Szent Iván-nap - János napja

Írta: Karácsony Molnár Erika, Tátrai Zsuzsanna

Június 24-e Keresztelő Szent János születésének napja. A nyelvünkben máig élő Szent Iván név a bizánci egyház kultikus befolyására emlékeztet. Ez a nap a nyári napforduló ünnepe, amelynek előestéjén az európai népek közös hagyománya a tűzgyújtás. Az emberiség ősidők óta tisztító, gyógyító, termékenyítő erőt tulajdonít a tűznek, mely egyúttal a fény és a szerelem jelképe is. A Szent Iván napján gyújtott tüzet az egyház beépítette a középkori liturgiájába és megszentelte.

 

 

A néphagyományban a Szent Iván napján gyújtott tűzről úgy hitték, hogy megvéd a köd, a jégeső, a dögvész ellen. A tűz átugrálásának szerelemvarázsló, egészségvarázsló erőt tulajdonítottak. A szokás a magyar nyelvterület északi és déli peremvidékein maradt fenn legtovább.

Elűzni a sárkányokat

A Szent Iván-napi tűzgyújtásról a XV. század óta vannak hiteles adataink. Bod Péter a XVIII. században a Szent Heortokrates című művében és a Históriákra utat mutató magyar lexikonban arról írt, hogy a gyerekek, ifjak a csontot, szemetet összeszedik, abból tüzet gyújtanak. Ennek magyarázatát abban a pogány szokásban látja, hogy a tűzzel és a füsttel elűzhetik a kutak, források körül levő sárkányokat. Megemlíti a tűz körüli táncot és éneklést. E naphoz kötődő termékenységvarázsló rítusról is ír: „…égő üszköket szoktak kezekben hordozni s azokkal a határokat kerülni, így gondolkodván, hogy így áldatik meg az ő földjeiknek termése.”  
A XIX. és XX. század eleji leírások szerint a tűzrevaló nemcsak szalma, száraz ág lehetett, hanem az is előfordult, hogy a tűz hatásának fokozására kiszáradt májusfákat vetettek a tűzre. A tűz meggyújtásának szertartásos módjai voltak, például Csallóközben egy lány háromszor körüljárta és vízzel megszentelte a tűzrevalót, majd egy legény ugyancsak háromszor körbefutotta és égő fáklyával meggyújtotta. Úgy tartották, hogy a tűz megszentelője csak szűzlány lehet.
A tüzet gyakran négyszög alakúra rakták, mint ahogyan ezt a Nyitra megyei dalszöveg is megörökítette:

Tüzét megrakáljuk,
Négyszögre rakáljuk.
Egyik szögén ülnek
Szép öregemberek,
Másik szögén ülnek
Szép öregasszonyok,
Harmadikon ülnek
Szép ifjú legények,
Negyediken ülnek
Szép hajadon leányok.
A múlt századból Szeged vidékéről arról is van leírás, hogyan bíztatták a tüzet ugrálókat:
Ne félj pajtás, ugord át,
Nem süti meg a pofád!

Miután a tűznek egészségvarázsló erőt is tulajdonítottak, nem véletlen, hogy Almágyon (Gömör-Kishont vármegye) tűzugrálás közben ezt kiáltották: „Kezem, lábam ki ne törjön, minden csontom összeforrjék.”
A tűz felett füstölt különféle gyógynövényeket különösen hatásosnak tartották betegségek ellen. A tűzbe gyümölcsöket is dobáltak abban a hitben, hogy akinek elhalt kisgyermeke van, így jut gyümölcshöz a túlvilágon.

Szerelemvarázslás

A tűzugrás lényeges része a szerelemvarázslás: a tűz átugrása közben párosító, kiházasító dalokat énekeltek. Gyakran igen hosszúak ezek az énekek, erre utal a közismert szólás: „Hosszú, mint a szentiváni ének”. Egyrészt a falu összes fiatalját összeénekelték, másrészt néhol már az ünnepet megelőző vasárnapokon is gyújtottak tüzet. Zsérén (Nyitra megye) a leányok sorra átugrották a tüzet. A legények közül, akinek nem tetszett az a leány, akivel kiénekelték, szétrúgta a tüzet. A leányok a tüzet megigazítva tovább folytatták az éneklést, mindaddig amíg az összes leányt és legényt ki nem énekelték, például a következő énekkel:
Ki lovai vannak a nagy hegyek alatt?
Ott is ott vannak a Szórád Józsefé.
Selem sárjhajú Magyar Ilonának
Haján fölül gyöngykoszorú, gyöngy.

Eredj, Dallos Rozi, előzd meg az én lovaimat,
én is megtérítem a te lúdjaidat!
Selem sárhajú jó Magyar Ilonának.
Haján fölül gyöngykoszorú gyöngy.

Ugyancsak jellegzetes párosító ének Zoboralján a „Magos a rutafa...” kezdetű. A rutafa a szüzesség, a leányra és legényre hajló két ága: a tiszta szerelem jelképe.    
A kíváncsi lányok virágkoszorút is készítettek, amit fejükre tettek és így ugrották át a tüzet. Azután levették a fejükről és a közeli fűzfára hajították. Ha a koszorú fennakadt azt a következtetést vonták le, hogy hamarosan férjhez fognak menni.
Az Ipoly mentén is szokás volt Szent Iván előestéjén a tűz átugrálása, Őrhalmon az 1920-as években szűnt meg. A legények gyújtották a tüzet, amit a lányok, legények és a gyerekek is átugráltak. A lányok kifelé és hazafelé menet az alábbi párosítót énekelték:

Sütnyivalót loptam,
Az utcára csaptam,
Az egy ága vóna, Ficó Palyi vóna,
Másik ága vóna, Kanyó Örzsi vóna.
Hénom rózsám, hénom rózsám
Gyere el velem!
A régi hagyomány az elmúlt években újjá éledt falunapokon, sőt Budapesten is rendeznek Szent Iván napi tűzgyújtást és tűzugrást.

Szent János-napi angyalozás

Keresztelő Szent János ünnepének vigíliáján a csíki székely falvak népe tízesenként (falurészenként) lombsátrat készített – néhol a legutóbbi időkig – valamelyik ház előtt. Keresztelő Szent János estéjén egészen éjfélig ebben az imasátorban az előimádkozó vezetésével olvasókat és litániákat imádkoztak az összegyűlt szomszédok. Csíkszentdomokoson, Csíkmadarason ezeket keresték fel az angyalozók. A játékban a csengettyűs kivételével lányok vettek részt.

A szokást mintegy negyven évig tiltották, majd 1991-ben újították fel Csíkszentdomokoson. Az egyik adatközlő így emlékezik vissza minderre: „Leányka koromban, az 1940-es években én voltam a kicsid angyal. A rózsafüzér társulat vezetője tanította meg a szokást. Jött ez a lehetőség, hogy 1989 után már nem tiltották a szokásokat. 1991-ben szóltam az egyik fiúcskának, ő lett a csengettyűs. Szervezte az iskolában a leánykákat. Másik évben tizenhatan jelentkeztek, így lett két csoport. A falu népe nagyon örvendett.”
A menet élén a csengettyűs nyomában halad a királyné a két “kicsid” angyal társaságában, a harmadik sorban két “zsuzsanna”, akiket a két hátulsó angyal követ. Az utcán vonulva az „Ó szomorú Jézus” kezdetű éneket éneklik, majd a lombsátorhoz érve a következőt:
Jónapot uraim,
Mind megengedjenek,

Vacsorát számunkra
Bőven készítsenek!

Hogy ezáltal mennyben
Koronát nyerjenek!

Ma Szent János napja,
Isten felvirrassza
Mert Keresztelő Jánosnak
Ma van neve napja
Majd folytatják:
Tehát megtiszteljük egy-két verseinkkel,      
Kik idegyűltek most, szónkra figyeljenek! 

Ezután házról házra jártak „Felséges Úristen, ki lakozol mennyben, Örvendezz és vigadj királyi székedben!” kezdetű köszöntő énekükkel, melyet recitálva adtak elő. A házbeliektől tojást, süteményt, pénzt kapnak jutalmul, amit a hátsó angyalok gyűjtöttek össze a kosárba, és az ünnep végén elosztották egymás között.