Publicisztika
Na, hallgassanak ide, én most olyant mondok maguknak, hogy ilyent még eddig nem hallottak. Lehet, hogy el sem hiszik. De megkérem szépen magukat, nehogy kiírjanak engem az újságba, mert nem félek én kérem már semmitől, de azért tudják, hogy van.Annyira fel van háborodva a nép, kérem, hogy azt ki se lehet mondani. Akkora nagy az igazságtalanság, hogy az égre kiállt, de az sincs akinek elmondjuk, mert megint fél a nép, kérem, és inkább hallgat, mert nem akar bajba keveredni, me’ nem lehet tudni.
Én kérem, nincs amit féltsek. Hetven éves vagyok, most jöttem haza a kórházból, s öt hónapig nyomtam az ágyat, baj volt az idegeimmel, és nem félek, mert én kérem, az igazságtalanságot soha nem tűrtem és ki kell mondjam, mert nem lehet tovább bírni.
S két dolgot szeretnék itt elmondani, ami nagyon fáj a népnek. Az egyik a földek és a másik az erdők. Kérem, itt a földek a mai napig nincsenek pontosan visszamérve és a földekre nincsenek kiállítva birtoklevelek, a Jóisten se tudja, hogy mi van itt, kérem.
Aztán ott vannak az erdők. Ez a legnagyobb probléma, kérem. Itt, ebben a tíz faluban nincsen gáz, itt a nép régen is és most is fával tüzelt, és van is erdő elég, kérem, hát ha kimegy az udvarra, körbenéz, hát láthatja, hogy mindenfelől erdők borítják a hegyet.
Igen ám, de hiába mértek vissza nekem két hektár erdőt, amit az őseimtől örököltem, szinte meg se közelíthetem azt a helyet. A saját erdőmből nem hozhatok el egy darab száraz ágat, mert az erdőszök akkora fiúk lettek, kérem szépen, hogy kicsi már a hely.
Meg is büntettek, kérem, tíz millió lejre, mert hazahoztam a saját erdőmből egy szekér fát, s nem elég, hogy ők megbüntettek, ott van a vitrinben a nyugta, ha akarják meg is mutathatom maguknak, szóval hazafelé a román rendőr is megbüntetett nagy ügyesen.
Azt hittem, kérem, hogy agyvérzést kapok, és ott üt meg a guta, mert egyesek már rég meggazdagodtak az erdőkből, s én csak egy szekérrel szerettem volna elhozni, amivel egy kicsit tüzeljünk, mert ebben a tíz faluban nincsen gáz, kérem, és a nép fával tüzel.
Na, de a lényeg az, hogy békerültem a törvényszékre, mert a sajátomból loptam, mert gondoltam, valahogy megoldom az ügyet, s ne kelljen kifizessem a tíz millió lejt, mert a kicsi nyugdíjamat így is az orvosoknak adom, gyógyszerre költöm már rég az ideje.
Na, de a törvényszéken hiába volt kiírva az ajtóra az ügyvéd neve, hogy valami Zoltan és még nem tudom mi, nem akart velem magyarul beszélni. S még szerencse, hogy én voltam román katona, és megtanultam románul, mert másképp jöhettem volna haza.
Na, de ebben a tíz faluban senki sem tud románul, mert itt mindenki magyar, a rendőrt kivéve, de az is jól ért magyarul, mert a Mezőségről jött ide és innen nősült, a felesége magyar. Már neki is van öt hektár erdője és ez a vendéglő is az övé a központban.
Szóval azt mondták a törvényszéken, aki nem tud románul, fogadhat tolmácsot, ami egy órára egy millió lej, de állítólag tolmács csak egy van itt a törvényszéken.
Na, ezek az égbe kiáltó bajok, kérem szépen. Na, de ezt valaki meghallgatja ott fenn?
Csíki Sándor
Megjelenés előtt az Európai Időben.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése