2008. december 5. 00:00
Nézze, girhes kis Albán Úr, ennél rosszabb kormányt legfeljebb elképzelni lehet. Tessék? Én? Dehogy vagyok fasiszta! Éppen ellenkezőleg vagyok, mi több, meggyőződésből. De mégis, gondolja át! Tízezrek kerülnek az utcára, és még sokkal többen fognak. Itt állunk legatyásodva, amekkora hitelt fel kellett vennünk a túléléshez, hát, ennél nagyobbat legfeljebb az Arany Horda kért volna egy keddi napon, ha hétfőn hirtelen demokráciává alakul. Mi? Nem gyújtottam fel a tévészékházat, mit kiabál, magának elment az esze. Nem érdekel, akkor is folytatom. Semmi nem sikerül, pedig már annyi kormányprogramunk van, hogy tavaszszal fel lehetne őket halmozni a Tisza mellé, árvíz ellen gyanánt. A Zuschlag János perében meg kiderült, hogy a fél Kormány izé, mármint eddig, mert könnyen kisülhet még a másik, sőt, a harmadik feléről is, egyébként ez általában véve is igaz, mert jó hír itt még nem derült ki az utóbbi években, egyre több lopás viszont annál inkább. Mindeközben a Kormány rendőrökkel fogdossa össze a képviselőket, hogy egyszer-egyszer ide szavazzanak. Dehogy vagyok rasszista, hagyja már abba ezt a hülyeséget, aranyos Albán Úr! A válság prófétája sem vagyok, világéletemben antiklerikális voltam, és ha végre abbahagyná az üvöltést, akkor el tudnám mondani a jobbik részét is a helyzetnek. Jó, akkor ordítsa ki magát, várok. Vége? Akkor jó. Tehát. Ez van, ebből kell kiindulni. Mert mi lett mindennek a következménye? Kapaszkodjon meg, Albán Úr, maga kedves kis himpellér, hiszen maga is a homlokára fog csapni, hogy de hát tényleg, nem mondok én semmi újat, amit tudok, azt mindenki tudja, legfeljebb nem rakja össze a tényeket így, ahogy én. Nem csigázom tovább, az lett mindennek a folyománya, hogy nőtt a népszerűségünk, a Fideszé meg csökkent. Most persze hallgat, ugye? Eddig még soha nem nőtt, de most igen. És miért? Mert eddig mindig csinálni akartunk valamit. Ahhoz meg nem értünk, drága Albán Úr, legalább magunknak valljuk be, remekül politizálunk, de a valamit csinálás, hát az pont nem megy. De szerencsére jött a válság, amikor csak néztünk, hogy na, ebből mi lesz, és azóta nem is volt semmi, amit tenni tudtunk volna, ebben az országban azóta minden csak úgy történik. És lám! Többen szeretnek minket, mint amikor fújtattunk, hogy ez ilyen jó lesz, az meg olyan nagyszerű. Ugye? Alkalmazkodni kell, Albán Úr, ez a titka a sikernek. Be kell jelenteni, hogy nem fogunk csinálni semmit, és passz. Sőt, be sem megyünk, se a Parlamentbe, se a Minisztériumba, sehová, otthon leszünk, mind az egész baloldali politikusok. Ha akar valamit, csinálja az Orbán Viktor, rontsa el ő, de ki fogják nevetni, mert attól még nem lesz többsége, hogy mi nem vagyunk ott. És amikor valaki reklamál, hogy neki például rossz lett valami, akkor nyugodtan azt kell mondani, persze otthonról, a telefonba, hogy na igen, a válság. Bármibe fogadok, drága Albán Úr, hogy 2010-ben lemossuk a Fideszt. Egy dolog kell hozzá, hogy a válság is meglegyen addig, de ez is megoldható, mert ugyanis ha közben véget érne, mi utána is tudjuk mondani, hogy kérem szépen, lehet, hogy máshol véget ért a válság, de itt nem. Na, akkor most üvöltsön, Albán Úr, erre a tervre. Tessék? Ugye, ugye? Semmi baj, nem haragszom, mindenki mond néha rosszat.
Lejegyezte: Csermely Péter
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése