Arany János: A POLOSKA

Rímes próza
Makámat írni – mint Abu-Mohamed Kazim Ben-ali Ben-Mohamed Othman Hariri – Nem tréfa dolog; - annyi, mint: Repülni gyalog, - S ki egyszer ebbe fog – nagy veszedelem érheti: - Lábát ízibe megütheti, - orrát is betörheti. – Mindazonáltal én megkísértem, - úttörőnek bukni is érdem; - aztán meg nem szabad-e, kérdem – prózát versben írni – már így ni! – mikor annyi verset írnak prózában – a két nemes magyarhazában, - de kivált mostanában! No tehát a csimaz vagy poloska – legyen lelkesedésem poczka, a tárgy legalább nem ócska; - Pedig ez is tesz valamit nálunk – hol annyi az ütött kopott – nem mondom: lopott – hogy csupa zsibvásárban járunk. – Aztán hisz tárgyam elég klasszikai: - szunyog, csimaz egymásnak vér-rokonai, - -s ha Virgil az elsőt megénekelte, - Poloska, jövel te! Van egy, ki millió – az ő neve légió; - eredetileg szőke faj, mint a vaj; - de ha más ég alatt meghonosul, - mások vérén megpotrohosul: - barnára fajul akkoron – mint a csöppentett… korom. – Világosság élő magzatja – Kánt is megmondhatja; - de szereti a sötétséget – philanthrop czéljai végett. – Külsejét ami nézi, - rajta ugyan kevés a vitézi, - arcza penészesen óriás, - termete sem igen daliás – háta pedig kifelé görbe, - karcsusága átmegyen a körbe, - noha pánczéllal is bir – mint egy kürazir, - evvel azonban nem mellét fedezi, - hátát védelmezi. – Van továbbá neki jó fegyvere, - csípni szúrni ugyan tud vele, - hanem a mivel ellenséget űz, - nem annyira fegyver, mint a… bűz. – Egyik erénye a háziasság, - nincs vériben a zajos vigasság, - nem zavar egy könnyen rendet, - nem tör csendet; - természete birkai békés, - türelemmel ékes, - oly józan, oly éber – mint egy héber. – Éji magányban, rejtve működik – tíztől circiter ötig, - feláldozza szende nyugalmát – nem is üt semmi lármát, - virrasztja az emberiség álmát. – Nappal azonban visszavonul, - (gondolom: ír, tanul,) – ön lelkibe mélyed, - keresi a rejtve levő mélyet, - mint egy philosoph. Ah – nincs kerevet, szófa, - nincs ágynyiladék – vagy fahasadék – oly mélyen magasan – hova ő be ne hasson, - mit föl ne kutasson. - Különösen tetszik néki – minden a mi régi, - vagyon ahoz privát gustusa, - ő annak született antiqariusa. – Gyönyörködik a művészetben, - festett szobában, kép keretben, - nagy hajlamot érez rája, - van saját műiskolája, - s ha eljön az est – ő maga is fest. – Hát még minő kedélyes! – kivált mikor éhes, - szárnyával arczod gyöngén legyezi – mialatt véred veszi. – Sohasem ereszkedik nyílt csatába, - ha kergeted, gyors neki a lába, - eltűnik egy percz alatt – mint a villám s gondolat: - de legott visszatér, - noha engedelmet se kér, - gallérodba ragad, - s „eszi a nyakad!” – aztán megint ill’ a – berek! Mint az ügyes guerilla, - meglapul az egész kamarilla. – Túlszerénység neki nem kenyere, - nem várja, hogy híják szépen: gyere! – hova egyszer vendégül beférkezik, - onnan ugyan szűrit többé ki nem teszik. – Egyébiránt nagyvárosban született, - lenézi a nomád életet; - paplan alatt szeret hálni – mint rusticálni. – Hazája művelt Európa, - szerelmes a civilisatióba; - s míg honn marad a tábor törzse, - mindig elébbnyomul előörse – szárazon úgy, mint vizen át; - neki találták fel a gőzmasinát: - nyugat felől keletre vándorol, - békésen hódít, még nem is porol. – Mint polgár: cosmopolita, - ő nem mondja: „Si est vita – non est ita”; - hanem megindul apraja, véne – hazát keresni ott „ubi bene”. – Bú nélkül hagyja el az ősi lakot, - és mint madár ha elejt fűmagot – dúsan tenyész föl a meddő kopár: - csimazból is elég egy pár. – Kiválóan ügyes telepedő: - ha egyszer ráülhet, övé a lepedő, - lepedővel az egész nyoszolya, -aztán a ház legkisebb zugolya; - pár nap mulva hemzseg a gyarmatos, - ha nem tetszik, pusztuljon a lakos! - Nincs korlátozva bizonyos geogr. fokig, - minden klimát azonnal megszokik, - s ne félj hogy elszökik! – nem háborgatja ily könnyelműség, - jelleme ragaszkodó hűség. – Bármily idegen elembe’ – teszi magát otthonos kényelembe, - ősi szokásit nem hagyja, - vérit soha meg nem tagadja, - nem alkalmazza senkihez magát: - a ki vele van, tűrje a szagát! – Legörömestebb útfélen tanyáz – hol fogadó van, vagy más efféle ház, - és, mint jámbor apáink régen – kapva kaptak az új vendégen; - mindenki iránt megelőző, - vele bételni se’ győző. – Így terjeszti dicső faját, - viszi a civilisatio zászlaját – őrszemeit előre kitolva, - hátrál előtte barbárság, bolha, - ez kénytelen el-eblábóni: - „veteres migrate coloni!” – s megújul a világ, ez az ócska: - no tehát: for ever, poloska!…..