Ólevendula Blogja



Időkép doboz



2015. október 2., péntek

Nem az idegen népek befogadására int Szent István! | Válasz.hu

Nem az idegen népek befogadására int Szent István! | Válasz.hu:

/ 2015.08.20., csütörtök 08:20 /


Az Úr 2015. esztendejében, Kisasszony havának 20. napján én, Orbán Viktor, Isten kegyelméből Magyarország kormányának feje, az idők jeleiből olvasván, bíráim méltó ítéletét belátó lélekkel megfontolván és jogosnak találván, államalapító Szent István királyunk intelmeinek az utókort hetvenhetedíziglen kötelező törvényi erejéhez visszatérni szándékozván, a következő határozati javaslatot terjesztem az országunk igazgatásának nemes feladatát ellátó népképviseleti testület elé, melyet az ügy jelentőségéhez méltó egységes szerkezetben, a házszabálytól eltérve, sürgősséggel kéretik megtárgyalni, és a vonatkozó jogszabályokat annak szellemében módosítani.
I. cikk
Az állam és az egyház különváltan történő működésére vonatkozó alaptörvényi rendelkezést ezennel ünnepélyesen visszavonjuk. Magyarország államvallása a jövőben: a szentháromságos egy Istenbe vetett bizodalmon alapuló szent római katolikus hit.
II. cikk
Az Alaptörvény preambuluma a következő kitétellel egészül ki: „Magyarország népe Istenbe vetett bizodalommal, igaz lélekkel egy emberként vallja, hogy sem a földi boldogulás, sem a túlvilági üdvözülés nem lehetséges a szentháromságos egy Istenbe vetett hit nélkül.” 
III. cikk
A jelen törvény hatályba lépésekor hivatalban lévő miniszterelnök a jogszabály alkalmazásának első napján méltó történelmi helyszínen, a székesfehérvári bazilikában személyes példával elől járva veszi ki részét a történelem rendjének helyreállításában, és, mindeddig a Krisztus alapította egyházból kiszakadt gyülekezet tagja lévén, ünnepélyes keretek között felveszi államalapító ősei katolikus hitét.
IV. cikk
A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló, többször módosított 1990. évi IV. törvény a következő kitétellel egészül ki: „Mindazon vallásfelekezetek működése, amelyek a kétezer éves szent katolikus hagyomány teljességét tagadják, Magyarország teljes területén tilos.”
V. cikk
A kormány tagjaira vonatkozó törvény a következő kitétellel egészül ki: „A kormányalakításra az Országgyűlés által a megfelelő módon megválasztott személy, miután megbízólevelét átvette a köztársasági elnöktől, 30 napon belül köteles elnyerni a mindenkori esztergom-budapesti főegyházmegye élén álló érsek – akadályoztatása esetén a kalocsai érseki szék betöltője – jóváhagyását.
VI. cikk
A miniszterelnök az Országgyűlés mindennemű döntésével szemben vétójogot élvező tanácsadó testületet hoz létre, melynek tagja Magyarország valamennyi Szent István alapította egyházmegyéjének püspöke, illetve érseke. A görögkatolikus egyházszervezet tekintetében irányadó eljárásról külön végrehajtási rendeletet kell alkotni.
VII. cikk
A fenti tanácsadó testület tagjai mentesülnek a magyarországi bíróságok illetékességi hatálya alól. A miniszterelnök megbízza az igazságügy-minisztert, hogy a vonatkozó jogharmonizációs tárgyalásokat folytassa le az Európai Unió illetékes bírói szerveivel. A fenti körbe tartozó egyházi személy által elkövetett törvénysértés gyanúja esetén a következő eljárásrend lép érvénybe: a miniszterelnök legfeljebb négy alkalommal négyszemközt vonja felelősségre az illetőt, s ha intelmei nem találnak meghallgatásra, jogosult az ügyet – két országos napilap, egy országos elérhetőségű internetes orgánum és/vagy a közszolgálati televíziócsatornák valamelyike révén – a nyilvánosság elé tárni.
VIII. cikk
Az Országgyűlés tagjainak megválasztásáról szóló törvény az alábbiak szerint módosul. A népképviseletet ellátó intézmény tekintélyének fenntartása, a kellő bölcsességgel megalkotott törvények szavatolása céljából a 2018-as parlamenti ciklustól kezdődően kizárólag a 35. életévüket betöltött, köztiszteletben álló személyek választhatók meg képviselőnek. A politikai döntéshozatalban a jelzett életkornál fiatalabbak véleménye is kikérhető, de javaslataikat kizárólag a 35 esztendőnél idősebbek jóváhagyása esetén lehet figyelembe venni.
 *
Mindezt természetesen kizárólag abban az esetben kell picit is komolyan venni, ha, miként a kormány bevándorlási politikáját bírálók szorgalmazzák, kétezer év elteltével is fundamentalista módon, gránitszilárdságú alapba vésett igazságnak kell tekinteni a középkori Magyarországra szabott Szent István-i intelmeket. Vagyis ha a következő tanácsokat a mai kormányzás megkérdőjelezhetetlen vezérfonalának kell tartani: „Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”
Ezzel, a vulgárhistorizáló szemlélettel szemben, legalább hetven év óta történészek, nyelvészek és jogászok egész sora írt már arról, miért is lehet téves az intelmekkel igazolni a bevándorlók korlátozás nélküli befogadását. Mályusz Elemértől Vekerdi JózsefigSzádeczky-Kardos Irmáig és másokig többen megfogalmazták már, miért értik vagy magyarázzák félre sokan a korabeli latin szöveget. Bár köztük sincs minden részletben egyetértés az írottak pontos értelmezéséről, megfontolásaik főbb vonalakban a következők:
– Több történész szerint „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge” mondat eredetijében a „regnum” szó jelentése nem „ország”, hanem „királyi udvar”, tehát István nem az ország etnikai felhigítását, hanem a király kíséretének erősítését javasolja.
– A latin „detentio” szót a vendégek „befogadása” helyett pontosabb „marasztalás”-nak fordítani. István eszerint itt mindössze annyit tanácsol Imrének, hogy a máshová készülő papokat, vitézeket beszélje rá az udvarában maradásra.
– Az Intelmek felidézi Róma példáját, melyet úgymond az idegenek tettek naggyá. Holott a szöveg „nemes és bölcs emberekről” szól, akik a birodalomba özönlenek, vagyis István nem egyszerű telepesekre gondolt, hanem válogatott előkelőségekre, akik a római császárnak ajánlják fel szolgálataikat.
– A latin szöveg a Magyarországra befogadandókat nem a népre utaló „populus” vagy „gens” szóval illeti, hanem a „viris” kifejezéssel, azaz István férfiakra, tehát elsősorban katonákra, vitézekre szűkítette le a kört.
– Az Intelmek következő passzusát nem szokás idézni: „Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban királykodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik.” Márpedig ennek alapján Szent István nem az idegenek nyakló nélküli befogadására és szokásaik szolgai átvételére int, hanem ellenkezőleg: a nemzeti hagyományok őrzésére és a külföld hódítás elleni védekezésre.

– Végezetül, hogy az Intelmekből a mának szóló üzenetként „irredenta” buzdítást kiolvasók se örüljenek: az általuk előszeretettel idézett részlet fordítása sem egyértelmű. „Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák” – olvassuk eddig ismert formájában a szöveget, ám a „gyarapítsd királyságodat” szókapcsolat/szóösszetétel így is fordítható: „öregbítsd királyi méltóságodat”, amit mindjárt nem lehet a területi gyarapodásra való buzdításként értelmezni.
'via Blog this'