Passzió

2008. február 22. 00:00

 

Csermely Péter
Szépeket, jókat magának, aranyos Albán Úr, hát akkor itt van, kérem, a tandíj, ugye. Hogy legyen tandíj vagy ne legyen tandíj. Átgondoltam a helyzetet. Nagyon úgy néz ki, hogy én már nem fogok tanulni. Úgyhogy legyen. Aki tanulni szokik, az ne csak uraskodjon, hanem fizessen is, ha már ilyen költséges passziói vannak. Én is nem lettem atombiológus, mert nem volt pénzem, pedig régen szerettem volna az lenni, egyszer elhatároztam, hogy fogom magam, és mindent megtanulok, ami a kezem ügyébe kerül, hazahoztam egy csomó könyvet odabentről, de aztán rájöttem, hogy nincs nekem erre pénzem. Akkor persze nem jött az Orbán Viktor, hogy adjunk egy kis pénzt nekem, hogy tanulhassak, akkor nem jött, hanem ült a bányájában, lázított és lopott. Most meg ezzel zargatja a népeket, hogy ne legyen. Drága Albán Úr, nem akarok nagy szavakat használni, de az egész kis saját életem minden keserűségét kérem számon most a Fideszen, mert atombiológus lehettem volna, ha adnak pénzt! És nem adtak! Most meg osztogatnának a sok taknyosnak, aki nyegléskedik a sok egyetemen az én kevéske nyugdíjam dacára. Hát nem. Legyen tandíj. Mert én nem fizetem a más kölykét, hogy előbbre jusson nálamnál. Azt hiszem, Albán Úr, valahol én ezt előre láttam. Mert már az érettségit se csináltam meg. Én nem élősködök másokon, most utólag úgy látom, azért tettem. Korábban azt hittem, hogy lusta voltam hozzá, meg az iskola se ment úgy igazán, és évtizedekig azt gondoltam, hogy ilyenek miatt nem mentem érettségire. Ma már látom viszont, hogy öntudatos, felelős döntés volt a részemről, mert nem volt elég pénzem a tanulásra. És akkor másnak se legyen. Azt mondja itt a szomszéd gyerek, hogy de hát majd a tanuló fiatalok később több adót fizetnek be az államba, és akkor így én is visszakapom, amit tőlem beletettek, de ez nem igaz. Egyrészt, amit az államba fizetnek, abból én pénzt nem látok, az biztos. Másrészt meg, mire ezek a csirkefogók elkezdenének adózni, én már régen nem fogok élni. Úgyhogy akárhogy forgatom a szót, mindig az jön ki, hogy legyen csak tandíj, annyival több marad nekem. Kell is nagyon, ebben a rossz helyzetben, amiben vagyok, mert ugye a nyugdíj kevés, nem lehet belőle kijönni, az élet meg viszont drágább lett, úgyhogy nem értem, hogy az állam miért nem tesz valamit, hogy segítsen. Nagyon jól el tudnám fogadni, hogy a legtöbb dolog ingyen legyen nekem, mégpedig rám való tekintettel. Nem nagy pénzek ezek, másnak biztosan nem hiányzik, hogy ennyicskét lecsippentenének nekem a nagy közösből, de rajtam sokat segítene, hogy vehessek néha valamit. Ezt kellene valahogy elintézni. A legjobb persze az lenne, hogy ha a Fidesz nem ilyen költséges népszavazásokat rendezne, hanem mondjuk azt a pénzt is oda lehetne adni a szegény sorsú embereknek, több helye lenne, mint így, amikor milliárdokat fizetünk, hogy az Orbán Viktor óbégasson a színpadon. Nekem nem is kellene annyi milliárd, csak pár ezer forint belőle, úgyhogy mindenki jól járna, kivéve a Fideszt, ami meg külön jó lenne.

Lejegyezte: Csermely Péter