NJA: Képíró Sándor ügyének előzményei

Nemzeti Jogvédő Szolgálat, 2008. szeptember 24.

Zuroff úr, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal iroda igazgatója a magyarországi zsidószakértők által is bírált az „utolsó esély” ún. nácivadász akció keretében Dr. Képíró Sándor személyében háborús bűnöst vélt találni, s így emberek tömeges kivégzésével vádolja. Ezek úgy foglalhatók össze, hogy: 1942-ben, az 1941-ben Magyarországhoz visszacsatolt Újvidék városában csendőrtisztként részt vett zsidók és szerbek kivégzésében és kivégeztetésében, hogy részt vett továbbá a délvidéki zsidó deportálások lebonyolításában 1944-ben,s hogy a felelősségrevonás elől 1944-ben a nemzetiszocialista Németországba menekült, s hogy 1946-ban háborús bűncselekmény miatt elítélték.
Ennek kapcsán azt állítja, hogy Dr. Képíró Sándor a harmadik legkeresettebb háborús bűnös Dr. Efraim Zuroff tízes listáján. Számos alkalommal közöltük és bizonyítottuk, hogy dr. Képíró nem követett el bűncsekményt, terhére elkövették a hamis vád bűntettét, s folyamatosan elkövetik a rágalmazás bűntettét.

2008. augusztus 26-án kérelemmel fordultunk az Emberi Jogok Európai Bíróságához. A kérelemben dr. Képíró előadta, hogy „A Magyar Köztársaság azáltal, hogy ügyészsége a sérelmemre elkövetett hamis vád bűntette miatt az eljárást, a bűntett elkövetőjének kihallgatását és felelősségrevonását mellőzi, állítólagos háborús bűntett gyanúja miatt folytatott eljárásában engem sem tanúként, sem gyanúsítottként nem hallgat ki, ezért nekem az eljárásban semmilyen jogom nincsen; de ugyanakkor erre az eljárásra, mint alapeljárásra hivatkozva nem emel vádat a hamisan vádolóval szemben, továbbá azzal, hogy az alaptalan feljelentést nem utasította el, s ezzel nem nyitotta meg a hamisan vádoló felelősségre vonásának lehetőségét, s mert nem tesz eleget a nyomozás ügyészségi hatáskörbe vonására irányuló, a hatékony, gyors eljárást szorgalmazó indítványomnak, a sajtóban megjelent rágalom helyreigazítását csak fogyatékosan teszi lehetővé, ezáltal nem tartja tiszteletben az Alkotmány 57.§ (2) bekezdésében alapjogként elismert ártatlanság vélelmét, megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. Cikk - Tisztességes tárgyaláshoz való jogról szóló rendelkezéseit, amelyek szerint „Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.” Ezzel ugyanis súlyosan sérül emberi méltósághoz való jogom, mert ha időben hozza meg döntését az ellenem tett feljelentésről, majd az én feljelentésem alapján hatékonyan jár el, ezzel megszűnt volna a tömegtájékoztatási eszközökben való folyamatos hamis vádolásom látszólagos jogalapja. Emberi méltóságom megsértése miatt igényelt jogorvoslattól való megfosztásom végső soron a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati döntésével, valótlan ténymegállapításra
alapítva (mert a bíróság tagadja azt az egyértelmű, a sajtóközleményben világosan kifejezett állítást, hogy dr.Képíró Sándor nemcsak dr. Zuroff szerint, hanem a lap szerint is háborús bűnös; noha a magyar jog a valótlan tény más forrásra hivatkozó híresztelését is tiltja ) sérti becsülethez és emberi méltósághoz való jogomat, s ebből következőleg a fair eljárás elvét.”
Ezzel egyben sérelmet szenved a 8. Cikk - Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogról szóló rendelkezés, amely szerint „Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.”Számos telefonhívás és zaklatásszerű kérdezősködés lélekromboló hatását is el kell viselnem.
Hiszen a leírt eljárási mód, egy részvételem nélkül folytatott, jelenleg külföldi államtól kért adatszolgáltatás miatt beláthatatlan ideig függőben lévő eljárás miatt a hamisan vádoló felelősségre vonásának mellőzése (az ügyészség saját szervezetéből megtehető feljelentés meg nem történte miatt) szándékerősítőleg hat nevemnek és képmásomnak a legsúlyosabb bűntettekkel összefüggésben szerepeltetéséhez, ezzel nyugtalanságot keltve nemcsak bennem, hanem családtagjaimban, ismerőseimben és lakókörnyezetemben is.
A leírtak szerint, mert a jogsértések miatt mindeddig semmilyen érdemleges hatósági intézkedés nem történt, sérül az Egyezmény 13. cikkében foglalt hatékony jogorvoslathoz való jogom is.
Tekintettel arra, hogy az 1881-ben létrejött, nagy nemzetközi elismerésnek is örvendő Magyar Királyi Csendőrség hivatásos századosa voltam, s a velem kapcsolatos rágalmak erre az 1945-ben szovjet megszállás alatt megszüntetett testületre is rossz fényt vetnek, szembetűnő, hogy nem kapom meg azt a védelmet, amit minden civilizált országban vagy Magyarországon 1945 után megkapnak a rendvédelmi szervezetek (volt) tagjai az e minőségükben őket érintő cselekményekkel szemben. Ez alapot ad az Egyezmény 14. Cikke - megkülönböztetés tilalma megsértésének feltételezésére.”
A Kossuth rádió szeptember 24-i híre szerint:
„Legalább 2000 szerbet és zsidót öltek meg magyar katonák és csendőrök 1942-ben a szerbiai Újvidéken. A jeruzsálemi Wiesenthal Központ szerint a gyilkosok között volt Képíró Sándor is, 42 embert ölt meg a vád szerint. A magyar hatóságok eddig nem léptek az ügyben, a Wiesenthal Központ ezért a szerbeket kérte, hogy vizsgálják ki az ügyet, a szerbek pedig ma kezdeményezték a férfi kiadatását.”
Felelősen kijelenthető, hogy a kiadatásnak semmilyen feltétele nincsen meg, mert a hatályos magyar jog szerint magyar állampolgár kiadását meg kell tagadni, míg a nemzetközi jog szerint meg lehet tagadni. A leglényegesebb azonban az a körülmény, hogy dr. Képíró nem követett el bűncselekményt, erre vonatkozóan tudomásunk szerint immáron két esztendeje, amióta a rágalomhadjárat tart, semmilyen bizonyítékot nem tudtak előterjeszteni a hamisan vádolók.
A Képíró ügy lesz a nácivadász akció egyik legnagyobb kudarca.