Kikérte magának a démon
December 24th, 2006
A tegnap, december 22-én temettem el egy 28 éves fiút, aki a
Csíksomlyói Árvaházban nevelkedett. Három nappal korábban kiment a
Szálvátor kápolna alatti erdőbe és felakasztotta magát.
Temetése napján ott ácsorogtunk a részben kiásott sírnál. Vártuk, hogy sorstársai végezzenek a sírásással. K. Dani is ott várakozott a gödör mellett lerakott koporsóban. A várakozó időt imával és beszélgetéssel töltöttük. Döbbenetesen hatott, mikor Cseka (becenév) sorstársa elmondta, hogy Danit kikérte magának a démon. Menekülni akart tőle, de lám, nem sikerült. Győzött. Épp most, Karácsonykor… Ő győzött, mert a fiúnak nem volt szállása, ruhája, talán börtön előtt állt. Azt gondolom, a legnagyobb baj az volt, hogy nem volt Embere… És most nem érzem jól magam, mert én is érintett vagyok a dologban. Most, Karácsony tájékán… Az elkészült sír rövidnek bizonyult. Újra kellett kezdeni az ásást. Nekünk tovább kellett menni, ezért beszenteltem Danit és távoztunk. Megint otthagytuk… Távozóban valaki megjegyezte, Karácsony tájékán történik a legtöbb öngyilkosság.
Elpusztul az Ember, ha nem áll mellé egy Nemzet. Ha nem szedi össze magát szétvertségében. Akkor kell az ennivaló, amikor éhesek vagyunk. Akkor kell a ruha, amikor fázunk. Akkor kell az orvosság, amikor betegek vagyunk. Akkor kell az öröm, amikor szomorúak vagyunk.
Az egyetlen öröm, ami mindig megmarad: a keresztény élet öröme. Ezt senki sem veheti el tőlünk. Örüljek annak, ha valakivel jót tettem. Örüljek annak, ha vannak, akiknek szükségük van rám. Annak is örülhetek, persze, ha senkinek nincs szüksége rám, és mégis élek.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden barátunknak és jóakaratú támogatónknak boldog, istállószagú Karácsonyt és boldog Újesztendőt.
Temetése napján ott ácsorogtunk a részben kiásott sírnál. Vártuk, hogy sorstársai végezzenek a sírásással. K. Dani is ott várakozott a gödör mellett lerakott koporsóban. A várakozó időt imával és beszélgetéssel töltöttük. Döbbenetesen hatott, mikor Cseka (becenév) sorstársa elmondta, hogy Danit kikérte magának a démon. Menekülni akart tőle, de lám, nem sikerült. Győzött. Épp most, Karácsonykor… Ő győzött, mert a fiúnak nem volt szállása, ruhája, talán börtön előtt állt. Azt gondolom, a legnagyobb baj az volt, hogy nem volt Embere… És most nem érzem jól magam, mert én is érintett vagyok a dologban. Most, Karácsony tájékán… Az elkészült sír rövidnek bizonyult. Újra kellett kezdeni az ásást. Nekünk tovább kellett menni, ezért beszenteltem Danit és távoztunk. Megint otthagytuk… Távozóban valaki megjegyezte, Karácsony tájékán történik a legtöbb öngyilkosság.
Elpusztul az Ember, ha nem áll mellé egy Nemzet. Ha nem szedi össze magát szétvertségében. Akkor kell az ennivaló, amikor éhesek vagyunk. Akkor kell a ruha, amikor fázunk. Akkor kell az orvosság, amikor betegek vagyunk. Akkor kell az öröm, amikor szomorúak vagyunk.
Az egyetlen öröm, ami mindig megmarad: a keresztény élet öröme. Ezt senki sem veheti el tőlünk. Örüljek annak, ha valakivel jót tettem. Örüljek annak, ha vannak, akiknek szükségük van rám. Annak is örülhetek, persze, ha senkinek nincs szüksége rám, és mégis élek.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden barátunknak és jóakaratú támogatónknak boldog, istállószagú Karácsonyt és boldog Újesztendőt.
is proudly powered by WordPress
Entries (RSS) and Comments (RSS).
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése