Blogarchívum

2019. augusztus 20., kedd

Az értelmiség elpusztítása Magyarországon

A II. Világháború alatt a szovjet propaganda megszórta Magyarországot - és ez szó szerint értendő - azokkal a szovjet fércmunkákkal, amelyek részben idézetek voltak Sztálin és Lenin elvtársaktól, de leginkább az újonnan berendezkedő, háború utáni helyzet magyarországi körvonalairól. Senki nem vette komolyan a repülőgépekről ledobott A5-ös formátumú sárga füzetecskéket, amelyek teljes körben felrajzolták azt a társadalmi pusztítás sorozatot, amelyre a Vörös Hadsereg által megszállt országokban sor kerül.
A füzetek tartalma azzal kezdődik, hogy legelőször Lenin elvtárs szerint szét kell verni a régi, rothadt, idejét múlt és elavult kapitalista rendszer társadalmi osztályait, ebből első helyre téve az un. értelmiséget (de az orosz fordító nem ismeri a magyar nyelvet, így értelmiségieket ír mindenhol az értelmiség szó helyett). Ez azonnal meg is kezdődik, még pedig úgy, hogy különböző un. B-listákat gyártottak, amelyet az ország valamennyi hirdető oszlopára kihelyeztek és az kizárólag tanárokkal, orvosokkal, ügyvédekkel, általában diplomás emberekkel volt tele, akiket azonnali hatállyal az állásaikból elüldöztek, még szerencsés volt az, akit azonnal nem állítottak az un. igazoló bizottságok elé, akik rögtönítélő eljárás keretében, általában kivégezték, vagy igen hosszú Gulág száműzetésre ítélték az érintetteket.
Az a féktelen gyűlölet, amit a Szovjetunióból visszatelepített kommunista elvtársak repatriáltak magukkal együtt, a mai napig tetten érhető, mint rendező elv. A visszatérő elvtársak úgy döntöttek, hogy végrehajtják azt a sztálini utasítást, hogy Magyarországon egy teljesen új, értelmiségnek nevezett réteget kell először kinevezni, majd kinevelni, akiknek minden lélegzetvételét a kommunista pártdiktatúra határozza meg. Elkövették azt a hibát, hogy a kis sárga füzetek ezekről is említést tesznek. A dolog úgy kezdődött, hogy azonnal meghirdették az un. szovjet embertípus kialakítását, amely végeredményben azonos volt a náci ideológusok által kreált Übermensch, azaz legfelsőbb ember zűrzavaros fogalomkörével, de ez senkit nem érdekelt.
A pártelvtársak körbejárták az országot és kizárólag munkakerülő, alkoholizáló, lumpen elemekből gyűjtötték össze a leendő szocialista értelmiség emberkéit, akiknek soha semmilyen alapképzettségük nem volt, hiszen emberi magatartásuk és természetük, gyűlölködő tanulás és tudásellenességből állt, de egy gonosz vágy fűtötte valamennyit, hogy beüljenek a még akkor még teljesen ép és működőképes tudós-pedagógus, doktor (orvos és jogász), művész, stb. helyekre. Ezeket az embereket ugyanis, akármilyen képtelenül is hangzik a kommunisták 1944. december 22-vel kezdődően több hullámban, több lépcsőben B-listákra tették, azaz kirugdosták valamennyit az egyetemi katedrákról, a klinikák, kórházak neves doktorait, a jogászokkal együtt, a műszaki értelmiséget egyszerűen elzavarták, példa rá az Ózdi Kohászati Üzemek, ahol a frissen megalakult három elemisekből álló kommunista pártalapszervezet, Dr. Temesszentandrási Guidó műszaki főigazgatót azonnal utcaseprővé nevezte ki, így több mint egy fél éven át söpörtették vele Velenceváros - ez volt Ózd tisztviselő telepe - utcáit, és később a Szovjet Vörös Hadsereg követelésére voltak hajlandóak beengedni az elvtársak az akkori idők legfontosabb ágyúgyárának az Ágyúcsőgyárnak a területére, mert az illető mérnök úr olyan nemzetközi szaktekintély volt, aki nélkül sem az európai hadiipar, sem a tengerentúli hadiiparok nem léteztek.
A dolgot tovább bonyolította az, hogy Magyarországon a három elemis pártmunkások számára un. szakérettségit találtak ki, amelynek alapján egy, azaz egy naptári év alatt a négy év gimnáziumi anyagát leadták nekik, majd levizsgáztatták belőle, és érettségi bizonyítványt kaptak. Ezek lettek azok az elvtársak, akiket ilyen súlyos szellemi igénybevétel után azonnal az államigazgatás, az egyetemi oktatás és általában a közoktatás legfontosabb posztjaira azonnal kineveltek, és melléjük szovjet tanácsadókat neveztek ki szakértőkként, így el lehet képzelni azt, hogy a süketek párbeszédén kívül milyen komoly elméleti munka és oktatás kerekedett elő.
Ez a boldog állapot a mai napig tart, aminek az eredményeként az un. kiemelt káderekből gyártott tudományos álelit semmilyen kihívásnak nem tud megfelelni és így megszűntek azok az oktatási és képzési rendszerek, amelyek Magyarországot, amióta a világ világ, a tudomány élvonalában az elsők között tartotta nyilván. Az elmúlt 62 esztendőben senki ebből a kitenyésztett, mesterséges, művi úton létrehozott és ugyanakkor kontraszelektált tudományos álelitből soha semmilyen tudományos fokozatot nem volt képes elérni.
Elképesztő az a hazugságáradat, amely a magyarországi oktatási rendszert a mai napig uralja.
A különböző tévtanok elkötelezett agytorna mutatványai egyetlen célt szolgálnak, hogy a retardált és ugyanakkor kontraszelektált, állandó kisebbségi érzéssel a tudatalattijában küzdő személyiség ne legyen képes önálló gondolatra és folyamatosan igényelje és várja - mint a vak ember a vakvezető kutyát - az instruktoroknak nevezett félműveltek hozzá nem értő segítségét.
A kommunizmus évtizedei alatt létrehozott különböző tudományos álnevekkel felruházott szervezetek (legszebb példája a TMB, azaz a tudományos minősítő bizottság, amely egyetlen egy célt szolgált, hogy a Magyarországon jelen lévő szellemileg retardált és az európai kultúrkör eleminek az ismeretét még hírből sem ismerők számára - hiszen ezek mind óriási technikai múlttal rendelkező országok fiai, mint például Vietnam, vagy Szváziföld, stb. - különböző áltudományos fokozatokat ítéljenek és adományozzanak oda a mai napig). Legszebb példája a műveletlenségnek az, hogy kitaláltak a szakérettségi után egy soha, sehol nem létező tudós státusz fogalmat, a kandidátust, ami csupán jelöltet jelent és nem tudományos fokozatot, ugyanis a szó eredeti latin formája ezt jelenti és nyilvánvaló az, hogy a jelölt az még nem tudományos fokozat, ennek ellenére 60 év óta használják. A dolgot tovább bonyolítja az, hogy a jelenlegi és jelenkori tudományos álelit Magyarországon önmaga képtelen helyzetének a felismerésére és felmérésére is képtelen, így tőlük elvárni önmaguk megtisztulását és regenerálódását hiú ábránd. Ezzel párhuzamosan hihetetlen erejű gyűlölet fordul az országból elüldözöttek és külföldön élő magyar származású tudósok ellen, akik valódi, saját eszükkel megszerzett tudásanyaggal rendelkezve és felszerelkezve váltak a jelenkori emberiség igazi tudósaivá.
Végeredményben a jelenkori tudományos álelit kisajátítván a tudomány fellegvárait, így a Magyar Királyi Tudományos Akadémiát, az egyetemi katedrákat, továbbra is teljes erővel igyekszik eltitkolni alkalmatlanságát, megújulásra való képtelenségét, az új ismeretek befogadására és pláne tanítására való alkalmatlanságát, így mindezek pótlásaként féktelen és elfogult vak gyűlölettel fordul mindenki ellen, aki a legkisebb árnyékot is vetíti rájuk. Ez az állapot tovább tarthatatlan. Erről a helyről is fel kell hívni minden - önmagát értelmiséginek tartó ember figyelmét Magyarországon, hogy a konzervált kommunista hatalomgyakorlás végső óráiban ezt a pótterhet az ország népének a nyakáról le kell választani.
A párt elvtársak által a mai napig követett gyakorlat, amelyet hol tudománypolitikának, hol neveléstudománynak, hol pedig éppen aktuális politikai címszavakból kiollózott fogalomtársításnak titulálnak, az Európai Unióba bekerült Magyarország számára tovább nem folytatható. Az elmúlt 62 év kommunista rémuralma a pusztításon és a közvetlen kártevésen túl semmilyen más eredményt nem tud felmutatni, hiába mesélnek bal oldali értékekről, minden józan ember számár nyilvánvaló és világos az, hogy az értékek, a valódi értékek, azok sem nem bal, sem nem jobboldaliak. A kontraszelektált és retardált tudományos álelit még arra is képtelen, hogy a párbeszédnek legalább a látszatát, mint például, ahogy megrendezték a Nemzeti Kerekasztalnak nevezett műsort 1989-ben, sem hajlandó felvállalni. A dolgot tovább tetézi az, hogy a tudományos kutatásokra, amit ők szívesen a tudományos álelit szóhasználatával élvén, holmi alapkutatásoknak és egyebeknek álcáznak, az európai kultúrkörben sehol nem tapasztalható módon, csupán jelképes összegekkel etetnek meg, ez a szánalmas összeg a hivatalos KSH adatok szerint nem éri el a nemzeti jövedelemnek nevezett álságos tétel 0,8%-át sem a leghosszabb békeidejű Európában.
Ezzel párhuzamosan intézetek tucatjait állították fel teljesen koncepciótlan és értelmezhetetlen ügyek tanulmányozására és a tudományos álelit áltudóskodásának a tenyészhelyeként pl. a Szervezés Tudományi Intézet évtizeden át kutatgatta az indiai munkadal fogalmát, kialakulását, megjelenítési körülményeit és különböző ilyen-olyan-amolyan hatásait. Ez a kis kalandocska a tudomány világában több százmillió dollárjába került évtizedek alatt a Magyar Államnak a 60-as évek közepén. Mára egyértelműen megállapítható az, hogy a jelenlegi tudományirányítást és kutatás-fejlesztést alkalmatlan személyek töltik be, akik nem csak személyi alkalmatlanságuk folytán, hanem személyes általános összeférhetetlenségi tulajdonságaik okán is csupán a bebetonozott íróasztalaik, mint státusz szimbólumok ereklyéit őrzik. Felvetődik és kézenfekvő a kérdés, hogy meddig kell tovább tűrni az áltudományos kommunista pártelit csinálmányait és teremtményeit, a tudomány oltárai mellett, hogy tovább babrálgassák - legjobb esetben - kísérletezgessék, koncepciómentes, értelmetlen tudománypolitikai céljaikat.
2. Hogyan tovább tudományos álelit?
Ma már napnál világosabb az, hogy ellentétben a fehér ember kultúrkörében meghonosodott gyakorlattal, amely minden egyes tudományba befektetett dollár csak és kizárólag pozitív hozadékú eredménnyel zárul, a magyarországi tudományos álelit bármekkora mennyiségű pénzzel rendelkezne, csupán és kizárólag csődtömeg előállítására alkalmas. Minden befektetett forint a magyarországi kutatásokba beforgatva csak és kizárólag csődtömeg eredménnyel zárulhat. Ennek elsőszámú fő oka az, hogy a kommunisták által kreált tudományos álelit önmagát is abban a hamis tévhitben tartja, hogy ők mindenből kizárólag csak hasznot állítanak elő, amiből természetesen egyetlen egy szó nem igaz és ezen még az sem segít, hogy a hamis, hazug könyvelési rendszerek és áltudományos könyvelési irodák ennek a fikciónak a lefedezésére könyvviteli adatokkal is szolgálnak bármikor. Végeredményben azonnal meg kell szüntetni a Magyar Tudományos Akadémiának nevezett, a kommunista pártelit által megszállt védőbástyáit, és figyelembe véve a világba szétvert magyarság külhonban alapított akadémiáit, pl. az Árpád Akadémia Amerikában, ennek a munkálkodását azonnal be kell vonni, és az ottani tapasztalatokkal és tudósokkal megerősödve sürgősen és azonnal meg kell kezdeni a Magyarországon élősködő és eredménytelen kommunista álelit felszámolását.
Az a lehetetlen közjogi állapot, hogy a jelenkori hatalom birtokosai azt képzelik önmagukról, hogy egyes-egyedül ők a tudomány letéteményesei. Ez a tévtan tovább nem tartható. Ezzel párhuzamosan föl kell állítani a Magyarhoni Tudós Társaságot, amelybe azonnal be kell vonni a külföldre szétvert és szétzavart magyar tudósokat, és az eredeti Gróf Széchenyi Ferenc által megfogalmazott irányelvekhez visszatérve, az egész akadémiai rendszert felülvizsgálva, minden egyes tagját és pontját újra kell szervezni az Árpád Akadémia, mintegy vizsgáló bizottság bevonásával és a külföldre szétzavart valódi magyar tudósok azonnali részvételével. Egyszer és mindenkorra tudomásul kell venni azt, hogy a tudomány semmilyen pártérdeket nem szolgálhat, így egyetlen párt sem sajátíthatja ki önmaga bárgyúságának, alkalmatlanságának, pillanatnyi helyzetének a megerősítése céljából.
A tudomány, valamint a tudás, az pártsemleges és mint ilyen, soha többé nem tartozhat semmilyen párt vagy pártocska irányítása alá. Magyarországról a kommunisták által elüldözött és kényszerűségből külföldi állampolgárrá lett magyar tudós társadalmat, mert van ilyen, azonnal föl kell keresni, és magyarságtudatukra hivatkozva vissza kell őket téríteni a magyar érdekek oldalára. Mint ide tartozót tudomásul kell vennünk azt is, hogy a kommunisták által okozott eszmei és szellemi rombolás és pusztítás nagyságrendekkel nagyobb kárt okozott a magyarságnak és ezen keresztül az emberiségnek, mert a mélytudati pusztítás az semmivel sem pótolható. Tessék végre megérteni azt, hogy a magyarság nélkül nincs a tudományban fejlődés és haladás, hiszen az elmúlt évtizedek folyamatosan beigazolták azt, hogy mi vagyunk a világ esze. Ezen fel lehet háborodni, lehet visítani, ordítozni, lehet nyugodtan rasszistázni, antiszemitázni, stb. ez akkor is tény. Tudomásul kell venni azt is, hogy a jelenlegi változó világban a földlakók sorskérdéseit és az egész földgolyó ökölógiai és szerteágazó ökonómiai problémáit - beleértve az iparosítás, az energia gazdálkodás, a Föld élhető állapotban tartása, valamint az emberi élet minőségi fenntarthatósága - a magyarok nélkül elképzelhetetlen. Az a többezer éven át tartó irtóhadjárat, amelyet a földre később érkező népcsoportok tagjai buzgón folytatnak a mai napig, teljesen értelmetlen, hiszen már maga a folyamatosan fenntartható fejlődés című eszme, egy alapvető hazugságra épül fel, amely tagadja, hogy a mi Földünk, ahol élünk, az csupán adott tömegű energiával, életerővel, és életidővel rendelkezik.
3. Megoldási javaslat
Sajnálatos módon a maradék magyarság gondolatait megpróbálják beterelni a különböző ideológiák zsákutcájába, amely kizárólag a holmi pártcsatározások színhelye és nem egyéb, így teljesen értelmetlen dolog a bennünket sújtó kommunista balsorsot, holmi ideológiai küzdelemmel felcserélni, de nem ajánlatos ezt még kiegészíteni valamilyen gazdasági, uralmi rendezőelv használatával.
Az a soklépcsős csődtömeg, amit a bukott bolsevizmus maga után hagyott, a jelenben semmilyen további figyelmet nem érdemel azon túl, hogy tudunk róla. A magyarországi tudományos álelit különböző elméletgyártói a mai napig tagadják folyamatosan azt, hogy a kommunista rémuralom sem meg nem reformálható, tovább nem fejleszthető, belőle új életminőség nem keletkeztethető, így önmaga a kommunista hatalom átmentés is egyenesági következménye ennek a felhalmozott csődtömegnek, amely az átnevezés mágikus hatására felgyorsulva tovább terjeszkedik.
Végeredményben egy, az időben szétfolyó és mindent uralni látszó óriáspolip jelenik meg a csődtömeg képe helyett, amely a kommunista hagyományoknak megfelelően uralni igyekszik minden létező vagy általa elképzelt elemét a világnak, így önmaga pusztulásának az okozója azzal, hogy bármekkora rendőrterrort is produkál a jelenlétében, a tudati szint - különösen a mélytudati szint - a maradék emberiség eszében és agyában visszakódolást nyert, csupán életvédelmi reflexekre. A csupán életvédelmi reflexek pedig a gondolkodó számára a legésszerűbbnek azt sugallják önmaguknak, hogy minél előbb, minél gyorsabban, minél távolabb attól a helytől, ahol a kommunista téves eszme bármilyen átnevezése kapcsán jelen van. Ez több mint menekülési reflex, ez egyszerűen a maradék túlélési erők összpontosítása, amely gyakorlatilag már teljes sebességgel zajlik Magyarországon. Ezt hiába próbálják a kommunisták még az ország elhagyására történő bíztatással is megtetézni, a dolog már túllépett a csupán önveszélyes állapotán, így tömegméretet váltva, kezdetben csoportérdekként, majd később társadalmi közérdekként a jelen állapotában nemzeti érdekként jelenik meg.
A kérdés leegyszerűsödött, vagy harcolsz, vagy elmenekülsz az országból. Csermanek Jano alatt a Kádárizmus évtizedeiben volt egy viccnek álcázott találós kérdés, amely így hangzott: Miért él Magyarországon értelmiségi ember? Válasz: Mert szereti a kalandokat. Ezen a párttitkárok annyit röhögtek, hogy már ők is elszégyellték, de elfeledkeztek arról, hogy ezt a kérdést is a magyar nép találta ki, nem Mátyás király. Mint ide tartozót gyorsan megállapították azt, hogy Magyarországon a helyzet reménytelen, és nem kilátástalan. Végeredményben a bolsevizmus által elherdált évtizedeket, amelyeket a magyar tudomány - miután meg sem születhetett, hiszen már a méhen belül abortuszra kényszerítették és a legfényesebb elmék vállalván az üldöztetést elmenekültek az országból.
Nézzük meg a jelenlegi tudományellenes helyzetből a kivezető utat.
Felszólítok és felkérek minden magyar embert, hogy a legsúlyosabb életbenmaradási gondjait minden egyes nap öt percre félretéve gondolkodjon azon, hogy mi lenne az, amit a tudománytól joggal elvár itt mint földlakó, hiszen magyar származása miatt a jelenlegi hatalmat bitorló tudományos álelit még a reményét is elvette tőle annak, hogy valaha véleményt nyilváníthasson, vagy kérdést tehessen fel az elvárásait illetően. Megítélésem szerint teljesen mindegy, hogy a magyar embernek milyen képzettsége, iskolázottsága, gyakorlata, ismerte vagy közismerete van, miután mi vagyunk a Föld gondolkodói, igenis mi tudjuk megfogalmazni azokat az univerzális elvárásokat, amelyre minket, az oly gúnyosan használt ragozó nyelvünk a földlakók közül egyedül alkalmassá tesz. A gúnyból kapott agglutináló szó, az egyúttal célszerű, pontos és céltudatos gondolkodásra neveli az anyanyelvűt, nem teszi lehetővé a hajlítgatónak nevezett nyelvcsaládok folyamatosan el-elkalandozó, a célt állandóan csupán kereső, de a legritkább esetben megtaláló gondolkodásmódját. A magyar származású személy olyan agybéli működésbeli többlettel rendelkezik, amely lehetővé teszi azt a számára, hogy a legfurcsább, a legszokatlanabb, a legnehezebben megmagyarázható fogalmak őserdejében is biztonsággal eligazodjék, így őt soha nem lehet becsapni, még ha a tudományos álelit éjjel-nappal bömböli is a maga kórusát, a tisztánlátás, az nemcsak a suszterinas adománya a Király új ruhája c. mesében, hanem a magyar emberé is. Ebből kifolyólag tudnia kell minden magyar születésűnek azt, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók, minden ellenkező híresztelés dacára már a puszta létezésünkkel is többet adtunk az emberiségnek mi egymagunk, mint a világ összes többi népe együttvéve. Nyilvánvalóan, ez az első indítóok a magyarság kiirtására vonatkozóan, amelyhez a kommunista rémuralom csupán egy bárdolatlan kísérlet a jelenkori résztvevőivel együtt. Még azt is tudnunk kell, hogy mint minden kísérlet, általában nem a kísérletezgető kénye-kedve szerint alakul, hanem a probléma megoldó készség megléte által meghatározott folyamat vagy folyamatok eredményeként lesz sikeres. Ez az a pont, ahol a sokezer esztendős magyarirtás tudománya megbukott, és a helyébe nem került elő semmi, de minden magyar túlélőnek tudnia kell azt, hogy a világ legnagyobb birodalmait itt a Földön mi alapítottuk és építettük, mi voltunk a sumírok, a pártusok, az egyiptomi kultúrák, az Andokbeli kultúrák, a maja indiánok kultúrája és mindazok a dolgok, amelyek fontosak voltak, vannak és lesznek az emberiség történetében, azokra a választ a helyes és jó választ mindig mi adtuk meg, ha tetszik ez, ha nem tetszik a félrevezetetteknek, az önmagukat is gyűlölőknek, a hatalmi tébolyban szenvedőknek, a gyilkos indulatok által vezérelt félőrülteknek, azoknak, akik születésük pillanata előtt már arra vágytak, hogy elvegyék tőlünk, azt ami a miénk, mindezek számára örök rejtély marad az, hogy amiről álmodoznak és amiért hosszú évezredeken át gyilkos hadjáratokat folytatnak, az soha nem lehet az övék, mert arra ők még nem képesek, mert a világot, tudniuk kell mindenkinek, nem a haszonelvűség, nem a kamatgazdaság, nem a verőávósok tömege, vagy a Gulágok nagy száma irányítja, ezek egyike sem történelmi kategória és soha nem is lesz az.
Minden magyar embernek tudnia kell azt, hogy a világon csak és kizárólag egyes-egyedül a magyar király az Apostoli Király cím birtokosa is, azaz ezt a címet rajta kívül senki nem kapta meg, és senki nem használhatja. Még azt is tudnunk kell, hogy az Apostoli Király cím mellett három olyan földi emberi lény is szorosan hozzánk tartozik, akik innen a Földről minden ateista nagy bosszúságára és gyűlöletére egyenesen az égbe mentek, a sorból az első Gilgames király, aki az őse a hun Atilla királynak, aki a leszármazottak közül a 22. helyen van, valamint a második, aki Istenemberként született meg, a Jézus Krisztus nevű Nazír, akinek az édesanyja pártus királylány, és így szorosan beletartozik az Árpád-házi szent királyaink vérvonalába, akit szintén keresztre feszítettek és aki holta után feltámadva másodikként fölment a mennybe, a harmadik pedig Mani, aki 300 évvel Krisztus után élve, először kereszthalált szenvedett, majd megnyúzták és a bőrét szénával kitömve különböző városokban mutogatták, aki végül is szintén felment a mennybe. Ő a manicheus vallás, azaz a szentháromság tan megalapítója. Természetesen az Árpád-házi királyaink Gilgames családjába tartoznak és Gilgames király leszármazottai közül Álmos vezér a 42. a sorban és Árpád nagyfejedelem a 43. Gilgames leszármazott. Ezek olyan fontos titkok, amiért ellenségeinket már a gondolattól is a hideg rázza, és képtelenek felfogni sokezer éve már, hogy a magyarokat a Szeretet vallás hozta ide a Földre. Nekünk még szavunk sincs a colonizációra, így soha sehol a Földön nem voltak gyarmataink.
Az a folyamatos gyűlölet, amely a magyarsággal szemben megvalósult és él a mai napig, képtelen feldolgozni azt a tényt, amit ismét meg kell említenünk, hogy a magyarság egymagában véve többet adott a világ összes földlakójához képest, mint amennyien ők vannak, technikai fejlődésben, műszaki fejlettségben, ruházkodásban, házépítésben, kultúrában, irodalomban, számítástechnikában, gyógyászatban, olyan technológiákban, amelyekről ma már a közelbutulás okából emlékképeink maradtak csak, de ide tartozik a szervezés tudomány, a hírközlés tudománya, a repülés, a vízen való közlekedés és a víz alatti hajózás is. Nálunk születtek meg a nagy matematikai elméletek, amelyek lehetővé tették végül is még a Föld elhagyását is, azaz az űrhajózást. Fegyvereink erejétől és haditudományunktól retteg a mai világ, úgy ahogy sok ezer évvel ezelőtt, a Földre érkezésünk után a különböző átmeneti emberi lények rettegve imádkoztak Istenhez, hogy ne találkozzanak velünk fegyveres harcban vagy nyílt ütközetben. Mindezek ellenére a Földre utánunk érkező jövevénynépek, akiket még maga a Szentírás is jövevénynek nevez, azt képzelik magukról a mai napig, hogy egyes-egyedül az ész csak és kizárólag a sajátjuk, de a velük született békétlenségük okából a legcsekélyebb méretű együttműködésre is képtelenek. Mint ide tartozót, meg kell említeni, hogy jelenkori rabtartóink - pontosabban a kommunista rémuralom folyamatos továbbéltetői abban a tévhitben vannak, hogy a magyarság azért nem hányta őket kardélre, mert gyáva kutya, és azért nem tömte tele az általuk épített és a magyarságnak szánt börtöneiket, mert a magyarok félnek, arról elfelejtkeztek, hogy a magyar ember lovagias, ebből kifolyólag kegyelmező nép. Bátor, egyenes és igazmondó.
A moszkvai elvtársak vigyorogva mesélgették egymásnak, a Matyi gyerek és társai, hogy Magyarország léte csupán vagonkérdés, és ha az ekét piros-fehér-zöldre fested, akkor a magyarok hátán szántani lehet vele. Mindezekre fényesen rácáfolt az a tény, hogy 1956-ban a legdicsőségesebb világháború győztes Vörös Hadsereget 10 évvel a világháborús győzelem után Magyarországon katasztrofális méretű katonai vereséget szenvedett és nagyszakállú hadtörténészeik a mai napig képtelenek rájönni arra, hogy az általuk megszervezett un. felkelés, amely csupán egyetlen célt szolgált volna, az 1955-ben lejárt Osztrák Államszerződés értelmében a Vörös Hadseregnek ki kellett volna takarodni Európa közepéről, ezért a kommunista elvtársak ők maguk szerveztek egy általuk fasisztának beállított forradalmat, amelynek az ürügyén továbbra is Európa kellős közepén állomásozhat a dicsőséges Vörös Hadsereg. A dolog számukra balul sült el, mint mondottam volt, katasztrofális katonai vereséget mértünk a világháború győztesére, és csak azért nem tudtuk visszaállítani a magyar szabadságot és függetlenséget, mert a rabtartóink által körénk felépített különböző utódállamokból álló fegyveres gyűrű - miután a nyugat jó szokása szerint magunkra hagyott bennünket, így nem volt már tovább értelme a harcnak. Ez a puszta tény. Hogy a pártelvtársak milyen meséket és regényeket költenek hazugságaikkal ehhez a tényhez, az az igazságon semmit nem változtat. Az alábbiakban pontokba szedve ismertetem azokat a sok tízezer éves elvárásokat, amelyeket a tudományszervezésünk az elmúlt évezredekben igazolt:
1. - Nem kell és nem szabad tudomásul vennünk a Gróf Széchenyi Ferenc által alapított Magyar Királyi Tudományos Akadémia jelenlegi alkalmatlanságát és bitorlóinak a hasznavehetetlenségét. Úgy kell tekintenünk, mint egy modernkori síremléket, hiszen a bitorló tudományos álelit se nem magyar, se nem tudós, és semmi köze az elit szóhoz. A jelenkori hazug, hamis eredmények az elmúlt 62 év alatt beigazolták a jelenkori tudományos álelit alkalmatlanságát. Több szót nem is kell rá vesztegetni.
2. - Minden magyar embernek jogában áll és kötelessége, hogy az általa fontosnak vélt elvárásait a tudomány és a gyakorlat világából nyilvánosságra hozza, így ezeket szervezett formában gondosan be kell gyűjteni, megfelelő tudományágak iránt osztályozni, csoportosítani, és a feldolgozásukat egységes formába öntve meg kell kezdeni.
3. - Miután a tudományos álelit teljeskörű passzivitással szemlélte a magyar közoktatás teljeskörű szétverését, az Európát egységessé tevő erkölcsi eszmerendszer szétzúzását és megsemmisítését, és mivel ebben önmaga személyesen is részt vett, így eljátszotta azt a jogát, hogy a jövőben bármilyen jogcímen beavatkozzon a magyar közoktatás ügyeibe. Ez a tudományos álelit igazolt és legszebb példája az ellenséggel történő kollaborálásnak, azaz nemzetellenes tevékenységű. Ebből is kifolyólag a közoktatást kizárólag nemzeti érzelmű, magyar származású és nemzeti elkötelezettségű tanítók, tanárok, nevelők láthatják el. A kivételezettek létszáma olyan csekély, hogy nem érdemes most ezzel foglalkozni (Nemzetiségi iskolák, nyelvtanárok ügye, általában speciális szakképzések.).
4. - A magyar egyetemi oktatást vissza kell állítani a Szent királyaink által meghatározott alapító okiratok szövegének megfelelően. Ez azt jelenti, hogy az egyetem vagy főiskola köteles tudomásul venni azt, hogy ő teljesen független, azaz autonóm szervezet. Tehát a jelenkori rendőrállamnak sem joga, sem lehetősége nincs az egyetem területére belépni, ott intézkedéseket foganatosítani, a hallgatókat fenyegetni, a tantestületeket bármiben korlátozni, az állami közhatalmat kisajátítók kívánságait rendőri túlhatalommal végrehajtatni.
Természetesen a tanári kar tagjai nem vehetnek részt a jelenlegi kommunista irányítású Alsóház irányításában és munkájában, így nem lehetnek a kommunista rendőrállamtól függő megélhetési politikusok. A tantestületek tagjai kötelesek felkutatni és felderíteni az alapítási okiratokhoz letétbe helyezett óriási vagyonok (földterületek, várak, kastélyok, utak, hidak, vasutak, nagy mennyiségű nemesfém, arany, platina, stb.) hollétét és meglétét. Természetesen az egyetemi autonómia velejárója az, hogy az intézmény a Szent királyok alapítási adományai mellett a kötelezett főurak óriási összegű adományaival megerősödve létesültek, ezek a vagyontárgyak az időben nem romló, tehát értékálló eszközök, így mindezeket, mint a Koronabirtok részeit kötelessége az egyetemnek visszavenni és az őt megillető javadalmazást továbbra is élvezni, függetlenül a 62 évi kommunista rémuralomtól. Nincsen új alapítású egyetem, mert az autonómia jogkötelmei minden intézetre egyformán vonatkoznak.
Tulajdonképpen az a buzgó igyekezet, amivel a magyar felsőoktatást a háború utáni évtizedekben igyekeztek felszámolni, a mai napig tart, a változás csupán annyi, hogy az oktatást még tovább felaprózták, és a kutatóbázisokat, amely nélkül nincs felsőoktatás, sorra rendre felszámolták, megszüntették arra való hivatkozással, hogy nem gazdaságos. A valódi ok, pedig az a tehetetlen, tudatlan, képzetlen tudományos álelit, amely létrehozatala óta soha semmilyen tudományos eredményt nem volt képes produkálni és csak fogyasztott és emésztett, de hiszen ez volt a fő feladata a mai napig. Tehát, ha a magyarság a tényleges és versenyképes magyar felsőoktatást meg kívánja valósítani, akkor újra kell indítania mindent, az eredeti rendezőelvek kinyilvánításával, újra fel kell vennie a szándékosan halálra ítélt kapcsolatokat a világ összes egyetemével és főiskolájával, a tudományos életet valóságos alapokra helyezve újra kell indítani.
Az oktatásból azonnal száműzni kell a haszonelvűséget !!!, valamint a kamatgazdaságot és ezzel egyúttal tudomásul kell venni azt, hogy minden egyetem a teljes területével, valamennyi épületével, könyvtáraival, kutató és demonstráló laboratóriumaival, az oktatáshoz szükséges valamennyi felszerelésével együtt teljeskörű része a Koronabirtoknak, és mint ilyen nem elidegeníthető, nem zálogtárgy, nem hitel jogalap, nem pénzügyi manipulatív eljárás fedezetrésze, nem hitelalap, és rá semmilyen pénzügyi igény, követelmény, letét, betét, stb. rá nem telepíthető. Tudomásul kell venni azt is, hogy valamennyi oktatási intézmény egyúttal Koronabirtok is, és mint ilyen a Szent Istváni ország-felajánlás óta részévé vált az Isteni tulajdonnak, és így lehetetlen az Isten tulajdonát zálogba venni, zálogba adni, rá pénzügyi manipulációt telepíteni vagy eladni idegeneknek. Tudni kell minden magyarnak azt, hogy a Koronabirtok egyedüli tulajdonosa maga a Jóisten, és így az Isten tulajdonára semmiféle jelzálogot, zálogjogot, hitelt, stb. telepíteni nem lehet, és mint az Isten tulajdonát, így elidegeníteni, azaz eladni sem lehet. Tudomásul kell venni azt a magyaroknak, hogy hiába adták el, vagy tették zálogba a Koronabirtokok testrészeit, azok sem el nem adhatók, sem zálogjog rájuk nem vethető, hiszen mindegyik a Szent Korona tulajdonlásán keresztül magáé az Istené.
Az összes, kommunista tévtanokra épített szerződés, vagy annak álcázott adás-vétel semmis, és mint ilyen senkinek nem mehet át a tulajdonába az ami az Istené. A jelenlegi manipulatív úton megtévesztett tulajdonosokkal mindezt közölni kell, és tudatosítani azt, hogy az Isten tulajdonát semmilyen idegen fajtájú népelem soha el nem adhatja, soha el nem zálogosíthatja, hiszen az Isten vagyonára és tulajdonára ezek a földi jogok nem terjedhetnek ki. Mi valamennyien itt a Földön - ezen belül a Kárpát-medencében - csupán használói vagyunk a Szent Korona birtoktesteinek, hiszen arra soha tulajdonjogot az Istentől nem kaptunk.
Az összes jogilag megtévesztett, szerződésnek álcázott helyzet pusztán manipuláció, és mint ilyen, a törvény nemtudása nem menti fel az elkövetőket. Ide értelemszerűen nem vonatkoznak, és nem is vonatkozhatnak a kommunista rémuralom szerződéses bűnelkövetőinek jogalapot szolgáltató, un. törvényei, hiszen azokat soha semmilyen Isten által felkent uralkodó nem szentesítette, így ezek az un. jogkezdemények soha nem emelkedtek, és nem emelkedhetnek a törvény erejére, így valamennyi csupán a bolsevista hatalom erőtlen próbálkozása, hogy valamilyen szintű jogi paravánt, hangsúlyozni kell, nem jogalapot, hanem csupán áljogi köntöst kölcsönözzenek az Isten tulajdonának az ellopásához. Ez a színtiszta valóság, ezen még a legdicsőségesebb Vörös Hadsereg sem tudott változtatni, sem a derék verő ÁVÓ, sem a pufajkások kegyetlensége, sem a Gulágokon elpusztított közel 100 millió ember kínhalála sem teremtett jogalapot ennek a csalássorozatnak az elvégzésére.
5. - Természetesen és értelemszerűen valamennyi egyetem és főiskola és csak ő jogosult intézkedni és eljárni a saját vagyonával kapcsolatos vagyonkezelési ügyekben, hiszen a Szent Korona törvényei alapján ez a kezelési jog az egyetemi és főiskolai működés szerves része, hiszen a felsőoktatási és egyéb intézmények alapítói, többek között szent királyaink, részletesen intézkedtek az intézetek folyamatos működtetéséről és fenntartásáról, így természetszerűleg a mindezekhez szükséges költségek fedezetéről is örök áron gondoskodtak. Hiába tagadták le a kommunista bűnelkövetők, a magyar királyok által nemcsak a Kárpát-medencében történt egyetemi alapítás, hanem szerte Európában, így a működéshez szükséges pénzről, a tudós tanári kar jövedelmeiről szent királyaink részletesen intézkedtek, és a működtetéshez szükséges pénzügyi alapokat, mint vagyontárgyakat is megteremtették, és rendelkezésre bocsátották. Ezeket a vagyontárgyakat, természetesen a Trianoni csonkolás után ellenségeink igyekeztek eltüntetni, vagy ha másként nem, hát megsemmisíteni, de az Isteni gondviselés kegyelme folytán minden igyekezetük dacára és ellenére, az egyetemeink állnak, és állni is fognak, míg egy magyar ember is él a világon, ezen még az a fékevesztett herdálás és katasztrofális méretű lopássorozat évtizedei sem tudtak lényeges változást létrehozni.
Az a tudásanyag, ami ezeken az intézményeken belül többszáz éven keresztül felhalmozódott, az nem csupán teória, hanem létező, valóságos és folyamatosan hatni tudó szellemi tőke, amit mára már senki ember fia nem tudna megfizetni. Ez a tőkenagyság egyensúlyba van a világ jelenkori technikai és technológiai civilizációjával itt a Földön, és mint ilyen, sem el nem lopható, sem el nem tulajdonítható, sem el nem vehető, és más célokra fel nem használható. A Trianon utáni csonkolás következtében létrehozott utódállamocskák sorra mind Isten különös csodájaként vagy megszűntek létezni, vagy nem képesek államként működni, vagy nem lehet őket államként szerepeltetni már a mai napon sem.
6. - Tudomásul kell venni azt, hogy azt a tudásanyagot, amit a magyarság birtokol, azt nem lehet önös pártérdektől vezérelve továbbra is elzárni az emberiség elől, ennek a szörnyű helyzetnek az egyik kiindulópontja az, hogy a megfélemlítési propaganda eredményeképpen a Kárpát-medencei középpont sugárzása nem érvényesül abban a mértékrendszerben, ami őt megilleti. Mint ide kapcsolódó feladatok az alábbiak:
- Azonnal helyre kell állítani azokat a magyar történelemben már évszázadokkal ezelőtt megvalósult tudományos társaságokat, amelyek meghatározói voltak a magyar gazdasági és politikai életnek, így például azonnal vissza kell állítani a Magyar Külügyi Társaságot, hogy a kommunista pártmonopólium az elszakított részeken élő magyarok tovább butítására azonnal megszűnjön.
- Azonnal helyre kell állítani a Gróf Teleki Pál által alapított Magyar Közgazdaságtudományi Társaságot, hogy ellenőrzés alá lehessen vonni a jelenkori cicanadrágosok teljeskörű dilettantizmusát és határok közé lehessen szorítani azt a költekezési mániát, amelyet semmilyen ésszerűség nem indokol és nem igazol.
- Azonnal helyre kell állítani a Magyarhoni Földrajzi és Földtani Társaságot, azt, amit id. Lóczy Lajos alapított, hogy a kommunisták által folyamatossá tett természetgyilkolás tetten érhető és igazolható legyen, hogy az általuk okozott károk megtérítésének számszerű adatai nyilvánosságra kerüljenek a szükséges bírósági (külhoni) intézkedések megtételére.
- Azonnal helyre kell állítani a Magyar Királyi Posta által alapított UPU Szövetség tagsági jogait, hogy a Magyar Posta visszanyerhesse valamennyi jogát az élethez.
- A kommunisták és az idegenszívűek által annyira gyűlölt magyar lovagrendeket vissza kell állítani alanyi jogon, eredeti jogállásukba, így a Magyar Vitézi Rendet, a Turul Szövetséget, az Erdélyi Magyarok Kulturális Egyesületét (EMKE), a Magyar Cserkész Szövetséget, valamennyi katonai rendet (nem hagyományőrző néven és címen, hanem az eredeti jogállásnak megfelelően), azonnal vissza kell állítani a Csendőrséget élén a Csendőrnyomozó Hivatallal, hogy a kommunista rendőrállam rendőri túlhatalmát ellenőrizhető módon korlátozni lehessen, azonnal vissza kell állítani a kommunista titkosszolgálatok ellenpólusaként szolgáló VKF-2 fedőnevű katonai szervezetet, hogy a magyar nemzeti érdekek és a magyarság érdekei megvalósíthatóak legyenek és a tényleges védelmet megkapják. Azonnal vissza kell állítani a Máltai Lovagrendet az eredeti hatáskörében meghatározva, valamint a különböző egyházi szerveződéseket, így a KALOT és társai azonnali hadrendbe állítását és rehabilitációját meg kell kezdeni. Valamennyi közhivatalnoki egyesületet, egyletet, szövetséget újra kell indítani, így ismételten fel kell állítani a Magyar Cúriai Bíróságot, valamint a Magyar Közigazgatási Bíróságot, valamint értelemszerűen azonnal fel kell állítani a jelenlegi kommunista irányítású országgyűlésnek nevezett képződmény ellenőrző testületét a Magyar Királyi Kamara mellett a Magyar Felsőházat is. Valamennyi egylet, egyesület, szövetség jogi feltételrendszereit azonnal újra kell gondolni, a szükséges jogi változtatásokkal kiegészítve új törvényeket kell hozni a megalapításukra és a működésükre vonatkozóan. A kommunista rémuralom alatt megszüntetett és rendeleti úton elsorvasztott valamennyi szervezetet, egyesületet, társaságot, ismételten újra eredeti jogállásába kell visszahelyezni egy jogi közlés útján, úgy ahogy azokat a kommunista rémuralom a gyakorlatban eltörölte. Azonnali hatállyal vissza kell vonni a Magyar Nemzeti Bank Első Cúriája alá tartozó pénzintézetek felszámolására és megszüntetésére vonatkozó kommunista rendelkezést, amely nemcsak magyarellenes, hanem teljes mértékben ellentmond az Európai Unió alaptörvényeinek, valamint a NATO Szövetségben felvállalt nemzetközi kötelezettségeinknek is.
- Azonnal fel kell állítani egy gyorsreagálású hadtestet, kizárólag a Trianoni csonkolás által létrehozott utódállamocskák esetleges, de szükség szerinti eseti megfékezésére, de ez értelemszerűen nem lehet a kommunisták által oly kedvelt zsoldos hadsereg.
- Azonnal vissza kell állítani a világon első helyen lévő Magyar Hadiipari Potenciált, ide értve a különböző helyi fedőneveken szereplő és más profilúnak álcázott üzemeket is.
- Azonnali hatállyal tárgyalásokat kell kezdeni a legnagyobb nemzetközi szabadalmi irodákkal, hogy az elmúlt 62 esztendő elmaradt szabadalmi jogdíjait az 542 államtól utólagosan is beszedhessük, hiszen még a füstnélküli lőpor szabadalmi díját sem fizették meg nekünk, igaz hogy Rákosi elvtárs 19 embert akasztatott fel az un. Nitrokémia per kapcsán.
- Azonnali hatállyal a Magyar Államvasutakat vissza kell állítani eredeti jogállásukba, így a különböző helyekre kisíbolt magyar vasúti gördülőanyag állomány, valamint a mozgatásukhoz szükséges erőgépek különböző kommunista elvtársi álvállalkozások kezébe lett átjátszva, pl. a vasúti gördülőanyag egy Szolnokon bejegyzett színlelt magyar tulajdonú, de orosz és szerb irányítású kft-be, stb.
- Azonnali hatállyal vissza kell államosítani az összes magyar repülőjogi engedélyt, valamint a különleges légtér használati engedélyeket, a repülőtér használatokkal együtt, hiszen ezek is szerves részei és meghatározó elemei a Koronabirtokoknak, a szükséges bírósági felelősségre vonások megkezdésével egyidőben.
- Azonnali hatállyal felül kell vizsgálni a különböző helyeken álcázott vízjogi szerződéseket és engedélyeket, hiszen az ország szovjet-orosz katonai megszállása alatt csupán egyetlen vízforrást nem szennyeztek el.
- Azonnali hatállyal nemzeti kézbe kell venni az un. fajtafenntartó nemesítések ügyét, az európai kultúrnépeket elpusztítani szándékozó génmanipulációk megelőzése céljából.
- Azonnali hatállyal felül kell vizsgálni a közegészségügyért és a népegészségügyért felelős hivatali szervezetek, hivatalok és minősítő állomások teljeskörű személyi állományát, a megfelelő népegészségügy biztosítása érdekében.
- Azonnali hatállyal tárgyalásokat kell kezdeményezni a Svájcban elhelyezett MABI, majd később OTI letéti tőkék és biztosítási betétek sorsáról, és az elmúlt 62 év hozadéki elszámoltatását meg kell kezdeni, tekintettel arra, hogy ezek mind magánalapítványok, így a jelenkori kommunista államapparátusnak nincs jogalapja ilyen ügyekben intézkedni.
- Azonnal hatályba kell helyezni az 1938-as Kartell Törvényt. Ez csupán egy közlés a parlament részéről, hogy meg lehessen akadályozni a további szovjet-orosz tőkebehatolásokat, elsősorban a nemzetbiztonsági területekre, pl. a titánium törvénytelen kiszállításával több ezer százalékos haszontól esünk el a bauxit exportálása esetén, lásd MOTIM ügy és a cicanadrágosok.
- Azonnali hatállyal fel kell állítani valamennyi vármegye területén a jelenlegi Trianoni csonkoláson túl is azt az árnyékkormány szervezetet, amelyik képes folyamatosan figyelni - elsősorban - a magyar nemzetellenes folyamatok fejlődését, az ide kapcsolódó titkos finanszírozók és az idegenszívűek összefonódása és érdekelemzése okából.
- Azonnali hatállyal készítsen minden magyar ember a 62 éven át tartó kommunista rémuralom károkozásairól egy jegyzéket, amelyben önmaga és a családja által elszenvedett életvesztés, vagyonvesztés, gazdasági kifosztás, megnyomoríttatás, elzárás a továbbtanulás lehetősége elől, folyamatos, de titkos hátrányos megkülönböztetés csupán a magyar származása miatt. A magyar identitástudatát folyamatosan romboló titkos idegen behatolók károkozásairól és kártevéséről. Természetesen ez a jegyzék egyúttal jogalapot teremt a kommunista rémuralom és a magyar holocaust részeként elszenvedett erkölcsi és anyagi károkért járó törvényes és pénzbeli kárpótlásra. Tehát minden magyar származású és magyar identitástudatú személyt megillet a kommunista rémuralom túlélőjeként az a kárpótlás, amelynek a jogi alapját a nácizmus leveretése után lefolytatott Nürnbergi perek, majd később a Prága Környéki Béke részletesen megfogalmazott, és amelyet az Eichmannt foglyul ejtő, majd később halálra ítélő Izraeli Bíróság megállapított és megfogalmazott. Mindezek alapján fel kell szólítani minden magyar állampolgárt, a jelenlegi határokon belül és kívül, hogy a kommunista rémuralom alatt milyen anyagi, erkölcsi, és szellemi károk érték és milyen elnyomatásban létezett. Természetesen ez a kártalanítási összeg azzal a különbséggel egyenértékű, amelyet az 1938-as évben teljesített magyar nemzeti jövedelem, azaz 12 840 USD/fő/év valamint a 2005-ös esztendő 4620 USD/fő/év értékkülönbözete határoz meg. Ez az összeg 8220 USD/fő/év összeget eredményez, amelyet a 62 évi kommunista rémuralommal megszorzunk, 509 640 USD/fő összesen. Ha figyelembe vesszük a jelenkori választási hivatalos eredményeket, akkor ezt az összeget csak és kizárólag a kommunistákkal szemben szavazók, azaz a magyar ellenzék érdemli meg, amelynek a létszáma 2 300 000 fő. Ezzel a számmal kell megszoroznunk ezt az összeget, amely csupán csak pénz, és soha nem adja vissza az elpusztítottakat, így a teljes összeg: 1 172 172 000 000 USD, azaz
EZEREGYSZÁZHETVENKÉT MILLIÁRD EGYSZÁZHETVENKÉT MILLIÓ USD
amellyel a kommunista rémuralom végrehajtói, azaz a gyilkosaink tartoznak a magyar népnek. Természetesen ez az összeg minden egyes magyar embert megillet, aki a kommunisták szándéka és akarata ellenére túlélte a 62 éves rémuralmat. Ez az összeg nem fikció, ez az összeg valódi számításokról szól, és arról egyetlen egy meggyilkolt magyar sem tehet, hogy a kommunista rémuralom vezetői, kiagyalói és végrehajtói kizárólag a magyar nemzettesttől idegen származásúak, arról meg végképp nem tehet senki, hogy a főparancsnokaik szinte kivétel nélkül zsidó származásúak. Talán jobban meg kellett volna gondolni a nagy kísérlet kiagyalóinak azt, ha a bukásuk egyszer bekövetkezik, akkor a nácizmus leveretése utáni próbaperek azonnal joghatályba lépnek, és természetesen azonos jog alapján ugyanúgy végrehajtásra kerülnek.
Hiába reménykednek abban a bukott kommunista rezsim örökösei, hogy ennek az óriási összegnek a behajtatására az ő életükben nem kerül sor. Nagy tévedés ez elvtársak, ugyanolyan, mint amikor azt hirdették az összes létező hírhálózaton keresztül, hogy az 1960-as évre utolérjük, sőt megelőzzük az Egyesült Államokat. Ez a dolog még legszebb részeg álmukban sem következett be. Tudni kellene azt is az Istentagadóknak, akik még mindig büszkén verik a mellüket, hogy ők marxisták, meg ateisták, meg minden, főleg ez a meg minden az elgondolkoztató, hiszen a teljes önismeretnélküliség tébolyában élő személy, az mindenki előtt köztudott, hogy az elmegyógyintézetek lakója. Nyilván ez az oka annak, hogy önteltségükben és gőgjükben a kommunista gyilkosaink azt képzelik, hogy még elmeháborodottakat is be lehet ültetni Szent István királyunk trónusára. Ez a kollektív tudatvesztés a bizonyítéka annak, hogy az Úristen levette a kezét a gyilkosainkról és átadta őket jól megérdemelt munkájuk jutalmaként az ördögnek. Ezen már semmilyen zsidó számmisztika, sem fekete mágia, sem kaballista csűrés-csavarás már nem segíthet. A kommunista rendőrállam minden megszállt országban, így Magyarországon is látványosan megbukott, a megvalósítás haszonélvezői elmenekültek, a maradék hátrahagyott elkeseredett utóvédharcokat folytat a józan ész ellen, de hiába hiszik azt, hogy a magyar nemzet azért nem húzta őket karóba, mert fél tőlük és gyáva, de még bíróság elé sem merte őket lökni, de nem azért mert fél tőlük, hanem csupán azért, mert arra sem méltóak, hogy karóba húzzuk őket, hiszen ez a halálnem számukra megcsúfolná a Bocskai-féle hajdúlázadás több tízezres karóba húzottjának a hősiességét és emlékét. Rövid emlékeztetőül, hogy az elvtársak soha ne felejtsék el azt, hogy amikor ők elfogták, a pufajkásaik a Mansfeld Pétert 16 évesen, aki részt vett az 1956-os világhírű győztes magyar Forradalomban, megvárták, amíg 18 éves nem lesz, és a 18. születésnapjának a hajnalán akasztották fel őt is és hagyták, hogy 13 percen át iszonyú kínok között folytassa le a haláltusáját, hóhérai nagy örömére, a Gyorskocsi utcai ávós fellegvárban, természetesen mindezt a szocccialista humanizmus nevében.
Ilyen bestialitások után ki meri megkérdezni, vagy megkérdőjelezni a magyar származású túlélők kárpótlási jogosultságát.
Székesfehérvár, 2006. május 24.

2019. március 26., kedd

Gyárfás a nemzetközi pozíciójába kapaszkodva akarta megúszni a Fenyő-ügyet – PestiSrácok

Gyárfás a nemzetközi pozíciójába kapaszkodva akarta megúszni a Fenyő-ügyet – PestiSrácok


A Fenyő-ügyben ellene indított nyomozás megszüntetését kérte Horváth András nyugalmazott dandártábornoktól a nemzetközi sportdiplomáciában betöltött pozíciójára hivatkozva a felbujtással gyanúsított Gyárfás Tamás – nyilatkozta a PestiSrácok.hu-nak a ’90-es évek leszámolásos ügyeit koordináló miniszteri biztos. Pintér Sándor belügyminiszter egyik legközvetlenebb bizalmasának számító Horváth András szerint Gyárfás konkrétan azt mondta, „hasson oda”, hogy megszüntessék ellene az eljárást. A tábornok természetesen nem teljesítette az úszószövetség volt elnökének kérését.

"...Gyárfás Tamás csak azután tett végül nagy nehezen feljelentést, hogy a hangfelvételt is eljuttatták hozzá a bűnözők. Gyárfásban ekkor végleg tudatosult, hogy ez az a felvétel, amit Portik Tamás titokban készített és olyan emberek állnak a zsarolási kísérlet mögött, akik közvetlen kapcsolatban állnak Portikkal, tehát jó oka volt halálosan megijedni – emelte ki a nyugalmazott dandártábornok, hozzátéve, hogy mindez már az első megbeszélésük után történt. “Bíztunk benne, hogy a zsarolók a leszámolásos ügyekben is érdemi információkkal szolgálnak majd, ami később be is következett” – mondta a tábornok, aki megjegyezte azt is, hogy nem három hónappal, ahogy a HVG írta, hanem már három nappal később átadott egy összefoglaló-értékelő jelentést a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) vezetőjének,..."


Prisztás-ügy újratöltve: Doszpot Péterék már húsz éve tudták, hogy Portik ölethette meg a vállalkozót – PestiSrácok

Prisztás-ügy újratöltve: Doszpot Péterék már húsz éve tudták, hogy Portik ölethette meg a vállalkozót – PestiSrácok

Prisztás-ügy újratöltve: Doszpot Péterék már húsz éve tudták, hogy Portik ölethette meg a vállalkozót


"...üzletelt az alvilág bankárának tartott Lakatos Andrással, becenevén Kisbandival, akinek Portik 80 millió, Prisztás József mintegy 100 millió forintot adott kölcsön. Ennek fedezetéül Kisbandi mindkettőjüknek ugyanazokat a nagy értékű, XII. kerületi ingatlanokat ígérte biztosítékként. Portik és Prisztás igényt tartottak a több, mint 300 millió forint értékű ingatlanokra, ezért találkozót beszéltek meg a Művészinas Étteremben, de nem tudtak megegyezni. Portik ezután döntötte el, hogy végez Prisztással..."

2019. január 6., vasárnap

Mikszáth Kálmán: A szelistyei asszonyok, 1901. (Teljes hangoskönyv)



A városháza (a volt Nemzeti Ház)Ugyan pályájuk nemzetközi mércével sajnos aligha összevethető, Mikszáth Kálmán mégis több tekintetben hasonló helyet foglal el a magyar irodalomban, mint az amerikaiban Mark Twain. Pedig már az sokat sejtető, hogy mindkét nagy mesemondótól 1910 első felében vettek végső búcsút az emberek, ám ha alaposabban összevetjük írói habitusukat, anekdotázó stílusukat, sokszor fanyar, de mindig emberséges humorukat, a történelem és a nyelv, a dialektusok iránt mutatott érdeklődésüket, egyre több párhuzamot fedezhetünk fel e két óriás között. Egyedül a két nyelv elterjedtsége közti különbség lehet az oka, hogy a mi Mikszáthunk végül nem vált világszerte ünnepelt szerzővé.

Sajátos világlátását és humorát jól példázza az 1901-es keltezésű Szelistyei asszonyok, e kisregény hosszúságú, történelmi témájú elbeszélés. A történet egy erdélyi falu, Szelistye megszorultsága miatti bonyodalmak körül forog, az ottani asszonyok ugyanis férfinép nélkül maradtak, épp ezért a helyi nemes úrhoz fordulnak segítségért, hogy ő kerítene nekik férjeket. Ám a megoldásra eredetileg ígéretet tevő Szilágyi Mihályt bebörtönzi Mátyás király, minek következtében neki kell aztán utánanéznie a problémának. Ő pedig, mivel a faluról, a pártában maradt menyecskék és az özvegyek szépségéről-csúfságáról ellentmondásos híreket kap, mustrát kér Dóczy Mihály ottani uraságtól.

Lévén, hogy a szelistyei asszonyok nem különösebben szemrevalóak, egyesek pedig kifejezetten rútak, a küldöttség nem bennszülöttekből, hanem három más vidékekről begyűjtött, kápráztató szépségből áll, hogy velük megtévesszék a királyt, aki azt a csínyt eszeli ki, hogy a hozzá közel álló ifjú nemesekkel szolgálóknak adják ki magukat, a király szerepét pedig udvari bolondja, Mujkó játssza el. A kétszeres megtévesztésből fakadó szituációk humoros voltát könnyű elképzelni, és aki szereti a látszólag könnyed, romantikus szállal kevert, és persze boldog végkifejletbe torkolló elbeszéléseket, már emiatt sem csalódhat A szelistyei asszonyokban.

Pedig sokkal több van a műben egyszerű szórakoztatásnál. A szelistyei asszonyok különös és igaz történetét Mikszáth képviselőként hallotta, tehát a mese voltaképp csupán stílusában, nem elemeiben fikció. Különösen hitelesnek tűnik az ifjú Mátyás király alakja, aki köztudottan kedvelte a nőket, és nem kizárólag távolról volt szokása bámulni bájaikat. A valódi figura persze a legendák álruhás uralkodójának képével árnyalódik, és nyilvánvalóan Mikszáth saját humoros leleményei finomítják tovább.

 Különösen érdekesek az író leírásai és bölcselkedő eszmefuttatásai a régi korokról, szokásokról, öltözködésről, ahogy lenyűgöző az a szeretet is, ahogy Mikszáth a nyelvvel bánik, hiszen érezhetően hatalmas örömét leli a régies szavakban, fordulatokban. És közben szerethetően pajzánnak és lovagiasnak festi le a négy évszázaddal előbbi kort, amikor még – ha egymással sokszor véres komolysággal tréfálkoztak is – valamiféle természetes igazságosság és harmónia uralkodott.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szelistye_(Hunyad_megye)



2018. november 11., vasárnap

Keressük a Regnum Marianum-templom szemtanúit!

Keressük a Regnum Marianum-templom szemtanúit!

Társadalmi felhívás

Egyesületünk javaslatára hamarosan méltó történelmi emlékhely épülhet a budapesti Városliget peremén, az 1951-ben lerombolt egykori Regnum Marianum-templom helyszínén, a földfelszín alatt. A Magyar Patrióták Közössége magára vállalta a lerombolt templomról fennmaradt történetek, emlékek, fényképek és tárgyak összegyűjtését, melyeket a térszint alatti kiállítótérben szeretnénk bemutatni.
Egyesületünk várja azok jelentkezését, akiknek tudomásuk van a Rákosi parancsára elpusztított templomból származó bármilyen kézzelfogható relikvia vagy egyéb tárgy hollétéről. Szemtanúk vagy hozzátartozóik jelentkezését is várjuk, akik valamilyen személyes emléket, történetet őriznek.
Az akadálymentesített történeti kiállítótér nemcsak a lerombolt templom emlékhelye kíván lenni, hanem a XX. századi keresztényüldözés, a kommunista diktatúra valódi arcát és áldozatait is bemutatja majd.
A Magyar Patrióták Közössége várja elérhetőségein mindazok jelentkezését (info@magyarpatriotak.hu vagy a 1222 Budapest, Komáromi út 13/B. postacímre), akik szemtanúként vissza tudnak emlékezni a Regnum Marianum-templomra, emlékeik vannak az épület lerombolásáról, esetleg fényképet vagy más tárgyat őriznek a magyarság engesztelő templomáról.
A magyar múlt feltárása és mindenki számára megismerhetővé tétele jegyében minden segítőnknek előre is köszönetet mondunk.

Budapest, 2018. október 19.
Magyar Patrióták Közössége



A Regnum Marianum-templom 1936-ban
A Regnum Marianum-templom 1936-ban

2018. november 6., kedd

Az elhallgatott sortűz - Támogassa Dézsy Zoltán a Köztársaság tér sötét titkát feltáró dokumentumfilmjét! - PestiSrácok

Az elhallgatott sortűz - Támogassa Dézsy Zoltán a Köztársaság tér sötét titkát feltáró dokumentumfilmjét! - PestiSrácok


Ezerkilencszázötvenhat történetében van egy nap, melyről viszonylag keveset tudunk, s amelyre – talán éppen ezért – mintha nem is nagyon szeretnénk emlékezni. Ez a nap október 30-a, a Köztársaság téri kommunista (később szocialista) pártház ostromának napja. A Köztársaság tér drámai eseményeit a kádári propagandagépezet arra használta, hogy lecsőcselékezze a forradalmárokat és fasiszta jelzőket aggathasson 1956-ra. A hazai ballib oldal értelmisége is előszeretettel használta-használja ezt az érvrendszert. Dézsy Zoltán dokumentumfilmes Pincebörtön címmel a kilencvenes évek elején dokumentumfilm trilógia forgatásába kezdett a szovjet megszállás casus bellijeként minden bizonnyal kommunista provokációként megszervezett tömeggyilkosság és az azt követő lincselés drámájának a beigazolására. A pártszékház alatti, szemtanúk szerint pincebörtönként és kivégzőhelyként használt atombunkert ugyanis ügyesen álcázták, így nem találták meg azt az 56-os forradalmárok, a hatvanas évek elején pedig lejáratait a “szocialista munkáspárttá” vedlett kommunista párt vezetői irdatlan mennyiségű betonnal tömték el. A pincebörtön titkát – az 56-os elődökhöz hasonlóan – Dézsy Zoltán fúrásokkal, talajröntgennel próbálta felfedni, de az 1994-ben hatalomba lépő Horn-kormány azonnal leállíttatta a kutatást, Dézsyt pedig rögtön kirúgták a köztelevízióból, kiátkozva gyakorlatilag a teljes médiából. Most azonban vissza nem térő lehetőség nyílt az igazság felderítésére: a párházat lebontották, s a külföldi befektető legnagyobb meglepetésére kiderült: óriási, a talajvízszint alá érő, elbonthatatlan betontömb állja útját a tervezett mélygarázs megépítésének. Dézsy Zoltán a PestiSrácok.hu olvasóinak a segítségével kétmillió forintot szeretne összegyűjteni a föld alatti, lebetonozott börtön modern, három dimenziós röntgenképeinek elkészítésére, a kommunista történelemhamisítás leleplezésére.
DÉZSY ZOLTÁN ÍRÁSA – PestiSrácok.hu
Szomorú, hogy a Köztársaság téri (ma II. János Pál pápa téri) pártház ostromáról a Kádár-rezsim idején készült önigazoló brosúrákat sokan még mindig forrásként kezelik. Pedig a korabeli „művek” egyértelműen politikai célt szolgáltak: helyeselték a szovjet katonai beavatkozást, érvelésükkel pedig a forradalom utáni megtorlás jogszerűségét és erkölcsi igazát igyekeztek alátámasztani.

KÉTES IRATOK HELYETT ORAL HISTORY

A történészek is óvatosan bánnak a Magyar Dolgozók Pártja budapesti központjának ostromával, sőt, mintha félnének ettől a témától. Érthető, hiszen hitelt érdemlő dokumentumok alig akadnak, jobb híján a megtorlás perei szolgálnak forrásul. Márpedig a történészek papírból dolgoznak – esetünkben a Kádár-rendszer koncepciókban gazdag peranyagaiból és meghamisított dokumentumaiból.
A riporter viszont az oral history eszközeit alkalmazza – vállalva annak esetlegességeit. Az emlékezők emlékezhetnek pontatlanul, sőt, akár hazudhatnak is, ám ez utóbbit leleplezi a kamera – és akkor a szerkesztői kontrollról ne is beszéljünk. Ezzel az elszánással vettem magamnak 1991-ben a bátorságot, hogy választ keressek a kérdésre: mi történt 1956-ban a Köztársaság téren?
Lelkes dokumentumfilmesként a tér összes házába és lakásába bekopogtattam, több mint 200 tanúval, szakértővel beszéltem. Munkámat könnyítette, hogy a rendszerváltoztatás után (egy ideig) nyitottak voltak az emberek, és egyáltalán: éltek még a szemtanúk. Három év kutatás-forgatás után a Magyar Televízió 1994 tavaszán mutatta be a trilógia első és második részét.

Részlet a Pincebörtön című dokumentumfilmből – Dézsy Zoltán a szemtanúkat kérdezi
A film hatalmas nézettségi és tetszési sikert aratott – és elképesztő visszhangot keltett. Pillanatok alatt ellenséget faragott belőlem a média döntő része, lejárató cikkeket írtak rólam és a filmről – anélkül, hogy látták volna a 122 perces produkciót. A támadások lényege az volt, hogy aljas hazugság minden egyes filmkocka, minden mérési eredmény, a tanúk végképp aljas hazudozók – ez alól csak a pártház megszólaltatott védői a kivételek. Nyilván sokakat zavart, hogy a téren fúrótornyokat állíttattam fel, kiderítendő, mit rejt a mély. Legenda – sulykolta a verdikt évtizedeken keresztül.
Márpedig a tanúk másról beszéltek… Visszaemlékezéseiket fontosnak tartottam, és szerettem volna függőleges aknát építeni a tér egy pontján. Na ez aztán végképp kiverte a biztosítékot. A dokumentumfilm harmadik részét sem készíthettem el.
Az 1994-es választásokon győztes hatalom első dolga az MTV elfoglalása volt; az új korifeusok sebtiben elvették műsoraimat, alkotási lehetőségeimet – csakúgy, mint több mint száz pályatársamét. (Csak a fiatalabb generáció kedvéért: ez volt az első média-háború vége, a nemzeti oldal alkotógárdájának teljes kiűzetése a televízióból és a rádióból)
A Pincebörtön című dokumentum-trilógia befejezését azonban egy percre sem adtam fel. Folyamatosan gyűjtöttem az adatokat, az új tanúkat, kibekkeltem míg az agyonhitelezett pártházból kiköltöznek a posztkommunisták – maguk mögött hagyva rengeteg mocskot és szemetet. Kivártam, míg elárverezik az ingatlant. Nos, cselekvés ideje most jött el. A ma már félig lebontott, romos pártházat jövő tavasszal átépítik. Pontosabban: átépítenék… Új tulajdonosa ugyanis alaposan meglepődött, mikor megtudta: nem tud mélygarázst építeni az épület alá, s hogy sok száz négyzetméterrel kevesebb a hasznosítható terület. Az ok: a pártház bal szárnya gyakorlatilag egy gigantikus, tömör betontömb, mely megszüntetésének költségei felmérhetetlenek. Inkább kihagyják, körbeépítik. A betontömb alját sem találni, csak sejthető, hogy igen mélyre vezet. De hova? Mert az óvóhelyeknek minimum két kijáratuknak kell lenniük…

A friss fotón jól látszik az elbontott pátház első emeletéig nyúló óriási betontömb, amelynek alja a metró mélységében lehet. Fotó: Dézsy Zoltán

ANOMÁLIÁK A TÉR ALATT

Filmemből két műszaki tény is kiderült. Felmérettem ugyanis a tér pártház előtti részét, és egyértelmű bebizonyosodott, hogy valahol jóval a talajvízszint alatt, a vízzáró márgarétegben szép, szabályos „anomália” található. Egy alagút fut ki az épületből a színház parkolójának irányába, s T-alakban elágazik… A talajradart fúrásokkal is leellenőriztettem: Kb. 12-16 méter mélyen vasbeton műtárgyba ütközött a fúró. Éppúgy, mint az 56-ban, az előttem járóké.
A volt MDP-székház átépítése 2019 tavaszán folytatódik, addig van esély az épületen belül mérni, kideríteni, miféle műszaki titkot rejt a betonmonstrum. A kulcs a pártház atombiztos óvóhelye. Ez az az objektum, melyet feltöltöttek betonnal, s ami most nagyon útban van.
Igen, jól olvasták: anno az elvtársak valami miatt fontosnak tartották betonnal feltölteni az óvóhely lejáratául szolgáló vasbeton hengert, és a ház alól a térre kifutó alagutat. Már az ötvenes évek elején is őrült összegbe kerülhetett megépítése, nemkülönben későbbi bebetonozása, de úgy látszik a költségek nem számítottak. Elképesztő mennyiségű anyagot injektáltak a föld alá. Riportalanyaim visszaemlékezéseiből tudom, hogy a pártközpont Kenyérmező utcai oldalán még kaput is nyitottak a sódert szállító teherautóknak. Az átépítés/betonozás a 60-as években történt, és hónapokon keresztül tartott.
Miért? Hogy örökre eltüntessenek minden műszaki nyomot, amely fényt deríthet a pártház titkaira, igazi drámájára.
Ötvenhat sajtója kazamataként emlegette azt a szupertitkos földalatti objektumot, amelyet az ostrom utáni pár napban kerestek a forradalmárok. Az egész város lázban égett, a korabeli „katasztrófa-turizmus” szinte fél Budapestet kivitte a térre. Senki nem értette, hogyan jöhetnek a mélyből jelzések, ám senki nem csodálkozott… A kor emberének ugyanis semmi nem volt meglepő, ha a diktatúra kegyetlenségei kerültek szóba. Persze, csakis rabok adhatnak le vészjelzéseket a föld alól…, kik mások? Érthető volt ez a logika, hiszen a PÁRT és az ÁVH gyakorlatilag összetartozó fogalmak voltak. Az ötvenes évek pincebörtöneitől pedig az egész ország rettegett.
Azt, hogy a budapestiek földalatti börtönről beszéltek alátámasztotta az a tény is, hogy a pártházat elfoglaló forradalmárok nem találták az épületbe előzőleg bekísért foglyokat. Sőt, a pártház ablakaiból tüzelő ávósok közül is csak néhányat fogtak el. Hova tűnhettek? Az is gyanús volt, hogy miért kellett a pártház rendőrré beöltöztetett ávósainak előző nap begyűjteni a környékről fiatalokat? Ma már persze egyértelmű. Egy ördögi provokációt része volt ez is. A provokáció szervezéséből Gerő Ernő, Rákosi Mátyás négyesfogatásnak tagja, a szovjet titkosszolgálat magyarországi rezidense alaposan kivette a részét. Gerő közvetlenül az ostroma előtti napon járt az épületben, s az ott szolgálatot teljesítő ÁVH-s parancsnokkal beszélt. Mindjárt világossá válik, miről.

PROVOKÁCIÓ SZÜKSÉGELTETETT

Kik tartózkodtak 1956. október végén az MDP-székházban? Elsősorban régi vágású pártmunkások, akik elkezdték szervezni a kommunista párt fegyveres milíciáját – vagyis a győztes forradalom ellen szervezkedtek. Mondhatjuk így is: ellenforradalmárok tartózkodtak a két épületből álló tömbben. Az első titkár hiányzott, helyettese a pártbizottság másod-titkára, Nagy Erzsébet volt. Az ostrom után mártíromságra emelt Mező Imre, csupán a súlytalan harmad-titkár pozícióját töltötte be.
Ma már élesebben látni e nap történelmi kontúrjait. A Kossuth-téri mészárlást nem követte tömeges vérbosszú, kommunistaüldözés, sőt, október 28-án, a forradalom győzelmének bejelentésével kitört a hőn áhított béke. A Nagy Imre-kormány megszüntette a gyűlölt ÁVH-t – mi kellett még a boldogsághoz? Az emberek felszabadultan járták a romos Budapest elnémult harcálláspontjait, gyanútlanul álltak modellt a fotósoknak a kilőtt páncélosok mellett (később sokakat e képek alapján ítéltek el). A Kreml elégedetlen volt a helyzettel. Sürgősen találni kellett egy okot az újabb beavatkozásra. Ha pedig nincs ok, akkor csinálni kell valamit, ugyanis a forradalom leveréséről Moszkvában már döntöttek. A T-55-ös páncélosokkal megrakott vonatok végeláthatatlan sorban robogtak Magyarország felé. Az újbóli agresszió indokolásához kellett egy casus belli, egy ürügy melyre hivatkozni lehet, hogy miért kell eltiporni a forradalmat.
Míg Budapesten örömünnepet ültek az emberek, azalatt a KGB-s tervező-központokban a provokáció előkészítésén dolgoztak. A szovjet matematika szerint ez mindig sok halottat és vért jelentett. Kellett egy jelkép: egy megostromolt épület sok áldozattal, egy amolyan kommunista Reischtag, amely szimbólummá válhat, amelyet felkap a propagandagépezet. A Köztársaság – ma II.János Pál pápa – téri pártház, a Magyar Dolgozók Pártjának budapesti központja tökéletesen alkalmasnak bizonyult a provokáció helyszínéül.
A beépített emberek és a forradalom laza apparátusába beépült KGB-s ügynökök összehangoltan dolgoztak. Senki nem gyanakodott, amikor egy nappal az ostrom előtt elvezényelték a pártházat biztosító páncélost. Az épületben állomásozó ávéhás – bocsánat, rendőr – osztag parancsba kapta: járőrözzenek a téren, és gyűjtsenek be embereket. Így is történt. A környék forradalmi csoportjai döbbenten észlelték, hogy sorra tűnnek el a fiatalok a Köztársaság tér 26-27-ben.
Ilyen előzmények után virradt fel október 30-án a nap. A délelőtti órákban több forradalmi küldöttség is be akart jutni a pártközpontba, hogy megtudják, mi történt a bekísért pesti srácokkal. Az első küldöttség eltűnt a kapu mögött és nem jött ki. A második delegáció is elindult befelé, de azonnal ki is hátrált azzal, hogy bent csapda van. Ekkor dördültek el az első lövések. Tisztázatlan, ki lőtt először, de sokatmondó, hogy a pártházban tartózkodó Tóth Lajos honvéd ezredes a filmben így nyilatkozott erről: nem tudni.

AZ ELHALLGATOTT SORTŰZ

Az ostrom hírére nemcsak fegyveresek gyülekeztek a környéken, hanem sok-sok ezer ember is, akik akkoriban a várost járták. Minden adott volt tehát az ördögi terv végrehajtásához. Elkezdődött a kíméletlen csata, amely során orvlövészek lelőtték a fehér köpenyes ápolót is, aki a téren fekvő sebesülteket mentette… Már ez felbőszítette az ostromlókat, de a legszörnyűbb az a sortűz volt, melyet a történészek nem sorolnak 1956 sortüzei közé, pedig ott lenne a helye. Ez a kegyetlen golyózápor csak a Kossuth-téri mészárláshoz hasonlítható, például abban, hogy szinte terelték az embereket a puskacsövek elé. Hasonló volt a cél is: nem a megfélemlítés, hanem egyértelműen a bosszú, a reakció kiváltása, a véres helyzet eszkalálása. A filmemben szereplő tanúk egybehangzóan állították, hogy a harcok közepette egyszer csak kitűztek egy hatalmas fehér zászlót a pártház első emeleti ablakába. A géppuskák elhallgattak, csend lett. Mindenki fellélegzett: kitört a béke!
A fegyvernyugvás eufóriájában a kíváncsi tömeg a pártház felé indult. Peredi Lászlót egy tapasztaltabb társa tartotta vissza, ennek köszönhette életét. Amikor megtelt az épület előtti tér emberekkel – nem a forradalmár harcosokkal, hanem békés civilekkel – pártház minden ablakából tüzet nyitottak rájuk. Peredi – vagy ahogy társai hívták, Pöttöm, a pesti srác könnyes szemmel idézte fel ezt a szörnyű jelenetet a forgatáson. Szabó Lászlóné az Erkel Színház lépcsőjén állt amikor eldördült a sortűz.
Hullottak az emberek, mint a legyek, emlékezett a sortűzre. Még drámaibb Olexa József ÁVH-s kiskatona vallomása, aki ezalatt bent volt az épületben. – Mint a jégverés, olyan volt – mondta. – Letarolt mindenkit.
Az eredmény: száznál is több lelőtt budapesti polgár…S mindez a fehér zászló kitűzése után. A provokáció mesterien sikerült, a népharagot sikerült az egekig korbácsolni – ha már a Kossuth téri vérengzés kevés volt hozzá.
Elgondolkodtató adalék, hogy az ostrom kellős közepén ismeretlen tankok jelentek meg a téren. Személyzetük nem tudta, hogy hol vannak, és harckocsijukban sem volt rádió. Ennek ellenére tüzelni kezdtek a pártházra. Véletlen? Ugyan.
Még egy megcáfolni való hazugság: a halálos hátlövést kapó harmad-titkár, Mező Imre nem ment ki az épületből, pláne nem fehér zászlóval. Ez is a kádári legendagyártás része volt. Tény ugyanakkor, hogy a pártházba behatoló corvinisták hiába keresték a korábban lefogott fiatalokat. Pongrátz Gergely egyik bátyjának feltűnt a frissen gereblyézett virágágyás az udvaron. Felásták, tizenöt(!) hátrakötözött kezű, tarkón lőtt srác holttestét rejtette… A hozzátartozók őrjöngését Pongrátz sem tudta csitítani – ha nincsenek mellette a Corvin-közi harcosok, őt is a falhoz állítják.

AZ AMERIKAI LIFE MAGAZIN KÉPSORA A LINCSELÉSRŐL MEGOSZTOTTA A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYÉT (18+)

A népítélet mindig kegyetlen. A provokátorok azonban épp ezt akarták elérni – és ez sikerült is. Már csak a propagandagépezetet kellett beindítani, drámát a végletekig fokozni. Jellemző, hogy amikor évekkel később emléktáblát állítottak a kivégzett ávósoknak, olyanok is felkerültek a táblára, akik akkor is, és a mai napig is jó egészségnek örvendenek.
Reális elemzések alapján kilenc ávéhást végeztek ki a pártház előtt. Rettenetes lehetett. Természetesen szörnyű minden matematika, amely az elesetteket veszi számba, mégis meg kell állapítanunk, hogy a sortűz áldozatainak száma megközelítette a százat. S akkor még nem szóltam azok áldozatokról, akikről Kalló József riportalanyom beszélt. Elmondása szerint a pártház eleste után az Erkel Színháznál nézelődött, amikor egy szellőzőrácson keresztül felszóltak neki, hogy szabadítsák ki őket „mert nincs villany és fogytán a levegő”. A kérdésre, hogy hányan vannak lent ezt a választ kapta: kétszáznál is többen…

Titokzatos okból odaküldött páncélos a Köztársaság téren
Ne is számoljunk tovább!

JELEK A FÖLD ALÓL

A csata és a népítélet befejeztével egyre többen észleltek jelzéseket a mélyből: remegett a talaj, kopogtatás hallatszott a csöveken. Csakis a lefogott forradalmárok lehetnek a segítségkérők – vélte mindenki. Megindult a kétségbeesett keresés. A téren felállított fúróberendezés mintegy 15 méter mélyen átütött egy födémet. A fúrócsövön keresztül ment az üzenetváltás, úgy, ahogy a rabok a börtönben szoktak jelezni – mesélte Varga László. Más szemtanúk, így Juszt Kornél, dr. Cseke Gyula és Fördös István is mind ugyanarról számoltak be: ütemes jelzések jöttek a föld alól. Százak és százak álltak tanácstalanul: mi ez, talán tömegpszichózis?

Varga László a dokumentumfilmben
Nem, nem az volt.
A kutatók tudták, hogy versenyt futnak az idővel. Azt azonban nem tudhatták, hogy küzdelmük nem lehet eredményes, ugyanis a talajvízszint alá nem lehet fentről leásni, márpedig – ma már tudjuk -, hogy a pártbizottság atombiztos óvóhelyét metró-mélységben alakították ki. A pártház pincéjét hiába túrták fel az emberek, és hiába keresték az udvaron a lejáratot. A titkos óvóhelyajtó az első emeleti tanácsterem mögött rejtőzött, optikailag ügyesen eltakarva. Ki gondolta volna, hogy a mélybe vezető lépcsőt az emeleten kell keresni?

Forradalmárok figyelik a mélyből jövő hangokat, kopogásokat – Korabeli felvétel
Aztán eljött november 4-e hajnala. Ki tudja miért, de a szovjet csapatok egyik legfontosabb feladata a stratégiailag jelentéktelen Köztársaság tér elfoglalása volt… A kutatás természetesen azonnal befejeződött. De mi történt a föld alatt rekedtekkel? Erről Talabér György, a pártház óvóhelyének villanyszerelője és Olexa József nyilatkozott – megrázóan. Elmondásuk szerint akik nem tudtak feljönni a bunkerből, azokat lent érte a halál, a pártház atombiztos bunkerében. Filmbéli tanúim szerint a holttesteket fél évvel később, 1957 tavaszán takarították el. A metró-mélységben megépített beton-monstrumot akkor csak kimeszelték. A bebetonozásról a hatvanas években döntöttek. Mindezt a legnagyobb titokban.
Mostmár tudjuk azt is, miért.

HOLTTESTEK A VIRÁGÁGYÁSBAN

A pártház udvarán elföldelt holtestekről Nagy Mária, a pártbizottság másodtitkára Földesi József újságírónak 1981-ben egy hosszabb interjú keretében beszélt. Földesi az ostrom történetét könyvet tervezett írni, de valahogy nem állt össze a kép. A munka során az újságíró azt tapasztalta, hogy semmi sincs úgy, ahogy az „hivatalos”.Nagy Máriát kérdezte a pártházba behurcolt fiatalokról is. A válaszon igencsak meglepődött: „Mit tehettünk volna velük? El lettek intézve”. Néhány nappal az interjú után Nagy Mária felhívta Földesit és kérte, felejtse el ezt a részt… A hangfelvétel és leirata most is megvan.
Még néhány elképesztő adalék a neten elérhető filmemből, de ne a dokumentumfilmesre haragudjanak, ha a történet annyira szörnyű. Farkas Pál szemtanú egy héttel az ostrom után az Erkel Színház mellett, a Szilágyi utca sarkán arra lett figyelmes, hogy holttesteket húznak ki a csatornából.Négyet vagy ötöt számolt meg, aztán megszaporázta lépteit. Akkoriban nem volt tanácsos bámészkodni. Annyit azonban megállapított, hogy a holtak csíkos rabruhában voltak. Nem folytatom a rémséges történetet, sőt, szeretném befejezni.
A félig lebontott pártházban most nyílt lehetőség mérésekre, műszaki vizsgálatokra. Hatvankét esztendővel a forradalom után már vannak olyan eszközök, melyet 3 dimenziós képet alkotnak a föld alatt lévő objektumokról. Az idő sürget, pályázni, már nincs idő. A PestiSrácok.hu olvasói segíthetnek a feltárásban. Gyűjtést indítunk, hogy előteremtsük a mérés költségeit. Az árajánlatok szerint mintegy 2 millió forint elegendő.
Lesz-e ennyi?
Dézsy Zoltán (rendező)
Az utalás módja. Cégnév: GerillaPresS Lapkiadó és Médiatanácsadó Kft. – Számlaszám: MKB 10300002-10701322-49020025 . A közleménybe írja bele: “Pincebörtön”. A PestiSrácok.hu szerkesztősége a teljes befolyt támogatást (bármiféle levonás nélkül) Dézsy Zoltán kutatómunkájának költségeire fordítja, amelynek megvalósulásáról és költségeiről részletesen beszámolunk. Köszönjük.
A vezető friss képet a pártház bontása után hátramaradt óriási betontömbről Dézsy Zoltán készítette.