Noam Chomsky az államadósság visszafizetésének kötelességérõl

Adós, fizess!

Noam Chomsky az államadósság visszafizetésének kötelességérõl

Noam Chomsky, nyelvészprofesszor, nemzetközileg elismert nyelvtudós és író, ma a világ legtekintélyesebb társadalomkritikusai közé tartozik. Chonsky több mint harminc politikai, és társadalomtudományi könyve szerzõje, amelyek közül legismertebbek: „A közvélemény kialakítása”, Hegemónia, vagy túlélés – Az Amerikai Egyesült Államok világbirodalmi törekvései”, „A közös jóról”
Chomsky professzor alábbi írása világos választ ad a magyarországi kormánykoalíciónak arra a törekvésére, hogy a több évig döntési helyzetben lévõ kormánykoalíció adósságait, most az egész társadalomra hárítsa. (Lásd: Gyurcsány erõlködése a nemzeti csúcs összehívására. Lásd: Fodor Gábor, az SZDSZ elnökének kijelentését, mely szerint pénzügyi, gazdasági válságból az ország csak politikai párbeszéddel, együttmûködéssel képes kijutni. )

A legegyszerûbb érv az ellen, hogy azoknak az országoknak, amelyek kölcsönöket vettek fel a Világbanktól, és a Nemzetközi Valuta Alaptól (IMF) nincs joguk ezeknek a kölcsönöknek a megbocsátását, illetve eltörlését követelni, abban rejlik hogy maga a megfogalmazása hamis. Indonézia esetében, például nem az „ország” vette fel a kölcsönöket, hanem annak az Amerikai Egyesült Államok kormánya által támogatott vezetõi. Ezekkel a kölcsönök ténylegesen körülbelül 200 (vagy még kevesebb) személy rendelkezik: a diktátor és családja, valamint az uralkodó érdekszövetkezet szûkebb körének tagjai. A fenti személyeknek valóban nincs joguk a kölcsönök megbocsátását, illetve eltörlését követelni, de arra nincs is szükségük, mert a saját vagyonuk, (amelynek nagy része a nyugati bankokban van) valószínûleg elegendõ lenne a kölcsönök visszafizetésére. Ez az eshetõség, persze a tényleges „kapitalista elvre” épül , mely szerint, ha én kölcsönt veszek fel tõled, és azon Mercedest, és palotákat veszek a magam számára, a pénz legnagyobb részét, pedig beteszem egy zürichi bankba, amikor pedig eljön az idõ Te, mint kölcsönzõ megjelensz, és az adósság visszafizetését követeled tõlem, akkor én nem mondhatom, hogy: „Bocsánat, de én nem akarom visszafizetni a tõled felvett kölcsönt. Követeld a pénzedet a külvárosok szegénynegyedeinek lakóitól.” A tényleges „kapitalista elv” szerint a kölcsönzõ viszont nem mondhatja, hogy a magas kockázatú kölcsönnek a sommás kamatok formájában megvalósított nyeresége engem illet, de most, amikor az adós nem akar fizetni, akkor a vesztességeket közösségi alapon, illetve a vesztesség szocializálása révén az ország lakosaira hárítom.”
A tényleges kapitalista elv alkalmazása, azonban a gazdagok és a hatalmasok számára, azonban elfogadhatatlan. A kölcsönök költségeinek terhe és a kockázati vesztességek a bepótlásának kérdésében nem a kapitalista, hanem a teherviselés szocializációs elve érvényesül. Vagyis, a nyereség privát, a vesztesség, pedig közös.

A Nemzetközi Valuta Alap vesztességeit a nyugati adófizetõk viselik, az „állami kölcsönök” terhét (kamatait, és kamatos kamatait), pedig a kölcsönzõ országok lakossága fizeti. Azok, akiknek semmi beleszólásuk nem volt sem a kölcsönök felvételébe, sem azok felhasználásába. Természetes, hogy a Nyugat, (fõleg az Amerikai Egyesült Államok) által támogatott rabló jellegû kormányok , és gengszter típusú vezetõ egyéniségek arra törekszenek, hogy az általuk felvett kölcsönök visszafizetését, az ország népére hárítsák. Ne felejtsük el, hogy ezeknek a beépített kormányoknak a feladata, hogy az országot megnyissák a külföldi harácsolók számára, és ennek biztosítása érdekében, az állami erõszak alkalmazásával kordában tartsák a helyi lakosságot.

A nemzetközi jog

Az érv, mely szerint, „az ország” vette fel a kölcsönt, tehát a kölcsönökért az ország népe a felelõs, meghaladja a cinizmus határát, és nem is vehetõ komolyan. Mi több, az ilyen „államadósságok” visszafizetésének kényszere a nemzetközi bíróság elõtt sem állja meg a helyét. (Chomsky a következõkben Kuba esetét idézi, amikor az Amerikai Egyesült Államok semmisnek minõsítette Kuba Spanyolországnak való állami tartozásait, azzal az indokkal, hogy a „kölcsönöket, ráerõszakolták” Kuba népére. Jogi nyelven, a fenti elv a „gyûlöletes adósság ” (odious debt) néven ismeretes. (a Karen Lissakers, a Nemzetközi Valuta Alap vezérigazgatója, szerint, ha a fenti elvet következetesen alkalmaznák, a harmadik világ „államadósságainak” nagy része megszûnne. Ez azt jelentené, hogy a kölcsönzõk viselik a kockázatot, a tényleges adósok, pedig költségeket. Chomsky szerint, a hatalmi elitnek jutatott „állami” kölcsönök visszafizetésének kérdés e nem pénzügyi kérdés , hanem alapvetõ demokrácia kérdése – tehát politikai kérdés.

Forrás: International News, Green Left Weekly
http://www.greenleft.org.au/2000/406/23636

Fordította: Kaslik Péter
www.Huncor.com

A Cikket megtekintheti itt.