Szolgalelkűség eklatáns bankvezére - Patai Mihály

2012, február 11 - 11:04 mnszentlaszlozaszloalj.info

Kétség nem férhet hozzá, ez a beszélgetés (Hír tv: Interjú Patai Miklóssal a Magyar Bankszövetség elnökével - szerk.) csak megerősített benne, nem akarják, nem szabad, hogy Magyarország magára találjon, az emberek öntudatukra ébredve újra naggyá tegyék ezt az országot. Túl sok tyúkszemre hágnánk rá, ha Európa kellős közepén megerősödve, egy nemzetben gondolkodó, stabil és független középhatalom jönne létre. A sokszor és most már hivatalosan is - lásd Simon Peresz izraeli fő hallja kend által - megerősített területfoglalási szándékok ellenére is ki kell jelentenünk, van másik út!

A dominóeffektus - avagy: A megsétáltatott megvezetettek: Muszáj-ország "mintha" polgárai -

Állj be a sorba! A szó legszorosabb értelmében ez is lehetne a most éppen aktuális internesönel trendi jelszó. Új szakaszhoz értünk, innentől már kondicionálnak bennünket. Egyértelműen, erőteljesen és félreérthetetlenül.

Mindemellett a vívmányok korát éljük. A központi tervutasításos rendszert felidéző, "muszáj hozni az eredményeket, ha beledöglünk akkor is" típusú, központilag levezényelt erőlködések közepette a népnek valahogy most sem akar jó lenni. A kétségbeesett, sokszor teljesen értelmetlen tevékenységekkel teli tűzdelt kepectetés bizonyos momentumai - szintén központilag kiadott ukáz keretében - még örömöt is kellene, hogy okozzanak, de legalábbis örülnünk kellene nekik. Mi több, a Magyar Nemzeti Bank függetlenségéhez hasonlóan, vívmányként kell azokat kezelnünk (lásd a pillanatok alatt annulálható visszafizethetetlen államadósság minden áron való törlesztését).

Ilyen van? Nálunk csak ilyen van!...

Ahogy időben távolodunk a nevezetes eseménytől, úgy értjük meg a maga valójában az egymást követő történések által kirajzolt kép szerves egymásutániságában rejlő kapcsolatrendszert. A mintát a görögöknél és az olaszoknál már láthattuk, a pénzvilág lecseréli az ún. demokratikusan megválasztott, azaz elvileg számon kérhető államhatalom vezetését a hozzá hű, saját embereire. Ezzel próbálkoztak itt nálunk is. Ha visszaemlékszünk Róna Péter már tippet is adott, kit ültethetnek OV helyére. Eldőlt az első dominó, dőlt volna utána a többi is, de gondos kezek, mielőtt még magával ragadhatta volna a többit is, visszaállították függőlegesbe.

A többszázezres fitness megmozdulást a legnagyobb médiaerőfeszítés ellenére sem lehetett elhallgatni, ezért beindult a hálivúdi eksönmúvikból már oly jól ismert "jó rendőr-rossz rendőr" játék. A nem megfelelő reakció (a nagy polgári séta) után, kisvártatva lehúzták a rolót a MALÉV-nál. Szintén hívjuk fel a figyelmet arra az apró, ám jelzésértékű momentumra, hogy mikor és honnan nem szállhatott fel az a bizonyos MALÉV utasszállító gép, amelyik megint eldöntött egy bizonyos dominót! Naná, hogy Tel Avivból! Melyik országban található Tel Aviv? BINGÓ!

A jó hálivúdi eksönmúvikhoz illőn a rossz rendőr után mindig be kell, hogy menjen a bemikrofonozott és tükörnek látszó üvegfallal elválasztott helyiségbe a jó rendőr is. Be is ment. Tegnap este (2012. február 6.) a Hír Tv Rájátszás című műsorába. Méghozzá Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnökének személyében. Mindjárt látni fogják, mennyire körmönfontan ravasz és megalázó az a kommunikációs technika, amivel feltörlik velünk a padlót, egyúttal jelezve számunkra, hogy semmitől sem riadnak vissza. Már a beszélgetést felvezető összefoglalóban elhangzott egy figyelemreméltó mondat, amely tökéletesen érzékelteti jelen helyzetünket és azt, mennyire téves volt a hosszú transzparensre felírt "Nem leszünk gyarmat" című szöveg.

"Minden nagyobb magyar bank meghatározó tulajdonosa külföldi bankház."

A kommunikációs technika másik lépcsőfoka, a bűntudat felkeltése a nézőkben:
"A magyar bankok vesztesége a végtörlesztés miatt január végére eléri a 210 milliárd forintot."

Arra ne is pazaroljuk most a drága időt, hogy nem a magyar bankokat, hanem a Magyarországon működtetett külföldi tulajdonban álló bankokat éri ekkora veszteség, lévén a takarékszövetkezeteket leszámítva gyakorlatilag nincs is magyar bank Magyarországon. Még pontosabban talán az egyszem FHB-t kivéve egyáltalán nincs magyar bank Magyarországon, hiszen a takarékszövetkezetek nem bankok, hanem pénzintézetek. Azért fontos ez a különbségtétel, mert a bankokkal ellentétben a takarékszövetkezetek valóban csak annyi pénzt kölcsönözhetnek, amennyi ténylegesen a rendelkezésükre áll.

Senkiben ne legyen kétség afelől, hogy ennek a hatalmas veszteségnek mi vagyunk az okozói. Egyrészt azok, akik felelőtlenül hitelt vettek fel, mert nem mérlegelték kellő gondossággal, hogy a törlesztő részletük akár a duplájára is emelkedhet, másrészt az OV által dirigált felelőtlen, különadókkal megspékelt kormányzás az, ami idevezetett. Ez bizony megtorló intézkedésekért kiált, nehogy mán a fagyi nyalja a nagymamát!

Jöjjön akkor az egészen elképesztő interjú, ürítsük fenékig a "jó rendőr" cizellált stílusú, cukormázzal bevont keserű poharát! Ismét a mindennél jobban árulkodó szóhasználat az, amire szeretném, ha odafigyelnénk:

Mv.: - Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnöke a vendégem. Jó estét kívánok.
Patai Mihály: - Jó estét kívánok.
Mv.: - Elnök úr. Ma mennyire érdeke a magyar bankoknak, hogy megszülessen a megállapodás az IMF-fel, illetve az Európai Unióval?
Patai Mihály: - Eminens érdeke a magyar bankrendszernek és minden magyar embernek, önnek is meg nekem is, hogy megszülessen. Enélkül nagyon nagy problémája lesz a magyar gazdaságnak és a magyar társadalomnak, mert most már többről van szó, mint üzletről.
Mv.: - Még tavaly decemberben úgy értékelte az üzletet, idézem, hogy visszatért a normalitáshoz, amikor a kormány és a bankok beszélnek egymással. Mi a helyzet azóta, változott-e valami?
Patai Mihály: - Azóta egy nagyon jó kapcsolat van a kormány és a bankrendszer között, teljesen normális egy civilizált országban, ennek örülök. De ha megengedi, mindenképpen elmondanám azt a három érvet, amit nagyon fontosnak tartok, hogy miért van szükségünk az IMF-re és az Európai Unióra. Egy fél percben össze tudom foglalni.
Mv.: - Hogyne.
Patai Mihály: - Az első érvem az egy rendkívül egyszerű, békéscsabai érv. Háromezer forintba kerül, önnek is és nekem is, és minden magyar állampolgárnak, hogyha nem kötünk szerződést az IMF-fel. Többet fizetünk a refinanszírozásért. Van egy ötmilliárdos, ötmilliárd eurós fizetési szükségletünk, és 2%-kal drágábban tudunk pénzt szerezni akkor, hogyha nincs IMF-megállapodás. Körülbelül háromezer forint fejenként.

Itt álljunk is meg mindjárt egy polgári szóra, Istenben szeretett felebarátim!
Az egyes ember számára is érthetővé, megfoghatóvá teszi a problémát. Kicsit olyan ez, mint Rejtő Jenőnél a tíz dollár. A kisembernek hiába dobálóznak milliárdokkal, fel sem tudja fogni, hogy mekkora összeg az. No, de itt?! A fejenként háromezer forintot mindenki megérti. Másrészről az egyes emberre lebontva, személyessé teszik a fenyegetést. Félreérthetetlenül közlik a pórnéppel, hogy ennyivel többet fogsz fizetni, mert kétség nem férhet hozzá, hogy ezt is veled fizettetik ki! Ezért szerepeltek mindig olyan jól a posztkommunisták a választások alkalmával, mert úgy tudták elmondani az üzenetként szánt hazugságaikat, hogy a legbutább melós is megértette.
És még csak most jön a java!

Patai Mihály: - Van egy másik érvem. A kormány megfogalmazta azokat a legfontosabb szempontokat, amelyeket mindenképpen át kell alakítani Magyarországon, mert nem tartható. Nem lehet 7% rokkantnyugdíjassal egy országot vezetni, nem lehet két és félmillió adófizetővel és olyan 35 éves fiatalemberekkel országot építeni, akik szlovák rendszámú gépkocsival járnak és mindenkinek Porschéja van, és mindenki minimálbéren van és a minimálbért is Szlovákiában fizeti. Tehát én úgy gondolom, hogy mindazok az intézkedések, amelyeket a kormány meg akar csinálni, és én elhiszem, hogy megcsinálják, és ilyen felhatalmazással nincs is más lehetőség, mint megcsinálni, ennél nem hiszem, hogy más feltételekkel jelentkezhetne az IMF vagy az Európai Unió. Igenis, ha meg fogják erősíteni a kormánynak azt az elképzeléseit, amelyek a strukturális átalakulásokra vonatkoznak.
Van egy harmadik, ami a legfontosabb. Az elmúlt években elvesztettük a reputációnkat a világban. Azóta, mióta az athéni olimpián két olimpiai bajnokunk csalt, azóta nagyon rossz vélemény alakult ki Magyarországról. Az őszödi beszéd csak beleillik ebbe a stiklis magyar koncepcióba. Úgy voltak Brüsszellel költségvetési problémáink az elmúlt években, és ne felejtse el, hogy 2006-ban január elsején az egyetlen ország voltunk a történelemben, amely csökkentette az ÁFA-t és ugyanabban az évben szeptember elsején visszaemeltük az ÁFA-t. Ilyet civilizált országban nem csinálnak. És amikor bevezette a kormány a bankadót és a végtörlesztést az elmúlt két évben úgy, hogy nem konzultált a legfontosabb európai országokkal, gyakorlatilag megsértette azokat az írott és íratlan szabályokat, amelyeket nem szabad megsérteni Európában.

Biztos a szlovák rendszámú Porschéval szaladgáló adócsalók okozzák a legnagyobb problémát ennek az országnak. Mondjuk azért azon sem ártana elgondolkodni, mi lehet az oka annak, hogy ilyen és ehhez hasonló jelenségek nagy számban fordulnak elő. Nem lehet, hogy túlzottan nagy teher rakódik a válalkozásokra? Nem tudom, csak kérdezem. Végülis, ha annak idején Oszkó Péternél szalonképes volt az adóelkerülés helyett az adóoptimalizálás szóhasználat és technika, akkor másnál miért nem az? Mindazonáltal nem igazán értem, hogy az áruk, a tőke meg a javak szabad áramlása esetén mi a rossebér' is érdekes az, hogy hol, melyik uniós országban vetted az autódat? Vagy akkor ez is csak hazugság, mint a többi?
De van ennél nagyobb baj is!

Egy másfajta értelmezésben, de ismét a vesztes nép koncepciója az, ami tetten érhető, hiszen lám, még az olimpián is csak csalással visszük valamire! Az meg persze mindig kiderül. Az jutott eszembe, vajon a többi országról, amelynek a sportolói doppingoltak, szintén ennyire kedvezőtlen kép alakult ki, amikor a gazdasági ügyeiket tárgyalták? Vagy ez csak ránk jellemző, csak a mi esetünkben áll fenn egyfajta sajátos, hogy úgy mondjam specifikus kapcsolat az ötkarikás részvételünk és a világgazdaságban betöltött helyünk között?

Félreértés ne essék, nem a doppingoló sportolókat akarom védelmembe venni, a metódus az, amire ismételten szeretném ráirányítani a figyelmet. Akárcsak az amerikai elnökválasztások alkalmával, minden szóba jöhető és szóba nem jöhető dolgot előkaparnak ilyenkor, hiszen gondosan feljegyeztek, elraktároztak mindent, ami felhasználható ellenünk. Fel is használják! Szemernyi kétségünk ne legyen efelől.
Miután megfutottuk laza bemelegítő köreinket, figyeljük a briliánsnak nem, inkább valami egészen másnak mondható érvelést. Asszem, egészen döbbenetes az, ami most fog következni:

Mv.: - Elnök úr, örülök, hogy felhozta ezt a témát, ha nem tette volna meg, megtettem volna én. És akkor most végighallgatva ezt a sort, ami ugye a reputációnkat, a presztízsünket rontotta az elmúlt években a világ előtt, egy valamit kihagyott ebből a sorból. Nem tudom, hogy ezt esetleg azért tette, mert később felülbírálta a véleményét, vagy egyszerűen elfelejtette, ez pedig a NOKIA-s doboz esete. Egy korábbi interjúban erre is...
Patai Mihály: - Ez ugyanez. Az olimpiai bajnok, amely csal, a NOKIA-s doboz, amely szimbólummá válik egy magyar üzletember, egy politikus számára, az katasztrófa. Ezzel csak megfejeli az a bankadó, amit nem konzultálunk meg az illetékes országokkal.
Mv.: - De elnök úr, hogy rakható egy sorba a minket lejárató whiskysdoboz esete, az olimpiai bajnok esete, amikor a magyar kormány minden erőfeszítést megtesz azért, hogy segítse az embereket és ne újabb megszorításokat verjen a hátukra, hanem azt mondja, hogy elég az eddigi tisztességtelen banki gyakorlatból, az egyoldalú szerződésmódosításokból, hanem igenis legyen egy arányosabb teherviselés, egy arányosabb kockázatviselés, és hogyha ez mondjuk már évekkel ezelőtt megtörtént volna, most lehet, hogy a végtörlesztésekből adódó veszteség, amire önök felhívták a figyelmet, eleve kevesebb lenne, nem kerültek volna ennyien ilyen helyzetbe. Konkrétan az ön előde, Felcsúti Péter a Bankszövetség korábbi elnöke néhány évvel ezelőtt fogalmazott úgy, hogy borzasztóan aránytalan a teher- és a kockázatviselés a bankok, illetve az ügyfelek között. Most ezen változtatott a kormány a bankadóval, illetve a különböző válságadókkal. Erre máshol is van példa. Ön valóban komolyan gondolja, hogy ez ugyanabba a serpenyőbe tehető, mint például a whiskydoboz, ami egy borzasztó korrupciós ügy?
Patai Mihály: - Önnek kormányszóvivőnek kellene lennie, mert rendkívül jól összeszedte...
Mv.: - Igen, mondták már. De jól érzem magam a helyemen.
Patai Mihály: - Természetesen más kategóriába tartozik a NOKIA-s doboz és másba a bankadó, de akkor amikor egy országról kialakul egy ilyen kép, akkor a bankadó ugyanebbe a logikai sorba tartozik, mégpedig abba, hogy ezek az emberek nem beszélnek meg velünk semmit, hanem lépnek.

A magam részéről nagyon kíváncsi lennék, hogy ebben az esetben mit értünk "illetékes országok" alatt? Mire és meddig terjed ki az illetőségük? Ne felejtsük el, hogy Magyarországról, vagyis egy ún. teljes jogú európai uniós tagállamról beszélünk, amely deklaráltan jogállam! Ezt kéretik szem előtt tartani! Minimum érdekes a dolog! A megsétáltatott megvezetettek kedvéért: a "Nem leszünk gyarmat!" transzparens függvényében mindenképpen az!

Még csak annyit, ezt meg a pontosság kedvéért, hogy az olimpiai bajnok, még ha csal is, nem amely, hanem aki. De talán pontosan ez az embereket csupán tárgyaknak, statisztikai adatoknak tekintő embertelen szemléletmód az, ami a legtöbbet árt az emberiségnek. Egyszerűen nem tudja (vagy talán nem is akarja) helyén kezelni a dolgokat és az embereket.
És ha azt hiszik, hogy ezt nem lehet fokozni, hát akkor nagyon tévednek!

Mv.: - És követnek bennünket az egyéb európai uniós tagországok.
Patai Mihály: - Természetesen. Most már, de lényeg az, hogy partneri kapcsolatokat kell kialakítani az európai országokkal, és ezek olyan szabályok, melyekhez alkalmazkodnunk kell. Része vagyunk egy európai kultúrának, ugyanazt kell csinálnunk, mint ezer évvel ezelőtt István csinálta. Nyilvánvaló, hogy István nem vágta le egy német lovagnak a kezét csak azért, mert lopott, hanem előtte megbeszélte a sógorával, hogy te, le fogom vágni a német lovagodnak a kezét, mert ezt meg ezt csinálta, és a császár azt mondta, hogy igazad van, vágd le, mert te vagy a király. De ezt nem lehet önkényesen megcsinálni.

De vajon miben is áll ez az európai kultúra? A kereszténységben nem, azt már láthattuk, hiszen eszük ágában sem volt bevenni sem az alkotmánynak nevezett alapdokumentumba, sem annak meghiúsulása után a Lisszaboni Szerződés néven átfazonírozott változatába.
És ha már az elnök ostoba példájánál maradunk; gyakorlatilag te vagy a király, de csak elméletileg tehetsz meg bármit a birodalmadban, mert gyakorlatilag ez a birodalom már nem is a te birodalmad (eladták, felvásárolták), és szintén gyakorlatilag, csak az uralkodóval, ha tetszik a császárral történő konzultációt követően, az ő beleegyezésével tehetsz meg bármit.
Mintha ország, mintha királya vagy. Olyan, mintha te lennél a király, olyan, mintha a te országod lenne, olyan, mintha te uralkodnál benne, olyan, mintha bármit megtehetnél, olyan, mintha szabad lennél, de mégsem.
Ahogy Besenyő Pista bácsi mondaná: Nincs igazam? De! Na lássák!

Patai Mihály: - Gyakorlatilag önnek igaza van, hogy ez most egy más logikai sorhoz tartozik, de a lényeg az az, hogy kialakult rólunk egy kép, amelyen változtatnunk kell, és az Európai Unióval és az IMF-megálapodással tudunk ezen a szörnyű sorozaton végre egy pontot tenni és egy új életet kezdeni.

Hopp, itt elszólta magát! Tulajdonképpen ez a logikai sor már nem ugyanaz a logikai sor! Tehát mégsem összetartozó dolgokról van szó, de mi azért könyveljük el annak! vagyis most hazudott, vagy az előbb?

És íme, ismét csak a kizárólagossággal, az egyedüli üdvözítéssel, az Európai Unió és az IMF mindenhatóságával szembesítenek bennünket! Nélkülük egy tapodtat sem! Még csak lélegzetet sem vehetünk! Egyszerűen nem lehet! Ugye értitek?
És akkor jöjjön a mindent felül-, vagy inkább alulmúló csúcs mélypont, a szolgalelkűség eklatáns példája, a minden áron való bekötöttség alapnormaként történő tudatosítása, a függőség kábítószereket megszégyenítő prezentációja. A Power Point korrepetálás céljából visszaülhetne az iskolapadba:

Mv.: - Ön szerint a magyar bankrendszer azzal tagozódik be az európai bankrendszerbe, hogy külföldi kézben van? Magyarázza meg ezt a kijelentését!
Patai Mihály: - Igen. A magyar bankrendszer főszereplői azok külföldi tulajdonban vannak. Így alakult az élet az elmúlt húsz évben. Gyakorlatilag az FHB kivételével minden bankban a külföldiek többsége egyértelmű, beleértve a vezető bankunkat is. Ez az én számomra azt jelenti, hogy beintegrálódtunk a Nyugat-Római Birodalomba. Ez egy nagyon jó, ugyanaz, amit ezer éve csináltunk. Természetesen ezeken az arányokon kell és lehet is változtatni...

Az urbánus frazeológia mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkező szociológus hallgatók köreiben a dús képzeletű nép az efféle szituésönök megfelelő verbális érzékeltetésére az alábbi terminus technikuszt szokta volt alkalmazni: megképződött a szívlapát effektus. A megfelelő eljárás: puff, pofán. Vannak, ugyan, akik az ún. AHA-élményt részesítik előnyben, de ilyen esetekben kísérőjelenségként a magyar ember zsebében szalonnázás céljából tartott Bugylibicska félautomatikus üzemmódban azonnal kinyílik, így inkább mégis a szívlapát tematika alkalmazása tűnik indokoltnak.

Ugye valamennyien érezzük annak a pofátlan cinizmusnak a felsőbbrendűségét, amely hanyag eleganciával köp szembe bennünket a retorikai tűréshatár legeslegszélén? Aszongya:
"Így alakult az élet az elmúlt húsz évben."
Nem mondod?
Ez felér egy sokkhatással! Amíg kipihegi magát a tisztelt Olvasó, megyünk tovább.

Mv.: - Kell egyébként?
Patai Mihály: - Hát biztos, hogy kell, hogyha ön evvel nem ért egyet, és a lakosság többsége nem ért egyet, amelynek véleményét le kell, hogy képezze a kormány, akkor ezen muszáj változtatni. És mondom, hogy ezek a változtatások és igények meg is fogalmazódnak a kormány politikájában, a lényeg az, hogy ezt partnerségi alapon kell csinálni, van egy status quo. Tudniillik a nyugat európai bankrendszer nélkül nem tudunk magyar gazdaságot működtetni.
Mv.: - Tehát itt most partnerség a magyar állam, ha úgy tetszik a magyar kormány, és konkrétan a bankok között, vagy pedig partnerség Európa és Magyarország között? Vagy mind a két értelemben?
Patai Mihály: - Természetesen. Partnerség a kérdező és a válaszadó között. A partnerség a magyar miniszterelnök és a német miniszterelnök vagy kancellár között. Természetesen. Ez egy szövevény, egy érdekszövevény, amelyben vannak íratlan és írott szabályok. És mi ezeket a szabályokat nem tartjuk be akkor, amikor csalunk az olimpián és akkor, amikor bevezetünk olyan intézkedéseket, amelyekről konzultálni kell, a nyugat európai civilizációban. Ilyen egyszerű.

A sokat emlegetett és kétségkívül rendkívül hangzatos partnerség kérdése. Vajon mikortól, és legfőképpen meddig beszélhetünk partnerségről? Hogyan értelmezzük ezt a szót? Mit értenek partnerség alatt? E logika mentén haladva tehát ezt valahogy úgy kell elképzelnünk, mint például a bankok esetében az egyoldalú szerződésmódosításokat? Ez lenne a partnerség sajátosan értelmezett nyugat európai (Nyugat Római?) status quo-ja?
Szintén jelzésértékű az érdek és a szövevény szavak összetársítása. Mindennél jobban közli számunkra, hogy miről is van szó itt valójában.
Ezen a ponton a műsorvezető is szükségét érezte annak, hogy tisztázzuk a fogalmakat.

Mv.: - Ne menjünk vissza még egyszer ehhez a kérdéshez, mert ezt már egyszer megbeszéltük. Viszont ami még itt a külföldi tulajdont illeti, ön azt miért tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy az OTP 75%-a is külföldi tulajdonban van?
Patai Mihály: - Hát azért, mert a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett részvények 75%-át külföldiek adják és veszik, ez csak egy tény. Amikor ön az OTP-ről gondolkodik az egy magyar irányítású, egy igazi jó magyar bank, amelynek a többségi tulajdonosai külföldiek, de ez egy jó dolog, hisz érdekeltek a tulajdonosok abban, hogy jól menjen a magyar bank.

OTP: Most akkor magyar, vagy csak magyar irányítású? A magamfajta egészséges életben maradási ösztönnel bíró, a kelleténél talán többször a háta mögé néző ember számára kicsit olyan ez, mint a magyar és a magyarul beszélő közötti, árnyalatnyinak nem, inkább lényeginek mondható különbségtétel.

Patai Mihály: - A hitelezési gyakorlat az egész világon szigorodott. Alapvetően azért, mert a cikulsváltásban, amit válságnak szoktunk nevezni, megváltoztak a körülmények, és a legfontosabb körülményváltozás az, hogy a világban a likviditás, amely bő volt az elmúlt ciklusban, az elmúlt tizenhét-húsz évben, az szűkké vált és megdrágult. Azért nagy előny Magyarországnak, hogy nyugat-európai bankrendszerhez tartozunk, mert a likviditást külföldről hoztuk be. A helyzet az, hogy a német paraszt megtakarított és azt odaadtuk a magyar parasztnak. Tehát a likviditás megváltozott, a likviditás ára a világban megváltozott, egyre nehezebb likviditást hozni Magyarországra, a hitelezés ezért nem bővül.
Mv.: - Hát pedig a magyar bankoknak is érdekük, egyáltalán a bankoknak is érdekük lenne, hogy bővüljön, hiszen, illetve, hogy a hitelezési gyakorlat újra induljon, gondoljunk például a betétesekre. Hát az egyik nem működik és elképzelhetetlen a másik nélkül. Mit tesznek ennek előmozdítása érdekében a bankok?
Patai Mihály: - Természetesen. Önök mindig a bankokat szapulják a hitelezési oldalon, hogy sok árat kérünk a hitelért, ugyanakkor nem veszik figyelembe, hogy ötmillió magyar betétesnek az érdekeit képviseljük, amikor nem tesszük tönkre a bankokat, hanem igyekszünk azokat prudensen vezetni.
Mv.: - No, de a hitelesek is az önök ügyfelei...
Patai Mihály: - De ugyanolyan fontosak számunkra a betétesek is, természetesen. Mindenképpen azt fontos látnunk, a bejátszásban is volt erről szó, a magyar bankrendszer rendkívül stabil, az egyik legstabilabb Európában. A tőkemegfelelési mutatója több, mint amit önök jeleztek, mert 14% felett van, és ez annak köszönhető, hogy Az a tulajdonosi kör, amelyre ön nagyon szépen rákérdezett, az biztosítja a tőkét. Több mint másfél milliárd eurónyi tőke jött az elmúlt hónapokban azokba a bankokba Magyarországra, amelyek veszteségeket szenvedtek el.

Van a német paraszt, meg van a magyar paraszt, és nagyon úgy tűnik, hogy mindkettőt hülyének nézik azok, akik soha a büdös életben nem foglalkoztak földdel, mert büdös nekik a kétkezi munka. Ez ténykérdés.
Másfél milliárd euró az rengeteg pénz. Meg a 38 milliárd euro is az, ami az állítólag magyar és állítólag nemzeti bank trezorjaiban pihen és másoknak fial a mi munkánkból. Mert, hogy a kamatterheit is nekünk kell kitermelni valahogy. Ha pedig erre már képtelenek vagyunk, már pedig azok vagyunk, akkor újabb hiteleket kell felvennünk, mert végső soron erre megy ki a játék. Hiába mondja úton útfélen Magyarország jelenleg regnáló miniszterelnöke, hogy nincs szükségünk több pénzre, akkor is felvetetik vele.
Nesze neked te, magyar paraszt! De megadd ám, kamatostul!
Aztán itt van ez az ismerethiányból fakadó óriási tévedés! Mert igenis megy egyik a másik nélkül, többek között éppen ezért, a semmiből előállított "játékpénz" miatt jutottunk idáig. Ez a válság pénzügyi válság! Csak a takarékszövetkezetekre áll a kötelezettség, mely szerint kizárólag a betétesek pénzével gazdálkodhatnak, a bankok számára kibúvót ad az ún. banki tartalékráta.
Végezetül nézzük meg, merjünk-e egyáltalán álmodni, vagy az éjszakai alvást redukáljuk az adósrabszolgák munkaerejének újratermeléséhez szükséges rekreációs tényezővé.

Mv.: - Ami a magyarországi gazdasági növekedést illeti, ezzel kapcsolatban ön is megfogalmazta korábban a véleményét, Erre majd hogy hat a magyarországi nemhitelezés, vagy visszafogott hitelezés, óvatosabb hitelezés, ha úgy tetszik?
Patai Mihály: - Természetesen nem segíti. A magyar gazdasági növekedés nem lehet a magyar bankok hitelezési gyakorlatának növekedése nélkül. Ezért sem lehet megszegni az írott és íratlan szabályokat, mert szükségünk van a magyar bankokra, ezt most mint magyar állampolgár mondom, és a magyar bankokon keresztül szükségünk van a nyugat európai tőkére és a nyugat európai likviditásra.
Mv.: - Akkor ez most azt jelenti, hogy ha jól értelmezem a szavait, hogy a bankoknak ez lesz a gyakorlata és marad az óvatosabb hitelezési gyakorlat, az okokat elmondta, hogy miért, akkor továbbra is fenntartja azt a véleményét, hogy nincs értelme Magyarországnak egy komolyabb gazdasági növekedés álmait kergetni?
Patai Mihály: - Igen. Az egy külön kérdés, hogy ebben a világgazdasági helyzetben és ebben az európai helyzetben az nagyon fontos, hogy ne kergessünk álmokat (értsd: tanuljunk meg kicsik lenni - copyright by Kovács Laci bácsi - A szerző). A magyar elitnek meg kell békülni azzal, hogy az idén nem lesz komoly növekedés és valószínűleg jövőre sem. De ez nem probléma. Nagyon fontos, hogy ugyanazt a mennyiségű jószágot megtermeljük az országban és szinten tartjuk. Nagyon fontos színvonalat értünk el az átlagos fejlettségben. Vannak polgártársaink, akik nagyon nehéz helyzetben vannak, de a gazdaság egy viszonylag jól működő, stabil gazdaság, olyan helyzetbe került, hogy most nem tud növekedni.
Forrás: Hír TV

Nagyon fontos szintet értünk el az átlagos fejlettségben, azaz az Európa-ház mosókonyhában a helyünk! És ott is maradunk! Közlekedésre kizárólag a cselédlépcsőt vehetjük igénybe. Végy példát Mabelről, a Meldrum-ház bejárónőjéről, takarítani csak akkor jöhetsz fel, amikor nagyságosék már elmentek, nem tartózkodnak otthon.

Nem tud növekedni a gazdaság, vagy nem hagyják, hogy növekedjen? Nagy különbség! Kezdődött azzal, hogy még a legelején nem engedték OV-éknak, hogy kicsikét elszaladhasson a hiány, úgy 7%-ra, nyílt volna némi kis mozgástér. Médiatörvény, alkotmány, aztán gyüttek a nem ortodox technikák, a Széles-menetelés, majd a MALÉV-zuhanórepülés.

Vannak ugyan olyan polgártársaink, akik nehéz helyzetben vannak, no de a gazdaság! Viszonylag jól működik és stabil! Azé' ez má' valami, nem? Érted, ugye? Megint (még mindig)fordítva ülünk a lovon! Nem az ember a lényeg, hanem a gazdaság! Pedig a gazdaságnak kellene az emberért lenni, és nem fordítva! Akadnak ugyan polgártársaink, akiknek országos méretű kampányt kell rendezni (még a villalakók is besegítettek!), hogy éhen ne pusztuljanak vidéken, no de hát rá se ránts, elvégre járulékos veszteségek mindig adódnak, nem igaz? Különben meg a gazdaság valós teljesítményének mérésére teljesen alkalmatlan mutató, a GDP (Bruttó Hazai Össztermék) szerint, ez is növeli a teljesítményt.
Még akkor is, ha azt mondjuk, tisztában vagyunk a helyzetünkkel, a posztkommunisták tartósan kényszerpályára lökték az országot, nagyjából egészéből rövidtávon reálisan az a helyzet, amit a bankszövetség fő hallja kendje "jó rendőrként" lefestett nekünk, a helyes irány semmiképpen sem lehet az, hogy továbbra is ennek az életellenes, embertelenül drágán és lélektelenül brutálisan kizsákmányoló rendszernek is a tagjai maradjunk. A soha sem lesz vége állapot helyett miért nem a kiutat keressük? És itt jön ismét a képbe a dogmatizmus, a megkérdőjelezhetetlenség, az eleve elrendeltetettség. A kiindulási állapot, a vonatkoztatási szint megkérdőjelezhetetlensége, megfellebbezhetetlensége, amiről ma már tudjuk, hogy hibás!

Kétség nem férhet hozzá, ez a beszélgetés csak megerősített benne, nem akarják, nem szabad, hogy Magyarország magára találjon, az emberek öntudatukra ébredve újra naggyá tegyék ezt az országot. Túl sok tyúkszemre hágnánk rá, ha Európa kellős közepén megerősödve, egy nemzetben gondolkodó, stabil és független középhatalom jönne létre. A sokszor és most már hivatalosan is - lásd Simon Peresz izraeli fő hallja kend által - megerősített területfoglalási szándékok ellenére is ki kell jelentenünk, van másik út!
Még annak ellenére is van, amikor a jelenlegi kormányfő szavai csengenek a fülembe, miszerint, mi a Nyugathoz tartozunk, hiszen mindig is ide tartoztunk. Miközben mindannyian tudjuk, hogy sohasem tartoztunk a Nyugathoz. De hát muszáj ezt mondania. Olyan, mintha odatartoznánk. Muszáj-ország "mintha" polgárai, akiket játszi könnyedséggel lehet - először csak megsétáltatni, később aztán már - megtáncoltatni. Ne felejtsük el, aki a zenészt fizeti, az húzatja a talpalávalót!
Még hogy nem leszünk gyarmat?! Na ne szórakozzunk már! Akinek még ez sem elég, az álljon neki és ássa meg a startgödröt!

A kisgyermekeknek is megtanítják arra, mielőtt átmegyünk az út túl oldalára, gondosan, több irányban is körül kell nézni! Tegyük ezt mi is, és akkor talán kevesebb megpróbáltatással jár, amikor hosszas tökölődést követően végre letérünk a jó szándék helyett rosszabbnál rosszabb uniókkal kikövezett lenini útról.

Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
www.johafigyelunk.hu
Nemzeti InternetFigyelő