NIF:Rágalmazási ügyben előzetes letartóztatás? Mától ez is lehetséges! « Nemzeti InternetFigyelő

Rágalmazási ügyben előzetes letartóztatás? Mától ez is lehetséges! « Nemzeti InternetFigyelő

Posted on 2012/12/09 by Nifadmin

 

2012. december 7-én reggel egy újabb tabu dőlt le a hazai jogalkalmazás előtt. A mai napig senki nem gondolta volna, hogy lehetséges egy egyszerű rágalmazási ügy terheltjeként előzetes letartóztatásba kerülni, de a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája, dr. Kajtor Gergely rácáfolt a hiedelmekre.

Tudni kell, hogy a rágalmazást a magyar állam olyan csekély mértékben érzi társadalomra veszélyesnek, hogy lemond arról, hogy ezzel kapcsolatban büntetőjogi igényét hivatalból érvényesítse. Bizonyos enyhébb súlyú vétségeknél ugyanis (ilyen többek között a rágalmazás, a becsületsértés, illetve a levéltitok megsértése) eljárás kizárólag a sértett úgynevezett magánindítványára indul.

Az előzetes letartóztatás jogintézménye viszont a legsúlyosabb kényszerintézkedés, és jellemzően erőszakos cselekményeknél, vagy nagyobb súlyú gazdasági bűntetteknél szokás élni vele, ha az elkövetett bűn tárgyi súlya miatt fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye, vagy meg kell előzni, hogy a terhelt bizonyítékokat tüntessen el, tanúkat befolyásoljon.

Jól látható tehát, hogy egy rágalmazási eljárás esetében, amit magánvádlói minőségében ebben az országban bárki elindíthat bárki ellen, az előzetes letartóztatás tipikusan „ágyúval verébre” esete, annyi különbséggel, hogy esetünkben egyenesen atombomba lett dobva szerencsétlen verébre.

De hogyan fordulhatott ez elő? Állhat-e ez valakinek érdekében? Hogy megértsük a történetet, tudni kell, hogy pontosan ki került most előzetesbe rágalmazás miatt.

Az illetőt Borbély Józsefnek hívják. Eredeti szakmáját tekintve asztalos, aki később megszerezte magának azt a bútorgyárat, ahol ipari tanulóként kezdte a pályafutását. Később jogsértések árán kihúzták a lába alól a gyárat, és ő elkezdett kutakodni: vajon másokat is ehhez hasonló módon semmiznek-e ki ebben az országban.

Kutatásában mellé állt Minda Zoltán, akivel a Pesterzsébeti Papírgyár egyik leányvállalatánál játszották el ugyanezt: már egy évtizeddel korábban. Ők ketten az évek során hosszas kutatómunka, a kisemmizett áldozatok megkeresése, és kitartó pereskedés után mára feltérképezték azokat a módszereket, és illegális jogi trükköket, amikkel a felszámolók általában hatalmas vagyonokat képesek eltüntetni, vállalkozókat károsítva meg, és munkahelyek százait téve tönkre. Ezen felfedezéseiket pedig minden tőlük telhető módon igyekeztek terjeszteni.

Így történt, hogy a Kossuth Holding Zrt. nevű felszámoló cég ügyvezető igazgatójáról bizonyos eljárásai kapcsán azt találták leírni, hogy a hölgy cselekedetei szerintük kimeríti a Btk. bizonyos tényállásait.

Innentől egyszerű is lehetne a történet. Borbélyék szerint kimeríti, a vezérigazgató úrhölgy szerint pedig nem, sőt: sértőnek érezte Borbélyék szavait, ezért bírósághoz fordult. A bíróság ilyenkor meghallgatja a feleket, megvizsgálja a bizonyítékokat, majd dönt: elmarasztalás esetén jellemzően megrovást, súlyosabb esetben pénzbüntetést szab ki.

Esetünkben az ügy idén tavasszal megtartott első tárgyalása ennek megfelelően kezdődött is el: a bíró ismertette, mit sérelmez a magánvádló, a két vádlott: Minda Zoltán és Borbély József pedig benyújtotta a bizonyítékait.

Itt azonban zavar támadt az erőben. A benyújtott okirati bizonyítékok ugyanis zárt logikai láncot alkottak, és jelen per tárgyán jócskán túlmutatva milliárdos vagyonok eltűnését mutatták be. A bíró látszólag mintha kényelmetlennek érezte volna a rá zúduló felelősséget, ezért kihasználva, hogy Minda Zoltánt az általa vitt rengeteg per miatt perkirálynak becézik Magyarországon, Borbély József pedig a Magyar Apostoli Királyság Egyesület vezetőjeként kormányzónak nevezi magát, elrendelte mindkettejük elmeorvosi szakértői vizsgálatát.

Még ebben sem lenne semmi különös: megjelennek a vizsgálaton, és ott a szakemberek megállapítják, amit szakmájuk szabályai szerint meg kell állapítaniuk. Különös módon azonban Minda Zoltán rendre múltbeli időpontokra kapott idézést. Miután ez háromszor történt meg, a bíró személyes közbenjárására a mai napon végül soron kívül fogadták őt a szakértők, ahol nyugodt körülmények között sor is került a vizsgálatára.

Borbély József esetében is ilyen egyszerű lehetett volna az eljárás. A rosszul kiküldött idézés után megjelenik a helyes időpontra kitűzött vizsgálaton, az lezajlik, és mindenki boldog.

Borbély József múlt héten pár újságíró kíséretében meg is jelent a vizsgálaton, a Béke tér 12 alatti szakértői irodában, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy az orvos, aki vizsgálni fogja őt, Dombai úr, éppen tárgyaláson van, meg kell várni. Borbély közölte, hogy neki időre kell megjelennie egy tévéstúdióban: ehhez az elmeorvosi vizsgálat időtartamát beleszámolta, de azt, hogy a pontos időpontra kapott idézés dacára hosszú ideig várni kelljen az orvosra, nem. Végül nagyjából negyedórát mégis vártak a doktor úrra, majd távoztak.

Az szakértőnél történteket a „66 másodperc” videós tudósítása foglalja össze a legtömörebben:

Mindenki megdöbbenésére az esetet a szakértői iroda munkatársai – a helyszínen készült videó –és hangfelvételek dacára – a valóságtól teljesen eltérően írták le a bíróságnak. Tájékoztatásuk szerint Borbély József viselkedése akadályozta meg, hogy bele lehessen kezdeni a vizsgálatába, majd pedig Borbély úr minden előjel nélkül, önkényesen hagyta el a helyszínt. Arról, hogy nem is volt a helyszínen az orvos, aki megvizsgálhatta volna Borbély urat, és hogy ő ennek ellenére hosszasan várt rá, nem tértek ki a jelentésben.

Ez azért nagyon különös, mert a bíróság az orvosoknak a valós történésektől eltérő jelentése miatt rendelte el Borbély József előzetes letartóztatását, mondván: ha az orvosok azt írják, hogy Borbély Józsefet nem lehet együttműködésre bírni, akkor indokolt a lecsukása, mert úgy már kénytelen lesz együttműködni.

A „66 másodperc” Borbély ma reggeli elhurcolásáról is beszámolt.

Különösen furcsává pedig az teszi az esetet, hogy éppen ez volt az a tárgyalás, ahol az ügyészség átvette a vád képviseletét a magánvádlóktól. Az eljárási szabályok erre elvileg ugyan lehetőséget adnak, de a gyakorlatban rágalmazási ügyek kapcsán nagyon ritkán élnek vele. Ez egy újabb pont, ami alapján Minda Zoltánék úgy gondolják, hogy különösen fontos dologba tenyerelhettek bele.

De ha azt gondoljuk, hogy az ő esetük egyedi, tévedünk. Bizonyos jelek szerint nagy divat gazdasági visszaélések nyomában járó, illetve részben ehhez kapcsolódva politikailag kellemetlen összefüggéseket feszegető embereket kényszergyógykezelésre küldeni.

Így történt ez Hajdu Attilával, aki pár éve a budavári önkormányzat parkolási cége körüli visszaélésekről rántotta le a leplet: leleplezte például, hogy bizonyos munkatársak annak ellenére vannak a fizetési listán, hogy soha senki nem találkozott velük. Miután hiába próbált meg mindent a visszaélések felderítése érdekében, tiltakozásul, politikai performansz keretében egy pengével megsebezte magát az önkormányzat épülete előtt. Pár nappal később rendőrök az otthonából hurcolták el kényszergyógykezelésre. Mint később a Kúria Pfv.II.22.089-2011-5. számú végzése megállapította: teljesen jogtalanul.

Hasonlóképpen járt dr. Monostory Attila egykori ügyvéd is, aki korábban a BAUMAG-károsultak képviselője volt. Nem sokkal azután, hogy leleplezte, hogy bizonyos körülmények alapján nem csak hűtlen kezelés, hanem esetlegesen sikkasztás is történhetett az ügyben, méghozzá milliárdos kárt okozva, egy Balogh István nevű pszichiáter olyan szakvéleményt állított ki róla, miszerint szükséges Monostory zárt pszichiátriai osztályon történő elhelyezése. Monostory úr elmondása szerint a szakértő ezen véleményét egy olyan CT-felvételre alapozta, mely alapján Monostory agyi vérellátása bizonyos helyeken csorbát szenvedett. Tette ezt annak ellenére, hogy zárt osztályra csak ön –vagy közveszélyes személyeket szokás helyezni, márpedig Monostory úr nem egy erőszakos alkat. Monostory úr szerencsére mégis sikeresen elkerülte a zárt osztályt, azonban a megalapozatlan, álláspontja szerint jogosulatlanul kiállított, és enyhén szólva furcsa szakvéleményt készítő pszichiáter ellen pert indított, ugyanis ez a téves vélemény azóta is kísérti őt: elmondása szerint ellenfelei, akik azt akarják, hogy a BAUMAG-ügyben ne derüljön ki az igazság, a mai napig erre hivatkozva próbálják lejáratni őt. Ennek az ügynek is éppen ma volt az első tárgyalása.

A „66 másodperc” ma délután erről is beszámolt:

Három ügy, három, gazdasági visszaélések nyomában járó tényfeltáró, három, indokolatlan kényszergyógykezelés. A szovjet érában a központitól eltérő politikai álláspontot képviselő embereket rakta félre a pszichiátria eszközével a hatalom: azokat, akiknek a tevékenysége túlságosan kényelmetlen volt.

Nem tudhatjuk biztosan, hogy korunkban ezen áldozatok helyét a gazdasági visszaélések és politikai összefonódások leleplezői vették-e át, és nem tudjuk azt sem, hogy a fent bemutatott történetek ennek biztos jelei-e. Ez a három történet ugyanakkor méltán ejti gondolkodtatóba az embert.

Már csak azért is, mert a 2010-ben hatályba lépett, a tisztességes eljárás védelméről szóló 2009. évi CLXIII. törvény kommentárja épp a civil kurázsi erősítésére hivatkozva rendeli díjazni azokat, akik a korrupcióval kapcsolatba kerülnek, és ebben nem közreműködőként, hanem azt feltárva vesznek részt.

By SoDI - http://66masodperc.wordpress.com

Nemzeti Internetfigyelő