A tömegek nem akarták Őt azzal az Üdvözítővel azonosítani, akiről a próféták beszéltek. Azok, akik látták Őt beteget gyógyítani, varázslónak mondták, azok pedig, akik hallották szólni, Keresztelő Jánosnak vagy valami hajdani prófétának gondolták. Csak igen-igen kevesek voltak, akik felismerték benne azt, aki Ő valójában volt.
Az egyházi vezetők szembefordultak vele, mert az Ő tanításai ellentmondásban voltak vallásuk elfogadott tantételeivel. A társadalom politikai vezetői ellene fordultak, mert Ő elvetette a lázadás kirobbantásának gondolatát. Végül megölték, mert Ő nem az volt, akit vártak.
Megölték Jézust, az embert, testében, de a Megváltót, az isteni üzenetet, melyet Jézus hozott, mégsem tudták megölni. Itt maradt az üzenet, bár csak nagyon kevesen értették meg és kevesek tudtak róla. Ezeket a keveseket hívták apostoloknak és tanítványoknak, akik szétszéledtek a világban és kezdték magyarázni az örömhírt a népeknek, mindnek a maga nyelvén. De csak az egyszerű emberek értették meg, a tanulatlan, természettel együtt élő emberek. A többiek, akik városokban laktak és álbölcsességek elméleteihez kötötték magukat, az üzenetben próbáltak olyan bonyolult valamit találni, ami egyszerűen nem volt benne.
Az új vallás, amely Jézus élete és tanításai nyomán felépült, a kereszténység nevet kapta, és követői a szegények és elnyomottak voltak. Ez szította föl Rómában a zendülést, mely a birodalom összeomlásához vezetett. Ez szolgált alapul új birodalmak építéséhez.
Ahogy az idő múlt, tanult emberek, akik a tanítást mégsem értették egészen, Jézus emlékezete nyomán felállítottak egy teljes, új tantétel-gyűjteményt. Az évszázadok során ezer és ezer embert sanyargattak, kínoztak és öltek meg Jézus nevében, úgymond "a kereszténység javára".
A Jézus nevével alapított új egyház nem értette meg az örömhírt sem. Az ember túlságosan mélyre süllyedt a maga téveszméinek tengerében, és ezek a téveszmék idővel a világot egyre-egyre rútabbá tették. A zavaros eszméken kitenyészett a gyűlölet, és a gyűlölettől elburjánzott a csúfság. Ezek a téveszmék egyre több betegséget, egyre több nyomort, egyre több bűnt eredményeztek. A bűn, nyomorúság és betegség pedig a föld arcát megint tovább csúfította.
Az emberiség ördögi körbe keveredett. Alulról, az összezavart, emberalkotta elméletek mélyéből csak nagy néha ragyogott föl egy gyönge kis fénysugár a világosságból, mit Jézus hozott el közénk, hogy meglelhessük a visszavezető utat Isten igazi világába. Ezek a feltünedező, egymástól távoli kicsi fények aztán, ha halványan is, de mégiscsak kirajzolták az embercsinálta sötétségen átvezető ösvényt."SZERESD FELEBARÁTODAT S MÉG AKI ÁTKOZ, AZT IS ÁLDJAD!"WASS ALBERT
Blogarchívum
2009. április 10., péntek
Keresztút
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Köszönöm!
VálaszTörlésMa én is olvastam egy érdekes cikket Jézusról. Fel kellett volna tenni, de attól tartottam, elrontom vele az ünnep fényét.
VálaszTörlésMilyen igaz, amit a kereszténységről itt megfogalmazott.
VálaszTörlésS milyen nehéz az utolsó sort betartani.
Szeretni nem lehet akárkit. A szeretethez olyan sok minden kell, mégsem kell semmi...
"Csak" szeretet....
Csodálatos nyelvünknek köszönhetően, magában a szóban is benne van a jelentése: A "szer", ami etet...ami eteti, táplálja a lelket. Nélküle meghalunk, senkik vagyunk.
Van erre egy kifejező szavunk: szeretni azt tudjuk, aki szeretetre méltó.
VálaszTörlésMilyen nagyszerű is a mi nyelvünk:-)
VálaszTörlésUgye? :-) Én pl. nagyon szeretem. :-)
VálaszTörlés:-)))
VálaszTörlésAzért az nagyon érdekes, hogy mi bármelyik nyelvet képesek vagyunk elsajátítani, viszont magyarul idegen ember még nem tudott megtanulni hibátlanul...
Ami azt illeti Saszabó erdélyi kirándulási képeinél kellett szembe nézzek saját gyengeségemmel, az idegen nyelvet illetően. - Vagy mások nulla magyar nyelvtudását illetően. ;-))
VálaszTörlés?
VálaszTörlésMegnéztem.Sejtem, mire gondolsz..."Gémeskút"
VálaszTörlésÉs mennyi ilyen van még...:-)