfontolást, így a tökéletesen védtelenné tett fogyasztó esélytelenné válik. Különösen veszélyes mindez a fiatalkorúak számára! A nyugati világban ennek következtében az előállított élelmiszerek legalább húsz százaléka már legyártása pillanatában is veszélyes hulladéknak minősül, amit ráadásul végtelen cinizmussal el is árulnak róla, hisz az amerikai angol már régóta "junk food", vagyis szemét kaja néven említi ezeket a tápláléknak látszó valamiket.
Ahogy Rogoff írja, az Egyesült Államok felnőtt lakosságának legalább az egyharmada kórosan elhízott, és ami leginkább vészjósló, hogy a gyerekek esetében az utóbbi harminc év során az elhízottak aránya megháromszorozódott. Mindez hihetetlen mértékben növeli a szív- és érrendszeri (koszorúér!) és daganatos betegségek arányát. Többek között ezért is lehetséges az a képtelenség, hogy miközben az Egyesült Államok egy főre jutó GDP-je tizenötször akkora, mint Kubáé, egy átlag kubai mégis három évvel él tovább, mint az átlag amerikai. Mindez már ma is iszonyú egészségügyi kiadásokat gerjeszt, de az előttünk álló évtizedek során igazi katasztrófa lehet ebből az egészből. Ám, mint arra Rogoff felhívja a figyelmet, miközben az érintett áldozatoknak ez iszonyú testi-lelki szenvedést, hatalmas anyagi kiadást jelent, az egészségügynek becézett globális betegségipar tekintélyes profitot realizál belőle. A köz érdekeit megtestesíteni hivatott állam pedig néma marad. Cinkos némaságának fő oka az, hogy nem mer szembeszállni az élelmiszer-óriások, a hatalmas reklámügynökségek és a betegségipari lobbi hármasával. Például azért nem, mert valójában ezek kitartottja lett a politikai elit. Márpedig, írja Kenneth Rogoff, nincs más esély, hiszen csak az állam rendelkezik a legitim kényszer alkalmazásának lehetőségével, és itt bizony a kényszerítő erő, ha kell, az erőszak alkalmazása elkerülhetetlen lenne. Azért, mert a dollár százmilliárdokban mérhető, csillagászati profitok vonzereje mindent szétroncsoló erővé vált, így csak a radikális újraszabályozás lehet az egyetlen lehetőség. Szabályozni azonban csak az tud, aki nagyobb és erősebb, mint a szabályozandó objektum. Rogoff ugyan szép új világunk legsötétebb oldalainak egyikére irányítja a figyelmet, de talán mégis reménykeltő, ha egy ilyen kifogástalan pedigrével rendelkező személy fordul szembe az egykor általa is támogatott hatalmi struktúrák pusztító erejével.
Bogár László - Magyar Hírlap
*** www.nemzetihirhalo.hu ****
....egy olyan cinikus érdekszövetség irányítja a világ nagy részének egész táplálkozási rendszerét, amely gigantikus profitját százmilliók tudatos megbetegítésére, sőt végső soron elpusztítására építi. Arról van szó, hogy a nagy élelmiszerláncok urai - együttműködve a globális médiával, az élelmiszer-vegyészeti konglomerátumokkal és az egészségügyi rendszerek "betegségipari" hatalmasságaival - felfoghatatlan mélységű reprodukciós katasztrófába hajszolják a nyugati világot...
Igen figyelemre méltó tanulmányt jelentetett meg Kenneth Rogoff ismert amerikai közgazdász, a Harvard Egyetem tanszékvezető professzora, az IMF volt vezető közgazdásza. Tehát olyan személyről van szó, aki a globális hatalomgazdaság legmagasabb csúcsait is megjárta, a kapitalizmus iránti elkötelezettsége aligha vonható kétségbe. A Coronary Capitalism című most napvilágot látott írásában azonban olyan átfogó és megrendítő kritikáját adja a globális kapitalizmus rendszerének, ami azt látszik bizonyítani, hogy a mai rendszer által képviselt létszerveződési móddal már a legodaadóbb hívei is szembefordulnak. Méghozzá nem is akárhogyan! Kenneth Rogoff ugyanis egy eddig talán kevésbé vizsgált oldalról ad megsemmisítő bírálatot arról a r e ndszerről, amelyet a globális és a hazai térben ultraliberális hívei változatlanul minden világok legjobbikának tartanak. A tanulmány címét - amely szó szerint Koszorúér- kapitalizmust jelent - közvetlenül és átvitt értelemben is használja érvelésében. Átvitt értelemben úgy, hogy a kapitalizmus egész rendszere végzetesen elaggott, azaz szklerotikussá vált, képtelen az alkalmazkodásra, és 2008 óta végzetes infarktusa van. Elsősorban azért képtelen úrrá lenni végzetesnek látszó betegségén, mert csődöt mondott az egész komplex szabályozó rendszere. Mégpedig azért mondott csődöt, mert benne olyan nagy hatalmú, ám igen veszedelmesen patologikus érdekegyezségek léteznek és működnek, amelyek a saját létüket is tagadják. Ám a koszorúér-betegség nemcsak ebben az átvitt értelemben, hanem közvetlenül is megjelenik az írásban. Rogoff ugyanis megdöbbentő összefüggésekre irányítja rá a figyelmet. Arra tudniillik, hogy egy olyan cinikus érdekszövetség irányítja a világ nagy részének egész táplálkozási rendszerét, amely gigantikus profitját százmilliók tudatos megbetegítésére, sőt végső soron elpusztítására építi. Arról van szó, hogy a nagy élelmiszerláncok urai - együttműködve a globális médiával, az élelmiszer-vegyészeti konglomerátumokkal és az egészségügyi rendszerek "betegségipari" hatalmasságaival - felfoghatatlan mélységű reprodukciós katasztrófába hajszolják a nyugati világot, főként az Egyesült Államokat. Természetesen a korrupt és kollaboráns politikai oligarchia cinikus asszisztenciája mellett. A trükk valójában pofonegyszerű! A lehető legpusztítóbb, ám nagy tömegben, olcsón előállítható zsírokat és szénhidrátokat olyan mesterséges adalékanyagokba "csomagolják", amelyekkel szabályos f ü ggőséget idéznek elő emberek százmillióiban. A mindent elsöprő és mindent betöltő reklámkampányok "szükséglettermelő" rendszerei tudati (pontosabban tudat alatti) szőnyegbombázással lerombolnak minden józan megfontolást, így a tökéletesen védtelenné tett fogyasztó esélytelenné válik. Különösen veszélyes mindez a fiatalkorúak számára! A nyugati világban ennek következtében az előállított élelmiszerek legalább húsz százaléka már legyártása pillanatában is veszélyes hulladéknak minősül, amit ráadásul végtelen cinizmussal el is árulnak róla, hisz az amerikai angol már régóta "junk food", vagyis szemét kaja néven említi ezeket a tápláléknak látszó valamiket.
Ahogy Rogoff írja, az Egyesült Államok felnőtt lakosságának legalább az egyharmada kórosan elhízott, és ami leginkább vészjósló, hogy a gyerekek esetében az utóbbi harminc év során az elhízottak aránya megháromszorozódott. Mindez hihetetlen mértékben növeli a szív- és érrendszeri (koszorúér!) és daganatos betegségek arányát. Többek között ezért is lehetséges az a képtelenség, hogy miközben az Egyesült Államok egy főre jutó GDP-je tizenötször akkora, mint Kubáé, egy átlag kubai mégis három évvel él tovább, mint az átlag amerikai. Mindez már ma is iszonyú egészségügyi kiadásokat gerjeszt, de az előttünk álló évtizedek során igazi katasztrófa lehet ebből az egészből. Ám, mint arra Rogoff felhívja a figyelmet, miközben az érintett áldozatoknak ez iszonyú testi-lelki szenvedést, hatalmas anyagi kiadást jelent, az egészségügynek becézett globális betegségipar tekintélyes profitot realizál belőle. A köz érdekeit megtestesíteni hivatott állam pedig néma marad. Cinkos némaságának fő oka az, hogy nem mer szembeszállni az élelmiszer-óriások, a hatalmas reklámügynökségek és a betegségipari lobbi hármasával. Például azért nem, mert valójában ezek kitartottja lett a politikai elit. Márpedig, írja Kenneth Rogoff, nincs más esély, hiszen csak az állam rendelkezik a legitim kényszer alkalmazásának lehetőségével, és itt bizony a kényszerítő erő, ha kell, az erőszak alkalmazása elkerülhetetlen lenne. Azért, mert a dollár százmilliárdokban mérhető, csillagászati profitok vonzereje mindent szétroncsoló erővé vált, így csak a radikális újraszabályozás lehet az egyetlen lehetőség. Szabályozni azonban csak az tud, aki nagyobb és erősebb, mint a szabályozandó objektum. Rogoff ugyan szép új világunk legsötétebb oldalainak egyikére irányítja a figyelmet, de talán mégis reménykeltő, ha egy ilyen kifogástalan pedigrével rendelkező személy fordul szembe az egykor általa is támogatott hatalmi struktúrák pusztító erejével.
Bogár László - Magyar Hírlap
*** www.nemzetihirhalo.hu ****
Szolgalelkűség eklatáns bankvezére - Patai Mihály
2012, február 11 - 11:04 mnszentlaszlozaszloalj.info
Kétség nem férhet hozzá, ez a beszélgetés (Hír tv: Interjú Patai Miklóssal a Magyar Bankszövetség elnökével - szerk.) csak megerősített benne, nem akarják, nem szabad, hogy Magyarország magára találjon, az emberek öntudatukra ébredve újra naggyá tegyék ezt az országot. Túl sok tyúkszemre hágnánk rá, ha Európa kellős közepén megerősödve, egy nemzetben gondolkodó, stabil és független középhatalom jönne létre. A sokszor és most már hivatalosan is - lásd Simon Peresz izraeli fő hallja kend által - megerősített területfoglalási szándékok ellenére is ki kell jelentenünk, van másik út!
A dominóeffektus - avagy: A megsétáltatott megvezetettek: Muszáj-ország "mintha" polgárai -
Állj be a sorba! A szó legszorosabb értelmében ez is lehetne a most éppen aktuális internesönel trendi jelszó. Új szakaszhoz értünk, innentől már kondicionálnak bennünket. Egyértelműen, erőteljesen és félreérthetetlenül.
Mindemellett a vívmányok korát éljük. A központi tervutasításos rendszert felidéző, "muszáj hozni az eredményeket, ha beledöglünk akkor is" típusú, központilag levezényelt erőlködések közepette a népnek valahogy most sem akar jó lenni. A kétségbeesett, sokszor teljesen értelmetlen tevékenységekkel teli tűzdelt kepectetés bizonyos momentumai - szintén központilag kiadott ukáz keretében - még örömöt is kellene, hogy okozzanak, de legalábbis örülnünk kellene nekik. Mi több, a Magyar Nemzeti Bank függetlenségéhez hasonlóan, vívmányként kell azokat kezelnünk (lásd a pillanatok alatt annulálható visszafizethetetlen államadósság minden áron való törlesztését).
Ilyen van? Nálunk csak ilyen van!...
Ahogy időben távolodunk a nevezetes eseménytől, úgy értjük meg a maga valójában az egymást követő történések által kirajzolt kép szerves egymásutániságában rejlő kapcsolatrendszert. A mintát a görögöknél és az olaszoknál már láthattuk, a pénzvilág lecseréli az ún. demokratikusan megválasztott, azaz elvileg számon kérhető államhatalom vezetését a hozzá hű, saját embereire. Ezzel próbálkoztak itt nálunk is. Ha visszaemlékszünk Róna Péter már tippet is adott, kit ültethetnek OV helyére. Eldőlt az első dominó, dőlt volna utána a többi is, de gondos kezek, mielőtt még magával ragadhatta volna a többit is, visszaállították függőlegesbe.
A többszázezres fitness megmozdulást a legnagyobb médiaerőfeszítés ellenére sem lehetett elhallgatni, ezért beindult a hálivúdi eksönmúvikból már oly jól ismert "jó rendőr-rossz rendőr" játék. A nem megfelelő reakció (a nagy polgári séta) után, kisvártatva lehúzták a rolót a MALÉV-nál. Szintén hívjuk fel a figyelmet arra az apró, ám jelzésértékű momentumra, hogy mikor és honnan nem szállhatott fel az a bizonyos MALÉV utasszállító gép, amelyik megint eldöntött egy bizonyos dominót! Naná, hogy Tel Avivból! Melyik országban található Tel Aviv? BINGÓ!
A jó hálivúdi eksönmúvikhoz illőn a rossz rendőr után mindig be kell, hogy menjen a bemikrofonozott és tükörnek látszó üvegfallal elválasztott helyiségbe a jó rendőr is. Be is ment. Tegnap este (2012. február 6.) a Hír Tv Rájátszás című műsorába. Méghozzá Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnökének személyében. Mindjárt látni fogják, mennyire körmönfontan ravasz és megalázó az a kommunikációs technika, amivel feltörlik velünk a padlót, egyúttal jelezve számunkra, hogy semmitől sem riadnak vissza. Már a beszélgetést felvezető összefoglalóban elhangzott egy figyelemreméltó mondat, amely tökéletesen érzékelteti jelen helyzetünket és azt, mennyire téves volt a hosszú transzparensre felírt "Nem leszünk gyarmat" című szöveg.
"Minden nagyobb magyar bank meghatározó tulajdonosa külföldi bankház."
A kommunikációs technika másik lépcsőfoka, a bűntudat felkeltése a nézőkben:
"A magyar bankok vesztesége a végtörlesztés miatt január végére eléri a 210 milliárd forintot."
Arra ne is pazaroljuk most a drága időt, hogy nem a magyar bankokat, hanem a Magyarországon működtetett külföldi tulajdonban álló bankokat éri ekkora veszteség, lévén a takarékszövetkezeteket leszámítva gyakorlatilag nincs is magyar bank Magyarországon. Még pontosabban talán az egyszem FHB-t kivéve egyáltalán nincs magyar bank Magyarországon, hiszen a takarékszövetkezetek nem bankok, hanem pénzintézetek. Azért fontos ez a különbségtétel, mert a bankokkal ellentétben a takarékszövetkezetek valóban csak annyi pénzt kölcsönözhetnek, amennyi ténylegesen a rendelkezésükre áll.
Senkiben ne legyen kétség afelől, hogy ennek a hatalmas veszteségnek mi vagyunk az okozói. Egyrészt azok, akik felelőtlenül hitelt vettek fel, mert nem mérlegelték kellő gondossággal, hogy a törlesztő részletük akár a duplájára is emelkedhet, másrészt az OV által dirigált felelőtlen, különadókkal megspékelt kormányzás az, ami idevezetett. Ez bizony megtorló intézkedésekért kiált, nehogy mán a fagyi nyalja a nagymamát!
Jöjjön akkor az egészen elképesztő interjú, ürítsük fenékig a "jó rendőr" cizellált stílusú, cukormázzal bevont keserű poharát! Ismét a mindennél jobban árulkodó szóhasználat az, amire szeretném, ha odafigyelnénk:
Mv.: - Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnöke a vendégem. Jó estét kívánok.
Patai Mihály: - Jó estét kívánok.
Mv.: - Elnök úr. Ma mennyire érdeke a magyar bankoknak, hogy megszülessen a megállapodás az IMF-fel, illetve az Európai Unióval?
Patai Mihály: - Eminens érdeke a magyar bankrendszernek és minden magyar embernek, önnek is meg nekem is, hogy megszülessen. Enélkül nagyon nagy problémája lesz a magyar gazdaságnak és a magyar társadalomnak, mert most már többről van szó, mint üzletről.
Mv.: - Még tavaly decemberben úgy értékelte az üzletet, idézem, hogy visszatért a normalitáshoz, amikor a kormány és a bankok beszélnek egymással. Mi a helyzet azóta, változott-e valami?
Patai Mihály: - Azóta egy nagyon jó kapcsolat van a kormány és a bankrendszer között, teljesen normális egy civilizált országban, ennek örülök. De ha megengedi, mindenképpen elmondanám azt a három érvet, amit nagyon fontosnak tartok, hogy miért van szükségünk az IMF-re és az Európai Unióra. Egy fél percben össze tudom foglalni.
Mv.: - Hogyne.
Patai Mihály: - Az első érvem az egy rendkívül egyszerű, békéscsabai érv. Háromezer forintba kerül, önnek is és nekem is, és minden magyar állampolgárnak, hogyha nem kötünk szerződést az IMF-fel. Többet fizetünk a refinanszírozásért. Van egy ötmilliárdos, ötmilliárd eurós fizetési szükségletünk, és 2%-kal drágábban tudunk pénzt szerezni akkor, hogyha nincs IMF-megállapodás. Körülbelül háromezer forint fejenként.
Itt álljunk is meg mindjárt egy polgári szóra, Istenben szeretett felebarátim!
Az egyes ember számára is érthetővé, megfoghatóvá teszi a problémát. Kicsit olyan ez, mint Rejtő Jenőnél a tíz dollár. A kisembernek hiába dobálóznak milliárdokkal, fel sem tudja fogni, hogy mekkora összeg az. No, de itt?! A fejenként háromezer forintot mindenki megérti. Másrészről az egyes emberre lebontva, személyessé teszik a fenyegetést. Félreérthetetlenül közlik a pórnéppel, hogy ennyivel többet fogsz fizetni, mert kétség nem férhet hozzá, hogy ezt is veled fizettetik ki! Ezért szerepeltek mindig olyan jól a posztkommunisták a választások alkalmával, mert úgy tudták elmondani az üzenetként szánt hazugságaikat, hogy a legbutább melós is megértette.
És még csak most jön a java!
Patai Mihály: - Van egy másik érvem. A kormány megfogalmazta azokat a legfontosabb szempontokat, amelyeket mindenképpen át kell alakítani Magyarországon, mert nem tartható. Nem lehet 7% rokkantnyugdíjassal egy országot vezetni, nem lehet két és félmillió adófizetővel és olyan 35 éves fiatalemberekkel országot építeni, akik szlovák rendszámú gépkocsival járnak és mindenkinek Porschéja van, és mindenki minimálbéren van és a minimálbért is Szlovákiában fizeti. Tehát én úgy gondolom, hogy mindazok az intézkedések, amelyeket a kormány meg akar csinálni, és én elhiszem, hogy megcsinálják, és ilyen felhatalmazással nincs is más lehetőség, mint megcsinálni, ennél nem hiszem, hogy más feltételekkel jelentkezhetne az IMF vagy az Európai Unió. Igenis, ha meg fogják erősíteni a kormánynak azt az elképzeléseit, amelyek a strukturális átalakulásokra vonatkoznak.
Van egy harmadik, ami a legfontosabb. Az elmúlt években elvesztettük a reputációnkat a világban. Azóta, mióta az athéni olimpián két olimpiai bajnokunk csalt, azóta nagyon rossz vélemény alakult ki Magyarországról. Az őszödi beszéd csak beleillik ebbe a stiklis magyar koncepcióba. Úgy voltak Brüsszellel költségvetési problémáink az elmúlt években, és ne felejtse el, hogy 2006-ban január elsején az egyetlen ország voltunk a történelemben, amely csökkentette az ÁFA-t és ugyanabban az évben szeptember elsején visszaemeltük az ÁFA-t. Ilyet civilizált országban nem csinálnak. És amikor bevezette a kormány a bankadót és a végtörlesztést az elmúlt két évben úgy, hogy nem konzultált a legfontosabb európai országokkal, gyakorlatilag megsértette azokat az írott és íratlan szabályokat, amelyeket nem szabad megsérteni Európában.
Biztos a szlovák rendszámú Porschéval szaladgáló adócsalók okozzák a legnagyobb problémát ennek az országnak. Mondjuk azért azon sem ártana elgondolkodni, mi lehet az oka annak, hogy ilyen és ehhez hasonló jelenségek nagy számban fordulnak elő. Nem lehet, hogy túlzottan nagy teher rakódik a válalkozásokra? Nem tudom, csak kérdezem. Végülis, ha annak idején Oszkó Péternél szalonképes volt az adóelkerülés helyett az adóoptimalizálás szóhasználat és technika, akkor másnál miért nem az? Mindazonáltal nem igazán értem, hogy az áruk, a tőke meg a javak szabad áramlása esetén mi a rossebér' is érdekes az, hogy hol, melyik uniós országban vetted az autódat? Vagy akkor ez is csak hazugság, mint a többi?
De van ennél nagyobb baj is!
Egy másfajta értelmezésben, de ismét a vesztes nép koncepciója az, ami tetten érhető, hiszen lám, még az olimpián is csak csalással visszük valamire! Az meg persze mindig kiderül. Az jutott eszembe, vajon a többi országról, amelynek a sportolói doppingoltak, szintén ennyire kedvezőtlen kép alakult ki, amikor a gazdasági ügyeiket tárgyalták? Vagy ez csak ránk jellemző, csak a mi esetünkben áll fenn egyfajta sajátos, hogy úgy mondjam specifikus kapcsolat az ötkarikás részvételünk és a világgazdaságban betöltött helyünk között?
Félreértés ne essék, nem a doppingoló sportolókat akarom védelmembe venni, a metódus az, amire ismételten szeretném ráirányítani a figyelmet. Akárcsak az amerikai elnökválasztások alkalmával, minden szóba jöhető és szóba nem jöhető dolgot előkaparnak ilyenkor, hiszen gondosan feljegyeztek, elraktároztak mindent, ami felhasználható ellenünk. Fel is használják! Szemernyi kétségünk ne legyen efelől.
Miután megfutottuk laza bemelegítő köreinket, figyeljük a briliánsnak nem, inkább valami egészen másnak mondható érvelést. Asszem, egészen döbbenetes az, ami most fog következni:
Mv.: - Elnök úr, örülök, hogy felhozta ezt a témát, ha nem tette volna meg, megtettem volna én. És akkor most végighallgatva ezt a sort, ami ugye a reputációnkat, a presztízsünket rontotta az elmúlt években a világ előtt, egy valamit kihagyott ebből a sorból. Nem tudom, hogy ezt esetleg azért tette, mert később felülbírálta a véleményét, vagy egyszerűen elfelejtette, ez pedig a NOKIA-s doboz esete. Egy korábbi interjúban erre is...
Patai Mihály: - Ez ugyanez. Az olimpiai bajnok, amely csal, a NOKIA-s doboz, amely szimbólummá válik egy magyar üzletember, egy politikus számára, az katasztrófa. Ezzel csak megfejeli az a bankadó, amit nem konzultálunk meg az illetékes országokkal.
Mv.: - De elnök úr, hogy rakható egy sorba a minket lejárató whiskysdoboz esete, az olimpiai bajnok esete, amikor a magyar kormány minden erőfeszítést megtesz azért, hogy segítse az embereket és ne újabb megszorításokat verjen a hátukra, hanem azt mondja, hogy elég az eddigi tisztességtelen banki gyakorlatból, az egyoldalú szerződésmódosításokból, hanem igenis legyen egy arányosabb teherviselés, egy arányosabb kockázatviselés, és hogyha ez mondjuk már évekkel ezelőtt megtörtént volna, most lehet, hogy a végtörlesztésekből adódó veszteség, amire önök felhívták a figyelmet, eleve kevesebb lenne, nem kerültek volna ennyien ilyen helyzetbe. Konkrétan az ön előde, Felcsúti Péter a Bankszövetség korábbi elnöke néhány évvel ezelőtt fogalmazott úgy, hogy borzasztóan aránytalan a teher- és a kockázatviselés a bankok, illetve az ügyfelek között. Most ezen változtatott a kormány a bankadóval, illetve a különböző válságadókkal. Erre máshol is van példa. Ön valóban komolyan gondolja, hogy ez ugyanabba a serpenyőbe tehető, mint például a whiskydoboz, ami egy borzasztó korrupciós ügy?
Patai Mihály: - Önnek kormányszóvivőnek kellene lennie, mert rendkívül jól összeszedte...
Mv.: - Igen, mondták már. De jól érzem magam a helyemen.
Patai Mihály: - Természetesen más kategóriába tartozik a NOKIA-s doboz és másba a bankadó, de akkor amikor egy országról kialakul egy ilyen kép, akkor a bankadó ugyanebbe a logikai sorba tartozik, mégpedig abba, hogy ezek az emberek nem beszélnek meg velünk semmit, hanem lépnek.
A magam részéről nagyon kíváncsi lennék, hogy ebben az esetben mit értünk "illetékes országok" alatt? Mire és meddig terjed ki az illetőségük? Ne felejtsük el, hogy Magyarországról, vagyis egy ún. teljes jogú európai uniós tagállamról beszélünk, amely deklaráltan jogállam! Ezt kéretik szem előtt tartani! Minimum érdekes a dolog! A megsétáltatott megvezetettek kedvéért: a "Nem leszünk gyarmat!" transzparens függvényében mindenképpen az!
Még csak annyit, ezt meg a pontosság kedvéért, hogy az olimpiai bajnok, még ha csal is, nem amely, hanem aki. De talán pontosan ez az embereket csupán tárgyaknak, statisztikai adatoknak tekintő embertelen szemléletmód az, ami a legtöbbet árt az emberiségnek. Egyszerűen nem tudja (vagy talán nem is akarja) helyén kezelni a dolgokat és az embereket.
És ha azt hiszik, hogy ezt nem lehet fokozni, hát akkor nagyon tévednek!
Mv.: - És követnek bennünket az egyéb európai uniós tagországok.
Patai Mihály: - Természetesen. Most már, de lényeg az, hogy partneri kapcsolatokat kell kialakítani az európai országokkal, és ezek olyan szabályok, melyekhez alkalmazkodnunk kell. Része vagyunk egy európai kultúrának, ugyanazt kell csinálnunk, mint ezer évvel ezelőtt István csinálta. Nyilvánvaló, hogy István nem vágta le egy német lovagnak a kezét csak azért, mert lopott, hanem előtte megbeszélte a sógorával, hogy te, le fogom vágni a német lovagodnak a kezét, mert ezt meg ezt csinálta, és a császár azt mondta, hogy igazad van, vágd le, mert te vagy a király. De ezt nem lehet önkényesen megcsinálni.
De vajon miben is áll ez az európai kultúra? A kereszténységben nem, azt már láthattuk, hiszen eszük ágában sem volt bevenni sem az alkotmánynak nevezett alapdokumentumba, sem annak meghiúsulása után a Lisszaboni Szerződés néven átfazonírozott változatába.
És ha már az elnök ostoba példájánál maradunk; gyakorlatilag te vagy a király, de csak elméletileg tehetsz meg bármit a birodalmadban, mert gyakorlatilag ez a birodalom már nem is a te birodalmad (eladták, felvásárolták), és szintén gyakorlatilag, csak az uralkodóval, ha tetszik a császárral történő konzultációt követően, az ő beleegyezésével tehetsz meg bármit.
Mintha ország, mintha királya vagy. Olyan, mintha te lennél a király, olyan, mintha a te országod lenne, olyan, mintha te uralkodnál benne, olyan, mintha bármit megtehetnél, olyan, mintha szabad lennél, de mégsem.
Ahogy Besenyő Pista bácsi mondaná: Nincs igazam? De! Na lássák!
Patai Mihály: - Gyakorlatilag önnek igaza van, hogy ez most egy más logikai sorhoz tartozik, de a lényeg az az, hogy kialakult rólunk egy kép, amelyen változtatnunk kell, és az Európai Unióval és az IMF-megálapodással tudunk ezen a szörnyű sorozaton végre egy pontot tenni és egy új életet kezdeni.
Hopp, itt elszólta magát! Tulajdonképpen ez a logikai sor már nem ugyanaz a logikai sor! Tehát mégsem összetartozó dolgokról van szó, de mi azért könyveljük el annak! vagyis most hazudott, vagy az előbb?
És íme, ismét csak a kizárólagossággal, az egyedüli üdvözítéssel, az Európai Unió és az IMF mindenhatóságával szembesítenek bennünket! Nélkülük egy tapodtat sem! Még csak lélegzetet sem vehetünk! Egyszerűen nem lehet! Ugye értitek?
És akkor jöjjön a mindent felül-, vagy inkább alulmúló csúcs mélypont, a szolgalelkűség eklatáns példája, a minden áron való bekötöttség alapnormaként történő tudatosítása, a függőség kábítószereket megszégyenítő prezentációja. A Power Point korrepetálás céljából visszaülhetne az iskolapadba:
Mv.: - Ön szerint a magyar bankrendszer azzal tagozódik be az európai bankrendszerbe, hogy külföldi kézben van? Magyarázza meg ezt a kijelentését!
Patai Mihály: - Igen. A magyar bankrendszer főszereplői azok külföldi tulajdonban vannak. Így alakult az élet az elmúlt húsz évben. Gyakorlatilag az FHB kivételével minden bankban a külföldiek többsége egyértelmű, beleértve a vezető bankunkat is. Ez az én számomra azt jelenti, hogy beintegrálódtunk a Nyugat-Római Birodalomba. Ez egy nagyon jó, ugyanaz, amit ezer éve csináltunk. Természetesen ezeken az arányokon kell és lehet is változtatni...
Az urbánus frazeológia mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkező szociológus hallgatók köreiben a dús képzeletű nép az efféle szituésönök megfelelő verbális érzékeltetésére az alábbi terminus technikuszt szokta volt alkalmazni: megképződött a szívlapát effektus. A megfelelő eljárás: puff, pofán. Vannak, ugyan, akik az ún. AHA-élményt részesítik előnyben, de ilyen esetekben kísérőjelenségként a magyar ember zsebében szalonnázás céljából tartott Bugylibicska félautomatikus üzemmódban azonnal kinyílik, így inkább mégis a szívlapát tematika alkalmazása tűnik indokoltnak.
Ugye valamennyien érezzük annak a pofátlan cinizmusnak a felsőbbrendűségét, amely hanyag eleganciával köp szembe bennünket a retorikai tűréshatár legeslegszélén? Aszongya:
"Így alakult az élet az elmúlt húsz évben."
Nem mondod?
Ez felér egy sokkhatással! Amíg kipihegi magát a tisztelt Olvasó, megyünk tovább.
Mv.: - Kell egyébként?
Patai Mihály: - Hát biztos, hogy kell, hogyha ön evvel nem ért egyet, és a lakosság többsége nem ért egyet, amelynek véleményét le kell, hogy képezze a kormány, akkor ezen muszáj változtatni. És mondom, hogy ezek a változtatások és igények meg is fogalmazódnak a kormány politikájában, a lényeg az, hogy ezt partnerségi alapon kell csinálni, van egy status quo. Tudniillik a nyugat európai bankrendszer nélkül nem tudunk magyar gazdaságot működtetni.
Mv.: - Tehát itt most partnerség a magyar állam, ha úgy tetszik a magyar kormány, és konkrétan a bankok között, vagy pedig partnerség Európa és Magyarország között? Vagy mind a két értelemben?
Patai Mihály: - Természetesen. Partnerség a kérdező és a válaszadó között. A partnerség a magyar miniszterelnök és a német miniszterelnök vagy kancellár között. Természetesen. Ez egy szövevény, egy érdekszövevény, amelyben vannak íratlan és írott szabályok. És mi ezeket a szabályokat nem tartjuk be akkor, amikor csalunk az olimpián és akkor, amikor bevezetünk olyan intézkedéseket, amelyekről konzultálni kell, a nyugat európai civilizációban. Ilyen egyszerű.
A sokat emlegetett és kétségkívül rendkívül hangzatos partnerség kérdése. Vajon mikortól, és legfőképpen meddig beszélhetünk partnerségről? Hogyan értelmezzük ezt a szót? Mit értenek partnerség alatt? E logika mentén haladva tehát ezt valahogy úgy kell elképzelnünk, mint például a bankok esetében az egyoldalú szerződésmódosításokat? Ez lenne a partnerség sajátosan értelmezett nyugat európai (Nyugat Római?) status quo-ja?
Szintén jelzésértékű az érdek és a szövevény szavak összetársítása. Mindennél jobban közli számunkra, hogy miről is van szó itt valójában.
Ezen a ponton a műsorvezető is szükségét érezte annak, hogy tisztázzuk a fogalmakat.
Mv.: - Ne menjünk vissza még egyszer ehhez a kérdéshez, mert ezt már egyszer megbeszéltük. Viszont ami még itt a külföldi tulajdont illeti, ön azt miért tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy az OTP 75%-a is külföldi tulajdonban van?
Patai Mihály: - Hát azért, mert a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett részvények 75%-át külföldiek adják és veszik, ez csak egy tény. Amikor ön az OTP-ről gondolkodik az egy magyar irányítású, egy igazi jó magyar bank, amelynek a többségi tulajdonosai külföldiek, de ez egy jó dolog, hisz érdekeltek a tulajdonosok abban, hogy jól menjen a magyar bank.
OTP: Most akkor magyar, vagy csak magyar irányítású? A magamfajta egészséges életben maradási ösztönnel bíró, a kelleténél talán többször a háta mögé néző ember számára kicsit olyan ez, mint a magyar és a magyarul beszélő közötti, árnyalatnyinak nem, inkább lényeginek mondható különbségtétel.
Patai Mihály: - A hitelezési gyakorlat az egész világon szigorodott. Alapvetően azért, mert a cikulsváltásban, amit válságnak szoktunk nevezni, megváltoztak a körülmények, és a legfontosabb körülményváltozás az, hogy a világban a likviditás, amely bő volt az elmúlt ciklusban, az elmúlt tizenhét-húsz évben, az szűkké vált és megdrágult. Azért nagy előny Magyarországnak, hogy nyugat-európai bankrendszerhez tartozunk, mert a likviditást külföldről hoztuk be. A helyzet az, hogy a német paraszt megtakarított és azt odaadtuk a magyar parasztnak. Tehát a likviditás megváltozott, a likviditás ára a világban megváltozott, egyre nehezebb likviditást hozni Magyarországra, a hitelezés ezért nem bővül.
Mv.: - Hát pedig a magyar bankoknak is érdekük, egyáltalán a bankoknak is érdekük lenne, hogy bővüljön, hiszen, illetve, hogy a hitelezési gyakorlat újra induljon, gondoljunk például a betétesekre. Hát az egyik nem működik és elképzelhetetlen a másik nélkül. Mit tesznek ennek előmozdítása érdekében a bankok?
Patai Mihály: - Természetesen. Önök mindig a bankokat szapulják a hitelezési oldalon, hogy sok árat kérünk a hitelért, ugyanakkor nem veszik figyelembe, hogy ötmillió magyar betétesnek az érdekeit képviseljük, amikor nem tesszük tönkre a bankokat, hanem igyekszünk azokat prudensen vezetni.
Mv.: - No, de a hitelesek is az önök ügyfelei...
Patai Mihály: - De ugyanolyan fontosak számunkra a betétesek is, természetesen. Mindenképpen azt fontos látnunk, a bejátszásban is volt erről szó, a magyar bankrendszer rendkívül stabil, az egyik legstabilabb Európában. A tőkemegfelelési mutatója több, mint amit önök jeleztek, mert 14% felett van, és ez annak köszönhető, hogy Az a tulajdonosi kör, amelyre ön nagyon szépen rákérdezett, az biztosítja a tőkét. Több mint másfél milliárd eurónyi tőke jött az elmúlt hónapokban azokba a bankokba Magyarországra, amelyek veszteségeket szenvedtek el.
Van a német paraszt, meg van a magyar paraszt, és nagyon úgy tűnik, hogy mindkettőt hülyének nézik azok, akik soha a büdös életben nem foglalkoztak földdel, mert büdös nekik a kétkezi munka. Ez ténykérdés.
Másfél milliárd euró az rengeteg pénz. Meg a 38 milliárd euro is az, ami az állítólag magyar és állítólag nemzeti bank trezorjaiban pihen és másoknak fial a mi munkánkból. Mert, hogy a kamatterheit is nekünk kell kitermelni valahogy. Ha pedig erre már képtelenek vagyunk, már pedig azok vagyunk, akkor újabb hiteleket kell felvennünk, mert végső soron erre megy ki a játék. Hiába mondja úton útfélen Magyarország jelenleg regnáló miniszterelnöke, hogy nincs szükségünk több pénzre, akkor is felvetetik vele.
Nesze neked te, magyar paraszt! De megadd ám, kamatostul!
Aztán itt van ez az ismerethiányból fakadó óriási tévedés! Mert igenis megy egyik a másik nélkül, többek között éppen ezért, a semmiből előállított "játékpénz" miatt jutottunk idáig. Ez a válság pénzügyi válság! Csak a takarékszövetkezetekre áll a kötelezettség, mely szerint kizárólag a betétesek pénzével gazdálkodhatnak, a bankok számára kibúvót ad az ún. banki tartalékráta.
Végezetül nézzük meg, merjünk-e egyáltalán álmodni, vagy az éjszakai alvást redukáljuk az adósrabszolgák munkaerejének újratermeléséhez szükséges rekreációs tényezővé.
Mv.: - Ami a magyarországi gazdasági növekedést illeti, ezzel kapcsolatban ön is megfogalmazta korábban a véleményét, Erre majd hogy hat a magyarországi nemhitelezés, vagy visszafogott hitelezés, óvatosabb hitelezés, ha úgy tetszik?
Patai Mihály: - Természetesen nem segíti. A magyar gazdasági növekedés nem lehet a magyar bankok hitelezési gyakorlatának növekedése nélkül. Ezért sem lehet megszegni az írott és íratlan szabályokat, mert szükségünk van a magyar bankokra, ezt most mint magyar állampolgár mondom, és a magyar bankokon keresztül szükségünk van a nyugat európai tőkére és a nyugat európai likviditásra.
Mv.: - Akkor ez most azt jelenti, hogy ha jól értelmezem a szavait, hogy a bankoknak ez lesz a gyakorlata és marad az óvatosabb hitelezési gyakorlat, az okokat elmondta, hogy miért, akkor továbbra is fenntartja azt a véleményét, hogy nincs értelme Magyarországnak egy komolyabb gazdasági növekedés álmait kergetni?
Patai Mihály: - Igen. Az egy külön kérdés, hogy ebben a világgazdasági helyzetben és ebben az európai helyzetben az nagyon fontos, hogy ne kergessünk álmokat (értsd: tanuljunk meg kicsik lenni - copyright by Kovács Laci bácsi - A szerző). A magyar elitnek meg kell békülni azzal, hogy az idén nem lesz komoly növekedés és valószínűleg jövőre sem. De ez nem probléma. Nagyon fontos, hogy ugyanazt a mennyiségű jószágot megtermeljük az országban és szinten tartjuk. Nagyon fontos színvonalat értünk el az átlagos fejlettségben. Vannak polgártársaink, akik nagyon nehéz helyzetben vannak, de a gazdaság egy viszonylag jól működő, stabil gazdaság, olyan helyzetbe került, hogy most nem tud növekedni.
Forrás: Hír TV
Nagyon fontos szintet értünk el az átlagos fejlettségben, azaz az Európa-ház mosókonyhában a helyünk! És ott is maradunk! Közlekedésre kizárólag a cselédlépcsőt vehetjük igénybe. Végy példát Mabelről, a Meldrum-ház bejárónőjéről, takarítani csak akkor jöhetsz fel, amikor nagyságosék már elmentek, nem tartózkodnak otthon.
Nem tud növekedni a gazdaság, vagy nem hagyják, hogy növekedjen? Nagy különbség! Kezdődött azzal, hogy még a legelején nem engedték OV-éknak, hogy kicsikét elszaladhasson a hiány, úgy 7%-ra, nyílt volna némi kis mozgástér. Médiatörvény, alkotmány, aztán gyüttek a nem ortodox technikák, a Széles-menetelés, majd a MALÉV-zuhanórepülés.
Vannak ugyan olyan polgártársaink, akik nehéz helyzetben vannak, no de a gazdaság! Viszonylag jól működik és stabil! Azé' ez má' valami, nem? Érted, ugye? Megint (még mindig)fordítva ülünk a lovon! Nem az ember a lényeg, hanem a gazdaság! Pedig a gazdaságnak kellene az emberért lenni, és nem fordítva! Akadnak ugyan polgártársaink, akiknek országos méretű kampányt kell rendezni (még a villalakók is besegítettek!), hogy éhen ne pusztuljanak vidéken, no de hát rá se ránts, elvégre járulékos veszteségek mindig adódnak, nem igaz? Különben meg a gazdaság valós teljesítményének mérésére teljesen alkalmatlan mutató, a GDP (Bruttó Hazai Össztermék) szerint, ez is növeli a teljesítményt.
Még akkor is, ha azt mondjuk, tisztában vagyunk a helyzetünkkel, a posztkommunisták tartósan kényszerpályára lökték az országot, nagyjából egészéből rövidtávon reálisan az a helyzet, amit a bankszövetség fő hallja kendje "jó rendőrként" lefestett nekünk, a helyes irány semmiképpen sem lehet az, hogy továbbra is ennek az életellenes, embertelenül drágán és lélektelenül brutálisan kizsákmányoló rendszernek is a tagjai maradjunk. A soha sem lesz vége állapot helyett miért nem a kiutat keressük? És itt jön ismét a képbe a dogmatizmus, a megkérdőjelezhetetlenség, az eleve elrendeltetettség. A kiindulási állapot, a vonatkoztatási szint megkérdőjelezhetetlensége, megfellebbezhetetlensége, amiről ma már tudjuk, hogy hibás!
Kétség nem férhet hozzá, ez a beszélgetés csak megerősített benne, nem akarják, nem szabad, hogy Magyarország magára találjon, az emberek öntudatukra ébredve újra naggyá tegyék ezt az országot. Túl sok tyúkszemre hágnánk rá, ha Európa kellős közepén megerősödve, egy nemzetben gondolkodó, stabil és független középhatalom jönne létre. A sokszor és most már hivatalosan is - lásd Simon Peresz izraeli fő hallja kend által - megerősített területfoglalási szándékok ellenére is ki kell jelentenünk, van másik út!
Még annak ellenére is van, amikor a jelenlegi kormányfő szavai csengenek a fülembe, miszerint, mi a Nyugathoz tartozunk, hiszen mindig is ide tartoztunk. Miközben mindannyian tudjuk, hogy sohasem tartoztunk a Nyugathoz. De hát muszáj ezt mondania. Olyan, mintha odatartoznánk. Muszáj-ország "mintha" polgárai, akiket játszi könnyedséggel lehet - először csak megsétáltatni, később aztán már - megtáncoltatni. Ne felejtsük el, aki a zenészt fizeti, az húzatja a talpalávalót!
Még hogy nem leszünk gyarmat?! Na ne szórakozzunk már! Akinek még ez sem elég, az álljon neki és ássa meg a startgödröt!
A kisgyermekeknek is megtanítják arra, mielőtt átmegyünk az út túl oldalára, gondosan, több irányban is körül kell nézni! Tegyük ezt mi is, és akkor talán kevesebb megpróbáltatással jár, amikor hosszas tökölődést követően végre letérünk a jó szándék helyett rosszabbnál rosszabb uniókkal kikövezett lenini útról.
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
www.johafigyelunk.hu
Nemzeti InternetFigyelő
Kétség nem férhet hozzá, ez a beszélgetés (Hír tv: Interjú Patai Miklóssal a Magyar Bankszövetség elnökével - szerk.) csak megerősített benne, nem akarják, nem szabad, hogy Magyarország magára találjon, az emberek öntudatukra ébredve újra naggyá tegyék ezt az országot. Túl sok tyúkszemre hágnánk rá, ha Európa kellős közepén megerősödve, egy nemzetben gondolkodó, stabil és független középhatalom jönne létre. A sokszor és most már hivatalosan is - lásd Simon Peresz izraeli fő hallja kend által - megerősített területfoglalási szándékok ellenére is ki kell jelentenünk, van másik út!
A dominóeffektus - avagy: A megsétáltatott megvezetettek: Muszáj-ország "mintha" polgárai -
Állj be a sorba! A szó legszorosabb értelmében ez is lehetne a most éppen aktuális internesönel trendi jelszó. Új szakaszhoz értünk, innentől már kondicionálnak bennünket. Egyértelműen, erőteljesen és félreérthetetlenül.
Mindemellett a vívmányok korát éljük. A központi tervutasításos rendszert felidéző, "muszáj hozni az eredményeket, ha beledöglünk akkor is" típusú, központilag levezényelt erőlködések közepette a népnek valahogy most sem akar jó lenni. A kétségbeesett, sokszor teljesen értelmetlen tevékenységekkel teli tűzdelt kepectetés bizonyos momentumai - szintén központilag kiadott ukáz keretében - még örömöt is kellene, hogy okozzanak, de legalábbis örülnünk kellene nekik. Mi több, a Magyar Nemzeti Bank függetlenségéhez hasonlóan, vívmányként kell azokat kezelnünk (lásd a pillanatok alatt annulálható visszafizethetetlen államadósság minden áron való törlesztését).
Ilyen van? Nálunk csak ilyen van!...
Ahogy időben távolodunk a nevezetes eseménytől, úgy értjük meg a maga valójában az egymást követő történések által kirajzolt kép szerves egymásutániságában rejlő kapcsolatrendszert. A mintát a görögöknél és az olaszoknál már láthattuk, a pénzvilág lecseréli az ún. demokratikusan megválasztott, azaz elvileg számon kérhető államhatalom vezetését a hozzá hű, saját embereire. Ezzel próbálkoztak itt nálunk is. Ha visszaemlékszünk Róna Péter már tippet is adott, kit ültethetnek OV helyére. Eldőlt az első dominó, dőlt volna utána a többi is, de gondos kezek, mielőtt még magával ragadhatta volna a többit is, visszaállították függőlegesbe.
A többszázezres fitness megmozdulást a legnagyobb médiaerőfeszítés ellenére sem lehetett elhallgatni, ezért beindult a hálivúdi eksönmúvikból már oly jól ismert "jó rendőr-rossz rendőr" játék. A nem megfelelő reakció (a nagy polgári séta) után, kisvártatva lehúzták a rolót a MALÉV-nál. Szintén hívjuk fel a figyelmet arra az apró, ám jelzésértékű momentumra, hogy mikor és honnan nem szállhatott fel az a bizonyos MALÉV utasszállító gép, amelyik megint eldöntött egy bizonyos dominót! Naná, hogy Tel Avivból! Melyik országban található Tel Aviv? BINGÓ!
A jó hálivúdi eksönmúvikhoz illőn a rossz rendőr után mindig be kell, hogy menjen a bemikrofonozott és tükörnek látszó üvegfallal elválasztott helyiségbe a jó rendőr is. Be is ment. Tegnap este (2012. február 6.) a Hír Tv Rájátszás című műsorába. Méghozzá Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnökének személyében. Mindjárt látni fogják, mennyire körmönfontan ravasz és megalázó az a kommunikációs technika, amivel feltörlik velünk a padlót, egyúttal jelezve számunkra, hogy semmitől sem riadnak vissza. Már a beszélgetést felvezető összefoglalóban elhangzott egy figyelemreméltó mondat, amely tökéletesen érzékelteti jelen helyzetünket és azt, mennyire téves volt a hosszú transzparensre felírt "Nem leszünk gyarmat" című szöveg.
"Minden nagyobb magyar bank meghatározó tulajdonosa külföldi bankház."
A kommunikációs technika másik lépcsőfoka, a bűntudat felkeltése a nézőkben:
"A magyar bankok vesztesége a végtörlesztés miatt január végére eléri a 210 milliárd forintot."
Arra ne is pazaroljuk most a drága időt, hogy nem a magyar bankokat, hanem a Magyarországon működtetett külföldi tulajdonban álló bankokat éri ekkora veszteség, lévén a takarékszövetkezeteket leszámítva gyakorlatilag nincs is magyar bank Magyarországon. Még pontosabban talán az egyszem FHB-t kivéve egyáltalán nincs magyar bank Magyarországon, hiszen a takarékszövetkezetek nem bankok, hanem pénzintézetek. Azért fontos ez a különbségtétel, mert a bankokkal ellentétben a takarékszövetkezetek valóban csak annyi pénzt kölcsönözhetnek, amennyi ténylegesen a rendelkezésükre áll.
Senkiben ne legyen kétség afelől, hogy ennek a hatalmas veszteségnek mi vagyunk az okozói. Egyrészt azok, akik felelőtlenül hitelt vettek fel, mert nem mérlegelték kellő gondossággal, hogy a törlesztő részletük akár a duplájára is emelkedhet, másrészt az OV által dirigált felelőtlen, különadókkal megspékelt kormányzás az, ami idevezetett. Ez bizony megtorló intézkedésekért kiált, nehogy mán a fagyi nyalja a nagymamát!
Jöjjön akkor az egészen elképesztő interjú, ürítsük fenékig a "jó rendőr" cizellált stílusú, cukormázzal bevont keserű poharát! Ismét a mindennél jobban árulkodó szóhasználat az, amire szeretném, ha odafigyelnénk:
Mv.: - Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnöke a vendégem. Jó estét kívánok.
Patai Mihály: - Jó estét kívánok.
Mv.: - Elnök úr. Ma mennyire érdeke a magyar bankoknak, hogy megszülessen a megállapodás az IMF-fel, illetve az Európai Unióval?
Patai Mihály: - Eminens érdeke a magyar bankrendszernek és minden magyar embernek, önnek is meg nekem is, hogy megszülessen. Enélkül nagyon nagy problémája lesz a magyar gazdaságnak és a magyar társadalomnak, mert most már többről van szó, mint üzletről.
Mv.: - Még tavaly decemberben úgy értékelte az üzletet, idézem, hogy visszatért a normalitáshoz, amikor a kormány és a bankok beszélnek egymással. Mi a helyzet azóta, változott-e valami?
Patai Mihály: - Azóta egy nagyon jó kapcsolat van a kormány és a bankrendszer között, teljesen normális egy civilizált országban, ennek örülök. De ha megengedi, mindenképpen elmondanám azt a három érvet, amit nagyon fontosnak tartok, hogy miért van szükségünk az IMF-re és az Európai Unióra. Egy fél percben össze tudom foglalni.
Mv.: - Hogyne.
Patai Mihály: - Az első érvem az egy rendkívül egyszerű, békéscsabai érv. Háromezer forintba kerül, önnek is és nekem is, és minden magyar állampolgárnak, hogyha nem kötünk szerződést az IMF-fel. Többet fizetünk a refinanszírozásért. Van egy ötmilliárdos, ötmilliárd eurós fizetési szükségletünk, és 2%-kal drágábban tudunk pénzt szerezni akkor, hogyha nincs IMF-megállapodás. Körülbelül háromezer forint fejenként.
Itt álljunk is meg mindjárt egy polgári szóra, Istenben szeretett felebarátim!
Az egyes ember számára is érthetővé, megfoghatóvá teszi a problémát. Kicsit olyan ez, mint Rejtő Jenőnél a tíz dollár. A kisembernek hiába dobálóznak milliárdokkal, fel sem tudja fogni, hogy mekkora összeg az. No, de itt?! A fejenként háromezer forintot mindenki megérti. Másrészről az egyes emberre lebontva, személyessé teszik a fenyegetést. Félreérthetetlenül közlik a pórnéppel, hogy ennyivel többet fogsz fizetni, mert kétség nem férhet hozzá, hogy ezt is veled fizettetik ki! Ezért szerepeltek mindig olyan jól a posztkommunisták a választások alkalmával, mert úgy tudták elmondani az üzenetként szánt hazugságaikat, hogy a legbutább melós is megértette.
És még csak most jön a java!
Patai Mihály: - Van egy másik érvem. A kormány megfogalmazta azokat a legfontosabb szempontokat, amelyeket mindenképpen át kell alakítani Magyarországon, mert nem tartható. Nem lehet 7% rokkantnyugdíjassal egy országot vezetni, nem lehet két és félmillió adófizetővel és olyan 35 éves fiatalemberekkel országot építeni, akik szlovák rendszámú gépkocsival járnak és mindenkinek Porschéja van, és mindenki minimálbéren van és a minimálbért is Szlovákiában fizeti. Tehát én úgy gondolom, hogy mindazok az intézkedések, amelyeket a kormány meg akar csinálni, és én elhiszem, hogy megcsinálják, és ilyen felhatalmazással nincs is más lehetőség, mint megcsinálni, ennél nem hiszem, hogy más feltételekkel jelentkezhetne az IMF vagy az Európai Unió. Igenis, ha meg fogják erősíteni a kormánynak azt az elképzeléseit, amelyek a strukturális átalakulásokra vonatkoznak.
Van egy harmadik, ami a legfontosabb. Az elmúlt években elvesztettük a reputációnkat a világban. Azóta, mióta az athéni olimpián két olimpiai bajnokunk csalt, azóta nagyon rossz vélemény alakult ki Magyarországról. Az őszödi beszéd csak beleillik ebbe a stiklis magyar koncepcióba. Úgy voltak Brüsszellel költségvetési problémáink az elmúlt években, és ne felejtse el, hogy 2006-ban január elsején az egyetlen ország voltunk a történelemben, amely csökkentette az ÁFA-t és ugyanabban az évben szeptember elsején visszaemeltük az ÁFA-t. Ilyet civilizált országban nem csinálnak. És amikor bevezette a kormány a bankadót és a végtörlesztést az elmúlt két évben úgy, hogy nem konzultált a legfontosabb európai országokkal, gyakorlatilag megsértette azokat az írott és íratlan szabályokat, amelyeket nem szabad megsérteni Európában.
Biztos a szlovák rendszámú Porschéval szaladgáló adócsalók okozzák a legnagyobb problémát ennek az országnak. Mondjuk azért azon sem ártana elgondolkodni, mi lehet az oka annak, hogy ilyen és ehhez hasonló jelenségek nagy számban fordulnak elő. Nem lehet, hogy túlzottan nagy teher rakódik a válalkozásokra? Nem tudom, csak kérdezem. Végülis, ha annak idején Oszkó Péternél szalonképes volt az adóelkerülés helyett az adóoptimalizálás szóhasználat és technika, akkor másnál miért nem az? Mindazonáltal nem igazán értem, hogy az áruk, a tőke meg a javak szabad áramlása esetén mi a rossebér' is érdekes az, hogy hol, melyik uniós országban vetted az autódat? Vagy akkor ez is csak hazugság, mint a többi?
De van ennél nagyobb baj is!
Egy másfajta értelmezésben, de ismét a vesztes nép koncepciója az, ami tetten érhető, hiszen lám, még az olimpián is csak csalással visszük valamire! Az meg persze mindig kiderül. Az jutott eszembe, vajon a többi országról, amelynek a sportolói doppingoltak, szintén ennyire kedvezőtlen kép alakult ki, amikor a gazdasági ügyeiket tárgyalták? Vagy ez csak ránk jellemző, csak a mi esetünkben áll fenn egyfajta sajátos, hogy úgy mondjam specifikus kapcsolat az ötkarikás részvételünk és a világgazdaságban betöltött helyünk között?
Félreértés ne essék, nem a doppingoló sportolókat akarom védelmembe venni, a metódus az, amire ismételten szeretném ráirányítani a figyelmet. Akárcsak az amerikai elnökválasztások alkalmával, minden szóba jöhető és szóba nem jöhető dolgot előkaparnak ilyenkor, hiszen gondosan feljegyeztek, elraktároztak mindent, ami felhasználható ellenünk. Fel is használják! Szemernyi kétségünk ne legyen efelől.
Miután megfutottuk laza bemelegítő köreinket, figyeljük a briliánsnak nem, inkább valami egészen másnak mondható érvelést. Asszem, egészen döbbenetes az, ami most fog következni:
Mv.: - Elnök úr, örülök, hogy felhozta ezt a témát, ha nem tette volna meg, megtettem volna én. És akkor most végighallgatva ezt a sort, ami ugye a reputációnkat, a presztízsünket rontotta az elmúlt években a világ előtt, egy valamit kihagyott ebből a sorból. Nem tudom, hogy ezt esetleg azért tette, mert később felülbírálta a véleményét, vagy egyszerűen elfelejtette, ez pedig a NOKIA-s doboz esete. Egy korábbi interjúban erre is...
Patai Mihály: - Ez ugyanez. Az olimpiai bajnok, amely csal, a NOKIA-s doboz, amely szimbólummá válik egy magyar üzletember, egy politikus számára, az katasztrófa. Ezzel csak megfejeli az a bankadó, amit nem konzultálunk meg az illetékes országokkal.
Mv.: - De elnök úr, hogy rakható egy sorba a minket lejárató whiskysdoboz esete, az olimpiai bajnok esete, amikor a magyar kormány minden erőfeszítést megtesz azért, hogy segítse az embereket és ne újabb megszorításokat verjen a hátukra, hanem azt mondja, hogy elég az eddigi tisztességtelen banki gyakorlatból, az egyoldalú szerződésmódosításokból, hanem igenis legyen egy arányosabb teherviselés, egy arányosabb kockázatviselés, és hogyha ez mondjuk már évekkel ezelőtt megtörtént volna, most lehet, hogy a végtörlesztésekből adódó veszteség, amire önök felhívták a figyelmet, eleve kevesebb lenne, nem kerültek volna ennyien ilyen helyzetbe. Konkrétan az ön előde, Felcsúti Péter a Bankszövetség korábbi elnöke néhány évvel ezelőtt fogalmazott úgy, hogy borzasztóan aránytalan a teher- és a kockázatviselés a bankok, illetve az ügyfelek között. Most ezen változtatott a kormány a bankadóval, illetve a különböző válságadókkal. Erre máshol is van példa. Ön valóban komolyan gondolja, hogy ez ugyanabba a serpenyőbe tehető, mint például a whiskydoboz, ami egy borzasztó korrupciós ügy?
Patai Mihály: - Önnek kormányszóvivőnek kellene lennie, mert rendkívül jól összeszedte...
Mv.: - Igen, mondták már. De jól érzem magam a helyemen.
Patai Mihály: - Természetesen más kategóriába tartozik a NOKIA-s doboz és másba a bankadó, de akkor amikor egy országról kialakul egy ilyen kép, akkor a bankadó ugyanebbe a logikai sorba tartozik, mégpedig abba, hogy ezek az emberek nem beszélnek meg velünk semmit, hanem lépnek.
A magam részéről nagyon kíváncsi lennék, hogy ebben az esetben mit értünk "illetékes országok" alatt? Mire és meddig terjed ki az illetőségük? Ne felejtsük el, hogy Magyarországról, vagyis egy ún. teljes jogú európai uniós tagállamról beszélünk, amely deklaráltan jogállam! Ezt kéretik szem előtt tartani! Minimum érdekes a dolog! A megsétáltatott megvezetettek kedvéért: a "Nem leszünk gyarmat!" transzparens függvényében mindenképpen az!
Még csak annyit, ezt meg a pontosság kedvéért, hogy az olimpiai bajnok, még ha csal is, nem amely, hanem aki. De talán pontosan ez az embereket csupán tárgyaknak, statisztikai adatoknak tekintő embertelen szemléletmód az, ami a legtöbbet árt az emberiségnek. Egyszerűen nem tudja (vagy talán nem is akarja) helyén kezelni a dolgokat és az embereket.
És ha azt hiszik, hogy ezt nem lehet fokozni, hát akkor nagyon tévednek!
Mv.: - És követnek bennünket az egyéb európai uniós tagországok.
Patai Mihály: - Természetesen. Most már, de lényeg az, hogy partneri kapcsolatokat kell kialakítani az európai országokkal, és ezek olyan szabályok, melyekhez alkalmazkodnunk kell. Része vagyunk egy európai kultúrának, ugyanazt kell csinálnunk, mint ezer évvel ezelőtt István csinálta. Nyilvánvaló, hogy István nem vágta le egy német lovagnak a kezét csak azért, mert lopott, hanem előtte megbeszélte a sógorával, hogy te, le fogom vágni a német lovagodnak a kezét, mert ezt meg ezt csinálta, és a császár azt mondta, hogy igazad van, vágd le, mert te vagy a király. De ezt nem lehet önkényesen megcsinálni.
De vajon miben is áll ez az európai kultúra? A kereszténységben nem, azt már láthattuk, hiszen eszük ágában sem volt bevenni sem az alkotmánynak nevezett alapdokumentumba, sem annak meghiúsulása után a Lisszaboni Szerződés néven átfazonírozott változatába.
És ha már az elnök ostoba példájánál maradunk; gyakorlatilag te vagy a király, de csak elméletileg tehetsz meg bármit a birodalmadban, mert gyakorlatilag ez a birodalom már nem is a te birodalmad (eladták, felvásárolták), és szintén gyakorlatilag, csak az uralkodóval, ha tetszik a császárral történő konzultációt követően, az ő beleegyezésével tehetsz meg bármit.
Mintha ország, mintha királya vagy. Olyan, mintha te lennél a király, olyan, mintha a te országod lenne, olyan, mintha te uralkodnál benne, olyan, mintha bármit megtehetnél, olyan, mintha szabad lennél, de mégsem.
Ahogy Besenyő Pista bácsi mondaná: Nincs igazam? De! Na lássák!
Patai Mihály: - Gyakorlatilag önnek igaza van, hogy ez most egy más logikai sorhoz tartozik, de a lényeg az az, hogy kialakult rólunk egy kép, amelyen változtatnunk kell, és az Európai Unióval és az IMF-megálapodással tudunk ezen a szörnyű sorozaton végre egy pontot tenni és egy új életet kezdeni.
Hopp, itt elszólta magát! Tulajdonképpen ez a logikai sor már nem ugyanaz a logikai sor! Tehát mégsem összetartozó dolgokról van szó, de mi azért könyveljük el annak! vagyis most hazudott, vagy az előbb?
És íme, ismét csak a kizárólagossággal, az egyedüli üdvözítéssel, az Európai Unió és az IMF mindenhatóságával szembesítenek bennünket! Nélkülük egy tapodtat sem! Még csak lélegzetet sem vehetünk! Egyszerűen nem lehet! Ugye értitek?
És akkor jöjjön a mindent felül-, vagy inkább alulmúló csúcs mélypont, a szolgalelkűség eklatáns példája, a minden áron való bekötöttség alapnormaként történő tudatosítása, a függőség kábítószereket megszégyenítő prezentációja. A Power Point korrepetálás céljából visszaülhetne az iskolapadba:
Mv.: - Ön szerint a magyar bankrendszer azzal tagozódik be az európai bankrendszerbe, hogy külföldi kézben van? Magyarázza meg ezt a kijelentését!
Patai Mihály: - Igen. A magyar bankrendszer főszereplői azok külföldi tulajdonban vannak. Így alakult az élet az elmúlt húsz évben. Gyakorlatilag az FHB kivételével minden bankban a külföldiek többsége egyértelmű, beleértve a vezető bankunkat is. Ez az én számomra azt jelenti, hogy beintegrálódtunk a Nyugat-Római Birodalomba. Ez egy nagyon jó, ugyanaz, amit ezer éve csináltunk. Természetesen ezeken az arányokon kell és lehet is változtatni...
Az urbánus frazeológia mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkező szociológus hallgatók köreiben a dús képzeletű nép az efféle szituésönök megfelelő verbális érzékeltetésére az alábbi terminus technikuszt szokta volt alkalmazni: megképződött a szívlapát effektus. A megfelelő eljárás: puff, pofán. Vannak, ugyan, akik az ún. AHA-élményt részesítik előnyben, de ilyen esetekben kísérőjelenségként a magyar ember zsebében szalonnázás céljából tartott Bugylibicska félautomatikus üzemmódban azonnal kinyílik, így inkább mégis a szívlapát tematika alkalmazása tűnik indokoltnak.
Ugye valamennyien érezzük annak a pofátlan cinizmusnak a felsőbbrendűségét, amely hanyag eleganciával köp szembe bennünket a retorikai tűréshatár legeslegszélén? Aszongya:
"Így alakult az élet az elmúlt húsz évben."
Nem mondod?
Ez felér egy sokkhatással! Amíg kipihegi magát a tisztelt Olvasó, megyünk tovább.
Mv.: - Kell egyébként?
Patai Mihály: - Hát biztos, hogy kell, hogyha ön evvel nem ért egyet, és a lakosság többsége nem ért egyet, amelynek véleményét le kell, hogy képezze a kormány, akkor ezen muszáj változtatni. És mondom, hogy ezek a változtatások és igények meg is fogalmazódnak a kormány politikájában, a lényeg az, hogy ezt partnerségi alapon kell csinálni, van egy status quo. Tudniillik a nyugat európai bankrendszer nélkül nem tudunk magyar gazdaságot működtetni.
Mv.: - Tehát itt most partnerség a magyar állam, ha úgy tetszik a magyar kormány, és konkrétan a bankok között, vagy pedig partnerség Európa és Magyarország között? Vagy mind a két értelemben?
Patai Mihály: - Természetesen. Partnerség a kérdező és a válaszadó között. A partnerség a magyar miniszterelnök és a német miniszterelnök vagy kancellár között. Természetesen. Ez egy szövevény, egy érdekszövevény, amelyben vannak íratlan és írott szabályok. És mi ezeket a szabályokat nem tartjuk be akkor, amikor csalunk az olimpián és akkor, amikor bevezetünk olyan intézkedéseket, amelyekről konzultálni kell, a nyugat európai civilizációban. Ilyen egyszerű.
A sokat emlegetett és kétségkívül rendkívül hangzatos partnerség kérdése. Vajon mikortól, és legfőképpen meddig beszélhetünk partnerségről? Hogyan értelmezzük ezt a szót? Mit értenek partnerség alatt? E logika mentén haladva tehát ezt valahogy úgy kell elképzelnünk, mint például a bankok esetében az egyoldalú szerződésmódosításokat? Ez lenne a partnerség sajátosan értelmezett nyugat európai (Nyugat Római?) status quo-ja?
Szintén jelzésértékű az érdek és a szövevény szavak összetársítása. Mindennél jobban közli számunkra, hogy miről is van szó itt valójában.
Ezen a ponton a műsorvezető is szükségét érezte annak, hogy tisztázzuk a fogalmakat.
Mv.: - Ne menjünk vissza még egyszer ehhez a kérdéshez, mert ezt már egyszer megbeszéltük. Viszont ami még itt a külföldi tulajdont illeti, ön azt miért tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy az OTP 75%-a is külföldi tulajdonban van?
Patai Mihály: - Hát azért, mert a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett részvények 75%-át külföldiek adják és veszik, ez csak egy tény. Amikor ön az OTP-ről gondolkodik az egy magyar irányítású, egy igazi jó magyar bank, amelynek a többségi tulajdonosai külföldiek, de ez egy jó dolog, hisz érdekeltek a tulajdonosok abban, hogy jól menjen a magyar bank.
OTP: Most akkor magyar, vagy csak magyar irányítású? A magamfajta egészséges életben maradási ösztönnel bíró, a kelleténél talán többször a háta mögé néző ember számára kicsit olyan ez, mint a magyar és a magyarul beszélő közötti, árnyalatnyinak nem, inkább lényeginek mondható különbségtétel.
Patai Mihály: - A hitelezési gyakorlat az egész világon szigorodott. Alapvetően azért, mert a cikulsváltásban, amit válságnak szoktunk nevezni, megváltoztak a körülmények, és a legfontosabb körülményváltozás az, hogy a világban a likviditás, amely bő volt az elmúlt ciklusban, az elmúlt tizenhét-húsz évben, az szűkké vált és megdrágult. Azért nagy előny Magyarországnak, hogy nyugat-európai bankrendszerhez tartozunk, mert a likviditást külföldről hoztuk be. A helyzet az, hogy a német paraszt megtakarított és azt odaadtuk a magyar parasztnak. Tehát a likviditás megváltozott, a likviditás ára a világban megváltozott, egyre nehezebb likviditást hozni Magyarországra, a hitelezés ezért nem bővül.
Mv.: - Hát pedig a magyar bankoknak is érdekük, egyáltalán a bankoknak is érdekük lenne, hogy bővüljön, hiszen, illetve, hogy a hitelezési gyakorlat újra induljon, gondoljunk például a betétesekre. Hát az egyik nem működik és elképzelhetetlen a másik nélkül. Mit tesznek ennek előmozdítása érdekében a bankok?
Patai Mihály: - Természetesen. Önök mindig a bankokat szapulják a hitelezési oldalon, hogy sok árat kérünk a hitelért, ugyanakkor nem veszik figyelembe, hogy ötmillió magyar betétesnek az érdekeit képviseljük, amikor nem tesszük tönkre a bankokat, hanem igyekszünk azokat prudensen vezetni.
Mv.: - No, de a hitelesek is az önök ügyfelei...
Patai Mihály: - De ugyanolyan fontosak számunkra a betétesek is, természetesen. Mindenképpen azt fontos látnunk, a bejátszásban is volt erről szó, a magyar bankrendszer rendkívül stabil, az egyik legstabilabb Európában. A tőkemegfelelési mutatója több, mint amit önök jeleztek, mert 14% felett van, és ez annak köszönhető, hogy Az a tulajdonosi kör, amelyre ön nagyon szépen rákérdezett, az biztosítja a tőkét. Több mint másfél milliárd eurónyi tőke jött az elmúlt hónapokban azokba a bankokba Magyarországra, amelyek veszteségeket szenvedtek el.
Van a német paraszt, meg van a magyar paraszt, és nagyon úgy tűnik, hogy mindkettőt hülyének nézik azok, akik soha a büdös életben nem foglalkoztak földdel, mert büdös nekik a kétkezi munka. Ez ténykérdés.
Másfél milliárd euró az rengeteg pénz. Meg a 38 milliárd euro is az, ami az állítólag magyar és állítólag nemzeti bank trezorjaiban pihen és másoknak fial a mi munkánkból. Mert, hogy a kamatterheit is nekünk kell kitermelni valahogy. Ha pedig erre már képtelenek vagyunk, már pedig azok vagyunk, akkor újabb hiteleket kell felvennünk, mert végső soron erre megy ki a játék. Hiába mondja úton útfélen Magyarország jelenleg regnáló miniszterelnöke, hogy nincs szükségünk több pénzre, akkor is felvetetik vele.
Nesze neked te, magyar paraszt! De megadd ám, kamatostul!
Aztán itt van ez az ismerethiányból fakadó óriási tévedés! Mert igenis megy egyik a másik nélkül, többek között éppen ezért, a semmiből előállított "játékpénz" miatt jutottunk idáig. Ez a válság pénzügyi válság! Csak a takarékszövetkezetekre áll a kötelezettség, mely szerint kizárólag a betétesek pénzével gazdálkodhatnak, a bankok számára kibúvót ad az ún. banki tartalékráta.
Végezetül nézzük meg, merjünk-e egyáltalán álmodni, vagy az éjszakai alvást redukáljuk az adósrabszolgák munkaerejének újratermeléséhez szükséges rekreációs tényezővé.
Mv.: - Ami a magyarországi gazdasági növekedést illeti, ezzel kapcsolatban ön is megfogalmazta korábban a véleményét, Erre majd hogy hat a magyarországi nemhitelezés, vagy visszafogott hitelezés, óvatosabb hitelezés, ha úgy tetszik?
Patai Mihály: - Természetesen nem segíti. A magyar gazdasági növekedés nem lehet a magyar bankok hitelezési gyakorlatának növekedése nélkül. Ezért sem lehet megszegni az írott és íratlan szabályokat, mert szükségünk van a magyar bankokra, ezt most mint magyar állampolgár mondom, és a magyar bankokon keresztül szükségünk van a nyugat európai tőkére és a nyugat európai likviditásra.
Mv.: - Akkor ez most azt jelenti, hogy ha jól értelmezem a szavait, hogy a bankoknak ez lesz a gyakorlata és marad az óvatosabb hitelezési gyakorlat, az okokat elmondta, hogy miért, akkor továbbra is fenntartja azt a véleményét, hogy nincs értelme Magyarországnak egy komolyabb gazdasági növekedés álmait kergetni?
Patai Mihály: - Igen. Az egy külön kérdés, hogy ebben a világgazdasági helyzetben és ebben az európai helyzetben az nagyon fontos, hogy ne kergessünk álmokat (értsd: tanuljunk meg kicsik lenni - copyright by Kovács Laci bácsi - A szerző). A magyar elitnek meg kell békülni azzal, hogy az idén nem lesz komoly növekedés és valószínűleg jövőre sem. De ez nem probléma. Nagyon fontos, hogy ugyanazt a mennyiségű jószágot megtermeljük az országban és szinten tartjuk. Nagyon fontos színvonalat értünk el az átlagos fejlettségben. Vannak polgártársaink, akik nagyon nehéz helyzetben vannak, de a gazdaság egy viszonylag jól működő, stabil gazdaság, olyan helyzetbe került, hogy most nem tud növekedni.
Forrás: Hír TV
Nagyon fontos szintet értünk el az átlagos fejlettségben, azaz az Európa-ház mosókonyhában a helyünk! És ott is maradunk! Közlekedésre kizárólag a cselédlépcsőt vehetjük igénybe. Végy példát Mabelről, a Meldrum-ház bejárónőjéről, takarítani csak akkor jöhetsz fel, amikor nagyságosék már elmentek, nem tartózkodnak otthon.
Nem tud növekedni a gazdaság, vagy nem hagyják, hogy növekedjen? Nagy különbség! Kezdődött azzal, hogy még a legelején nem engedték OV-éknak, hogy kicsikét elszaladhasson a hiány, úgy 7%-ra, nyílt volna némi kis mozgástér. Médiatörvény, alkotmány, aztán gyüttek a nem ortodox technikák, a Széles-menetelés, majd a MALÉV-zuhanórepülés.
Vannak ugyan olyan polgártársaink, akik nehéz helyzetben vannak, no de a gazdaság! Viszonylag jól működik és stabil! Azé' ez má' valami, nem? Érted, ugye? Megint (még mindig)fordítva ülünk a lovon! Nem az ember a lényeg, hanem a gazdaság! Pedig a gazdaságnak kellene az emberért lenni, és nem fordítva! Akadnak ugyan polgártársaink, akiknek országos méretű kampányt kell rendezni (még a villalakók is besegítettek!), hogy éhen ne pusztuljanak vidéken, no de hát rá se ránts, elvégre járulékos veszteségek mindig adódnak, nem igaz? Különben meg a gazdaság valós teljesítményének mérésére teljesen alkalmatlan mutató, a GDP (Bruttó Hazai Össztermék) szerint, ez is növeli a teljesítményt.
Még akkor is, ha azt mondjuk, tisztában vagyunk a helyzetünkkel, a posztkommunisták tartósan kényszerpályára lökték az országot, nagyjából egészéből rövidtávon reálisan az a helyzet, amit a bankszövetség fő hallja kendje "jó rendőrként" lefestett nekünk, a helyes irány semmiképpen sem lehet az, hogy továbbra is ennek az életellenes, embertelenül drágán és lélektelenül brutálisan kizsákmányoló rendszernek is a tagjai maradjunk. A soha sem lesz vége állapot helyett miért nem a kiutat keressük? És itt jön ismét a képbe a dogmatizmus, a megkérdőjelezhetetlenség, az eleve elrendeltetettség. A kiindulási állapot, a vonatkoztatási szint megkérdőjelezhetetlensége, megfellebbezhetetlensége, amiről ma már tudjuk, hogy hibás!
Kétség nem férhet hozzá, ez a beszélgetés csak megerősített benne, nem akarják, nem szabad, hogy Magyarország magára találjon, az emberek öntudatukra ébredve újra naggyá tegyék ezt az országot. Túl sok tyúkszemre hágnánk rá, ha Európa kellős közepén megerősödve, egy nemzetben gondolkodó, stabil és független középhatalom jönne létre. A sokszor és most már hivatalosan is - lásd Simon Peresz izraeli fő hallja kend által - megerősített területfoglalási szándékok ellenére is ki kell jelentenünk, van másik út!
Még annak ellenére is van, amikor a jelenlegi kormányfő szavai csengenek a fülembe, miszerint, mi a Nyugathoz tartozunk, hiszen mindig is ide tartoztunk. Miközben mindannyian tudjuk, hogy sohasem tartoztunk a Nyugathoz. De hát muszáj ezt mondania. Olyan, mintha odatartoznánk. Muszáj-ország "mintha" polgárai, akiket játszi könnyedséggel lehet - először csak megsétáltatni, később aztán már - megtáncoltatni. Ne felejtsük el, aki a zenészt fizeti, az húzatja a talpalávalót!
Még hogy nem leszünk gyarmat?! Na ne szórakozzunk már! Akinek még ez sem elég, az álljon neki és ássa meg a startgödröt!
A kisgyermekeknek is megtanítják arra, mielőtt átmegyünk az út túl oldalára, gondosan, több irányban is körül kell nézni! Tegyük ezt mi is, és akkor talán kevesebb megpróbáltatással jár, amikor hosszas tökölődést követően végre letérünk a jó szándék helyett rosszabbnál rosszabb uniókkal kikövezett lenini útról.
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
www.johafigyelunk.hu
Nemzeti InternetFigyelő
2012. február 11., szombat
Lánchíd Rádió: Szabad gondolat - Hírek röviden
Az ötletek lenyúlása is legendás
http://mno.hu/lanchidradio/az-otletek-lenyulasa-is-legendas-1050718
- Adás:
- 2012. február 12. vasárnap 7.05
- 2012. február 12. vasárnap 21.05
Szellem, lelemény, újítás és kockázatvállalás – a magyar szürkeállomány legendás. De lassan az ötletek lenyúlása is: bejelentkeznek, érdeklődnek, tárgyalnak, majd vásárlás nélkül távoznak. Zsebükben az információkkal. Aztán a feltaláló könnyen úgy járhat, mint Losonczi Áron, az üvegbeton megalkotója, vagy a szuper futballcipőt fejlesztő Oroszi László, aki egy újsághirdetésben látta viszont ötletét, a mosolygó David Beckhammel. Szabad gondolat az okos Magyarországról és annak lerablásáról.
Szerkesztő-műsorvezető: Kocsis Éva és Halász-Szabó Miklós
A Lánchíd Expressz hírei
Wagenhoffer Zsombor szerint tévesen tüntették fel hazánkat az európai állatvédő szervezetek.
A szlovákiai kórházigazgatók szerint elképzelhetetlen, hogy megszorításokat hajtsanak végre azért, hogy ki tudják fizetni az orvosok megemelt bérét.
Az előzetes népszámlálási adatok szerint Románia lakossága tíz év alatt több mint 12 százalékkal csökkent.
„Agrárikum” helyett hungarikum kell + Hang
Das Ende des Petro-Dollar? Indien will iranisches Erd철l mit Gold bezahlen - Kopp-Verlag
http://www.kopp-online.com/hintergruende/geostrategie/marin-katsua/teheran-will-us-dollar-abservieren-berichten-zufolge-arbeiten-indien-und-der-iran-an-einer-vereinba.html
"Das Ende des Petro-Dollar? Indien will iranisches Erdöl mit Gold bezahlen
Marin Katsua
Gerüchten zufolge arbeiten Indien und der Iran derzeit am Verhandlungstisch eine Vereinbarung aus, die die Bezahlung von Erdöl mit Gold ermöglichen soll. Sie fragen sich, warum das wichtig sein soll? Immerhin zielt es auf den Kern sowohl der gegenwärtigen Bewertung des Dollars als auch der derzeitigen extrem angespannten und verfahrenen Situation im Zusammenhang mit dem Iran...."
"Das Ende des Petro-Dollar? Indien will iranisches Erdöl mit Gold bezahlen
Marin Katsua
Gerüchten zufolge arbeiten Indien und der Iran derzeit am Verhandlungstisch eine Vereinbarung aus, die die Bezahlung von Erdöl mit Gold ermöglichen soll. Sie fragen sich, warum das wichtig sein soll? Immerhin zielt es auf den Kern sowohl der gegenwärtigen Bewertung des Dollars als auch der derzeitigen extrem angespannten und verfahrenen Situation im Zusammenhang mit dem Iran...."
„Magyarország ügye ma Európa ügye” - Nyílt levél Orbán Viktorhoz
2012-02-02 09:33:38
Csere Zsuzsa
http://www.niedziela.pl/orban.php a helyes link
Dziękuję panu profesorze
Az egyik legnagyobb példányszámú lengyel katolikus hetilap, a Niedziela internetes oldalán csatlakozhatnak az egyetértők a magyar miniszterelnökhöz címzett levélhez.
A levél kezdeményezője Jerzy Robert Nowak történész professzor, aki a hazafias jobboldal egyik ikonja, rendszeresen publikál jobboldali orgánumokban, de a Radio Maryja egyik vezető kommentátora is. Több magyar vonatkozású könyve jelent meg, elsősorban a rendszerváltozás előtt. Általában mély rokonszenvvel kíséri Magyarországot, az ottani eseményeket, tud is magyarul.
A „Magyarország ügye ma Európa ügye” című íráshoz az azzal egyetértők a lap internetes oldalán csatlakozhatnak aláírásukkal. A www.niedziela.pl weboldalon Orbán Viktor portréjával és magyar nemzeti színekkel külön lapot nyitottak erre a célra.
A csatlakozók száma gyorsan emelkedik. Mindjárt a második helyen Andrzej Nowak történész professzor szerepel, a krakkói Jagello Egyetem Történettudományi Intézetének helyettes vezetője, az egyik legjobb külpolitikai (keleti politikai) elemző az országban, az Arcana című igen rangos politikai-történelmi publicisztikai havilap főszerkesztője. De ott van az aláírók között számos egyetemi rektor és docens, tudományos kutatók sora, jó néhány jobboldali véleményformáló szerző, számos katolikus pap, katolikus oktatási intézmények vezetői – rangos értelmiségi társaság gyűlt össze.
A levél gyorsfordítása:
„Orbán Viktor Úrnak, Magyarország miniszterelnökének
Mélyen Tisztelt Miniszterelnök Úr!
A magyarok számára drámai időkben, amikor szégyenletes külföldi hajtóvadászat folyik az Ön kormánya és hazája ellen, ezúton is ki szeretnénk fejezni mély azonosulásunkat az Ön reformintézkedéseivel, minden hazafias érzésű lengyel ember teljes szívből jövő szolidaritását. Csodáljuk az Ön kormányának bátorságát, amellyel a külföldi tőke igája és az Európai Unió nagy országainak dominanciája alól próbál kiszabadulni, kiállva a magyar vállalkozások és az összmagyar nemzeti érdekek mellett. Irigyeljük az őszinte hazaszeretetet és a vallásos értékek tiszteletét sugárzó új magyar alkotmányt. Ugyancsak csodálattal adózunk mindannak, amit Miniszterelnök Úr személyes szerepvállalásával tett a magyar patriotizmus újjáépítése és a magyar nemzeti méltóság újjáteremtése érdekében, s annak a rendíthetetlen elkötelezettségnek, amellyel Ön következetesen megvédi Hazáját különböző nemzetközi fórumokon. Az elmúlt két évtized szégyenletes lengyel mulasztásainak tükrében annál inkább lenyűgöz bennünket a lendület, amellyel az Ön kormánya hozzákezdett a kommunisták bűntetteinek elítéléséhez, és mai örököseik nemzetellenes viselkedésének leleplezéséhez. Az önök programja és tevékenysége valóságos és követendő útmutatást jelent Lengyelország számára is annak érdekében, hogy esélye legyen kijutni abból a mocsárból, amelybe a posztkommunista Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD), valamint az olyan liberális formációk, mint a Demokrata Unió (UD), a Szabadságunió (UD) és a Polgári Platform (PO) juttatták.
Itt és most nincs helyünk ara, hogy felsoroljuk az Ön kormányának mindazokat a sokrétű eredményeit, amelyeket elért a kommunizmus maradványainak felszámolásában és az idegen érdekeket szolgáló baloldali liberalizmus visszaszorításában. Legjobb publicistáink és megfigyelőink ugyancsak mély elismerésüket fejezik ki a magyarországi változások iránt, és csodálattal adóznak azért, amit az Ön kormánya alig másfél év leforgása alatt cselekedett, a nemzeti érdekek védelmétől kezdve, a keresztény értékek tiszteletén és a hazafiasság erősítésén át a családpolitikáig, a kommunizmus zárványainak felszámolásáig. Mindebből eredően elismerésünket kívánjuk kifejezni, s közvetíteni Önnek a hazafias gondolkodású lengyelek lelkesedését az Ön kormányának tevékenysége iránt, és személyesen Önnek is, mint egész Közép-Európa reformjainak utat mutató vezetőnek, egy nagy formátumú államférfinak, akikből talán egy, ha megjelenik évszázadonként. A mintegy kétszáz éve született lengyel nemzeti himnusz többek között azt mondja „Példát adott Bonaparte, miként győzhetünk”. Most akár úgy is szólhatnánk, hogy „Példát adott Orbán Viktor, miként győzhetünk”. A magyarországi változások sikere számunkra a remény és a lelkesedés forrásává vált.
Miniszterelnök Úr, az Ön személyében olyan embert látunk, aki egyesíti magában a magyar történelem legnemesebb hagyományait: II. Rákóczi Ferenc kuruc felkelőinek kockázatvállaló hősiességét, az 1848-49-es szabadságharc áldozatkész nemzeti fellángolását, ugyanakkor magévá téve a „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István realizmusát, józan és pozitív gondolkodását. Úgy ismerjük Önt, Miniszterelnök Úr, mint Lengyelország következetesen közeli barátját, melyet már korai munkájában is kifejezett, amikor a Szolidaritás mozgalmáról értekezett. Támogatásunk és együttérzésünk kifejezésekor ezért még fokozottabban ki kívánjuk emelni bátorságát és elszántságát a szükséges reformok megvalósításában, mindazt a számtalan fontos kapcsolatot figyelembe véve, amelyek közös történelmünk során egybefonták Magyarország és Lengyelország sorsát. Hivatkozni kívánunk azokra a történelmi pillanatokra is, amikor e nem mindennapian erős hagyományos kapcsolataink együttes fellépésre késztették nemzeteinket az idegen agresszió ellen. Jó emlékezetünkben őrizzük a II. Rákóczi Ferencnek és kurucainak nyújtott lengyel segítséget, azoknak a lengyel önkénteseknek az emlékét, akik 1848-49-ben a magyar szabadságharc oldalán fogtak fegyvert, köztük Bem József tábornokét, aki szoros barátságba került a legnagyobb magyar költők egyikével, Petőfi Sándorral. Nem felejtjük azt sem, hogy 1920-ban, a lengyel-bolsevik háborúban Magyarországról önkéntesek akartak jönni a megsegítésünkre, s bár a csehek ellenállása ezt meghiúsította, a sorsdöntő Varsói Csatára mégis megérkeztek a létfontosságú magyar lőszerszállítmányok, amelyek nélkül a lengyel győzelem nem lett volna lehetséges. Emlékszünk Teleki Pál miniszterelnök rendíthetetlen álláspontjára, amikor 1939 szeptemberében megtagadta a német csapatok felvonulását magyar területeken át Lengyelország felé, s arra, hogy a világháború alatt mintegy 140 ezer lengyel katonai és polgári menekült meleg vendégszeretetre talált Magyarországon. Emlékezünk arra is, hogy 1956. október 23-án a lengyelországi események kapcsán kifejezett magyar szolidaritás felvonulása jelentette a kezdetét a magyarországi szovjetellenes felkelésnek. A fülünkben cseng a budapesti Bem-szoborhoz áradó 300 ezres tömeg skandálása, mely szerint „Lengyelország utat mutat, kövessük a lengyel utat!” Napjaink Lengyelországában egyre többen formálják időszerűvé ezt a jelmondatot a következőképpen: „Magyarország utat mutat, kövessük a magyar utat!” Mindez csak tovább lelkesít bennünket arra, hogy az Ön kormányának hatalmas reformjait támogató hangok sorában különös erővel zendüljön fel a lengyel társadalom hazafias rétegeinek szava.
A magyar függetlenség nagy harcosa, Kossuth Lajos 1831. június 23-án a Zemplén-megyei közgyűlésen kijelentette: „Lengyelország ügye Európa ügye!” Aktualizálva a híres magyar szavait, mi most azt mondjuk: „Magyarország ügye Európa ügye!” A mai Magyarország a legbátrabban és messze hangzóan lép fel a kis és közepes európai nemzetek önrendelkezése védelmének ügyében a nagy államok, a multinacionális konszernek és pénzintézetek diktátumaival szemben. Európa minden nonkonformista, szabadságszerető társadalmi csoportjának megértését és szolidaritását kell, hogy kiváltsa ezzel. Ismételten hangsúlyozni kívánjuk csodálatunkat és elismerésünket mindazért, amit az Ön kormánya tesz annak érdekében, hogy megszabadítsa Hazáját az idegen függőségtől, és egyre növekvő felháborodással fogadjuk a külföldi pénzügyi körök, valamint a David Cohn-Bendit és Adam Michnik-féle baloldali és liberális formációk hajszáját Magyarország ellen. Hiszünk abban, hogy az Ön kormánya a magyar nemzet túlnyomó része odaadásának és bizalmának köszönhetően átvészel minden vihart. Ennek jelképes megnyilvánulása volt a hatalmas, félmilliós tüntetés 2012. január 21-én Budapesten, s az Országház előtt.
Szolidaritást vállalva az Ön kormányának és egész nemzetének erőfeszítéseivel kívánjuk, hogy Miniszterelnök Úr győzedelmesen kitartson mindvégig az aljasság és a tespedés elleni harcban.
Varsó, 2012. január 22.
Csere Zsuzsa
http://www.niedziela.pl/orban.php a helyes link
Dziękuję panu profesorze
Az egyik legnagyobb példányszámú lengyel katolikus hetilap, a Niedziela internetes oldalán csatlakozhatnak az egyetértők a magyar miniszterelnökhöz címzett levélhez.A levél kezdeményezője Jerzy Robert Nowak történész professzor, aki a hazafias jobboldal egyik ikonja, rendszeresen publikál jobboldali orgánumokban, de a Radio Maryja egyik vezető kommentátora is. Több magyar vonatkozású könyve jelent meg, elsősorban a rendszerváltozás előtt. Általában mély rokonszenvvel kíséri Magyarországot, az ottani eseményeket, tud is magyarul.
A „Magyarország ügye ma Európa ügye” című íráshoz az azzal egyetértők a lap internetes oldalán csatlakozhatnak aláírásukkal. A www.niedziela.pl weboldalon Orbán Viktor portréjával és magyar nemzeti színekkel külön lapot nyitottak erre a célra.
A csatlakozók száma gyorsan emelkedik. Mindjárt a második helyen Andrzej Nowak történész professzor szerepel, a krakkói Jagello Egyetem Történettudományi Intézetének helyettes vezetője, az egyik legjobb külpolitikai (keleti politikai) elemző az országban, az Arcana című igen rangos politikai-történelmi publicisztikai havilap főszerkesztője. De ott van az aláírók között számos egyetemi rektor és docens, tudományos kutatók sora, jó néhány jobboldali véleményformáló szerző, számos katolikus pap, katolikus oktatási intézmények vezetői – rangos értelmiségi társaság gyűlt össze.
A levél gyorsfordítása:
„Orbán Viktor Úrnak, Magyarország miniszterelnökének
Mélyen Tisztelt Miniszterelnök Úr!
A magyarok számára drámai időkben, amikor szégyenletes külföldi hajtóvadászat folyik az Ön kormánya és hazája ellen, ezúton is ki szeretnénk fejezni mély azonosulásunkat az Ön reformintézkedéseivel, minden hazafias érzésű lengyel ember teljes szívből jövő szolidaritását. Csodáljuk az Ön kormányának bátorságát, amellyel a külföldi tőke igája és az Európai Unió nagy országainak dominanciája alól próbál kiszabadulni, kiállva a magyar vállalkozások és az összmagyar nemzeti érdekek mellett. Irigyeljük az őszinte hazaszeretetet és a vallásos értékek tiszteletét sugárzó új magyar alkotmányt. Ugyancsak csodálattal adózunk mindannak, amit Miniszterelnök Úr személyes szerepvállalásával tett a magyar patriotizmus újjáépítése és a magyar nemzeti méltóság újjáteremtése érdekében, s annak a rendíthetetlen elkötelezettségnek, amellyel Ön következetesen megvédi Hazáját különböző nemzetközi fórumokon. Az elmúlt két évtized szégyenletes lengyel mulasztásainak tükrében annál inkább lenyűgöz bennünket a lendület, amellyel az Ön kormánya hozzákezdett a kommunisták bűntetteinek elítéléséhez, és mai örököseik nemzetellenes viselkedésének leleplezéséhez. Az önök programja és tevékenysége valóságos és követendő útmutatást jelent Lengyelország számára is annak érdekében, hogy esélye legyen kijutni abból a mocsárból, amelybe a posztkommunista Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD), valamint az olyan liberális formációk, mint a Demokrata Unió (UD), a Szabadságunió (UD) és a Polgári Platform (PO) juttatták.
Itt és most nincs helyünk ara, hogy felsoroljuk az Ön kormányának mindazokat a sokrétű eredményeit, amelyeket elért a kommunizmus maradványainak felszámolásában és az idegen érdekeket szolgáló baloldali liberalizmus visszaszorításában. Legjobb publicistáink és megfigyelőink ugyancsak mély elismerésüket fejezik ki a magyarországi változások iránt, és csodálattal adóznak azért, amit az Ön kormánya alig másfél év leforgása alatt cselekedett, a nemzeti érdekek védelmétől kezdve, a keresztény értékek tiszteletén és a hazafiasság erősítésén át a családpolitikáig, a kommunizmus zárványainak felszámolásáig. Mindebből eredően elismerésünket kívánjuk kifejezni, s közvetíteni Önnek a hazafias gondolkodású lengyelek lelkesedését az Ön kormányának tevékenysége iránt, és személyesen Önnek is, mint egész Közép-Európa reformjainak utat mutató vezetőnek, egy nagy formátumú államférfinak, akikből talán egy, ha megjelenik évszázadonként. A mintegy kétszáz éve született lengyel nemzeti himnusz többek között azt mondja „Példát adott Bonaparte, miként győzhetünk”. Most akár úgy is szólhatnánk, hogy „Példát adott Orbán Viktor, miként győzhetünk”. A magyarországi változások sikere számunkra a remény és a lelkesedés forrásává vált.
Miniszterelnök Úr, az Ön személyében olyan embert látunk, aki egyesíti magában a magyar történelem legnemesebb hagyományait: II. Rákóczi Ferenc kuruc felkelőinek kockázatvállaló hősiességét, az 1848-49-es szabadságharc áldozatkész nemzeti fellángolását, ugyanakkor magévá téve a „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István realizmusát, józan és pozitív gondolkodását. Úgy ismerjük Önt, Miniszterelnök Úr, mint Lengyelország következetesen közeli barátját, melyet már korai munkájában is kifejezett, amikor a Szolidaritás mozgalmáról értekezett. Támogatásunk és együttérzésünk kifejezésekor ezért még fokozottabban ki kívánjuk emelni bátorságát és elszántságát a szükséges reformok megvalósításában, mindazt a számtalan fontos kapcsolatot figyelembe véve, amelyek közös történelmünk során egybefonták Magyarország és Lengyelország sorsát. Hivatkozni kívánunk azokra a történelmi pillanatokra is, amikor e nem mindennapian erős hagyományos kapcsolataink együttes fellépésre késztették nemzeteinket az idegen agresszió ellen. Jó emlékezetünkben őrizzük a II. Rákóczi Ferencnek és kurucainak nyújtott lengyel segítséget, azoknak a lengyel önkénteseknek az emlékét, akik 1848-49-ben a magyar szabadságharc oldalán fogtak fegyvert, köztük Bem József tábornokét, aki szoros barátságba került a legnagyobb magyar költők egyikével, Petőfi Sándorral. Nem felejtjük azt sem, hogy 1920-ban, a lengyel-bolsevik háborúban Magyarországról önkéntesek akartak jönni a megsegítésünkre, s bár a csehek ellenállása ezt meghiúsította, a sorsdöntő Varsói Csatára mégis megérkeztek a létfontosságú magyar lőszerszállítmányok, amelyek nélkül a lengyel győzelem nem lett volna lehetséges. Emlékszünk Teleki Pál miniszterelnök rendíthetetlen álláspontjára, amikor 1939 szeptemberében megtagadta a német csapatok felvonulását magyar területeken át Lengyelország felé, s arra, hogy a világháború alatt mintegy 140 ezer lengyel katonai és polgári menekült meleg vendégszeretetre talált Magyarországon. Emlékezünk arra is, hogy 1956. október 23-án a lengyelországi események kapcsán kifejezett magyar szolidaritás felvonulása jelentette a kezdetét a magyarországi szovjetellenes felkelésnek. A fülünkben cseng a budapesti Bem-szoborhoz áradó 300 ezres tömeg skandálása, mely szerint „Lengyelország utat mutat, kövessük a lengyel utat!” Napjaink Lengyelországában egyre többen formálják időszerűvé ezt a jelmondatot a következőképpen: „Magyarország utat mutat, kövessük a magyar utat!” Mindez csak tovább lelkesít bennünket arra, hogy az Ön kormányának hatalmas reformjait támogató hangok sorában különös erővel zendüljön fel a lengyel társadalom hazafias rétegeinek szava.
A magyar függetlenség nagy harcosa, Kossuth Lajos 1831. június 23-án a Zemplén-megyei közgyűlésen kijelentette: „Lengyelország ügye Európa ügye!” Aktualizálva a híres magyar szavait, mi most azt mondjuk: „Magyarország ügye Európa ügye!” A mai Magyarország a legbátrabban és messze hangzóan lép fel a kis és közepes európai nemzetek önrendelkezése védelmének ügyében a nagy államok, a multinacionális konszernek és pénzintézetek diktátumaival szemben. Európa minden nonkonformista, szabadságszerető társadalmi csoportjának megértését és szolidaritását kell, hogy kiváltsa ezzel. Ismételten hangsúlyozni kívánjuk csodálatunkat és elismerésünket mindazért, amit az Ön kormánya tesz annak érdekében, hogy megszabadítsa Hazáját az idegen függőségtől, és egyre növekvő felháborodással fogadjuk a külföldi pénzügyi körök, valamint a David Cohn-Bendit és Adam Michnik-féle baloldali és liberális formációk hajszáját Magyarország ellen. Hiszünk abban, hogy az Ön kormánya a magyar nemzet túlnyomó része odaadásának és bizalmának köszönhetően átvészel minden vihart. Ennek jelképes megnyilvánulása volt a hatalmas, félmilliós tüntetés 2012. január 21-én Budapesten, s az Országház előtt.
Szolidaritást vállalva az Ön kormányának és egész nemzetének erőfeszítéseivel kívánjuk, hogy Miniszterelnök Úr győzedelmesen kitartson mindvégig az aljasság és a tespedés elleni harcban.
Varsó, 2012. január 22.
2012. február 9., csütörtök
Legyen az Új Színház neve Csurka István Színház - Peticiok.com
http://www.peticiok.com/legyen_az_uj_szinhaz_neve_csurka_istvan_szinhaz
Legyen az Új Színház neve Csurka István Színház !
Legyen az Új Színház neve Csurka István Színház !
http://www.peticiok.com/legyen_az_uj_szinhaz_neve_csurka_istvan_szinhaz
Legnagyobb kortárs drámaírónk a közelmúltban elhunyt Csurka István. Aki egyetért azzal, hogy az immáron Dörner György igazgatása alatt álló Új Színház Csurka Istvánról neveztessék el, az kérem, írja alá a petíciót!
2012. február 9. 21:30
2012. február 8., szerda
Kettesben „Nem én kiáltok, a föld dübörög” - LÁNCHÍD RÁDIÓ
http://mno.hu/lanchidradio/nem-en-kialtok-a-fold-duborog-1049715
Adás:
2012. február 8. szerda 19.05
2012. február 8. szerda 23.05
2012. február 9. csütörtök 5.05
József Attila igazmondási kényszerével tárja fel dr. Tanka Endre professzor, földjogász mindazt, amit a magyar termőföld unió által megtervezett jövőjéről tud. Ez a tudásanyag sokaknak megdöbbentő, mi több, kétségbeejtő, a kisszámú nagybirtoknak viszont megnyugtató, mivel Tanka Endre forrásanyagai (például a legutóbbi időkben, a 2007-ben nyilvánosságra hozott SCENAR 2020) fekete-fehéren mutatják: az Európai Unió térségünknek alapanyag-termelő nagyüzemi agrárgazdaságot tervezett. Tehát egyáltalán nem véletlen, vagy hozzá nem értés eredménye a már most látható vidéki munkanélküliség. Van-e kiút az ilyetén megtervezett jövőből? Tanka professzor szerint még lehet: 2011 nyarán írott könyvének zárszava szerint: „...az előttünk álló 3 év összehangolt, célvezérelt, rendszerépítő alkotása még olyan birtokrendet teremthet, ahol a közhatalmi beavatkozás intézményei történelmi távon biztosítják az államterületünket alkotó földnek a magyarság részére megőrzését. A Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára, Ángyán József is ezen munkálkodik...”
Szerkesztő : Kovács Anita
Susan George:A luganoi tanulmány -recenzió Dr.Csath Magdolna
Halj meg időben, ne okozz másoknak gondot: A luganoi tanulmány
Megjelentette: johannes
Dátum: 2007 már 23 - 06:12
[0]
A globalizációt sokszor azzal támadják, hogy benne csak az összeesküvés elméletek fantomját kergetik az emberek.. Pedig vannak dolgok, amelyek időnként kibuknak. Ilyen az ugynevezett Luganói tanulmány, amely a közeljövö folyamatait elemzi: Lényege: az ember felesleges. Minél elöbb, minél problemamentesebben meghal, annál jobb azoknak, akik erre építenek. A Zöldpók publikálta Dr Csath Magdolna egyetemi tanár tollából e tanulmány összefoglalóját bemutató Susan George: A luganói tanulmány című művének részletes elemzését , amelyet ismertetünk olvasóinkkal. Kérem olvassák véres komolyan.
A lugano-i tanulmány
"A luganói tanulmány" globalizációs krimibe illő írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen.
"A luganói tanulmány " című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: "Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században".
A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.
A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a "titkos megbízói kör", amelyről csupán annyit sejtet, hogy a "globalizáció irányítóit és menedzserei"-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szűk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók:
rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Ere a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyonis valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a "titkos megbízói kör" számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.
A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták "a luganói jelentést". Ilyen vélemények hangzottak el róla:
"Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a globalizáció 22-es csapdáját."
"Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a "globalizálódó világgazdaság" előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia."
A továbbiakban három részben foglaljuk össze a 213 oldalas könyv legfontosabb megállapításait, és Susan George javaslatait. A sorozatot a tanulságok saját helyzetükre való alkalmazásával zárjuk.
Csak az a vég, csak azt tudnám feledni.
"A luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások "kiiktatásával" képes elkerülni. Ehhez van szükség a "grandiózus népességcsökkentő tervre", amelyet a szakértői csoport végül a "titkos megbízók" asztalára letesz.
A tervet a "titkos megbízói kör" csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A "szűk szakértői csoport" pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a "grandiózus népességcsökkentő terv", amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakertői kör.
1. A leselkedő veszélyek
Az ökológiai katasztrófák lehetősége
A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az ő meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.
Veszedelmes növekedés
Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet "veszélyes" a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előreviszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A "több" és a "nagyobb" ugyanis nem feltétlenül "jobb". Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége?
Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP - a bruttó hazai termék - növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számbavennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.
A társadalmi problémák is egyre nagyobbak.
A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet.
A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak "izommal" rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.
Az országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig destabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.
Gengszterkapitalizmus
Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószerkereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.
Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.
Pénzügyi krízisek
Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.
Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.
A veszélyelhárító mechanizmusok
Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért!
A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)
A két intézmény - amelyeket "Bretton Woods"-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Középeurópai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.
Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt "struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az ő segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok - természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.
Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a "struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt "szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.
Az ENSZ
Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszertermelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.
Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)
A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az "új világrend" képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem "akadályozhatják" a szabadkereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: "mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát".
A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszeripari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Únió kénytelen lesz beengedni piacára a hormonkezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.
Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.
A globális cégek
A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati "karcsúsítások" miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.
A pénzpiacok szabályozása
Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik - pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.
A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban - éppen az óriási haszon miatt - a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből követketik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.
Szabadság és korlátozás
A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen "túlzott sikere" jelenti: vagyis a "liberalizált piac" csődbe juttathatja önmagát. Hiszen - amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk - túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.
A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.
2. Mi befolyásolja a jövőt?
A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni:
a világ népessének növekedése,
a fogyasztás mennyisége és minősége és
azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.
A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a "morális kérdésnek" hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát.
A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad.
Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges.
Következtetések:
A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet:
"minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek."
Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés?
Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!
Az alkalmazandó módszereknek:
olcsónak kell lenniük,
nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá
az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni,
az államoknak nem kell közvetlenül résztvenni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.
Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie. Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.
Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet?
A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő:
ideológiai-etikai,
gazdasági,
politikai és
pszichológiai.
Nézzük röviden ezek lényegét!
Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni.
A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már "teszi a dolgát". Segít kiépíteni a "helyi elitet", amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt. A "gazdasági pillér" segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nő a halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában.
A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a "gazdasági pillér" Világbank és IMF általi működtetésének, mégis - a biztonság kedvéért - folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI - a többoldalú beruházási megegyezés - aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO.
A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a "grandiózus népességcsökkentő terv" konkrét elemeinek bevezetéséhez.
3. A "grandiózus népességcsökkentő terv" elemei
A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét ismerhetjük meg.
Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.
Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a "grandiózus népességcsökkentési terv" megvalósítására be lehet vezetni ?
Az elhalálozások számát növelő módszerek:
kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;
a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;
esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;
magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;
elszegényítés, éhínség,
a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;
olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;
környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;
a mezőgazdaság további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;
a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi "agrobusiness"-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,
élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek,
egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;
differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;
a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;
az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;
közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez,
a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,
az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.
az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre),
a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?);
a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.
A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre.
abortusz és sterilizáció bátorítása;
a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése;
a gyermekek számának csökkentését a "struktúra-átalakítási programok"-ba is bele kell foglalni;
anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket;
a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.
További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak.
4. Zárógondolatok
Ahogy az már a cikk elején is nyilvánvalóvá vált, "a luganói tanulmány" elkészítésének története kitalált történet : Susan George fejében született meg. A benne szereplő adatok, hivatkozások, és példák azonban mind tényeken alapulnak. Susan George, kiindulva abból, hogy mi is történik ma a világban, arra következtetett, hogy egy "titkos megbízói kör" illetve egy "grandiózus népességcsökkentő terv" léte nem is lehetetlen. Az pedig ezek után mindegy, hogy kik is a "kör" tagjai, és hol és mikor született meg a terv.
Susan George úgy gondolja, hogy a "luganói tanulmány", vagyis könyve háromféle lehetséges hatást válthat ki az olvasókból:
elutasítják a könyvet, mint olyat ami olyan szörnyűségeket ír le, amelyek teljeséggel lehetetlenek;
elgondolkodnak a felsorakoztatott tényekről, elfogadják az elemzéseket, de kételkednek abban, hogy azokból csak egy lehetséges megoldás, a "grandiózus népesség-csökkentő terv" kidolgozása és megvalósítása következhet;
ráébrednek arra, hogy az egy bemutatott, lehetséges megoldás valóban következik az előzetes feltételezésekből és az elemzésekből. Vagyis a vélt veszély nagyonis valóságos.
Ez utóbbi csoportba tartozó emberek jönnek rá először arra, hogy a neoliberális rend mennyire hazug: hiszen - ígéretei ellenére - egyre többen lesznek a kárvallottai, mint a nyertesei. Arra is ráébrednek, hogy családjuk, saját maguk, kisvállalkozásuk, környezetük, kisebb közösségük mind-mind komoly veszélyben van. Hiszen, ha a transznacionális cégek egyedül a tulajdonosok érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a globális erőkkel szemben, ha a globális pénz uralma mindenre rátelepszik, akkor valóban nem marad más hátra, mint a feleslegessé váló emberek "kiküszöbölése" a rendszerből, a tőlük való megszabadulás. Erre pedig valóban megoldás lehet egy "grandiózus népességcsökkentő terv".
Hacsak, azok az emberek, akiknek végre kinyílik a szemük, és megértik, hogy mi történik körülöttük, ezt meg nem akadályozzák.
A könyvre a harmadik módon reagáló emberek bizonyosan azok között lesznek majd, akik tenni akarnak valamit a "kitervelt vég ellen".
De milyen lehetőségek állnak nyitva előttük? Ezek összefoglalásával zárja a könyvet Susan George.
A vég másféle is lehet
A másféle megoldás ismertetése előtt azonban először fel kell tenni két egyszerű kérdést:
Kik felelősek a jelenlegi ill. a jövőben is várható válságokért?
Hogyan akadályozható meg további károkozásuk?
A globalizáció magától nem fog leállni. A transznacionális cégek hatalmának további növekedésével, a korlátok nélküli globális pénzmozgással rákos állapotba kerül a világgazdaság: folytatja az emberi és természeti értékek pusztítását annak ellenére, hogy tudja, hogy ez a pusztítás előbb-utóbb önmagára is káros hatással lesz majd. A kockázat tehát egyre nagyobb. Ezért haszontalan arra kérni a transznacionális cégeket, hogy legyenek egy kicsit jobbak, felelősségteljesebbek. A lényegük ellen kell fellépnünk. Vagyis le kell számolnunk a transznacionális zsarnoksággal, mielőtt az számolna le velünk. Ki kell szabadulnunk alávetettségünkből, igazi polgárrá kell válnunk, aki nem hagyja másra sorsa irányítását. Ehhez szövetségeseket kell keresnünk. Nem véletlen, hogy a szakértők azt tanácsolták a "titkos megbízóknak", hogy bátorítani kell a széthúzást, a megosztottságot, a szeparatizmust. Először is ezt kell leállítani. Egy francia mezőgazdasági szakember hallgatva egy jobboldali és egy baloldali érzelmű parasztszövetség vitáját, így kiáltott fel: mit számít, hogy bal- vagy jobb-oldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem lesztek!
A legfontosabb feladat tehát újraszőni a társadalom szövetét, amit a neoliberalizmus igyekezett szétszaggatni. Erősíteni kell a helyi kedvezményezéseket. Lokalizálni kell. Fel kell lépni a környezetet károsító külföldi cégek, a veszélyes hulladék-feldolgozók ellen, tiltakozni kell a globális cégek érdekeit szolgáló autópályák építése ellen, máskor pedig az ellen, hogy egy céget privatizáljanak vagy bezárják, és ezáltal emberek tömegei veszítsék el munkájukat, életlehetőségeiket.
Növelni kell a helyi fogyasztásra termelő kisvállalkozások számát, a külföldi helyett hazai terméket kell vásárolni. Helyi kisbankokat kell csinálni, amelyek a helyi megtakarításokat helyi fejlesztések támogatására használják. Harcolni kell az őstermelők jogaiért, nem szabad hagyni, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek rájuk, amelyek ellehetetlenítik őket. A lokalizáció mellett szükség van továbbá arra is, hogy az állam ne gyengüljön tovább, hanem inkább nyerje vissza erejét, lássa el hagyományos gazdaságfejlesztési és szociális feladatait és védje meg a nemzeti érdekeket a transznacionális zsarnoksággal szemben. Azt is el kell érni, hogy a pénzt ne onnan vegye el, ahol a legkevésbé van: az állampolgároktól és a helyi kis- és közepes vállalkozásoktól, hanem onnan, ahol bővében vannak neki: vagyis a globális cégektől és a pénzpiac szereplőitől, elsősorban azok tisztességes megadóztatásával. Az ökológiai adó bevezetésével meg kellene állítani a természeti környezet további károsodását. Vagyis azt kellene jobban adóztatni, amiből kevesebbet, és azt kevésbé, amiből többet akarunk. Így csökkenteni kellene a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókat, és jelentős adókat kellene kivetni a környezetet károsító tevékenységekre közöttük a hulladéktermelésre is.
Ezekkel és az ehhez hasonló lépésekkel kerülhető csak el a luganói tanulmány "végső megoldása".
5. Utószó.
A könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak gondoljuk-e a "titkos megbízói kör" által kiadott feladatot, hogy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla. Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat, megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intőjelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a "tervet", ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.
Susan George könyve tehát nagyon is az elevenünkbe vág. A lokalizációval kapcsolatos befejező gondolatait ezért akkor is nagyon komolyan kell vennünk, ha érvelését esetleg nem tudjuk teljesen elfogadni.
Dr.Csath Magdolna, egyetemi tanár
(Repost az elveszett Euroastra adatbázisból : az eredeti 2006. január 22. 0:00 rovat: Imperium America Unus rovatban jelent meg)
Forrás URL:
http://www.euroastra.hu/node/248
Megjelentette: johannes
Dátum: 2007 már 23 - 06:12
[0]
A globalizációt sokszor azzal támadják, hogy benne csak az összeesküvés elméletek fantomját kergetik az emberek.. Pedig vannak dolgok, amelyek időnként kibuknak. Ilyen az ugynevezett Luganói tanulmány, amely a közeljövö folyamatait elemzi: Lényege: az ember felesleges. Minél elöbb, minél problemamentesebben meghal, annál jobb azoknak, akik erre építenek. A Zöldpók publikálta Dr Csath Magdolna egyetemi tanár tollából e tanulmány összefoglalóját bemutató Susan George: A luganói tanulmány című művének részletes elemzését , amelyet ismertetünk olvasóinkkal. Kérem olvassák véres komolyan.
A lugano-i tanulmány
"A luganói tanulmány" globalizációs krimibe illő írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen.
"A luganói tanulmány " című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: "Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században".
A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.
A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a "titkos megbízói kör", amelyről csupán annyit sejtet, hogy a "globalizáció irányítóit és menedzserei"-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szűk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók:
rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Ere a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyonis valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a "titkos megbízói kör" számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.
A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták "a luganói jelentést". Ilyen vélemények hangzottak el róla:
"Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a globalizáció 22-es csapdáját."
"Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a "globalizálódó világgazdaság" előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia."
A továbbiakban három részben foglaljuk össze a 213 oldalas könyv legfontosabb megállapításait, és Susan George javaslatait. A sorozatot a tanulságok saját helyzetükre való alkalmazásával zárjuk.
Csak az a vég, csak azt tudnám feledni.
"A luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások "kiiktatásával" képes elkerülni. Ehhez van szükség a "grandiózus népességcsökkentő tervre", amelyet a szakértői csoport végül a "titkos megbízók" asztalára letesz.
A tervet a "titkos megbízói kör" csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A "szűk szakértői csoport" pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a "grandiózus népességcsökkentő terv", amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakertői kör.
1. A leselkedő veszélyek
Az ökológiai katasztrófák lehetősége
A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az ő meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.
Veszedelmes növekedés
Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet "veszélyes" a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előreviszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A "több" és a "nagyobb" ugyanis nem feltétlenül "jobb". Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége?
Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP - a bruttó hazai termék - növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számbavennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.
A társadalmi problémák is egyre nagyobbak.
A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet.
A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak "izommal" rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.
Az országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig destabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.
Gengszterkapitalizmus
Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószerkereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.
Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.
Pénzügyi krízisek
Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.
Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.
A veszélyelhárító mechanizmusok
Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért!
A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)
A két intézmény - amelyeket "Bretton Woods"-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Középeurópai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.
Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt "struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az ő segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok - természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.
Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a "struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt "szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.
Az ENSZ
Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszertermelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.
Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)
A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az "új világrend" képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem "akadályozhatják" a szabadkereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: "mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát".
A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszeripari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Únió kénytelen lesz beengedni piacára a hormonkezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.
Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.
A globális cégek
A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati "karcsúsítások" miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.
A pénzpiacok szabályozása
Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik - pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.
A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban - éppen az óriási haszon miatt - a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből követketik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.
Szabadság és korlátozás
A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen "túlzott sikere" jelenti: vagyis a "liberalizált piac" csődbe juttathatja önmagát. Hiszen - amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk - túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.
A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.
2. Mi befolyásolja a jövőt?
A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni:
a világ népessének növekedése,
a fogyasztás mennyisége és minősége és
azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.
A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a "morális kérdésnek" hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát.
A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad.
Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges.
Következtetések:
A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet:
"minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek."
Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés?
Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!
Az alkalmazandó módszereknek:
olcsónak kell lenniük,
nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá
az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni,
az államoknak nem kell közvetlenül résztvenni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.
Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie. Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.
Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet?
A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő:
ideológiai-etikai,
gazdasági,
politikai és
pszichológiai.
Nézzük röviden ezek lényegét!
Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni.
A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már "teszi a dolgát". Segít kiépíteni a "helyi elitet", amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt. A "gazdasági pillér" segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nő a halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában.
A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a "gazdasági pillér" Világbank és IMF általi működtetésének, mégis - a biztonság kedvéért - folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI - a többoldalú beruházási megegyezés - aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO.
A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a "grandiózus népességcsökkentő terv" konkrét elemeinek bevezetéséhez.
3. A "grandiózus népességcsökkentő terv" elemei
A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét ismerhetjük meg.
Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.
Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a "grandiózus népességcsökkentési terv" megvalósítására be lehet vezetni ?
Az elhalálozások számát növelő módszerek:
kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;
a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;
esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;
magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;
elszegényítés, éhínség,
a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;
olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;
környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;
a mezőgazdaság további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;
a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi "agrobusiness"-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,
élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek,
egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;
differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;
a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;
az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;
közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez,
a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,
az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.
az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre),
a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?);
a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.
A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre.
abortusz és sterilizáció bátorítása;
a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése;
a gyermekek számának csökkentését a "struktúra-átalakítási programok"-ba is bele kell foglalni;
anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket;
a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.
További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak.
4. Zárógondolatok
Ahogy az már a cikk elején is nyilvánvalóvá vált, "a luganói tanulmány" elkészítésének története kitalált történet : Susan George fejében született meg. A benne szereplő adatok, hivatkozások, és példák azonban mind tényeken alapulnak. Susan George, kiindulva abból, hogy mi is történik ma a világban, arra következtetett, hogy egy "titkos megbízói kör" illetve egy "grandiózus népességcsökkentő terv" léte nem is lehetetlen. Az pedig ezek után mindegy, hogy kik is a "kör" tagjai, és hol és mikor született meg a terv.
Susan George úgy gondolja, hogy a "luganói tanulmány", vagyis könyve háromféle lehetséges hatást válthat ki az olvasókból:
elutasítják a könyvet, mint olyat ami olyan szörnyűségeket ír le, amelyek teljeséggel lehetetlenek;
elgondolkodnak a felsorakoztatott tényekről, elfogadják az elemzéseket, de kételkednek abban, hogy azokból csak egy lehetséges megoldás, a "grandiózus népesség-csökkentő terv" kidolgozása és megvalósítása következhet;
ráébrednek arra, hogy az egy bemutatott, lehetséges megoldás valóban következik az előzetes feltételezésekből és az elemzésekből. Vagyis a vélt veszély nagyonis valóságos.
Ez utóbbi csoportba tartozó emberek jönnek rá először arra, hogy a neoliberális rend mennyire hazug: hiszen - ígéretei ellenére - egyre többen lesznek a kárvallottai, mint a nyertesei. Arra is ráébrednek, hogy családjuk, saját maguk, kisvállalkozásuk, környezetük, kisebb közösségük mind-mind komoly veszélyben van. Hiszen, ha a transznacionális cégek egyedül a tulajdonosok érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a globális erőkkel szemben, ha a globális pénz uralma mindenre rátelepszik, akkor valóban nem marad más hátra, mint a feleslegessé váló emberek "kiküszöbölése" a rendszerből, a tőlük való megszabadulás. Erre pedig valóban megoldás lehet egy "grandiózus népességcsökkentő terv".
Hacsak, azok az emberek, akiknek végre kinyílik a szemük, és megértik, hogy mi történik körülöttük, ezt meg nem akadályozzák.
A könyvre a harmadik módon reagáló emberek bizonyosan azok között lesznek majd, akik tenni akarnak valamit a "kitervelt vég ellen".
De milyen lehetőségek állnak nyitva előttük? Ezek összefoglalásával zárja a könyvet Susan George.
A vég másféle is lehet
A másféle megoldás ismertetése előtt azonban először fel kell tenni két egyszerű kérdést:
Kik felelősek a jelenlegi ill. a jövőben is várható válságokért?
Hogyan akadályozható meg további károkozásuk?
A globalizáció magától nem fog leállni. A transznacionális cégek hatalmának további növekedésével, a korlátok nélküli globális pénzmozgással rákos állapotba kerül a világgazdaság: folytatja az emberi és természeti értékek pusztítását annak ellenére, hogy tudja, hogy ez a pusztítás előbb-utóbb önmagára is káros hatással lesz majd. A kockázat tehát egyre nagyobb. Ezért haszontalan arra kérni a transznacionális cégeket, hogy legyenek egy kicsit jobbak, felelősségteljesebbek. A lényegük ellen kell fellépnünk. Vagyis le kell számolnunk a transznacionális zsarnoksággal, mielőtt az számolna le velünk. Ki kell szabadulnunk alávetettségünkből, igazi polgárrá kell válnunk, aki nem hagyja másra sorsa irányítását. Ehhez szövetségeseket kell keresnünk. Nem véletlen, hogy a szakértők azt tanácsolták a "titkos megbízóknak", hogy bátorítani kell a széthúzást, a megosztottságot, a szeparatizmust. Először is ezt kell leállítani. Egy francia mezőgazdasági szakember hallgatva egy jobboldali és egy baloldali érzelmű parasztszövetség vitáját, így kiáltott fel: mit számít, hogy bal- vagy jobb-oldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem lesztek!
A legfontosabb feladat tehát újraszőni a társadalom szövetét, amit a neoliberalizmus igyekezett szétszaggatni. Erősíteni kell a helyi kedvezményezéseket. Lokalizálni kell. Fel kell lépni a környezetet károsító külföldi cégek, a veszélyes hulladék-feldolgozók ellen, tiltakozni kell a globális cégek érdekeit szolgáló autópályák építése ellen, máskor pedig az ellen, hogy egy céget privatizáljanak vagy bezárják, és ezáltal emberek tömegei veszítsék el munkájukat, életlehetőségeiket.
Növelni kell a helyi fogyasztásra termelő kisvállalkozások számát, a külföldi helyett hazai terméket kell vásárolni. Helyi kisbankokat kell csinálni, amelyek a helyi megtakarításokat helyi fejlesztések támogatására használják. Harcolni kell az őstermelők jogaiért, nem szabad hagyni, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek rájuk, amelyek ellehetetlenítik őket. A lokalizáció mellett szükség van továbbá arra is, hogy az állam ne gyengüljön tovább, hanem inkább nyerje vissza erejét, lássa el hagyományos gazdaságfejlesztési és szociális feladatait és védje meg a nemzeti érdekeket a transznacionális zsarnoksággal szemben. Azt is el kell érni, hogy a pénzt ne onnan vegye el, ahol a legkevésbé van: az állampolgároktól és a helyi kis- és közepes vállalkozásoktól, hanem onnan, ahol bővében vannak neki: vagyis a globális cégektől és a pénzpiac szereplőitől, elsősorban azok tisztességes megadóztatásával. Az ökológiai adó bevezetésével meg kellene állítani a természeti környezet további károsodását. Vagyis azt kellene jobban adóztatni, amiből kevesebbet, és azt kevésbé, amiből többet akarunk. Így csökkenteni kellene a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókat, és jelentős adókat kellene kivetni a környezetet károsító tevékenységekre közöttük a hulladéktermelésre is.
Ezekkel és az ehhez hasonló lépésekkel kerülhető csak el a luganói tanulmány "végső megoldása".
5. Utószó.
A könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak gondoljuk-e a "titkos megbízói kör" által kiadott feladatot, hogy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla. Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat, megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intőjelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a "tervet", ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.
Susan George könyve tehát nagyon is az elevenünkbe vág. A lokalizációval kapcsolatos befejező gondolatait ezért akkor is nagyon komolyan kell vennünk, ha érvelését esetleg nem tudjuk teljesen elfogadni.
Dr.Csath Magdolna, egyetemi tanár
(Repost az elveszett Euroastra adatbázisból : az eredeti 2006. január 22. 0:00 rovat: Imperium America Unus rovatban jelent meg)
Forrás URL:
http://www.euroastra.hu/node/248
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)