Láthatatlan, ma is aktív hálózat: a Parlamenttől a napilapokig:
'via Blog this'
Csak az ügynökökről beszélünk, pedig a szigorúan titkos (SZT)-tisztek és a titkos munkatársak (TMT), titkos megbízottak (TMB) sokkal kártékonyabb munkát végeztek, végeznek napjainkban is. Felülről irányított az ügynökökre vetített reflektorfény, így a nagy halak árnyékban maradnak. A Hamvas Intézet munkafüzeteinek segítségével az SZT-tisztek szerepét elemezzük, a hamis legendákat (párttagot nem lehetett beszervezni) megcáfoljuk. Jó páran még ma is aktívak, ha ki is léptek a szervezetből, írásaikat olvassuk, szólamaikat hallgatjuk. A teljes névsort nem tudhatjuk meg, néha feldobnak egy nevet – a többiek pedig megnyugodnak.
KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu
KÓDSZÁMOK, LEGENDÁK, TITKOS MEGBÍZOTTAK
Jól tudjuk, hogy a – finoman szólva is – félresikerült rendszerváltás során, után elmaradt az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozása, elmaradt a szembenézés, a tisztázás, a valódi újrakezdés. Ezért számolhatott be a magyar sajtó még 2011-ben is arról, hogyhét egykori (?) szigorúan titkos (SZT) tisztet rúgtak ki a Külügyminisztériumből, miután a Szigoruantitkos.hu oldalon feltárult a múltjuk. Talán nem árt tisztázni az SZT-tiszt fogalmát. A Beszélőben megjelent Állambiztonsági kisszótár meghatározása szerint: „szigorúan titkos állományú tiszt. Állambiztonsági szempontból fontos munkahelyen konspiráltan dolgozó BM-alkalmazott. Kódszámot kap”. A BM (azaz a Belügyminisztérium) az ő védelmüket tartotta a legfontosabbnak, ennek köszönhető, hogy igyekeztek minden nyomot eltüntetni. Nem csak fizikailag(iratmegsemmisítések), ködösítésekkel, legendákkal is. Így aztán a közvélemény agyakran zsarolással beszervezett ügynökökre koncentrál, míg az önként jelentkező, meggyőződéses SZT-tisztekkel, titkos megbízottakkal (TMB), titkos munkatársakkal (TMT) kevesen foglalkoznak.
ELTERELÉS, MEGBÉLYEGZETT ÜGYNÖKÖK
„Az állambiztonsági hálózatok felépítéséről, a kapcsolatok fajtáiról még a téma iránt érdeklődők körében is tetemes ismerethiánnyal és legendával kell számolnunk – írta Hankiss Ágnes Továbbélő hálózatok című publikációjában. – Ebben döntő szerepet játszanak azok a tudatos dezinformációk, amelyekkel az utódpárt és maga a Szolgálat igyekezett átterelni a figyelmet a kommunista állambiztonság működésének teljes köréről és holdudvaráról egyedül a belső elhárítás által foglalkoztatott ügynökökre; ügyesen elfedve azt a tényt, hogy a politikai manipulációkban, a rabló-privatizációban, a belőle ezerfelé burjánzó fehérgalléros bűnözésben kulcsszerepet elsősorban nem az ügynökök játszottak, hanem sokkal inkább a titkos munkatársak, titkos megbízottak, a hálózaton kívüli elvtársi kapcsolatok és last but not least: a szigorúan titkos tisztek”.
NYOLCVANNÉGY TMB, S CSAK NÉGY ÜGYNÖK
Nem véletlen, hogy bár időről-időre felmerül az ügynökdossziék nyilvánosságra hozásának kérdése (aztán gyorsan leszavazzák a Parlamentben), a Szolgálat (talán még ma is aktív) nagyobb halairól senki sem beszél. Pedig sokat mondó az a szintén Hankiss Ágnes által felkutatott jelentés, amelyet a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságt Állambiztonsági szervéről készült: 1989 februárjában a 107 aktív hálózati személy között két TMT, nyolcvannégy TMB, tizenhét T-lakás(bepoloskázott, konspirált, titkos találkozásokra alkalmazás hely) tulajdonos ésmindössze négy ügynök volt. Négy. Az SZT-tisztek teljes, valós számáról persze semmit sem tudni. Nem véletlenül: a III/III. Főcsoportfőnökség 1989 októberében kiadta az utasítást (részlet): „saját hatáskörben semmisítse meg az alábbi anyagokat: a/ SZT-tisztek irattározott „Biztonsági” és „Levelező” dossziéi, a kartonokkal együtt. B/ 1956 előtt irattározott operatív dossziék”.
ELVTÁRSI ELITKLUB: HÍRSZERÉS ÉS KÉMELHÁRÍTÁS
A tudatosan terjesztett legendák egyike – de talán legfontosabb darabja – az (volt?), hogy MSZMP-tagot, KISZ-tagot nem lehetett beszervezni. „Csak éppen azt nem tették hozzá, hogy hány SZT-tiszt dolgozott feddésben éppen ott, az „élcsapat” káderképzőjében… Néha az embernek már-már az a benyomása, mintha a III-as csoportfőnökség „három-per-hármas kvótáját” tartották volna fenn a kisembereknek és az „osztályidegeneknek”, a hithű elvtársakat, és az ő gyermekeiket pedig szívesebben toborozták a magasabb presztízzsel bíró hírszerzés és kémelhárítás kötelékébe, az elvtársi elitklubként is üzemelő SZT-tiszti körbe” – jegyezte meg erről Hankiss Ágnes már a Hamvas Intézet másik, Állambiztonsági játszmák című kötetében.
SZELLEMALAKOK: 3710 TÖRÖLT NÉV
A neveket mindenesetre eltüntették: „Az operatív nyilvántartásban szép számmal szerepeltek MSZMP-tagok is. Statisztikai adataink csak 1988 nyaráig állnak a rendelkezésünkre. Ezek szerint ekkor az operatív nyilvántartásban 4795 fő MSZMP-tagszerepelt, és eddig a dátumig 3710 főt – párttagságuk meghagyása mellett – a felülvizsgálatok során töröltek az adattárból” – tárta fel Krahulcsán Zsolt Hatalom/át/mentés című kötetében, amit sorozatunk előző részében dolgoztunk fel (Jó előre megtervezték: ’90-ben bukunk, ’94-ben visszajövünk).
MENEDZSELT, ÁLLAMBIZTONSÁGI ÚJSÁGÍRÓK – MINDENHOL
Természetesen nem csak politikusokról beszélünk, Horváth József, a III/III. vezetője az 1989. február 6-i parancsnoki értekezleten egyenesen azt fejtegette, hogy „kapcsolatot kell létesítenünk azokkal az újságírókkal is, akik pozitív vonatkozásban felhasználhatók,akikre építhetünk. Az utóbbi vonatkozásában meg kell vizsgálni a ’menedzselés’lehetőségét. A cél az lenne, hogy olyan újságírói kapcsolatkörrel rendelkezzünk – lehetőség szerint minden jelentősebb sajtóorgánumnál – , akiket a megfelelő információkkal ellátva a maga területén sikerhez juttatunk, és akik alkalmasak az általunk megjelölt témákban a kívánt politikai hatású cikk vagy egyéb írás megjelentetésére.”
POLGÁR ŐRNAGY, POZSGAY IMRE TÁRSSZERZŐJE
Mivel a szembenézés, tisztázás elmaradt, ezért csak találgatni lehet: kikről is lehet szó? Az ügyesebbek eltüntették a nyomokat (a Nagy darálással későbbi cikkünkben foglalkozunk), de nem mindenkinek sikerült. Polgár Tibor (D-58) a Szigoruantitkos.hu szerint egészen az őrnagyi rangig vitte. Fedőmunkahelye az MTA Filozófiai Intézetevolt, 2003-ban Pozsgay Imrével közösen jelentette meg könyvét A rendszerváltás (k)ára címmel. Elég sokat tudott (tudtak) róla, az biztos. Részlet Polgár jellemzéséből (1987): „Az állambiztonsági operatív munkát tudása legjavát adva, magas fokú hivatástudattal végzi… Az elmúlt időszakban több esetben fejtett ki pozitív irányú befolyásolást ellenséges tevékenységet kifejtő illetve azokkal szimpatizáló személyek vonatkozásában”. Kiérdemelte ő is a fizetését.
BOROS IMRE SZÁZADOS: KONZERVATÍV, OROSZBARÁT
A mostanság szakértőként, újságíróként foglalkoztatott Boros Imre közgazdász-politikusról néhány éve jelent meg (szintén a Szigoruantitkos.hu oldalon), hogy a Belügyminisztérium Személyzeti Osztályán mint SZT-tiszt szerepel. Az adatok szerint 1989 márciusától 1990 márciusáig munkálkodott, „alapilletménye 12 400 Ft-ban lett meghatározva”. Százados volt. A honlapra feltett (saját kézzel írt levelében) így búcsúzott a szolgálattól: „Alulírott D-8-as az Önök konspiratív állományában dolgozomszakértői minőségben. Minisztériumukat az utóbbi időben ért folyamatos támadások miatt úgy érzem, hogy – noha szakértőként dolgoztam – a jövőben ez számomraelviselhetetlenül magas egzisztenciális kockázattal jár, amit vállalni nem tudok. Ennek alapján kérem, hogy az állományból azonnali hatállyal elbocsátani szíveskedjenek. Kérem nyilvántartási anyagaim és kartonjaim megsemmisítését. Tisztelettel: D-8-as”. (Ha már “D”: a D-209-es Medgyessy Péter ügyét azért a többség kivülről fújja. Más kérdés, hogy ez sem ment minket attól, hogy az Index szimpatikus mélyinterjút készítsen szegény elárult, szakértő miniszterelnökünkkel).
CÁFOLAT, LELKES MOSZKVA-PÁRTISÁG
Boros Imre szerint hamisításról volt szó, minden érintett laptól helyreigazítást kért. A történészek szerint viszont „eddig egyetlen olyan iratról sem derült ki, hogy utólagos hamisítvány volna, ami az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárából jutott a kutatók kezébe”, ráadásul szerintük a már idézett levél is Boros kézjegyére utal. Igazságot tenni nem a mi feladatunk, de azért jegyezzük meg, hogy nem akárkiről van szó. Boros Imre az első Fidesz-kormány minisztere volt (igen rövid ideig), most aMagyar Hírlapban publikál – az elmúlt hónapokban lelkesen pártolja az oroszokhoz való közeledést és a Moszkvával kötött atomszerződést ünnepli, valamint a Nyugat alkonyát vizionálja. Feltette a régi lemezt?
ZELEY-ŐRNAGY ÉS HÍRES „TELLER-LEVELE”
Vagy ott van a „másik oldalról” Zeley László (E-13, D-55, őrnagy). Utóbbi a Népszabadságnál leközölt „Teller-levél” kapcsán vált hírhedtté. Ő volt ugyanis a világhírű tudós nevében megírt 2003-as állevél egyik szerzője: az irományban “Teller” a hazai jobboldalt bírálta. Miután a Népszabadságnak nem sikerült bebizonyítania, hogy a levelet az időközben elhunyt atomfizikus írta, bocsánatkérésre kényszerültek… Talán akad lelkes kutató, aki utánanéz, milyen ügyekben volt benne még a keze (tolla) Zeleynek, aki több kötetnél Teller társszerzője volt. Mi mindent kiszedhetett a zseniális tudósból? Zeley persze csak egy a sokból, Forró Tamás “rendszerváltó újságíró” munkásságát Laczik Erika remek cikkben dolgozta fel, s talán minden olvasóban felmerülnek újabb – le nem bukott, be nem sározott – emberek.
KELETEN A HELYZET VÁLTOZATLAN
Hányan vannak? Hány közszereplő, politikus, milliomos, milliárdos? Továbbra is csak morzsákat kapunk, SZT-tisztek neveit (itt lehet mazsolázni), néhány kiemelt, feldobott ügynök történetét. Egyetlen kormány sem vállalta a szembenézést, feltárást, teljes tisztázást. Jogos Hankiss Ágnes kérdése: (Továbbélő hálózatok): „Méltányos-e, hogy azokról, akiket fenti szövegrészekkel épp elégségesen jellemeztünk, szó sem esik, tevékenységük személyre szabott feltárása fel sem merül, miközben azsarolással, megfélemlítéssel besúgásra kényszerített emberek leleplezésétől oly sokat remélünk?”
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése