Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
(Koltó, 1847. szeptember.)
Mindig aktuális, örökkön örök vers. Jó volt felidézni. :)
VálaszTörlésÉdesanyám kedvenc verse, köszi!
VálaszTörlésSzívesen. Voltaképpen Domahidi
VálaszTörlésKlára festménye juttatta eszembe, hogy szeptember utolsó napját írtuk tegnap. :-)
Gyerekkorom hangulatát idézi, az iskolapadot. Szerettem ezt a ritmust és dallamosságot. Köszi. :-)))
VálaszTörlésMagában foglalja a világirodalom legszebb sorát:
VálaszTörlés"Elhull a virág, eliramlik az élet..."
Magyarul nem beszélö nyelvészek megállapítása.