Túlkapás

2008. február 8. 00:00

 

Csermely Péter
Gyönyörű Albán Úr, most, amikor nem tudom, hogy baloldali vagyok én még, vagy bizonytalan, mégiscsak arra gondolok, hogy baloldali kellene lennem. Igen. Most el is döntöttem, hogy maradok. A legszebb szellemi gondolatok kötnek ide engem, na meg az is, hogy utálom azt a disznó Orbánt. A baloldal… Hát hiszen, drága, jó Albán Úr, kiszúrja az emberek szemét a sok nagy felismerés, hogy ezek a legszebb dolgok a világon! Kétségtelen, és én ezt elsőként ismerem el az Ön szigorú fülei előtt, hogy történtek akkoriban túlkapások, főként a Szovjetunióban. Egy értelmes ember ma már tisztán tudja ezt, legfeljebb nem beszél róla, mert izé. No, de mondja meg nekem, drámai Albán Úr, hát ki tökéletes? Nincs ilyen. Csak az eszme, ami azóta is tisztán csillog. A baloldali értékek. Bizony. Ezért érdemes inkább baloldalinak lenni. Habár bizonyos szempontból vallásosnak még jobban megéri lenni, mert ugyan nem úgy tanultuk, de mi van, ha mégis van Isten? Hát akkor az van, hogy a vallásosok fognak jól járni, a többiek meg ott állnak a pácban. Úgyhogy én általában mindig azt mondom, hogy vallásos vagyok, de közben persze nem hiszek az ilyen marhaságokban, de azért mégis mondom, így legalább tartok még egy vasat a tűzben. Soha nem lehet tudni. De hinni, úgy igazán, szívvel-lélekkel, csakis a baloldali értékekben hiszek. Hogy mindig a kisemberek érdekeit kell nézni, és segíteni kell őket, hogy a víz színe fölött tudják tartani a fejüket. És mindig a dolgozó réteg mellé kell állni, mert a tőkések meg a tulajdonosok csak a saját zsebük szempontját nézik. És támogatni kell a rászorultakat, valamint gyámolítani az elesetteket. És mindennek fő eszköze az ilyen célú állami tevékenység odafent és a szolidaritás idelent. Ezt gondolom én ezekről, hogy főbb baloldali szép értékek. A Baloldali Kormány a mi szavazatainkból dolgozik a munkásokért, mi pedig egymást karoljuk fel gondunkban-bajunkban, és így minden egyes dolgozó érezheti, hogy ott állunk mögötte, és vele vagyunk. Ez a legszebb az egészben. Nem is folytatom, drága Albán Úr, már nem leszek mégsem pártot nem választó bizonytalan, hanem maradok kemény baloldali ember. Hagyjuk is. Na, de a másik, ami felháborított viszont. Kérem, ezt a sok pofátlan vasutast el kell vinni a rendőrnek. Hát ilyet én még nem láttam. Hogy nem tudtam elutazni. Tessék? Hogy hová? Konkrétan sehová, mert nem akarok menni, de ha akarnék? Nem tudnék, mert ezek telebőgik a nyomorukkal az országot, hogy több fizetést akarnak, meg még pluszban pénzt, ami ugyan magánügy, és engem nem is zavar, meg nem is érdekel, de hogy megfogják a vonatot az állomáson, az kérem, már arcátlanság. Ezt nem lenne szabad engedni. Hogy valaki fogja, és több pénzt követel. És én? Nekem miért nem adnak többet? Mert nem vagyok vasutas? Az már hátrány mostanság? Hát ne kapjanak egy fillért sem az ilyenek, ha nem elég a fizetése, dolgozzon többet, ne engem vegzáljon a magánéletével. A vezetőket meg le kell csukni. A kutya Úristenüket… hoppá, bocsánat, csak kiszaladt a számon, de nem szabad ilyet mondani, nem tudom, drága Albán Úr, említettem-e már, de én mélyen vallásos ember vagyok.