Interjú Gróf Zrínyi Miklósról halálának 350. évfordulóján |
Interjú Gróf Zrínyi Miklósról halálának 350. évfordulóján
Interjú Gróf Zrínyi Miklósról halálának 350. évfordulóján
Elhangzott 2014. november 18-án 11:45 körül a Lánchíd Rádióban.
Itt meghallgathatók az interjú kérdéseire adott válaszok (sajnos a kérdéseket nem tudtuk felvenni):
Elhangzott 2014. november 18-án 11:45 körül a Lánchíd Rádióban.
Itt meghallgathatók az interjú kérdéseire adott válaszok (sajnos a kérdéseket nem tudtuk felvenni):
Innen pedig letölthető a fenti előadás: Lánchíd Rádió interjú letöltése
Gróf Zrínyi Miklós életének foglalata két korszakalkotó műben:
Grandpierre K. Endre: Az ördög apostolai. 2014, Titokfejtő Könyvkiadó
http://www.grandpierre.hu/site/termek/grandpierre-k-endre-az-ordog-apostolai/
Grandpierre K. Endre: Gróf Zrínyi Miklós meggyilkoltatása. Titokfejtő Könyvkiadó, 1997
http://www.grandpierre.hu/site/termek/grandpierre-k-endre-grof-zrinyi-miklos-meggyilkoltatasa/
http://www.grandpierre.hu/site/termek/grandpierre-k-endre-az-ordog-apostolai/
Grandpierre K. Endre: Gróf Zrínyi Miklós meggyilkoltatása. Titokfejtő Könyvkiadó, 1997
http://www.grandpierre.hu/site/termek/grandpierre-k-endre-grof-zrinyi-miklos-meggyilkoltatasa/
Zrínyi titokzatos halála, könyvrészlet, .doc alakban letölthető innen:
Zrínyi titokzatos halála
Részletek a 2014-11-18-án a Lánchíd Rádióban elhangzott interjúból:
Az ördög apostolai
Zrínyi titokzatos halála
Részletek a 2014-11-18-án a Lánchíd Rádióban elhangzott interjúból:
Az ördög apostolai
– Ez a könyv az “Egri csillagok” mellett a magyar történelmi regények egyik legkiemelkedőbb példája. Egy olyan egyedülálló könyv, amiről azt írták, hogy minden ízében felülmúlja a hasonló alkotásokat. Úgy gondolom, hogy hozzá kell tartozzon a magyar köztudathoz, ugyanannyira, ahogy az Egri csillagok hozzátartozik a magyar történelmi tudathoz, ennek ugyanolyan lényeges része kell legyen a Zrínyi Miklós ifjúságát bemutató “Az ördög apostolai” is.
– Kik azok az “ördög apostolai”?
– Az ördög apostolai a hajdúk ebben a könyvben. Ezek a hajdúk igazából a magyar nép őserejét, az igazság-szeretetét, hazaszeretetét, az igazság győzhetetlen eejét képviselik. Itt Jász Vendel az “ördög apostolainak” a vezetője, akiket az ördög apostolainak neveznek, mert olyan felfordult világ van már akkor, egy kicsit olyan, mint ma. A végvári vitézeket sem nézik jó szemmel, azt, hogy védik a hazájukat, és nagyon sok igaz magyar ember elbujdokolásra kényszerül, és közülük kerülnek ki a földönfutó hajdúk, akiket már csak a szabadságszeretet, az igazságszeretet és a megélhetés kényszere tart életben.
– Milyen állapotokat talált itthon a hazatérő ifjú Zrínyi Miklós?
– Nagyon elgondolkodtató az olvasó számára, hogy mennyire hátborzongató az a Magyarország, amely Zrínyi Miklóst fogadja. Itt egy olyan országot talál, ahol azok a főurak, akik a Zrínyieknek köszönhetik a fölemelkedésüket, akiket a Zrínyiek hozzájárulásával tettek meg a gyámtanács tagjainak, ezek visszaéltek a hivatalukkal, a saját hasznukra fordították a Zrínyi birtok javadalmait, amíg a két Zrínyi gyermek felnőtt. Az egész ország hasonló állapotok között romlik. A főurak nem a hazájuk szolgálatával vannak elfoglalva. Egy ilyen országba érkezik meg Zrínyi. Rászakad hirtelen a nagy remények helyett egy olyan gondtömeg, amelyben rendet kell teremtenie, a saját uradalmán, a Zrínyi birtokon. És Zrínyi rájön, hogy ez nem megy anélkül, hogy az ország viszonyait rendbe hozza. Ebben ért el Zrínyi rendkívüli sikereket, és végül ez vezetett el a halálához, amelynek ma van a 350. évfordulója.
– Zrínyi élete egy olyan felemelő példa, amelytől az ember rákényszerül arra, hogy az életének mozgatórugóit megértse, ügyeit rendbe hozza, felemelje, és összefogjon azokkal az emberekkel, akikkel előbbre tudja vinni az élet fenntartásának és a közösségi létfenntartásnak az ügyét. Ebben Zrínyi olyan módon állt helyt, hogy az rendkívüli erejű, és példaképül szolgálhat mindenkinek, aki ma Magyarországon, a világban elgondolja a saját és az ország sorsát.
– Ebben a könyvben nagyon erősen kidomborodik, hogy amikor Zrínyi hazatér éppen a felnőttkor küszöbén olaszországi tanulmányútjáról, óriási kincseket hoz. A türelmetlen, tettvágytól égő Zrínyi Péter faggatja, miféle kincseket hoztál? Miklós megmutatja, miféle kincseket hozott a ládákban. Kinyitja fedelüket, és Péter látja: könyvek, könyvek, könyvek. Utána egy nagyon izgalmas, maradandó, emlékezetes párbeszéd zajlik le a vitézi tettekre éhes Péter és a bölcsebb, megfontoltabb Miklós között arról, hogy miért igazán olyan életfontosságúak a könyvek.
– Minden alkalommal, amikor újraolvasom, elképedéssel tapasztalom a frissességét, hogy mennyire újat tud mondani negyedik-ötödik-hatodik újraolvasásra is. Esténként amikor a családnak felolvasok egy-egy 10-15 oldalas fejezetet, ami épp megteszi esti mese helyett. Sokszor az volt az érzésem, hogy egy évszázadban egy ilyen könyv születhet, mert itt valami isteni kezek működhettek közre, hogy ennyire találóak, megragadóak ezek a jellemek.
– Zrínyiben egy olyan embert látok, aki szenvedélyesen élni akarja az életét,tele életvággyal, izzó hazaszeretettel, és megvan hozzá a rátermettsége, lényeglátó képessége, hogy ezeket a nagyszerű terveket valóra váltsa.
– A könyvet a Titokfejtő Könyvkiadó adta ki. Ezt Édesapám alapította, mert a Zrínyi meggyilkoltatását bebizonyító könyve megjelenése után feketelistára került, betiltották, nem jelenhettek meg további művei.
– Hátborzongató, hogy abból a leszoríttatásból, nihilizmusból, amelybe a mai világban az emberek milliárdjait taszítják, ki lehet törni. Ebben ez a könyv óriási erőt tud jelenteni számunkra, az emberi mivoltunkra való olyan rácsodálkozással tölt el bennünket, annyira megindító ennek a könyvnek minden egyes fejezet, hogy fényében újragondoljuk az életünket, tennivalóinkat a Földön. Milyen nagyszerű csoda az, hogy közvetlenül láthatjuk és átélhetjük azt, hogyan élt Zrínyi, hogyan éltek és éreztek a hajdúk! Milyen csoda, hogy így, Zrínyi módra is lehet élni, hogy ki lehet törni! Ez a könyv erőt adhat ahhoz, hogy bármilyen helyzetben helyt tudjunk állni.
– Kik azok az “ördög apostolai”?
– Az ördög apostolai a hajdúk ebben a könyvben. Ezek a hajdúk igazából a magyar nép őserejét, az igazság-szeretetét, hazaszeretetét, az igazság győzhetetlen eejét képviselik. Itt Jász Vendel az “ördög apostolainak” a vezetője, akiket az ördög apostolainak neveznek, mert olyan felfordult világ van már akkor, egy kicsit olyan, mint ma. A végvári vitézeket sem nézik jó szemmel, azt, hogy védik a hazájukat, és nagyon sok igaz magyar ember elbujdokolásra kényszerül, és közülük kerülnek ki a földönfutó hajdúk, akiket már csak a szabadságszeretet, az igazságszeretet és a megélhetés kényszere tart életben.
– Milyen állapotokat talált itthon a hazatérő ifjú Zrínyi Miklós?
– Nagyon elgondolkodtató az olvasó számára, hogy mennyire hátborzongató az a Magyarország, amely Zrínyi Miklóst fogadja. Itt egy olyan országot talál, ahol azok a főurak, akik a Zrínyieknek köszönhetik a fölemelkedésüket, akiket a Zrínyiek hozzájárulásával tettek meg a gyámtanács tagjainak, ezek visszaéltek a hivatalukkal, a saját hasznukra fordították a Zrínyi birtok javadalmait, amíg a két Zrínyi gyermek felnőtt. Az egész ország hasonló állapotok között romlik. A főurak nem a hazájuk szolgálatával vannak elfoglalva. Egy ilyen országba érkezik meg Zrínyi. Rászakad hirtelen a nagy remények helyett egy olyan gondtömeg, amelyben rendet kell teremtenie, a saját uradalmán, a Zrínyi birtokon. És Zrínyi rájön, hogy ez nem megy anélkül, hogy az ország viszonyait rendbe hozza. Ebben ért el Zrínyi rendkívüli sikereket, és végül ez vezetett el a halálához, amelynek ma van a 350. évfordulója.
– Zrínyi élete egy olyan felemelő példa, amelytől az ember rákényszerül arra, hogy az életének mozgatórugóit megértse, ügyeit rendbe hozza, felemelje, és összefogjon azokkal az emberekkel, akikkel előbbre tudja vinni az élet fenntartásának és a közösségi létfenntartásnak az ügyét. Ebben Zrínyi olyan módon állt helyt, hogy az rendkívüli erejű, és példaképül szolgálhat mindenkinek, aki ma Magyarországon, a világban elgondolja a saját és az ország sorsát.
– Ebben a könyvben nagyon erősen kidomborodik, hogy amikor Zrínyi hazatér éppen a felnőttkor küszöbén olaszországi tanulmányútjáról, óriási kincseket hoz. A türelmetlen, tettvágytól égő Zrínyi Péter faggatja, miféle kincseket hoztál? Miklós megmutatja, miféle kincseket hozott a ládákban. Kinyitja fedelüket, és Péter látja: könyvek, könyvek, könyvek. Utána egy nagyon izgalmas, maradandó, emlékezetes párbeszéd zajlik le a vitézi tettekre éhes Péter és a bölcsebb, megfontoltabb Miklós között arról, hogy miért igazán olyan életfontosságúak a könyvek.
– Minden alkalommal, amikor újraolvasom, elképedéssel tapasztalom a frissességét, hogy mennyire újat tud mondani negyedik-ötödik-hatodik újraolvasásra is. Esténként amikor a családnak felolvasok egy-egy 10-15 oldalas fejezetet, ami épp megteszi esti mese helyett. Sokszor az volt az érzésem, hogy egy évszázadban egy ilyen könyv születhet, mert itt valami isteni kezek működhettek közre, hogy ennyire találóak, megragadóak ezek a jellemek.
– Zrínyiben egy olyan embert látok, aki szenvedélyesen élni akarja az életét,tele életvággyal, izzó hazaszeretettel, és megvan hozzá a rátermettsége, lényeglátó képessége, hogy ezeket a nagyszerű terveket valóra váltsa.
– A könyvet a Titokfejtő Könyvkiadó adta ki. Ezt Édesapám alapította, mert a Zrínyi meggyilkoltatását bebizonyító könyve megjelenése után feketelistára került, betiltották, nem jelenhettek meg további művei.
– Hátborzongató, hogy abból a leszoríttatásból, nihilizmusból, amelybe a mai világban az emberek milliárdjait taszítják, ki lehet törni. Ebben ez a könyv óriási erőt tud jelenteni számunkra, az emberi mivoltunkra való olyan rácsodálkozással tölt el bennünket, annyira megindító ennek a könyvnek minden egyes fejezet, hogy fényében újragondoljuk az életünket, tennivalóinkat a Földön. Milyen nagyszerű csoda az, hogy közvetlenül láthatjuk és átélhetjük azt, hogyan élt Zrínyi, hogyan éltek és éreztek a hajdúk! Milyen csoda, hogy így, Zrínyi módra is lehet élni, hogy ki lehet törni! Ez a könyv erőt adhat ahhoz, hogy bármilyen helyzetben helyt tudjunk állni.
Részletek Grandpierre K. Endre: Gróf Zrínyi Miklós meggyilkoltatása c. könyvéből. A könyv első kiadása Fekete hóesés címen jelent meg 1970-ben. Ennek hatására korunk egyik legkiemelkedőbb írója, Grandpierre K. Endre feketelistára került, betiltották, kirekesztették a könyvkiadásból.
A gyilkosságot egyhangúan elutasító mai történészek a korabeli tanú, Bethlen Miklós Önéletrajzának beszámolójára támaszkodnak, amelyet itt olvashatunk:
Zrínyi Miklós titokzatos halála
Zrínyi Miklós titokzatos halála
http://kiadok.lira.hu/media/kiadok/pdf/2393338.pdf
Grandpierre K. Endre ezt a dokumentumot elemezve az alábbi, figyelemreméltó következtetésekre jutott:
Hogy feküdt Zrínyi, mikor rátaláltak, hogy látta őt Migliani, és mi következik ebből?
Mikor mi rátaláltunk, hanyatt feküdt, hanyatt esve a fűben, széttárt karokkal, lezárt szemmel, ég felé fordított arccal, puskája a kezében.
Migliani – a maga mondása szerint – így látta: „arccal a földön, s a kan a hátán.”
A sebek viszont az arcán s elöl, a nyaktáji részen voltak.
Tehát mielőtt Migliani odaért, ismét arccal fölfelé kellett lennie, mivel a kan csak így sebezhette meg elöl a torkát és az arcát.
Ezt megelőzőleg viszont – mivel a támadás észrevétlenül történt, és így csak hátulról történhetett, vagyis mivel a vadkan hátulról döntötte le – ismét úgy kellett lennie, hogy arccal lefelé feküdt.
Foglaljuk ezt össze.
Hányszor fordult meg Zrínyi ?
1. A rárohanó vadkan hátulról ledönti, arccal fekszik a földön. 2. Hátán a hatalmas állattal megfordul, és hanyatt fekszik, arccal fölfelé; a vadkan három sebet ejt rajta, felszakítja a nyaktáji inakat, vívőereket: halálra sebzi. 3. Zrínyi ismét megfordul, akkor jön Migliani, és látja arccal a földön. 4. Ezután ismét megfordul, felkel, majd visszahanyatlik.
A történtek mérlegelése
Zrínyi tehát fekvő helyzetben háromszor fordult meg. Ebből két fordulása akkor történt, mikor a feldühödött és agyarával őt vagdosó, kétmázsás súlyú állat őt a földre szorította.
Másodszor akkor fordult meg, mikor az állat elölről nehezedett rá, s miután feltépte a torkát.
Miután így megfordult, és arccal a földre borulva feküdt, feltépett főerei mind lefelé fordultak, a vadkan súlya is szorította – pillanatok alatt el kellett véreznie.
Ezután – harmadszor – ismét megfordult és felkelt, pedig tudjuk, hogy ebből a fekvő helyzetből a legnehezebb felkelni.
Ráadásul puskája a kezében volt, azt mindvégig nem engedte el, úgy fordult meg mind a háromszor; puskával a kezében, s végül is úgy találtuk.
Minden emberit messze fölülmúló erőre lett volna szüksége, hogy ezt megtehesse. Ha ilyen erő volt benne, miért nem használta fel azt védekezésre? Egyfelől tehát emberfeletti erő, másfelől az önvédelem teljes hiánya.
Lehetséges-e mindez? Nehogy egy pillanatra is annak tartsuk, új kérdést vetek fel.
Hol helyezkednek el Zrínyi sebei ?
Láttuk az előzőkből, hogy a vadkannak, mikor rárontott, elkerülhetetlenül meg kellett sebeznie áldozatát a lábszáron, a lenti tájakon.
Ott azonban nem találtunk sebeket. A vadkan, miután ledöntötte Zrínyit, kétszer volt a hátán - Migliani is így látta -: a vadkannak tehát feltétlenül itt is meg kellett sebeznie Zrínyit. Sebeket azonban itt sem találtunk. Sebei mind elöl helyezkednek el.
A nyomnéző közbeszólása
Fejér Megkért rá, ugye, Witnyédy uram, hogy semmi gondolatunkat magunkba ne nyeljük. Nos hát most élek az engedelmével.
Witnyédy Mit mentegetőzöl, testvérem?! Beszélj, előre köszönet érte.
Fejér Kegyelmed arról szólt, ugye, hogy urunknak Migliani szavaiból következőleg háromszor kellett megfordulnia a kan alatt, ezt pedig kegyelmed arra építette, hogy sebei egytől egyig mind elöl helyezkednek el, s így arccal fölfelé kellett feküdnie, mivel a kan csak ily módon sebezhette meg elöl az arcát és a torkát.
Witnyédy Pontosan így van.
Fejér Igen ám, Witnyédy uram, csakhogy a hason fekvő ember sosem fordítja merőlegesen lefelé az arcát, hiszen így jóformán lélegzeni se tud, hanem oldalt fordítja, jobbra vagy balra, így pedig szabadon marad orcájának egyik fele és azzal a nyaka is.
Witnyédy Aha !
Fejér Így viszont, ha ez áll, a forgolódás kérdése elesik, hiszen a kan így abban az esetben is feltéphette agyarával az arcát és a torkát, ha hasmánt feküdt.
Witnyédy Dicsérem az eszed, barátom, mert mi tagadás, nekem ez meg se fordult a fejemben. Vizsgáljuk meg hát ezt a kérdést kissé közelebbről… .
A hason fekvő ember, mondod – és ebben teljességgel igazad van -, rendszerint oldalt fordítja a fejét, részben mert így kényelmesebb a fekvés, részben a lélegzés miatt. De mikor, barátom, azt mondd meg, mikor? Megmondom, ha tartósan fekszik így, vagy ha elnyomta az álom, és semmi esetre sem akkor, ha felülről halálos támadás fenyegeti, mivel így arra kényszerül elemi érdeke folytán, hogy nemesebb részeit, az arcát és torkának épségét védje.
Fejér Az ám, de… .
Witnyédy De ?
Fejér Ne feledje kegyelmed, hogy a kan rajta volt, és nyomta, szorította lefelé, le a földre mázsás súlyával, iszonyú nagy erejével, emígy kényszerítvén urunkat, hogy oldalt fordítsa az arcát, s így esett meg a baj.
Witnyédy No jó, megengedem, barátom, amit mondasz. Tegyük föl hát, hogy urunk fektében oldalt fordította az arcát, s vegyük szemügyre, hogy ebben az esetben megsebezhette-e a kan úgy, mint ahogy megsebezte?
Rögzítsük mindenekelőtt azt a tényt, hogy urunk arcának egyik fele – amennyiben így feküdt -, valamint a nyaktáji rész egyik oldala fölfelé fordult ugyan, de az arc eleje és a torok oldalsó, vagyis függélyes helyzetbe került, sőt kissé még a szabadon hagyott nyak és arc is lefelé lejtett, mivel – mint tudjuk – az emberi fej és nyak egyaránt szélesebb hátul, előrefelé meg elkeskenyedő. Ezt jól véssétek az eszetekbe, mivel rendkívül fontos.
Nomármost – mint ahogy magam a szememmel láttam, és Bethlen szavaiból is tudjuk – urunk sebei, azok a szörnyű metszések, egytől egyig hátulról, a fül és a tarkó felől kezdődnek, onnan indulnak a torok, a homlok, az arc éle felé és nem fordítva.
Idézzük csak fel újra Bethlen szavait: „a fején három seb vala: egy bal felöl a fülén feljül a feje csontján ment csak, és a kannak agyara a homloka felé szakasztotta rútul a feje bőrit; más ugyan a balfölen alól az orcáján, a szemefelé, rút szakasztás; de ez a kettő semmi, hanem a harmadik jobbfelől a fölén alól a nyaka csigájánál ment bé, s elé a torkafelé ment, és a nyakrajáró minden inakat kettészakasztotta…”.
Megfigyeltétek, mit mondott, s hogy jelölte meg a sebek irányát? -,,a hom loka felé…”, „a szeme felé…”, „elé a torka felé ment…”.
Tehát urunk sebei egytől egyig hátulról előrefelé irányulnak. Mi következik ebből? Tüstént meglátjátok. Vessünk előbb egy pillantást a vadkanra.
Hol helyezkednek el a vadkan agyarai? Tudjátok, elöl, kúpszerű fején. Négy agyara van, két alsó és két felső, és mind a négy fölfelé mered.
Szó esett már arról is, hogy a vadkannak, ha agyarával sebezni akar, éppen mert agyarai fölfelé állnak, le kell hajtania a fejét, hogy az már szinte a földet súrolja, kivált, ha földön fekvő test megsebzésére készül.
A vadkan tehát – ez nem lehet másként – alulról fölfelé döf, kizárólag alulról fölfelé; agyarai akkor vannak a legmélyebb ponton, mikor feje döfésre lendül, így vágnak a testbe, s azt fölfelé hasítják.
Zrínyi sebei viszont felülről kezdődnek, és lefelé irányulnak.
Miként sebezhette meg hát hason fekve ily módon őt a kan? Kizárólag akkor, barátaim, ha a kan hanyatt fordul, lábaival fölfelé, agyaraival lefelé, és s így, ebben a helyzetben sebzi meg a földönfekvőt. Rátok bízom, barátaim, hogy ezt lehetségesnek tartjátok-e.
Zrínyi állítólagos felállásának rejtélye
No de menjünk tovább… Miután mindez megtörtént, Zrínyi felkelt, és beszélt.
Emlékeztek még rá, mit mondott Migliani ?
„Az úr felkél, és így szól: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa, állít sátok a sebnek vérét véle, az arra igen jó.”
Különös esemény: a súlyos sebesült, akit a vadkan ledöntött – feltehetően már az eséssel rázkódást szenvedett – súlyával megroppantott, agyarával halálra sebzett, a maga erejéből fölkel, és – átmetszett torokkal – tüstént beszél.
De még különösebbek a szavai.
Zrínyi állítólagos szavainak problémái
1. Beszél – feltépett torokkal, felszaggatott fő-vívőerekkel – s méghozzá folyamatosan, szabatosan, higgadtan beszél, józan megfontolással, akárha a várban, a palotában az embereivel szólna.
2. Hallatlan céltudatossággal nyomban azt mondja el, azt foglalja össze, hogy mi történt, mintha azok, akik ott voltak, s látták, nem látták volna, hogy a vadkan végzett vele, s ez magyarázatra szorulna.
3. Szavai kétségkívül azt szolgálják, hogy eloszlassanak minden olyan esetleges kétséget, hogy talán nem a vadkan ölte meg. Nem szól a gyerekeiről, feleségéről, nem üzen az országnak, a hazának, kizárólag a vadkannal és sebesülésével foglalkozik, s mintha már legelső szavával „rútul bánék vélem a disznó”, Miglianit és Pókát akarná igazolni: ők ártatlanok, ők semmit sem tettek, nem is tehettek, mert mindennek oka a disznó. Ez egyébként érthető, hiszen Migliani mondta el, hogy mit mondott.
4. Zrínyi egy sebről beszél, egyetlen sebről, holott három hatalmas sebe volt, és ezeket, mikor kapta, éreznie kellett.
De a halálos sebeivel Zrínyi nem csupán ennyit tett, nemcsak beszélt – cse lekedett is.
A vérzést elállító fácska problémája
Ha jól megfigyeltétek, mit mondott, mikor a vérzés elállítására alkalmas fácskáról beszélt, fel kellett tűnjön nektek valami. Az, hogy nem azt mondta: „van nálam valahol egy fa”, vagy„itt meg emitt van”, vagy „itt meg emitt találtok egy fát, hanem azt: „ihol a fa, azaz: íme, itt a fa; Itt van a fa! -vagyis: a fadarabkát felmutatta! Az „ihol” kétségkívül erre utal. Ahhoz pedig, hogy felmutassa, elő kellett vennie a kis fadarabkát tarsolyának legombolt rekeszéből, s onnan sok más apróság közül ki kellett keresnie.
Rátok bízom annak eldöntését, hogy ez miképpen volt lehetséges. Felmutatta a kis fácskát, és hozzáfűzte: „állítsátok a sebnek vérét véle”. A seb vérét. De hát miféle sebről beszél ő, Uramisten! Hiszen – mint láttuk – nem egyetlen seb volt rajta, s nem is akármilyen seb, de három terjengős-kanyargós, iszonyú metélés; az egyik balról a füle fölött indult, és a homloka felé kígyózott – mint én magam is láttam – a másik, valamivel alább, ugyancsak balról szántott a szeméig, a harmadik jobbfelől a nyakcsigolyájánál indult, és átmetszette az egész torkát…
Miképpen lehetett volna ezekbe az araszos és jobbára a felületen végigfutó sebekbe fácskát állítani? Hova s miképpen úgy, hogy attól a vérzés elálljon?
A nyomnéző ellenvetése
Fejér Kegyelmed szem elől veszti itt azt, hogy szegény urunk nem lehetett teljesen tudatában a maga állapotjának, mivel nagy vérvesztesége és sebei folytán már nem volt egészen magánál…
Witnyédy Miért téveszteném én ezt szem elől?
Fejér… így hát nem is tudhatta pontosan felmérni a maga sebeit.
Witnyédy Rendben van, barátom. Érvelésed helytálló, és én azt urunk szavának magyarázatául el is fogadnám. De mit szóljunk ahhoz, hogy Migliani és Póka, akik pedig teljes öntudatuknál voltak, kész igazságnak vették, és elfogadták urunknak ezt az egyetlen sebre vonatkozó állítását, és aszerint is cselekedtek.
További, még különösebb rejtélyek a vérzést elállító fácska körül
Migliani azt mondta: „próbáltuk is eléggé (azaz a kis fával a vérzést elál lítani), de hiába, csak elfolyt a vére.”
Miféle seb vérét próbálták elállítani ők? Talán a feje csontján levőt? A bal orcáján futó hosszú sebet? Vagy a torkán levő araszos metszést? És ugyan mi módon próbálták eltömni egyetlen fácskával a három hosszú, metszett sebet? Hova akarták a fácskát beállítani? S végül, minek kellettek az egyetlen fácskához ketten? Miképpen dolgozhattak az alig ujjnagyságú fadarabkával ketten? Háborodottak voltak? Az isten elvette az eszüket? Vagy mi az istencsudája történt?
A témáról lásd még:
Zrínyi titokzatos halála – OB
2013, november 18
Mikor mi rátaláltunk, hanyatt feküdt, hanyatt esve a fűben, széttárt karokkal, lezárt szemmel, ég felé fordított arccal, puskája a kezében.
Migliani – a maga mondása szerint – így látta: „arccal a földön, s a kan a hátán.”
A sebek viszont az arcán s elöl, a nyaktáji részen voltak.
Tehát mielőtt Migliani odaért, ismét arccal fölfelé kellett lennie, mivel a kan csak így sebezhette meg elöl a torkát és az arcát.
Ezt megelőzőleg viszont – mivel a támadás észrevétlenül történt, és így csak hátulról történhetett, vagyis mivel a vadkan hátulról döntötte le – ismét úgy kellett lennie, hogy arccal lefelé feküdt.
Foglaljuk ezt össze.
Hányszor fordult meg Zrínyi ?
1. A rárohanó vadkan hátulról ledönti, arccal fekszik a földön. 2. Hátán a hatalmas állattal megfordul, és hanyatt fekszik, arccal fölfelé; a vadkan három sebet ejt rajta, felszakítja a nyaktáji inakat, vívőereket: halálra sebzi. 3. Zrínyi ismét megfordul, akkor jön Migliani, és látja arccal a földön. 4. Ezután ismét megfordul, felkel, majd visszahanyatlik.
A történtek mérlegelése
Zrínyi tehát fekvő helyzetben háromszor fordult meg. Ebből két fordulása akkor történt, mikor a feldühödött és agyarával őt vagdosó, kétmázsás súlyú állat őt a földre szorította.
Másodszor akkor fordult meg, mikor az állat elölről nehezedett rá, s miután feltépte a torkát.
Miután így megfordult, és arccal a földre borulva feküdt, feltépett főerei mind lefelé fordultak, a vadkan súlya is szorította – pillanatok alatt el kellett véreznie.
Ezután – harmadszor – ismét megfordult és felkelt, pedig tudjuk, hogy ebből a fekvő helyzetből a legnehezebb felkelni.
Ráadásul puskája a kezében volt, azt mindvégig nem engedte el, úgy fordult meg mind a háromszor; puskával a kezében, s végül is úgy találtuk.
Minden emberit messze fölülmúló erőre lett volna szüksége, hogy ezt megtehesse. Ha ilyen erő volt benne, miért nem használta fel azt védekezésre? Egyfelől tehát emberfeletti erő, másfelől az önvédelem teljes hiánya.
Lehetséges-e mindez? Nehogy egy pillanatra is annak tartsuk, új kérdést vetek fel.
Hol helyezkednek el Zrínyi sebei ?
Láttuk az előzőkből, hogy a vadkannak, mikor rárontott, elkerülhetetlenül meg kellett sebeznie áldozatát a lábszáron, a lenti tájakon.
Ott azonban nem találtunk sebeket. A vadkan, miután ledöntötte Zrínyit, kétszer volt a hátán - Migliani is így látta -: a vadkannak tehát feltétlenül itt is meg kellett sebeznie Zrínyit. Sebeket azonban itt sem találtunk. Sebei mind elöl helyezkednek el.
A nyomnéző közbeszólása
Fejér Megkért rá, ugye, Witnyédy uram, hogy semmi gondolatunkat magunkba ne nyeljük. Nos hát most élek az engedelmével.
Witnyédy Mit mentegetőzöl, testvérem?! Beszélj, előre köszönet érte.
Fejér Kegyelmed arról szólt, ugye, hogy urunknak Migliani szavaiból következőleg háromszor kellett megfordulnia a kan alatt, ezt pedig kegyelmed arra építette, hogy sebei egytől egyig mind elöl helyezkednek el, s így arccal fölfelé kellett feküdnie, mivel a kan csak ily módon sebezhette meg elöl az arcát és a torkát.
Witnyédy Pontosan így van.
Fejér Igen ám, Witnyédy uram, csakhogy a hason fekvő ember sosem fordítja merőlegesen lefelé az arcát, hiszen így jóformán lélegzeni se tud, hanem oldalt fordítja, jobbra vagy balra, így pedig szabadon marad orcájának egyik fele és azzal a nyaka is.
Witnyédy Aha !
Fejér Így viszont, ha ez áll, a forgolódás kérdése elesik, hiszen a kan így abban az esetben is feltéphette agyarával az arcát és a torkát, ha hasmánt feküdt.
Witnyédy Dicsérem az eszed, barátom, mert mi tagadás, nekem ez meg se fordult a fejemben. Vizsgáljuk meg hát ezt a kérdést kissé közelebbről… .
A hason fekvő ember, mondod – és ebben teljességgel igazad van -, rendszerint oldalt fordítja a fejét, részben mert így kényelmesebb a fekvés, részben a lélegzés miatt. De mikor, barátom, azt mondd meg, mikor? Megmondom, ha tartósan fekszik így, vagy ha elnyomta az álom, és semmi esetre sem akkor, ha felülről halálos támadás fenyegeti, mivel így arra kényszerül elemi érdeke folytán, hogy nemesebb részeit, az arcát és torkának épségét védje.
Fejér Az ám, de… .
Witnyédy De ?
Fejér Ne feledje kegyelmed, hogy a kan rajta volt, és nyomta, szorította lefelé, le a földre mázsás súlyával, iszonyú nagy erejével, emígy kényszerítvén urunkat, hogy oldalt fordítsa az arcát, s így esett meg a baj.
Witnyédy No jó, megengedem, barátom, amit mondasz. Tegyük föl hát, hogy urunk fektében oldalt fordította az arcát, s vegyük szemügyre, hogy ebben az esetben megsebezhette-e a kan úgy, mint ahogy megsebezte?
Rögzítsük mindenekelőtt azt a tényt, hogy urunk arcának egyik fele – amennyiben így feküdt -, valamint a nyaktáji rész egyik oldala fölfelé fordult ugyan, de az arc eleje és a torok oldalsó, vagyis függélyes helyzetbe került, sőt kissé még a szabadon hagyott nyak és arc is lefelé lejtett, mivel – mint tudjuk – az emberi fej és nyak egyaránt szélesebb hátul, előrefelé meg elkeskenyedő. Ezt jól véssétek az eszetekbe, mivel rendkívül fontos.
Nomármost – mint ahogy magam a szememmel láttam, és Bethlen szavaiból is tudjuk – urunk sebei, azok a szörnyű metszések, egytől egyig hátulról, a fül és a tarkó felől kezdődnek, onnan indulnak a torok, a homlok, az arc éle felé és nem fordítva.
Idézzük csak fel újra Bethlen szavait: „a fején három seb vala: egy bal felöl a fülén feljül a feje csontján ment csak, és a kannak agyara a homloka felé szakasztotta rútul a feje bőrit; más ugyan a balfölen alól az orcáján, a szemefelé, rút szakasztás; de ez a kettő semmi, hanem a harmadik jobbfelől a fölén alól a nyaka csigájánál ment bé, s elé a torkafelé ment, és a nyakrajáró minden inakat kettészakasztotta…”.
Megfigyeltétek, mit mondott, s hogy jelölte meg a sebek irányát? -,,a hom loka felé…”, „a szeme felé…”, „elé a torka felé ment…”.
Tehát urunk sebei egytől egyig hátulról előrefelé irányulnak. Mi következik ebből? Tüstént meglátjátok. Vessünk előbb egy pillantást a vadkanra.
Hol helyezkednek el a vadkan agyarai? Tudjátok, elöl, kúpszerű fején. Négy agyara van, két alsó és két felső, és mind a négy fölfelé mered.
Szó esett már arról is, hogy a vadkannak, ha agyarával sebezni akar, éppen mert agyarai fölfelé állnak, le kell hajtania a fejét, hogy az már szinte a földet súrolja, kivált, ha földön fekvő test megsebzésére készül.
A vadkan tehát – ez nem lehet másként – alulról fölfelé döf, kizárólag alulról fölfelé; agyarai akkor vannak a legmélyebb ponton, mikor feje döfésre lendül, így vágnak a testbe, s azt fölfelé hasítják.
Zrínyi sebei viszont felülről kezdődnek, és lefelé irányulnak.
Miként sebezhette meg hát hason fekve ily módon őt a kan? Kizárólag akkor, barátaim, ha a kan hanyatt fordul, lábaival fölfelé, agyaraival lefelé, és s így, ebben a helyzetben sebzi meg a földönfekvőt. Rátok bízom, barátaim, hogy ezt lehetségesnek tartjátok-e.
Zrínyi állítólagos felállásának rejtélye
No de menjünk tovább… Miután mindez megtörtént, Zrínyi felkelt, és beszélt.
Emlékeztek még rá, mit mondott Migliani ?
„Az úr felkél, és így szól: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa, állít sátok a sebnek vérét véle, az arra igen jó.”
Különös esemény: a súlyos sebesült, akit a vadkan ledöntött – feltehetően már az eséssel rázkódást szenvedett – súlyával megroppantott, agyarával halálra sebzett, a maga erejéből fölkel, és – átmetszett torokkal – tüstént beszél.
De még különösebbek a szavai.
Zrínyi állítólagos szavainak problémái
1. Beszél – feltépett torokkal, felszaggatott fő-vívőerekkel – s méghozzá folyamatosan, szabatosan, higgadtan beszél, józan megfontolással, akárha a várban, a palotában az embereivel szólna.
2. Hallatlan céltudatossággal nyomban azt mondja el, azt foglalja össze, hogy mi történt, mintha azok, akik ott voltak, s látták, nem látták volna, hogy a vadkan végzett vele, s ez magyarázatra szorulna.
3. Szavai kétségkívül azt szolgálják, hogy eloszlassanak minden olyan esetleges kétséget, hogy talán nem a vadkan ölte meg. Nem szól a gyerekeiről, feleségéről, nem üzen az országnak, a hazának, kizárólag a vadkannal és sebesülésével foglalkozik, s mintha már legelső szavával „rútul bánék vélem a disznó”, Miglianit és Pókát akarná igazolni: ők ártatlanok, ők semmit sem tettek, nem is tehettek, mert mindennek oka a disznó. Ez egyébként érthető, hiszen Migliani mondta el, hogy mit mondott.
4. Zrínyi egy sebről beszél, egyetlen sebről, holott három hatalmas sebe volt, és ezeket, mikor kapta, éreznie kellett.
De a halálos sebeivel Zrínyi nem csupán ennyit tett, nemcsak beszélt – cse lekedett is.
A vérzést elállító fácska problémája
Ha jól megfigyeltétek, mit mondott, mikor a vérzés elállítására alkalmas fácskáról beszélt, fel kellett tűnjön nektek valami. Az, hogy nem azt mondta: „van nálam valahol egy fa”, vagy„itt meg emitt van”, vagy „itt meg emitt találtok egy fát, hanem azt: „ihol a fa, azaz: íme, itt a fa; Itt van a fa! -vagyis: a fadarabkát felmutatta! Az „ihol” kétségkívül erre utal. Ahhoz pedig, hogy felmutassa, elő kellett vennie a kis fadarabkát tarsolyának legombolt rekeszéből, s onnan sok más apróság közül ki kellett keresnie.
Rátok bízom annak eldöntését, hogy ez miképpen volt lehetséges. Felmutatta a kis fácskát, és hozzáfűzte: „állítsátok a sebnek vérét véle”. A seb vérét. De hát miféle sebről beszél ő, Uramisten! Hiszen – mint láttuk – nem egyetlen seb volt rajta, s nem is akármilyen seb, de három terjengős-kanyargós, iszonyú metélés; az egyik balról a füle fölött indult, és a homloka felé kígyózott – mint én magam is láttam – a másik, valamivel alább, ugyancsak balról szántott a szeméig, a harmadik jobbfelől a nyakcsigolyájánál indult, és átmetszette az egész torkát…
Miképpen lehetett volna ezekbe az araszos és jobbára a felületen végigfutó sebekbe fácskát állítani? Hova s miképpen úgy, hogy attól a vérzés elálljon?
A nyomnéző ellenvetése
Fejér Kegyelmed szem elől veszti itt azt, hogy szegény urunk nem lehetett teljesen tudatában a maga állapotjának, mivel nagy vérvesztesége és sebei folytán már nem volt egészen magánál…
Witnyédy Miért téveszteném én ezt szem elől?
Fejér… így hát nem is tudhatta pontosan felmérni a maga sebeit.
Witnyédy Rendben van, barátom. Érvelésed helytálló, és én azt urunk szavának magyarázatául el is fogadnám. De mit szóljunk ahhoz, hogy Migliani és Póka, akik pedig teljes öntudatuknál voltak, kész igazságnak vették, és elfogadták urunknak ezt az egyetlen sebre vonatkozó állítását, és aszerint is cselekedtek.
További, még különösebb rejtélyek a vérzést elállító fácska körül
Migliani azt mondta: „próbáltuk is eléggé (azaz a kis fával a vérzést elál lítani), de hiába, csak elfolyt a vére.”
Miféle seb vérét próbálták elállítani ők? Talán a feje csontján levőt? A bal orcáján futó hosszú sebet? Vagy a torkán levő araszos metszést? És ugyan mi módon próbálták eltömni egyetlen fácskával a három hosszú, metszett sebet? Hova akarták a fácskát beállítani? S végül, minek kellettek az egyetlen fácskához ketten? Miképpen dolgozhattak az alig ujjnagyságú fadarabkával ketten? Háborodottak voltak? Az isten elvette az eszüket? Vagy mi az istencsudája történt?
A témáról lásd még:
Zrínyi titokzatos halála – OB
2013, november 18
http://alfahir.hu/zrinyi_titokzatos_halala
Zrínyi Miklós titokzatos halála
http://kiadok.lira.hu/media/kiadok/pdf/2393338.pdf
http://kiadok.lira.hu/media/kiadok/pdf/2393338.pdf
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése