SZENT MIHÁLY ARKANGYAL GARGANÓI JELENÉSE

"Nincsenek álmatlan éjszakaim azokért, amiket katonaként a harcokban meg...

A Don-kanyar okai

Vajda Miklós válogatása

Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk

Magyarország, mint utolsó csatlós.

Miért és hogyan került a II. magyar hadsereg a Don kanyarba?

A II. világháború óta eltelt időszak alatt még történészektől is gyakran fölmerült az a vélemény, hogy Horthy Miklós kormányzósága idején a magyar politika felelőtlenül és önként küldte a II. magyar hadsereget a Don kanyarba, ahol szinte az egész hadsereg elpusztult.

Az egyoldalú tájékoztatás ellensúlyozására néhány olyan dokumentumot fogok ismertetni, amelyek árnyaltabbá teszik ezt a képet.

Az angol kormány időszakonként átfésüli a második világháborúsorán keletkezett titkosított iratokat. Ennek során kapott engedélyt Juhász Gyula az angol külügyminisztérium által feloldott iratok kutatására. Ennek eredményét 1978-ban: Magyar - Brit titkos tárgyalások 1943-ban címmel publikálta. A könyv 67 oldal előszót és 100 db. dokumentum magyar nyelvű fordítását tartalmazza.

Ezek az iratok hűen tükrözik a magyar kormány erőfeszítéseit a háborúból való kiugrás valamilyen lehetőségére, de az angol illetékesek hol úgy tesznek, mintha érdekelné őket ez a lehetőség, hol teljes érdektelenséget mutatnak. A magyar diplomáciának a szovjet kormánnyal történő kapcsolatfelvételt javasolták. Ez viszont ekkor kivihetetlen volt. Ma már diplomáciai iratokból tudjuk, hogy Sztálin sem hajlott semmiféle tárgyalásokra Magyarországgal.

W.D. Allen 1943. július 25-én kelt feljegyzésében fejti ki véleményét a csatlós országok fegyverszüneti feltételeiről, amelyet megküldtek a Foreign Office különféle osztályaira.

Elsőnek A. R. Dew készít megjegyzéseket erre az iratra, amelyet 34449/C 7263 számon juttattak el a szerzőhöz.

Ebből megtudjuk:

„Sztálin 1941-ben kijelentette a külügyminiszternek, hogy Románia nyugati határait ki kell terjeszteni a magyarok rovására, mert 1 250 000 román él ezen a területen, Magyarországot pedig meg kell büntetni, amiért részt vett a háborúban.”

(Mintha Románia nem vett volna részt.)

„Szövetséget kíván létesíteni Románia és a Szovjetunió között, ami biztonságot adna Romániának Magyarországgal szemben, a Szovjetuniót pedig feljogosítaná, hogy katonai és tengerészeti támaszpontokat tartson fenn román területen.” (Itt van a kutya elásva.)

Most látjuk igazán, hogy mekkora képmutatás volt a Szovjetunió elleni német preventív támadást követően Molotov üzenete a magyar kormányhoz, amelyben közli, ha Magyarország nem indít Németország szövetségeseként háborút a Szovjetunió ellen, akkor nem lesz kifogása Erdély visszacsatolása ellen. Hát még az a biztatása Besszarábia és Észak-Bukovina elfoglalásakor, hogy támadjuk meg a románokat és foglaljuk vissza Erdélyt.

A dokumentum szövege magyarul:

Helyzet Magyarországon: A zsidók álláspontja. (1943. október 14.)

Hivatalos beszélgetés alkalmával Namier professzor a Zsidó Képviselettől (Agency) azon félelmének adott kifejezést, ha Magyarországot megszállnák a németek, és a magyar kormány túl korán hagyná cserben Németországot, akkor az a 800,000 zsidó megsemmisítését eredményezné, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. Randall úr azt mondta, hogy ezt már előterjesztették, mint okot, amiért Magyarország ne álljon át a szövetségesek oldalára. Namier professzor azt remélte, hogy a magyar kormány nem mozdul addig, amíg bizonyos nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.

(Kézírás):

E kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg kicsi.

A 82 számú irat Randall angol külügyi tanácsos feljegyzését tartalmazza Lewis Namier professzorral (a zsidó képviselettől) folytatott beszélgetéséről.

Namier aggodalmát fejezi ki Magyarország idő előtti kiugrása miatt a német szövetségből. Ez esetben ugyanis a magyarországi és az ide menekült zsidók biztonsága nem volna szavatolható.

„A magyar kormány ilyen lépésére a németek az ország megszállásával válaszolnának és kiirtanák az Európában utolsóként fennmaradt jelentős zsidó közösséget.”

(Ezen dokumentum a F.O. 371/34498 JC. 120351 sz. alatt található az Angol Levéltárban.)

Szóról szóra ugyanaz az érv, mint amellyel Magyarország háborúba lépését kérték Horthytól 1941-ben. A feljegyzés referáló lapján D. Allen megjegyzi:

„Mindig nagy figyelmet fordítottunk erre a kérdésre, mert ez egyike volt azon érveknek, amelyek szerint ne sürgessük a magyarokat, hogy azonnal és nyíltan álljanak ellen a németeknek, mert azzal együtt járhat a német megszállás veszélye.”

(Magyar fordítás):

Namier professzor a Zsidó Képviselettől (Agency) tegnap közölte velem, hogy az ő emberei nagyon aggódnak, ha netán a magyar kormány idő előtt cserbenhagyná Németországot, ami Magyarország megszállását eredményezné, és veszélyeztetné az ott élő 800,000 zsidót, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. A zsidók itt - mondta ő - úgy vélik, hogy Németország nem engedi meg a magyarok háborúból való kilépését mindaddig, amíg a német hadsereg azt meg tudja akadályozni, sőt nyomban megszállná Magyarországot, amely a legnagyobb számú Európában, még meglévő zsidóság megsemmisítését eredményezné.

Azt mondtam, hogy e lehetőség már elő lett terjesztve (lásd a “Tablet” legutóbbi számának egyik cikkét) mint ok, amiért Magyarország ne kezdeményezzen korai átállást a szövetségesek oldalára.

Namier professzor azt mondta, hogy az egyetlen remény, ahogy a zsidóság látja, ha a magyarok nem mozdulnak, amíg gyakorlatilag biztosítva nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.

A.W.S. Randall

A fenti angol külügyminiszteri jegyzék megjelent Juhász Gyula: Magyar-Brit titkos tárgyalások 1943-ban című könyvében. (Kossuth Könyvkiadó, 1978.)

A német megszállást és következményeként a zsidók kiirtása teória nem csak a magyarországi zsidóságot és a magyar kormányt uralta, hanem – a fentiekből világosan kitűnik – az angol kormányt is. Ha a szoros angol-amerikai együttműködést figyelembe véve vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor biztosra vehető, hogy így volt ez az Egyesült Államokban is.

Ezek után vitatni sem lehet, hogy a magyarországi zsidóság védelmében kényszerítették bele nemzetünket a háborúba, majd ugyanezért nem engedték kilépni onnan. Ezért kellett a II. világháborúban a magyar hősöknek elvéreznie. Ez a hatalmas véráldozat egyértelműen a szövetségesek és a mögöttük álló erők érdekeit szolgálta.

A napnál világosabb tehát, hogy a magyarországi zsidóság védelme érdekében kényszerítették bele nemzetünket a második világháborúba, majd ugyanezért nem engedték kilépni onnan, amikor a háborúban vesztésre állt.

Borhi László történész kutatásai szerint:

„A szövetségesek provokálták ki a német megszállást, nem törődve a magyar zsidókkal.”

„Az amerikai hírszerzés washingtoni archívumában az elmúlt hónapokban talált iratok megerősítik: Amerika és Nagy-Britannia kifejezetten arra játszottak, hogy a németek megszállják Magyarországot. A magyar kiugrási reményeket csak azért táplálták, mert tudták, ezt Hitler nem fogja hagyni, így pedig a nyugati frontról német erőket fognak elvonni a magyarországi megszállási feladatok. A kétszínű angolszász játszmában nem törődtek a megszállás tragikus következményeivel, a magyar zsidósággal és a több százezer áldozattal.”

„Világosan leírják, hogy mindent meg kell tenni a német megszállás érdekében. […] 800 ezer ember sorsával játszottak.”

„Amerikában is tudták, hogy a magyar vezetés kulturáltabb része angolbarát volt. Ez evidencia, csak ma már nem szabad mondani, mert akkor megvádolnak politikai alapon, hogy tisztára akarod mosni Horthyt.”

Borhi László e téren is, az egyenlő mérce jegyében, új szempontot ad. „A zsidók kiirtásának politikája német politika volt.” „Hollandiában is elég volt 200 német a teljes zsidóság deportálásához.”

A liberálisok a mai napig állandó hisztériakeltéssel igyekeznek erről a nagyon fontos eseményről elterelni a figyelmet. Gondoljunk csak a legutóbbi magyar kormány által a budapesti Szabadság téren felállított német megszállási emlékmű körüli őrjöngésre. Azzal a nevetséges érveléssel támadták, hogy az nem fejezi ki a magyar nemzet felelősségét a holokausztért.

Ha Magyarország valamiért felelőssé tehető, az nem más, minthogy félmillió emberét áldozta fel azért, hogy a zsidóság bel – és külföldön a mai napig támadhassa és lejárathassa hazánkat, nagyon jelentős kárt okozva ezzel az egész nemzetnek. Ezzel köszönte és köszöni meg a maga módján a hazai és nemzetközi zsidóság Magyarország önfeláldozását.

(Hernádi Tibor: A harmadik világháború küszöbén 136 – 138 oldal, magánkiadás, Baja 2017)

Mindezért a háború után ellentételezésként megkaptuk az ország gyarmattá süllyesztését, hatalmas jóvátétel fizetését. Az ország nyakára ültetett kommunista kormányzatnak az irtó hadjáratát, a kollektív háborús bűnösség bélyegét, kitelepítést, államosítást stb.

A BBC cserbenhagyta a magyar zsidóságot

(Részletek a Neokohn 2020. október 10. cikkéből)

A Times of Israel 2019. június 22. számában Robert Philpot, a cikk szerzője utánanézett, vajon a brit állami műsorszolgáltató direkt tájékoztatta-e későn magyar hallgatóit a végső megoldásról?

1942. december 17-én Anthony Eden, Nagy-Britannia külügyminisztere felállt a brit alsóházban, majd kijelentette, hogy a nácik immár belekezdtek Hitler gyakran emlegetett fenyegetésének, az európai zsidóság kiirtási projektjének végrehajtásába.

Bejelentését a parlamenti képviselők egy perc néma csenddel fogadták.

Addigra a brit birodalom közszolgálati csatornája, a BBC már beszámolt a keleteurópai zsidókat érő tömeggyilkosságokkal kapcsolatos bizonyítékokról. A kibontakozó, borzalmas eseményekről európai adói, többek között a BBC lengyel adása is hírt adott.

De volt egy különös és zavaró kivétel: a BBC magyarországi műsorainak szándékos hallgatása a zsidók sorsáról…

… A német megszálláskor, 1944 márciusában a magyar zsidóság volt a legnagyobb, és egyben utolsó európai közösség, amit még nem érintett a végleges megoldás — írja a Times of Israel.

A BBC magyar adása végül 1944. március 24-én törte meg a csendet a zsidók kiirtásával kapcsolatban, öt nappal az után, hogy Hitler tankjai megérkeztek Budapestre. Ekkor kezdte el sugározni felhívását a magyarok részére, hogy nyújtsanak segítséget a veszélyeztetett zsidók számára, illetve a figyelmeztetést, hogy a nácikkal kollaborálókra milyen büntetés vár.

“Napjainkban minden magyar ember, aki az üldözött áldozatokon segít, nem csak humánusan jár el, de nemzetét is szolgálja, hiszen tetteit beszámítják majd az Egyesült Nemzetek Szervezete végleges számvetésénél”.

A németek 1944. március 19-én megszállták Magyarországot, és megkezdték a zsidók deportálását, a melyben Adolf Eichmann-nak vezető szerepe volt. Ezt követően megjelent Magyarországon a svéd diplomata, Raul Wallenberg, aki menekítette a zsidókat. A fiatal Soros György pedig beárulta a bújtatott zsidókat. Miután Szálasi Ferenc átvette a vezetést 1944. október 15-én, ez a helyzet nem változott, de Wallenberg 1945 januárjában átszökött az oroszokhoz, majd nyoma veszett.

Szent Korona Rádió: A legjobbak a pokolban

https://youtu.be/aQpVrQC70AMA legjobbak...

XVI.BENEDEK végső búcsú

https://photos.app.goo.gl/hfPFbzBgUJscYgcc6

Az ezeréves veszprémi székesegyház értékei - konferencia

Legyen úgy, mint régen volt - Szegedi Csaba - Nótakirály

Nemzetközi sajtótájékoztató

Bayer Zsolt: az Európai Uniónak záros határidőn belül vége lesz

Gidai Erzsébet 1 EU ról Budapest 2003 jan febr Magyarok Háza

Kitaro - Reimei (live)

Budaházy György - riport

Füssy Angéla

https://pestisracok.hu/budahazy-gyorgy-a-ps-nek-a-hatter-tarsasag-nyomasara-ellenem-inditott-ujabb-buntetouggyel-tudtak-mostanaig-benntartani/

Pincebörtön I. Dézsy Zoltán

Pincebörtön II. Dézsy Zoltán film

Az elhallgatott sortűz - Támogassa Dézsy Zoltán a Köztársaság tér sötét titkát feltáró dokumentumfilmjét! - PestiSrácok

Az elhallgatott sortűz - Támogassa Dézsy Zoltán a Köztársaság tér sötét titkát feltáró dokumentumfilmjét! - PestiSrácok

Az elhallgatott sortűz – Támogassa Dézsy Zoltán a Köztársaság tér sötét titkát feltáró dokumentumfilmjét!

PESTISRÁCOK.HU

2018-11-11

Ezerkilencszázötvenhat történetében van egy nap, melyről viszonylag keveset tudunk, s amelyre – talán éppen ezért – mintha nem is nagyon szeretnénk emlékezni. Ez a nap október 30-a, a Köztársaság téri kommunista (később szocialista) pártház ostromának napja. A Köztársaság tér drámai eseményeit a kádári propagandagépezet arra használta, hogy lecsőcselékezze a forradalmárokat és fasiszta jelzőket aggathasson 1956-ra. A hazai ballib oldal értelmisége is előszeretettel használta-használja ezt az érvrendszert. Dézsy Zoltán dokumentumfilmes Pincebörtön címmel a kilencvenes évek elején dokumentumfilm trilógia forgatásába kezdett a szovjet megszállás casus bellijeként minden bizonnyal kommunista provokációként megszervezett tömeggyilkosság és az azt követő lincselés drámájának a beigazolására. A pártszékház alatti, szemtanúk szerint pincebörtönként és kivégzőhelyként használt atombunkert ugyanis ügyesen álcázták, így nem találták meg azt az 56-os forradalmárok, a hatvanas évek elején pedig lejáratait a “szocialista munkáspárttá” vedlett kommunista párt vezetői irdatlan mennyiségű betonnal tömték el. A pincebörtön titkát – az 56-os elődökhöz hasonlóan – Dézsy Zoltán fúrásokkal, talajröntgennel próbálta felfedni, de az 1994-ben hatalomba lépő Horn-kormány azonnal leállíttatta a kutatást, Dézsyt pedig rögtön kirúgták a köztelevízióból, kiátkozva gyakorlatilag a teljes médiából. Most azonban vissza nem térő lehetőség nyílt az igazság felderítésére: a párházat lebontották, s a külföldi befektető legnagyobb meglepetésére kiderült: óriási, a talajvízszint alá érő, elbonthatatlan betontömb állja útját a tervezett mélygarázs megépítésének. Dézsy Zoltán a PestiSrácok.hu olvasóinak a segítségével kétmillió forintot szeretne összegyűjteni a föld alatti, lebetonozott börtön modern, három dimenziós röntgenképeinek elkészítésére, a kommunista történelemhamisítás leleplezésére. (A számlaszámot a cikk végén találják.)

DÉZSY ZOLTÁN ÍRÁSA – PestiSrácok.hu

Szomorú, hogy a Köztársaság téri (ma II. János Pál pápa téri) pártház ostromáról a Kádár-rezsim idején készült önigazoló brosúrákat sokan még mindig forrásként kezelik. Pedig a korabeli „művek” egyértelműen politikai célt szolgáltak: helyeselték a szovjet katonai beavatkozást, érvelésükkel pedig a forradalom utáni megtorlás jogszerűségét és erkölcsi igazát igyekeztek alátámasztani.

KÉTES IRATOK HELYETT ORAL HISTORY

A történészek is óvatosan bánnak a Magyar Dolgozók Pártja budapesti központjának ostromával, sőt, mintha félnének ettől a témától. Érthető, hiszen hitelt érdemlő dokumentumok alig akadnak, jobb híján a megtorlás perei szolgálnak forrásul. Márpedig a történészek papírból dolgoznak – esetünkben a Kádár-rendszer koncepciókban gazdag peranyagaiból és meghamisított dokumentumaiból.

A riporter viszont az oral history eszközeit alkalmazza – vállalva annak esetlegességeit. Az emlékezők emlékezhetnek pontatlanul, sőt, akár hazudhatnak is, ám ez utóbbit leleplezi a kamera – és akkor a szerkesztői kontrollról ne is beszéljünk. Ezzel az elszánással vettem magamnak 1991-ben a bátorságot, hogy választ keressek a kérdésre: mi történt 1956-ban a Köztársaság téren?

Lelkes dokumentumfilmesként a tér összes házába és lakásába bekopogtattam, több mint 200 tanúval, szakértővel beszéltem. Munkámat könnyítette, hogy a rendszerváltoztatás után (egy ideig) nyitottak voltak az emberek, és egyáltalán: éltek még a szemtanúk. Három év kutatás-forgatás után a Magyar Televízió 1994 tavaszán mutatta be a trilógia első és második részét.

Részlet a Pincebörtön című dokumentumfilmből – Dézsy Zoltán a szemtanúkat kérdezi

A film hatalmas nézettségi és tetszési sikert aratott – és elképesztő visszhangot keltett. Pillanatok alatt ellenséget faragott belőlem a média döntő része, lejárató cikkeket írtak rólam és a filmről – anélkül, hogy látták volna a 122 perces produkciót. A támadások lényege az volt, hogy aljas hazugság minden egyes filmkocka, minden mérési eredmény, a tanúk végképp aljas hazudozók – ez alól csak a pártház megszólaltatott védői a kivételek. Nyilván sokakat zavart, hogy a téren fúrótornyokat állíttattam fel, kiderítendő, mit rejt a mély. Legenda – sulykolta a verdikt évtizedeken keresztül.

Márpedig a tanúk másról beszéltek… Visszaemlékezéseiket fontosnak tartottam, és szerettem volna függőleges aknát építeni a tér egy pontján. Na ez aztán végképp kiverte a biztosítékot. A dokumentumfilm harmadik részét sem készíthettem el.

Az 1994-es választásokon győztes hatalom első dolga az MTV elfoglalása volt; az új korifeusok sebtiben elvették műsoraimat, alkotási lehetőségeimet – csakúgy, mint több mint száz pályatársamét. (Csak a fiatalabb generáció kedvéért: ez volt az első média-háború vége, a nemzeti oldal alkotógárdájának teljes kiűzetése a televízióból és a rádióból)

A Pincebörtön című dokumentum-trilógia befejezését azonban egy percre sem adtam fel. Folyamatosan gyűjtöttem az adatokat, az új tanúkat, kibekkeltem míg az agyonhitelezett pártházból kiköltöznek a posztkommunisták – maguk mögött hagyva rengeteg mocskot és szemetet. Kivártam, míg elárverezik az ingatlant. Nos, cselekvés ideje most jött el. A ma már félig lebontott, romos pártházat jövő tavasszal átépítik. Pontosabban: átépítenék… Új tulajdonosa ugyanis alaposan meglepődött, mikor megtudta: nem tud mélygarázst építeni az épület alá, s hogy sok száz négyzetméterrel kevesebb a hasznosítható terület. Az ok: a pártház bal szárnya gyakorlatilag egy gigantikus, tömör betontömb, mely megszüntetésének költségei felmérhetetlenek. Inkább kihagyják, körbeépítik. A betontömb alját sem találni, csak sejthető, hogy igen mélyre vezet. De hova? Mert az óvóhelyeknek minimum két kijáratuknak kell lenniük…

A friss fotón jól látszik az elbontott pátház első emeletéig nyúló óriási betontömb, amelynek alja a metró mélységében lehet. Fotó: Dézsy Zoltán

ANOMÁLIÁK A TÉR ALATT

Filmemből két műszaki tény is kiderült. Felmérettem ugyanis a tér pártház előtti részét, és egyértelmű bebizonyosodott, hogy valahol jóval a talajvízszint alatt, a vízzáró márgarétegben szép, szabályos „anomália” található. Egy alagút fut ki az épületből a színház parkolójának irányába, s T-alakban elágazik… A talajradart fúrásokkal is leellenőriztettem: Kb. 12-16 méter mélyen vasbeton műtárgyba ütközött a fúró. Éppúgy, mint az 56-ban, az előttem járóké.

A volt MDP-székház átépítése 2019 tavaszán folytatódik, addig van esély az épületen belül mérni, kideríteni, miféle műszaki titkot rejt a betonmonstrum. A kulcs a pártház atombiztos óvóhelye. Ez az az objektum, melyet feltöltöttek betonnal, s ami most nagyon útban van.

Igen, jól olvasták: anno az elvtársak valami miatt fontosnak tartották betonnal feltölteni az óvóhely lejáratául szolgáló vasbeton hengert, és a ház alól a térre kifutó alagutat. Már az ötvenes évek elején is őrült összegbe kerülhetett megépítése, nemkülönben későbbi bebetonozása, de úgy látszik a költségek nem számítottak. Elképesztő mennyiségű anyagot injektáltak a föld alá. Riportalanyaim visszaemlékezéseiből tudom, hogy a pártközpont Kenyérmező utcai oldalán még kaput is nyitottak a sódert szállító teherautóknak. Az átépítés/betonozás a 60-as években történt, és hónapokon keresztül tartott.

Miért? Hogy örökre eltüntessenek minden műszaki nyomot, amely fényt deríthet a pártház titkaira, igazi drámájára.

Ötvenhat sajtója kazamataként emlegette azt a szupertitkos földalatti objektumot, amelyet az ostrom utáni pár napban kerestek a forradalmárok. Az egész város lázban égett, a korabeli „katasztrófa-turizmus” szinte fél Budapestet kivitte a térre. Senki nem értette, hogyan jöhetnek a mélyből jelzések, ám senki nem csodálkozott… A kor emberének ugyanis semmi nem volt meglepő, ha a diktatúra kegyetlenségei kerültek szóba. Persze, csakis rabok adhatnak le vészjelzéseket a föld alól…, kik mások? Érthető volt ez a logika, hiszen a PÁRT és az ÁVH gyakorlatilag összetartozó fogalmak voltak. Az ötvenes évek pincebörtöneitől pedig az egész ország rettegett.

Azt, hogy a budapestiek földalatti börtönről beszéltek alátámasztotta az a tény is, hogy a pártházat elfoglaló forradalmárok nem találták az épületbe előzőleg bekísért foglyokat. Sőt, a pártház ablakaiból tüzelő ávósok közül is csak néhányat fogtak el. Hova tűnhettek? Az is gyanús volt, hogy miért kellett a pártház rendőrré beöltöztetett ávósainak előző nap begyűjteni a környékről fiatalokat? Ma már persze egyértelmű. Egy ördögi provokációt része volt ez is. A provokáció szervezéséből Gerő Ernő, Rákosi Mátyás négyesfogatásnak tagja, a szovjet titkosszolgálat magyarországi rezidense alaposan kivette a részét. Gerő közvetlenül az ostroma előtti napon járt az épületben, s az ott szolgálatot teljesítő ÁVH-s parancsnokkal beszélt. Mindjárt világossá válik, miről.

PROVOKÁCIÓ SZÜKSÉGELTETETT

Kik tartózkodtak 1956. október végén az MDP-székházban? Elsősorban régi vágású pártmunkások, akik elkezdték szervezni a kommunista párt fegyveres milíciáját – vagyis a győztes forradalom ellen szervezkedtek. Mondhatjuk így is: ellenforradalmárok tartózkodtak a két épületből álló tömbben. Az első titkár hiányzott, helyettese a pártbizottság másod-titkára, Nagy Erzsébet volt. Az ostrom után mártíromságra emelt Mező Imre, csupán a súlytalan harmad-titkár pozícióját töltötte be.

Ma már élesebben látni e nap történelmi kontúrjait. A Kossuth-téri mészárlást nem követte tömeges vérbosszú, kommunistaüldözés, sőt, október 28-án, a forradalom győzelmének bejelentésével kitört a hőn áhított béke. A Nagy Imre-kormány megszüntette a gyűlölt ÁVH-t – mi kellett még a boldogsághoz? Az emberek felszabadultan járták a romos Budapest elnémult harcálláspontjait, gyanútlanul álltak modellt a fotósoknak a kilőtt páncélosok mellett (később sokakat e képek alapján ítéltek el). A Kreml elégedetlen volt a helyzettel. Sürgősen találni kellett egy okot az újabb beavatkozásra. Ha pedig nincs ok, akkor csinálni kell valamit, ugyanis a forradalom leveréséről Moszkvában már döntöttek. A T-55-ös páncélosokkal megrakott vonatok végeláthatatlan sorban robogtak Magyarország felé. Az újbóli agresszió indokolásához kellett egy casus belli, egy ürügy melyre hivatkozni lehet, hogy miért kell eltiporni a forradalmat.

Míg Budapesten örömünnepet ültek az emberek, azalatt a KGB-s tervező-központokban a provokáció előkészítésén dolgoztak. A szovjet matematika szerint ez mindig sok halottat és vért jelentett. Kellett egy jelkép: egy megostromolt épület sok áldozattal, egy amolyan kommunista Reischtag, amely szimbólummá válhat, amelyet felkap a propagandagépezet. A Köztársaság – ma II.János Pál pápa – téri pártház, a Magyar Dolgozók Pártjának budapesti központja tökéletesen alkalmasnak bizonyult a provokáció helyszínéül.

A beépített emberek és a forradalom laza apparátusába beépült KGB-s ügynökök összehangoltan dolgoztak. Senki nem gyanakodott, amikor egy nappal az ostrom előtt elvezényelték a pártházat biztosító páncélost. Az épületben állomásozó ávéhás – bocsánat, rendőr – osztag parancsba kapta: járőrözzenek a téren, és gyűjtsenek be embereket. Így is történt. A környék forradalmi csoportjai döbbenten észlelték, hogy sorra tűnnek el a fiatalok a Köztársaság tér 26-27-ben.

Ilyen előzmények után virradt fel október 30-án a nap. A délelőtti órákban több forradalmi küldöttség is be akart jutni a pártközpontba, hogy megtudják, mi történt a bekísért pesti srácokkal. Az első küldöttség eltűnt a kapu mögött és nem jött ki. A második delegáció is elindult befelé, de azonnal ki is hátrált azzal, hogy bent csapda van. Ekkor dördültek el az első lövések. Tisztázatlan, ki lőtt először, de sokatmondó, hogy a pártházban tartózkodó Tóth Lajos honvéd ezredes a filmben így nyilatkozott erről: nem tudni.

AZ ELHALLGATOTT SORTŰZ

Az ostrom hírére nemcsak fegyveresek gyülekeztek a környéken, hanem sok-sok ezer ember is, akik akkoriban a várost járták. Minden adott volt tehát az ördögi terv végrehajtásához. Elkezdődött a kíméletlen csata, amely során orvlövészek lelőtték a fehér köpenyes ápolót is, aki a téren fekvő sebesülteket mentette… Már ez felbőszítette az ostromlókat, de a legszörnyűbb az a sortűz volt, melyet a történészek nem sorolnak 1956 sortüzei közé, pedig ott lenne a helye. Ez a kegyetlen golyózápor csak a Kossuth-téri mészárláshoz hasonlítható, például abban, hogy szinte terelték az embereket a puskacsövek elé. Hasonló volt a cél is: nem a megfélemlítés, hanem egyértelműen a bosszú, a reakció kiváltása, a véres helyzet eszkalálása. A filmemben szereplő tanúk egybehangzóan állították, hogy a harcok közepette egyszer csak kitűztek egy hatalmas fehér zászlót a pártház első emeleti ablakába. A géppuskák elhallgattak, csend lett. Mindenki fellélegzett: kitört a béke!

A fegyvernyugvás eufóriájában a kíváncsi tömeg a pártház felé indult. Peredi Lászlót egy tapasztaltabb társa tartotta vissza, ennek köszönhette életét. Amikor megtelt az épület előtti tér emberekkel – nem a forradalmár harcosokkal, hanem békés civilekkel – pártház minden ablakából tüzet nyitottak rájuk. Peredi – vagy ahogy társai hívták, Pöttöm, a pesti srác könnyes szemmel idézte fel ezt a szörnyű jelenetet a forgatáson. Szabó Lászlóné az Erkel Színház lépcsőjén állt amikor eldördült a sortűz.

Hullottak az emberek, mint a legyek, emlékezett a sortűzre. Még drámaibb Olexa József ÁVH-s kiskatona vallomása, aki ezalatt bent volt az épületben. – Mint a jégverés, olyan volt – mondta. – Letarolt mindenkit.

Az eredmény: száznál is több lelőtt budapesti polgár…S mindez a fehér zászló kitűzése után. A provokáció mesterien sikerült, a népharagot sikerült az egekig korbácsolni – ha már a Kossuth téri vérengzés kevés volt hozzá.

Elgondolkodtató adalék, hogy az ostrom kellős közepén ismeretlen tankok jelentek meg a téren. Személyzetük nem tudta, hogy hol vannak, és harckocsijukban sem volt rádió. Ennek ellenére tüzelni kezdtek a pártházra. Véletlen? Ugyan.

Még egy megcáfolni való hazugság: a halálos hátlövést kapó harmad-titkár, Mező Imre nem ment ki az épületből, pláne nem fehér zászlóval. Ez is a kádári legendagyártás része volt. Tény ugyanakkor, hogy a pártházba behatoló corvinisták hiába keresték a korábban lefogott fiatalokat. Pongrátz Gergely egyik bátyjának feltűnt a frissen gereblyézett virágágyás az udvaron. Felásták, tizenöt(!) hátrakötözött kezű, tarkón lőtt srác holttestét rejtette… A hozzátartozók őrjöngését Pongrátz sem tudta csitítani – ha nincsenek mellette a Corvin-közi harcosok, őt is a falhoz állítják.

AZ AMERIKAI LIFE MAGAZIN KÉPSORA A LINCSELÉSRŐL MEGOSZTOTTA A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYÉT (18+)

No gallery template found!

A népítélet mindig kegyetlen. A provokátorok azonban épp ezt akarták elérni – és ez sikerült is. Már csak a propagandagépezetet kellett beindítani, drámát a végletekig fokozni. Jellemző, hogy amikor évekkel később emléktáblát állítottak a kivégzett ávósoknak, olyanok is felkerültek a táblára, akik akkor is, és a mai napig is jó egészségnek örvendenek.

Reális elemzések alapján kilenc ávéhást végeztek ki a pártház előtt. Rettenetes lehetett. Természetesen szörnyű minden matematika, amely az elesetteket veszi számba, mégis meg kell állapítanunk, hogy a sortűz áldozatainak száma megközelítette a százat. S akkor még nem szóltam azok áldozatokról, akikről Kalló József riportalanyom beszélt. Elmondása szerint a pártház eleste után az Erkel Színháznál nézelődött, amikor egy szellőzőrácson keresztül felszóltak neki, hogy szabadítsák ki őket „mert nincs villany és fogytán a levegő”. A kérdésre, hogy hányan vannak lent ezt a választ kapta: kétszáznál is többen…

Titokzatos okból odaküldött páncélos a Köztársaság téren

Ne is számoljunk tovább!

JELEK A FÖLD ALÓL

A csata és a népítélet befejeztével egyre többen észleltek jelzéseket a mélyből: remegett a talaj, kopogtatás hallatszott a csöveken. Csakis a lefogott forradalmárok lehetnek a segítségkérők – vélte mindenki. Megindult a kétségbeesett keresés. A téren felállított fúróberendezés mintegy 15 méter mélyen átütött egy födémet. A fúrócsövön keresztül ment az üzenetváltás, úgy, ahogy a rabok a börtönben szoktak jelezni – mesélte Varga László. Más szemtanúk, így Juszt Kornél, dr. Cseke Gyula és Fördös István is mind ugyanarról számoltak be: ütemes jelzések jöttek a föld alól. Százak és százak álltak tanácstalanul: mi ez, talán tömegpszichózis?

Varga László a dokumentumfilmben

Nem, nem az volt.

A kutatók tudták, hogy versenyt futnak az idővel. Azt azonban nem tudhatták, hogy küzdelmük nem lehet eredményes, ugyanis a talajvízszint alá nem lehet fentről leásni, márpedig – ma már tudjuk -, hogy a pártbizottság atombiztos óvóhelyét metró-mélységben alakították ki. A pártház pincéjét hiába túrták fel az emberek, és hiába keresték az udvaron a lejáratot. A titkos óvóhelyajtó az első emeleti tanácsterem mögött rejtőzött, optikailag ügyesen eltakarva. Ki gondolta volna, hogy a mélybe vezető lépcsőt az emeleten kell keresni?

Forradalmárok figyelik a mélyből jövő hangokat, kopogásokat – Korabeli felvétel

Aztán eljött november 4-e hajnala. Ki tudja miért, de a szovjet csapatok egyik legfontosabb feladata a stratégiailag jelentéktelen Köztársaság tér elfoglalása volt… A kutatás természetesen azonnal befejeződött. De mi történt a föld alatt rekedtekkel? Erről Talabér György, a pártház óvóhelyének villanyszerelője és Olexa József nyilatkozott – megrázóan. Elmondásuk szerint akik nem tudtak feljönni a bunkerből, azokat lent érte a halál, a pártház atombiztos bunkerében. Filmbéli tanúim szerint a holttesteket fél évvel később, 1957 tavaszán takarították el. A metró-mélységben megépített beton-monstrumot akkor csak kimeszelték. A bebetonozásról a hatvanas években döntöttek. Mindezt a legnagyobb titokban.

Mostmár tudjuk azt is, miért.

HOLTTESTEK A VIRÁGÁGYÁSBAN

A pártház udvarán elföldelt holtestekről Nagy Mária, a pártbizottság másodtitkára Földesi József újságírónak 1981-ben egy hosszabb interjú keretében beszélt. Földesi az ostrom történetét könyvet tervezett írni, de valahogy nem állt össze a kép. A munka során az újságíró azt tapasztalta, hogy semmi sincs úgy, ahogy az „hivatalos”. Nagy Máriát kérdezte a pártházba behurcolt fiatalokról is. A válaszon igencsak meglepődött: „Mit tehettünk volna velük? El lettek intézve”. Néhány nappal az interjú után Nagy Mária felhívta Földesit és kérte, felejtse el ezt a részt… A hangfelvétel és leirata most is megvan.

Még néhány elképesztő adalék a neten elérhető filmemből, de ne a dokumentumfilmesre haragudjanak, ha a történet annyira szörnyű. Farkas Pál szemtanú egy héttel az ostrom után az Erkel Színház mellett, a Szilágyi utca sarkán arra lett figyelmes, hogy holttesteket húznak ki a csatornából. Négyet vagy ötöt számolt meg, aztán megszaporázta lépteit. Akkoriban nem volt tanácsos bámészkodni. Annyit azonban megállapított, hogy a holtak csíkos rabruhában voltak. Nem folytatom a rémséges történetet, sőt, szeretném befejezni.

A félig lebontott pártházban most nyílt lehetőség mérésekre, műszaki vizsgálatokra. Hatvankét esztendővel a forradalom után már vannak olyan eszközök, melyet 3 dimenziós képet alkotnak a föld alatt lévő objektumokról. Az idő sürget, pályázni, már nincs idő. A PestiSrácok.hu olvasói segíthetnek a feltárásban. Gyűjtést indítunk, hogy előteremtsük a mérés költségeit. Az árajánlatok szerint mintegy 2 millió forint elegendő.

Lesz-e ennyi?

Dézsy Zoltán (rendező)

Az utalás módja. Cégnév: GerillaPresS Lapkiadó és Médiatanácsadó Kft. – Számlaszám: MKB 10300002-10701322-49020025 . A közleménybe írja bele: “Pincebörtön“. A PestiSrácok.hu szerkesztősége a teljes befolyt támogatást (bármiféle levonás nélkül) Dézsy Zoltán kutatómunkájának költségeire fordítja, amelynek megvalósulásáról és költségeiről részletesen beszámolunk. A rendező és a szerkesztőség nevében előre is köszönjük!

Utalás külföldről. Címzett: GerillaPresS Kft., Pénzintézet: MKB Bank Zrt. (Székhely: 1056 Budapest, Váci u. 38., EU közösségi adószáma:: 17781334), SWIFT (BIC) kód:: MKKB HU HB, IBAN számlaszám: HU49 1030 0002 1070 1322 4902 0025 . A közleménybe itt is írja bele: “Pincebörtön”. Köszönjük!

A vezető friss képet a pártház bontása után hátramaradt óriási betontömbről Dézsy Zoltán készítette.

Facebook hozzászólás

KAPCSOLÓDÓ TÉMÁK1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARCDÉZSY ZOLTÁNPÁRTHÁZVEZETŐ