Vajda Miklós válogatása
Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk
Magyarország, mint utolsó csatlós.
Miért és hogyan került a II. magyar hadsereg a Don kanyarba?
A II. világháború óta eltelt időszak alatt még történészektől is gyakran fölmerült az a vélemény, hogy Horthy Miklós kormányzósága idején a magyar politika felelőtlenül és önként küldte a II. magyar hadsereget a Don kanyarba, ahol szinte az egész hadsereg elpusztult.
Az egyoldalú tájékoztatás ellensúlyozására néhány olyan dokumentumot fogok ismertetni, amelyek árnyaltabbá teszik ezt a képet.
Az angol kormány időszakonként átfésüli a második világháborúsorán keletkezett titkosított iratokat. Ennek során kapott engedélyt Juhász Gyula az angol külügyminisztérium által feloldott iratok kutatására. Ennek eredményét 1978-ban: Magyar - Brit titkos tárgyalások 1943-ban címmel publikálta. A könyv 67 oldal előszót és 100 db. dokumentum magyar nyelvű fordítását tartalmazza.
Ezek az iratok hűen tükrözik a magyar kormány erőfeszítéseit a háborúból való kiugrás valamilyen lehetőségére, de az angol illetékesek hol úgy tesznek, mintha érdekelné őket ez a lehetőség, hol teljes érdektelenséget mutatnak. A magyar diplomáciának a szovjet kormánnyal történő kapcsolatfelvételt javasolták. Ez viszont ekkor kivihetetlen volt. Ma már diplomáciai iratokból tudjuk, hogy Sztálin sem hajlott semmiféle tárgyalásokra Magyarországgal.
W.D. Allen 1943. július 25-én kelt feljegyzésében fejti ki véleményét a csatlós országok fegyverszüneti feltételeiről, amelyet megküldtek a Foreign Office különféle osztályaira.
Elsőnek A. R. Dew készít megjegyzéseket erre az iratra, amelyet 34449/C 7263 számon juttattak el a szerzőhöz.
Ebből megtudjuk:
„Sztálin 1941-ben kijelentette a külügyminiszternek, hogy Románia nyugati határait ki kell terjeszteni a magyarok rovására, mert 1 250 000 román él ezen a területen, Magyarországot pedig meg kell büntetni, amiért részt vett a háborúban.”
(Mintha Románia nem vett volna részt.)
„Szövetséget kíván létesíteni Románia és a Szovjetunió között, ami biztonságot adna Romániának Magyarországgal szemben, a Szovjetuniót pedig feljogosítaná, hogy katonai és tengerészeti támaszpontokat tartson fenn román területen.” (Itt van a kutya elásva.)
Most látjuk igazán, hogy mekkora képmutatás volt a Szovjetunió elleni német preventív támadást követően Molotov üzenete a magyar kormányhoz, amelyben közli, ha Magyarország nem indít Németország szövetségeseként háborút a Szovjetunió ellen, akkor nem lesz kifogása Erdély visszacsatolása ellen. Hát még az a biztatása Besszarábia és Észak-Bukovina elfoglalásakor, hogy támadjuk meg a románokat és foglaljuk vissza Erdélyt.
A dokumentum szövege magyarul:
Helyzet Magyarországon: A zsidók álláspontja. (1943. október 14.)
Hivatalos beszélgetés alkalmával Namier professzor a Zsidó Képviselettől (Agency) azon félelmének adott kifejezést, ha Magyarországot megszállnák a németek, és a magyar kormány túl korán hagyná cserben Németországot, akkor az a 800,000 zsidó megsemmisítését eredményezné, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. Randall úr azt mondta, hogy ezt már előterjesztették, mint okot, amiért Magyarország ne álljon át a szövetségesek oldalára. Namier professzor azt remélte, hogy a magyar kormány nem mozdul addig, amíg bizonyos nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.
(Kézírás):
E kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg kicsi.
A 82 számú irat Randall angol külügyi tanácsos feljegyzését tartalmazza Lewis Namier professzorral (a zsidó képviselettől) folytatott beszélgetéséről.
Namier aggodalmát fejezi ki Magyarország idő előtti kiugrása miatt a német szövetségből. Ez esetben ugyanis a magyarországi és az ide menekült zsidók biztonsága nem volna szavatolható.
„A magyar kormány ilyen lépésére a németek az ország megszállásával válaszolnának és kiirtanák az Európában utolsóként fennmaradt jelentős zsidó közösséget.”
(Ezen dokumentum a F.O. 371/34498 JC. 120351 sz. alatt található az Angol Levéltárban.)
Szóról szóra ugyanaz az érv, mint amellyel Magyarország háborúba lépését kérték Horthytól 1941-ben. A feljegyzés referáló lapján D. Allen megjegyzi:
„Mindig nagy figyelmet fordítottunk erre a kérdésre, mert ez egyike volt azon érveknek, amelyek szerint ne sürgessük a magyarokat, hogy azonnal és nyíltan álljanak ellen a németeknek, mert azzal együtt járhat a német megszállás veszélye.”
(Magyar fordítás):
Namier professzor a Zsidó Képviselettől (Agency) tegnap közölte velem, hogy az ő emberei nagyon aggódnak, ha netán a magyar kormány idő előtt cserbenhagyná Németországot, ami Magyarország megszállását eredményezné, és veszélyeztetné az ott élő 800,000 zsidót, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. A zsidók itt - mondta ő - úgy vélik, hogy Németország nem engedi meg a magyarok háborúból való kilépését mindaddig, amíg a német hadsereg azt meg tudja akadályozni, sőt nyomban megszállná Magyarországot, amely a legnagyobb számú Európában, még meglévő zsidóság megsemmisítését eredményezné.
Azt mondtam, hogy e lehetőség már elő lett terjesztve (lásd a “Tablet” legutóbbi számának egyik cikkét) mint ok, amiért Magyarország ne kezdeményezzen korai átállást a szövetségesek oldalára.
Namier professzor azt mondta, hogy az egyetlen remény, ahogy a zsidóság látja, ha a magyarok nem mozdulnak, amíg gyakorlatilag biztosítva nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.
A.W.S. Randall
A fenti angol külügyminiszteri jegyzék megjelent Juhász Gyula: Magyar-Brit titkos tárgyalások 1943-ban című könyvében. (Kossuth Könyvkiadó, 1978.)
A német megszállást és következményeként a zsidók kiirtása teória nem csak a magyarországi zsidóságot és a magyar kormányt uralta, hanem – a fentiekből világosan kitűnik – az angol kormányt is. Ha a szoros angol-amerikai együttműködést figyelembe véve vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor biztosra vehető, hogy így volt ez az Egyesült Államokban is.
Ezek után vitatni sem lehet, hogy a magyarországi zsidóság védelmében kényszerítették bele nemzetünket a háborúba, majd ugyanezért nem engedték kilépni onnan. Ezért kellett a II. világháborúban a magyar hősöknek elvéreznie. Ez a hatalmas véráldozat egyértelműen a szövetségesek és a mögöttük álló erők érdekeit szolgálta.
A napnál világosabb tehát, hogy a magyarországi zsidóság védelme érdekében kényszerítették bele nemzetünket a második világháborúba, majd ugyanezért nem engedték kilépni onnan, amikor a háborúban vesztésre állt.
Borhi László történész kutatásai szerint:
„A szövetségesek provokálták ki a német megszállást, nem törődve a magyar zsidókkal.”
„Az amerikai hírszerzés washingtoni archívumában az elmúlt hónapokban talált iratok megerősítik: Amerika és Nagy-Britannia kifejezetten arra játszottak, hogy a németek megszállják Magyarországot. A magyar kiugrási reményeket csak azért táplálták, mert tudták, ezt Hitler nem fogja hagyni, így pedig a nyugati frontról német erőket fognak elvonni a magyarországi megszállási feladatok. A kétszínű angolszász játszmában nem törődtek a megszállás tragikus következményeivel, a magyar zsidósággal és a több százezer áldozattal.”
„Világosan leírják, hogy mindent meg kell tenni a német megszállás érdekében. […] 800 ezer ember sorsával játszottak.”
„Amerikában is tudták, hogy a magyar vezetés kulturáltabb része angolbarát volt. Ez evidencia, csak ma már nem szabad mondani, mert akkor megvádolnak politikai alapon, hogy tisztára akarod mosni Horthyt.”
Borhi László e téren is, az egyenlő mérce jegyében, új szempontot ad. „A zsidók kiirtásának politikája német politika volt.” „Hollandiában is elég volt 200 német a teljes zsidóság deportálásához.”
A liberálisok a mai napig állandó hisztériakeltéssel igyekeznek erről a nagyon fontos eseményről elterelni a figyelmet. Gondoljunk csak a legutóbbi magyar kormány által a budapesti Szabadság téren felállított német megszállási emlékmű körüli őrjöngésre. Azzal a nevetséges érveléssel támadták, hogy az nem fejezi ki a magyar nemzet felelősségét a holokausztért.
Ha Magyarország valamiért felelőssé tehető, az nem más, minthogy félmillió emberét áldozta fel azért, hogy a zsidóság bel – és külföldön a mai napig támadhassa és lejárathassa hazánkat, nagyon jelentős kárt okozva ezzel az egész nemzetnek. Ezzel köszönte és köszöni meg a maga módján a hazai és nemzetközi zsidóság Magyarország önfeláldozását.
(Hernádi Tibor: A harmadik világháború küszöbén 136 – 138 oldal, magánkiadás, Baja 2017)
Mindezért a háború után ellentételezésként megkaptuk az ország gyarmattá süllyesztését, hatalmas jóvátétel fizetését. Az ország nyakára ültetett kommunista kormányzatnak az irtó hadjáratát, a kollektív háborús bűnösség bélyegét, kitelepítést, államosítást stb.
A BBC cserbenhagyta a magyar zsidóságot
(Részletek a Neokohn 2020. október 10. cikkéből)
A Times of Israel 2019. június 22. számában Robert Philpot, a cikk szerzője utánanézett, vajon a brit állami műsorszolgáltató direkt tájékoztatta-e későn magyar hallgatóit a végső megoldásról?
1942. december 17-én Anthony Eden, Nagy-Britannia külügyminisztere felállt a brit alsóházban, majd kijelentette, hogy a nácik immár belekezdtek Hitler gyakran emlegetett fenyegetésének, az európai zsidóság kiirtási projektjének végrehajtásába.
Bejelentését a parlamenti képviselők egy perc néma csenddel fogadták.
Addigra a brit birodalom közszolgálati csatornája, a BBC már beszámolt a keleteurópai zsidókat érő tömeggyilkosságokkal kapcsolatos bizonyítékokról. A kibontakozó, borzalmas eseményekről európai adói, többek között a BBC lengyel adása is hírt adott.
De volt egy különös és zavaró kivétel: a BBC magyarországi műsorainak szándékos hallgatása a zsidók sorsáról…
… A német megszálláskor, 1944 márciusában a magyar zsidóság volt a legnagyobb, és egyben utolsó európai közösség, amit még nem érintett a végleges megoldás — írja a Times of Israel.
A BBC magyar adása végül 1944. március 24-én törte meg a csendet a zsidók kiirtásával kapcsolatban, öt nappal az után, hogy Hitler tankjai megérkeztek Budapestre. Ekkor kezdte el sugározni felhívását a magyarok részére, hogy nyújtsanak segítséget a veszélyeztetett zsidók számára, illetve a figyelmeztetést, hogy a nácikkal kollaborálókra milyen büntetés vár.
“Napjainkban minden magyar ember, aki az üldözött áldozatokon segít, nem csak humánusan jár el, de nemzetét is szolgálja, hiszen tetteit beszámítják majd az Egyesült Nemzetek Szervezete végleges számvetésénél”.
A németek 1944. március 19-én megszállták Magyarországot, és megkezdték a zsidók deportálását, a melyben Adolf Eichmann-nak vezető szerepe volt. Ezt követően megjelent Magyarországon a svéd diplomata, Raul Wallenberg, aki menekítette a zsidókat. A fiatal Soros György pedig beárulta a bújtatott zsidókat. Miután Szálasi Ferenc átvette a vezetést 1944. október 15-én, ez a helyzet nem változott, de Wallenberg 1945 januárjában átszökött az oroszokhoz, majd nyoma veszett.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése