Gyóni Géza: A Dicsőséges Jobbhoz

Dicsőséges Jobb, Szent István keze,
Rád néz a vészben Árpád nemzete.
Földünk és fajtánk zsarolói ellen
Ott voltál velünk minden küzdelemben.
A muhi pusztán és Mohács alatt,
Hogy e nemzetnek magja nem szakadt,
S szét nem szórták, mint pelyvát a szelek,
Dicsőséges Jobb, hála teneked.
Tébolyult bolygón kong a halál-óra
És megnyílott a népek koporsója.
Ki mondja meg: a rontás ereje
Holnapra kelve kit fektet bele?
Ó minket is, lásd, erre szánt az ellen.
Eltipró árja zúdul ránk veszetten.
Kárpátok ölében ősi templomodra
Csóvát hajítni készen áll a csorda.
Dicsőséges Jobb, amelyet alkottál
Nem hagyhatod, hogy rom legyen az oltár.
Mozdulj meg Szent Jobb, ím hozzád repítnek
Forró fohászt a nyomorgatott szívek.
Dicsőséges Jobb, magyarok vezére,
Szálljon erőd a vezérek kezébe.
S mit annyi balkéz oly balogul tartott,
Dicsőséges Jobb, te fogd meg a kardot.
Hogy látva lássa a halálos ellen:
Nem áshat oly sírt, melybe elföldeljen.
S ha temető lesz már a világ végig,
Fejfáink is a szabadságot védik.
Dicsőséges Jobb, ó vezesd e népet,
Melyet romlásra annyiszor ítéltek.
S ne hagyd, hogy amely annyi mártírt nemzett,
Idegen földön bujdossék e nemzet.
Reánk borultán a vak sötétnek
Mi rabságunkban is te légy szövétnek.
S kik megbűnhődtük minden bűneinket,
Dicsőséges Jobb, most te vezess minket!